A dunántúli f ő kapitány: Batthyány I. Ádám

Batthyány I. Ádámot – mint már édesapját, Batthyány II. Ferencet is – Esterházy Miklóssal való barátsága folytán hosszabb idő óta jó kapcsolat fűzte az Esterházyakhoz, még ha a nádornak Ferenc dunántúli főkapitánnyal annak Bethlen-pártisága (1619–1622) miatt egy ideig komolyabb nézetletérései is voltak.⁵³² Esterházy Dániellel, Ferenccel és Farkassal folytatott levelezése is azt jelzi, hogy az apja katonai tisztségeit 1633-tól betöltő Batthyány Ádám a család elsőrendű bizalmasai közé tartozott. A dunántúli főkapitány és Esterházy László kapcsolata a történeti irodalomban eddig csak egy résztéma, kettejük após–vő viszonyának feldolgozása révén volt ismeretes.⁵³³ Ám a kérdéskör már önmagában azért is kiemelt figyelmet érdemel, mert László gróf Batthyány Ádámmal levelezett a legtöbbet,

531 Pálffy Pál levelei 1989; LAUTER 2008.

532 FEJES 1996, 124.

533 FEJES 1996, 115–166, KOLTAI 2003a, 117–135.

illetve a legrendszeresebben: László levelezésének számottevő, egyúttal legterjedelmesebb részét képezi a Batthyány Ádámtól fennmaradt 158 misszilis. Összehasonlításképpen: a mintegy 300 különböző személy által Lászlóhoz intézett, pontosabban fennmaradt levelek száma valamivel több, mint 1400. A legtöbb levélírónak, akik között megtalálhatók a kor legelőkelőbb magyarországi, erdélyi és birodalmi arisztokratái, jobb esetben is legfeljebb néhány tucat, de többnyire csak egy-két levele maradt fenn.⁵³⁴ Ráadásul László Batthyányhoz írott levelei nagyobbrészt ugyancsak fennmaradtak.

A két főúr teljes levelezését kitevő 377 levél az 1646-tól 1652-ig terjedő évkört öleli fel. Ebből az Ádám gróf által írt 158 misszilis Esterházy László személyi fondjában lelhető fel, míg a jelenleg ismert, László gróf által Batthyánynak írt levelek száma 219. Ebből 212 darab a Batthyány-család hercegi levéltárának misszilisgyűjteményében található,⁵³⁵ további 7 levelet pedig a körmendi Batthyány-Strattmann Múzeum levéltára őriz.⁵³⁶ A levelekben az előző kézhezvételére való utalásból kikövetkeztethető azoknak a leveleknek a száma is, amelyek nem maradtak az utókorra. Körülbelül 90 és 100 között van azoknak a missziliseknek a száma, amelyeknek egykori kézhezvétele igazolható, azonban nem lelhetők fel a családi levéltárakban. Az egykor Körmenden őrzött Batthyány-levéltár hányatott sorsát ismerve⁵³⁷ némileg meglepő, hogy Batthyány Ádámnak 54, míg Esterházy Lászlónak 38 egykor megírt levele veszett el. Ez alapján egy közelítő becslés állapítható meg: Batthyány László grófhoz szóló leveleinek mintegy 74%-a, míg Esterházy Ádám grófhoz írt leveleinek 85%-a maradt fenn. Összességében tehát a levelezésnek mintegy 80%-a maradt az utókorra, mely arány – tekintettel a levélgyűjtemény nagyságára (számára és terjedelmére) – a korszakból rendkívülinek tekinthető. Ennek értékét külön növeli, hogy a közel 400 levél nem egészen hét esztendőből maradt ránk. Ezek évenkénti eloszlásáról az alábbi diagram tanúskodik.

