Klaszterelemzés

A Szorongás és az Elkerülés változókra hierarchikus klaszterelemzést futtattam. Az elemzést standardizált változókkal végeztem el, a Ward-módszer, illetve a négyzetes Euklidészi távolságok alkalmazásával, amely a csoportok közötti különbségek maximalizálásával, és a csoporton belüli különbségek minimalizálásával dolgozik (Bergman és mtsai 2003). Az így kapott klaszterváltozatok közül az 5-tól 8-ig terjedő megoldások mutatóit vizsgáltam megfelelőség szempontjából. Ennek során az elvárt határértékeket Vargha és mtsai (2016) alapján meghatározva a következő mutatókat vettem figyelembe: megmagyarázott hibaszázalék (Explained Error Sum of Squares – EESS%; lehetőleg 60%-nál nagyobb), pontbiszeriális korreláció (lehetőleg 0,3-nál nagyobb), Silhouette-együttható (lehetőleg 0,5-nél nagyobb), módosított Xie-Beni-index (a lehető legnagyobb legyen, lokális maximummal) és átlagos klaszterhomogenitás (HC-átlag, lehetőleg 1,0-nál kisebb). Az egyes klasztermegoldások itt felsorolt mutatóit a 2.

táblázat tartalmazza.

2. táblázat. A hierarchikus klaszterelemzés megfelelőségi mutatói 5-8 klaszterre néz-ve. Jelmagyarázat: N = a klaszterek száma; EESS % = megmagyarázott hibaszázalék (Explained Error Sum of Squares); eh. = együttható; Pont-biszeriális eh. = pont-biszeriális korreláció; XieBeni (mod) = módosított Xie-Beni index; HC átlag = átlagos klaszterhomogenitás.

Lépés N EESS% Pont-biszeriális

eh. Xie-Beni

(mod) Silhouette

eh. HC átlag

i = 319 8 53,58 0,279 0,072 0,375 0,948

i = 320 7 50,21 0,260 0,239 0,352 1,013

i = 321 6 46,32 0,288 0,222 0,355 1,089

i = 322 5 41,55 0,283 0,151 0,326 1,182

Relokáció után 6 52,19 0,323 0,409 0,504 0,970

Az elemzés további szakaszában használt klaszterszámot a megfelelőségi mutatók alapján választottam meg, figyelembe véve a létrejövő klaszterek megfelelő

értelmezhetőségét. Az összes adekvációs mutatót figyelembe véve a 6 és 7 klaszteres megoldás tűnt a leginkább megfelelőnek, ezek a pont-biszeriális korrelációt, a módosított Xie-Beni indexet, valamint a klaszterhomogenitást tekintve hasonló mutatókkal rendelkeztek. Elemzésemben végül a 6 klaszteres változattal dolgoztam tovább, mert bár ez magyarázó erejét tekintve alacsonyabb, a létrejövő mintázatok szempontjából jobban használható. A 6 klaszteres megoldásra ezután relokációs eljárást is futtattam, amely a magyarázott varianciát 46,32%-ról 52,19%-ra emelte (az ideális 60% fölötti értéket nem érte el, azonban jóval közelebb került a várt tartományhoz), illetve ezzel a modell többi mutatója is sokat javult (ld. 2. táblázat). A 6 klaszter tagságait csoportosító változóként mentettem el a további elemzések lehetővé tétele érdekében. A végleges klaszterek adatait az 5. Melléklet tartalmazza.

A létrejött csoportokat egyszempontos varianciaanalízis (One-Way ANOVA) segítségével hasonlítottam össze annak ellenőrzésére, hogy azok statisztikailag valóban jelentősen különböznek-e egymástól az elkülönítés alapjául szolgáló változók (a Szorongás és az Elkerülés értékek férfi, illetve női oldalon) szempontjából. A próba az összes változó esetében a klaszterek szignifikáns különbségét mutatta. A különböző klasztertagságú férfiak különböztek egymástól a szorongás szintjében (F(5) = 96,528; p <

0,001), és az elkerülés mértékében is (F(5) = 51,616; p < 0,001). A nők esetében szintén megjelent a klaszterek közti különbség mind a szorongás (F(5) = 102,575; p < 0,001), mind az elkerülés területén (F(5) = 55,188; p < 0,001). A próba elvégzése után Dunnett’s T3 utótesztet alkalmaztam annak megállapítására, hogy a szignifikáns különbségek pontosan mely csoportok között jelennek meg. Az egyes klaszterek között tapasztalt eltéréseket felső indexek segítségével szemléltettem (ld. 5. Melléklet).

Az egyes klaszterek profiljait az 5. ábrán jelenítettem meg z-pontszámok segítségével.

