2. A tőke értelmezésének kiterjesztése: a hagyományos tőkefajtáktól a területi tőkéig
2.3. Fogalmi kérdések: a területi tőke értelmezése körüli pontatlanságok
A tőke fogalmának szüntelen alakulása az elmúlt időszakban új lendületet vett. E jelenség a tőke egyes formáinak térbeli sajátosságaiból és rögzítettségéből következik. A tőke és a térbeliség összekapcsolódása nem teljesen új jelenség a közgazdaságtudományban, hiszen a termelési tényezők regionális mobilitása vagy a gazdasági növekedés tényezőinek és mo-delljeinek regionális adaptálása során korábban is megjelent a tőke klasszikus értelmezése.
A tőke fogalma azonban újabban kiterjesztett és területi értelemben egyszerre bukkan fel;
innen eredeteztethető az ún. területi tőke (territorial capital) fogalmának megjelenése.
A régiók belső adottságainak legoptimálisabb kihasználásának problémájára adott al-ternatív fejlődési irányt az OECD Territorial Development Service bizottsága által publi-kált, a tagországok regionális teljesítményéről szóló Territorial Outlook c. kitekintése (OECD 2001); lényegében ez a dolgozat vezette be a területi tőke kifejezést.8
A dokumentum megállapításaira építve, 2005-ben az Európai Bizottság megfogal-mazta, hogy „minden régió egyedi a területi tőkével rendelkezik, amely alapvetően külön-bözik más régiók területi tőkéjétől, és bizonyos beruházások a tér egy pontján magasabb megtérülést tesznek lehetővé, mint a tér bármely más pontján, mert jobban illeszkednek a területhez, hatékonyabban hasznosítják annak eszközeit, lehetőségeit” (OECD 2001, 15–
16, EC 2005, 1, Camagni 2008a, 36).9
8 Ventura et al. (2010) szerint a területi tőke első említése a Leader II. közösségi kezdeményezéssel össze-függésben merült fel 1999-ben (lásd LEADER EO 1999).
9 A disszertáció 4. és 5. fejezetében több területi tőkével összefüggő tanulmányt dolgoztam fel. A területi tőke definíciójával kapcsolatosan megjegyzendő, hogy a publikációk jelentős részében a szerzők nem közöl-tek meghatározást a területi tőkét illetően. Néhány szerző – kritika megfogalmazása nélkül vagy önálló defi-nícióalkotás helyett – egyszerűen átemelte az OECD és az Európai Bizottság meghatározását (lásd pl.
Davoudi et al. 2008, Kunzmann 2009, Affuso–Camagni 2010, Giffinger–Suitner 2010, Zonneweld–
Waterhout 2010, Brasili 2011, Capello et al. 2011, Casi–Resmini 2012, Constantin et al. 2013, Perucca 2013).
15
Az OECD (2001, 15) a fenti, nem túlságosan szabatos és világos meghatározáson kí-vül meghatározott egy terjedelmes listát, amely a területi tőke tényezőit vette számításba.
A dokumentumban fellelhető osztályozás a régiók anyagi (fizikai) és megfoghatatlan erő-forrásainak három nagyobb csoportjára épült:
Anyagi (fizikai) tényezők: a terület földrajzi elhelyezkedése, nagysága, termelési tényezőkkel és erőforrásokkal való ellátottsága, éghajlata, hagyományai, természeti erőforrásai, a terület életminősége, méretgazdaságossági előnyök, üzleti inkubáció, ipari körzetek, a tranzakciós és szállítási költségek csökkentését lehetővé tevő üzle-ti hálózatok;
Nem közvetített kölcsönös függőségek: befogadó készség, a gazdasági szereplők együttműködését elősegítő informális szabályok és szokások (amelyek együttmű-ködésre sarkallják a gazdaság szereplőit bizonytalan helyzetekben is), kölcsönös segítségnyújtás és szolidaritás (amelyek gyakran ugyanabban a szektorban működő kis és középes nagyságú vállalkozásokban figyelhetők meg);
Megfoghatatlan (láthatatlan) tényezők: a térség formális intézményei, szabályai és szokásai, a kreatív és innovatív helyi termelők, kutatók és politikusok.