534 Esterházy László Batthyány Ádámmal folytatott levelezéséből kiderül, hogy egykori levelezésük csak részben maradt fenn. A Batthyány Ádámnak szóló levelekben sokszor utal arra László, hogy éppen kitől kapott levelet; a levéltári repertóriumban pedig sok esetben nem is szerepel az illető neve vagy a levelek datálása alapján gyanítható, hogy az említett levél valószínűleg nem található meg a személyi fond anyagában. Pl. Koháry István szécsényi (fő)kapitány levele sem, amelyben lakodalmára hívta Lászlót. 1648. január 2-án kézbesíthették Lászlónak a meghívót. Esterházy László Batthyány Ádámnak, Lakompak, 1648. január 2., MNL OL P 1314, nr.

12124.

535 Vö. ZIMÁNYI 1962; MOL, Batthyány cs. körmendi levéltára (P 1314) Mutató a Missiles 1527–1700. évkört felölelő sorozatához, 141 (a feltüntetett adatok: eredetileg 256 db levél, 212 db maradt fenn); ill. VIZI 2005, 86 (eszerint eredetileg 256 db levélből 201 db maradt fenn).

536 A levelekre Móricz Péter hívta fel a figyelmemet, amit ezúton köszönök.

537 A körmendi levéltár a második világháború végén nagy károkat szenvedett, sok irat megsemmisült. A megmaradt iratokat 1945-ben Keszthelyre szállították, ahol Iványi Béla (ismételten) rendezte, időrendi sorba állította a XVI–XVII. századi missziliseket. A körmendi Batthyány-levéltár történetéről: IVÁNYI 2005, 5–18;

KOLTAI 2000, 207–231. Batthyány I. Ádám iratrendező tevékenységéről: IVÁNYI 1942–1945, 293–299, ill. 307–

309; PÉTER 1985, 168, ill. KOLTAI 2000, 208–211.

14. Batthyány I. Ádám és Esterházy László levelezésének évi megoszlása

A két főúr szoros kapcsolata még szembetűnőbb, ha figyelembe vesszük, milyen gyakorisággal találkoztak személyesen. Batthyány Ádám itineráriuma az elsődleges forrás ebben a tekintetben,⁵³⁸ ám ezt jól kiegészíti László gróf frissen elkészült itineráriuma is (lásd a Függelékben). A feljegyzések szerint pl. 1648-ban, illetve az 1650-től 1652-ig terjedő években majdnem minden hónapban találkoztak, rendszerint – az esetek döntő többségében – László kereste fel a nála bő másfél évtizeddel idősebb Ádámot Németújváron vagy Rohoncon.

Esterházy Lászlónak a rohonci vár keleti szárnyában külön lakosztálya is volt.⁵³⁹ Ám előfordult az is, hogy máshol, különböző események alkalmával „kerültek egymás színében”.

1646. július 18-án például Pozsonyban, amikor Batthyány Ádám Pálffy Pállal együtt – Esterházy László előzetes kérésének eleget téve – személyes jelenlétével igyekezett segíteni és előmozdítani Esterházy Nádasdy Ferenccel folytatott birtokperének sikerét.⁵⁴⁰ Mindketten jelen voltak az 1646–1647. és az 1649. évi országgyűlésen; László több levélben is értesítette Batthyány Ádámot arról, III. Ferdinánd király elindult-e már Bécsből a diétára s vajon mikor érkezik meg oda.⁵⁴¹ Egy másik, Pozsonyból keltezett levelében pedig a nádorjelöltek kilétéről adott hírt 1647-ben.⁵⁴²

538 Batthyány Ádám naplója (itineráriuma) az 1641, 1644–1648, 1650–1652, 1654, 1655 és 1657 évekről: MNL OL P 1315, 2. cs., fol. 119–178. Az itineráriumokat legutóbb BENDA Borbála elemezte: BENDA 2013, 191–197.

539 KOLTAI 2012, 214.

540 Esterházy László Batthyány Ádámnak, MNL OL P 1314, nr. 12090, ill. 12091. (Vö. FEJES 1996, 132.)

541 Esterházy László Batthyány Ádámnak, MNL OL P 1314, nr. 12096, 12097 (mindkettő Fraknón kelt, 1646.

szeptember 7. és 9.)

