Jelen tanulmány bemutatta az önkormányzatoknak a lakosság döntésekbe való bevonásának alapvető tényezőit: 1. a participáció résztvevőit, 2. a lakossági bevonás legfontosabb előnyeit és kihívásait, illetve egy brazíliai esettanulmány keretében a részvételi költségvetés módszertanát.
A 21. századi önkormányzatok jelentős része több súlyos problémával szembesül: a csökkenő források és az idősödő lakosság mellett az egyéni szolgáltatásokra való növekvő igényekre is reagálniuk kell. Ezeknek a kihívá-soknak a kezeléséhez a szakirodalom szerint a holisztikus, multidiszciplináris szemléletet kell központba helyezni. A megfelelő módszerekkel tervezett társadalmi részvétel pedig hosszú távon jelentős hasznot hozhat azoknak az önkormányzatoknak, amelyek rövid távon vállalják ennek költségeit és kockázatait.
Teveli-Horváth Dorottya
Felmerül a kérdés, hogy az állami intézményeknek, ezáltal az önkormányza-toknak milyen mértékben kell a kötelező tevékenységeik mellett részt vállalni a közösség- és gazdaságfejlesztésben. Feladata-e az önkormányzatok, hogy erő-sítsék a helyi demokráciát? Sokan azzal érvelnek, hogy már az önkormányzatok jelenlegi feladatköreinek teljesítése is meghaladja kapacitásaikat. A szakirodalom és a helyi gyakorlat mégis azt mutatja, hogy az önkormányzatokat állami szinten támogatni azon tevékenységeikben, hogy képesek legyenek módszertani és szak-mai támogatást nyújtani a pozitív helyi kezdeményezéseknek.
Felvetődik az a kérdés is, hogy egy település polgármesterének és önkor-mányzatának milyen csoportok érdekeit kell képviselnie, képviselheti-e mindenki érdekét. Természetesen olyan kormányzás nem létezik, amely minden érdek-csoport számára előnyös, de ha a helyi vezetés jól ismeri a lakossági érdek-csoportok álláspontjait (például nem csak a nagyvállalkozókra és a „hangosabb” civilekre koncentrál), akkor nagyobb eséllyel képviselheti a lakosság nagyobb arányát. A helyi vezetőnek természetesen már meglévő helyi bázisra van szüksége ahhoz, hogy a rövid távú helyett vállalhassa a hosszú távú érdekek követését és a lakos-ság bevonását is, hiszen ezek mind jelentős legitimációs kockázattal járhatnak:
például a választás elvesztésével fenyegethetnek. A kockázatot szintén csökkent-heti a fokozatosság és a szakmailag átgondolt tervezés, végrehajtás.
A lakosság bekapcsolása elleni gyakori érv az, hogy a laikus lakosság „nem képes komoly szakmai, politikai kérdésekben dönteni”. Viszont ahogy a részvé-teli költségvetésről szóló fejezetben is láthattuk, alacsony státusú, alacsony végzettségű lakosság is bevonható a költségvetés tervezésébe, csupán a meg-felelő megszólításra, módszerre, időtartamra stb. kell jelentős figyelmet fordítani.
Természetesen minden közösségi tervezést, lakossági bevonást komoly szakértői háttérrel kell előkészíteni, de az alapelgondolásokban bármelyik lakos tud véle-ményt alkotni. A lakosság bevonásának szakmaiatlanságáról szóló érv tehát a legtöbb esetben inkább ürügynek vagy felmentésnek tűnik.
A helyi döntéshozó legjobb szándéka és szakmai felkészültsége ellenére is előfordulhat, hogy nem sikerül a lakosság jelentős részét megmozgatni egy adott üggyel kapcsolatban. A lakosság jellemzően inkább olyan témákra rea-gál aktívan, amellyel kapcsolatban személyes és közvetlen érintettsége van.
A közös tervezések során először mindig egy konkrét, kézzel fogható ügynek kell lennie, ugyanis egy általános és elvont jövőtervezésbe a lakosság kevésbé bevonható. Mint ahogy egy tudatosan közösségfejlesztési programnak beál-lított alkalom részvételi aránya alacsonyabb lehet, mint egy konkrét ügy köré szerveződő alkalomnak, aminek közvetetten ugyanúgy közösségfejlesztő, iden-titáserősítő hatása lehet (például egy helyi sajátosságra benyújtott pályázat, helyi pénz tervezése). A lakosság általában nyitott a közvetlen fizikai, infrastruk-turális környezetével kapcsolatos ügyekre is, és más, őket szintén személyesen
Társadalmi részvétel az önkormányzati döntéshozatalban – Az angol nyelvű szakirodalmi áttekintése
érintő, oktatási, egészségügyi, szociális, szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdé-sek megvitatására is.
Irodalom
akkeRMan, t.–hajeR, M.–gRin, j. (2004): The Interactive State: Democratisation from Above? Political Studies, Vol. 52. 82–95.
aRnstein, s. R. (1969) A Ladder Of Citizen Participation. Journal of the American Planning Association, Vol. 35. No. 4 216–224. o.
banfielD, e. C.–wilson, j. q. (1963): City politics- Harward University Press, Cambridge, MA.
bloMgRen binghaM, l.–nabatChi, t.–o’leaRy, R. (2005): The New Governance:
Practices and Processes for Stakeholder and Citizen Participation in the Work of Government. Public Administration Review, Vol. 65. No. 5. 547–558.
bolzenDahl, C.–Coffé, H. (2013): Are ‘Good’ Citizens ‘Good’ Participants? Testing Citizenship Norms and Political Participation across 25 Nations. Political Studies, Vol. 61. No.1. 45–65.
