(SZABÓ LŐRINC EDDIGI UTÓÉLETE) KABDEBÓ LÓRÁNT
Ha már munkamegbeszélés, akkor maradjunk a tárgyszerű leírásnál. Szabó Lőrinc 1957. október 3-án délután három óra előtt öt perccel meghalt. Halálát követően viszonylag hamar, 1960-ban megjelent Összegyűjtött verseinek reprezentatív kötete Sőtér István előszavával, Szabolcsi Miklós cenzori jóvá-hagyásával. Viszonylag könnyű filológia: az ostrom előtt a költő összeállította 1943-ra versei definitív kötetét. Azt követte a Tücsökzene két kiadása (1947, 1957), A huszonhatodik év (1957), és az 1956-os Válogatott versei számára összeállított új kötet, a Valami szép már önálló, bővebb változatával kiadásra készen állt. A kényszerű politikai kihagyásokat a család összegépelte, és a ba-rátoknak a kötettel együtt juttatta el. Ez a gyűjtemény 1982-re Domonkos Má-tyás szerkesztette kötetben a Szépirodalmi definitív kötetévé bővült: az első négy kötet eredeti változatainak függelékbeli csatlakoztatásával, valamint az akkor, az MTA Könyvtárából ismert néhány kiadatlan vers beiktatásával. A költő élete végére megjelenendő volt az általa összeállított fordításgyűjte-mény, az Örök Barátaink. És halála évtizedes évfordulójára Simon István összeválogatott-vágott egy esszékötetet, mely gondolatébresztő lehetett, de nem lehet a szöveghűség mintapéldája. Ezt a kötetet Steinert Ágota újította
* Az előadás a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Ma-gyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. (Az előadásban emlegetett Szabó Lőrinc-kiadványok adatai megtalálhatók a Miskolci Egyetem és az MTA Könyvtára Szabó Lőrinc – Vers és valóság című honlapján közölt Bibliográfiában: http://krk.
szabolorinc.hu/). Ezt az előadásszöveget küldöm a Fűzfa Balázs barátom köszöntésére készülő kötetbe. Ő hasonló szövegépítő és értelmező életművet alakított nagy örö-münkre. Kettőnk munkásságát ezzel a szöveggel szeretném méltóan egymásra vonat-koztatni. Sok szeretettel, barátsággal, L-t.
105
meg, példás filológiai apparátussal újabb évtized múltán (1984). Intézeti tervmunkaként Rába György példásan színvonalas kismonográfiája, Lászlóffy Aladár zseniális megsejtésekkel teljes kolozsvári disszertációja és Steinert Ágota egyetemi doktori értekezésként benyújtott és megjelentetett példás-értékű, a Te meg a világ kötettel záruló pályaképe jelentette a korszak iro-dalomtörténeti bemutatását. Illetőleg két megszállott rádiós (Fodor Ilona és Tertinszky Edit) gyűjtött a költő barátainak emlékezéseit összefogó életrajzi dokumentációt. Legfeljebb ehhez társult volna a költő fiához eljuttatott Vers és valóság, a költő versmagyarázatait tartalmazó emlékezése, a Bizalmas ada-tok és megjegyzések, amely szövegeket Illyés Gyula felesége, Flóra asszony segített létrejönni és őrzött, a költő rendelkezése szerint Szabó Lőrincné halála utánig. Ennyi. Ez lenne ma az ismert Szabó Lőrinc szövegegyüttes. Véletlen beleszövődésekkel. Mint például a forradalom utáni újraszerveződő irodalmi életben az életműben való járatlanságából kifolyólag az özvegy a Borsodi Szemle Széphalom rovatába éppen a költő forradalmi ciklusának címadó elő-hangját küldte közlésre. Utólag hátborzongató publikáció! Ennyi kiadás, ennyi véletlen hozzáadás. Csakhogy…
…Szabolcsi Miklós kiváló minőségérzettől vezérelve hatalmi szóval megvetette az MTA Könyvtára Kézirattárával a példásan gondozott hagyaték nagy részét, és bizonyítandó ennek szükségét, rám bízta ennek a költészetnek a feldolgozását, a költői pályakép monográfikus feldolgozását. Ezt követően még két állami beavatkozás segítette a munkát: a hagyaték maradványait a DIA (Digitális Irodalmi Akadémia) megszervezésekor a Petőfi Irodalmi Mú-zeum tulajdonába, ill. letétjébe helyezte a család, a maradékot pedig az MTA Kézirattárának adta el. Ha mindaddig a maga spontaneitásával alakult a Szabó Lőrinc-életmű publikálása, 1962-től kezdődően tudatosan kezdtem a Szabó Lőrinc szöveguniverzum feltárását és publikálását. Áldását munkámra Né-meth László adta: két levelében is hangsúlyozta a feladat fontosságát, nemze-ti értékként kezelését: „Látom, hogy Szabó Lőrinccel foglalkozol. Ő is egyike azoknak, akiket szép csendesen ki akarnak iktatni a köz-emlékezetből. Nehéz, de szép feladat e könnyelmű feledés s bűnös feledtetés ellen dolgozni.” (1966.
