A D elta Leonidák m eteorraj
Ennek az alacsony aktivitású kis rajnak a jelentkezési időszaka február 5. és március 10.
közé esik. Maxim um a február 25-én esedékes, am ikor átlagosan három rajtag látható óránként. A radiáns a Leó csillagkép közepén helyezkedik el. A rajtagok átlagfényessége 2,8 m agnitúdó. A legújabb kutatások kapcsolatba hozzák a (4450) Pan kisbolygóval m int lehetséges szülőobjektumm al.
A raj története a 20. század elején kezdődik, de m ár a 19. században is említést tesznek valószínű rajtagokról. Legelőször William Frederick D enning említi: 1911. február 19-m árcius 1. közötti észlelései során hét m eteort rajzolt fel ebből az ism eretlen rajból. A rajtagokat lassúnak és nyom ot hagyónak jellemzi. Húsz évvel később többen is észlelik a rajt és hasonló koordinátákat kapnak a radiálisra, m int Denning. Igazából az '50-es és '60-as évek fotografikus és rádióvisszhangos észlelései igazolták a raj létét. 1971-ben Lindblad 24 fotografikus rajtagból szám ított radiánst és m eghatározta a láthatósági perió
dust is, m elyet február 5. és március 19. közé tett. 1961 és 1965 között Sekanina egy m onu
m entális rádióvisszhangos m éréssorozat keretében szintén m érte a rajt: ő február 9. és m árcius 12. közé tette a raj aktivitását, február 19-i maximummal. N éhány évvel később egy m ásik rádiós felm érés elkülönített egy halványabb rajtagokat tartalmazó déli ágat is.
Ezek főleg teleszkopikusan észlelhetők. A '70-es évek végi és '80-as évek eleji vizuális m eg
figyelések is m egerősítik mind az aktivitási időszakot, m ind a maximum időpontját.
Más aktív m eteorrajokkal összehasonlítva a Delta Leonidák történelm e rövid.
1985-ben K. Fox (Q ueen M ary College, Anglia) 53 m eteorraj m últbeli és a jövőbeli pályáját vizsgálta meg. Azt találta, hogy ez a raj az elmúlt ezer és az elkövetkező ezer évben nem közelíti m eg jelentősen a Föld pályáját.
A Copernicus-kráter larum északi szélén, a holdbéli Kárpá
toktól közvetlenül délre találjuk.
M éretei lenyűgözőek: átm érője 93 km, m élysége a kráter perem étől számítva 3760 m éter, a sáncfala pedig 900 m éter
re m agasodik a környező síkság fölé.
Ö sszetett központi csúcsa is 1200 m é
teres, azaz magasabb, m int a mi Ké- kes-tetőnk. Viszonylag fiatal, maximum 1,1 milliárd éves lehet. M a
gasabb napállásnál gyönyörűen látha
tó hatalm as, világos sugárrendszere, m elyet a krátert kialakító test becsapó
dásakor kirobbant törm elék visszahul-
lása hozott létre. Ezt a fiatal anyagot a Bognár Tamás rajza a Copernicus-kráterről.
kozm ikus erózió m ég nem sötétítette el, vastartalma m ég nem oxidálódott, így feltűnő je lenség, m ég szabad szem m el is könnyedén kivehető.
A Copernicus-krátert az újhold utáni kilencedik naptól kereshetjük meg. Félelm etesen szép látvány a term inátoron lévő hatalmas kráter. Belseje ekkor m ég árnyékkal borított, csak a keleti külső, illetve a nyugati belső sáncfalakat éri a napfény. Kráterünk a következő napon m utatkozik m eg igazi pom pájában, am ikor a központi csúcs is láthatóvá válik. Ek
kor a falak teraszos szerkezete is jól m egfigyelhető, akár kis távcsövön át is.
Kisbolygók
(1) Ceres. A legnagyobb kisbolygót az elm életileg lehetséges legnagyobb fényességé
ben láthatjuk, mivel néhány héttel napközelsége után kerül földközelbe. A 7 m agnitúdós égitest a Leó csillagképben halad északnyugat felé. Február 18-án 11 ívperccel északra lát
ható a 6,5 m agnitúdós 64 Leonistól.
(27) Euterpe. A Leó és a Cancer csillagképek határán figyelhetjük m eg ezt a 9 m agnitú
dós kisbolygót. A hónap első két napján a több halvány galaxisból álló NGC 2454 csoport
tól 13 ívperccel északra látható.
