Katonai helyzetismeret-alkalmazások rendszere, tudásösz- tudásösz-szetev ő i

A helyzetismeret kialakítását és fenntartását, a helyzetre vonatkozó adatok gyűjtését és feldolgozását – a katonai vezetés többi funkcióihoz hasonlóan – napjainkban már számos, kü-lönböző informatikai (a továbbiakban röviden helyzetismeret-) alkalmazás támogatja. Ezen alkalmazások alapvető összetevőit a helyzetismeretet reprezentáló adatbázisok (röviden hely-zetismeret-bázisok) tartalmának kialakítása és naprakészen tartása, illetve felhasználása során igénybevett (eljárási tudást reprezentáló) alkalmazás-komponensek alkotják.

A katonai műveletekben résztvevő, vagy érintett kötelékek helyzetismeret-alkalmazá-sai olyan rendszert alkotnak, amelyet magas fokú heterogenitás, dinamikus változások és együttműködési igények jellemeznek. A következőkben a bemutatjuk a helyzetismeret-alkal-mazások alapvető fogalmait, felvázoljuk komponens-alapú rendszermodelljét és részleteseb-ben elemezzük a rendszermodell egyes, alapvető összetevőit.

252 A NATO FORMETS 1997-ben kibocsátott 10.0 változatában például 226 üzenet, 1111 üzenetrész, 3872 adatelem, és 11563 adatérték szerepel, míg a két évvel korábbi 9.0 változat hasonló adatai: 159, 692, 2962, és 10506.

253 W3C eXtensible Markup Language – Bővíthető Leíró Nyelv.

Ezzel a kérdéskörrel a hadtudományi kutatás eddig kevésbé foglalkozott, a konkrét 0ndszerek és alkalmazások a megrendelők funkcionális igényei és az egyes fejlesztő cégek szakmai, gyakorlati elgondolásai alapján készültek. Napjainkban gyakorlatilag még csak tel-jes informatikai rendszerek szerezhetőek be, illetve rendelhetőek meg, az informatikai fejlő -dés azonban már a komponens-alapú architektúrák, az autonóm alkalmazás-össztevők irányá-ba mutat. Ez viszont megköveteli egy általános rendszer-architektúra meglétét és ezen belül az egyes rendszer-összetevők funkcionális képességeinek meghatározását.

3.3.1 Katonai helyzetismeret-alkalmazások alapjai, rendszere, összetevői A helyzetismeret-alkalmazások legegyszerűbb modellje a helyzetismeret alanya és a külső információforrások mellett ezt a két összetevőt, illetve a más funkciókat megvalósító in-formatikai alkalmazásokat tartalmazza. A külső információforrások közé az adott szereplő in-formációszerző eszközei, rendszerei, lehetőségei; a számára hagyományos és informatikai módon hozzáférhető információ- és adattárak; valamint más – együttműködő, vagy semleges (kizárólag információs szolgáltatást nyújtó) – szereplők tartoz(hat)nak.

A fenti modell alapján, illetve a helyzetismeret kialakítása és fenntartása során megva-lósítandó feladatok figyelembevételével a helyzetismeret-alkalmazások alapvető funkciói a következők:

- a helyzetinformációk tárolása helyzetismeret-bázis(ok)ban;

- kapcsolattartás a külső információforrásokkal (helyzetinformációk fogadása, lekérde-zése, cseréje, összehangolása, illetve az információszerző eszközök vezérlése);

- a beérkező, megszerzett információk szelektálása, szintetizálása, feldolgozása, beépí-tése a helyzetismeret-bázis(ok)ba;

- kapcsolattartás a felhasználóval, a helyzetismeret alanyával (információs igényeinek, hagyományos úton szerzett helyzetinformációinak átvétele; a helyzetismeretre vo-natkozó információk rendelkezésre bocsátása);

- kapcsolattartás más alkalmazásokkal (helyzetinformációk rendelkezésre bocsátása;

jelzések, figyelmeztetések küldése; tevékenységek kezdeményezése).