november 17.); „Örülök annak is, hogy Szabó L.-könyved halad … hiszem, hogy a társadalmilag hálátlan téma ebben az esetben is nagy szellemi s mes-terségbeli gazdagodással fog járni: hisz a kritikus pályája a tehetsége mellett elsősorban a szegődésétől függ – hogy mire teszi fel magát” (1967.
szep-106
tember 15.; lásd: Németh László élete levelekben, II. kötet 1042., III. kötet 170.)
Kezdjem a kudarcokkal:
1. Sikerült megnyernem a valaha mellettem dolgozó, a Radnóti és a Babits bibliográfia példás szerkesztőjét, a maga választotta teammel készítse el a munka elkezdéséhez nélkülözhetetlen Szabó Lőrinc-bibliográfiát. Anyagi alapját az első Széchenyi terv biztosította. Varga Katalin körül kézirattár-vezetői munkája és a múzeum műsorokkal tarkított ricsaj-élete elszívta az erőt. A pénzt felvették, a munkavégzés évtizede késik. Sajnálom, Katit nem ilyen embernek ismertem meg. Igaz, ígérgeti: addig nem hal meg, míg be nem fejezi a munkát. Marad a krk.szabolorinc.hu honlapon a Horányi Károly és magam barkácsolta bibliográfia, Szabó Lőrinc művei és a válogatott szakiro-dalom címszó alatt. És marad az Osiris Klasszikusok prózaköteteinek jegyzetei a cikkek megjelenésének pontosításával, Kemény Aranka felelős munkája, aki ennek során legjobb filológusaink közé nőtt fel, most védi PhD dolgozatát a témából.
2. Kezdetektől ambicionáltam a költő és családja által példás rendben őrzött könyvtár leírásának ügyét. Sajnos, mindezideig inkább csak a lelet-mentés szintjén tudjuk dokumentálni.
3. Előttünk álló feladat a költő műfordításai rengetegének feltárása.
Példás elrettentő munkát végzett e tekintetben Kontor István barátunk, aki a teljességre törekvően összeállította a németből fordított kisebb versek német eredetijét, a fordítás feltételezhető német eredetijének variánsát, a fordítás va-riánsait és a versek egyéb magyar nyelvű fordításait. Digitális úton elérhető a www.szabolorinc.hu weblapunkon. Könyvbéli megoldása elképzelhetetlen.
Feldolgozta a Shakespeare-drámafordításait Szele Bálint, könyv alakban is megjelent PhD disszertációja. Kiadó terület még az egyéb angol, francia, latin, görög fordítás, és a nagyon komplex orosz fordítások – melyek német és fran-cia közvetítéssel készültek. És akkor még nem is beszéltem a keleti tema-tikáról. És prózafordításairól. Egyetlen napilap-közlésben fennmaradt Remar-que-fordítását a Szabó Lőrinc-füzetekben publikálta három doktorandusz. A németnyelvű prózai művek fordítását Barna László dolgozza fel.
