kőszeghy attIla

phd

FőiskolaiTanár – deBreceni egyeTem műszaki kar

1. k

apcsolaTBeTegségés

„

szigeTkulTúrák

”

A

jog karvastag szálakból összerótt szűrői ma még meg sem rezzennek a lassú gyilkosságok sokaságától. Két évtized múlva azonban a ma jogilag nem kifo-gásolható életrövidítések, köztük jelesül a zaklatások, rágalmazások, zsarolások, meg-alázások, bántalmazások elnyerik büntetésüket. A történések számbavételére vannak már eszközeink. Az egyenként jelentéktelen életrövidítő gazemberségek feljegyzése és dokumentálása az emberi kapcsolatok állandó kísérője lesz. A kölcsönös tiszte-let, figyelmesség, megbízhatóság, felelősségvállalás, együttműködés féloldalassá, aszimmetrikussá válása és meggyengülése, e kapcsolatbetegség megjelenése esetén a jog határozott védelmet biztosít a kapcsolatban vesztes, kiszolgáltatott fél részére, és a kapcsolatgyógyító, új kapcsolatokat építő intézmények esélyt teremtenek a bántalmazók életmenetének harmonizálására.

A kapcsolatbetegség érzékelését segítik a diamágneses és ferromágneses erőterek együt-tesének fonatos térbeli szerkezetét feltérképező magneto- és diamagnetométer műszerek.

A beteg egyéneken határozott szerkezeti torzulások jelzik a környezettel kialakított kapcsolatrend egyensúlyzavarát, amelyet néhány évtizeddel korábban homályos körülírással szervi betegségekre vezető lelki eredetű zavarnak neveztek. A mágneses és diamágneses zavarok és a bioelektromos folyamatok zavarai közötti kapcsolat viszonyában sikerrel meghatározzák, hogy a kreatív szellemi aktivitás hogyan fordul át bántalmazási, lassú gyilkolási aktivitásba.

Bebizonyosodik, hogy a kapcsolatokban, de általában is az aktivitások körében létfontosságúak a pulzáló, hullámzó intenzitású folyamatok. Ezek hiányában a keresztény értékrend olyan erényességjellemzőinek tartós fennállása, mint az egy-szerűség, alázatosság, engedelmesség, súlyos személyiségkárosodásra utal. A külön-féle, egymást váltó hatalmi csoportosulások részére az emberi erényektől független mennyiségi elv, a kopár mennyiségi többség már nem biztosít irányítói-vezetői jo-gokat. Érdekes megvilágításban látható: a demokratikusnak nevezett euro-amerikai

ma gy arorsz ág 20 25

376

társadalmak arra a hullámmozgásra érzéketlenek, amely lényege szerint hasonló a vándormadarak tájékozódásának, az emberi szellemi-lelki kapcsolattartásnak a hullámmozgásaihoz.

A másság iránti tolerancia, a jótékonykodás, a segélyezés mint a társadalmi torzu-lások lemerevítője, stabilizálója büntetendő lesz. Az, hogy az erények mely köreinek kell jelentőséget tulajdonítani, ugyanúgy vitatott lesz, mint ma a fenntarthatóság értelmezése, a fenntarthatóság elérésére kívánatos intézkedések sürgőssége. De nem is az erények körén belül várható azok valamiféle zónájának legitimációja.

