Baranyi Béla: A Tisza-térség fejlesztésének új kihívásai 145
A KIÚT: ÚJRAIPAROSÍTÁS – KÖRNYEZETIPAR –
146 A társadalom terei, a tér társadalma
ipar, mindenekelőtt a mezőgazdasági feldolgozóipar erőteljes le-épülésével együtt járó regionális hatások különösen súlyosan érin-tették az Alföld nagyrégió, közelebbről pedig a Tisza-térség egé-szét, főként ami az akut munkanélküliséget és az ezt kísérő általá-nos szociális válságot illeti.
A fölöttébb aktuálissá vált újraiparosítás kérdéskörén belül – a globális klímaváltozás folyamataival összefüggésben – megkülön-böztetett hangsúlyt kapnak ma már a környezetiparszerepével kap-csolatos kérdések is. Egyre markánsabbak azok a szakmai állás-pontok, hogy az újraiparosításban, köztük a régiók újraiparosítá-sában kiemelt jelentőséggel bír a környezetipar, amely – a tudo-mány eredményeire támaszkodva – nemzetközi szinten és hazai körülmények között is várhatóan a legdinamikusabban bővülő pi-accal rendelkező iparág. Az egyre erősödő ágazat igen nagy lehe-tőségeket rejt magában a magyar környezetipari tevékenységet végző vállalatok versenyképességének növelésében is (Baranyi–
Fodor szerk., 2012).
Az újraiparosítás lehetőségeinek feltárása, az ilyen irányú fej-lesztések megfogalmazása különösen fontos lehet a gazdasági-társadalmi gondok orvoslásában olyan hátrányos helyzetű térség-ben, mint a Tisza-vidék. Optimális esetben az újraiparosodás a térség esetében is egyaránt jelenti új ágazatok, tevékenységek, ter-mékek megjelenését ott, ahol eddig ilyesmivel nem foglalkoztak, másrészt azt a szerkezeti változást, amikor a tradicionális ágaza-tok megszűnnek vagy jelentősen visszaszorulnak, és helyüket más ipari tevékenységek, mint például a környezetipar veszik át. Az új-raiparosításban élenjáró ágazatok közül a legperspektivikusabb a környezetvédelmi ipar,avagy a köztudatban elterjedtebb nevén a kör-nyezetipar. A globalizáció, a technológiai változások és új politikai prioritások révén a „környezeti javak és szolgáltatások ipara” a fejlett országokban – mind a foglalkoztatottak számát, mind az értékesítés árbevételét tekintve – fokozatosan növekvő, önálló gazdasági tényezővé vált (Horváth, 2012).
Mit is takar az új iparág elnevezése? A környezetiparbatartozik minden olyan termelő tevékenység, amely a hatékony megelőzést szavatoló tiszta technológiákkal, szennyezéskezelési eljárásokkal és a természetbarát erőforrás-felhasználás lehetőségeivel foglal-kozik. Ennek az iparágnak ugyanis különös a jelentősége ma, ami-kor a gazdasági növekedés természeti-környezeti következményei egyre szembetűnőbbek. Az ipar sajátos területének számító
ipar-Baranyi Béla: A Tisza-térség fejlesztésének új kihívásai 147
ág az elmúlt években ígéretes növekedési ütemet mutatott fel szá-mos országban, ami azért volt lehetséges, mert alkalmas plat-formnak bizonyult a fejlett gazdaságok növekedési tényezőinek – a tudásnak és az innovációnak – aktiválásához. Mindemellett az Európai Unió környezetvédelmi előírásainak való megfelelés is ösztönzően hat az iparág további fejlődésére a térségben. Az ipar-ág versenyképességének és exportképességének javításához Ma-gyarországon kellő politikai akarat is társul (Baranyi–Fodor szerk., 2012, 9.). Az új iparág meghonosításához és elterjesztéséhez pedig különö-sen jó feltételekkel rendelkezik a zöldenergia-alapanyagokban, hévizekben és felszíni vizekben rendkívül gazdag Alföld és a Tisza-vidék.
