(B elépnek P alem on és A rcitas, fent.)
PA L EM O N .
H ogy vagy, nem es rokon ?
A R C ITA S.
M ondd meg, te hogy vagy ?
PA L EM O N .
Elég erősen, hogy balsorsom at Kigúnyoljam s a háború esélyét Még elviseljem. Félő, hogy örökre Foglyok m aradunk.
A R C ITA S.
Én is azt hiszem.
Türelm esen m egadtam m ár m agam Sorsom nak és m indenben m egnyugodtam
PA L EM O N .
O jó Arcitas, hol van T h éb a m ost ? H ol van dicső hazánk, hol sok b arátu n k És rokonunk ? Sosem látjuk viszont Mindazt, a mi m ég vigaszunk lehetne ?
Nem látunk többé délczeg ifjú serget, A m int lándsát tö rn ek vitézi tornán, Szép úrnőjük festett jelképivel K örülaggatva, m int órjás vitorlás
H ajók ! S aztán, h a m ind egyszerre indul, Üde keleti szélként, valam ennyi
Renyhén tovaszálló felhő elé
Az isteneknek tem plom aiban,
A kik gyűlölnek m inket ; s nem czikáznak T öbbé kezünkben, hogy villám csapásuk Egész seregeket söpörjön el.
A R C ITA S.
Igen, ez a rem ényünk, Palem on Velünk együtt m arad bebörtönözve.
Itt hervad el ifjúságunk virága, Mint korai tavasz ; az ag g k o r is, Jaj, itt talál m int nőtlenekre rán k
Szerető hitves édes ölelése Nem fonja á t nyakunkat sohasem Ezer vágygyal s csókokkal fűszerezve.
Nem lesz utódunk, nem lesz, a kiben
K épm ásunkat szerethetnők, derűt Árasztva ag g korunkra, hogy tanítsuk O két, m int ifjú sasokat, hogyan Irányítsák szem üket ragyogó Fegyverre, m ondván «emlékezzetek, Ki volt atyátok, el ! és győzzetek.»
Majd m egsiratnak szépszemű leányok S dalukban átkozzák a vak szerencsét, A míg belátja szégyenkezve, mily Sérelm et ejtett a term észeten Es ifjúságon. Ez legyen világunk, Senkit sem ism erjünk itt, rajtunk kívül, Ne halljunk m ást, m int óraketyegést, Mely b á n atu n k at szám lálgatja nékünk ? M egérik a szőlő, de nem nekünk, Megjő a nyár is minden örömével S itt m ég hideg-holt tél vesz csak körül.
PA L EM O N .
Nagyon is igaz, Arcitas. Soha
Nem visszhangzik m ár T héba erdejében K utyáinkjcsaholása szózatunkra,
Nem vethetünk hegyes d árd át soha, H ogy a dühödt vadkan, m iként a parthus Nyila repüljön h arag u n k elől, ha
R eá sújt jó aczélu gerelyünk.
Mind e vitéz játék o k , éltető Eleme, tápja nem es szellem eknek, S zám unkra m ár elvesztenek örökre.
R ánk is halál v ár — a dicsőség á tk a — Nyom or s feledés gyerm ekeire.
A R C ITA S.
De Palem on, e mélységes nyom orban, Melyet a végzet zúdított reánk,
Látok vigaszt m ég ; két áldás sugárzik Tisztán ide ; hogyha az istenek Akarják, végzetünket türelem m el Viseljük búban s ha lehet, együtt Örüljünk. Míg Palem on van velem, H aljak meg, h a e hely börtön nekem
PA L EM O N .
Bizony, nagy kincs, hogy sorsunk egybeforrt.
Nagyon igaz, ha együtt szenvedi El két nem es szív a végzet dühét, íg y összenőve, nem veszhetnek el, H a nem a k a rn ak ; ki halálra kész, A lm ában is m eghal s m indennek vége.
A R C ITA S.
Ne használjuk fel m éltón e helyet, A mit m indenki gyűlöl ?
PA L E M O N .
És hogyan ?
A R C ITA S.
Higyjük, hogyr e börtön szentély előttünk, A melyben a gonoszok társaság a
Nem ro n th at m eg : mi m ég ifjak vagyunk S szeretnénk járni a becsület útján,
A melyről gyorsan letérítene, A kár a női csábok : szabad élet, S köznapi társaság, a tiszta szívek
Mérge. Mily áldást nem szerezne m eg A képzelem ? H a így együtt vagyunk, Egym ás kifogyhatatlan gazdagságú Bányái, hitvestársak lehetünk
S vonzalm unk m indig új életre kelne.
L ennénk atyák, barátok, ism erősök, Egész családot is képezhetünk.
Ö rökösöd vagyok ; enyém te vagy. Irigy szándéka hidegítne el.
H a kó r gyötörne, nem tudnál felőle, S tá n vesznem kellene, távol nemes Kezedtől, mely befogná szememet, M eghalnom , a nélkül, hogy az egekhez Im ádkozhatnál értem ; száz esély E lválaszthatna szabad életünkben.
PA L E M O N .
Köszönöm , jó A rcitasom . Beszéded F ogságom at m egkedveltette vélem.
Mily nyom orúság, künn, szabadon élni,
H ogy mind csak árnyék, csillogás, a mit M agával visz, midőn tovasuhan
Az öreg Idő. Mi lett von’ belőlünk, H a o tt m aradunk K reon udvarában, Hol az igazság bűn, hol a nagyok Erényei kéjvágy s tudatlanság, O jó rokon, a kegyes istenek H a nem adják e helyet mi nekünk,
H át m eghalunk, m int ők, m eg nem siratva, Beteg, vén em berekként s népek átk a Síriratuk. M ondjak m ég többet is ?