Ahogyan 2000-ben a globalizálódó, versengésközpontú gazdálkodás, a hadi lo-gisztikától elvarázsolt közvetítés, a fenntarthatóság illúziójába ájult kontextusok és a – demokratikusnak nyilvánított – legitimáló erők sajátos egymást korlátozása működött, úgy 2025-ben az elhatárolódás, szegregálódás jogának felerősödésével virág-zó, minőségközpontú „szigetkultúrák” válnak lényegessé, a szállítmányozó-csomagoló-dizájnoló közvetítést, mértékét vesztett pénzpiacot leértékelve. A fenntarthatóság fenntarthatatlanságának, az euro-amerikai életminőség globalizálhatatlanságának nyilvánvalóvá válásával, és – kisebb mennyisége ellenére – az indiai kultúra ér-tékszemléletének uralomra jutásával, a környezeti katasztrófákban felértékelődő csoportos mentő aktivitásokkal, a hatalmi hierarchiákkal kapcsolatos minőségi elvárások felerősödnek. A regionális különbségek mérsékléséről szóló közhelyritu-álék, álpályázatok, uniós brosúrák szemétbe kerülnek. A fejlettség euro-amerikai mintái többé nem terjeszthetők a velük járó termékek és fogyasztási formák pusztító következményeire tekintettel.

2. a

személyiségijogokésköTelezeTTségekújszerkezeTeFormálódik Körvonalazódnak a válaszok az alábbi kérdésekre:

• Milyen közérdekű tevékenységben megnyilvánuló erények alapján választják ki a képviselőket?

• Kik azok, akik az egyes szakterületeken túl egy ország társadalmának egészére vonatkozó átfogó ismeretekkel és az érdekek összehangolására irányuló elkép-zelésekkel rendelkeznek?

• Kik azok, akik közszereplésük során feltétlen tiszteletet és elismerést vívtak ki, nem puhányok, megfontoltak, nem vállaltak közösséget kétes múltú szerve-ződésekkel, egyénekkel?

• Kik azok, akik elegendően kreatívak ahhoz, hogy céljaikat lépésről lépésre türelemmel és humorral közelítsék?

• Kik azok, akik a tehetségesebb segítőikre rendszeresen képesek odafigyelni, kik ké-pesek csapatmunkára úgy, hogy hatalomra jutva nem mellőzik segítő társaikat?

ma gy arorsz ág 20 25

• Kik képesek a médiahazugságokat hatékonyan ellensúlyozó megnyilvánulások előadására?

• Kik azok, akik biztosítják támogatóik és segítőik munkájának elismerését oda-figyeléssel, javaslataik, észrevételeik alapos elemzésével? Vagy azt a hagyományt folytatják, amelyet némely népies zenekar: nem képesek a közönségükre oda-figyelni.

A tradíciókhoz való viszony megváltozik. A turisztikai látványosságként használt hagyomány-előadás büntetendő lehet. A műemlékek „korszerűsített”működtetése szánalmas újrahasznosításként elítélendő lesz.

A 2000-ben még lényegében elfogadott kommersz lakás- és együttélési képletek a térhasználatra, az építménygondozásra, a tartósságra vonatkozó elképzelések, az illeszkedési dogmák, az újraépítésekhez fűződő és más szellemi sablonok leértéke-lődnek. Mivel a szétesettség, gusztustalanság és ócskaság nem zavarja a megvakított, látásra és láttatásra nem szoktatott többséget, e néprétegek környezetének feljavítása helyett a megszülető következő korosztály világlátásának nem erőszakolt fejlesztésére fogják koncentrálni az erőket. A gyermekes családok az alkalmatlan lakóhelyekről szeparált és közös szabad térrel is rendelkező lakózónákba kerülnek. Ezek jelentős része már a mobil lakóhelyek és átmenetileg igénybe vett lakóalkalmatosságok fi-gyelembevételével létesül.

A művészi alkotások körében felértékelődnek az első friss vázlatok, amelyek festőiek, ahol a kontúrok bizonytalanok, hiszen a kidolgozás, cizellálás művele-tei nélkülözik az egészben megragadás szellemi felfűtöttségét. A kidolgozottság, a felületek nemes anyagokkal burkolása csak szakrális szerepben megengedett. A csiszolás, az élek hibátlansága, a nagyvonalúság nagyméretű vonalakkal és homogén felületekkel előadása köznapi helyzetekben, helyeken megengedhetetlen, ahogyan tiltott volt arra nem jogosultak részére a római birodalom császárkora előtt a bíborra festett kelmék felöltése.

