nagyon-Nem tánczolunk ? Tudom, üstfoltozó vagy.
Üstfoltozó uram , kérlek, ne foltozz Többet, mint kell.
G E R R O L D .
Dii boni, Üstfoltozó, én !
B Ö R T Ö N Ő R LEÁNYA.
V agy pedig varázsló : Idézz fel hát egy ö rd ö g ö t elém,
H add játssza el a qui passât a csengők S csontok fölött.
G E R R O L D .
Menj, fogd m eg s csillapítsd le, E t opus exegi, quod nec Jovis ira, nec ignus — R agadd m eg és vezesd be.
M Á S O D IK E Ö L D M ÍV E S .
Jer, leány.
B Ö R T Ö N Ő R LEÁNYA.
Megyek előre.
H A R M A D IK F Ö L D M ÍV E S .
JÓ-(Kürtszó bent.)
G E R R O L D .
C sak ügyesen
S m eggyőzőn ! el, fiúk, hallom a kürtszót.
H add elmélkedjem kissé egym agám ban, S jegyezzétek m eg egym ás végszavát.
(Mind el, kivéve Gerg őid,)
Ó Pallas, m ost segíts !
(Belépnek Theseus, Pirithous, Hippolyta, Emilia, Arcitas és kiséret.)
F u to tt
T H E S E U S .
A szarvas erre
SER RO LD.
M egálljatok s üdüljetek.
T H E S E U S .
Mi lesz itt?
P IR IT H O U S .
Azt hiszem, falusi játék.
T H E S E U S .
Nos, szórakozzunk. Ü ljetek le, hölgyek, Ki kell itt tartan u n k . Kezdjétek el.
G E R R O L D .
Üdv, re tte g e tt urak s hölgyek, ti nektek ; H a úgy tetszik, h át jó kedvben lehettek.
Itt összegyűlve hódolunk neked, S falusi népre, áraszd rá n k kegyed.
S füllentés nélkül m ondva igazat, Vidám töm eg, vagy m ás szóval csapat, Népség, vagy társaság vagy képesen Kórus vagyunk s tetszésre éhesen Előtted a m ór tánczot lejtjük el.
Ki a pæ dagogus kezeivel
M indent intézek s m indent m egjavítok S szavaim at követni m egtanítok, Ki nyírvesszővel végzek kicsinyekkel,
— A pálcza a felnőtteknél is elkel — Az én m unkám e vázlat, tervezet, S hatalm as úr, tiéd e versezet, H íred-nevedtől hangos ez a föld, Distől D aedalusig m indent betölt.
S szemed villám a híveid során, T ekints szerény alattvalódra, rám.
E pom pás «mór» — mely szó nem elegendő —
«Tánczczal» jön hozzá és így m indakettő M ór tánczot nyújt : csak ezzel szórakoztunk S hogy eljöhessünk, azért fáradoztunk.
Fogadj elsőnek engem ; porosán, Nyersen jövök eléd ; hogy okosan Beszélek-e hozzátok, nem tudom , H ogy tetszik-e nektek prológusom . Dicső uram , hadd járulok eléd ; A m ájusi szerelm est s kedvesét, Fogadd a szolgát s szolgáló leányt,
— Éjjel keresik a csendes m agányt — A korcsm áros m eg testes élte párja A bosszús vándort önköltségre várja, Es a csaposnak int, hogy borsosán Csinálja m eg a szám lát, okosan.
A vadevő bohócz jó ezután S követi a nagyfarkú pávián.
Cum multis aliis m egláthatod Szép tánczukat, ha a jelt m egadod.
T H E S E U S .
Igen, igen, kezdjétek csak, barátom .
P IR IT H O U S .
H add lássuk h át a nagy művészetet.
Rózsa Dezső : Két nem es rokon. 7
G ER R O LD .
In trate filii. Jertek s kezdjétek el.
(Belépnek a% iskola, a pávián, öt nő-dobos, a börtönör leányával és mások : ellejtik a mór tánc^ot.
G E R R O L D .
H a derű fénye rajtatok, S m osolyra nyílik ajkatok
És m u n k án k ért szitkot nem ont, — Lám, hogy a m ester nem bolond.
Jó kedvre ha hangolhatánk, S jó iskolásfiúk valánk.
Adj egy-két lombos fát nekünk S m egint szép m ájust rendezünk.
