A máramarosi skizmaper óriási visszhangot váltott ki, megosztva a poli-tikában jártas, vagy csupán érdeklődő közvéleményt. A magyar baloldal, de a néppárt többsége is nyíltan és mindvégig szemben állt a perrel. "A vallás-változtatás még magyar törvények szerint is megengedett dolog .... A máramarosi vád a lelkiismereti és vallási szabadság ellen intézett merénylet, amelynek alkalmából nem a rutén parasztok, hanem az ügyész és azok, akik ráparancsoltak, valók tulajdonképpen a vádlottak padjára" - írta a Népszava éles hangú cikkében. "A váddal az államhatalom két vallás közül az egyik-nek pártjára áll, és kijelenti, hogy az egyik valláshoz tartozás derék dolog, a másikhoz való tartozás ellenben hazaárulás, amelyért börtön jár'"? - foly
tat-I~Görög Katholikus Szemle 1914. október 25. Kabalyuk a soproni fegyházban.
lY Népszava, 1913. december 31. Ingyen isten és ingyen föld.
ja a cikkíró, és szavai kísértetiesen emlékeztetnek az akkor még csak budai püspök Bogdanovics Lucián 1904-es, fentebb idézett soraira.
A Huszadik Század 1913-14-es köteteiben rendszeresen foglalkozott a skizmaüggyel. majd a perrel. Mások véleményéhez csatlakozva Rédei Jó-zsef is elsősorban a görög katolikus papságot hibáztatta, mert szerinte az ő kapzsiságuk sodorta híveiket a pravoszlávia felé: "Az unióban a római egy-ház imperialisztikus politikája és a papság anyagi érdekei találkoztak. Az unió a rutén papságot az uralkodó osztályba felemelte és a néptől elválasz-totta". A megélhetését féltő unitus papság és az etnikai alapú szervezkedés-től rettegő kormány egymásra talált. "A rutén skizmatikus mozgalomnak a legfőbb tanulsága reánk nézve az, hogy a görög katolikus klérussal szövet-kezett közigazgatás által rendezett vallasüldözés teremtette meg az orosz vallási propagandának lehetőségeit" (Rédei 1914: 463-476).
Ugyancsak a Huszadik Század hasábjain közölte helyzetelemzését és ér-tékeléseit Aradi Viktor. A kormány bűnei mellett a hivatalból kirendelt vé-dőkről is kedvezőtlenül vélekedik, akik szerinte inkább a hazát, mint véden-ceiket védik (saját állításuk szerint "ők elsősorban magyarok és csak másod-sorban védők"). A haza érdekeit a szerző ebben az esetben a kormány érde-keivel azonosítja. Idéz a National Zeitungnak egy 1882-es cikkéből, amely semmit sem vesztett aktualitásából: "Ti drága jó urak ott Pesten és Bécsben!
Ti voltatok a pánszlávizmus apjai és ma is a legtevékenyebb önkéntes ügy-nökei vagytok. Aksakoff Iván nektek hálából szobrot fog emelni Moszkvá-ban, mert ti egy év alatt többet végeztetek, mint amennyit a szláv bizottság fizetett emisszáriusainak egész serege tíz év alatt végezni képes lenne ... "
(Aradi 1914a: 81-82)
A Pesti Napló és a Világ a kormányt, ill. Tisza István miniszterelnököt támadta, akik monstre-pöröket kreálnak ahelyett, hogyaruténség nyomorúsá-gos gazdasági és szellemi színvonalát emelnék. A Pesti Napló egy Bécsben élő orosz előkelőség véleményét idézte a perről. "Magából a pör anyagából csak azt látjuk - nyilatkozta -, hogy ezek a szegény ruthén parasztok olyanok, mint az állatok. Vergődnek a klerikalizmus és egyéb szipolyozók karjaiban. Nem mernek felelni a föltett kérdésekre. Anagy terror hatása aJattúgy viselkednek, mint a halálraítéltek. Tulajdonképpen mi a bűnük?! Hogy át akartak térni. Több magyar törvény van a vallás szabad gyakorlatáról. ... Mintegy kétszázötven évelőtt ugyanezen a valláson voltak a ruthének és most egyszerűen vissza aka/tak terniőseik hitére."20
Ugyanez a lap ostorozta a konnányt elhibázott nemzetiségi politikája miatt, amellyel a magyar nemzeti eszmére nézve eddig legkevésbé veszélyes ruté-neket is az oroszok karjaiba kergeti aránytalanul szigorú, nem titkoltan az elrettentést célzó intézkedéséveI. "Minden oldalról a belső ellenség, a nem-zetiség feszíti az állam épületét és a sok ellenség közül csak egyet sikerült
20Pesti Napló 1914. január 6. Az orosz főkonzul a ruthén pörről.