A romlottság, a lustaság, a durvaság, az agresszió nem kaphat nyilvánosságot, folyamatos és tömeges megtapasztalásának megakadályozása miatt nem terjed, nem kap biztatást. Ahogyan a beteg betegségének külső jegyeivel nem okozhat közmegbotránkozást, a viselkedés, de az épület sem okozhat. Annak megítélésére vonatkozóan, hogy hol vannak a tűrhetetlen viselkedés vagy az építészeti, városképi botrányosság határai, érdekes alapkoordinátát határoznak meg a hatalmi hierarchia vezérszereplői és a leghátrányosabb helyzetű csoportok. A legkiműveltebb, nehezen tolerálhatóan sarkos véleményekkel megjelenő szakértők egyfelől megfogalmazzák azokat az ismérveket, azt az igényszintet, amelynek az épített környezet egészen csekély része felel meg. Ugyanakkor a szakterülettől igen távol álló és műveltséghi-ányos csoportok szerint elfogadható, jellemzően sablonos, széles körben elterjedt építészeti megnyilvánulások is körvonalazhatók. A hatalmi hierarchia felső szintjein a tűrhetetlen e két távoli zóna egymásba ütközése, érintkezése lesz.

ma gy arorsz ág 20 25

378

Az eltérő kulturális minőségi szinten élők szegregálódásával a nehezen megfog-ható ízlésbeli eltérések ellenére kialakulnak az ízlésbeli egyetértés közös zónái. Az ezeken kívüleső hatások a csoportok tagjainak dia- és ferromágneses erőterében feltűnően kaotikus zónákat aktivizálnak.

3. c

serBenhagyásésköTelezőösszeomlás

2025-ben a társas kapcsolatok polgári házasság és „szoft házasság” (együttélés) köré épített dogmái még életben tartják az egymást tulajdonlás gyakorlatát. A kölcsönös felelősségvállalás jogrend által megerősített új formái nélkül még szabad az út a jó-hiszeműek kihasználására, megalázására, meghurcolására. Azonban a szimmetrikus kapcsolatok egyensúlyvesztését nem követi az egyik fél végleges vesztessé válása, illetve amint az egymást tulajdonlás kényszere enyhül, a kapcsolatok titkolásával járó te-temes energia- és időveszteség töredékére csökken.

2025-ben is létezni fog a polgári házasság, rejtve maradó aszimmetrikus szer-kezeteivel: a változatos élet megvonásával, a piaci pótszerek vásárlóinak talán leg-megbízhatóbb létrehozójaként. Lépcsőzetes, kétoldali, fokozatos cserbenhagyással és életvitel-vetületével. Közöny és undor közötti, megújulásra kedvetlen létezéssel.

A programozott, jogilag kifogástalan diszpergált tömeggyilkosság egyik megnyil-vánulása, a kapcsolatszakadásokat követő kötelező összeomlás kikényszerítése sem szűnik meg.

A lakásalakítás új ökonómiai és ökológiai szempontjai a hagyományos otthon- és lakásképzeteket érvénytelenítik. A természetközeli és kapcsolatgazdagabb életkeretek kikísérletezése nem általában a lakosság, nem a népesség valamiféle tömeges életvi-teltípusának szem előtt tartásával, hanem erősen szegregálódott, eltérő igényszintű társadalmi szegmensekre tekintettel történik. A máskénthasználatra hangolt for-mák – a véletlen és a kényszerítően szükségszerű, a sablonos és a hasonlíthatatlanul egyedi, a konfliktusok árán használható-működtethető és a kihasználatlan-felesleges jellegek eltérő kontextusokba komponáltan – jelentős szerepet kapnak.

A máskénthasználat épített lehetőségei egy nyugalmasabb, kevésbé kusza erkölcsi létezésre, de például – hullámokban – a mai értelemben vett szeretőviszonyból eredő rejtőzés, bujkálás fortélyos megoldásaira is több lehetőséget adnak.

