A kutatás korlátainak feloldása és jövőbeni lehetőségei

Az elvégzett kutatómunka alapján úgy vélem, hogy van értelme a területi tőkével kapcsola-tos további és alaposabb vizsgálatoknak. A disszetációban bemutatott kutatás hozzájárulhat a későbbi vizsgálatokban alkalmazható új eljárások és módszerek kidolgozásához. A kuta-tás felderítő jellegéből adódik az a hiányosság, hogy ugyan számos, a disszertáció beveze-tőjében feltett kutatási kérdésre sikerült választ adni, azonban a területi tőkével kapcsolatos megállapítások további tudományos gondolkodás alapjául kell, hogy szolgáljanak. A dok-tori értekezésben lehetséges irányokat kívántam mutatni ahhoz, hogy a területi tőke miként járulhat hozzá a közgazdaságtan, a regionális gazdaságtan és a regionális tudomány elmé-leti fejlődéséhez.

A kutatómunka számos korlátot és lehetőséget hordoz magában. Nehezíti a területi tőke magyarországi példákon való tudományos feldolgozását és felmérését, hogy a téma-kör kutatása a nemzetközi szakirodalomban is kezdeti stádiumban van, a területi tőkével kapcsolatos ismeretanyag hézagos és kialakulatlan. Feltételezhető, hogy a területi tőkével kapcsolatos problémák és aggályok a fogalom homályos jellegéből fakadnak, a felületes

141

vagy a nem kellően meggyőző meghatározási kísérletek több bizonytalanságra adnak okot.

Mindenekelőtt tehát pontosításra szorul a területi tőke meghatározása.

A témakör és kifejezetten annak hazai viszonylatokban való empirikus elemzésének korlátaival kapcsolatosan megállapítható, hogy a statisztikai adatbázisokban általában (to-vábbra is) kevés az olyan információ, amivel a települések vagy régiók területi tőkéjét tel-jes körűen mérni lehetne. Az értekezésben bemutatott vizsgálattal kapcsolatban be kell látni, hogy a területi tőke megmérését lehetővé tevő adatok hiányosak, számos indikátor ismeretlen és feltáratlan települési bontásban. Különösen igaz ez az immateriális tényezők-re. A strukturális tőke elemeinek, így a szervezetek immateriális és kulturális összetevői-nek kvantitatív elemzése nagymértékben hozzájárulhatna ahhoz, hogy a területi tőkéről még összetettebb képet kapjon a kutató. Hasonló megállapítás igaz az egyéni és szervezeti kapcsolati, illetve a társadalmi tőkére is. A humán tőke kapcsán továbbá érdemes lenne számításba venni, hogy a különböző végzettségűek az adott településen laknak-e, vagy csak névlegesen élnek-e ott. Fontos lenne ismerni a vállalkozói tőke miben létét is, többek között azt, hogy a vállalkozások inkább adóoptimalizálásra jöttek-e létre vagy tényleges termelő–szolgáltató tevékenységet folytatnak. A települések társadalmi állapotát vizsgáló indikátorok esetében szükség lenne olyan adatbázisra, amelyek a hálózatosodás vagy a szerveződés mértékére mutatnak rá (pl. civil társadalom szervezettsége, együttműködési képesség stb.).

Hosszú vitát lehetne folytatni arról, hogy melyek a területi tőke mérésével összefüg-gő legideálisabb indikátorok, valamint, hogy többváltozós elemzéseim során minden lé-nyeges változó bekerült-e a területi tőkét mérő változócsoportokba. Vita tárgyát képezheti továbbá, hogy a rendelkezésre álló és az elemzésbe bevont indikátorok azokat az eltérése-ket és hasonlóságokat mutatják-e az egyes települések és településcsoportok viszonylatá-ban, amelyeket a valódi életben tapasztalhatunk?

Munkámban arra törekedtem, hogy az elemzésben használt változók mindegyike a területi tőke valamely dimenziójával összhangban legyen. Több olyan mutatót is felhasz-náltam analízisem során, amelyek a területi fejlettségi, a területi versenyképességi, illetőleg a regionális tudás és kreativitás mélyebb szintű megértését lehetővé tevő vizsgálatok során is megjelentek, így adódnak átfedések a különböző kutatási területek között. A jelenség oka, hogy mindegyik kutatási irány komplex és bonyolult szempontrendszereken alapszik, és számos változó bevonását teszi szükségessé.