A katonai műveletekben – illetve lényegében minden, egységes elgondolás alapján megvalósított, több résztvevő összehangolt együttműködésére épülő, összetett tevékenység-rendszer esetében – az egyes szereplők egyedi (szakterületi) helyzetismeretét, illetve az együttműködés feltételét képező közös helyzetismeretek kialakítását és fenntartását kellő

ha-tékonysággal csak egymással együttműködő helyzetismeret-alkalmazások támogathatják. Az együttműködő helyzetismeret-alkalmazások rendszerének struktúráját alapvetően két szinten – a vezető szervek között, illetve az egyes vezető szerveken belül – vizsgálhatjuk.

Egy szervezet vezetésének helyzetismeretét a vezető szerv (parancsnokság) rendelke-zésére álló helyzetinformációk összessége képezi. Ez a szervezeti helyzetismeret több (egy-mással kapcsolatban álló, illetve egymásra épülő) összetevőből áll: magában foglalja az egyes szolgálati személyek, munkacsoportok, törzsrészlegek és törzsblokkok helyzetismeretét, ame-lyek az adott munkakör, illetve szakterület rendeltetéséhez illeszkedő helyzetösszetevőket tar-talmaznak.

A szervezet helyzetismeretét alkotó helyzetinformációk az előzőekben felsorolt össze-tevők figyelembevételével három csoportba sorolhatók: az egyedi helyzetinformációk csak egyetlen, az osztott helyzetinformációk több (néhány), míg az általános helyzetinformációk sok (mindegyik, vagy majdnem mindegyik) funkcionális elem helyzetismeretének részét ké-pezik.²⁵⁴ Az egyes funkcionális elemek helyzetismeretei ennek megfelelően egyedi, osztott, és általános helyzetinformációkból áll(hat)nak.

A fenti csoportosításra építve a szervezeti helyzetismeret-alkalmazások rendszerének alapját különböző szintű helyzetinformációkat tartalmazó helyzetismeret-bázisok képezik. En-nek megfelelően az adott vezető szerven belül van egy, a szervezet egészére közös informáci-ókat tartalmazó helyzetismeret-bázis, amelyet – egy vagy több szinten – szakterületi helyzet-ismeret-bázisok egészítenek ki egy-egy szakterületre közös információkkal, végül a legalsó szinten akár egyes konkrét munkakörökhöz tartozó egyedi információkat tartalmazó helyzetis-meret-bázisok is lehetnek.

A felsorolt helyzetismeret-bázisok együttesen reprezentálják a szervezet helyzetisme-retét. Egy adott munkakör helyzetismeretét pedig saját egyedi helyzetismeret-bázisában, a megfelelő szakterületi bázis(ok)ban, illetve a szervezeti közös helyzetismeret-bázisban található információk alkotják. Ennek megfelelően a szervezet helyzetismeret-alkal-mazásai célszerűen elosztott – alapvetően az ügyfél-kiszolgáló, illetve egyre gyakrabban a há-rom- vagy többrétegű modellnek megfelelő – architektúrába szervezetten működhetnek.

254 A DISA Osztott Adatkörnyezet (Shared Data Environment – SHADE) hasonló elvek alapján különbözteti meg és sorolja be az összetartozó adathalmazokat (database segments) egyéni (private) és közös (public), illet-ve ez utóbbin belül osztott (shared) és általános (uniillet-versal) típusokba. [SHADE capstone document, Appendix B]

Az egyes munkakörök helyzetismeret-alkalmazásai a helyzetinformációkat az osztott-adatbázistechnológia segítségével – a közös helyzetismeret-bázisok központi tárolására, vagy tartalmuk replikálására építve – kezelik. A helyzetismeret-alkalmazások az elosztott architek-túrának megfelelően az ügyfél-oldalon, a kiszolgáló-oldalon, esetleg a közbeeső réteg(ek)ben elhelyezkedő alkalmazás-komponensekre tagolódnak és a korábban ismertetett funkciók is ezen komponensek valamelyikében kerülnek megvalósításra.