A szegregálódó kultúraépítő „szigeteken” már olyan élettereket építenek, amelyek nagy hányada a kapcsolatok és a térhasználat tekintetében is változtatható méretű és zártságú. A rögzített városok mellett megjelennek a „zümmögő városok”, ahol nincsenek hagyományos utak, a lakóhelyek bejárata a tetőn nyíló zsilipes szerkezet, a járművek a diamágnesség jelenségét végre komolyan vevő lebegni képes készülékek. E jármű-vek felszínén több millió volt a feszültség. A mágneses, diamágneses és elektromos erőterek árnyékolását sikeresen megoldják. A földmágnesség csökkenésének

tekintetbe-ma gy arorsz ág 20 25

vétele a biológiai életfolyamatok és a globális légköri folyamatok kutatásában központi szerepet kap, a felmelegedéssel kapcsolatos, az esőerdők kiirtásából és a mértéktelen halászatból eredő problémáknál lényegesen nagyobb súllyal.

Mivel 2010-ig nem sikerül lefékezni a felelőtlen génmanipulációs gyakorlatot, a ci-vilszervezetek erőiket összefogva felkutatják a megvesztegetett és megzsarolt „szakembere-ket”, és a tömeggyilkosságok, népirtások szervezőinek kijáró büntetések kiszabását elérik.

A profitszerző génmanipuláció elszigetelése, felszámolása megkezdődik. A humán életminőségfeljavító géntechnikai beavatkozások kudarcos korszaka beköszönt.

A földi élhető környezet megmentése érdekében a születésszabályozás drasztikus formái elfogadottá válnak. Mivel több milliárd földlakó képtelen gyermekei számát önként korlátozni, de gyermekeit eltartani sem képes, általánossá válik egy vagy két gyermek szülése után mind a férfiak, mind a nők sterilizálása. Egy ma igen veszélyesnek tartott út is megnyílik: a szegregálódás révén viszonylag homogén minőségi szinten létező csoportokon belül a biológiai és szellemi tekintetben elis-merten kiválók „gyermekszámkerete” kibővíthető lesz.

A létfenntartáshoz szükséges jövedelmek egyre kevésbé kapcsolódnak rendszeres munkavégzéshez, munkahelyekhez. A legtöbb rendszeres kreatív tevékenységre pá-lyázni kell, és mint sajátos turisztikai kalandért „belépődíjat” kell fizetni. Véget ér az a képtelen helyzet, hogy mások képviseletének élvezetéért, csoportok, települések közös ügyeivel foglalkozásnak, mások otthonai tervezésének és építésének sajátos kalandjáért, jogi és pénzügyi eljárások élménygazdag műveleteinek felvállalásáért jövedelmet követelnek az értelmiséginek tartott csoportok. A tudományos kuta-tások feltételeinek biztosítása megilleti a tudósokat, de e feltételek körébe beletar-tozik, az infrastruktúrán túl, az intenzív alkotómunka légkörének megteremtése is. A gépkocsivezetői jogosítványhoz hasonlóan energiahasználati jogosítványokat rendszeresítenek.

Az informatikai eszköztárak lehetővé teszik, hogy a települések helyi szolgáltató-rendszere, az építés és a szennyezés helyi megoldásai révén a korábbi évtizedekben jellemző forgalom mintegy tizedére csökkenjen.

4. a

szigeTkulTúrákFelé

Az 1960–70-es évek genius loci felé kacsintó, nosztalgikus szcenírozású posztmo-dern szemlélete a tradicionális városi lét minőségkínálatát fényezte fel, a makrocellás modern várostervezés által kiűzött városnak új urbanitást (rekonstruált urbanitást) kínált. Több lokális identitást, a felcserélhetetlenség fontosságának hangsúlyozásá-val. Igen óvatosan közelítsünk az ezredvég jövőbeli változások felé mutató „állapot-képeihez”. Nem kontextusjellemzők sora, hanem metaforikus, majdnem nagybetűs megnevezések jelennek meg. Természetesen nem egy-egy várostényt jelölnek, de

ma gy arorsz ág 20 25

380

nem is várostípust. A létező-alakuló városokról történő beszéd tényei ezek, egy adott pillanatban, az ezredvégen, egy megközelítőleg legitim értelmezési háttér mellett.

