Közös portyák Batthyány generálissal

„őnekik mindent szabad cselekedni, de nekünk kezünk meg vagyon kötve”⁶²⁵

A háborús békeévek során – noha hivatalosan a császár és a szultán között béke volt – mindennapos volt, hogy a hódoltság és a Magyar Királyság közötti peremvidéken villongásokra került sor. A törökök módszeresen raboltak, fosztogattak; időnként mélyen betörtek a királyság területére és súlyos anyagi károkat okoztak.⁶²⁶ A nem csupán birtokaik szomszédsága okán, hanem számos rokoni, családi szállal is sokrétűen, szorosan egymáshoz kötődő magyar főurak gyakran indultak együtt portyázni a török ellen a határvidéken (amely sokszor egybeesett birtokaik területével is), és csapataik élén nem egy esetben mélyen a hódoltság területére is betörtek.⁶²⁷ Céljuk rendszerint a török rablóportyák és fosztogatások, túlkapások „ellentételezése”, azaz egyfajta revans volt, emellett pedig török rabok szerzése vagy éppen keresztény foglyok kiszabadítása. Az Udvari Haditanács által a „háborús békeévekben” tiltott katonai (magán)akciók, portyák nem tekinthetők vakmerő kalandorságnak, még kevésbé egyszerű rablóakcióknak.⁶²⁸

A törökellenes hadviselés „ideológiájának” lényeges része volt a birtokok, az ország területének és lakóinak védelme, az átmenetileg meghódított területek feletti jogigény deklarálása és fenntartása, a rabságba hurcolt keresztény rabok kiszabadítása és a hódítók

„kordában tartása”. A főurak familiárisaikkal, magánhadseregükkel indultak portyázni;

akcióik sikerességét, illetve eredményességét rendszerint az élve elfogott rabok száma, illetve értéke határozta meg.⁶²⁹ Sok portyáról csak a korabeli főúri levelezésből lehet értesülni:

„Zrínyi Miklós uramat mondják, hogy szerencsésen járt volna mostan, ennéhány töreket

625 MNL OL P 124, nr. 986. Pálffy Pál Esterházy Lászlónak, Stomfa, 1651. február 17.

626 ILLIK 2010.

644 Itt nem a hódoltsági területeken történő magyar adóbehajtásokra, „falukra járásokra” gondolunk, hanem a főurak által saját magánhadseregük élén török csapatok, illetve várak, erősségek vagy erődítések ellen indított célzott, vagyis tudatos portyákra. Céljaikat, illetve a bevetett fegyveresek létszámát és felszerelését tekintve is teljesen eltérők voltak ettől a végváriak alkalmi lesvetései, de gyakran előfordult, hogy – az egyébként rendszerint jelentős katonai tisztséget viselő főurak – magánhadseregeik mellett a végvárak katonaságát is bevonták egy-egy portya alkalmával.

628 Az utóbbira jellegzetes példa a híres 1641. évi igali portya: FENYVESI 1985, 199–218.

629 A rabtartás jellegzetességeiről, különböző formáiról: TAKÁTS 1900, 92–93; TAKÁTS 1907, 415–435, 418–

540; TAKÁTS: Rajzok I-III. 1915–1917: „Török-magyar szokások a végekben”, „Embervásár”, „A hadi kótyavetye a török világban”; VARGA J. 1991, 121–133; VARGA J.1992, 16–20; FODOR 1996, 133–142; PÁLFFY 1997c, 5–78. A Batthyány birtokok vonatkozásában, további irodalommal: TÓTH 2002, 136–153.

levágván s elfogván, az ki rablani jüt volna ide fele, s ez most itt minekünk minden új hírünk.”⁶³⁰