bowleR, s.–Donovan, t.–kaRP, j. (2007): Enraged or Engaged? Preferences for Direct Citizen Participation in Affluent Democracies. Political Research Quarterly, Vol. 60. No. 3. 351–362.
bRoDy, s. D. (2003): Measuring the Effects of Stakeholder Participation on the Quality of Local Plans Based on the Principles of Collaborative Ecosystem Management. Journal of Planning Education and Research, Vol. 22. 407.
https://doi.org/10.1177/0739456X03022004007.
buRby, R. J. (2003): Making Plans that Matter: Citizen Invovlement and Government Action. Journal of the American Planning Association, Vol. 69. No. 1. 33–49.
buRgeRs, j.–vRanken, j. (2007): How to make successful urban development programme. Experiences from nine European countries. UGIS – Handbook, http://www.ville.gouv.fr/IMG/pdf/06.How_to_make_a_successful_urban_
development_programme_cle26a4ba.pdf.
buRns, D.–haMbleton, R.–hoggett, P. (1994): The Politics of Decentralisation:
Revitalising Local Government (Public Policy and Politics). Palgrave Macmillan, London.
buRton, P. (2009): Conceptual, Theoretical and Practical Issues in Measuring the Benefits of Public Participation. SAGE, Vol. 15. No. 3. 263–284. https://doi.
org/10.1177/1356389009105881.
Chess, C. (2000) Evaluating Environmental Participation: Methodological Questions. Journal of Environmental Planning and Management, Vol. 43. No.
6. 769–84.
Teveli-Horváth Dorottya
Collins, k.–ison, R. (2009): Jumping off Arnstein’s Ladder: Social Learning as a New Policy Paradigm for Climate Change Adaptation. Environmental Policy and Governance, Vol. 358–373.
Cuthill, M.–fien, j. (2005): Capacity building: Facilitating citizen participation in local governance. Australian Journal of Public Administration, Vol. 64. No. 4.
63–80.
ebDon, C. (2002): Beyond the public hearing: Citizen participation in the local government budget process, Journal of Public Budgeting. Accounting and Financial Management, Vol. 14. No. 2. 273–294.
floRiDa, R. L. (2002): The rise of the creative class: And how it's transforming work, leisure, community and everyday life. Basic Books, New York.
font, j.–wojCieszak, M.–navaRRo, C. J. (2015): Participation, Representation and Expertise: Citizen Preferences for Political Decision-Making Processes.
Political Studies, Vol. 63. No. 1. 153–170.
halvoRsen, k. e. (2003) Assessing the Effects of Public Participation. Public Administration Review, Vol. 63. No. 5. 535–43.
julian, D. a.–ReisChl, t. M.–CaRRiCk, R. v.–katReniCh, C. (1997): Citizen Participation: Lessons from a Local United Way Planning Process. Journal of the American Planning Association, Vol. 63. No. 3. 345–55.
kőszeghy lea (2000): A magyarországi várostervezés szociológiai elemzése, ELTE TÁTK Szociológia Doktori Iskola, Budapest
lownDes, v.–PRatChett, l.–stokeR, g. (2001): Trends in public participation: part 2–citizens' perspectives, Public Administration, Vol. 79. No. 2. 445–455.
MaieR, k. (2001): Citizen Participation in Planning: Climbing a Ladder?, European Planning Studies, Vol. 9. No. 6. 707–719.
MCkenna, D. (2011): UK local government and public participation: using con-jectures to explain the relationship. Public Administration, Vol. 89. No. 3.
1182–1200.
MiChels, A. (2011): Innovations in democratic governance – How does citi-zen participation contribute to a better democracy? International Review of Administrative Sciences, Vol. 77. No. 2. 275–293.
MoCtezuMa, P. (2001): Community-based organization and participatory plan-ning in south-east Mexico City. Environment and Urbanization, Vol. 13. No. 2.
117–133.
nabatChi, t.–bloMgRen aMsleR, l. (2014): Direct Public Engagement in Local Government. American Review of Public Administration, Vol. 44. No. 4.
63S–88S.
PiotRowski, s. j.–Ryzin, g. (2007): Citizen Attitudes Toward Transparency in Local Government. The American Review of Public Administration,. Vol. 37.
No. 3. 306–323.
Társadalmi részvétel az önkormányzati döntéshozatalban – Az angol nyelvű szakirodalmi áttekintése
PutnaM, R. (1995): Bowling Alone: America’s Declining Social Capital, Journal of Democracy, Vol. 6. No. 1. https://www.historyofsocialwork.org/1995_
Putnam/1995,%20Putnam,%20bowling%20alone.pdf.
RiChaRDson, a. (1983): Participation. Routledge & Kegan Paul, London.
Rowe, g.–fReweR, l. j. (2000) Public Participation Methods: A Framework for Evaluation. Science, Technology and Human Value, Vol. 25. No. 1. 3–29.
sChauPPenlehneR-kloybeR, e.–PenkeR, M. (2016): Between Participation and Collective Action – From Occasional Liaisons towards Long-Term Co-Management for Urban Resilience. Sustainability, Vol. 8. No. 7. 664. https://
doi.org/10.3390/su8070664
souza, C. (2001): Participatory budgeting in Brazilian cities: limits and possibilities in building democratic institutions. Environment and Urbanization, Vol. 13. No.
1. 159–184. o. https://doi.org/10.1177/095624780101300112.
tRitteR, j. q.–MaCCalluM, a. (2006): The snakes and ladders of user involve-ment: Moving beyond Arnstein. Health Policy, Vol. 76. 156–168.