FELNŐTT KÖTŐDÉS

5.1.1. A felnőtt kötődés párkapcsolati mintázatai

A kutatás első eredményeként a vizsgálati mintában szereplő párok felnőtt kötődés szempontjából hat klaszterbe rendeződtek. A párkapcsolati profilok a szorongás és az elkerülés mentén különültek el egymástól, és statisztikailag jelentős különbséget mutattak e típusok mennyiségi vonatkozásában. Az elemzésben elkülönült hat klaszter (1) egy „biztonságos férfi–enyhén szorongó nő”, (2) egy „ambivalens férfi–enyhén elkerülő nő”, (3) egy „biztos férfi–biztos nő”, (4) egy „enyhén szorongó férfi–erősen szorongó nő”, (5) egy „enyhén elkerülő férfi–erősen elkerülő nő” és (6) egy „enyhén szorongó-ambivalens férfi–biztos nő” profillal jellemezhető felnőtt kötődési mintázatot képvisel.

Az elemzés további eredményeként a profilok párkapcsolati elégedettséggel és szexu-ális elégedettséggel való kapcsolatában számos összefüggést találtam, ezek közül a leg-fontosabbak: a párkapcsolati elégedettség többféle felnőtt kötődési mintázatú párkapcso-latban is megélhető; a biztonságos kötődési stílus fontos szerepet tölt be a kapcsolati elé-gedettségben akkor is, ha az csak az egyik partner jellemzője; a kapcsolati időtartam nem befolyásolja a kötődési stílussal összefüggő kapcsolati elégedettséget. Ugyanakkor a klaszterek nem mutattak szignifikáns kapcsolatot sem a pár tagjainak életkorával, sem az iskolai végzettségükkel.

5.1.2. A felnőtt kötődési mintázatok értelmezése

A párkapcsolati elégedettség magasabb szintjén álló párok közös jellemzője, hogy vagy mindkét partner, vagy legalább a pár tagjainak egyike biztonságos kötődési mintá-zattal rendelkezik. Közülük is a „biztonságosan kötődő férfi−biztonságosan kötődő nő”

klaszterbe tartozó párok a legelégedettebbek párkapcsolatukkal, és ez az összefüggés a szexuális elégedettség vonatkozásában is megjelenik. Ez az eredmény egybecseng azok-kal a korábbi vizsgálati adatokazok-kal, amelyek a biztos kötődés és a párkapcsolati elégedett-ség kapcsolatát igazolták (McLean 2002, Mikulincer és Shaver 2016a, Smith és Webser 2014, Levin és Solomon 2018). A vegyes kötődési mintázatú pároknál az látható, hogy ha az egyik partner biztos kötődési mintázatú, ez mérsékli a bizonytalanul kötődő partner párkapcsolati elégedetlenségét, pozitív irányba befolyásolva azt. Ez az összefüggés ko-rábbi empirikus vizsgálatokban szintén igazolást nyert (Mirnics és Bagdy 2006). A biz-tonságos kötődésű párok párkapcsolati elégedettségét igazolja az is, hogy a vizsgálatban részt vett párok közül ők járnak a legkisebb arányban párterápiába.

A párkapcsolati elégedettség szempontjából a legmarkánsabb összefüggés a bizonyta-lan kötődésű, „enyhén szorongó férfi–erősen szorongó nő” profilban mutatkozott. A vizsgálati mintában a terápiába járó párok közel egyharmada ehhez a profilhoz tartozik, ezért a profil jellemzői és az egyéb mutatókkal való összefüggések a párterapeuták szá-mára hasznosak lehetnek. Ez a kötődési mintázat mind a férfi, mind a női partnernél pár-kapcsolati elégedetlenséggel jár együtt, de a nők elégedetlenebbek a párkapcsolattal, mint férfi partnerük. A klaszterjellemzők továbbá a férfi partnerek szexuális elégedetlenségé-vel jár együtt, a férfiak ebben a profilban a legelégedetlenebbek.

A szorongó kötődési stílus további két, az előzőekben már említett (a „biztonságos férfi–enyhén szorongó nő” és az „enyhén szorongó-ambivalens férfi–biztos nő”)

klasz-terben is előfordul. Míg az egyik klaszklasz-terben a nő, a másikban a férfi partner enyhe szo-rongása jelenik meg. Ezekben a klaszterekben a partner biztonságos kötődési stílusa a kapcsolati elégedettség magasabb szintjével jár együtt, mint ott, ahol mindkét partner bi-zonytalan kötődésű. Bár a különbség nem szignifikáns, fontosnak tartom kiemelni azt a tendenciát, amely a nemek közötti különbségben megjelent. A párkapcsolati elégedettség vonatkozásában akár a női, akár a férfi oldalon jelent meg a szorongó kötődés, az a férfi partner kapcsolati elégedettségét csökkentette. Ugyanez az összefüggés látszik a szexuá-lis elégedettség kapcsán is: a párkapcsolatban mind a nő, mind a férfi szorongása a férfi szexuális elégedettségének alacsonyabb szintjével mutat összefüggést. Az egészségi álla-pot szubjektív megítélése és a kötődési mintázat kapcsán azonban más összefüggést talál-tam: a férfi szorongása a saját, férfi egészségi állapotát befolyásolja negatívan, ellenben a nők egészségi állapotának szubjektív megítélését mind a saját, mind a férfi partner szo-rongó kötődése rontja. Ez összefüggésben lehet azzal a korábbi megfigyeléssel, hogy a nők gyakrabban élik meg személyes kudarcként a kapcsolati elégtelenséget, és ez úgy tűnik, nem felvállalt, kimondott elégedetlenségben, hanem az egészségi állapot szubjek-tív megítélésének csökkenésében jelenik meg (Mikulincer és Shaver 2016a). A szorongás ugyanakkor nem mutatott összefüggést a kapcsolat hosszával vagy a párkapcsolati stá-tusszal, sem a gyermekkel, vagy azzal, hogy a partnereknél volt-e az előzményben válás.

