ábra: Az informatikai interoperabilitás általános modellje

Az egyes szereplőkhöz tartoznak az általuk kezelt információk és ezek belső reprezen-tációi, valamint leírásuk, a belső és közvetítő reprezentációk közötti esetleges átalakítások, valamint az információkat kezelő és az átalakításokat megvalósító informatikai eszközök, rendszerek. Az információs interoperabilitási környezet magában foglalja az információcsere

során alkalmazott közvetítő reprezentációkat, ezek leírásait, a különböző reprezentációk kö-zötti esetleges – a továbbítás során végbemenő – átalakításokat és az ezeket megvalósító esz-közöket (rendszereket), valamint a reprezentációkat továbbító kommunikációs rendszert.

Az egyes szereplők az interoperabilitási környezethez különböző csatlakozási ponto-kon keresztül kapcsolódnak. Az egyes csatlakozási pontok különböző szolgáltatásokat nyújt-hatnak, rajtuk keresztül meghatározott szereplők érhetők el és meghatározott közvetítő repre-zentációk alkalmazhatóak. Ennek megfelelően ugyanazon szereplő – az információcsere tar-talmától és ennek alapján az alkalmazott közvetítő reprezentációtól, illetve és az abban érintett szereplők körétől függően – több különböző csatlakozási ponton keresztül is kapcsolódhat az interoperabilitási környezethez.

4.1.2 Az interoperabilitási környezet alapjai

Az interoperabilitás és ezen belül az információs interoperabilitás fogalma alapvetően viszonyított fogalom. Az általánosan elfogadott értelmezésnek megfelelően egy meghatáro-zott szereplő, rendszer, eszköz önmagában nem lehet interoperábilis, csak szereplők, rendsze-rek, eszközök egy meghatározott körében, a velük való együttműködés során. Az információs interoperabilitás ebben az értelemben az együttműködő felek kölcsönös képessége a hatékony együttműködéshez szükséges mértékben jelentésmegőrző információcserére. Az együttmű kö-dés információs szükségletei információcsere követelmények formájában jelennek meg, ame-lyek meghatározzák, hogy mely együttműködő felek között milyen információk cseréjére van szükség és milyen módon (milyen hordozón, milyen mennyiségben és minőségben, stb.).

Az együttműködő szereplők közötti információcserére közvetítő reprezentációk segít-ségével van lehetőség. A hatékony együttműködés, a jelentésmegőrző információcsere érde-kében tehát ki kell választani, ki kell alakítani az alkalmazott közvetítő reprezentációk körét és meg kell határozni ezen reprezentációk egyeztetett, közös értelmezését. Ennek megfelelően egy adott szereplőnek egy adott együttműködési körre vonatkozó interoperabilitása azt jelenti, hogy képes az adott körben alkalmazott közvetítő reprezentáció használatára, vagyis képes annak megfelelő tartalommal és formában információkat, üzeneteket, kérdéseket küldeni, il-letve információkat, üzeneteket, válaszokat fogadni, mintegy beszéli az adott együttműködési körben használt "nyelvet".

A szereplők közötti információcsere végbemehet emberek és emberek, emberek és in-formatikai rendszerek, illetve inin-formatikai rendszerek és inin-formatikai rendszerek között. Az

emberek közötti hagyományos információcsere fogalma implicit módon magában foglalja az információs interoperabilitást, az érintett felek közötti fogalmi és reprezentációs különbségek feloldását, kiküszöbölését. Ennek alapvető feladatait meglévő ismereteikre és képességeikre alapozva maguk az információcserében résztvevő emberek valósítják meg. A rendelkezésükre álló (megszerzett, vagy előállított) információkat ők alakítják át az információcsere során al-kalmazott közvetítő reprezentációra (beszélt nyelv, írott szöveg, rajz, jelegyüttes, gesztusok, stb.), illetve ők értelmezik a konkrét üzenetet, információhordozó-tartalmat és alakul ki ben-nük ennek eredményeként a megküldöttel az együttműködéshez szükséges mértékben azonos tartalmú (tulajdonképpen új) információ.