S kaczajtoktól a könny kicsordul, Mire az év is újra fordul.
T H E S E U S .
Vehetsz húszat is — hogy vagy kedvesem ?
H IP P O L Y T A .
N agyon tetszett uram.
E M IL IA .
A táncz valóban Gyönyörű volt s nem hallottam prológot, Mely jobb lett volna ennél.
T H E S E U S .
Köszönöm, Jó m ester s vedd m éltó jutalm adat.
P I R I T H O U S .
lm , tőlem is (pénzt adj fogadd ez adom ányt, S díszítsd fel azzal szépen fáidat.
T H E S E U S .
Nos hát, folytassuk a vadászatot.
G E R R O L D .
A szarvas várja fegyvered, S kutyáiddal le is vered ; V égezzenek egy perez alatt, H ogy m egegyétek a vadat.
(Theseus, Pirithous, Hippolyta, Emilia, Arcitas és kiséret el.
Kürtszó.)
Távozzunk mind, dii deæque om nes ! Gyönyörűen tánczoltatok leányok.
VI. JE L E N E T .
Az e rd ő n e k az a része, m int a h a rm a d ik jele n etb en . (Palem on előlép a bozótból.)
PA L EM O N .
Ez időpontra ad ta a szavát,
H ogy visszatér s kardot, fegyverzetet hoz.
H a hitszegő, nem férfi s nem lovag.
Mikor elm ent, azt hittem , elveszített Erőm nem té r egy hét a la tt se vissza.
Oly b ág y ad ttá s levertté te tt a sok Nélkülözés. Köszönöm , Arcitas, N em es ellenfél vagy s m ag am at újra, Jóvoltodból, elég erősnek érzem,
H ogy elviseljek bárm inő veszélyt.
r
H a majd m eghallja, m it hisz a világ, H ogy m ég halasztóm s küzdelem helyett M agam m int disznó hizlalom. Ez áldott R eggel legyen az utolsó te h á t ;
S ha nem ak a rn á összem érni kardját Enyémmel, m egölöm ; ez az
Igazság. S m ost szerencse s szerelem, Segítsetek.
(Belép Arcitas, kardokkal és fegyverzettel.) Jó reggelt Arcitas.
A R CITA S.
Jó reggelt, jó rokon.
PA L EM O N .
D erék barátom , M iattam m ennyit fáradsz!
A R C ITA S.
Azt teszem csak, A mire a becsület s kötelesség
Szólítanak.
PA L E M O N .
M indenben b á r lehetnél Ilyen, hogy jó rokont én úgy találjak Te benned, m int m ost kényszerből nemes Ellenfelet! H ogy kardcsapás helyett H álám baráti ölelés lehetne.
A R CITA S.
A kárm it téssz, dicső a jutalom.
PA L EM O N .
Majd m egfizetek érte- - - ...v .
-A R C IT-A S.
Csak daczolj
S szállj szembe vélem ily nyugodt szavakkal, H add a haragot, ha a becsület
Kedves előtted. Mi nem szóvitára
Születtünk. H ogyha fegyver van kezünkben, S egym ásra törni m ár készek vagyunk, E lszabadult dühünk tom bolhat akkor, Mint két egym ásba rohanó vad ár.
S a k k o r kitűnik m ajd nagyon ham ar, K inek van e szépségre eredendő Jo g a — szitok, gúny és becsm érelés
És iskolásfiúk- s lányokhoz illő K árom kodás nélkül — nekem-e vagy Neked. H a tetszik, oltsd m ag ad ra h át Fegyverzeted. S ha nem vagy m ég elég jól, S nem érzed a régi erő t karodban,
Öröm m el várok és a m int lehet, N aponta hozzád el is látogatnék, Hiszen barátod vagyok én s szeretném , H a nem szóltam vón’ arról, hogy szerelmem Felébreszté, lett volna b á r halálom .
De ha ily n ő t szeretek, síkra is kell É rette szállnom s m eg nem futhatok.
P A L EM O N .
Arcitas, ellenségnek oly derék vagy, H ogy csak rokonod méltó, hogy m egöljön.
Válaszsz fegyvert ! Izmos s erős vagyok.
A R C ITA S.
Válaszsz előbb te.
PA L EM O N .
Mindenben felül Ó hajtasz múlni, vagy azért teszed tán, H ogy kím életre indíts.
ARCITA S.