A fiatal Esterházy László nem kisebb személyiségek oldalán ismerhette meg a határvidéki katonaéletet, mint Batthyány Ádám és Zrínyi Miklós. Akárcsak Batthyányhoz, Zrínyihez is – többek között Zrínyi hozzá írott leveleinek tanúsága és László halálára írt elveszett verse⁶³¹ szerint – baráti kötelék is fűzte.⁶³² Különböző források alapján tudjuk, hogy a három főúr rendszeresen szervezett közös portyákat, seregeikkel együtt vitéz módon harcoltak, és akcióik során jelentős sikereik is voltak – mint pl. 1651 augusztusában, amikor a török által szorongatott kiskomáromi kapitány, gersei Pethő László segítségére sietve, a többszörös létszámbeli túlerő ellenében futamították meg a stratégiai fontosságú vár⁶³³ alól az ostromló oszmán csapatokat.⁶³⁴ A levelezés mellett más források is a közös portyák gyakoriságát igazolják. Érdekes adatokkal szolgál például az az 1650 körül keletkezett összeírás, amely Zrínyi Miklós, Nádasdy Ferenc, Esterházy László és Batthyány Ádám portyázó katonáinak élelemszükségletét és létszámát közli: „az mennyi lovas és gyalogra profontot kölletik adni, ezeknek fölírása:⁶³⁵

Zrini Uram⁶³⁶ lovasi No 400, gyalogja No 300

Nádasdi Ferencz uram lovasi No 150, gyalogja No 100 Eszterház László uram lovasi No 200, gyalogja No 100 Végbeli lovasi No 234, gyalogja No 453⁶³⁷

Batthyáni Ádám uram lovasi No 1293, gyalogja No 652 Ezeken kivűl az német lovas és gyalog.”

A fenti adatok ugyan esetlegesek, hiszen valószínűleg egy jelentősebb portyára szánt sereg összetételét mutatják, ám a számok nagyságrendjükkel mégis jelzik a főurak saját magánhadseregéből kiállítható lehetséges katonai erőt, egyszersmind utalnak a portya

630 Erdődy György Erdődy Gábornak, „in curia Nagyszőlős”, 1648. ápr. 19. SNA, Ústredny archív Erdődy, Kt.

120, fol. 43–44.

631 KOVÁCS S.I. 1983, 75–87.

632 Zrínyi Miklós Esterházy Lászlóhoz írt ismert levelei: Linz, [1646.] január 12., Zágráb, 1651. január 20., Csáktornya, 1651. november 6., ill. Csáktornya, [1652.] március 24. A levelek kiadása: Zrínyi Összes 2003, 55., 172., 187., ill. 191. sz. levelek.

633 A kiskomáromi vár történetéről ezekben az években: DÓRI 2008, 35–42; SZVITEK 2008.

634 Apósával érkezett Esterházy László Kiskomár alá; Batthyány Ádám másolati könyvében szerepel a következő adat: 1651. augusztus 31. „Én Ezterház Lászlóval az kanisaiakra vigyáztunk”; szeptember 2-án: „Kiskomárból indultunk el, Zrínyi uram, Eszterház Lászlóval voltam ott.” MNL OL P 1315/4. cs, p. 339.

635 MNL OL, Batthyány család levéltára, P 1322, A földesúri famíliára, ill. az uradalmi alkalmazottakra vonatkozó iratok, 53. cs. No 1005, s. d. (1650 körül) – „Az mennyi lovas és gyalogra profontot kölletik adni, ezeknek fölírása. (Zrínyi, Nádasdy Ferenc, Esterházy László, Batthyány Ádám katonái, végbeliek, német lovas és gyalog)”. – KOLTAI–BENDA 1999–2004.

636 Zrínyi Miklós 1648-tól horvát-szlavón bán.

637 A Kanizsával szembeni végházak katonái.

irányításában betöltött szerepre, valamint az országos haderőben elfoglalt státusra is. A számok arra engednek következtetni, hogy méreteiben az igali portyához hasonló méretű lehetett az akció.

Leveleiben főkapitányként Batthyány rendszeresen beszámolt Esterházynak a végházak kapitányaitól hozzá érkező érdekesebb török hírekről.⁶³⁸ Ha török hírei is vannak, nyilván nem számolt be mindenről, hiszen „ez[ek] közönséges hírek mi tájonkon”.⁶³⁹ „Az török hírt untalan hozzák, hogy itt is volt, amott is volt”;⁶⁴⁰ így is megdöbbentő, amikor arról ír, hogy „mi bizony rosszol járánk kedden az török miatt Szent Péter [ti. Őriszentpéter] táján;

oda van ötven emberem öregestől, apróstól. Édes öcsém uram, ha itt lett volna Kegyelmed, akkor elég törököt láthattál volna, kire kívánságonk sem lett volna.”⁶⁴¹ Többször részletesen leírta a portyák történéseit Lászlónak,⁶⁴² esetenként csatolta – mint egykoron írták,