A szereplők közötti információs interoperabilitás szempontjából egyre nagyobb jelen-tőséggel bír az emberi közreműködés nélküli, a szereplők informatikai rendszerei közötti (ma-chine to ma(ma-chine = M2M) közvetlen adatcserére épülő információcsere. Ennek során biztosí-tani kell, hogy az informatikai eszközök által tárolt, kezelt adatok cseréjére, szükség esetén átalakítására olymódon kerüljön sor, hogy a forrás és céladatok a két érintett szereplő számára ugyanazt, pontosabban az együttműködéshez szükséges mértékben azonos információt hor-dozzanak, jelentsenek.

Az informatikai interoperabilitás tehát informatikai rendszerek, eszközök, alkalmazá-sok kölcsönös képessége az általuk kezelt adatok – esetleges átalakítáalkalmazá-sok közbeiktatásával történő – átvételére, cseréjére az elsődleges alkalmazói kör által meghatározott, ezen adatok-hoz rendelt jelentés megőrzésével. Informatikai rendszerek esetében az interoperabilitást álta-lában nem egy explicit módon meghatározott együttműködői körhöz, más informatikai rend-szerekhez viszonyítva, hanem egy adott közvetítő reprezentációhoz kapcsolt módon fogal-mazzák meg a '*-nak megfelelő' (*-compliant) formában²⁷⁹.

Az interoperabilitás kérdései nem csak egy adott együttműködési kör, hanem az egyes együttműködő objektumok szempontjából is vizsgálhatóak. Az együttműködési kör orientált megközelítés az adott együttműködésben résztvevő objektumokkal, a köztük megvalósuló együttműködéssel, valamint az ehhez kapcsolódó interoperabilitási követelményekkel és megoldásokkal foglalkozik. Vizsgálati körén kívül esnek az adott együttműködésben nem érintett más objektumok, illetve más együttműködési körök, területek. A szereplő orientált megközelítés ezzel szemben egy adott objektum és valamennyi, vele együttműködő objektum

279 Például a MIP-, vagy AWCIES-szabványnak megfelelő (MIP-compliant, vagy AWCIES compliant).

közötti interoperabilitás kérdéseire összpontosít, függetlenül attól, hogy ez egyetlen, vagy több együttműködési körhöz kötődik.

Napjainkban az információs interoperabilitás és ezen belül az informatikai rendszerek interoperabilitásának kérdéseit elsősorban együttműködési kör orientált megközelítésben ke-zelik, ez azonban csak egyre korlátozottabb körülmények között, szűk körben kínál megoldást az egyes szereplők és informatikai rendszereik számára. Lényegében csak azon rendszereknek felel meg, amelyek kizárólag egy jól meghatározott, lényegében változatlan együttműködési kör informatikai rendszereivel állnak tartós kapcsolatban, ezen a körön kívül információs kapcsolataik gyakorlatilag nincsenek. Ilyen rendszerekből azonban egyre kevesebb van, hi-szen az informatikai rendszerek között fennálló kapcsolatokat az információs színtér szereplői közötti kapcsolatok, illetve ezek informatikai rendszereinek megléte határozza meg. Az in-formációs korszakban viszont az egyes szereplők információs kapcsolatainak köre rendkívüli mértékben megnövekedett és az informatikai rendszerek, eszközök alkalmazása is folyamato-san bővül.

Egy adott informatikai rendszer interoperabilitási problémáit és az alkalmazható meg-oldások körét informatikai interoperabilitási környezetének sajátosságai határozzák meg. Eh-hez szükségünk van az információs interoperabilitási környezet és az informatikai interopera-bilitási környezet fogalmainak szereplőközpontú meghatározására.



Az interoperabilitási környezet kifejezés maga már az 1990-es évek végén megjelent mind a katonai²⁸⁰, mind a polgári alkalmazásban²⁸¹, azonban fogalmi alapjainak tisztázására, felépítésének, illetve összetevőinek elemzésére önálló eredmények gyakorlatilag nem szület-tek. A néhány előforduló definíció is kimerül "az interoperabilitást támogató környezet"²⁸² meghatározásban. A fogalom értelmezése többnyire a szabályozási környezetre és a szabvá-nyokra, vagy egy adott gyártó által biztosított szoftver környezetre vonatkozik. Emiatt tartot-tam szükségesnek az információs interoperabilitási környezet szereplőközpontú fogalmi

280 Lásd például Cooperation in CIS Setting Priorities, 3^rd NATO Symposium with Partners, 1999. Workshop 4 Future Interoperability Environment and Data Collection; NATO C3 Technical Architecture, Volume 5 NC3 Common Operating Environment (NCOE) Version 1.0. 1999 [25.o.]; A Case Study for the Open Group – CIS System Interoperability in the Ministry of Defence. 2001 [8.o.]