Nem, barátom ; Tévedsz. H arczos vagyok és nem kíméllek.
PA L EM O N .
Jól m ondod ezt.
A R C ITA S.
M eglátod, így leszen.
PA L EM O N .
Nos hát, mivel szivem becsületes S szeret, őszinte érzelem jogán, A tartozást lerovom pontosan.
Ezt választom.
A R C ITA S.
Jó, ak k o r ez enyém.
De elsőbb téged hadd ruházzalak fel.
PA L EM O N
K érlek, tedd meg. De m ondd, rokon, kitől Szerezted ezt a szép fegyverzetet?
A R CITA S.
A fejdelemtől. S hogy bevalljam az Igazságot, loptam . Szorít talán ?
Nem
P A L E M O N .
A R CITA S.
Nem nagyon nehéz?
P A L E M O N .
H át m ár viseltem K önnyebbet is, de m ajd hozzászokom.
A R C IT A S .
Tűzzem szo ro sra?
PA L EM O N .
Egy kicsit.
A R C ITA S.
N yakadra És bal válladra pánczélt nem akarsz ?
PA L EM O N .
Nem ; hiszen úgy sem harczolunk lovon.
Úgy látom , m ár öröm est küzdenél.
A R C ITA S.
Nekem mindegy.
P A L E M O N .
N ekem is. Jó rokon, Kérlek, húzd kissé feljebb ezt a pánczélt.
Megvan.
A R C ITA S.
PA L EM O N .
No m ost sisakom at.
A R C ITA S.
K arokkal küzdjünk ? S fedetlen
PA L EM O N .
Fürgébbek leszünk így.
A R C ITA S.
H á t a keztyüket használd legalább.
De ezek jobbak : vedd enyéimet.
PA L EM O N .
Köszönöm, Arcitas. Milyen vagyok ? N agyon lefogytam , úgy-e ?
A R C ITA S.
Nem, hitemre, N agyon kevéssé, enyhén b án t veled A szerelem.
P A L EM O N .
Ne félj, biztosra sújt m ég Karom.
A R C ITA S.
Úgy is legyen és ne kímélj ! Majd lesz m it ütnöd.
PA L EM O N .
R ajtad m ost a sor.
Ez a fegyverzet, úgy látszik, nagyon H asonlít ahhoz, a m elyet viseltél Az nap, a m időn elesett a három K irály ; az könnyebb volt valamivel.
A R CITA S.
Jó volt az a fegyverzet, jól emlékszem, Akkor, rokon, túltettél rajtam is.
Vitézségednek p árját soh’se láttam . Az ellenségnek balszárnyát szorítád ; Alig bírtam követni nyom odat, Pedig mesés paripa volt alattam .
PA L EM O N .
Em lékszem ; szép, gyönyörű b a rn a ló volt.
A R C ITA S.
Igen. S m inden hiába volt. V iharként Elém kerültél s óhajom sem ért el.
A mi keveset tettem ott, csak úgy Sikerült, hogy nyom odba lépni vágytam .
PA L EM O N .
Ne légy szerény : vitézséged vezérelt.
A R CITA S.
M ikor először összecsaptatok, Félelm etes m ennydörgés robaja H allatszott az ellen soraiból.
PA L EM O N .
De m ég előbbre szállt rettenthetetlen Vitéz lelked villáma. Várj kicsit.
Szorosra van tán tűzve ez a pánczél.
A RCITA
S-Nem, így jó.
PA L EM O N .
Ne sebezzen semmi más, Csak kardom . Szégyen lenne, h a csekély Zúzódásnál egyebet nem szereznél.
ARCITAS.
Most teljesen jó.
P A L E M O N .
Nos, állj félre hát.
ARCITAS.
Vedd kard o m at. Ez jobb.
PA L EM O N .
Csak tartsd m eg inkább ; K öszönöm . Hisz az élted tőle függ,
H a ez kitart, nem kérek a rem ényből, Becsületem s szent ügyem védjenek.
A R C ITA S.
S engem szerelm em !
f Különbözei oldalakra fordulnak ; azután előrelépnek és meg
állnak,)
Van-e m ég beszédünk ?
PA LEM ON
-C sak ez : testvére volt az én anyám A te anyádnak. S testvér vére az, Melyet mi m ost ontani készülünk.
A te véred foly bennem s az enyém
T e benned s egym ást öljük m eg m agunkban.