542 „Az ide való hírek felől azt írhatom Kegyelmednek, hogy Pálfi Pál uramot nem candidáliák az palatinusságra, hanem titok tanácsságra tegnap esküdtették meg az udvarnál.” Erről részletesen: FUNDAREK 2003a, 47–62.

„Az candidátusok penig az mint fül heggyel hallottam, az első az horvát bán, az katolikusok közt másikat nem tudom, az haeretikusok közt penig amint jut eszemben Bethlen István, Listius János. Ő felsége elméje penig hol járjon eziránt, az Horvát országi bánt akarná, úgy értem, palatinusnak. Az mint az Kegyelmed ellen való panaszt illeti, mentől hamarabb végére megyek, s megírom Kegyelmednek.” Esterházy László Batthyány Ádámnak, Pozsony, 1646. szeptember 18., MNL OL P 1314, nr. 12099. A másik katolikus nádorjelölt Forgách Ádám volt, Listius János helyett pedig végül Nyári Lajos lett a másik protestáns jelölt. Draskovich János horvát–szlavón bán lett a nádor. Vö. SZALAY–BARÓTI. Esterházy Pál Visszaemlékezéseiben olvassuk: „…volt az országnak gyülése

A vármegyei és az országos politika szereplői számára is ígéretes jövő előtt álló „szép grófot” vonzotta a vitézi élettel járó katonai virtus, így gyakran vett részt portyákon apósa, Batthyány generális oldalán, és mint jó vitéz, szerette a lovakat.⁵⁴³ A dunántúli kerületi főkapitánytól – aki egyúttal a Kanizsa ellen vetett végvidék főkapitánya is volt – rendszeresen értesült a végvárak híreiről, a törökök mozgásáról és akcióiról.⁵⁴⁴ A fiatal főúr számára vonzó lehetett a hatalmas és jól szervezett Batthyány-udvar, erre utal, hogy az apósánál megismert (bécsi) udvari zenészeket is elhívta magához.⁵⁴⁵ Korai halála azonban megakadályozta egy kiteljesedett és Batthyányéhoz hasonló udvartartás kialakításában, ezt csak később, Pál öccse valósította meg. Megítélésünk szerint joggal állítható, hogy – a fennmaradt források mennyiségét tekintve egyedülálló módon dokumentált – Batthyány-udvarnak egyfajta „minta”

szerepe volt mind László gróf, mind más dunántúli nagyurak számára.⁵⁴⁶

A két magyar főrendi família, a Batthyányak és az Esterházyak a XVII. század közepén már több évtizede szoros kapcsolatban álltak egymással. Batthyány Ádám gyakran találkozott a tehetséges fiatal nemeseket „maga köré gyűjtő” Esterházy Miklóssal, és a nádor halála után is egyértelműen az „esterházysták” csoportjához állt közel.⁵⁴⁷ Takáts Sándor szerint Batthyányné Lobkowitz Poppel Éva és Esterházyné Nyáry Krisztina nagyon jó kapcsolatot ápoltak, rendszeresen találkoztak és vendégül látták egymást udvaraikban.⁵⁴⁸ A Batthyány- és Esterházy-családtagok rendszeres, sőt bizalmas kapcsolattartására utaló adatok fordulnak elő a Lászlóhoz írt levelekben is: Batthyány Borbála, Ádám húga 1646. augusztus 7-én Rajkáról írt levelét „sógor uramnak”[!] címezte, és erősen szabadkozik, amiért véletlenül magával vitte László „titok ládáinak ku[l]czait”.⁵⁴⁹

Batthyány Ádám és Esterházy László a gyakori személyes találkozások alkalmával élőszóban beszélték meg azokat a kérdéseket, amelyekről a levelekben csak rövid utalás esik.