281 Lásd például B^ROWNSWORD et. al: Current Perspectives on Interoperability. 2004. [26.o.], illetve az egyes szoftver cégekhez köthető Pervasive-Oracle, DataXpress, vagy ClearCase Interoperability Environment kifeje-zéseket.

282 Például Coalition Military Operations. The Way Ahead Through Cooperability. 2000 [120.o.]

jainak kutatásom szempontjából történő elemzését, különböző típusainak meghatározását, amellyel a hadtudományi szakirodalom eddig érdemben nem foglalkozott.

Az információs interoperabilitási környezet fogalma a környezet fogalmának általános értelmezéséből következően az információs színtér szereplőinek és összetevőinek interopera-bilitási kapcsolataira épül. Mivel az információs interoperabilitás a szereplők kölcsönös ké-pessége információk közös értelmezésen alapuló cseréjére, az interoperabilitási kapcsolatok köre lényegében megegyezik az információs kapcsolatok körével, hiszen gyakorlatilag min-den információs kapcsolat során felmerülnek, felmerülhetnek interoperabilitási kérdések.

Az információs interoperabilitási környezet értelmezhető egy adott szereplő, vagy sze-replők egy csoportja szempontjából, illetve általános értelemben. Az alapvető fogalmat egy szereplő információs interoperabilitási környezete képezi: mindazon szereplők összessége, amelyekkel az adott szereplő tevékenysége során információt cserél, vagy amelyek informá-cióit (azok beleegyezésével, vagy anélkül) felhasználja és magában foglalja az érintett szerep-lők rendelkezésére álló informatikai rendszereket, eszközöket, valamint a kezelt információ-kat is.

Szereplők egy csoportjának információs interoperabilitási környezete a csoportot alko-tó szereplők információs interoperabilitási környezeteinek összessége, vagyis mindazon sze-replők, informatikai rendszereik, eszközeik és kezelt információik, amelyek a csoport vala-mely tagjával információs kapcsolatban állnak. Ennek megfelelően beszélhetünk egy adott szervezet, szervezetrendszer, feladatorientált csoportosítás – pld. egy adott dandár, egy adott haderő egy haderőneme, vagy egy adott katonai műveletet végrehajtó erők – információs in-teroperabilitási környezetéről.

Az információs interoperabilitási környezet meghatározható általános értelemben is.

Ez a globális információs interoperabilitási környezet valójában egybeesik a globális informá-ciós környezettel, ugyanis az informáinformá-ciós színtér valamennyi szereplője – legalábbis potenciá-lisan – információs kapcsolatban áll más szereplővel, vagy szereplőkkel (az információs szín-térnek gyakorlatilag nincsenek elszigetelt szereplői).

Az információs kapcsolatok között sajátos csoportot alkotnak, sajátos interoperabilitá-si kérdéseket vetnek fel az informatikai rendszerek, eszközök közötti, emberi közreműködés nélküli kapcsolatok. Ennek megfelelően fogalmazható meg az informatikai interoperabilitási környezet fogalma: egy adott informatikai rendszer informatikai interoperabilitási környezete

alatt mindazon informatikai rendszerek (eszközök) összességét értjük, amelyek az adott rend-szerrel közvetlen, emberi közreműködés nélküli információs kapcsolatban vannak. Az matikai interoperabilitási környezet részét képezik az adott rendszerek által kezelt, az infor-mációcserében érintett információk, pontosabban az ezeket hordozó adatok. Hasonló módon definiálható informatikai rendszerek, eszközök csoportjának informatikai interoperabilitási környezete is.



Az információs, illetve informatikai interoperabilitási környezetek kutatásaim eredmé-nyei alapján három típusba – az elemi, összetett és dinamikus környezetek közé – sorolható-ak, ahol a csoportokba történő besorolás alapját az információcserét igénylő együttműködési kapcsolatok tartóssága és szorossága, az együttműködő felek körének előzetes ismerete, illet-ve változásának dinamikája képezi.