Az újraiparosítás ügyét és a környezetipar meghonosítását se-gítheti továbbá az a körülmény is, hogy a globális környezeti problémák immár gazdasági-társadalmi károkat is okozó hatása-inak következtében a világ számos országában kap mind fonto-sabb szerepet a hosszú távon fenntartható fejlődéstbiztosító környe-zetkímélő technológiákkifejlesztése és elterjesztése. A tervek kivitele-zésével párhuzamosan a technológiai kérdések mellett egyre na-gyobb figyelem fordult a megújuló energiaforrások hasznosításá-val öszszefüggő társadalmi hatások, hasznosításá-valamint az alternatív energiafor-rások bővítésének regionális (területi) dimenziói, illetve vidékfejlesztési többlethatásai iránt is.A regionális különbségek csökkentése, az el-maradott vidéki térségek felzárkóztatása szempontjából ugyanis közép- és még inkább hosszú távon kulcsfontosságúvá válhat az ágazat, mert a természeti adottságok éppen a hagyományosan hátrányos helyzetű alföldi térségekben kedvezőek a bioenergetikai programok megvalósításához.
A környezetipar elterjedésének további kedvező többlethatása és tudományos újdonsága, hogy a térségi felzárkóztatás ügyét szolgáló gazdaságfejlesztésen, foglalkoztatásbővítésen és az élet-körülmények javításán túl, a vizsgálat tárgyát képező, bioenergiára alapozott beruházások társadalmi, valamint vidékfejlesztő hatásait a regi-onális (területi) tudományok eszközeivel mérje fel és értékelje. Az ilyen irá-nyú tudományos kutatások és elemzések célja, egyszersmind tu-dományos újdonsága, hogy a korábban más környezetben, más összefüggésekben, bizonyos értelemben szűkebb viszonyrendszer-ben használt fenntartható fejlődés fogalmát a bioenergia normatív rendszeréhez kapcsoltan a harmonikus vidékfejlődés kategóriájával váltsa fel, és fogadtassa el a szakmai érdeklődőkkel, illetve hono-sítsa meg a tudományos szóhasználatban. Ebben az értelemben a
148 A társadalom terei, a tér társadalma
harmonikus fejlődés a természet, a társadalom, a gazdaság és a humán környezet – rendszerfenntartó hőelméleti alapon értelme-zett – olyan nemlineáris, nem-egyensúlyi rendszerére vonatkozik, amely a tér minden pontjában, minden időpillanatában, minden anyagi és energiavonatkozásában egyensúlyra törekszik, és a rendszerelemek egymáshoz rendelt, kölcsönös feltételezettségé-ben történő működésének összhatását és kifejeződését jelenti (Baranyi szerk., 2010, 16–17.).
A környezetipar pozícióinak az erősítése azt is jelentheti ké-sőbb, hogy az ilyen irányú kutatások és elemzések a regionális tu-domány módszereivel ráirányítsák a figyelmet azokra a lehetséges megoldásokra, amelyek a környezetkímélő alternatív (zöld-, víz-, szél-, nap- és geotermikus) energiaforrásokelőállítása és elterjesztése révén közvetlenül és közvetve segítik elő hátrányos helyzetű területek, kistérségek és települések felzárkóztatását, az ipar korábbi nagy-fokú leépülését ellensúlyozó újraiparosítási folyamatok erősítését – például az erősen agrárjellegű térségben a mezőgazdasági fel-dolgozóipar újrapozícionálását. Pillanatig sem kétséges, hogy az újfajta innovációk (pl. a környezetipar) révén megteremtett vég-termékeknek az érintett térségek térszerkezetére, népességmegtar-tó erejére, valamint terület- és vidékfejlesztési potenciáljának ala-kulására gyakorolt rövid és hosszú távú hatásait, a vizsgált mo-delltérségeken túlmutató, a harmonikus vidékfejlesztésterén általá-nosítható tanulságok és jövőalternatívák felmutatásával. Ebből a szempontból sem kérdéses ma már, hogy a Tisza térkörnyezeté-ben élő népesség, a belső és külső (határ menti) perifériákon a hátrányos helyzetű és/vagy a mélyszegénység által ugyancsak te-kintélyes számban érintett lakosság integrációja és gazdasági, szo-ciális helyzetének javítása, valamint a hátrányos helyzetű falvak felzárkóztatása az egész térség jövője szempontjából meghatáro-zó társadalompolitikai kérdéssé lépett elő. Az elmondottakkal összefüggő, a Tisza-tér társadalmi-gazdasági felemelkedését szol-gáló legfontosabb feladatok tézisszerűen a következők.