„includálja” – a várkapitányok jelentéseinek „párját”, azaz másolatát.⁶⁴³ Leveleiben többször említette a török rabjaival kapcsolatos híreket, elsősorban a rabok sarca került szóba.⁶⁴⁴

Más forrásokban található feljegyzések ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy bizonyos eseményekről – amelyekről Batthyány Ádám a Kanizsa ellen vetett végvidék főkapitányaként „hivatalból” értesült – (egyáltalán) nem is esik szó a levelezésben. Keglevich Péter már idézett naplójának tanúsága szerint 1650. augusztus 15-én „a törökök Kis-Komárom alá jöttek, hogy azt elfoglalják, meg is rohanták, de Istennek és a boldogságos Szűznek kegyelméből hiába! A kaput is megrohanták, de a mieink jól tartották magokat. A törökök közül ezernél több elveszett, némelyek azonnal a hely színén, mások később sebeikben; a kanizsai főaga Hassán sebeiben meghalt, úgy szinte egy aga Szigetről, egy Koppánból.”⁶⁴⁵ Batthyány Ádám leveleiből – ebben az esetben – az derül ki, hogy előzőleg (augusztus 10-én)

638 Batthyány Ádámot, mint a Kanizsával szembeni végvidék főkapitányát, a várkapitányok kötelesek voltak tájékoztatni a várral, illetve az őrséggel, a török mozgásával és portyáival kapcsolatos hírekről. A téma gazdag irodalmából: DAMJANOVICSNÉ HORVÁTH 1994, 145–161; KELENIK 1997, 147–198; BALÁZS 2005, 709–733, ill.

MÉHES 2011, 147–161, valamint újabban VÉGH 2010.

639 Batthyány Ádám Esterházy Lászlóhoz, Rohonc, 1647. augusztus 10. MNL OL P 124, nr. 253.

640 Batthyány Ádám Esterházy Lászlóhoz, Rohonc, 1646. április 15., MNL OL P 124, nr. 249.

641 Batthyány Ádám Esterházy Lászlóhoz, Körmend, 1647. július 26., MNL OL P 124, nr. 389.

642 „Az beszprimi vitézek is egyetértvén egy vitéz szolgáimmal, Palota alá mentenek, mintegy hatszázan lovassal, gyaloggal, azoknak jórészét kiszorították az vártól, s jól is, s rosszol is jártak, mivel énnekem igen jó és vitéz szolgámat meglőtték, ki miatt meg is holt; egy s kettő másik szobán vannak lövés miatt; nem tudom, ha gyógyulhatnak-e meg nyavalyások, azok is igen vitéz legények, és ki megholt, Jobbagi Istóknak hívták, kit bizon igen sajnáltam, de az így szokott járni az törökben. Tizenhat elevent hoztak el s ennéhány fejet.” Batthyány Ádám Esterházy Lászlóhoz, Rohonc, 1647. július 21., MNL OL P 124, nr. 252.

643 Gersei Pethő László kiskomáromi kapitány hozzá írt beszámolóját csatolja 1652. augusztus 10-én kelt leveléhez. Batthyány Ádám Esterházy Lászlóhoz, Németújvár, 1652. augusztus 10. MNL OL P 124, nr. 388.

644 „az én törökimben megsarczoltanak Haszan Boroscsani Recsep, Ercsi Aga s Vali […], partékán és pénzen kívül öt fő válogatott lóban, úgy számoltuk az partékával s pénzzel, kit ígértek adni ”. Batthyány Ádám Esterházy Lászlóhoz, Rohonc, 1647. augusztus 10. MNL OL P 124, nr. 253.