Az elemi interoperabilitási környezet jellemzője, hogy az adott informatikai rendszer információs kapcsolatai egy jól meghatározott, tartós, szoros, szakterületi együttműködéshez kötődnek. Így az adott rendszer interoperabilitási célkitűzései is kizárólag csak egy jól megha-tározott együttműködési kör szereplőinek informatikai rendszereivel fennálló interoperabilitás kialakítására és fenntartására irányulnak. Az adott együttműködési körben az informatikai in-teroperabilitás feltételei előzetes egyeztetés alapján megteremthetőek, az alkalmazott közvetí-tő reprezentáció ("közös nyelv") kialakítható, a megfelelő interoperabilitási megoldás megva-lósítható és folyamatosan fenntartható.

Az összetett interoperabilitási környezet sajátossága, hogy az adott informatikai rend-szer több, előre ismert együttműködési körhöz tartozó informatikai rendszerrel áll kapcsolat-ban, amelyek egymástól függetlenül, vagy egymással csak részben összehangolva alakítják ki az adott együttműködési körben alkalmazott interoperabilitási megoldást. A körök száma jel-lemzően alacsony, ritkán több mint 2-5. Az informatikai rendszerek több együttműködési kör közvetítő reprezentációit ismerik és használják egyidőben, párhuzamosan ("több nyelven be-szélnek"). Az interoperabilitás feltételei ebben az esetben is előzetesen megteremthetőek, az adott rendszer számára megfelelő interoperabilitási megoldás előzetesen megvalósítható és fo-lyamatosan fenntartható.

A dinamikus interoperabilitási környezet esetében az adott informatikai rendszer szin-tén több együttműködési körhöz tartozó informatikai rendszerrel áll kapcsolatban, azonban

ezek száma jóval magasabb, mint az összetett interoperabilitási környezet esetében, körük di-namikusan változó, mert egy részük csak a konkrét feladatvégrehajtáshoz (művelethez) kap-csolódóan jelentkezik. Ebből következően a két előző típussal szemben az interoperabilitás feltételei előzetesen csak részben, a korábban ismert együttműködési területeken biztosítható-ak, a dinamikusan megjelenő együttműködési területeken, viszonylatokban az interoperabili-tási megoldást a működés során (a művelet előkészítésének és végrehajtásának folyamatában) kell véglegesen kialakítani, az adott helyzethez igazítani.

4.1.3 A megváltozott katonai együttműködési, interoperabilitási környezet A XXI. század kezdetét a biztonságpolitikai környezetben, a katonai műveletek jelle-gében, az ezeket végrehajtó erők feladataiban és összetételében, illetve a doktrínális elvekben bekövetkező jelentős változások jellemzik, amelyet részletesen elemzett a magyar hadtudo-mányi kutatói kör is. A témával foglalkozó kutatók a Magyar Honvédség szempontjából vala-mennyien megfogalmazták a NATO csatlakozásból, illetve a hadviselésben tapasztalható új jelenségekből következő interoperabilitási követelményeket és feladatokat.²⁸³

Ezek a változások jól meghatározható hatással vannak a katonai informatikai rendsze-rek közötti interoperabilitással szemben támasztott követelményekre és az interoperabilitás megvalósításának lehetőségeire, módszereire. A következőkben az információs interoperabili-tás szempontjából elemezzük és összegezzük a bekövetkező (várható) legfontosabb változá-sokat, illetve ezek hatását. Ehhez kiinduló alapként a NATO hadászati parancsnokok közös jövőképét²⁸⁴ használjuk.