Az eddigiekben felvázolt szervezeti helyzetismeret-rendszerek – például egy katonai művelet tervezésében, irányításában, támogatásában és végrehajtásában résztvevő szervezetek helyzetismerete és helyzetismeret-alkalmazásai – egy magasabb szinten maguk is egy rend-szer elemeit alkotják. Napjaink bonyolult (had)műveletei esetében egy ilyen rendszer elemei közé tartozhatnak többek között:

- a műveletet végrehajtó csoportosítás vezető szerveinek és végrehajtó szervezeteinek helyzetismeret-alkalmazásai;

- a művelet irányításában résztvevő nemzetközi, NATO és nemzeti vezető szervek helyzetismeret-alkalmazásai;

- a művelet támogatásában résztvevő nemzetközi, NATO és nemzeti szervezetek hely-zetismeret-alkalmazásai;

- végül a műveleti területen tevékenykedő más (nem-kormányzati, civil, stb.), együtt-működő szervezetek helyzetismeret-alkalmazásai.

A helyzetismeret-alkalmazások egy vezető szerven belüli rendszere és a helyzetisme-ret-alkalmazások szervezetközi rendszere között számos, kutatásunk tárgya szempontjából lé-nyeges különbség mutatható ki. Ezek közé mindenekelőtt az alábbi területeken jelentkező kü-lönbségek tartoznak:

- a helyzetismeret-alkalmazások közötti információ-megosztás korlátozásai;

- a helyzetismeret-alkalmazások homogenitása vagy heterogenitása;

- a rendszert alkotó helyzetismeret-alkalmazások körének változási dinamikája;

- végül a helyzetismeret-alkalmazások közötti információcsere lehetőségei.

A helyzetismeret-alkalmazások közötti információ-megosztást egy adott vezető szer-ven belül általában csak a szakterületi információszükségletek – vagyis a "tudnia kell" (need to know) szabályok – határozzák meg és ezt más szempontok lényegében nem korlátozzák.

Ez teljes mértékben jellemzi a nemzeti vezető szerveket (parancsnokságokat), de alapvetően érvényesül a többnemzetiségű vezető szervek (pld. NATO parancsnokságok, valamint kettő-

vagy többnemzetiségű szervezetek parancsnokságai) esetében is. Ugyanis egy adott vezető szerv esetében a vezetéssel szemben támasztott követelmények nem engedik meg az egyes szervezeti elemek (törzs-részlegek) közötti információbiztonsági korlátok fennállását.

Ezzel szemben egy művelet végrehajtásában érintett szervezetek helyzetismeret-alkal-mazásai közötti információcserét különböző tényezők, mindenekelőtt a nemzeti, vagy szövet-ségi érdekek adott esetben már jelentős mértékben korlátozzák. Általában minden nemzet és szövetség rendelkezik (rendelkezhet) olyan helyzetinformációkkal, amelyeket más szereplő k-kel – más, vagy a szövetséghez nem tartozó nemzetekk-kel – nem kíván megosztani. A korláto-zás függhet például a helyzetinformáció tárgyától, vagy annak forrásától. Mindez többnemze-tiségű műveletek esetében egy csoportosításon belül is érvényesül, de különösen igaz a mű ve-leti területen tevékenykedő csoportosítások, szervezetek közötti információcsere esetében.

Napjaink informatikai rendszereinek általános jellemzője a kisebb vagy nagyobb mér-tékben heterogén hardver és szoftver összetevők – eszközök és alkalmazások – előfordulása, alkalmazása. Ennek oka többek között az eltérő felhasználói igényekben, a korábbi összete-vők továbbélésében, illetve a gazdasági szempontokban rejlik. Katonai informatikai rendsze-rek esetében az interoperabilitást akadályozó heterogenitás kiküszöbölését célozzák többek között a különböző – haderőnemi, nemzeti, vagy szövetségi – szinten kialakított szabvány-, szabály- és alkalmazás-komponens rendszerek, a közös működtetési környezetek²⁵⁵. A Ma-gyar Honvédség esetében a műveleti (tábori) informatikai rendszerek hiányában a nemzeti közös működtetési környezet követelményei és tartalma még nem kerültek meghatározásra. A meglévő informatikai rendszerek jelenleg még rendkívül heterogén alapra épülnek.