a.) A társadalmi dimenziók keretei között megvalósítandó fon-tosabb programok és eszközök, amelyek a halmozottan hátrá-nyos helyzet, a szociális válság, esetenként a mélyszegénység eny-hítését szolgálják:
• az iskolázottság javítását, a foglalkoztatásbővítést segítő, vala-mint a műveltségi szint emelését szolgáló programok, képzési, átképzési és egyéb civil kezdeményezések révén;
Baranyi Béla: A Tisza-térség fejlesztésének új kihívásai 149
• az egyéni és a kollektív foglalkoztatás szimbiózisán alapuló közös tevékenységi formák kialakítása és erősítése (pl. szociális föld-program, termelő és értékesítő szövetkezetek, az ún. TÉSZ-ek);
• a jellegzetes táji, földművelési, állattenyésztési kultúrák iránti motiváltság erősítése, és a szükséges készségek elmélyítése;
• a családi gazdaságok és gazdálkodás iránti vállalkozó szellem és készségek kialakítása;
• a zöldfoglalkoztatás, azaz a zöldberuházásokhoz kapcsolódó munkahelyteremtés;
• az életmóddal, az egyéni és a környezetkultúrával kapcsolatos, az egyéni és közösségi magatartásformák elmélyítését szolgáló kulturális, zömmel civil szerveződéseken alapuló közösségi kez-deményezések;
• közösségformáló és -alakító kulturális tevékenységek szervezése.
b.) A térszerkezeti dimenziókat szem előtt tartó, a kiemelt be-avatkozási célterületeket kellő körültekintéssel meghatározó prog-ramok esetében elvárható eredmények többek között:
• a foglalkoztatottsági helyzet és az életminőség jelentős javulása;
• a családok eltartóképességét segítő kondíciók erősödése;
• a lakossági és a közösségi célokat szolgáló infrastruktúra fejlő-dése;
• a zsáktelepülések térszerkezeti pozíciójának javulása;
• a szegregáció csökkenése;
• a szegregált társadalmi csoportok (roma népesség) többségi társadalomhoz történő integrálása;
• egyéb mélyszegénységben élő egyének és társadalmi csoportok gazdasági-társadalmi felemelkedése;
• a társadalmi differenciák csökkenése;
• a harmonikus vidékfejlesztés elősegítése.
A felsoroltak megvalósítása természetesen hosszú időt és óriási erőfeszítéseket kíván a Tisza-tér által érintett területektől és telepü-lésektől. A stratégiailag tervezhető célkitűzések megvalósítása csak hosszú távon képzelhető el, ami egyszersmind azzal jár együtt, hogy a térségben lévő elmaradott területek egyre súlyosbodó hely-zetének javítására csak a jól megválasztott regionális fejlesztési programok készítése és megvalósítása, mindenekelőtt pedig az azok eredményességét szolgáló új és jelentős forrásoknak és beru-házásoknak a térségbe történő allokálása nyújthat megfelelő ga-ranciát (Baukó szerk., 1992).
150 A társadalom terei, a tér társadalma
Végül, mintegy az elmondottak összegzéseként, teljes egyetértés-ben a korábbi vizsgálatok egyik következtetésével, továbbra is fon-tos hangsúlyozni, hogy a folyószabályozások óta eltelt másfél év-század óta nem történt meg a kellően tudatos újragondolás a fo-lyóval kapcsolatosan, márpedig a helyi önkormányzatok és a he-lyi társadalom céltudatos, szakszerű és tervszerű fejlődése, „újra-gondolt Tisza-viszonyulása”, erős lokális „mi” tudata, összefogott és a Tisza menti kapcsolatokat kiemelten kezelő összefogása, cse-lekvése nélkül nem lehetséges megvalósítani a Tisza-vidék modernizáci-óját, valódi, harmonikus fenntartható fejlesztését (Csatári szerk., 2001, 6.).
Logikusan következik mindebből továbbá az is, hogy a Tisza-vi-dék fejlesztése során – egyedi módon és csak e területre alkalmaz-ható jellegéből adódóan – két alapvető tényezőt mindenkor figye-lembe kell venni: a., a folyót és környezetét mint élő, organikus rendszert;
b., a Tisza menti települések társadalmát. Másképpen fogalmazva minden fejlesztésnek tudatosan újra kell gondolnia, építenie, ter-veznie kapcsolatrendszerét a folyóval, számolva annak kockázata-ival, de lehetőségeivel is.
Baranyi Béla: A Tisza-térség fejlesztésének új kihívásai 151
FELHASZNÁLT IRODALOM
Baranyi B. (1985): A Tiszántúl átalakuló társadalma (1945–1978).
A társadalmi átrétegződés fő folyamatai és történeti összefüggései a Ti-szántúlon.Akadémiai Kiadó, Budapest.
Baranyi B. (2002): Új folyamatok az Alföld társadalmában. In:
Csatári B. – Timár J. (szerk.): Területfejlesztés, rendszerváltás és az Alföld.MTA Társadalomkutató Központ, Budapest, pp. 29–58.
