Ismételten kivánták már, hogy a Kneipp-féle önté
sek könnyen megérthető, szemléltető leírását adjam ; erre nézve e könyv végén két emberi alak rajza lát
ható, mely alakokat függőleges és vízszintes vonalak
kal számozott részekre osztottam. E vonalak némelyike közelebbről is meg van határozva, a fekvése adta névvel, a többieket egymástól való távolságuk aránya szerint könnyen megkülönböztethetjük saját testünkön és a különböző részek az -alakoknak pontosan meg- felelőleg képzelhetők magunkon. E számozott részek segítségével aztán könnyű lesz tisztán megmagyarázni mindenkinek a Kneipp-féle öntések lefolyását.
Mielőtt az egyes öntések leírásához fognék, általá
ban kell előbb elmondanom egyet-mást. Mióta az utóbbi 2 év alatt itt Wörishofenben a víz-gyógymód oly nagy arányokat öltött, Kneippnak le kell arról mondania, hogy ő maga végezze az öntéseket; ugyan
csak a patiensek nagy tömegesülése okozta, hogy az öntő-kanna használatát csaknem teljesen mellőzték és a csővel való öntést vezették be. A „Vízkurám“-ban való leírásainál az öntéseknek, csak az öntő-kannáról van szó és a villámöntésről sincs említés, a mit öntő-kannával eszközölni, természetesen nem lehet. Az öntő-kanna használatát kell első sorban szem előtt tartani s a csővel való helyettesítéséhez csak szükség esetén szabad fordulnunk, tehát pl. intézetekben, hol a fürdőmesternek egész nap önteni kell, vagy talán akkor, ha magunk alkalmazzuk az öntéseket.
A következőkben adandó leírások egyaránt vonat
koznak a kanna és a cső használatára. A különböző
öntéseknél elfoglalandó állások, testtartások, épen úgy mint a vetkőzési módok az ábrákból láthatók.
A hát-, illetőleg a teljes öntéshez különféle állá
sokba helyezkedhetünk el (4-ik és 5-ik ábra). A vízzel telt fürdőkádba való térdelés (4-ik ábra) az öntő
kannával való öntésnél előnyös, mert különben maga
san találnánk önteni; egyébiránt pedig egyre megy:
ülünk, térdelünk vagy állunk-e a különhöző öntések alatt és hogy vízzel telt kádban állnak-e lábaink, vagy sem.
Különben pedig gyakorlott öntőnek nem kell épen aggodalmas pontossággal ragaszkodnia a következő utasításokhoz, fogja az tudni magától is, mily gyakran és hányszor öntse le a különböző helyeket, mikor kell gyengébb, mikor erősebb, mikor erős, vékony, mikor gyenge, széles vízsugár; vagy a végén, hogy egyiket vagy másikat hány kanna vízzel kell az öntő nagy nyílásából leönteni. Ezt mind ráhagyhatjuk a gyakorlott öntőmesterre. Épen ezért, a ki nagyon is pontosan ragaszkodik a betűkhöz vagy számokhoz és a következő utasítások nyomán teszi megfigyeléseit az öntések körül, ijedelemmel fogja tapasztalni, hogy minden egyes fürdőmester, úgy a w ö r i s h o f e n i intézetben, mint egyéb Kneipp-féle vízgyógyintézetek
ben többé, kevésbbé, másként önt. Hogy épen ebben sokszor szükségtelen és helytelen eltérések is előfordul
nak az öntő-segédek (tanulók) részéről, sokszor meg- íigyeltem, s azért különösen arra hívok itt fel minden beteget, hogy az alkalmazásoknál főfigyelmét az öntő
mesterre fordítsa. Hogy a hatásra ügyeljen, hogy az egyes szabályoknak megfeleljen (ilyenek pl. gyors lemosása a mellnek, a karok, az altest és a lábaknak hátöntés után, resp. a hátöntés alatt) és végre, hogy kisérje figyelemmel az öntő-mestert és jelentkezzék.
Ha az öntőnek nincs meg a kellő gyakorlata és já r
tassága, vagy a mi még rosszabb, az öntések helyes ismerése, a patiens dolga, hogy a rendellenességekre
49
figyelmeztesse és ne engedje, hogy türelmes birka módjára öntözzék. Különösen gyengéd természetű egyé
nekre nézve áll ez, kiknek az öntőt minden alkalom
mal kíméletes kezelésre kellene fölhivniok, miután azt a hosszas öntői tevékenység nagyon gépiessé és közö
nyössé teszi. Mindenekelőtt el kellene hárítaniok az ily egyéneknek az annyira kedvelt nagy kannanyilás- ból való leöntést, mert ez nem tartozik az öntéshez kivitelének helyes értelmezését, e mellett saját magun
kon való gondos észlelések elegendő tapasztalatokkal látnak el az öntözéseket illetőleg.