K ardom kezemben s ha te ölsz m eg engem ,
Az istenek is m egbocsátnak, én is.
H a van hely a becsületben kim últak Szám ára, b árh a az itt elbukó K ifáradt lelke ju tn a el oda.
Vitézül küzdj. Adsza nem es kezed.
A R C IT A S .
Vedd e kezet. Ilyen b arátilag
Úgy sem szoríthatod m eg soha többé.
PA LEM O N .
Dicsérlek érte.
A R C ITA S.
H ogyha elesem,
Atkozz m eg és mondd, gyáva volt barátod, Mivel az igaz istenítéletben
C sak az bukik el, a ki gyáva volt.
M ég egyszer, ég veled ! PALEMON.
Isten veled ! ( Küldenek. Kürtszó bentről: megállnak.)
A R CITA S.
Nem hallo d ? D őreségünk tö n k re tett.
PA L EM O N .
M ért ?
A R C ITA S.
M ondtam neked, az erdőben vadászik A fejdelem és jaj nekünk, ha itt
Talál s végünk van. Ó Palem onom , Becsületedre s épségedre kérlek, Azonnal rejtőzz újra a bozótba ;
Túl sok időnk lesz m ég a m eghaláshoz.
Kedves rokon, ha m egpillantanak, R ögtön halál vár rád, m ert börtönödből Kiszöktél s rám — ha felfedsz — m ert e földet Nem hagytam el s p aran csát m egvetettem . S ak k o r gúnyolni fog egész világ, hogy Nem es ellentét volt köztünk, de hitvány V égét vetették.
PA LEM O N .
Nem, rokon, elég volt A bujkálásból ; nem halasztóm el A nagy küzdelm et új viadalig ;
Tudom , ravasz vagy s ösm erem cseled.
Gyalázat arra, a ki csüggedő ! Vigyázz —
A R C ITA S.
Ö rült vagy-e ?
PA L EM O N .
Ez óra
Előnyét hadd szerezzem m eg m agam nak, M ert az enyém, ha bárm i fenyeget Később, nem félem így, m int sorsom at.
Erőtlen férfi, tudd m eg, szeretem . Ezt valid be és ebben tem etlek el S veled együtt m indent, a mi utam Elállta.
A R CITA S.
Jó ; jö h et akárm i most,
Te tudd meg, hogy m eghalni is merek
Csak úgy, m iként csevegni vagy aludni.
C sak az ijeszt, hogy dicstelen halált m ond Fejünkre a törvény. Vedd éltedet.
PA L EM O N .
A m ag ad ét vedd inkább, Arcitas.
(Küldenek. Beléptiek Theseus, Emilia, Hippolyt a is kiséret.)
T H E S E U S .
Mily őrült, vakm erő, gaz árulók Ezek, a kik törvényem ellenére C satáznak itten, engedélyem és B ajtársak nélkül, nem m int kijelölt Lovagok. H aljatok m eg m indaketten, C astorra m ondom .
PA L EM O N .
Állj m eg, fejdelem ; Igaz, m indketten árulók vagyunk.
Veled együtt jóságod m egvetettük, S lábbal tapostuk. Palem on vagyok, S szeretni téged nincs okom ; kiszöktem A börtönből. Mit érdem el e tettem , Jól fontold meg. De itt van Arcitas.
G yalázatosabb árulót a föld
Nem hordott m ég, sem álnokabb barátot- Ez az a férfi, kit kiszabadítva
Száműztél, — a ki m egvet téged is, S m indent, a m it teszel s ez álruhában S rendelkezéseddel daczolva, fénylő, Szép csillagod, testvéred követi, Emíliát, kit én vagyok hivatva Szolgálni — ha. a látás vagy a lélek
Első fellobbanása jo g o t ád.
Sőt vakm erőén azt hiszi m agáról, H ogy az övé. Mint hűséges szerelmes, M ost szám on kértem tőle áru lását :
H a, m int beszélik, oly dicső s nem es vagy, A jo g talan n ak szigorú bírája,
Szólj, hogy küzdjünk tovább, ó Theseus, S szolgáltatnék igazságot m agam nak, H ogy megirígyled. Azután vegyed Az éltem et, ak k o r legyen
tiéd-P IR IT H O U S .
O istenek, nem több, m int férfi ez ?
T H E S E U S .
M egesküvém.
ARC1TAS.