645 Keglevich napló, 246.

hírt adott Lászlónak arról, hogy a „kanizsai basának” egyszeri engedélye van rablásra, vitézeivel ezért a várható török támadás előtt elindult és a Rábához vonult. Majd augusztus 15-én kelt levelében megemlíti, hogy „az hírekre mindjárt lóra ülök, és indulok ki az törökek eleiben. Isten adja jó végét”. Utólag pedig, nevezetesen augusztus 28-án, immár Rohoncról írja mellékesen, hogy „az török szándékja és készületi az Raban által ugyan bizonyos volt, s ugyan feles is gyűlt volt egyben [...] vagy ezeren, de értvén ezt való vigyázást, hát onnét út[j]át elfordétotta, hanem Komár mellett ment el”.⁶⁴⁶ Igaz, leveléből kiderül, hogy augusztus 15-én Körmenden tartózkodott, ám később mindenképpen értesülnie kellett a Keglevich-naplóban feljegyzett eseményekről.

Batthyány és Esterházy közös portyáinak időpontjai, helyszínei jórészt ismertek már a kutatás számára.⁶⁴⁷ Az 1651. augusztus végi portya minden bizonnyal a legismertebb közös törökellenes akciójuk volt, amelynek során Batthyány és Esterházy mellett Zrínyi Miklós, valamint a komáromi főkapitány, az Udvari Haditanács elnökhelyettese, Hans Christoph Puchheim is személyesen vett részt csapatával. A nagyszabású főúri katonai megmozdulás – amelyet Puchheim jelenléte miatt a bécsi hadügyigazgatás szempontjából is „legálisnak”

tekinthetünk – fő célja a gersei Pethő László által irányított, stratégiai jelentőségű kiskomáromi vár felszabadítása volt, amelyet a törökök a béke dacára blokád alá vontak.

Előbb azonban Segesd alá vonult a keresztény had, majd ezt követően, a főúri bandériumok egyesülése után indultak Kiskomárom megsegítésére. A portya eseménytörténetére vonatkozó eddigi legteljesebb adatgyűjtést Szvitek Róbert végezte el Kiskomárom XVII. század közepi történetét feldolgozó disszertációjában. Mivel a portya történetére vonatkozóan szóbajöhető források teljességét áttekintette, e portya történetével részletesebben nem foglalkozom, mindössze az Esterházy László személyére vonatkozó adatok ismertetésére szorítkozom.

Batthyány másolati könyvéből tudható, hogy Esterházy 200 lovassal vett részt a vállalkozásban. Ez a szám megfelel az Esterházy bandériumának létszámára vonatkozó adatközléseknek.⁶⁴⁸ Batthyány generális itineráriumából tudjuk, hogy a két főúr 1651.

augusztus 25-én Rohoncról együtt indult el a portyára, és az általuk vezetett csapatokhoz már

646 Az idézett levelek: Batthyány Ádám Esterházy Lászlóhoz, Rohonc, 1650. augusztus 10. MNL OL P 124, nr.

314; Körmend, 1650. augusztus 15. MNL OL P 124, nr. 315, ill. Rohonc, 1650. augusztus 28. MNL OL P 124, nr. 319.

647 J. ÚJVÁRY 2013, 137 és SZVITEK 2008.

648 Batthyány Ádám másolati könyvének adatai alapján tudható, hogy 1649. január 1-jén László gróf 92 lóval, 1651. augusztus végén, illetve 1652. január 18-án is közösen portyázott Ádám urammal, utóbbi alkalommal 97 lovassal. Részletesen: J. ÚJVÁRY 2013, 141, 166. jegyzet. Vö. VARGA J., 1981, 26 és CZIGÁNY, 2004, 98.

Esterházy László magánhadserege kapcsán l. „A pápai őrség összetétele” c. fejezetben.

Rohoncon csatlakozott előbb Puchheim,⁶⁴⁹ majd később Zrínyi is saját lovasaival.

Esterházynak a Segesd / Kiskomárom alatt tanúsított vitézségéről, sőt, halált megvető bátorságáról szól Pálffy Tamás László gróf felett mondott magyar nyelvű halotti orációja, amelyben kiemelte, hogy „nemrég még láttuk, miként mutatott példát, midőn repkedtek a tarack golyóbisok”.