Egy közös működtetési környezet lényegében "szabványokon alapuló számítási és kommunikációs infrastruktúra, amely kiválasztott, termék jellegű²⁵⁶ összetevőkből, valamint támogató szolgáltatásokból áll és strukturális alapját képezi interoperábilis és nyílt rendszerek fejlesztésének"²⁵⁷. Ezen környezetek az interoperabilitás biztosításának folyamatosan fejlődő és bővülő, ugyanakkor egyre szélesebb körben alkalmazott eszközei, amelyek alkalmazása

255 Common Operating Environment (COE), például: NATO Közös Működtetési Környezet (NATO C3 COE, NCOE), az Egyesült Államok hadseregében a Védelmi Informatikai Infrastruktúra Közös Működtetési Kör-nyezete (Defense Information Infrastructure COE, DII COE), az Egyesült Királyság Védelmi Technikai Archi-tektúrája (UK Defence Technical Architecture); vagy a Holland Védelmi Közös Működtetési Környezet (Ne-therlands Defence COE) [NATO C3 Technical Architecture, Volume 1 ~ References to national COE initia-tives; 41.o.].

256 Off-the-shelf (OTS) – például kereskedelmi (forgalomban kapható) termék (commercial off-the-shelf, COTS), kormányzati megrendelésre készült termék (government off-the-shelf, GOTS), vagy NATO megrende-lésre készült termék (NATO off-the-shelf, NOTS).

azonban a belátható jövőben még saját érvényességi körükben – egy adott nemzet hadserege, vagy a szövetség esetében - sem lesz teljes körű, kizárólagos.

A nemzeti és különösen a szövetségi katonai informatikai rendszereket várhatóan egy-re csökkenő mértékben, de továbbra is az adott közös működtetési környezetre épülő, vagy ahhoz megfelelő szinten illeszkedő, együttműködésre képes²⁵⁸, valamint az ilyen tulajdonsá-gokkal nem, vagy csak részben rendelkező, gyártóspecifikus rendszerek, alkalmazások együttélése fogja jellemezni. Ezt egy szövetség – mint például a NATO – esetében befolyá-solják az egyes nemzeti, illetve a szövetségi közös működtetési környezetek közötti eltérések is.

Egy adott vezető szerv (parancsnokság) esetében viszonylag könnyebben biztosítható az informatikai rendszerének részét képező alkalmazások (köztük a helyzetismeret-alkalmazá-sok) interoperabilitásának azonosságra, azonos összetevőkre²⁵⁹ (elsősorban közös működtetési környezetre) épülő megvalósítása. Ezt segíti többek között – még többnemzetiségű szerveze-tek esetében is – a szervezeti struktúra, funkciók és működési eljárások meghatározottsága, stabilitása; a felhasznált információk egységes értelmezése; az informatikai alkalmazások kö-rének korlátozottsága; valamint az informatikai fejlesztések esetében érvényesülő egységes és széleskörű vezetői hatáskör.

Különböző szervezetek, vezető szervek helyzetismeret-alkalmazásait már sokkal ke-vésbé jellemzi a közös összetevők, megoldások alkalmazása. A korábbi informatikai fejlesz-tések eredményeként napjainkban még egy adott nemzet haderejében is heterogén informati-kai alkalmazások találhatók és e heterogenitás megszüntetése a fejlesztésre fordítható erő for-rások korlátozottsága, illetve gazdaságossági indokok következtében általában csak hosszabb időszak során várható (tervezett). A heterogenitás hatványozottan jelentkezik többnemzetisé-gű szervezetek, például szövetségek esetében és alapvető, kiemelkedő jelentőségű sajátossága a napjainkra leginkább jellemző koalíciós (had)műveleteket végrehajtó csoportosításoknak.

A koalíciós jellegű, többnemzetiségű, több haderőnem – illetve más kormányzati és ci-vil szervezetek – tevékenységére is épülő (had)műveletek során együttműködő informatikai

257 NATO C3 Technical Architecture, Volume 5, NC3 Common Operating Environment (NCOE) [7.o.]

258 NCOE compliance, NCOE compliant systems, products [NC3TA Vol 5 ~ Process for Setting and Measuring Compliance, 19.o.].