A hosszútávú szövetségi jövőkép egyik alapvető elemét a katonai műveletek holiszti-kus megközelítése, körének (jellegének) kibővülése, összetettségük, más – információs, gaz-dasági, társadalmi, jogi, diplomáciai, stb. – tevékenységekkel fennálló kapcsolatrendszerük megnövekedése képezi.²⁸⁵ Mindez természetesen maga után vonja a műveletek előkészítése és végrehajtása során felhasznált információk körének jelentős kibővülését és tartalmuk

283 Lásd példáulM^ATUS: Biztonsági koncepciók és NATO-kompatibilitás. 1997; B^OGNÁR: A biztonságpolitika és a képességalapú haderő. 2001;S^ZABÓ József: Gondolatok a haderő fejlesztéséről – a NATO stratégiájának tükrében. 2003; S^ZENES: A NATO jövője – Új stratégiai koncepcióra van szükség. 2005;D^EÁK: A katonai mű -veletek hadászati jellemzői napjainkban. 2005; SZENES: Katonai kihívások a 21. század elején. 2005; SIKLÓSI: A NATO és a tagállamok képesség-kialakítási és katonai alkalmazási tevékenységében bekövetkezett változá-sok. 2006; N^AGY: A NATO átalakításáról, a változás igényéről. 2006;S^ZABÓ János: A NATO megújulásának esélye a transzatlanti viszonyok új rendező elveinek kialakításában rejlik. 2006.

284 Strategic Vision: The Military Challenge (By NATO Strategic Commanders), 2004.

285 Strategic Vision: The Military Challenge. 11., 13., 18. pontok.

matos fejlődését, változását. A korábban szinte egyedüli feladatot jelentő hagyományos (há-borús) műveletekhez kapcsolódó információk ma már ennek csak egy kisebb részét képezik.

A jövőkép másik lényeges eleme a katonai műveleteket végrehajtó erők összetételének megváltozása és az együttműködési kör kibővülése, a multilaterális jelleg uralkodóvá válása.

Korunk katonai műveletei összhaderőnemi, többnemzetiségű – szövetségi, sőt leggyakrabban az adott feladatra létrehozott, a résztvevő nemzetek eseti felajánlásaira épülő koalíciós – ke-retekben kerülnek végrehajtásra. Emellett a műveletet végrehajtó csoportosításoknak küldeté-sük eredményes megvalósítása érdekében egyre szorosabb együttműködést kell kialakítaniuk más – nemzetközi, kormányzati, nem-kormányzati és civil – szervezetekkel is.²⁸⁶

Az elmondottakból következően egy adott katonai szervezetnek és informatikai rend-szerének egy művelet végrehajtása során olyan más szervezetekkel és informatikai rendszere-ikkel is kell információt cserélnie, amelyekkel korábban nem, vagy csak részben volt módja egyeztetésre, az információs és az informatikai interoperabilitás feltételeinek kialakítására. A potenciális együttműködők köre tehát a saját haderőnem, vagy a saját haderő csapataitól, a szövetséges, vagy koalíciós szervezeteken keresztül a legkülönbözőbb szervezetekig terjed-het. Ez a skála egyben az érdekek egyezésének mértékében, az együttműködés szorosságában, az autonómiában és ebből következően az információkapcsolatok volumenében és jellegében meglévő különbségeket is szemléltet.

A jövőkép alapvető tényezőként hangsúlyozza az információs fölény szerepét és ezen belül a szervezeti eredményességnek az információk, információs folyamatok és információs rendszerek, illetve a korszerű technológia, köztük az informatika által biztosított lehetőségek kiterjedt és hatékony felhasználásától való függőségét. A dokumentumban külön kiemelésre kerül az információk, mindenekelőtt a felderítési információk megosztásának és a közös hely-zetismeret kialakításának szerepe, jelentősége.²⁸⁷ E megállapítás következménye az informa-tikai rendszerek, alkalmazások és ezzel az általuk kezelt információk körének, illetve a külön-böző szereplők informatikai rendszerei közötti információcsere volumenének folyamatos bő -vülése.

Végül a NATO parancsnokok jövőképének kiemelt fontosságú összetevője a korunk doktrínális elképzeléseiben egyre növekvő szerepet játszó hálózatközpontú megközelítés és

286 Strategic Vision: The Military Challenge. 17., 21., 22., 23. pontok.

287 Strategic Vision: The Military Challenge. 14., 18., 31. pontok.

ennek NATO értelmezés szerinti alapfogalma, a hálózat-alapú képesség is.²⁸⁸ Ez lényegét te-kintve szervezeti, képesség- és rendszerszinten egyaránt a más összetevőkkel feladatorientált módon történő, egymás képességeit kiegészítő, szinergikus módon felerősítő összekapcsoló-dás és ennek érdekében a dinamikusan változó együttműködési körhöz történő hatékony al-kalmazkodás, konfigurálás képességét jelenti.

