Mint már említettem, a tiszaújhelyi magyarok leginkább a görög katoli-kus és a református felekezet között oszlanak meg. A nagy számú vegyes házasságok szerepéről is esett már egy kevés szó. A tradíció szerint a gyer-mekeket az azonos nemű szülő vallásában keresztelik meg. Olyan eset is előfordult azonban, hogy az egyik szülő "lemondott" a másik javára arról, hogy gyermekét az ő vallása szerint kereszteljék meg, így a testvérek ugyan-abba a vallási közösségbe és templomba járhattak. De arra is láttam példát, hogy, bár a kislány református, testvérével együtt részt vesz a görög katoli-kus hittanórákon, ahol a foglalkozás keretében ő tanítja meg a többi gyerek-nek azokat a dalokat, amiket a református gyülekezetben tanult. ..
A reformátusok és a görög katolikusok között éles felekezeti elhatároló-dás figyelhető meg. "A refonnátus vallás egészen más vallás. "; Nekem ez a szebb, mert én ebbe nevelkedtem. .. nálunk például a templom is sokkal szebb
(mint a reformátusoknál). "Több vélemény is elhangzott a görög katolikusok részéről, ami a reformátusok összetartására, általuk "erősnek" vélt vallási identitására utalt. "Nagyon fogják a maguk vallását."" Ok a sajátjukat nem hagyják. "Egyik adatközlőm a vallási endogámiával kapcsolatban kifejtette beszélgetésünk során, hogy régen a vegyes házasságot nem nagyon enged-ték meg, és"ez Igy is volt rendjen ... csak most, az oroszok (a szovjet rend-szel) alatt mjultak el/gy a dolgok. .."Ez azért sem helyes szerinte, mert a testvérek között viszályt szül- jól illusztrálja ezt az a történet, amely szerint egy vegyes házasságban felnőtt testvérpár egymást .Jekokasozta" és .Jeke-resztesezte". Egy idős asszony így vélekedett református vejéről, aki görög katolikus menyasszonya "kedvéért" át akart keresztelkedni az ő vallására:
"Abból sose lesz görög kstolikus, abból semmi se lesz! SŐt, meg fogja csúfSágolni a vallást, aki csak úgy ott tudja hagyni! Abba bele kell ne velked-ni, arra tan/tam'kell a pulyát!"
A felekezeti elkülönülés, a vallási identitás kialakításának része, meg-nyilvánul az egymásra alkalmazott elnevezésekben is. .iMirdnk mindig azt mondták, hogy a görög katolikusok oroszok. Volt az utcában egy asszony, ő mondta mindig a szomszédasszonyának: Anna asszony, harangoznak az oro-szoknál! És ezt mindig olyan gúnyosan mondta ..."Az "orosz" megjelölés itt a keleti szertartásra utalhat. Hasonló megjegyzéseket olvashatunk Salánkról, ahol az "oroszok" és a "magyarok" elnevezés van használatban a felekezeti hovatartozás megjelölésére (Pilipkó, 1995: 740) Sőt, a felekezeti ség etnikai kategóriákkal történő megjelölése a térhasználatban, térfelfogásban is meg-nyilvánulhat: .Kárpatalján vegyes felekezetű falvakban gyakran alkalmaz-zák az "oroszok" megnevezést a római katolikus vagy református magyarok a velük együtt élő, rendszerint ugyancsak magyar nemzetiségű görög katoli-kus felekezetűekre, általában pejoratív jelentéssei, gyakran negatív jelzőkkel társítva. Egyetlen példaként említem, hogy a kárpátaljai Balazsér falunak a református templom körüli részét az idősebbek még ma is "magyar falunak", a görög katolikus templom körüli részét "orosz falunak" nevezik" (Bartha é.n.: 8). De ehhez kapcsolódó megfigyelésekkel találkozhatunk olyan vajda-sági és erdélyi kutatásokban is, ahol a multietnikus és többfelekezetű közös-ség viszonyrendszere és interetnikus kapcsolatai szintén részét képezik a kutatás tárgyának (vö. Bakó 2002: 107, Papp 2002: 184).
A felekezeti különbözőség és elhatárolódás "feloldására" szolgálhat az ökumenikus imahét tradíciója. Ezt nagyjából nyolc évvel ezelőtt vezették be a faluban. Az ökumenikus rendezvény keretén belül a görög katolikus és a református hívek "ellátogatnak" egymás templomaiba, ahol közös istentisz-teleten vesznek részt. Ezek alkalmával a görög katolikus templomban a re-formátus pap, míg a rere-formátus templomban a görög katolikus pap szolgál.
