III.
János főmérnöknek, hogy távolítsa el a jég-torlaszokat, ugy, ahogy tudja. Magyar János meg is kezdte a »lulázást« (ami annyit jelen-tett, hogy ladikokról zúzták a jeget s nagy táblákban indították útnak lefelé), söt elhasz-nált egy pár dinamit-patront is és január 2-án jelentette a Tanácsnak, hogy »a jég egy részét« eltávolította s a költség mindössze öt-száz forint. A folyammérnökség főnöke na-gyon elégedetlen volt.
— Nem a jég »egy részét« kell eltávolítani, hanem az összes torlaszokat! Miért nem szün-tették meg az egész jégtorlódást? — kérdezte.
— Annak három oka van, felete Magyar János. Az első ok az, hogy nem lehet, a másik ok az, hogy nem szükséges, a harmadik ok
pedig az, hogy ennyi jég eltávolitásához, ha emberi erővel el lehetne távolítani, körülbelül
négy hónap kellene.
A felsővárosi hajósok és halászok, akiket ebben az ügyben behivattak a városházára, mind azt mondták, hogy nem árt az a jég-torlasz senkinek, mert hiszen vigan folyik alatta a viz; ha a vízállás emelkednék és a viz felemelné a jég-páncélt egy-két hüvelykkel, akkor baj volna, mert ez az jelentené, hogy a viz nem bir lefolyni; miután azonban a vízállás a Tisza befagyása óta nem emelke-dett, »a helyzet nem komoly.« Ezzel szemben a folyammérnökség főnöke »lelkiismerete
meg-57
nyugta' ására« jegyzőkönyvbe vétette, hogy ha sürgősen el nem távolítják az egész jégtor-laszt, katasztrófa fogja érni a várost. A ma-gisztrátus a hajósok és halászok álláspontját tette magáévá, már csak azért is, mert ez kevesebbe került... Néhány nap múlva hir-telen megenyhült az idő s egy jó meleg zápor-eső egy nap alatt el is vitte az összes jégtor-laszokai — ingyen.
Február vége felé megint elkezdett áradni a Tisza és 24-ikén a vízállás megint 21 láb 2 hüvelyk volt, mint karácsony előtt. Ezen a napon sürgősen összehívták a városházára a
»vízvédelmi bizottságot«, még pedig, mint a Meghívó mondotta, »u könnyen bekövetkez-hető veszély tárgyában•« A viz nem volt maga-sabb, mint két hónappal azelőtt s akkor a folyammérnökség főnökét kivéve, senki sem félt a veszedelemtől, most pedig ugyanolyan vízrajzi viszonyok mellett a legnagyobb ener-giával láttak hozzá a veszedelem megelőzésé-hez. Tudták vájjon, hogy a katasztrófa már a küszöbön van? Semmi esetre sem tudták, de mindenesetre »érezték.«
A katasztrófa sokkal hamarabb bekövetke-zett, mint bárki képzelte volna, — de a sze-rencsétlenség a várost nem birta meglepni:
Szeged ismerte a Tiszát, amelyhez hasonló folyó nincsen több a világon, mert azok a folyók, melyek lomhaság tekintetében
mind-járt a Tisza után következnek, mind legalább lizszer lejtősebb mederben folydogálnak a torkolatuk felé. Szeged népének megsúgta az ösztöne, liogy az 1879 február 24-iki 21 láb 2 hüvelyk vizállás nagy veszedelmet jelent.
A védőintézkedések megkezdésétől a kataszt-rófáig tizenhat nap telt el. Ez az idő nem volt elegendő a baj elhárítására, de a leg-teljesebb nyugalommal és példás rendben vég-rehajtott intézkedések sok emberéletnek és sok vagyonnak a megmentését lehetővé tették. Ha nem érvényesülhetett volna Szeged népének egészséges ösztöne, hatóságainak tapasztalata és energiája és ha a védekezésnek hivatalos és nemhivatalos vezetői nem a legnagyobb önfeláldozással, nem erejüknek a végső meg-feszítésével dolgoztak volna, akkor az emberek nek ezrei, vagy talán tízezrei vesztették volna életüket.
A vízvédelmi bizottság legelső ülésén leg-először is a Tisza-parti töltésekről gondos-kodtak s az egész vonalat négy szakaszra osztották.
I. szakasz. A tápéi kaputól a vasúti hidig;
a védelem vezetője Magyar János főmérnök.
II. szakasz. A vashidtól Szent-Mihálytelekig;
vezető mérnök: Diebl Károly.