Az 1980-as évek városterméke, amely már a komputerkor technikáira, ezeknek a demokratikus participációt kiszélesíteni segítő szerepére is figyel, de nem független az előző évtizedben felfutott városturizmustól, a gyalogos terek rehabilitációjától, a piazzásítástól sem, az INTELLIGENS VÁROS. A jövő városa a TELEPOLISZ, CYBERCITY, DIGITÁLIS VÁROS, GLOBÁLIS FALU, VIRTUÁLIS VÁROS, MÉDIUMVÁROS nevekkel jelenik meg (Süssenbacher 2004; Uherkovich 1997;

Konkolyné–Cros Kárpáti 2001). A „hagyományos” város működésképétől eltérően jelentős szerepet kap az ún. civil urbanitás, a politikai diskurzusban történő részvé-tel, ítéletalkotással, akaratképzéssel, mások pozícióinak megértésével, akceptálásával és tolerálásával.

A nagybetűs városképletek közös karakterjegyei több megközelítési irányt tükröz-nek. A telepolisz-jellemzők: a decentralizáció, a deszocializáció, a denaturalizáció, az urbanitás elvesztése. A digitalizáció térigénytelensége, tértelenítése találkozik a Castells-féle városképlettel, ahol a város áramlási terekben jelenik meg, a stabil hely elvesztésével. Idekapcsolódik a logisztikai vonások hangsúlyozása.

A tér dekonstrukciójára történő utalások szerint a téralkotás nem ürességek töme-gekkel történő körülfogása, hanem dolgok viszonyában létesülő minőség. A városi terek mint közösségalakító erővel rendelkező tényezők kapnak jelentőséget egyfelől, másrészt mint mesterséges várostájak, élményparkok színterei a térség lakóminősége rovására válnak színpadiasítottá, fesztiválosítottá. A mesterséges várostájak konzum-templomaiban a külső és belső tér összemosódik. A terek tagolása, meghatározott kontextusba fogalmazása sajátos egyszeriséget ígér. A corbusier-i nagy elbeszélések (fő funkciók durva képlete) helyett előtérbe kerülnek a „kis elbeszélések” a lokális és regionális különbségekre érzékenyen. (Lyotard 1993; Kjærstad 1998).

Az értelmezési keretet megrajzoló jellemzők körében alapvető a globalizációs és regionalizációs aktivitás, a multikulturalitás, multietnicitás elfogadása, a városok fragmentálódása, polarizációja (jövedelmi), centrumnélkülisége, térben indifferens működése, erotikus kapcsolat az internettel (intimitási apartheid), múzeumosítás, szegények kiszorítása, nyitott tereken biztonsági rendszerek, amelyek „részleges nyilvánosságot” engednek meg.

Az európai városok jövőképének meggyőzőbb megrajzolásához a legitimáló erők feltérképezése nélkülözhetetlen. A politikai hatalom alapján legitimálni kívánatos és a szokások által legitimálandó társadalmi jelenségek széles köre érdekérvényesítő szerveződések hiányában rejtve marad. Az óriás részvénytársaságok növekedésmáni-ája, technokrata irányítóik sikerorientáltsága (szerintem a kudarctól való félelme) és néhány más motívum meghatározóbb lehet e társaságok profitmaximálásra törek-vésénél. Gazdasági túlsúlyuk mérséklésére ellensúlyozók gondolhatók el.