259 Commonality: azonos doktrína, eljárások és eszközök alkalmazásával elért állapot. [AAP-31(A)]

alkalmazások rendszerét a heterogenitás mellett az alkalmazások körének előre nem tervezhe-tő változatossága és dinamikus változásai is jellemzik. Egy koalíciós csoportosítás ugyanis a közreműködő partnerek által felajánlott, majd rendelkezésre bocsátott, általában különböző és eltérő összetevőkből (személyekből, folyamatokból és rendszerekből) kerül kialakításra.

Emellett a koalíciós csoportosítások összetétele a (had)művelet során, a műveleti célkitű zé-sek, illetve a váltások következtében általában változik, ami a legtöbb esetben a felhasznált in-formatikai alkalmazások változását is jelenti. Végül az együttműködő alkalmazások körének változását eredményezik a műveleti területen tevékenykedő, együttműködő szervezetek köré-ben bekövetkező változások is.

A különböző szervezetek együttműködő helyzetismeret-alkalmazásai közötti informá-ciócsere alapvetően kétféleképpen történhet: a helyzetismeret-bázisok közötti adatbázis-mű -veletek (mindenekelőtt adatbázis-replikáció) segítségével, illetve egyeztetett üzenetek alkal-mazásával. NATO informatikai rendszerek esetében ezt a két változatot elsősorban az AT-CCIS (majd az ezt követő MIP) projektben²⁶⁰ alkalmazott adatbázis-replikáció, valamint az ADatP-3 szabványos formatizált üzeneteinek²⁶¹ alkalmazása képviseli. A látszólagos eltérések ellenére, lényegét tekintve mindkét megoldás szabványos üzenetekre épül²⁶² és a különbség csak abban van, hogy ezek az üzenetek hogyan kerülnek előállításra, illetve feldolgozásra.

A bemutatott megoldások sem a NATO-n, sem egyes tagállamainak hadseregein belül nem tekinthetők a helyzetismeret-alkalmazások közötti információcsere egységesen alkalma-zott módjának. A szélesebb értelemben vett – pld. a környezetre vonatkozó térképi, illetve a hagyományos leíró információkat is magukba foglaló – helyzetinformációk cseréje számos különböző, sok esetben az információk tárgyától is függő formátumban történik. Különösen igaz ez egy koalíciós csoportosításban résztvevő szervezetek közötti információcsere eseté-ben. Mindez lényegét tekintve a helyzetismeret-alkalmazások közötti heterogenitás egy sajá-tos, az együttműködést legjobban befolyásoló megjelenési formája.

Az elmondottakat összegezve megállapítható, hogy a katonai szervezetek helyzetisme-ret-alkalmazásai, különös tekintettel egy koalíciós (had)művelet és az abban résztvevő, vagy érintett szervezetek sajátosságaira egy egymással szorosabban vagy lazábban együttműködő,

260 Army Tactical Command & Control Information System (Hadsereg Harcászati Vezetési Információs Rend-szer), illetve Multilateral Interoperability Programme (Többnemzetiségű Interoperabilitási Program), amelye-ket részletesebben az értekezés 4.2.2 pontja elemez.

261 A STANAG 5500-rel ratifikált Allied Data Publication 3 kiadvány a NATO Formatizált Üzenetrendszer (NATO Message Text Formatting System, FORMETS) leírását tartalmazza.

262 Részletesebben lásd DRIESENAAR: Information Exchange in Support of C2-Interoperability, 2001.

heterogén elemekből álló, dinamikusan változó összetételű rendszert alkotnak. Az ilyen rend-szereket a polgári szakirodalom elosztott, heterogén és dinamikus információs környezet-nek²⁶³, más szempontból információgazdag környezetnek²⁶⁴, vagy megítélésünk szerint a leg-kifejezőbb módon együttműködő információs rendszernek nevez.