A körmendi Batthyány-Strattman László Múzeum levéltára – számottevő mennyiségű misszilisgyűjteménye mellett – más típusú forrásokat is őriz, pl. a Batthyány-levéltárból ismert memoriálé-sorozat darabjaihoz hasonló feljegyzést: „Batthyány Ádám feljegyzése az útjain őt elkísérő főúri kíséretről (1649)”⁶⁵⁰ A 12 lapos memoriálé 1649-re vonatkozóan név szerint felsorolja azokat a személyeket, akik Batthyány Ádám kíséretét alkották; a forrásban – amelynek értékét növeli, hogy éppen 1649-re vonatkozóan hiányzik Batthyány itineráriuma – két helyen szerepel Esterházy László neve. Érdemes az értékés dokumentum rá vonatkozó részeit szó szerint is idéznünk:

1. Memorialle, 6. Holnapra, elseöben

Anno 1649 die 11. Januaris, Az eöcsémel Groff uramal⁶⁵¹ hogy Szalonakra⁶⁵² es onett Vyvara⁶⁵³ mentem, kik voltanak velem.

Révay Miklos⁶⁵⁴ lo 3., Eszterhas Sigmond⁶⁵⁵, Niczky Bodisar⁶⁵⁶ lo 4., Anios Petter⁶⁵⁷, […]

2. Anno 1649. die 9 Februar, hogi Eszterhas Laszloval Kismartonban mentem kik iöttek el vellem szekereken es lovakon is, […]

Anno 1649. die 7. Aprilis. Az kikkel Rohonczrol Posonban mentem visza

1 Az le ereszteö hinton: Az úr; Turi Benedek; Eszterhas Sigmond; Sarkani Janos⁶⁵⁸; Pecsi Adam; Beniczki Tamas […]

Anno 1649: die 16: Aprilis, indoltam haszafele, de csak Lakanpokigh⁶⁵⁹ mentem ott tanalvan az attiafiat⁶⁶⁰ visza iöttem Posonba, kik voltak velem, az ur[r]all, […]⁶⁶¹

649 Augusztus 24.: „Rohonczon voltonk, Groff Puham és Eszterhas Laszlo iotek ide” MNL OL P 1315, 2. csomó, fol. 157v; augusztus 25: „Rohonczrol indolton[k] el osztán eszekel csattara, haltonk Kör[m]enden” [157v].

650 BSLM, 90.1.115 – Rába Helytörténeti Múzeum Történeti Dokumentáció Gyűjteménye

651 gr. Esterházy László

652 Szalonak

653 Németújvár

654 Révay Miklós (1612. jún. 13.–?) Vö.: Révay családi napló, 446, valamint:

http://archivum.piar.hu/arisztokrata/genbox/gbweb1253.htm

655 Esterházy Zsigmond (1626. dec. 30.–1701 k.) vö. ESZTERHÁZY 1901, 186 és 181.

656 Niczky Boldizsár: 1656-ban Káldy Péterrel együtt Vas megyei alispánok. Vö. SOMOGYI József: Vas vármegye önkormányzata és közigazgatása. In: Vasvármegye története. Balogh Gyula adatainak felhasználásával irta ifj. dr. Reiszig Ede, átnézték dr. Borovszky Samu és Thallóczy Lajos. (Magyarország vármegyéi és városai)

657 Ányos Péter. Vö. Szigetvári levelek 1982, 35.

658 Sárkány Jánost Batthyány Ádám és Esterházy László együtt támogatták, amikor a keszthelyi végvár kapitányi tisztségének betöltése volt napirenden az Udvari Haditanács előtt. Vö. HKR Prot. Reg. Bd. 304, fol. 165. Bakács II. Sándorra vonatkozó adat; idézi: VÉGH 2007, 105.

A feljegyzésben szereplő nevek döntő többsége természetesen Batthyány Ádám familiárisai, illetve a mozgó udvartartásához tartozó „szolgáló uraimék”.⁶⁶²

Az Esterházy László portyáira vonatkozó adatok összegyűjtése elsősorban Batthyány Ádám feljegyzései, valamint a László gróf által apósának írt levelek alapján volt lehetséges, de ez nem jelenti azt, hogy László ne hajtott volna végre Batthyánytól független, önálló akciókat. Életének, identitásának meghatározó eleme volt a katonai virtus és az olykor vamerőséggel határos bátorság. Jóllehet hősi halála derékba törte karrierjét, mégis szimbolikusnak tekinthető, hogy életét harci cselekmény közben veszítette, ráadásul nem is egyszerű portya során, hanem nemes cél, elhurcolt keresztény rabok kiszabadítása érdekében.

In document Gróf Esterházy László (1626–1652) (Pldal 132-137)