ma gy arorsz ág 20 25

Az államok fölé nőtt multiszerveződések néhány jelenségre roppant érzéke-nyek. Nem a robbantó akciókra. Nem bírják azokat a hullámzásokat, amelyeket nem e szerveződések szerveznek, terveznek meg. Tömeges elbocsátásokkal és gyors munkaerőtoborzással próbálják követni a szervezeten kívüli, a belső ütemrendtől idegen, gyors változásokat. Termékváltásaik roppant költségesek, „szülési védtelen-séggel” járnak. Miközben szükségleteket generálnak, azok terjedésének jellemzőit káoszelméleti megközelítéssel kényszerülnek előrevetíteni, a folyamatos program-módosítás terjedési ritmusprogram-módosítással, forráshasználat-program-módosítással együtt jár, helyi külső-belső változások is jelentős zavarokat okozhatnak.

Az ellensúlyozók legfontosabb sajátja, hogy tevékenységük ritmusa időről időre elmozdul a multitevékenység ritmusától. Hasonlóan fontos, hogy e ritmuskép periodikus fázisai-ban a multikonstrukciókkal rezonancia léphessen fel. A rezonancia erősségét fokozzák az alapperiódusokon belüli és feletti rezonánsok. Milyen működési területeken?

1. A fogyasztási periódusok egyenetlenné tétele. Azt nem célozhatjuk meg, hogy tartósan nem fogyasztjuk a multik termékeit. De a fogyasztási periódusok egyenetlenségei és a periódushosszak növelése révén esélyt kapnak a kisvállal-kozások a fogyasztók elérésére.

2. A termelői klaszterek kisvállalkozói nemcsak ráhangolódnak a nagyokra, ha-nem függővé teszik a multiszerveződést a kisvállalkozások körétől.

3. A klaszterek szereplőinek esélyt kell adni olyan másodlagos, horizontális és a vertikálistól eltérő kapcsolódásokra, ahol klaszterbeli kiszolgáltatottságuk enyhül.

4. A kisvállalkozások logisztikai jellemzői ne fel-felbukkanó partizánműködéshez, nem is valamiféle túlzott időbeli megbízhatósághoz kapcsolódjanak, hanem a többszörösen egymásra fedő térbeli „ellátmányozáshoz”. Ez nem a szokásos értékesítési szövetkezést jelenti, hanem azt, hogy már a termék kifejlesztésénél, piacra vezetésénél betervezzük a személyes megbízhatóságot, szemben a multik személytelen garanciavállalásával. A piaci felfutás nem agresszív, a levonulás kommunikációja erőteljes.

A multik „fárasztása”: a kicsik működési területének kiharcolása lesz. A kicsik szö-vetkezése azonban a belső bizalmatlansági feszültségektől is terhelten átmeneti és csekély hatékonyságú. A kicsik, gyengék, vesztesek kooperációjáról szóló tanme-sék e szövetkezésekbe keveredettek idő- és térvesztésére alkalmas multipókhálók.

Alkalmas időben nem kell egyenként keresgélni a klaszterezhetőket, klaszterezett működési évek után pedig a kisvállalkozók saját réspiacaikat elveszítik.

2015-re felerősödik az a tudományos álláspont, hogy az államhatárok szub-limációja a tőke szabad mozgása érdekében: emberiség elleni bűntett. Hasonlóan negatív megítélést kap a városi autonómiákat leértékelő regionalizáció. Nyilvánva-lóvá válik, hogy az országok, városok, családi otthonok, iskolák huzatos átmeneti szállásokká váltak, a kalmárvilág versengésharsonáinál is kegyetlenebbek az örökös

ma gy arorsz ág 20 25

382

hasonlítgatások, a le- és felértékelések cikk-cakkjai. Le kell határolni azokat a meg-tartó helyeket, ahol évtizedek fáradozásait ismerik, ahol nem válhat senki egy pillanat alatt selejtté, feleslegessé, ahol nem nyilváníthatnak bárkit életképtelennek olyan bankok, vállalkozások, iskolák, amelyek esélyt soha nem adtak. A középkori kolostorok autonó-miájához hasonló önállósággal szigetkultúrák létesülnek.

