Komplex városleíró modellek

A klasszikus modellek érdemei, hogy a XX. század folyamán először próbálták leírni az ipari fejlődés miatt gyors változásban lévő várost és lakóit. A kutatók igen nehéz feladatra vállalkoztak, hiszen olyan univerzális modelleket kívántak létrehozni, melyek az eltérő földrajzi és gazdasági környezetben lévő városokat egyaránt leírják. Természetesnek tekinthető, hogy a kitűzött cél nem sikerülhetett tökéletesen. A modellek leegyszerűsítők, sematikusak. Nem számolnak a zónák és övezetek esetleges belső heterogenitásának kérdésével (bár Burgess, a zónákon belül már jelez ilyen foltokat). Gyakran önkényesen, bizonyos adatoknak nagyobb hangsúlyt adva húzták meg a határokat. Mindezek ellenére a modellek meghatározóan hatottak a későbbi városszociológiai gondolkodásra. Először világítottak rá arra, hogy a városokban található eltérő funkciójú területek rendszert alkotnak, az itt élők térbeni elrendeződése sem véletlenszerű, hanem társadalmi és gazdasági jellemzők alakítják. (3.7. ábra)

3.7. ábra: A klasszikus városszerkezeti modellek

(Hoffmeister, 1980. 5. oldal nyomán [bib_17])

Míg Burgess csak egy időpontot vizsgál, és statikus modell hoz létre, addig Harris és Ullman már három időpont (hosszú időtáv) vizsgálatára alapozza kijelentéseit. Felismerik, hogy a városok szerkezetét és annak változását a korábbi történések, és változások nélkül nem lehet értelmezni, és a jövőbeli változásokat nem lehet modellezni.

A zóna, a szektor és a többmagvú város elméleteinek kritikai vizsgálta továbbvitte a városok modellezésén fáradozó kutatókat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a modellek túl sematikusak, hogy csak az 1920-1940 közötti változásokat képesek leírni, és nem alkalmazhatóak minden amerikai városra, és szinte egyáltalán nem alkalmasak az európai városok leírására. A klasszikus modelleket ért kritikákból adódó következtetés, miszerint a városok általában nem írhatóak le egy-egy modellel, a modellek valamiféle kombinációjának szükségét eredményezte. Ugyanis a kutató által kiválasztott dimenzió (pl. telekár) szükségszerűen egy bizonyos modellhez

3. Térszerkezeti kutatások – elméleti modellek

vezet. Ezek a térbeli elrendeződések nem választhatóak el egymástól, nem vizsgálhatóak egymás nélkül, vagyis egymásra épülve rajzolják ki a város szerkezetét.

A II. világháború utáni kutatások már nem univerzális modellek kidolgozásán fáradoztak, hanem az egyes városok térbeni-társadalmi szerkezetének leírásához szükséges dimenziókat kívánták meghatározni. A kutatás súlypontja ekkora Chicagóból a keleti partra, Los Angelesbe és San Fransiscoba tevődött át. Ezen városok szerkezetét kutatta 1949-1955 között Eshref Shevky, Marilyn Williams és Wendell Bell. A Park és Burgess által kidolgozott módszereket korszerűsítették, amikor a népszámlálási adatokból kiindulva létrehozták azt a három társadalmi státuszt mérő indexet, melyek segítségével a város szerkezete leírható.

1. gazdasági státusz index – a vizsgált területen élő népesség képzettsége (iskolai végzettség), foglalkozása és lakásviszonyai alapján számított mutató

2. demográfiai index – az itt élő családok demográfiai mutatóinak összessége (kor, családi állapot, gyermekek száma, stb.)

3. szegregációs index – az adott területen élő különböző etnikai csoportoknak az összlakossághoz viszonyított aránya.

A számításaikhoz a népszámlálás legkisebb területi alapegységét, a számlálókörzetet használták. Ennek segítségével a térbeli különbségek nagyon pontos felderítésére nyílt lehetőség. A társadalmi és gazdasági státuszt mérő indexeket egyszerre több adatot is kezelő statisztikai módszer, a faktoranalízis segítségével állították elő.

A téranalízis új módszerét több tudós is használni kezdte, így téve próbára annak használhatóságát. Asdol, Camilerri és Schmid az ötvenes évek végén tíz amerikai város vizsgálatához használták az új módszert. Hat esetében az indexek jól leírták a helyzetet, négy esetében azonban csak korlátozottan voltak használhatóak.

Theodor Aderson és Janice England négy amerikai közepes méretű város vizsgálata során azt tapasztalta, hogy ezek a városok sem írhatóak le egyetlen térszerkezeti mintával. A gazdasági státusz-index vizsgálata Hoyt szektormodelljéhez hasonló szerkezetet eredményezett. A demográfiai index Burgess modelljéhez hasonló mintához vezetett. A szegregációs index viszont minden város esetén más mintázatot eredményezett. A kutatások már ebben az időben is túllépték az Egyesült Államok határait: Abu-Lughod az 1960-as években Kairóra végzett számítása során – az amerikaitól jelentősen eltérő kulturális háttér miatt – csak a gazdasági státusz-indexet tudta használni. De készültek térképek többek között európai, ázsiai és ausztráliai városokra vonatkozóan is. Itt most csak két modellt emelnénk ki. Az első Torontóra, a második Calcuttára készült el. (A hazai kutatásokat egy későbbi fejezetben ismertetjük.)

R. A. Murdie négy dimenziót választott ki, és ezek alapján külön modelleket alkotott, melyek egymásra vetítése rajzolja ki végül a város szerkezetét. Az első dimenzió az etnikai csoporthoz tartozás. Ezek a csoportok a városközpont körüli övezetekben, foltszerűen élnek. A második dimenzió a jövedelmi csoportok térbeli vizsgálata koncentrikus köröket eredményezett. Az ipari és kereskedelmi létesítmények szektoriálisan helyezkednek el. A természeti-építészeti környezet pedig mindezeket a dimenziókat meghatározza. Így jön létre tehát egy komplex, minden egyes városra külön elkészíthető modell. (3.8. ábra)

3.8. ábra: A nagyváros szerkezetének komplex modellje - Toronto

3. Térszerkezeti kutatások – elméleti modellek

(Murdie, 1969. 7.oldal nyomán)

Két amerikai kutató, Berry és Rees Calcutta térbeni-társadalmi szerkezetének leírásához a klasszikus és a modern városszociológia modelljeit és módszereit is felhasználták, és eredményeiket egy dinamikus modellen ábrázolták (3.9. ábra).

3.9. ábra: A nagyváros szerkezetének komplex modellje – Calcutta

3. Térszerkezeti kutatások – elméleti modellek

3. Térszerkezeti kutatások – elméleti modellek

(Berry - Rees, 1969. 74.oldal [bib_12])

Először felrajzolták a három státusz-index (gazdasági, demográfiai, szegregációs) térképét. Majd ezt a három térképet egymásra vetítették (C diagram). Az etnikai területek belső rétegződésében is felismerték azt a klasszikus mintát, miszerint a gyermekesek a város külső, családiházas részei felé törekednek. (D.diagram) Az elemzéshez több év adatait nézték meg, az idő dimenzió hatását az F diagram mutatja. A város földrajzi elhelyezkedéséből fakadóan nem írható le szabályos körökkel, ezért a vizsgált fizikai tényezőknek megfelelően módosították a modell formáját (G.diagram). Bekapcsolták az ipari fejlődés során létrejött alközpontok térképét (H.diagram). Az utolsó ábrán pedig a komplex, mind az összes diagramot bevonó modellt ábrázolták.