Bár itt elsősorban a vallási ökumenizmuson van a hangsúly, a két felekezet
"párbeszéde" során az összetartozás élménye is hangsúlyossá válik - hason-ló, és persze sokban különböző módon, mint azt a magyarországi búcsú
pél-dájánál láthattuk. A közös rítuson való részvétel a saját - ebben az esetben lokális, kisebbségi környezetben lévő - közösséggel való kognitív és érzel-mi azonosulást idézi elő (vö, Durkheim 2003). Ezen együttlétek alkalmával tehát a vallási ökumenizmuson belül lehetőség adódik a közös etnikus tartal-mak elmélyítésére, a rítus átélése, "lelki pillanatai" (vö. Marót 1940) által.
"Az egy olyan egybetartás, egy olyan élmény, hogy je), hát mi együtt va-gyunk, együtt imádkozunk, hogy ne húzzunk széjjel két oldalra ...
Igyegybe-tart az egész falu. "Ezekben az alkalmakban a szakralitást, a közös rítus át-élését e"lelki pillanatok" tartalmazzák, mivel ezen "alkalmi gyülekezet" tagjai nem ismerik egymás szertartásait, énekeit, így ezekben nem tudnak részt venni. Amikor beszélgetőpartnereimet arról kérdeztem, vajon eljönnének-e a pravoszlávok, megoszlottak a vélemények. Volt, aki úgy emlékezett, pár pravoszlávot látott már ilyenkor a templomban, de a pravoszláv papot nem,
"ő az ilyenekben nem vesz részt. "Mások azonban kérdésemre egyértelmű
nemleges választ adtak. "A pravoszlávok gyűlölik a görög katolikusokat, akkor a reformátusokat még jobban gyűlölik. Nem hiszem, hogy eljárnak ezekre a közös imádságokra. "; Az az igazság, hogya pravoszlávokkal nem nagyon lehet szót érteni. "
A naptárváltásnak a vegyes házasságok esetében gazdasági vonatkozásai is voltak. A naptárváltás előtt ezekben a családokban az általánosan elterjedt szokás az volt, hogy az adott ünnepet mind a két időpontban megtartották.
"Egyik menyem református, ők Feketeardóba laknak, egy ilyen tele-hucui tslubsn (..) Ha neki volt ünnepe, mi mentünk oda, a másikon őjött vissza. A gyerekek is itt voltak keresztelve, minálunk a templomban. "A naptárváltás után azonban az ünnepek ugyanarra a napra estek, és sokan örültek is, hiszen
"elég ebbe a nehéz világba egy ünnepet tartani. "; Az a kétfajta vallás ebbe a
nagy szegénységbe, ez vitte azt, hogy tartsunk egy ünnepet. Aki Igy felébe volt (vegyes házasságban élt), az önilt. "; Hál' Istennek, most már csak egy-szer kell tartsuk. "
Az "együtt ünneplésben" kifejeződő etnikus tartalom a település azon magyar identitású tagjaihoz is eljuthat, akik nem élnek vegyes házasságban.
A naptárváltás előtt jellemző és - ha nem is kizárólagos, de általános - szo-kás volt, hogy nagyobb munkát nem végeztek a másik felekezet ünnepein.
"Nekünk nincs egy református se a családban, de azért nem nagyon
dolgoz-tunk akkor se, mikor az az ünnep volt."; Mezei munkát végeztünk mi régen ugyi, parasztok, azok voltunk, de aratni nem mentűnk, vagy ilyesmit csinálni olyan napokon, amikor ünnep volt a reformátusoknál. "Az egymás ünnepei-nek tiszteletben tartásával, .megszentelésével" azáltal, hogy kerülték egy-más ünnepnapjain a munkát, az összetartozás egy vallási - ill. valláshoz kap-csolódó - tradíció mentén nyilvánul meg egymás, és a környező "mások", a
"többség" felé egyaránt.
A többfelekezetű magyar etnikum esetében vizsgált felekezeti elhatáro-lódás és etnikai összetartozáson kívül a bevezetőben megfogalmazott
kérdé-sek (etnikai és felekezeti elhatárolódás, attitűdök, sztereotípiák, a "mások-tól" való különbözőség megfogalmazásának színterei és "rétegei") a pra-voszláv egyházközségre, a "nem magyarokra" vonatkozóan is választ vár-nak. A "saját" etnikus-kulturális környezet kialakításának egyik "alappillé-rét" a görög katolikus magyarok számára pravoszláv tradíciótól való elhatá-rolódás alkotja.