Theseus, nem kegyelm et Esdünk ; m eghalni oly gyorsan tudok, Mint te e szót «halál» kim ondani, Es nem rendít m eg jobban. Ám ha ez A férfi engem árulónak mond,
Engedj m eg ennyit : árulás-e hát Szerelem, ily szépség szolgálatában ?
Érette, kit legjobban szeretek,
— S e hitben haljak is m eg — jöttem el, H ogy vérem m el pecsételjem m eg e H itvallásom ; s m iképen én vagyok, Ki ő t szolgáltam híven, becsületben, — A m int m egölöm azt, a ki tagadja, Nevezz h át engem álnok árulónak,
S parancsoddal hogy m iért nem törődtem ? K érdezd e nőt, m iért szép, vagy m iért
Igézi szeme ide lelkemet, K ülönben arczodon halálukért.
E M IL IA .
A rczom ban lenne a h a ra g s a romlás, Mely ellenük fordul ? Saját szem ükben
Van a balvégzet, mely m egöli őket.
De nő leszek s m egszánom őket és A porba hullok, térdem en kegyelm et Kérek. Segíts, testvér : ilyen nemes T ettben m inden nő vélünk könyörög.
(Letérdelnek Theseus előtt.) Király testvérem
H IPP O L Y T A .
O a kötelékre, Mely összefűz.
E M IL IA .
Az irgalom ra, m it m ásban szeretsz És végtelen erényeidre —
H IPP O L Y T A .
Hősi Lelkedre és a szűzi éjszakákra,
Melyek gyönyörét nyújtottam neked —
T H E S E U S .
Ezek hatalm as érvek.
P I R I T H O U S .
És ezekhez H add jöjjön az enyém is ; jó uram , B arátságunkra, a vészes napokra, M elyeket együtt álltunk ki szorongva, M indarra, a m it legjobban szeretsz, C saták ra és e bájos nőre itt —
EM IL IA .
Az érzelemre, melylyel m egtagadnád Egy piruló lány kérését.
H IPPO LY TA
Szemed Fényére, az erőre, melylyel egykor M egesküvél, hogy én fölötte állok Minden nőnek, sőt m inden férfinak,
S m égis legyőztél engem , T heseus —
P IR I T H O U S .
S végül nem es lelkedre, mely jogos K önyörületnek híján nem lehet.
H IP P O L Y T A .
H allgass könyörgő szómra, Theseus.
E M IL IA .
H add esdekeljek én is.
P I R I T H O U S
Irgalom .
H IP P O L Y T A .
K egyelm et adj.
E M IL IA .
Ez ifjú herczegeknek.
T H E S E U S .
H item inog : tegyük fel, hogy irántuk Szánalm at érzek, m int használjam azt fel ?
Rózsa Dezső : Két nemes rokon. 8
E M ÍL IA .
H add éljenek s száműzzed őket inkább.
T H E S E U S .
A szavaid elárulják a nőt.
Szánalm at érzel, ám de nem tudod, Hol használjad. H a éltüket kívánod, Találj ki valam it, mi biztosabb, m int Száműzetés. H át élhet ez a kettő, Szerelem őrült gyötrelm ében égve,.
H ogy m eg ne foszszák egym ást életüktől ? M indennap újra küzdenének érted
S az em berek előtt naponta tűznék K ardjuk hegyére becsületedet.
C sak légy okos s felejtsd el őket itt.
Esküm m el játszom és híreddel is.
K im ondtam és m eghalnak. Jobb, h a éltük A törvény oltja ki. Különben egym ás K ardjától esnek el. Becsületemre Gondolj testvér.
E M IL IA .
Nem es Theseusom , M eggondolatlan volt az eskü ; csak H arag b an tetted és az értelem Meg nem tarthatja. H a ily esküvések Segítségére jő az ak arat,
S gyors te tt is, elpusztulna a világ.
De egy régebbi esküd szem ben áll Ez esküddel ; tán súlyosabb, m elyet Biztos vagyok, jobban szeretsz, mivel Nem szenvedély : szerető gond sugali.
T H E S E U S .
Mily eskü az ?
P IR IT H O U S .
D erék nő, csak előre, bátran.
E M IL IA .
H ogy tőlem nem tagadsz m eg soha semmit, A mit szerényen csak kívánhatok,
S te szabadon m egadhatsz. Most szavadnál F oglak s ha nem tarto d be, vétkezel Becsületed ellen K oldus vagyok most Előtted és irgalm adon kivül
N álam m inden siket fülekre lel.