Az életrajzot a háromkötetes nagymonográfiám, és a krk szabolorinc.
hu képes summázata adja. És még valami: a levelezés-kötetek. Már a mono-gráfiákkal párhuzamosan létrehoztam a Napló, levelek, cikkek kötetet
1974-107
ben, amely önéletrajzi írásokkal és naplókkal együtt teljes életrajzot szimulált (benne a Thomaséknak, Baumgartneréknak, Kardos Lászlónak írott levelek elérhető összességével). Két kötetben összeállítottam a feleségével volt leve-lezésüket (benne az elérhető teljességét a költő leveleinek), valamint a há-borús sérülések után megmaradt Szabó Lőrinc–Korzáti Erzsébet levelezést, A huszonhatodik év szerelmi gyászszonettjeinek teljes dokumentáltságával Len-gyel Tóth Krisztina társaságában. (Illés Endre, a Szépirodalmi, majd Jovano-vics Miklós a Magvető igazgatóinak lelkes támogatása mellett.) Ezeket a le-velezéseket kiegészíti a Horányi Károly által megvalósított, teljességre tö-rekvő Kodolányi és Bernáth Aurél levelezés megjelentetése, valamint a pá-lyakezdése dokumentumait összegyűjtő Érlelő diákévek című kötet, amely a PIM Irodalmi Múzeum sorozatában a korszak átfogó dokumentálását adja a debreceni gimnáziumi évek és Az Est-lapok között. Az ígéret városa című kötet a debreceni kötődését adja és a teljes Juhász Géza levelezését Bíró Éva szerkesztésében. Az életrajz kiegészítője még a Szabó Lőrinc Füzetekben Tóth Mariann sajtó alá rendezésével megjelent Szabó Lőrinc környezetének naplói kötet, benne a feleség naplójegyzeteinek teljessége, és a költő halálát leíró emléke-zések. És meg kell említenem az OTKA segítségével és két doktoranduszunk társaságában feltárt külföldi utazásokat. Egyelőre a Kelet-Adriai tematika kimerített, Curkovics-Major Franciska jóvoltából, összefog-laló PhD disszertáció és könyv született belőle és emléktábla Dubrovnikban, Abbáziában és Korcsula szigetén. A két olasz-osztrák utazással (1924, 1925) és az 1933-as csehszlovákiai út feldolgozásával Rutkai Balázs disszertációja adós. Egy füzet készült még a Titi tónál végzett fordítói munkálkodás nyará-ról, a Szabó Lőrinc Füzetek Pásztor Imre szerkesztette 5. kötete. És három emléktábla: a Brünn melletti Macocha szakadéknál, Titiseenél és Avelengó-nál. Feldolgozásra vár még a németországi utak dokumentálása, és emlék-táblailag bevételre vár Berlin, Prága és Párizs. Az életrajz dokumentáltsága szükségeli a rengeteg gyorsírásos jegyzet feldolgozását, ellenőrzését és to-vábbi fejtését. Lipa Timea doktoranduszi éveiben OTKA és Széchenyi terv keretében megtanulta a Szabó Lőrinc által használt gyorsírást Schelken Pál-mától, – így ő ennek, a Tóth Árpádra és Kosztolányira is érvényes írásfajtá-nak az egyetlen hazai szakértője.
Az életrajz része az a fontos tanulmány, amelyet két részletben közölt az ItK az elmúlt években, és amelynek folytatását Horányi Károly sajnálato-san felfüggesztette. Az én Szabó Lőrinc pere című könyvemmel
párhuza-108
mosan készült az újabb szemléletű nemzedékek figyelő szemével dolgozó tanulmánysorozat, amely a költő annyi vitát kiváltott közéleti szereplésének alapvető feldolgozása. Szabó Lőrinc és a nők életrajzi-poétikai kapcsolódását a magam részéről mindig az életrajz és a poétika szerves részének tartottam.
Erre adtunk példát a Korzáti szerelem feltárásával. A korai Török Sophie-Babits-Szabó Lőrinc viszonyról Buda Attila írt könyvet, a Káprázat ciklus poétikáját Titkok egy élet/műben címmel írtam meg. Ideálisnak ebben a mű-fajban Schweitzer Pál kollegám Ady Mylitta verseiről írott könyvét tartom.
Örökké fájlalom, hogy nem sikerült jobb belátásra bírnom az Irodalmi Bizott-ságot, hogy beadhatta volna nagydoktori disszertációként. Megérdemelte volna.