25
eddig kézre keríteni, a rutént. Valljuk be: a leggyengébbet és a legártatlanab-bat. ... Stjepan Kemény és társa lehajtja fejét, bevonul a fogházba és kitölti büntetését, engedelmes, jó lélekkel tölti azt ki, aminthogy megtartja vallásá-nak böjtjeit. Alázatosan ül vétkéért, amiről nem ismeri el, hogy az vétek, Isten mérte rá ezt a büntetést, gondolja és faj- és hitrokonai közben egy kicsit mártírnak fogják őt ezért tartani." Végeredményben azonban a szerző sem jut más következtetésre, mint hogy a nagyobb baj megelőzése - azaz a ruténlakta terület Oroszországhoz való csatlakozása - érdekében sürgős megoldásra volt szükség, de azt inkább a már oly sokszor sérelmezett kijevi imádságos könyvek Magyarországon kiadott megfelelőivel való helyettes í-tésével kell elérni. Amennyiben ez nem történne meg a közeli jövőben, ak-kor bekövetkezhet a legrosszabb. .Jrnádságos könyvből olvasni nem bűn, imádkozni belőle isteni erény, ám ne felejtsük el, hogy amikor Stjepan Ke-mény az imádságos könyvéből szaggatott hangon olvas, akkor az több az imádságnál, akkor az lelki soroeds. Ez az ima a néplélek előkészítése, Bobrinszkyék munkája, hogy majdan, ha Carszkoje Szel óban aláírták a moz-gósítási parancsot, négy magyarországi vármegye népe felszabadítóként üd-vözölje a cári kozákokat. Ezeknek az imádságos könyveknek a továbbterje-dését meg kellett akadályozni és ha másként nem lehetett, hát börtönfalakat kellett az előretörő betűnek szembehelyezni, még akkor is, amikor az ország egyéb részeiben büntetlenül robban a bomba.'?' Ez utóbbi megjegyzés a deb-receni görög katolikus püspöki palota ellen március 23-án elkövetett me-rényletre utalt. A három halálos áldozatot követelő robbantás szálai a buko-vinai fővárosba, Csernovicba vezettek, és a máramarosszigeti tárgyalások során e város gyakran szerepelt mint a ruszin területre irányuló pánszláv izgatás fészke.
Az ítéletet közlő cikkben annak a félelmüknek adtak hangot, hogy egy ilyen drákói döntést követően az addig nyugodt, testvéri népet a döntéshozók való-ban ellenséggé fogják tenni. "A rutén vádlottak, akiknek az volt a bűnük, hogy rettenetes szegénységükben, elmaradottságukban szenvedésükért, nélkülözé-seikért nem leltek elég vigaszt vallásukban és át akartak térni arra a hitre, amely-ről elhitették velük, hogy az jobban fogja feledtetni a földi nyomorúságot és túlvilági életükre vonatkozóan reményt nyújt nekik: évekig, hónapokig fog-házban fognak ülni emiatt. A bíróság ítéletét nem bírálhatjuk, de rá kell mutat-nunk ismételten arra, hogy az elítéltek mellett legbűnösebb az a rendszer, amely mártírgyártással valóban államellenes izgatást követ el- mert a magyarság, Magyarország ellenségeivé tesz egy népet, amelynek fiai valamikor hűséges alattvalói voltak az országnak.':" Hozzá kell tennünk, hogy a ruszinok hűségé-nek próbájára hamarabb került sor, mint a kortársak hitték volna, és ezek a félelmek a szomorú előzmények ellenére nem igazolódtak be: az 1914
októbe-21 Pesti Napló 1914. március 4. Kárpátoktói az Adriáig.
