• Nem Talált Eredményt

A külföldi kapcsolatok

In document Gróf Esterházy László (1626–1652) (Pldal 114-118)

III. Az atyai örökség sikeres folytatása – a Magyar Királyság elitjében:

IV.2 A külföldi kapcsolatok

A kortársak számára Esterházy László mindenképpen azon személyek közé tartozott, akik érettebb, tapasztaltabb emberekké válván idővel, potenciálisan a legmagasabb rendi és országos főméltóságok, köztük akár a nádori cím várományosai lehettek. A vitéz ember hírében álló fiatal gróf apjának emléke még elevenen élt a bécsi udvarban. Sőt, nemcsak az emléke, hiszen számos vezető bécsi politikus,508 udvarhoz közelálló arisztokrata, magas rangú egyházi vezető509 és külföldi diplomata tartózkodott továbbra is az udvarban, akit Miklós nádor személyesen ismert. László halála után, 1653. február 3-án írta Miklós nádorról Püsky János kalocsai érsek a 17 éves Pálnak, hogy „nem csak Magyarországban, hanem más idegen országokban is maga jó híre nevét örök emlékezetre méltóvá tötte”.510

Miklós nádor külföldi kapcsolatai meglehetősen jól ismertek. Az 1625. évi nádor- és királyválasztó országgyűlésen játszott szerepe, ennek honorálásaképpen a IV. Fülöp által neki adományozott aranygyapjas rend,511 az 1630-as években a bécsi spanyol követtel, (1633–

1641) Castañeda márkival kialakított szívélyes viszonya mind ismertek.512 Ezek a kapcsolatok újabb források feltárásával persze tovább árnyalhatók, itt csak utalunk arra, hogy az 1625. évi soproni országgyűlést megelőzően a bécsi spanyol követ (Oñate gróf, Iñigo Vélez de Guevara y Tassis, 1617–1625) több, különböző időpontokban papírra vetett jelentését is Kismartonban írta, ami nagy bizonyossággal enged következtetni az Esterházyval való személyes ismeretségre.513 Emellett több forrás is fennmaradt, amelyek a nádor spanyol kapcsolatait

508 Pl. Rambaldo Collalto (1579–1630), a Haditanács elnöke (1624–1630), aki a bécsi „spanyol” párt egyik meghatározó tagja volt.

509 Pl. Franz von Dietrichstein bíboros, akinek Esterházy Miklóst méltató szavait a már idézett Vargyassi András az Esterházy Pál felett mondott gyászbeszédében fel is idézte. Vö. VARGYASSI 1713, 7.

510 MNL OL P 125, 9. doboz, nr. 3603. Püsky János kalocsai érsek Esterházy Pálhoz, Bécs, 1653. február 3.

511 Az 1620-as évek második felében keletkezett spanyol követjelentéseket áttekintve újabban úgy tűnik, hogy az aranygyapjas rend Esterházynak történő adományozása nem volt teljesen „sima ügy”; korábbi kutatásaim során feltűnt, hogy jóllehet III. Ferdinánd 1625. évi magyar királlyá koronázása után IV. Fülöp spanyol király szinte azonnal értesítette Esterházyt a rend számára történő odaítéléséről (és ezen kívül Pázmány is régóta igényelt évdíjának odaítéléséről), Esterházy csak évekkel később 1628-ban köszönte meg a rendet. Az AGS, Estado, Francia anyagában találtam adatokat arra, hogy Esterházy sürgette a rend jelvényeinek elküldését, mert hosszú idő óta várt már rá; kérése Aytona márki bécsi spanyol követ révén került a spanyol urdvarba, ahol komolyabb téma lett az aranygyapjas rend odaadományozása. Az iratokból úgy tűnik, Olivares is állást foglalt a kérdésben, sőt megmaradt az az államtanácsi jegyzőkönyv is, amelyből arra lehet következtetni, hogy évekkel a spanyol részről is ovációval fogadott 1625. évi koronázás után, voltak olyan személyek, akik ellenezték vagy legalábbis fenntartással viseltettek Esterházy aranygyapjas rendjének kérdésében. Marqués de Balbases volt az a jelek szerint, aki nem támogatta a rend jelvényeinek adományozását; többségben voltak viszont, akik igen (köztük Olivares is). A vitát az oldotta fel, hogy a közelmúltban halt meg „Juan Harrach”, és a jelek szerint az ő jelvényeit adták oda Esterházynak, legalábbis felmerült ennek a lehetősége.