Csak éltüket kíméld s nem bánom , aztán Tiporják sárb a becsületem is,
A rossz nyelvek. M ért haljon az m eg értem, A ki szeret ? K egyetlen bölcseség vön’, H a a fiatal á g a k száz virágát
Letépnék csak azért, m ert tán a férgek M egrontanák. Theseus, Theseus, A nem es anyák, a kik ezekért Sóhajtozának és az epedő
Szűz lányok, a kik valaha szerettek,
— H a esküdet fentartod én reám És szépségem re szórják átk u k at És gyászdalukban e k ét ifjúért K árhoztatnak, kegyetlenségem ért Pokol gyötrelm ét kívánják nekem S gúnyolva vet m eg m inden nő, örökre.
Az égre kérlek, m entsd m eg éltüket, S száműzzed őket
8*
T H E S E U S .
És mikép tegyem ?
E M IL IA .
Esküdjenek, hogy értem sohasem V álasztja többé őket el viszály.
H ogy nem ösm ernek, országod h a tárát Nem lépik á t s idegenül tekintnek Egym ásra, ha véletlen, útjukon Találkoznak.
PA L EM O N .
S zaggassanak ezer D arabra, de ily esküt nem teszek.
H ogy őt szeretem , azt felejtsem el ? Mind vessetek m eg akkor, istenek ! Nem oly borzasztó m ég szám űzetésünk, Csak kard u n k és ügyünk legyen velünk.
V edd életünket ; nékem kell szeretnem És ak aro k szeretni s rokonom
Meg is kell ölnöm e szerelem ért, Bárhol legyen a földön.
T H E S E U S .
Arcitas, Szólj, megfelelnek e feltételek ?
PA L E M O N .
Gazem ber vón’, ha igent m ondana.
P IR IT H O U S .
Ezek férfiak !
ARCITAS
O uram , soha ! K oldusbot inkább, de ily aljas áron
Nem kell az éltem. Bár azt gondolom , Nem lesz soha enyém, megőrizem A szerelem dicsőségét s halálba Megyek s szemébe nézek elm úlásnak.
T H E S E U S .
Mit tehetek ? M ert szánalom fog el.
P IR I T H O U S .
Sugallatát kövesd.
T H E S E U S .
Emilia,
Ha egyikük halottan itt feküdnék,
— A m int hogy egyre biztosan halál vár — A m ásikat, szólj, férjül elfogadnád ?
M indkettő úgysem örülhet neked.
Fejdelmi vér főijük bennük, m iként T e benned és m indkettő oly nemes, H ogy Fám a eddig nem zengett hasonlót.
Nézz m ost reájuk és ha tudsz szeretni, Vess véget a viszálynak, bárm it is H atározol, jóváhagyom . S ti is.
Beleegyeztek, úgy-e, herczegek ?
PA LEM O N A R C ITA S.
Egész lelkűnkkel.
T H E S E U S .
A kkor hát halál V ár arra, a kit visszautasít.
PA L E M O N . A R C ITA S.
Találj ki bárm ilyen halálnem et.
PA LEM ON .
H a ő ítél el, csak gyönyör halálom.
És a jövendő m eg se született Szerelmesei áldják ham vaim !
A R C ITA S.
N ászágyam sírom lesz, h a ő vet el, Es harczosok zengnek gyászdalt nekem.
T H E S E U S .
Válaszsz tehát.
E M IL IA .
Theseus, nem tudok.
M indkettő oly nemes. Értem hajuk Egy szála sem görbüljön m eg soha.
H IP P O LYTA.
Mi lesz velük ?
T H E S E U S .
H allgassátok parancsom , S becsületemre, m eg kell lennie, Különben éltét veszti m indakettő.
Eredjetek országotokba m ost ; ám Egy hónap múlva visszatérjetek, H árom vitéz lovag kíséretében E helyre, hol pyram ist emelek, S a ki előttünk, kik jelen leszünk, R okonát a rra kényszerítni képes, H ogy m egérintse ezt az oszlopot, Azé legyen Emilia. A másik
Fejét veszítse társaival együtt És zúgolódás nélkül haljanak !
S ne gondoljon rá egy se, hogy e nőért T ö rtén t m inden. íg y jó lesz, herczegek ?
PA L EM O N .
