Klímaváltozás

A globális átlaghõmérséklet emelkedése, mint bemenõ hatás, megváltoztatja a felszálló légáramlások helyét, erejét, az óceánok feletti légtömegek páratartal-mát, a kicsapódások (csapadékok) rendszerét, a trópusi hõtöbbletet a hideg sarkvidékek felé szállító általános légkörzés és óceáni vízkörzés útvonalát, in-tenzitását, szerkezetét. Megváltozik számos helyen a lokális és regionális fény-visszaverõ képesség, aminek eredõjeként változik a planetáris albedó, a haszno-sítható napsugárzás mennyisége, tovább módosítva az éghajlati rendszert.

5.1. Az éghajlati övek módosulása

Az általános légkörzésnél láttuk, hogy a zárt cirkuláció az Egyenlítõtõl az észa-ki és déli szélességnek közelítõleg a 30. fokáig terjeszkedik. A trópusoknál fel-szálló levegõ a Ráktérítõ és a Baktérítõ környékén leszállva erõs szárazságot, sivatagi viszonyokat teremt. E cirkuláció kiterjedését és intenzitását a globális hõmérséklet, valamint annak eloszlása egyaránt befolyásolja. Történeti adatok állnak rendelkezésre arról, hogy egykor virágzó növényi kultúrák léteztek ott, ahol ma sivatagi klíma uralkodik. Eszerint a cella leszálló ága valaha – nem is

olyan régen, mintegy nyolcezer éve – másutt helyezkedett el; méghozzá az Egyenlítõhöz közelebb, azaz a jelenleginélszûkebbvolt.

A cella változása azzal a következménnyel járhat Afrikára és Európára, hogy a szubtrópusi zóna kitágul, és részben rátelepszik a Földközi-tenger térségére (elsivatagosodás, forróság, szárazság). Ezáltal a mediterrán klímát mintegy feljebb nyomja Közép-Európa felé. Következményként a mérsékelt övi ciklonok tipikus pályája szintén északabbra tolódhat, ami által kisebb tér áll a rendelkezésükre. Ez befolyásolhatja a ciklonok méretét, számát, szokásos vonulási útvonalát és fennál-lásuk tipikus idõtartamát is. Minthogy a magasabb földrajzi szélességeken e mérsé-kelt övi ciklonok az idõjárás meghatározói és az idõjárási frontok hordozói, az ezek létrejöttében, fennállásában, intenzitásában, kiterjedésében, mozgásában és felszí-vódásában beálló legkisebb változás is módosíthatja nem csupán idõjárásunk átlag-értékeit és szélsõségeit, de idõjárásunkjellegétis.

5.2. A csapadékeloszlás változása

Az elmúlt ötven év rekonstrukciói arról tanúskodnak, hogy módosul a passzát-szelek és az antipasszátok rendszere, aminek jelentõs szerepe van nálunk az At-lanti-óceán felõl érkezõ hûvös, csapadékos szelek formájában. Ez a széljárás hozza el a Kárpát-medencébe a mezõgazdaságnak oly fontos csendes esõket.

A tipikus ciklonpályák módosulása, északabbra tolódása azt okozhatjai, hogy Európában a tipikus csapadékövek északabbra kerülnek, azaz Dél-Európa ke-vesebb, Észak-Európa több csapadékot kaphat. A kettõ között, Közép-Európára nehéz pontos következtetésekre jutni; a jelen állás szerint télen több, nyáron ke-vesebb csapadékra számíthatunk, nagyjából változatlan, illetve valamelyest csökkenõ éves átlag mellett.

5.3. A szélsõségek növekedése

A tengerfelszínek növekvõ párolgása, valamint a melegebb levegõ nagyobb párafelvevõ képessége miatt több nedvesség lesz a légkörben, intenzívebbé válik a párolgás és az esõzés, erõsödik a hidrológiai ciklus. Több termikus energia lesz a rendszerben, ezáltal megnõ a csapadékhullás intenzitása: az adott mennyiség hirtelenebbül, trópusiabban, özönvízszerûen érkezik. Meg-nõhet az egy-egy csapadékos napra jutó esõ mennyisége, miközben az éves mennyiség nem nõ. Így idõjárásunkszélsõségesebbéválik: hosszú aszályok váltakozhatnak nagy viharokkal érkezõ rövid, de hatalmas esõzésekkel. Meg-nõhet a jégesõk száma.

A csapadékhullás szélsõségesebbé válását a hõmérséklet megváltozása kísé-ri. Nyilvánvaló, hogy az átlaghõmérséklet emelkedésével nõ a rendkívüli

mele-gek száma is, egyúttal ritkábban fordulnak elõ nagy hidemele-gek. Nõhet a száraz, meleg és fülledt napok, a nyári, illetve a kánikulai napok száma, a tartósan me-leg idõszakok hossza.

Ezek a változások már most is éreztetik kedvezõtlen hatásukat, nem is olyan sokára pedig igazi krízisállapotot hozhatnak létre, melyek alapvetõen veszé-lyeztetik civilizációnkat.

Ajánlott irodalom

Czelnai Rudolf: A világóceán. Vince Kiadó, Budapest, 1999.

Magyar Tudomány, 2005. 7.: Idõjárás-éghajlat-biztonság (szerk.: Láng István).

Természet Világa, 2004. II. különszám: Klímaváltozás, hazai hatások (szerk.: Mika János).

Agro-21 Füzetek (Klímaváltozás, hatások, válaszok) 2003. 31. – 2005. 47. (szerk.: Csete László).