III. szakasz. Szent-Mihálytelektől a Papha-lomig; vezető mérnök: Lázár József, Magyar János felügyelete alatt.
59
IV. szakasz. Az ujszegedi töltések; a véde-lem vezetője Gróf János.
A bizottság utasította a védelem vezetőit, hogv azonnal járják be vonalszakaszukat és három nap alatt tegyenek jelentést a töltések állapotáról. •
Szekerke József, a törvényhatósági bizottság tagja, a belvárosi ellenzéki érzelmű polgár-ság vezére figyelmeztette a bizottpolgár-ságot, hogy
a várost nem a tiszai töltések felől fenyegeti a veszedelem; ha a város felett önt ki a Tisza, akkor a parti töltések nem sokat érnek. A bi-zottság ezt hamar belátta és Magyar János főmérnököt^ Szekerke Józsefet és Kálay Feren-cet megbízta a baktói és szilléri töltések meg-vizsgálásával. Három városi fogatot is adtak nekik, hogy azonnal indulhassanak.
Másnap, február 25-ikén a Szegedi Napló megemlékezett a vizveszedelemről, de igyezett megnyugtatni a város népét.
»A valószínűség amellett szól, irta a lap, hogv az idén nem kell tartanunk komolyabb vizveszélytől, mert a csapadék-vizek lefolyása az idén nem történik oly rohamosan, mint egyébkor és igy alapos reményünk lehet mi-előbb apadást várni.«
E mellett azonban mindenki tudta, hogy a percsora—szegedi árvizmentesitő társulat ügyei nincsenek rendben. Ennek a társulat-nak négy tagja volt: a Pallavicini-uradalom,
Algyő, Tápé és Szeged. A társulat élén Kende Kanut országgyűlési képviselő állott, mint kor-mánybiztos. Az ilyen kormánybiztosság job-bára csak arra való volt, hogy valami mellék-jövedelemhez jusson általa a kormánynak valamelyik kedvelt hive. aki az ilyen jövede-lem-kiegészítésre rá van utalva. Kende Kanut természetesen semmit sem értett az árvízvéde-lemhez s a veszedelem színhelyétől távol, Budapesten élt. Amikor Szeged már hozzá-látott a védekezéshez, a kormánybiztos nem-csak, hogy nem jelentkezett, hanem utasítást sem adott a társulat alkalmazottjainak, hogy mit cselekedjenek? Mikszáth Kálmán pár hét-tel a katasztrófa után megjelent röpiratában (»Szeged pusztulása«) igy írja le Kende Kanutot:
Kende Kanut magas, szikár ember, őszüla hajjal és szakállal. Prototypjc az örök ifjúság-nak. Csak valamivel komolyabb Beöthy Alger-nonnál és csak valamivel kisebb mameluk Hor-váth Gyulánál.
Kende Kanut fiatal korában kitűnő bánás-módot tanúsított a nők körében és igen ügye-sen kucsérozott, elegáneiával tudott mulatni a cigánnyal s ruháját az első szabónál varratta^
S ezért lett ő pcrcsorai kormánybiztos.
Kende különben becsületes ember s ő maga csodálkozott rajta legjobban, hogy ő miként jutott a vizmüépitészeti tudományhoz. De hát elvégre is azt gondolta, hogy az ur pokolbair is ur s már az magától beleszületik
minden-61
féle tudományba. így fogadta el a percsorai kormánybiztosi hivatalt, hihetőleg a fizetés ked-véért s igy jutott Szeged kapuinak kulcsa gyenge és laikus kezekbe.
A kormány az első napokban, midőn a Tisza rohamosan áradni kezdett, nagy indolenciát tanu-sitott. Még Kendet sem küldte le, kinek szava-zatára a költségvetés tárgyalásánál szüksége v o l t Ebbeli mulasztását csak az menti, hogy Kende úgysem értett a dologhoz.
Kende iránt, dacára rokonszenves egyéni-ségének, elejétől fogva nem volt semmi bizalom, mert dilettantizmusát sem nem volt képes (s dicséretére legyen mondva), sem nem akarta takarni, már pedig éppen a szegedi szójárás szerint »a tanulatlan doktor kész hóhér.«
Nagy sürgetésre annyit mégis meglett a kor-mánybiztos, hogy a társulali érdekeltséget feb-ruár 27-én reggel 9 órára Algyőre értekezletre hivla össze a vízvédelmi bizottság megalakí-tása céljából, ő maga nem utazott le az ér-tekezletre, melyen Szeged városát Reizner Já-nos főjegyző és Nóvák József tiszti főiigjósz képviselte.
Még aznap, február 27-én délután a szegedi várásházán is ülést tartott a vízvédelmi bizott-ság. Dáni Ferenc főispán volt az első fel-szólaló, aki figyelmeztette a bizottságot, hogy a helyzet nagyon komoly és indítványozta, hogy a bizottság maradjon permanenciában, még pedig aként, hogy minden délután tartson ülést
— Költségkímélésről nem lehet szó, mon-dotta a főispán, mert a város egész vagyona veszélyben van.
