6. A magyar középvárosok területi tőkéje
6.2. A magyar középvárosokon végzett primer kutatás eredményei
6.2.3. A klaszterelemzés eredményei
A magyar középvárosok területi tőke szempontú csoportosítási lehetőségeit hierarchikus klaszteranalízis keretében vizsgáltam a faktorelemzés során keletkezett standardizált
fak-124
torpont-értékek felhasználásával. A klaszterelemzés során külön vizsgáltam a materiális és az immateriális faktorok alapján kirajzolódó csoportokat. A vizsgálat módszeréül a Ward-eljárást választottam, négyzetes euklidészi távolsággal. Elsősorban arra koncentráltam, hogy milyen lépésben alakultak ki a klaszterek, vagyis milyen sorrendben vonódtak össze a középvárosok.71
A materiális erőforrásokon futtatott klaszterelemzéssel kapcsolatosan megállapítható, hogy az első három lépésen belül formálódtak a legszorosabban összetartozó párok, így ezek lesznek azok a középvárosok, amelyek a faktorok és a karakterisztikus területek eredményei alapján a leginkább hasonlítanak egymásra. A klaszterek csoportjellemzőit az ötödik – pontosabban Szombathely és Budaörs „csatlakozása” miatt a hetedik – lépésszá-mot követően érdemes vizsgálni; ebben az esetben négy jól elkülöníthető klaszter rajzoló-dott ki. A négyklaszteres megoldás arról árulkodik, hogy az alföldi városok blokkja (né-hány közép-dunántúli várossal egyetemben), az egykori szocialista (ipar)városok csoportja, a budapesti agglomeráció körüli települések halmaza, valamint néhány megyei jogú kö-zépváros együttese különböztethető meg (8. táblázat).
A hasonló immateriális jellemzőkkel rendelkező települések már az első két lépés-számot követően kialakultak, és az ötödik lépésszámnál két homogén klaszter írható le, tehát a csoportjellemzőket ettől a lépéstől kezdve érdemes áttekinteni. Az analízis eredmé-nyeképpen egy szűkebb, tíz települést magában foglaló csoport különült el, amely legfőbb jellemzője, hogy a másik klaszter településeihez képest jelentősebb felsőoktatási kapacitás-sal jellemezhető (9. táblázat).
A klaszterelemzések során tapasztalt összevonódások tekintetében megállapítható, hogy az immateriális tényezők esetében szorosabb összetartozásnak lehetünk tanúi, vala-mint a kevesebb számú klaszter miatt megfogalmazható az is, hogy a magyar középváros-ok a nem anyagi tényezők tekintetében több hasonlóságot mutatnak, mint az anyagi kom-ponensek esetében.
71 A hierarchikus klaszterelemzés két dendogramját a 7. melléklet tartalmazza.
125
8. táblázat: Az összevonódások sorrendje a klaszterelemzés során a materiális össze-tevők esetében
Párok és klikkek a Ward-módszer során az 1-3. lépésszám között Blokkok a 10. lépésszámot követően
* Az 5. lépésben csatlakozik az előző kettő csoporthoz.
** A 7. lépésben csatlakozik az előző csoporthoz.
Megjegyzés: Zárójelben a párokhoz, klikkekhez és blokkokhoz tartozó települések száma.
Forrás: saját szerkesztés.
9. táblázat: Az összevonódások sorrendje a klaszterelemzés során az immateriális összetevők esetében
Párok és klikkek a Ward-módszer során az 1-2. lépésszám között Blokkok az 5. lépésszámot követően
* Az 3. lépésben csatlakozik az előző két csoporthoz.
Megjegyzés: Zárójelben a párokhoz, klikkekhez és blokkokhoz tartozó települések száma.
Forrás: saját szerkesztés.