512 HILLER 1989, 59–70; HILLER 1993, 255–266.

513 Kiadás előtt áll az a forrás, amely 1638-ból dokumentálja, hogy Castañeda márki Marcos Putz nevű „nyelvi titkárát” (secretario de lenguas) küldte el Esterházyhoz, aki ilyen módon – tolmácsán keresztül – informálta az Erdélyi Fejedelemség belviszonyairól a spanyol követet.

dokumentálják, legalább három különböző spanyol követ anyagában.514 Adatokkal igazolható, hogy Miklós nádor tudatosan törekedett a Magyar Királyság határain kívül is építeni kapcsolatait; gyermekei közül többnek keresztapaként a Habsburg-uralkodóház spanyol ágának fejét kérte fel, akinek képében annak nagytekintélyű követe jelent meg a keresztelőn.515 Ez nem volt egyedülálló jelenség, sőt, a spanyol uralkodó közép-európai politikai reprezentációjában kifejezetten tipikus lépés volt, hogy a királyt helyettesítve követe részt vett egy-egy ilyen jeles eseményen, és bőkezű módon meg is ajándékozta azokat a főúri családokat, amelyek a térségben betöltött tisztségeiknél fogva rendkívüli befolyással és presztízzsel rendelkeztek.516 1626-ban IV. Fülöp Aytona márkit kifejezetten utasította, hogy a Titkos Tanács elnöke, Johann Ulrich von Eggenberg herceg lányának Wilhelm Slavata gróffal való házasságkötésekor legyen jelen, őt képviselve (1626. április–december).517

A XVI–XVII. századi spanyol diplomáciai eszköztár egy másik, rendkívül jelentős megnyilvánulása az aranygyapjas rend adományozása volt. Az „arany lánczos báránnyal”

jelképezett, európaszerte csak a legelőkelőbb és legtekintélyesebb személyeket tagjai közé fogadó rend odaadományozása tudatos és megfontolt lépés volt a spanyol uralkodó részéről;

kitüntetettjei joggal tekinthetők a kora újkori európai arisztokrácia elitjének.518 Aranygyapjas rendjelet a közép-európai Habsburg Monarchia, valamint a Szent Római Birodalom különböző területein élő személyek rendszerint úgy nyertek el, hogy a császári udvarban tartózkodó spanyol követ az illető személyt jellemezve, érdemeikre részletesen kitérve jelentésében felterjesztette a spanyol uralkodónak, aki az Államtanács tagjaival egyeztetve hozott döntést a rend adományozásáról. Ezt követően a jelölt a követ útján értesült a kitüntetésről, amelynek átadására ünnepélyes ceremónia keretében került sor, általában a bécsi ágostonosok templomában.519

514 Ezeknek ez ideig csak egy része került feltárásra: HILLER 1992a, főleg 50–55. Az Esterházy levéltárban (MNL OL P 108 (Rep. 71, fasc. 16, ) található, spanyol követek által írt leveleket több más gyűjteményben talált levéllel együtt kiadta: MARTÍ 2009b, 473–526. További adatok (egy Esterházyhoz írt levél fogalmazványa) találhatók a Castañeda márki iratait rendkívül töredékesen őrző Alba hercegi levéltárban (Madrid), Aytona márki (Ossona gróf) fogalmazványai között (Medinaceli hercegi Levéltár, Toledo; Biblioteca Nacional, Madrid), illetve Simancasban, az 1620–1630-as években keletkezett államtanácsi jegyzőkönyvek követjelentés-, valamint fogalmazványsorozatában is, pl. Esterházy aranygyapjas rendjének ügyével kapcsolatos iratok itt találhatók: 1.

Esterházy Miklós eredeti levele (1628), amelyben az aranygyapjas rendjel elküldését kérte; 2. a spanyol követ levele, amelyben pártolta Esterházy kérését; 3. Az államtanácsi ülés jegyzőkönyve, amelyen a spanyol Államtanács megtárgyalta Esterházy kérvényét (ennek eredetije és fogalmazványa).

515 MONOSTORI 2008, 44–62.

516 Aytona márki, Ossona gróf levelezése és naplója alapján összegyűjtöttem, milyen eseményeken, kiknél és hol vett részt (a Szent Római Birodalomban) ilyen módon (1624 és 1629 között). Ennek bemutatása azonban önálló tanulmány feladata.