Az előzőekben elmondottak szerint a helyzetismerethez kapcsolódó informatikai al-kalmazások meghatározott tudásösszetevők felhasználásával, meghatározott funkciók megva-lósítását szolgálják, illetve támogatják. Ezek az egyes szakterületi, valamint a közös helyzet-ismeretek kialakítását és fenntartását egymással együttműködésben támogató informatikai al-kalmazások a katonai és más műveleteket jellemző heterogén és dinamikusan változó infor-mációs környezetben a jövőben – mint azt bemutattuk – várhatóan több-kevesebb önállóság-gal rendelkező, egymással együttműködő, meghatározott tudásösszetevőket (ismereteket és képességeket) hordozó alkalmazás-komponensekből épülnek fel.

A kutatás céljainak megfelelően a helyzetismeret-alkalmazások komponensei első sor-ban funkcionális szempontok alapján csoportosíthatók. A csoportosítás alapvetően a helyzet-ismeret-alkalmazások legegyszerűbb modelljének összetevői – a helyzetismeret-bázis(ok), a külső információforrások, illetve a helyzetismeret alanya (a felhasználó) – alapján végezhető el. Ennek megfelelően az elsődleges csoportokat, lényegében alrendszereket a következők ké-pezik:

- a helyzetinformációkat kezelő, rendelkezésre bocsátó alrendszer;

- a helyzetismeret fenntartását, összehangolását biztosító alrendszer;

- a felhasználói kapcsolattartást, a helyzet megjelenítését biztosító alrendszer.

A helyzetinformációkat kezelő, rendelkezésre bocsátó alrendszer rendeltetése az aktu-ális helyzetre, illetve annak korábbi alakulására vonatkozó, értékelt és egyeztetett helyzetin-formációkat tartalmazó helyzetismeret-bázis(ok) kezelése; a helyzetinformációkra vonatkozó igények kielégítése; valamint az ezekre vonatkozó, meghatározott feltételek bekövetkezésé-nek figyelése és arról más komponensek értesítése.

263 Lásd például MAHALINGAM-HUHNS: Ontology Tools for Semantic Reconciliation in Distributed Heteroge-neous Information Environments,2000.

264 Lásd például HUHNS-SINGH:Multiagent Systems in Information-Rich Environments,1998.

A helyzetismeret fenntartását, összehangolását biztosító alrendszer rendeltetése a helyzetinformációkra vonatkozó felhasználói igények kezelése és érvényesítése; a külső forrá-sokból érkező helyzetinformációk fogadása, illetve azokból információk szerzése; a beérkező és megszerzett információk feldolgozása (szűrése, értékelése, összevetése, továbbítása, vagy tárolása); valamint az együttműködő helyzetismeret-bázisok tartalmának összehangolása.

Végül a felhasználói kapcsolattartást biztosító, helyzetmegjelenítő alrendszer rendelte-tése a felhasználó információs igényeinek átvétele, továbbítása, majd a kért információk ren-delkezésre bocsátása; a hagyományos úton szerzett helyzetinformációk átvétele és továbbítá-sa; a helyzet megjelenítése; valamint a többi alrendszerekkel, alkalmazás-komponensekkel történő felhasználói kommunikáció megvalósítása, támogatása.

A továbbiakban részletesen a helyzetinformáció-kezelő alrendszer vizsgálatára térünk ki.

3.3.2 Katonai helyzetinformáció-kezelő komponensek

A helyzetinformáció-kezelő komponensek fogadását, tárolását és rendelkezésre bocsá-tását biztosító alrendszer alapvető tudásösszetevői közé a fogalmi alapokat rögzítő helyzetis-meret-ontológia; a helyzetelemek létére, jellemzőire és viszonyaira vonatkozó általános össze-függések, illetve egyedi információk (tények és elképzelések); valamint a "technikai" jellegű működési szabályok, ismeretek tartoznak. Mivel a helyzetinformációk között jelentős, a tár-gyukat és jellegüket érintő különbségek vannak, az aktuális helyzetismerethez kapcsolódó tu-dásösszetevőket általában nem egyetlen alkalmazás-komponens hordozza, hanem ezek a helyzet különböző összetevői, elemei alapján megosztásra kerülnek az egyes helyzetelemekre vonatkozó információkat kezelő komponensek között.