Igen, Arcitas, hadd legyek barátod Egészen addig.
A R C ITA S.
H add öleljelek meg.
T H E S E U S .
Testvérem , m eg vagy elégedve, szólj ?
E M IL IA .
Igen, uram , m eg kell nyugodnom benne, K ülönben hisz m indkettő tönkrem enne.
T H E S E U S .
Je rtek s egym ásnak nyújtsatok kezet S vigyázzatok, lovagi szavatokra, H ogy a kitűzött időig viszálytok Békén pihenjen a nagy szám adásig.
P A L E M O N .
N yugodt lehetsz, uram.
T H E S E U S .
Jeriink ; baráti S fejdelmi bánásm ódban részesítünk.
Majd akkor eldől, győztes ki m arad, S a ki elhull, csak könnyeket arat.
I JELEN ET.
A thén. S zo b a a börtö n b en . (Belép a b ö rtö n ő r és b arátja.)
B Ö R T Ö N Ő R .
Mit hallottál ? Nem m ondtak sem m i m ást Se Palem on szökéséről, se rólam ? Gondolkozzál, uram .
I . BARÁT.
Nincs semmi hír.
Nem hallottam m ás semmit, m ert haza Siettem, m ég m ielőtt véget ért
Az ügy : de láttam , m ég a távozásom Előtt, oly kedvező a hangulat, hogy B ocsánatot is nyer tán m indakettő, M ert Hippolyta s szép Emilia Oly m eghatón könyörgtek térdükön A két ifjúért, hogy habozni látszott Theseus, vájjon a m eggondolatlan Esküt kövesse-e, avagy a két nő Esdő szavát. S m ikor velük k önyörgött A nem eslelkü Pirithous is,
Rem éltem , hogy jól fog végződni minden.
Nem is em líték nevedet, nem is E sett egy szó sem a m enekülésről.
B Ö R T Ö N Ő R .
A dná az ég, hogy minden így m aradjon.
( Belép a második barát.)
2 . BARÁT.
Örvendj barátom , híreket hozok, Jó híreket.
B Ö R T Ö N Ő R
Öröm m el hallom őket.
2. BARÁT.
•
Palem on elhárítá a veszélyt
S bocsánatot szerzett neked ; barátom Felfedte, hogyan és mily eszközökkel Szabadult ki — leányod volt a bűnös, De m egbocsátott néki is urunk.
És a fogoly, hogy hálás is legyen A Ián}' jóságáért, oly hozom ányt
Adott, mely, m ondhatom , nem m egvetendő.
B Ö R T Ö N Ő R .
Jó em ber vagy, m indig jó hírt hozol
1. BARÁT.
Mi lett a vége ?
2 . BA RÁ T.
H át csak az, a mit T erm észetesen várni lehetett.
Akik sohasem kértek m ég hiába, K érésüket h át m ost is teljesíté, És a foglyoknak m egkegyelm ezett.
1. BARÁT.
T udtam , hogy így lesz.
2 . BARÁT.
Ámde m ég újabb Feltételeket is szabott, de róluk
H add szóljak tán alkalm asabb időben.
B Ö R T Ö N Ő R .
Remélem, jók.
2 . BARÁT.
H át, tisztességesek, H ogy aztán jóknak bizonyulnak-e, Nem m ondhatom meg.
I . BARÁT.
Majd eldől idővel.
( Belép a kérő.)
K ÉR Ő .
O jaj, hol van lányod ?
B Ö R T Ö N Ő R .
Mért kérdezed ?
K ÉR Ő .
O szólj, utolszor m ikor láttad ő t?
2. BARÁT.
Nézd csak, milyen feldúlt.
BÖRTÖN ŐR.
Ma reggel láttam .
K ÉR Ő .
S jól érezé m agát, ép volt-e, szólj, Mikor aludt ?
I . BARÁT.
Valóban, különös K érdések ezek !
B Ö R T Ö N Ő R .
Nem valami jól Erezhető m ag át — m ost ju t eszembe — M ert ép m a reggel kérdésem re oly Z avartan, együgyün s gyerekesen Felelt, hogy azt lehetett kom olyan Gondolni róla, hogy őrült szegény.
N agyon bosszantott. De h át szólj, mi tö rtén t ?
K É R Ő .
Csak az, hogy szánakozva nézhetek rád,
Csak az, hogy szánakozva nézhetek rád,