126
A létrehozott csoportok leglényegesebb tulajdonságairól a leíró statisztikák, vagyis a klaszterközéppontok (átlag) és a szórásértékek szolgálnak tájékoztatásul (10. és a 11. táb-lázat). A szórásadatok alapján megállapítható, hogy a csoportokat viszonylag homogén módon sikerült létrehozni, hiszen mindkét tényezőcsoport esetében csupán öt-öt alkalom-mal adódott 1,00 feletti szórás. A leghomogénebb osztályozást a materiális erőforrásokon belül a települési szolgáltatások tekintetében, míg az immateriális erőforrások esetében a települések attraktivitásának jellemzőinél sikerült kialakítani (a települések rangsorolása-kor a faktorpont-értékek között megfigyelhető alacsony szóródás tudatában ez a jelenség feltételezhető volt).
10. táblázat: A klasztercentroidok és a szórások a materiális összetevők négyklaszte-res megoldása esetén
Az anyagi összetevők tekintetében megállapítható, hogy a lakosság anyagi helyzete és a társas vállalkozások pénzügyi pozíciói – megerősítve a faktorelemzés eredményeit – a fővárost övező agglomeráció középvárosaiban a legstabilabbak, de nem elhanyagolható a
127
megyei rangú, központi funkciójú települések szerepe sem. Az alföldi települések lemara-dása e téren jelentősebbnek nevezhető, de a megélhetés és a vállalkozás körülményei az egykor iparból élő, ám lehanyatlott volt szocialista középvárosokban a legkedvezőtleneb-bek.
A települések épített és természeti környezetével kapcsolatos dimenzió esetében el-mondható, hogy a közüzemi szolgáltatások kiépítettsége a központi régió középvárosai esetében – a többi településhez képest – kiugró, azonban a közüzemi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztási mutatók már a megyei jogú városok csoportja esetében mutatnak kedvezőbb értékeket. Bizonyára a szocialista típusú városfejlesztésnek tulajdonítható az a jelenség is, hogy az egykori szocialista városok e téren kiemelkednek a többi település kö-zül, valamint a nagyvonalú térhasználat tetten érhető a zöldterületek magas arányában. Az alföldi és néhány közép-dunántúli város e téren többnyire átlagos potenciálokat mutat, de a vonalas infrastruktúra kiépítettsége terén átlagon aluli teljesítményről lehet beszámolni.
A települési szolgáltatások szintje – nem meglepő módon – a megyei jogú városok esetében kimagasló, különösen a lakosság közművelődésére lehetőséget adó feltételek szembetűnők. A településcsoportot kissé lemaradva követi a többnyire alföldi városokat tömörítő blokk, amely szinte minden faktor tekintetében a nagy átlagot képviseli. A másik két csoport viszonyáról megállapítható, hogy a szocialista (ipar)városok teljesítménye többnyire elmarad a fővárosi agglomerációban található településekhez képest is, de a köz-oktatási intézmények jellemzőit tekintve felülmúlja a központi régió településeit.
Az immateriális összetevők esetében több érdekesség is megfigyelhető. Megállapít-ható, hogy a felsőoktatási funkciókkal jellemezhető tíz középváros a felsőoktatást (is) mérő faktor tekintetében feltűnően „elszakad” a többi településtől. Az átlagon felüli felsőoktatási kapacitású települések azonban többnyire hasonló teljesítményt nyújtanak e dimenzió má-sik két faktora esetében a többi településhez képest, vagyis az alsóbb fokú oktatási és a közművelődési kapacitások tekintetében lényegesen nem különböznek a települések.
A települések társadalmának állapotjellemzői a kisebb számú települést magában foglaló klaszter esetében bizonyultak megfelelőbbnek (az alacsonyabb átlagértékek ebben az esetben is kedvezőbb teljesítményre utalnak), bár a szabadalmi bejelentések arányát tartalmazó faktor tekintetében jelentősebb szórás figyelhető meg mindkét klaszter eseté-ben. A települések vonzereje a kisebb elemszámú blokk esetében bizonyult kedvezőbbnek.
Általánosságban elmondható, hogy az előnyösebb felsőoktatási adottságokkal jellemezhető középvárosok a többi immateriális tényezők tekintetében is általánosságban kedvezőbb
128
teljestménnyel rendelkeznek, mint a felsőoktatási kapacitásokkal nem jellemezhető telepü-lések.72
11. táblázat: A klasztercentroidok és a szórások az immateriális összetevők kétklasz-teres megoldása esetén