A "pravoszláv idők"
A görög katolikus egyház betiltásának időszaka, a - mint ahogyan a tiszaújhelyi közösség tagjai nevezik - "pravoszláv idők" nagy jelentőséggel bír az általam értelmezett jelenségkörben, a felekezeti - etnikai egymás mel-lett élésre fókuszáló kutatásban. Az ezen időszakra vonatkozó szakirodalmat olvasva találkoztam olyan leírásokkal, adatokkal, miszerint a görög katoli-kusok nagy része a betiltás után a római katolikus templomba kezdett járni, vallásgyakorlásuk is a római katolikushoz igazodott (Bartha 1999: 16). Az én tapasztalataim ellentétesek ezen állítással. Tény, hogy Tiszaújhelyen nincs római katolikus templom - ami eleve meghatározó tényező lehetett a közös-ség új szituációhoz adaptálódó kulturális gyakorlatának kialakításában -, de e kérdéssel kapcsolatos tapasztalataim arra engednek következtetni, hogy annak, hogy a görög katolikus hívek többsége továbbra is ugyannak az -immár "hivatalosan" pravoszláv - templomnak a rítusain vett részt, nem csak a római katolikus templom hiánya lehetett az oka.
Voltak, aki a betiltás ideje alatt a szomszédos község, Tiszaújlak római katolikus templomába jártak - ők többnyire ott is dolgoztak. "Ott is kell keresztet vetni, gyónni, áldozni, hát mentem én is egy ideig, ott dolgoztam
Újlskon. "
Egyik beszélgetőpartnerem is a tiszaújlaki római katolikus templomba járt át. Ennek két oka is volt: az egyik az, hogy ott dolgozott - az azóta
megszűnt - tiszaújlaki cipőgyárban. A másik ok azonban ennél .myomó-sabbnak" tűnik, főleg, ha az alább következő interjúrészletet figyelembe vesszük. "Nem akartam én vitatkozni senkivel, mert en hittanba úgy
tanul-tam, hogya pravoszJáv vallást az anyaszentegyház szigorúan tiltie. (. ..) Aki nem tudja, annak nem vétek, na de en tanultam, és nekem vétek lenne ide jdmi. "0Nem elhanyagolható adat, hogy ez az asszony egy görög
katolikus-római katolikus vegyes családban nőtt fel, így édesanyjával a betiltás előtt is rendszeresen eljárt a tiszaújlaki római katolikus templomba. A római katoli-kus valláshoz fűződő kapcsolata a többi görög katolikatoli-kus hívőtől eltérő, hi-szen már a gyermekkori vallási szocializáció idején hangsúlyt kapott a római katolikus valláshoz és vallásgyakorláshoz kapcsolódó elemek beemelése a
család hitéletébe. Ez abban is látszik, ahogyan a "saját vallási-rituális kör-nyezetet", vallásgyakorlatot adatközlőim eltérő minősítésekkel illették. Az említett asszony számára például" a római nyugodtabb es bensőségesebb.
Nálunk, a görögöknél mindenki hangosabban, mindenki nagyobbnak érzi magát, igaz? És ez nem szep" (mint ahogyan az aszóhasználatból - "ná-lunk" - is látszik, ő elsősorban görög katolikusnak vallja magát, a görög katolikus egyház rehabilitációjának idején "visszatért" a tiszaújhelyi temp-lomba és gyülekezetbe).
Vele szemben más görög katolikus adatközlő im ugyanazokat az adott vallásra vonatkozó jellegzetességeket ellenkezően ítélték meg: szerintük pl.
a görög katolikus templom "sokkal szebb." Az alább következő idézetek is mind ezt fejezik ki."Sehol a pap nem dolgozik annyit, mint nálunk. "; És az a szép ének, ami van. És nálunk mindenki énekel, nem úgy van, hogy én nem, te nem ... valahogy mindenki olyan lelkileg énekel, átéli azt a misét.
Hát mikor a pap mondja, hogy 'emeljük fel szivűnket', milyen gyönyörű az!
És mi meg utána olyan tiszta szivvel mondjuk utána, hogy 'felemeljük az úrhoz, adjunk hálát az úmak "'Az említett asszonynak pedig többen is mond-ták: " ...te ilyen is vagy, olyan is vagy ... te ilyen se vagy, olyan se vagy. "
Az alábbi idézetek a "pravoszlávvá lett" egyház kötelékei ben maradt adat-közlőimtől származnak. "Csak abba születtünk, ahhoz voltunk szokva ... nem volt itt a pravoszlávval nagy eltérés, csak a 'Hiszekegyet' ahogy mondtuk, nem azt mondtuk, hogy hiszek egy katolikus, hanem hiszek egy közönséges (anya-szentegyházban). És mikor hozta apap a szentséget kitele,nem apápát emleget-te, hanem apátriárkát. "; ... mentem ide a görög kstolikusbs ... mármint pravosz-láv volt, de én úgy imádkoztam a Hiszekegyet, mint a görögöknél. "; Édesapám azt mondta mindig: ide figyeljetek, Isten csak egy van, nincs olyan, hogy ez görög, ez kstolikus, ez retormdtus. Tehát akkor ez a mi templomunk, Ide nekünk menni kell. "" Jártunk ... hát az a mi templomunk volt, nem volt az pravoszláv!