A területi tőke komplex elméleti konstrukcióját mutatta be Camagni is, aki részlete-sen foglalkozott a területi tőke alkotóelemeivel, azonban a fogalom egyértelmű meghatáro-zása munkájában sem lelhető fel.10 Klasszifikációjában az alábbi kategóriákat különítette el (Camagni 2008a, 36):
Helyi pénzügyi és technológiai externáliák, amelyek előnyeit a piaci tranzakciók, valamint az erőforrásokhoz való közelség biztosítják;
Helyi termelési tevékenységek és a hozzájuk kapcsolódó hagyományok, készségek és tudás;
Helyi kapcsolatok, amely a kedvező társadalmi, pszichológiai és politikai háttér biztosításával fokozzák a helyi tényezők termelékenységét;
Helyi kulturális elemek és értékek, amelyek előmozdítják a lokális gyakorlattal és struktúrákkal való azonosulást, illetőleg meghatározzák a helyi identitást;
Helyi kormányzás szabályai és gyakorlata.
10 Megjegyzendő, hogy Camagni közreműködött az OECD tanulmány összeállításában. A területi tőke vo-natkozásában új meghatározást nem alkotott, azonban a területi tőke alkotóelemeit más megközelítésben rendszerezte.
16
A fenti két definíció-kísérlettel kapcsolatosan szükséges leszögezni, hogy a meghatá-rozások ténylegesen nem a területi tőke jelentését mutatták be, hanem annak „tényezőit”,
„alkotóelemeit” adták közre. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a két megfogalmazás valójában nem definíció, hanem egy terület speciális, egyedi adottságokra épülő erőforráskészletének lajstroma, a területi potenciálok felsorolása és bizonyos szempontok szerinti rendszerezése.
Reális és konszenzusos definíció napjainkig nem jelent meg, a disszertáció témája miatt viszont szükségesnek érzem kifejteni azt, hogy magam mit értek területi tőke alatt.
Véleményem szerint a területi tőke egy térség anyagi (megfogható) és nem anyagi (nem megfogható) tényezőinek és jellemzőinek leírására szolgáló lehetséges megközelítés, a helyi erőforrások együttese, amelynek nagysága, összetétele és hasznosíthatósága régión-ként eltérő.11 A területi tőke terület- vagy helyspecifikus erőforrás-portfólióra utal, a terü-letrendszer sajátja, valamint lehetséges eszköz arra, hogy összetevőit értékes cselekedetek-re válthassuk.
Annak ellenére, hogy a területi tőkével kapcsolatos tanulmányok tömeges megjele-nése még nem jellemző,12 a területi tőke „aluldefiniáltsága” miatt máris sokfajta megköze-lítés terjedt el. Ugyanakkor helytállónak tűnhet az a megállapítás, hogy a korrekt meghatá-rozás hiánya csupán a tudomány „mai állása”, valamint, hogy a pontos definíció iránti szükséglet hosszabb távon hasznosabb a koncepcióalkotás szempontjából, mint egyetlen és túl korán kialakult „tiszta” definíció.13
11 Úgy vélem, hogy a régiónként eltérő hasznosíthatóság fontos elem, és összhangban van az OECD megha-tározásban a területi beruházással kapcsolatosan vázoltakkal.
12 Ennek a jelenségnek előnyei is vannak, hiszen a területi tőkével foglalkozó publikációk gondolatai köny-nyebben összesíthetők, rendszerezhetők.
13 Schuller et al. (2000) szerint gyanúperrel kell élni valamely fogalom használata során felmerülő teljes egyetértés esetében.
17