A hálózatközpontú haderő egységesen elfogadott értelmezés szerint az információszer-ző szenzoreszközök és rendszerek, a feladatvégrehajtást biztosító (információfelhasználó) végrehajtó eszközök és rendszerek, valamint a szervezeti szintű információfeldolgozást (elemzést, értékelést és döntést) megvalósító vezetési eszközök és rendszerek hálózatba kap-csolódására épül. Ez elsősorban a technikai eszközök, rendszerek szintjén növeli meg rendkí-vüli mértékben az információcsere (adatcsere) igényeket. Hálózatközpontú megközelítésben egy adott informatikai rendszernek képesnek kell lennie információt cserélnie (esetleg szerez-nie) az együttműködő, semleges, sőt szembenálló felek meglévő, vagy újonnan megjelenő rendszereivel (rendszereiből).

Összességében kutatásom témaköréhez kapcsolódóan megfogalmazhatom azt a követ-keztetést, hogy a NATO hadászati jövőképében foglalt megállapítások egy olyan információs interoperabilitási környezetet körvonalaznak, prognosztizálnak, amelyben:

- a biztonságpolitikai színtér szereplőinek feladatorientált módon változó, összességé-ben dinamikusan bővülő köre számára kell megteremteni az információs és ezen belül az informatikai interoperabilitás feltételeit;

- az egyes szereplők által kezelt, illetve a köztük kicserélt információk köre folyama-tosan bővül, tartalma dinamikusan változik;

- az információk egyre bővülő köre jelenik meg az informatikai rendszerekben és kerül köztük továbbításra, illetve jelentős mértékben növekszik az informatikai rendsze-rek közötti kapcsolatok volumene.

Mindezek természetesen hatással vannak a katonai informatikai rendszerek által kezelt infor-mációk körére, tartalmára, vagy belső reprezentációjára, illetve az informatikai rendszerek között kicserélt információk körére, tartalmára és az alkalmazott közvetítő reprezentációkra.



288 Strategic Vision: The Military Challenge. 29., 32, pontok.

Az interoperabilitási környezetben bekövetkező változások információs szempontból csoportosíthatóak a tartalmi és értelmezési jellegű szemantikai szintű változásokra, valamint a megvalósítási jellegű szintaktikai és anyagi (fizikai) szintű változásokra. Az előbbiek alapve-tően az együttműködésben résztvevő szereplők információ- és információcsere igényeinek változásához, bővüléséhez kapcsolódnak, míg az utóbbiak részben a kezelendő, továbbítandó információk reprezentációs igényeihez igazodnak, részben az információkezelés és továbbítás eszközeiben és módszereiben megjelenő új lehetőségek következményei.

A szemantikai szintű változások, az együttműködő szereplők információ- és informá-ciócsere igényeinek változása, bővülése következtében minden alkalmazási terület természe-tes jelenségét képezik. A tevékenységi kör változásainak, illetve az adott szakterület fejlő dé-sének következtében általában korábban nem alkalmazott (szöveges, térképi, vizuális, audió, szenzoros, multimédia, stb. jellegű) információtípusokra, a szűkebb értelemben vett adatszerű információk esetében pedig új objektumtípusok (altípusok), új tulajdonságtípusok, új kapcso-lattípusok, illetve új tulajdonság-értékek bevezetésére, vagy meglévők módosítására van szükség.

Az egyes szereplők által kezelt információk köre bővülhet, változhat a szereplők köré-nek bővülésével is. Újabb szereplők bekapcsolódása az együttműködési körbe általában maga után vonja újabb, tartalmában, vagy értelmezésében eltérő információk megjelenését is. Az információcsere igények bővülése lehet a szereplők közötti együttműködés szorosabbá válá-sának a következménye is. Ebben az esetben nem a szereplők által kezelt információk köre bővül különböző okokból, hanem ezek között a más szereplőkkel kicseréltek részaránya.

Az információk körének, tartalmának változása, bővülése két szinten jelentkezik. Elő

Az információk körének, tartalmának változása, bővülése két szinten jelentkezik. Elő