2025-re az alkalmazotti pozíciót, tartós munkahelyet feltételező munkafelfogás lé-nyegében érvénytelenné, anakronisztikussá válik. A jövedelmek többcsatornás bizto-sítása általános lesz. A hagyományos iskolák, képzőhelyek megszűnésével roppant mozgékony, a mindenkori igényekhez igazodó kiscsoportos tudásépítő társaságok alakulnak. Az ismeretek az informatikai eszköztár, a társaságokon belüli laza kom-munikáció és a fizikai, szellemi tevékenységek legkülönbözőbb helyszínein szerzett tapasztalatok szervezett együttesén át stabilizálódnak és alakulnak át. Központi szerepet kap az alapos természettudományos tájékozottság, és az új tevékenységi területekre átmenet folyamatának felépítése. Bár erősödik az öröklődő vagyonokból eredő hatalmas előnyök, egyenetlenségek iránti türelmetlenség, az is nyilvánvaló lesz, hogy az egyéni életpályák alakulásában meghatározóbb a fiatalokat övező ér-tékvilág, értékszemlélet. Várhatóan a 2040-es évekig eltart az az időszak, amíg az automatizáció ellenére a munkaképes korúak mintegy fele két-három évenkénti váltással talál jövedelemszerzésre alkalmas helyeket.

A távol-keleti képzési trendek alapján 2025-re rendelkezésre áll sokmillió olcsó diplomás munkaerő. A világkereskedelem logisztikai rendszere megroppanásának pillanatától (kb. 2017-től) a termelőfolyamatok kihelyezése lefékeződik, és fel-gyorsul a távol-keleti lakosság Európába települése. A hagyományos értelemben vett munkaidő heti három napra, de semmiképpen sem öt-hat félnapos rendszerre rendeződik át. A jövedelemszerzés ilyen formái mellett a tudásépítő új szigetkultú-rák élővilágformáló, saját élelemtermelő-feldolgozó tevékenysége és a folyamatos szellemi-lelki építkezés kap jelentőséget.

A 2000 körül jellemző világgazdasági rendszer az általa uralt társadalmak hatal-mas tömegeit taszította ki a létbiztonságot adó tevékenységi területekről, miközben a lokális gazdaságok autonómiájának erősödésére sem adott esélyt. A rendszeres szellemi és fizikai aktivitást igénylő tevékenységek lehetőségének megvonása, az ettől elválaszthatatlan életminőségvesztés és élethosszvesztés folyamatában szerepet vállalók a 2025-ben jellemző felfogás szerint úgy váltak népirtásban bűnrészessé, mint az SS- és nyilasszerveződések parancsra teljesítő tagjai.

2010 után tudományos igényességű vizsgálatok teszik nyilvánvalóvá, hogy a társadalmak polgárainak nagy többsége számára nem a tetszőlegesen nagy vagyon és hatalom elérése az elsődleges mozgató, hanem egy homályos körvonalú lét- és pozícióbiztonság csekély hullámzásokkal történő biztosítása. Létbiztonságuk és kapcsolatbiztonságuk összképét egymáshoz nehezen illeszthető biztonságerősítő elemekből kell összetákolniuk. Lottószelvények, alkalmi fekete munkák, alkalmi

ma gy arorsz ág 20 25

szeretkezések, ártalmatlannak vélt rémhírterjesztés, agyonvegyszerezéssel művelt kiskerti gyümölcstermesztés, barkácsolás és takarékoskodás, bedőlés megbízhatatlan információknak, véresen komoly tények elhanyagolása, a saját teljesítmény

szeretkezések, ártalmatlannak vélt rémhírterjesztés, agyonvegyszerezéssel művelt kiskerti gyümölcstermesztés, barkácsolás és takarékoskodás, bedőlés megbízhatatlan információknak, véresen komoly tények elhanyagolása, a saját teljesítmény

In document Magyarország 2025 (Pldal 111-121)