(fontos szakmai publikációk a klímaváltozás hazai és nemzetközi szakirodalmából).

(cikkek, elõadások, filmek a klímaváltozásról).

Részletesebb szakirodalom

Czelnai Rudolf: Bevezetés a meteorológiába, I–II–III. Egyetemi tankönyv.

Kiehl–Trenberth: Earth’s annual global mean energy budget. Bulletin of the American Meteorological Society, 78., 1997.

Miskolczi, F. M: Greenhouse effect in semi-transparent planetary atmospheres. In:

Idõjárás. Az Országos Meteorológiai Szolgálat folyóirata. Vol. 111, No. 1. 2007.

Peixoto–Oort: Physics of Climate, Springer, 1992.

Ez az oktatási program annak a problémának a tanításáról, annak a problémá-nak a megoldásához szükséges emberi képességek, készségek, tudás és viszo-nyulás kialakításáról szól, amely ma talán a legégetõbb, a leginkább veszélyes az egész emberiség számára. Ez az éghajlatváltozás. A földi klíma átalakulásá-val kapcsolatos tudásunk, vagyis elsõsorban a szakemberek által felhalmozott tudás ma már hatalmas mennyiségû, s hasonlóan az emberi ismeretrendszer más szegmenseihez, ez is már átláthatatlan az egyes ember számára, egyéni tu-dásszerzés keretében a döntõ többség számára feldolgozhatatlan. Ha fontosnak tartjuk, hogy a felnövekvõ nemzedékek e témáról meghatározó ismereteket sze-rezzenek, ha fontosnak tartjuk, hogy cselekedjenek is az egyre romló helyzet megváltoztatásáért, akkor valamilyen módon az iskolai oktatásban helyet kell kapnia a klímaváltozással való foglalkozásnak. A magyar iskolarendszerben, az oktatás fejlesztésében a harmadik évezred elsõ éveiben kialakult folyamatok keretei között természetes, hogy program készüljön a témával összefüggõ okta-tási folyamatra vonatkozóan. Ezt az oktaokta-tási programot tartja kezében az olva-só, és amit éppen most tanulmányoz, az annak bevezetõ része, az oktatási prog-ram koncepciója, amely megadja az oktatási progprog-ram pedagógiai keretét.

A tanítás és a tanulás folyamatai tervezésének csak az egyik fontos eleme a tartalom kijelölése, a mit tanítsunk kérdésének megválaszolása. Fontos az is, hogy körülírjuk, meghatározzuk azt a pedagógiai szemléletet, amely a progra-mot jellemzi. Ez a koncepció-leírás elsõsorban erre vállalkozik, hiszen a tarta-lom részletes kifejtése során, vagyis a modulok leírásában a szakmai háttér, az ökológiai, biológiai, társadalomtudományi, fizikai és ki tudja még hány disz-ciplínához besorolható tartalom fokozatosan megjelenik, felvázoljuk a lényegi mondanivalót, a fogalmakat, az összefüggéseket. Itt a legelején érdemes elsõ-sorban a program fõ vállalkozását jellemezni, vagyis azt, hogy milyen módon kívánja segíteni az alkalmazására vállalkozó pedagógusok nevelõ- (oktató, tanulá szervezõ) munkáját.

Bárki megkérdezhetné, miért van erre szükség, hiszen a konkrét leírásokban, az egyes modulok szövegeiben majd úgyis minden pontosan ott lesz, minden pe-dagógiai lépésre, teendõre megfogalmazták a modulok szerzõi, mik a javaslataik.

Ez igaz ugyan, tényleg ott lesznek a konkrét teendõk, azonban a pedagógusok nem a vezérlõ folyamatoknak kiszolgáltatott gépek. Akkor végezhetik csak kivá-lóan a feladatukat, ha értik, méghozzá mélységeiben is értik azt a szellemiséget,

„filozófiát”, azt a pedagógiai paradigmát, amely a programot meghatározza és jellemzi. A pedagógus, amikor bemegy a tanórára, nem valamifajta belétáplált parancsokat hajt végre lélektelenül, hanem minden szava, minden megmozdulása

mögött ott kell hogy legyenek a miértekre adott válaszok is, a pedagógiai értelme mindannak, amit tesz. Ez a koncepció e követelmény teljesítése segítésének igé-nyével készült. A következõ fõbb pontokat tartalmazza:

1. Az éghajlatváltozással kapcsolatos tanítás-tanulás elhelyezése egy tágabb rendszerben, a fenntarthatóság pedagógiája célkitûzéseinek rendszerében.

2. Magáról a tanításról, a tanulásról milyen elveket vall a program?

3. A program, mint program, vagyis hogyan alkalmazkodik a dokumentum a Magyarországon meghonosodni látszó oktatási program mûfajhoz?

4. A program tanításáról, a szükséges pedagógusi kompetenciákról.

Egy oktatási program leírva csak egy dokumentum. Szép elvek, nagyszerû szövegek, képek, feladatok lehetnek benne. Talán közhely, mégis fontosnak tartjuk leírni: élni csak akkor fog e program, ha vállalkozó pedagógusok szívvel és lélekkel tanítják (és persze reménykedünk, hogy valóban lehet így tanítani), és továbbfejlesztik, kiegészítik, adaptálják, a saját tanulócsoportjaikhoz igazít-ják. Erre kérjük Önöket, a vállalkozókat, az alkalmazó pedagógusokat.

1. A földi éghajlatváltozásról való tanítás mint