Ha pedig nem volt mód a találkozásra vagy a mondanivaló kényes volta miatt mégsem akarták azt leírni, a levélíró, például László arra kérte Ádámot, adjon hitelt az akkor éppen levelét kézbesítő bizalmas familiáris szavainak: „Eörsi Sigmond uram megyen Kegyelmedhez;

in anno 1647 Posomban, azhová engem is elvitetett bátyám, Esterhás László uram. Ott voltam azért akkor, azmikor gróf Draskovith Jánost az ország palatinussál választotta az Zöld Háznál, azhonnét fölmentünk minnyájan az várban s ott letette hitit az palatinus.” Mars Hungaricus, 311. A Jegyzetekben: az országgyűlés 1646. augusztus 24-től 1647. július 17-ig tartott. Draskovich János (1603–1648) gróf 1640-től horvát bán. Az országgyűlés 1646. szeptember 25-én választotta nádorrá.

543 MARTÍ 2012, 398–410.

544 MARTÍ 2011, 162–180.

545 KIRÁLY 2001b, 375–381.

546 Batthyány Ádám udvaráról: KOLTAI 2012, KOLTAI 2001, KOLTAI–BENDA 1999–2004.

547 PÉTER 1975, 42–46; KOLTAI 2002c, 55–78, ill. FUNDAREK 2008, 945.

548 TAKÁTS 2003, 188.

549 MNL OL P 124, nr. 409.

azon akaratomból bizonyos dolgaim végett szóval mondván meg Kegyelmednek izenetemet, kérem azért Kegyelmedet szeretettel, valamit mondand Kegyelmed előtt nevemmel, adjon hitelt mindenekben szavainak, s bocsássa jó válasszal vissza, kit kedvesen veszek Kegyelmedtől, s meg is szolgálom Kegyelmednek.”⁵⁵⁰ A két főúr többször kért egymástól segítséget, kisebb-nagyobb szívességeket. László 1646. szeptember 6-án írt levelében Batthyány Ádámtól kérte, legyen segítségére Grazban tanuló testvérének, Pálnak és unokaöccseinek hazahozatalában. „Emlékeztem Kegyelmednél való létemben Kegyelmednek, az én Grázban levő öcséim s Attyámfiai állapattya felől, kiket Kegyelmed segítségével ki akarnék onand hozatni, azért kérem szeretettel Kegyelmedet tovább való szolgálatomért, mutatná minden jó akarattyát”⁵⁵¹ A két főúr levelezéséből szoros és mindkettejük számára egyaránt fontos barátság története ismerhető meg. A levélváltások követése közben két erős egyéniségű, büszke természetű, származására és a katonai virtusra sokat adó, életvidám mágnás alakja bontakozik ki.

A két főúr levelezése elsősorban funkcionális, vagyis gyakorlati szempontú volt, azaz kapcsolattartásukat szolgálta: mindenekelőtt információközlés volt a célja, a másik értesítése bizonyos eseményekről, fejleményekről. Olykor csak – a korabeli nagyúri gyakorlatnak megfelelően – az íródeáknak tollba mondott levél után szerepel néhány sornyi saját kézzel írott utószó. Ám esetenként éppen ezek az utószók a legbeszédesebbek. Mindezek mellett azonban sokszor a teljes levelet saját maguk írták, utalva arra, hogy a többit majd bővebben, élőszóval mondják el egymásnak: „az mi Nádasdi [Nádasdy Ferenc] uram dolgát illeti, […]

valahogy erről nem is írok sokat, hanem hagyom arra, mint maga is írja, Kegyelmed, mikor ide fog jönni, hát akkoron többet fog arról beszélleni, s én is akkor osztán többet szólok róla.”⁵⁵²

A jelentős mennyiségű levelezésen belül két nagyobb rész különíthető el, nevezetesen aszerint, hogy László gróf még egyedülálló fiatalemberként vagy 1650 februárjától immár Batthyány Ádám vejeként írja-e leveleit. Így ekkor Batthyány Ádám részéről természetesen a megszólítás is változik: „öcsém uramról” „fiam uramra”.

550 Esterházy László Batthyány Ádámnak, Kismarton, 1646. július 8. MNL OL P 1314, nr. 12089.

551 Esterházy László Batthyány Ádámhoz, Fraknó, 1646. szeptember 6. MNL OL P 1314, nr. 12095.

552 Batthyány Ádám Esterházy Lászlóhoz, Rohonc, 1650. május 8. MNL OL P 124, nr. 304.