517 AGS, Estado, K [Francia], 1457.

518 PANDULA 1992-1993, 35–48.

519 MOLAS RIBALTA 2006, 123–151.

A rendelkezésre álló adatok szerint a XVII. században a magyarok közül öten kapták meg az aranygyapjas rendet; közülük négyen a nádori méltóságot is viselték (Esterházy Miklós, Pálffy Pál, Wesselényi Ferenc és Esterházy Pál). Egyedüli kivételt Zrínyi Miklós jelent, aki halála miatt már nem vehette át a rendjelet, jóllehet annak elküldéséről a spanyol királyi udvarban már gondoskodtak.

13. táblázat: Az Aranygyapjas Rend magyar adományozottjai a XVII. században

Név Évszám Források

Esterházy Miklós nádor 1628 AHN,520 ESTADO, 7684, Exp. 83

Pálffy Pál nádor 1650 AHN, ESTADO, 7686, Exp. 25

Wesselényi Ferenc nádor 1660 AHN, ESTADO, 7682, Exp. 26

Zrínyi Miklós horvát bán 1664 AHN, ESTADO, 7689, Exp. 27

Esterházy Pál nádor 1681 AHN, ESTADO, 7684, Exp.65

Noha László gróffal kapcsolatban természetesen fel sem merült, hogy aranygyapjas rendet kapjon – hiszen ez valóban csak országos főméltóságot viselők és leginkább csak a nádorok esetében jöhetett szóba – az Esterházy-család külföldi kapcsolatainak, és különösen a Miklós nádor után megörökölt szerteágazó kapcsolatrendszernek a számbavételéhez szorosan hozzátartozik ez a kitüntetés is, amelynek emléke a családban nyilván nagyon elevenen élt.

Az Esterházy família birtokain László gróf idejében is megfordult a spanyol követ; egy látogatásra 1652 júniusában biztosan sor került, noha a semptei tiszttartó, Hollósy György talán éppen amiatt számolt be meglepő részletességgel a követ ottani látogatásáról, mert Lászlónak nem volt módja a személyes találkozásra. A jelentés részletessége viszont egyértelműen arra mutat, hogy az eseménynek Esterházy László és emberei jelentőséget tulajdonítottak.521 Ezt erősíti Miticzky György Lászlóhoz írt levele is.522

A külföldi személyekkel való találkozás, illetve kapcsolattartás helyszínei közül – az elsődleges jelentőségű Bécs, Pozsony, Prága mellett – többször előkerül Sempte, mint olyan

520 Archivo Histórico Nacional (Madrid). Exp. = expediente.

521 Hollósi [Hollósy] György Esterházy Lászlónak, Sempte, 1652. június 21. (MNL OL P 124, nr. 604): „Az Spanior követet die 18 Junii a menire lehetet, Nagyságod bechületiert, nagy bechülettel foghtuk, az veghazokat látogatta, Érsek uivárbol hogi megh fordult Generalis Uramal Forgacz Adam Urammal edgiüt Comiatira vitte eő nagysága, ott is hált, igen megh aiandekozta szep lovakkal, kettőt adott szerszamostol is, mindenestöl eöt lovat adot eő nagysága az mint beszelettek Forgacz Uram eö nagysága szolgái. Onnet izent ugi hiszem Eszterhas Daniel uramnak, s az fiat is Eszterhas Tamás uramot [ili] küldette, edgiüt mentünk ki az követ eleiben, felessett is keoltünk, melliet az spanior követ, igen kedvessen vett, egi eczaka halt ith a varban s manap ebed utan ment el, megh jarta az egesz varat, az sokadalmot is, feles lovakat vasarlot, de még Ersek Ujvarnál, sokkal töb lo volt most hogi sem [Tr?al], de igen aros eötven talliérért is foghtak edgiüt ki s negyven öt Talliéret, a masikat kit lattam Derkas giűlése vagyon a sokadalomnak, sok is feles vagion. De nem a derkassosok. Semi uisagot Nagyságodnak nem irhatok Groff Merodi uram volt az spanior követtel. Isten éltesse Nagyságodat jó egészséghben. Datum in Arce Sempthe die 21 Junii 1652.

522 Miticzky György Esterházy Lászlónak, Sempte, 1652. június 21. (MNL OL P 124, nr. 765): „[…] P. S. Az Spanior kiralinak az követtie tegnap elöt itt halt, mas nap is ebéden itt volt, elég vigan tartottuk eő nagyságát Daniel úr parancholattiabol keövettük is eleibe Nagyságodnak, szolgalattiat aianlotta, az gazdalkodast kedvessen vette Nagyságodtól kiirt meg is igyekezik szolgalni Nagyságodnak eő Nagysága.”

hely, ahol pl. a spanyol követek megszálltak. A vezekényi csata előtt kevesebb, mint egy hónappal, 1652. július 28-án kelt Esterházy László Mattias de Medici Mátyás523 (1613–1667) toszkán herceghez Sienába írt levelének fogalmazványa,524 amely László kapcsolatkereséséről tanúskodik: előzőleg László egy lovat küldött a hercegnek semptei várnagya (castellanus), Egri Lőrinc által; a herceg a várnagynak válaszolt, és László az üzenetről értesülve írt levelet a hercegnek, amelyben szolgálatait ajánlotta.