142

Úgy vélem, hogy a középvárosok területi tőke szempontú osztályozása a „korláto-zott” feltételek mellett is előnyös és hasznos, mert elősegíti a települések megfelelőbb po-zícionálását a magyar településhálózatban. A vizsgálat eredményeként könnyen azonosít-hattam a települések materiális és immateriális erőforrásainak szintjét, állapotát (fejlettség-ét és lemaradását), ezen keresztül pedig pontosabban fogalmazhatók meg a jövőbeni fej-lesztési irányok és elképzelések. A hazai városok helyzetének értékelése és fejlődési lehe-tőségeik elemzése valószínűleg még nagyon sokáig aktuális téma marad, mivel a fejlett vagy lemaradó települések támogatásának legmegfelelőbb módja a területi politika perma-nens dilemmája. Véleményem szerint a hazai középvárosok kapcsán integrált, „többfron-tos” és endogén fejlesztés bevezetésére lenne szükség. Minden település esetében lényeges az immateriális tényezők (további) megerősítése, de néhány esetben különösen érzékeny fejlesztési területnek minősül a gazdaság is. Lényeges lenne az elemzés eredményeképpen kirajzolódó különböző fejlődési irányok figyelembevétele, és ennek megfelelően diverzifi-kált településfejlesztési stratégiák tervezése.

Munkám kapcsán nem volt lehetőségem az egyes középvárosokkal foglalkozó törté-neti, szociológiai, szociográfai stb. irodalom alapos, módszeres áttekintésére, így a vizsgá-latot esettanulmányok formájában, a hely-, szervezet- és közösségismeret folyamatainak terepmunkai kutatásával és helyszíni bejárással lehet a jövőben elmélyíteni. Kétségtelen, hogy kvalitatív módszerek alkalmazásával (pl. szakértői interjúk) többletinformációra le-hetne szert tenni, ezáltal még szélesebb képet kaphatunk a területi tőke mibenlétéről. A jövőbeni vizsgálatok településtörténeti elemzéseket is szükségessé tesznek, hiszen a több-változós elemzések eredményeinek hátterében meghúzódó tényezők, folyamatok alaposabb tisztázásához járulhatnak hozzá. Végül, a területi tőke összetettsége kapcsán teljesen új mérési eljárás kidolgozása is szóba jöhet. Ez utóbbi kapcsán feltételezhető, hogy a területi tőke számszerűsítésének aprólékos kidolgozása hosszú időre adhat elfoglaltságot a téma iránt érdeklődőknek.

A települési pozíciók megfelelőbb értékeléséhez a jövőben célszerű lenne a középvá-rosok és vonzáskörzeteik együtteséből, mint csomóponti régióból kiindulni, különösen a települési szolgáltatások szintjének, kapacitásának pontosabb értelmezése, értékelése mi-att.⁷⁵ Ezen kívül értékesnek és aktuálisnak tartom a területi tőke más területi szinteken tör-ténő kutatását, úgy gondolom, hogy a témakör további tanulmányozásával kapcsolatosan jó

75 A csomóponti régiók kijelölésekor érdemes lehet a közszolgáltatások optimális területi határvonalából kiindulni, és ez alapján nyilatkozni a városok és vonzáskörzetük területi tőkéjéről.

143

mintaterületet biztosítanak a hazai kistérségek (járások), továbbá nagy- és kisvárosok is, de a nagyobb regionális vagy uniós viszonylatok feltárása terén is több teendő akad.

Végül kiemelendő, hogy a különféle jövőbeni terület- vagy településfejlesztési stra-tégiák esetében a területi tőke logikájának alkalmazása különösen óvatos mérlegelést igé-nyel. Úgy vélem azonban, hogy a XXI. század folyamatosan változó körülményei között minden olyan koncepció- és modellalkotási kísérletet fontolóra kell venni, amely a telepü-lések és a régiók társadalmi–gazdasági helyzetének és versenyképességének eddigiektől eltérő szempontok szerinti megközelítését tűzi ki célul. A területi tőke gyakorlati alkalma-zásra, illetőleg a téma további művelésére vonatkozó javaslataim az alábbiak szerint fog-lalhatók össze:

 A területi tőke koncepciója, összetevői tágíthatják a fejlesztéspolitika spektrumát, új technikákat, beavatkozási pontokat kínálva a területi együttműködés számára;

 A területi tőke megközelítés alkalmas lehet arra, hogy olyan megállapítások, ajánlá-sok fogalmazódjanak meg, amelyek hozzájárulnak a területi tervezés megfelelőbb és hatékonyabb megalapozásához;

 Továbbá, a NFGM–VÁTI (2010) szakértői anyaggal összhangban megjegyzem, hogy fontos lenne erősíteni a lakosság, a vállalkozások és a közösségek kötődését saját életterükhöz, térségükhöz, ehhez pedig szükséges a különböző helyek sajátos arculatának megerősödése, a hely szellemi kultúrájának kibontakozásának, vala-mint a hagyományok, értékek továbbélésének és megújulásának elősegítése.

A térségek területi tőkéjének kiaknázása hosszú folyamat, azonban leginkább ezen keresztül erősíthető a területi identitás, a helyi kötődés, illetőleg az élettér értékként való elismerése. Lényegesnek minősül az a folyamat és képesség, hogy a területi adottságokat, erőforrásokat a különböző területi szinteken vagy akár az országos szakpolitikákban felis-merjék, kiaknázzák, és a sokszínűségre tudatosan építsenek.

144