22U. o. Ítélet askizma-pörben.
ri orosz betöréskor kitartottak a magyar állam mellett. Az Ungcímű lap önér-zetesen állapítja meg, hogy" ... sem a háború előtti lázítások, sem a tényleges bekalandozások nem bírták a ruthéneket megingatni; úgy hogy ellenségeink-nek nem maradt más hátra, mint a gyanúsítás"."
1914. január 2l-én Beszkid Antal ruszin néppárti képviselő fel szólalt a parlamentben és interpellációt nyújtott be a miniszterelnökhöz "a felsőmagyarországi vidékeken észlelhető rutén politikai és vallási mozgal-mak és a máramarosszigeti skizmapör tárgyában"." Felszólalásában kifogá-solta az egyes nemzetiségek kiemelését. Helytelenítette, hogy Tisza mint második számbajöhető fontos nemzetiségre, a németre hivatkozik, mert azok - Beszkid szerint - a történeti fejlődés során mindent elértek, amire szüksé-gük volt, az elhagyatott, alacsony kultúrájú ruszinsággal viszont nem törőd-nek. Megoldásként ajánlotta az l868-as nemzetiségi törvény eltörlését, amely-nek helyébe "azután alkotni kell a magyar állam érdekeivel teljesen össze-egyeztethető, igazságos, méltányos, minden magyar polgárt, beszéljen bár-mely nyelven - egyenlően kötelező új törvényt".
Dr. Papp Antal munkácsi görög katolikus püspök pásztorlevelében elis-merte, hogy" ... a skizmamozgalom elterjedését nagyrészt az illető lelké-szek, vagy elődeik kötelességmulasztásai, visszaélései, a néppel gyakorolt rideg, szeretetlen bánásmódja idézte elő" (Szabó 1913: 238).
A Magyar Figyelő zsurnalisztája, Rónai Aross Lajos másban látta a mozga-lom lényegét. "A rutén nép szociális életét az Egan-féle akció helyesen kulti-válta, az ismét felújítandó volna. Itt nem felesleges megjegyezni, hogy a rutén nép nem olyan nyomorult, mint szeretik hirdetni a magyar állam ellenségei. A nép sehol a világon nem áll milliomosokból, de hogy éppen a rutén volna né-peink között a legszegényebb, az nem áll. Ipartelepek, erdőkihasználások, földrnívelés, állattenyésztés elég napi keresetet nyújtanak a megélésre, a baj csak az, hogy a nép tunya, ábrándozó, szereti a fantasztikus meséket és szíve-sen izolálja magát mindentől, társadalmi, gazdasági élettől, ami őt evilághoz kapcsolná. Vak bizalommal hisz a magasabb erők emberfölötti uraimában.
Életrendszere hibás, produktív irányban nincs lekötve, sok ideje van, jól érzi magát stagnálásában." Azt azonban ő is elismeri: "A ruszofil mozgalom régi keletű lévén, nem lehetne azt mondani, hogyanépmozgalomra ezek az akciók adták az impulzust. Kétségtelen, hogyanaptáregyesítési, s a katolikus nép szö-vetségi akció erőszakol ása e vallási fanatizmusban élő népben nyugtalanságot keltett, melyet a ruszofil propaganda terjesztői éles szemmel felismertek és szítottak. A görögkatolikus papság nem volt elég körültekintő a baj felismeré-sére és elhárítására" (Rónai Aross 1914: 420--421).
23Ung 1914. november 29. A háború tanulságai.
24Képviselőházi Napló, 1910-25, XXI. Közli: Kemény G. Gábor: Iratok a nem-zetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. VI. 1913-1914, 65-70. o.
A máramarosi per mindenesetre arrajó volt, hogy felnyissa az illetékesek szemét: változtatni kell a ruszinság áldatlan állapotán, különben a rettegett elszakadás valósággá válhat. Dr. Szabó Oreszt meggyőződéssel hitt a köz-művelődési egyesületek hasznosságában. 1913-ban már belügyminiszteri tit-kárként felvetette egy Kárpátaljai Magyar-Orosz Közművelődési egyesület létrehozásának lehetőségét és kidolgozta az egylet tervezetét. Magyar-orosz alatt természetesen a ruszinokat értette, mivel a hungarofil irányzat részéről ez az elnevezés is erősíteni kívánta a magyarsággal való szoros kapcsolatot.