(Magyarország az ezredfordulón. IV. A területfejlesztési prog-ram tudományos megalapozása).
Baranyi B. (2009): A „periféria perifériáján” – a határmentiség kérdőjelei egy vizsgálat tükrében az Északkelet- Alföldön. – Tér és Társadalom. 4. szám, pp. 17–44.
Baranyi B. (2004): Gondolatok a perifériaképződés történeti előzményeiről és következményeiről. – Tér és Társadalom, 2.
szám, pp. 1–21.
Baranyi B.(szerk.) (2010): Bioenergetika – társadalom – harmonikus vi-dékfejlődés.MTA Regionális Kutatások Központja, Debreceni Egye-tem Agrár- és Gazdálkodástudományok Centruma, Debrecen.
Baranyi B.(2011): Alföld – táj, régió, identitás. In: Gecsényi L. – Izsák L. (szerk.): Magyar Történettudomány az ezredfordulón. Glatz Ferenc 70. születésnapjára.ELTE Eötvös Kiadó, MTA Társadalom-kutató Központ, Budapest, pp. 809–827.
Baranyi B.(2013):Integrált területfejlesztés.Debreceni Egyetem Ag-rár- és Gazdálkodástudományok Centruma, Debrecen.
Baranyi B. – Fodor I.(szerk.) (2012): Környezetipar, újraiparosítás és regionalitás Magyarországon.MTA Közgazdaság- és Regionális Tu-dományi Kutatóközpont. Pécs–Debrecen.
Baukó T. (szerk.) (1992): A Tisza és az önkormányzatok. A Nagyal-föld Alapítvány Kötetet 1. NagyalNagyal-föld Alapítvány, Békéscsaba.
Cocean, P.(ed.) (2010): Tisa Catchment Area Development. (A Tisza vízgyűjtő területe, mint fejlesztési térség.) Romanian Review of Regional Studies. Volume VI. Number 2. Presa Universitară Clujeană.
Csatári B.(szerk.) (2001): ATisza-vidék problémái és fejlesztési lehe-tőségei.MTA RKK ATI. Kecskemét.
Enyedi Gy. (2005): Európa peremén? In: Nagy E. – Nagy G.
(szerk.): Az Európai Unió bővítésének kihívásai – régiók a keleti peri-férián. III. Alföld Kongresszus (2003. november 28–29. Békés-csaba) Nagyalföld Alapítvány, Békéscsaba, pp. 7–11.
152 A társadalom terei, a tér társadalma
Horváth Gy. (2012): Gondolatok az újraiparosítás és a környezet-védelem regionális fejlődésben játszott szerepéről. In: Baranyi B.
– Fodor I. (szerk.): Környezetipar, újraiparosítás és regionalitás Ma-gyarországon.MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kuta-tóközpont. Pécs–Debrecen, pp. 11–20.
Országos Területfejlesztési Koncepció, 2005. – Országos Terület-fejlesztési Hivatal, Budapest. Készült a VÁTI Kht. – Stratégiai Tervezési Igazgatóság közreműködésével. www.vati.hu/stat-ic/otk/hun/OTK2005hun.pdf
Paksy G.(1992): A Tisza szerepe a térség területi, települése szer-kezetének formálódásában. In: Baukó T. (szerk.) A Tisza és az önkormányzatok. A Nagyalföld Alapítvány Kötetet 1. Nagyalföld Alapítvány, Békéscsaba, pp. 101–105.
Tiszatér, 1994: Koszorú L. – Baráth P. et al.: Tiszatér. Kistérségi terü-letfejlesztési program. Térségleírás. Teampannon Építész és Mér-nöki Iroda. Budapest.
Tisza stratégia… 2010: Koszorú L. – Szántó K. et al.: Tisza stratégia megalapozása 2010. Város–Teampannon Kft. Budapest.
A tanulmány a „Tiszatér-környezet stratégiai fejlesztése” című kiad-ványban (szerk.: Sinóros-Szabó Botond. Mátészalka: Keleti Háromhatár-Szeglet Kutató Fejlesztő Központ Közhasznú Egyesü-let, 2012) „Környezetiparra, újraiparosításra és regionalitásra alapozott társadalmi harmónia”címmel megjelent kutatási eredmények tanul-mánnyá formált változata.
Somlyódyné Pfeil Edit: Hogyan csináljunk várospolitikát? 153
Hogyan csináljunk várospolitikát?
– HAZAI HELYZETKÉP ÉS NEMZETKÖZI GYAKORLAT –
Somlyódyné Pfeil Edit