Az első klaszter a „biztonságos férfi–enyhén szorongó nő” klasztere, amelynek jellemzője, hogy az elkerülés mindkét partnernél átlag alatti, férfi oldalon jelentősen alacsonyabb (férfi z-pontszám –1,31), női oldalon enyhén alacsonyabb (női z-pontszám – 0,4) az átlagnál, a szorongás férfi oldalon az átlagnál valamelyes alacsonyabb (ffi z-pontszám –0,42), női oldalon enyhén emelkedett. A klaszter elemszáma átlagos: 54 pár (a minta 15,92%-a). A második klaszter az „ambivalens férfi–enyhén elkerülő nő” párokat tömöríti. Jellemzője, hogy az elkerülés férfi oldalon kiemelkedően magas (ffi z-pontszám 0,91), női oldalon enyhén emelkedett (női z-pontszám 0,21), a szorongás férfi oldalon valamelyest magas (ffi z-pontszám –0,42), női oldalon enyhén átlag alatti (női

z-pontszám –0,16). Ez a legkisebb elemszámú klaszter: mindössze 42 pár (a minta 12,38%-a) alkotja. A harmadik klaszter a „biztos férfi–biztos nő” párok klasztere. Működésüket mindkét területen átlagon aluli pontérték jellemzi, ezáltal jelentősen eltérnek a többi csoporttól. Az elkerülés (férfi z-pontszám –0,31; női z-pontszám –0,59) valamelyest, a szorongás pedig jelentősen alacsonyabb (férfi z-pontszám –1,19; női z-pontszám –1,1) a többi klaszter értékéhez képest. Ez a második legnépesebb klaszter: 47 pár (a minta 13,86%-a) alkotja. A negyedik klaszter az „enyhén szorongó férfi–erősen szorongó nő”

klasztere. Jellemzője, hogy az elkerülés mind a férfi, mind a női oldalon enyhén emelkedett (férfi z-pontszám 0,12; női z-pontszám 0,25), a szorongás férfi oldalon valamelyest (férfi z-pontszám 0,48), női oldalon jelentősen emelkedett (női z-pontszám 1,26). A legnagyobb elemszámú klaszter: 75 pár (a minta 22,12%-a) tartozik ebbe a csoportba. Az ötödik klaszter az „enyhén elkerülő férfi–erősen elkerülő nő” klasztere.

Jellemzője, hogy az elkerülés a férfi oldalon valamelyest emelkedett (férfi z-pontszám 0,44), a női oldalon jelentősen emelkedett (női z-pontszám 0,98), a szorongás férfi oldalon valamelyest átlag alatti (férfi z-pontszám 0,51), női oldalon enyhén átlag alatti (női z-pontszám –0,21). A második legnépesebb klasztert 73 pár (a minta 21,53%-a) alkotja. A hatodik klaszter „enyhén szorongó-ambivalens férfi–biztos nő” párokat tömörít. Jellemzője, hogy az elkerülés ffi oldalon enyhén emelkedett (ffi z-pontszám 0,13), női oldalon jelentősen alacsonyabb (női z-pontszám –1,03) az átlagnál, a szorongás férfi oldalon valamelyest emelkedett (férfi z-pontszám 0,45), női oldalon valamelyest átlag alatti (női z-pontszám –0,67). A harmadik legkisebb elemszámú klasztert 48 pár (a minta 14,15%-a) alkotja.

5. ábra. Az egyes klaszterek átlagpontszámai a Szorongás és az Elkerülés alskálákon, z-pontszámokban kifejezve

A klaszterek egymással való összehasonlításakor megállapítható, hogy a „biztonságos férfi–enyhén szorongó nő” és az „enyhén szorongó férfi–biztos nő” klaszterek egymás párjai abban az értelemben, hogy mindkét klasztert az egyik partner emelkedett szorongás értéke jellemzi, egyik esetben a férfi, másik esetben a női oldalon. Ezeknél a klasztereknél biztos kötődésű partner is van a kapcsolatban, akinél mind az elkerülés, mind a szorongás érték átlag alatti.

Az „ambivalens férfi–enyhén elkerülő nő” és az „enyhén szorongó férfi–erősen szorongó nő” klaszterekben kiemelkedő szorongásszintet találunk, az egyikben a férfi oldalon (ami a megemelkedett elkerüléssel ambivalens működést eredményez), másik klaszterben a női oldalon.

A klaszterekben kiegyenlítetten jelenik meg az elkerülés a férfi és női oldalon. Férfi oldalon átlagnál magasabb elkerülés három klaszterben („ambivalens férfi–enyhén elkerülő nő” jelentősen megemelkedett értékkel, „enyhén szorongó férfi–erősen szorongó nő” és az „enyhén szorongó-ambivalens férfi–biztos nő” klaszterekben enyhén megemelkedett értékkel) jelenik meg. Női oldalon szintén három klaszterben találunk megemelkedett elkerülést (az „enyhén elkerülő férfi–erősen elkerülő nő” klaszterben valamelyest emelkedéssel, az „ambivalens férfi–enyhén elkerülő nő” és az „enyhén szorongó férfi–erősen szorongó nő” klaszterekben enyhén megemelkedett szinttel).

A szorongás férfi oldalon három klaszterben mutat emelkedett értéket (az „ambivalens férfi–enyhén elkerülő nő” klaszterben kiemelkedő, az „enyhén szorongó férfi–erősen szorongó nő” és az „enyhén szorongó-ambivalens férfi–biztos nő” klaszterekben mérsékelt mértékben). Női oldalon a szorongás emelkedett szintje csak két klaszterben (az „enyhén szorongó férfi–erősen szorongó nő” klaszterben jelentős mértékben, a

„biztonságos férfi–enyhén szorongó nő” klaszterben enyhe mértékben) jelenik meg, tehát a szorongásban eltolódás van a férfi oldalra.