Hát a pászkát is akkor szenteltűk, mikor kellett, akkor ünnepeltünk, mikor kel-lett': "Még ha pravoszláv is volt apap! Úgyis úgy tartotta (aszertsrtdst), ahogy mi mondtuk neki:"; Nálunk minden egyformán ment. Ugyanaz volt a végzés, mint most. Nálunk semmi nem változott.Nálunk csak most változott,a naptár. A nép pravoszláv volt, de ugyanaz. " "Persze, hogy jártunk! Mindig Ienntsrtottuk az egyházat, úgyhogy meg is maradt a görög katolikus templom. "
Az interjúrészletekből is kiderül, hogy a két vallás liturgiai szempontból nagyon hasonló, mindkettő bizánci rítus ú (Bartha 1999: 5). A görög katoli-kus közösség tagjai számára a liturgiai hasonlóság volt az elsődleges, döntő tényező abban, hogy többnyire továbbra is ugyanabba a templomba jártak, noha hivatalosan pravoszlávként regisztrálták őket. Volt, aki ezzel kapcso-latban úgy fogalmazott: "én öntudatosabb vagyok annál, mint hogy elmen-jek egy római kstolikus templomba. "Magát a közösséget nem is igen tartot-ták pravoszlávnak, hiszen a közösség összetétele nagyjából ugyanaz maradt, s mint ahogyan az egyik interjúrészlet utal rá, sokan a nicea -
konstantinápo-lyi hitvallást a pravoszláv helyett a görög katolikus szöveg szerint mondták továbbra is. "Nekünk semmi változás nem volt, csak a papoknak. Ez az ő ügyük volt, mipravoszlávnak sose vallottuk magunkat. "Sokan kifejezetten abban látják a görög katolikus templom és közösség fennmaradásának kul-csát, hogy továbbra is kitartottak a közösség és a templom mellet is (ne fe-ledkezzünk meg azon "elpogányosodott" falvakról szóló történetekről, ahol a pap "elhagyta nyáját", vagy éppen arról az aposztatált papról, aki mindezt azért tette, hogy a közösséget megtartsa).
A legnagyobb változást az okozta, hogy a magyar liturgikus nyelv meg-szűnt, így az egyház már nem lehetett jelen anyanyelvi közegként a hívek életében. Egyébként ez alatt az időszak alatt több papja is volt a közösség-nek, és szó esett egy olyan, ukrán származású papról, aki a liturgikus szöve-geket megtanulta magyarul, csak a prédikációt mondta ukránul. "ló, megér-tem én azért, hogy mit tnond, hiszen tudom fejből amiset, azt az éneket, azt az imát, azt a mindent tudom én magyarul! Na de ha megállt egy prcdikiiciot mondsni, hát nem tudtuk, hogy mit mond. Nem értettük, elszunyókáltunk a szembeszeden. " "Hát mondom, nekünk nincs semmi bajunk az ukrán pa-pokkal, csak mimagyarok vagyunk! Ez magyar község. Hogy van benne egynéhány ukrán? Azok leköltöztek ide. De ez magyar község volt, hát itt vagyunk a hstdrszelen. " "Aki meg értette, annak nagyon is jó volt, hogy ukrán pap volt, dc az csak negyedrésze volt a községnek. "
A szakrális tartalom, és annak változatlansága (rítusok, ünnepek és azok rendje) tehát egyfajta "folyamatosságot teremtő erővel" bírt, ami "megőriz-te" a görög katolikus templomot, a közösséget, a vallásgyakorlást, annak formáját és módjait, az egyéni és közösségi tradíciókat - a többi a "papok ügye" volt. Figyelemre méltó jelenségnek találom azt, hogy a mostani, a pravoszláv vallás kárpátaljai jelenlétére vonatkozóan is találkoztam azzal a vélekedéssel, hogy ezek a dolgok a "papok ügyei." "Nem keveredes az, ahol megcrtik azt a vallást, azt a mit tudom én ... nincs ott keyeredes. Isten csak egy vall. És ezt a sok vallást is a papok csinálták. Egyik a truisikksl össze-vész,
es
akkor egy [Íj vallást alapít. Mint itt is. Hiányzott ide a pravoszláv vallás? Nem hiányzott. A görög katolikusok mentek át pravoszlávnak! És az egész életükbe sose voltak pravoszlávok. "A görög katolikus egyház rehabilitációjával a tiszaújhelyi közösség min-den tagja "újra" görög katolikus lett (az idézőjel használata a fentiek fényé-ben indokolt). Ez nem történt így minden településen. Az egyik közeli falu-ban, Tiszabökényben például a közösség egy része pravoszláv maradt, ami új konfliktushelyzetet teremtett a .Jcettészakadt'' gyülekezet tagjai között (a közös templomhasználatból' fakadó problémákat például pont a naptárvál-tás tűnik enyhíteni, hiszen nem ugyanazokra a napokra esnek az ünnepek ...
(Geszti 2002:9)
5Azóta ezen a településen is épül egy pravoszláv templom.
A görög katolikus közösség magyar tagjai visszaemlékezéseinek fényében megfigyelhető, hogy a pravoszláv tradíciótól való elhatárolódásnak etnikai alapja is van. "Inkább az ukránok nem akartak újra görögök lenni, de aztán ők is visszasimultak. " Szó esett egy olyan ukrán nyelvű pravoszláv papról, akit páran egész egyszeruen .Jcizavartak" a templomból. Ennek okát többen nem-csak abban látják, hogy pravoszláv pap volt, hanem etnikai hovatartozásában is."Azért nem kellett, mert ukrán volt, az nem magyar ember volt. És a mi falunkba meg lényeg volt a magyar. Mert ez magyar község. "A pravoszláv tradíciótól való elhatárolódásra való igény és törekvés nem csak a "pravoszláv idők", hanem a jelen helyzet tükrében is vizsgálható, melyben a legnagyobb befolyással bíró tényező a pravoszláv egyházközség megalakítása volt.