A helyzetinformáció-kezelő komponensek lényegében olyan intelligens helyzetelem-szakértőknek tekinthetők, amelyek egy adott csoportba tartozó, általuk "ismert" helyzetele-mekre vonatkozó tudás – fogalomrendszer, általános összefüggések, konkrét információk, va-lamint információs képességek – megtestesítői és e tudás birtokában képesek a felhasználó és más alkalmazás-komponensek számára fontos információk szolgáltatására. Mindezek alapján a továbbiakban e komponensek megnevezésére a helyzetelem-'szakértő' kifejezést használjuk.

Ki kell emeljük, hogy e kifejezés 'szakértő' összetevője nem tekintendő a szakértői rendszerek területén használt kifejezés²⁶⁵ szinonímájának.

A helyzetelem-'szakértők' osztályozása többféle szempont alapján, több dimenzióban is lehetséges. Ezek közül alapvetőnek a helyzetelemek típusai (szereplők, erőforrások, kör-nyezeti objektumok és jelenségek, illetve ezek altípusai) szerinti csoportosítást tartjuk, mert ez a helyzetelemek lényegi – belső, tartós, a legszélesebb alkalmazási kör számára lényegében egységesen értelmezett – sajátosságain alapul és természetes módon biztosítja az egyes hely-zetelem-típusokra vonatkozó általános tudásösszetevők megjelenítését.

A fentiek alapján a helyzetelem-'szakértők' (helyzetinformáció-kezelő komponensek) közé a különböző szereplő, erőforrás, illetve környezeti 'szakértők', illetve ezek között a biz-tonságpolitikai szereplők 'szakértői', a katonai műveletben résztvevők és érintettek 'szakértői', a különböző erőforrástípusok 'szakértői', valamint a természeti (szárazföldi; tengeri, óceáni;

légi; illetve űrbeli), épített és társadalmi környezet 'szakértői' tartoznak.

A helyzetismeret összetevői különböző szempontok alapján, több szinten is csoporto-síthatók, így ennek megfelelően bármely szinten, tetszőleges helyzetösszetevőhöz tartozhat egy önálló helyzetelem-'szakértő'. A helyzetösszetevők és az ezeknek megfelelő 'szakértők' ta-golása esetében a magasabb szintű, vagy összetettebb helyzetösszetevőkhöz tartozó 'szakér-tők' a feladatokat megosztva, az alacsonyabb szintű, vagy részösszetevőkhöz tartozó 'szakér-tők' szolgáltatásaira építve, azokat is felhasználva biztosítják saját szolgáltatásaikat.²⁶⁶

A felhasználó, vagy más alkalmazás-komponensek számára a helyzetelem-'szakértők' ezen rendszerének homogén képet kell mutatnia, hiszen az információs szolgáltatások igény-lőit nem érdeklik és nem is befolyásolhatják a megvalósítás részletei: az, hogy az egyes funk-ciókat ténylegesen egyetlen 'szakértő', vagy egy 'szakértő'-csoport valósítja meg. Ebből a szempontból az is érdektelen, hogy a részterületi 'szakértők' kizárólag rendszertervezési okokból önállóak és szolgáltatásaik csak közvetve, az összefoglaló 'szakértőn' keresztül ke-rülnek felhasználásra, vagy önállóságuk magasabb szintű és szolgáltatásaik közvetlenül is igénybe vehetőek. A helyzetismeret egészét egyetlen, a hierarchia csúcsán álló helyzetinfor-máció-'szakértő' képviseli.

265 Szakértői rendszer: Olyan ismeretalapú rendszer, amely a tárgyköri szakértő ismereteinek felhasználásával magasszintű teljesítményt nyújt egy szűk tárgyterület kezelésében. [F^UTÓ: Mesterséges intelligencia. ~ 970.o.]

266 Egy időjárási helyzet-szakértő ennek megfelelően épülhet például időjárási front-helyzet, hőmérsékleti

266 Egy időjárási helyzet-szakértő ennek megfelelően épülhet például időjárási front-helyzet, hőmérsékleti

In document Katonai informatikai rendszerek interoperabilitásának aktuális hadtudományi kérdései (Pldal 147-173)