Apja külföldi, a Habsburg Monarchia legelőkelőbb arisztokrata köreit is felölelő, sőt, annak határaitól is távol eső kapcsolatrendszerének ismerete joggal veti fel azt a kérdést, hogy a tudatos, távlatokban gondolkodó nádor milyen lépéseket tett gyermekei kapcsolatainak kiépítése terén, illetve maguk a gyermekek, jelesül László mit tett ennek a kapcsolatrendszernek a fenntartása vagy bővítése érdekében. Adataink alapján egyértelműen kirajzolódik, hogy a nádor nagy tudatossággal alakította ki és építette gyermekei kapcsolatait.525 Esterházy László még apja életében megfordult Bécsben; alsó-ausztriai indigenátusát és az alsó-ausztriai rendeknek Pálffy Pál által történt bemutatását (1642) már bemutattuk. A királyság politikai elitjének tagjaival kapcsolatos hírek legfontosabb forrásai nyilvánvalóan a főúri levelezések voltak, de ezenkívül egyházi személyek is rendszeresen informálták.526

Személyes kapcsolatain kívül érdemes kitérni azokra az információkra, amelyek a bécsi udvarból, illetve az uralkodói udvarhoz közelálló személyektől (pl. Maximilian von Trauttmansdorff főudvarmestertől, hiszen a tőle kapott információkat közeli rokona, Pálffy Pál alkalmanként megírta Esterházy Lászlónak) jutottak el hozzá. Nádasdy Ferenctől is szerzett külföldiekkel kapcsolatos értesüléseket.527 „Új hírt semmit Kegyelmednek nem írhatok, hanem Megyeri528 uram Rusti [ruszti] praetensioiat elvesztette. Tudom, hallotta Kegyelmed nyavalyás Marches de Grana,529 es Stroczi [Strozzi] uraim halálat”.530 Esterházy László tehát megörökölte és továbbvitte apja kapcsolatrendszerét. Tájékozottsága,

523 Személyéről figyelemreméltó módon ír egy 1634–1635-ben a bécsi udvart részletesen bemutató utazási napló firenzei szerzője, Vincezio Capponi: CAPPONI, 114.

524 MNL OL P 124, nr. 1714. g) Fogalmazványok és feljegyzések.

525 Erről: VÁRKONYI 1993, 192 skk.

526 Pl. MNL OL P 124, nr. 839. Nádasy János SJ Esterházy Lászlóhoz.

527 Pl. MNL OL P 124, nr. 793. Nádasdy III. Ferenc Esterházy Lászlóhoz, Prága, 1648. április 29.

528 Megyeri Zsigmond; Lászlóhoz írt levelei: MNL OL P 124, nr. 729–732. Megyerinek Batthány Ádámhoz írt leveleiben is előkerül Esterházy László: „Nagyságod intercessiójára gróf Esterhasi László uram ígért vala Fraknóban Sierczröl [Sércről] egy kemmenche meszet, melynek negyedrészénél valaminél, ha attak többet meg, a többit is, hogy megadják az ígéret szerént, kérem Nagyságodat, hogy kérje, mastani kedves öczét, s majdan levő fiát.” Pozsony, 1649. április 19. MNL OL P 1314, nr. 30779. „Úgy értem, mostan Nagyságodhoz igyekezik gróf Eszterhas László uram, kérem Nagyságodat, recommendáljon őnagyságának, szeresse szomszédságomat, szolgálatomat” […] „P. S. ” Széplak, 1650. május 14.” MNL OL P 1314, nr. 30783.

529 Francesco Antonio Carretto, Grana márki, II. Ferdinánd madridi követe volt. Személyéről: PIQUER 1998.

530 MNL OL P 124, nr. 825 Nádasdy Ferenc Esterházy Lászlónak, Szaibersdorf, 1651. december 22.

értesüléseinek pontossága ugyan elmaradt Nádasdy Ferencétől, de nem is rendelkezett olyan széleskörű informátori hálózattal, mint sógora.

In document Gróf Esterházy László (1626–1652) (Pldal 114-118)