A következő szabályok az én saját, hosszas itt tartózkodásom ideje alatfi gyűjtött tapasztalataimra alapítvák és az itteni első öntő-mester, illetve fürdő
tulajdonosokéra, kiket K n e i p p l e l k é s z ú r szemé
lyesen gyakorolt be és a kiket folyton figyelemmel kisér, szóval határozottan körvonalazzák az öntések módját Kneipp szerint. Hogy Kneipp Vízkurája* utasítá
sainak némely pontjától jelentékenyen eltér, már eddig is észrevehető.
nagyon is aggságoskodnak a berendezésnél és semmit önállóan tenni nem képesek, sőt vannak olyanok is, a kik azt hiszik, hogy csak a W ö r i s h o f e n - b ő l hozott csövekkel lehet jó hatást elérni.
A hol kisebb vagy nagyobb nyomási erejű vízveze
ték van, a csöves berendezés igen könnyű. Ha ez hiányzik, mesterségesen idézzük elő a nyomást az által, hogy a kútvizet szívó segélyével előbb magasan fekvő, megfelelő nagyságú víztartóba vezetjük és csak azután a fürdőhelyiségbe. A szivattyú lehet kézi vagy géppel h a jto tt; kis gáz- vagy petróleum-motór, a milyen a G e r o m i l l e r - f é l e W ö r i s h o f e n i fürdő
intézetben is van egy, nagyobb intézetekben czélszerű lehet. Ha nem lehet vagy nem akarunk szivattyú- berendezést létesíteni, a magasabban elhelyezett víz
tartóba odahordjuk a vizet és így töltjük meg azt, ez persze csak kisebbszerű berendezéseknél lehet. A fürdő- helyiség bizonyos magasan fekvése mellett a víztartót a háztető alatt is el lehet helyezni akár szilárd állvá
nyon, akár csigán, a mi jelentékenyen megkönnyíti a töltést.
A m i a s u g á r n y o m á s i e r e jé t illeti, arról azt mondja Kneipp Vízkurája, hogy gyakorlott öntő a patiens természetéhez mérten majd magasabb, majd alacsonyabbról, majd erősen, majd gyengén bocsát
hatja. A nyomás oly erős legyen, hogy a víz teljes sugárban szökjék ki a csőből és a testet rendes távol
ságában (körülbelől 60 cm.) határozott sugáralakban érje és mérsékelt erővel öntse le. E szerint kell tehát a vízvezeték csapját berendezni. S ez áll a térd-, czomb-, hát-, mell- és teljes^ öntésre nézve. A többi öntés-nemeknél a kellő erősség mindig jelezve van.
1. A térd-öntés.
(Lásd az I. és II. ábrát.)
Körütbelől 60 cm.-nyire a beteg
től áll az öntő és a sugarat l a s s a n vezeti az 1-ső résztől a 2., 3., 4-re, a hol kissé tovább időzik. Körül
megy a térdkalácson néhányszor, majd föléje, aztán újra lassan a 3. és 2. felett visszatér az 1-ső részre.
Erre átugrik az 5-re és lassan megy át a 6., 7. és 8-ik részre, a hol újra időznie kell s többszörösen körülön
teni a térdkalácsot, mire újból csen
desen visszatér a 7., 6. felett az 5-ik részre. Az öntést mind a két lábszáron rendszerint addig ismétel
jük, mig ki nem veresednek.
Majd megfordul a patiens és a hátsó részen épen akként járunk el, mint az elülsőn, azaz a 29-ik rész
ről a 30. és 31-en át 32-ig megyünk, itt időzünk, aztán lassan át a 31., 30-on a 29-re vissza; erre a 33-ik részhez fordulunk, lassan haladunk a 34., 35-ön át a 36-ig, itt időzünk és a 35., 34-en át lassan visszatérünk a 33-ra. Ezen az oldalon is hasonlóképen többször ismételjük az ön
tést' mind a két lábon.
A v íz s u g a r a t é p e n ú g y , m in t a v illá m ö n té s k iv é t e lé v e l, k ö v e t k e z ő ö n t é s n é l a r é s z e k k ö z e p e t á já n m ű k ö d tetjü k , ú g y , h o g y a v íz e g y e n le t e s e n fo ly jé k a z e g é s z fe ls z ín e n . Az öntés rendszerint egy perczig tart.
t. ábra. A térdöntes.*
* Lásd Geittner és Rausch hirdetését a mellékleten.
4*