A magam számára a költő életpályájának dokumentálásán túl kezde-tektől azt tűztem ki feladatomul, hogy a Szabó Lőrinc szöveguniverzum publikálását a kritikai kiadást közvetlenül megelőző szintig juttassam el. Ezt végülis az Osiris Klasszikusok sorozat megjelentetésével értem el. Hiteles szövegeket, a szükséges jegyzetekkel ellátva, pontosan adatoltan publikálunk.
Két kiadást megért az összes versét tartalmazó kiadásunk, megjelent felújítva jegyzetapparátusában a műfordításait általa összeállított válogatás, az Örök Barátaink, a versmagyarázatait egybefogó Vers és valóság és Bizalmas adatok és megjegyzések, és a prózakötetek: Emlékezések és publicisztikai írások, a már szinte kritikai jelleggel közreadott Vallomások, és a jövő könyvnapra elkészülő Irodalmi tanulmányok.
Horányi Károly és Sajó Tamás szövegközlési újdonsága, a http://krk.
szabolorinc.hu/, amely az összes ismert Szabó Lőrinc-vers összes variánsának digitális megjelenítését és adatolását tartalmazza (jelenleg az 1943-as Összes verseiig készült el).
Szövegkiadásról beszéltem. Alapkutatásokról. Nem a poétikai és monográfikus feldolgozásokról. Melynek két nemzedéke képviseletében Kul-csár-Szabó Zoltán barátommal és kollegámmal szintén jelen vagyunk. Meg-említhetném a Kulcsár Szabó Ernővel szervezett pécsi és miskolci konferen-ciasorozatunkat, az Irodalomtörténet és a Literatura általunk szerkesztett cik-lusait, ahol tudósaink új nemzedéke nőtt fel.
Inkább a szövegkiadás visszaigazolásairól hadd idézzek kettőt. Az egyik mérlegelő, a másik szellemeskedő. Nekem egyként kedves. Cs. Szabó László, a Napló, levelek, cikkek és a három kötetes monográfia után, az am-szterdami Mikes Kelemen kör számára – úgymond: a nyugati írók
főhajtása-109
ként a hazai teljesítmények előtt – javaslatot fogalmazva, a párizsi Irodalmi Újságban véleményét nyilvánosan is publikálva, 1983-ban éppen a Szabó Lőrinc-kutatás – akkor még egy-személyes – eredményének ítélte a kör emlékplakettjét. Akkor a plakettet és adománylevelét a határon átcsempészve lehetett csak ebbe a hazába juttatni. Idézem: „Megdöbbentő a magyarok mulasztása. A két Nyugat nemzedékből egyetlen nagy költő van megváltva:
csupán Szabó Lőrincnek van háromkötetes életrajza, testes kötetek, teljes s viszonylag végleges a szó nyugati értelmében, une biographie définitive, ahogy a franciák mondják. Kabdebó Lóránt a szerzője.” Hasonlót írt a kor-társban Sőtér István is, Szabó Lőrinc és monográfusa címmel.
A másik a rendszerváltás pillanatában a 45-ös napló és a vers-magyarázatok közreadásakor hangzott el TGM esszéjében: „K.L. – aki már a Napló, levelek, cikkek 1974-es kiadásával és azóta a Harminchat év lenyűgöző leveleskönyvének, a Bírákhoz és barátokhoz megdöbbentő vallomásainak sajtó alá rendezésével óriási szívességet tett minden magyar irodalombarátnak – ta-valy megmutatta az olvasóközönségnek, hogyan változtathatja meg egy filológus az irodalomtörténetet.” (Tamás Gáspár Miklós: A rendszerváltás zimankója.
Szabó Lőrinc: Bírákhoz és barátokhoz, Vers és valóság; Élet és Irodalom, 1991.
április 5. 10.)
Igaz, nem igaz? Egy biztos: Szabó Lőrinc az irodalomtudomány hazai rendszerváltozásában főszereplőként jelent meg. Megjelenhetett, mert akkorra szöveguniverzumának nagyrészével publikáltan és dokumentáltan jelen volt az irodalomtörténeti tudatban.
110