Így írt: "Ez lényegében nem társadalmi szerv lenne, mivel még talán egy szükségtelen ruthén nemzetiségi intelligencia kialakulásának gyanúját is magában hordhatná", hanem "keret", "forma", amelyben "legelsősorban az állam kormány adna irányt, nyújtana támogatást és gyakorolna ellenőrzést, de itt érvényesülne a társadalmi képviselet is, amennyire ez szükségesnek mutatkozik, ugyanitt helyezkednék el a nép is, kisebb-nagyobb érdekeivel és igényeivel, amelyeknek kifejezésére ma sehol megfelelő társadalmi szerve és képviselete nincsen". Ezt elkerülhetetlennek tartotta, mivel véleménye szerint , ... csak a nép, társadalom és állam együttesen beállított munkája vál-toztathatja meg a mai minden irányban veszélyes helyzetet"." Jól jellemzi egyébként a magyar kormánykörök hozzáállását a nemzetiségi alapon szer-veződő kulturális vagy társadalmi alakulatokhoz, hogy még a türelmes, jól tájékozott politikus is ilyen szélsőséges értelemben nyilatkozott. Ugyanezt a gondolatot fejtette ki dr. Szabó Oreszt 1913-ban a gróf Tisza Istvánnak aján-lott "A magyar oroszokról (ruthének)" című könyvében, majd 1939-ben a ruszin ügyek minisztereként úgy vélekedett, Kárpátalján ne pártok legyenek, hanem egyetlen közművelődési egyesület (Tilkovszky 1967: 171).
A gazdasági nyomort enyhítendő a kormány újult erővel folytatta a szá-zadfordulón megindított hegyvidéki akciót. Ennek eredményeként 20657 hold állambérleti föld került a kisgazdák tulajdonába, 6000 hold pedig a birtoko-sok örök tulajdonába ment át. A hitelszövetkezetek száma majdnem elérte a másfélszázat, és szaporodtak az áruraktárak is (1912-ben 144 hitelszövetke-zet és 88 áruraktár működött 2 437 646 koronás forgalommal; lásd Darás 1936: 85). Az első világháború kitörése azonban megakasztotta a szépen induló szellemi és gazdasági fellendülést.
25Görögkatholikus Szemle, 1914. március 9. Kárpátaljai Közművelődési Egyesület.
Irodalom
Aradi Viktor 19 \3. A máramarosi per. Huszadik Század 1913. 1. kötet.
Aradi Viktor 1914a. Máramarosi képek. Huszadik Század 1914. január-június: 81-82.
Aradi Viktor 1914b.Nemzetiségi fejlemények. Huszadik Század 1914.1.
kötet.
Darás Gábor 1936. A ruténföld elszakltásának előzményei (1890-1920).
Újpest.
Dr. Szabó Oreszt 1913. A magysr oroszok ról (rutének). Budapest.
Miskolczy Ágost 1928.A máramarosi skizma-per 1913-14-ben. Magyar Szemle 1928. október: 311-312.
Mucsi Ferenc szerk. 1988.Magyarország tÖlténete 1890-1918. Budapest.
Rédei József 1914. A rutének vallásos tömegmozgalmai. Huszadik Szá-zad 1914. január-június: 463-476.
Rónai Aross Lajos 1914. A rutén pör és tanulságai. Magyar Figyelő 1914.
1. kötet.
Szabó Jenő 1914. Máramarosi skizma és szabadgondolkodás. Mc1gyar Figyeld 1914, I. kötet.
Tilkovszky Loránt 1967.RevÍZIÓes nemzetiségpolitika Magysrorszdgon, 1938-1941. Budapest.
Udvari István 1994. Ruszinok. In: Ács Zoltán szerk., Együtt élőnépek a Kstpdt-medenceben. Budapest.
Vajda Mihály 1913. A magyarországi ruténkérdés. Huszadik SzázadI913.
ll. kötet.