Üstökösök
22P/Kopff. Az év várhatóan legfényesebb rövid periódusú üstökösét August Kopff fe
dezte fel Heidelbergből 1906. augusztus 23-án. Az átlagosan 6,3 éves keringési idejű kométát azóta egy kivételével m inden napközelsége alkalmával észlelték, így az idei már a 15. vissza
térése lesz. Jelenlegi 6,44 éves keringési idejének megfelelően m inden m ásodik napközelsé
Kalendárium - február 39
ge történik kedvező helyzetben. Legutóbb 1983-ban és 1996-ban volt vizuálisan is elérhető, amikor hazánkból is sokan észlelték. Idén két és fél hónappal napközelsége után, augusztus 4-én kerül földközelbe 0,775 CSE távolságban. Ebben a hónapban m ég csak a nagyobb távcsővel észlelő és korán kelő amatőrök láthatják a hajnali, délkeleti égen, az Ophiuchus, majd a Sagittarius csillagképekben. A gyorsan fényesedő 11-12 magnitúdós üstökös február 18-án elhalad az egymástól 1,1 fokra látható M9 és NGC 6342 gömbhalmazok között.
P/2003 K2 (Christensen). A földközeli üstökösök csoportjába tartozó vándornak a mos
tani lesz az első visszatérése, így koordinátái kissé bizonytalanok. A M erkúr és a Vénusz pályája között húzódó napközelpontjából kifelé tartva február 5-én 0,331 CSE-re m egkö
zelíti bolygónkat. A hajnali égen, az Aquila csillagképből több másik konstelláció érintésé
vel a H erculesig ju tó üstökös a hónap elején éri el maximális fényességét 10 m agnitúdó körül, ám a hónap végére várhatóan 12 m agnitúdó alá halványodik.
C/2007 N3 (Lulin). Az egész éjszaka m egfigyelhető, és egyre gyorsabban mozgó üstö
kös a hónap m ásodik felében éri el maximális fényességét 6 -7 m agnitúdónál. Február 24-ei földközelsége idején naponta 5 fokot m ozdul el a Leó csillagképben, négy nappal ké
sőbb pedig fél fokra megközelíti a Regulust.
C/2006 OF2 (Broughton). Az egyre halványuló, 11-12 m agnitúdós üstökös továbbra is az Aurigában kereshető fel. Az éjszaka nagyobb részében látható vándort február 16-án a (5 Aurigae-tői 11 ívpercre keletre láthatjuk.
(72008 A1 (McNaught). A Cygnus-Tejút legsűrűbb részén, az r| Cygni és a Deneb között rója útját ez a halványuló, 11-12 magnitúdós üstökös. A Naptól északra látszó, ezért az esti és a hajnali égen is m egfigyelhető vándor február 23-án 40 ívpercre megközelíti a Denebet.
85P/Boethin. Az esti égen látszó üstökös gyorsan halványodik, miközben láthatósága nem sokat romlik. Fényessége 10-12 m agnitúdó körül lesz, útja pedig az Ariesből a Tau
rusba vezet. Különlegesen látványos együttállásnak ígérkezik, am ikor február 26-án átha
lad a Fiastyúk északnyugati részén.
144P/Kushida. A 11-12 magnitúdó között halványodó üstökös az esti égen látható a Taurus csillagképben. A hónap elsó' napjaiban áthalad a Hyadok nyílthalmazon, a mostani számítások szerint 6-án hajnalban gyakorlatilag elfedi az 1 magnitúdós Aldebarant. Mivel csak a kóma kerül a ragyogó csillag elé, utóbbi fényességében semmiféle változást nem fogunk tapasztalni.
P/2003 K2 (Christensen)
Dátum R A (h m s ) D (° ’ ") R (CSE) r (CSE) E f ) m v (">) 02.01. 16 35 21 -17 52 35 2,175 1,927 62 12,1 02.11. 17 01 02 -18 3 3 1 5 2,039 1,875 66 11,6 02.21. 17 27 32 -18 59 34 1,908 1,827 70 11,2 03.03. 17 54 42 -19 10 19 1,783 1,781 74 10,8 03.13. 18 22 23 -19 04 45 1,664 1,738 77 10,3 03.23. 18 50 25 -18 42 40 1,553 1,700 80 9,9 04.02. 1 9 1 8 31 -18 04 37 1,449 1,666 84 9,6 04.12. 19 46 27 -1 7 1 2 06 1,353 1,637 87 9,2 04.22. 20 13 53 -16 07 24 1,265 1,613 90 8,9 05.02. 20 40 31 -14 54 01 1,185 1,595 93 8,6 05.12. 21 05 59 -13 3 6 1 2 1,112 1,583 96 8,4 05.22. 21 29 57 -1 2 1 8 48 1,047 1,578 100 8,2 06.01. 21 51 58 -1 1 0 7 29 0,987 1,579 104 8,1 06.11. 2 2 1 1 4 0 -10 07 43 0,934 1,586 109 8,1 06.21. 22 28 35 -09 24 54 0,887 1,600 114 8,0 07.01. 22 4 2 1 4 -09 04 07 0,846 1,620 121 8,1 07.11. 22 52 13 -09 08 31 0,813 1,645 128 8,2