Reizner János főjegyző beszámolt a per-csora—szegedi ármentesilő társulat aznap dél-előtt Algyőn tartolt értekezletéről. Elmondotta,
hogy a kormánybiztos nem jelent meg az értekezleten, de azért megtették a legszük-ségesebb intézkedéseket: a töltéséken szüksé-ges sürgős javításokra és a gyengébb helyek-nek karókkal való megerősítésére felfogadlak kétszáz munkást és harmincnégy pót-őrt; ezen-kívül a Tápé—szegedi töltés tápéi és szegedi végére egy-egy futárt állítottak; minden őrház-nál állandóan készenlétben marad egy-egy kocsi két lóval. A társulat pénztárában ezer-kétszáz forint van; az anyag-készlet: 110 ezer karó 7—8000 deszka, 70 lámpás, fáklyák, talyigák és zsákok. A társulat tagjai helyesnek tartanák, ha mindenki maga gondoskodnék töltéseinek megerősítéséről. Percsoránál a ke-reszt-töltés jó, de a gyevi hid táján a töltés
nem elég magas. A gyeviek és a tápéi rét lakói jól tudják, hogy nagy a veszedelem s Reizner és Nóvák Algyőről hazajövet, minde-nütt menekülőket látott az országúton, bár az idő igen hideg volt és csepergett az eső. Reiz-ner e szavakkal fejezte be a jelentését:
— A hangulat a társulat tagjai közt végtele-nül nyomott, mivel a kormány részéről min-63
den segély megtagadtatott, sőt még a kor-mánybiztos sincs jelen a vész idején.
Szegedi szokás szerint a vízvédelmi bizott-ság ülésén nagy hallgatóbizott-ság volt jelen, amely megbotránkozásának adott kifejezést amiatt, hogy a kormány és a kormánybiztos oly ke-veset törődik a veszedelemmel. A bizottság rögtön megfogalmazott egy táviratot, melyben felkéri Kende Ivanut kormánybiztost, hogy azonnal jöjjön le Szegedre. Nóvák főügyészt utasították, Szekerke József törvényhatósági bi-zottsági tagot pedig felkérték, hogy a kormány-biztos érkezését be sem várva, menjenek Per-csorára és tegyenek meg minden intézkedést, ami a veszedelem elhárítására szükséges.
Taschler József főkapitány, mint a vízvé-delmi bizottság elnöke kidoboltatta a város-háza előtt és plakátokon is kihirdette, hogy
»nagyobb a veszély, mint valaha/« Egyúttal a vízvédelem tervéről is tájékoztatta a közön-séget:
»A bizottság a bekövetkezhető csapás ese-tén egyedül oltalmul szolgáló szillér—bak tói és alföldi vasúti védvonal fentartása és védel-mezése tekintetében részletes intézkedéseket fog tenni.«
Nóvák József főügyész kiment Algyőrc, Szekerke József pedig az egész árvédelmi rend-szer legveszedelmesebb pontjára, Marásztóra.
Nóvák másnap ismét Szegeden volt, —
jelen-tette, hogy a viz sok helyen már-már eléri a töltések koronáját; a belvizek nagyon felduz-zadtak; a töltések megerősiléséhez nagy távol-ságból, dereglyéken hordják a földet, melyet inkább sárnak lehetne nevezni, a sok eső-zés miatt annyira át van ázva. A kormány-biztos nem érkezett meg, sőt a táviratra nem is válaszolt. Nóvák bejelentette azt is, hogy Tápé egész lakosságát kirendelte a töltések megerősítésére.
A bizottság a töltéseken dolgozó algyeviek és tápaiak napszámját ötven krajcárban álla-pította meg. Utasították Tóth Mihály főmér-nököt, hogy a szilléri töltést javitsa ki és a 700 öl hosszú baktói töltést magositsa fel 30 lábra; e célból fogadjon fel háromszáz kocsit s az egész munkát három nap alatt fejezze be.
Mivel Tóth Mihály és Magyar János főmér-nökök nem intézkedhetnek mindenütt szemé-lyesen, — támogatásukra a bizottság felkérte Pillich Kálmán, Báthory József és Marosi Mór törvényhalósági bizottsági tagokat.
A város a legteljesebb mértékben tisztában volt a helyzettel, még mielőtt a veszedelem bekövetkezett volna, — sőt már érezte azt is, hogy erői a katasztrófa elhárítására ezúttal aligha lesznek elegendők.
5. Szabó: Szeged halála és feltámadása. I. 65
VIII.