A párkapcsolatban jelen lévő szorongó kötődésű partnerhez kapcsolódó eredmények összhangban vannak azokkal az empirikus adatokkal, amelyekben a szorongó kötődési stílus a biztonságos kötődésűekénél alacsonyabb párkapcsolati és szexuális elégedettség-gel mutatott összefüggést (Bitzer és Campball 2008, Mikulincer és Shaver 2016a). Bár a szorongó fél vágyik a közelség, az intimitás megtapasztalására, ez a vágyakozás az eluta-sítástól és a partnernek való meg nem felelés félelmétől átitatott, és így a biztonság iránti igény nem elégíthető ki (Strachmen és Impett 2009). A szorongó kötődésűek érzelmi bi-zonytalansága gyakran féltékenységben, a szeretett személy elvesztéséhez kapcsolódó eltúlzott félelemben jelenhet meg, ami minden bizonnyal rontja a kapcsolati elégedettsé-get (Mikulincer és Shaver 2005).

A mintában két olyan profil található, amelyben elkerülő kötődési stílus van jelen: az

„ambivalens férfi–enyhén elkerülő nő” és az „enyhén elkerülő férfi–erősen elkerülő nő”

klaszterekben. Az elkerülő kötődésű partner jellemzője a távolságtartás, a visszahúzódás, ezeket az a törekvés tartja fenn, hogy a személy kontrollálja a párkapcsolati interakció-kat, és szabályozza az attól való félelmét, hogy elutasítják, illetve, hogy ő maga nem

sze-rethető. Az elkerülő személyek, bár általánosságban jó szociális készségekkel rendelkez-nek, kerülik azt, hogy támaszt kérjerendelkez-nek, vagy kínáljanak, amikor a kötődési szükségletek akár bennük, akár partnerükben megjelennek (Johnson 2004). Az elkerülő kötődésű part-nerek a biztonságosan kötődő pároknál jóval elégedetlenebbek. Figyelemre méltó, hogy ebben a típusú kapcsolatban a nők párkapcsolati és szexuális elégedettsége alacsonyabb, mint a férfiaké, attól függetlenül, hogy az elkerülés saját vagy partnerük jellemzőjeként jelenik meg erőteljesebben. Ez az elégedetlenség mutatkozik meg abban az eredményben is, hogy a vizsgált mintában az „enyhén elkerülő férfi−erősen elkerülő nő” párok jelen-nek meg második leggyakrabban a párterápiában.

Az „ambivalens férfi–enyhén elkerülő nő” klaszter további sajátossága, hogy a pár férfi tagja ambivalensen kötődik, azaz önmagáról és másokról egyaránt negatív képpel rendelkezik, sem magában, sem a partnerben nem bízik. Vágyik az intimitásra, de félel-mei megakadályozzák abban, hogy intim kapcsolatot alakítson ki, vagy hosszabb távon fenntartsa azt. Ezt igazolja az is, hogy mintánkban ők alkotják a legkisebb elemszámú klasztert, illetve az, hogy a többi profiltól eltérően ez a klaszter mutat pozitív kapcsolatot a pár férfi tagjának korábbi válásával. Mind a kapcsolati, mind a szexuális elégedettség szempontjából az látható, hogy ebben a típusú kapcsolatban női oldalon erősebb az elé-gedetlenség annak ellenére, hogy a nő maga elkerülő kötődésű. Ennek ellenére a terápiá-ba járás aránya közel áll a biztonságos kötődésű párokéhoz, feltételezésem szerint azért, mert nem eléggé motiváltak a kapcsolati változásra.

Végül, a kötődési stílusban szimmetrikus és aszimmetrikus mintázatot mutató párok között a női kapcsolati elégedettségben talált, tendencia szintű klaszterközi különbség arra utalhat, hogy függetlenül a típusok tartalmi jellemzőitől, a működésbeli hasonlóság vagy közelség pozitívan befolyásolhatja a nők kapcsolatban megélt elégedettségét. Ennek magyarázata az lehet, hogy az ilyen típusú kapcsolatban a különbözőségek kiegyensúlyo-zásával nem, vagy kevésbé kell foglalkozni, s ez úgy tűnik a nők számára valamelyest fontosabb szempont, mint férfiak számára. Az aszimmetrikus profiloknál is az látható, hogy a partnerek legalább az egyik dimenzió jellemzőjében közel vannak egymáshoz. A vizsgált mintában tulajdonképpen nem is látunk olyan profilt, ahol a partnerek között minden vonalon nagyok lennének a differenciák. Ahol van ilyen, ott az egyik fél bizton-ságos kötődésű, mely kötődési stílus, ahogyan azt az előzőekben már láthattuk, önmagá-ban is stabilizáló funkciót tölt be.

Összességében a mintában szereplő párok esetében is kijelenthető, hogy a kötődési szempontból hasonló, vagy közel álló partnerek a legelégedettebbek, és ennek megfele-lően várhatóan nagyobb valószínűséggel maradnak párkapcsolatban, mint a kötődési stí-lus szempontjából nagy különbségeket mutató párok. Ennek alapján az látszik igazolód-ni, hogy a biztos kötődési stílus erőforrásként, a bizonytalan kötődési stílus vulnerabilitásként van jelen a vizsgált párkapcsolatokban.