A R C ITA S.
Oly szívesen hallgatlak, csak beszélj
PA L EM O N .
Kész öröm est. De m ondd, szerette m ár V alaha egym ást jobban k ét b a rá t ?
A R CITA S.
Én nem hiszem.
P A L E M O N .
A m int hogy nem lehet, hogy Baráti kötelékünk elszakadjon.
A RCITA S.
Úgy, m indhalálig ; s azután azokhoz Száll szellem ünk, kik örökké szeretnek.
Beszélj, beszélj tovább !
(Belépnek lent Emilia és kom om ája.)
E M IL IA .
Mily szép e k ert ;
Mindenfelől g y ö n y ö r! Minő virág ez?
K O M O R N A .
Nárczisz, úrnőm.
EM IL IA .
Szép ifjút hívtak így, De balga volt, hogy ö n m ag át szerette.
Nem volt elég leán y ?
A R C ITA S.
( F e n i .)
Folytasd rokon.
PA LEM ON .
Igen.
E M IL IA .
V agy egynek sem volt szíve tán ?
K O M O R N A .
Az ő szépségét egy sem érte el.
E M IL IA .
Te nem lennél oly szép ?
K O M O RN A
Nem, úrnőm .
E M IL IA .
Mily jó leány vagy ! Ám vigyázz, nehogy A jóságoddal visszaéljenek.
K O M O R N A .
Miért, úrnőm ?
E M ÍL IA .
Rosszak a férfiak.
A R C ITA S.
( F e n t.J
Folytasd, kedves rokon.
E M ÍL IA .
Tudsz-e selyemre Hímezni ily virágokat, leány ?
K O M O R N A .
Igen.
E M ÍL IA .
V an egy ruhám , rajt’ ily virágok.
Csinos e szín, nem lenne szép egy aljra ?
K O M O R N A .
Mesés valóban.
A R C ITA S.
Jó Palem onom , Mi van veled ?
R ózsa D ezső : K ét n e m e s rokon. 4
P A L E M O N .
So’ sem éreztem úgy, H ogy börtönben vagyok, m int most.
A R C ITA S.
Mi az ?
PA L E M O N .
O nézz s bám ulj ! Egy istennő van ott
A R C ITA S.
H ah !
PA L E M O N .
Borulj le, hogy ez istennőt imádd.
E M IL IA .
Minden virág között legszebb a rózsa.
K O M O R N A .
Mért, úrnőm ?
E M IL IA .
M ert a szűz jelképe ő : H a nyugati zephyr legyezgeti Körül szeliden, mily félénk szerényen D ag ad s piheg, a m int a napsugár Szemérmes pírja szép tüzébe fül.
H a m eg a bősz észak szele közéig Zordan s vadul, ham ar elrejti szűz Szépségét és kelyhébe zárja ism ét S az ostrom ló szúró tövisre lel csak.
K O M O R N A .
De ijedelme hányszor nyitja m eg A kelyhét, hogy lehull ; m inden leány Jól tenné, h a nem venne róla példát
S m egőrizné becsületét.
E M IL IA .
Ledér vagy.
A R C ITA S.
(Fint.) Mily csodaszép e nő !
PA L EM O N .
M aga a szépség.
E M IL IA . ('Lent.J
M agasan áll a nap. M enjünk be m ár.
Vedd e virág o k at ; őrizd m eg őket, H add lássuk, a művészet képes-e Elérni pazar színpom pájukat.
Csodás jó kedvem van. K aczagni tu d n ék !
K O M O R N A .
Én m eg ide szépen leheveredném .
E M IL IA .
Valakivel ?
K O M O R N A .
H á t attól függ, kivel.
4*
E M IL IA .
H á t menj, keress m ag ad n ak valakit.
( Emilia és komomá/a el.J
P A L E M O N .
Mit szólsz szépségéhez ?
A R C ITA S.
Csodás.
P A L E M O N .
Csupán csodás ?
A R C ITA S.
Páratlanul csodás.
PA L E M O N .
Nem észbontó szerelm et olt belénk ?
A R C ITA S.
H ogy te m it érzel, nem tudom , de engem M egbűvölt, átkozott legyen szemem É rette, m ost érzem bilincsemet.
PA L EM O N .
T e szereted ?
A R C IT A S.
Ki nem szereti őt ?
PA L EM O N .
S epedsz utána ?
A R C ITA S.
Jobban szeretem Szabadságom nál.
PA L EM O N .
Én láttam m eg őt Először.
A R C ITA S.
Az sem m it sem ér.
P A L E M O N .
Ne m ondd azt.
A R C ITA S.
Hisz én is láttam."
PA L EM O N .
De nem kell szeretned.
A R C ITA S.
Nem m int istennőt akarom imádni, M iként te ; én őt bírni vágyom : Mint nőt szeretem és így m indaketten Szerethetjük.
PA L EM O N .
T e ne szeressed őt.
A R C ITA S.
S ki tiltja meg, hogy őt szeressem ?
PA L EM O N .
Én,
Ki őt először láttam m eg s szememmel Először teltem be gyönyörűséggel A szépségén, mely a világ szeme Elé tárul. H a felkelté szerelmed
S rem ényt táplálsz, hogy vágyam at lerontsd, Arcitas, áruló vagy és oly álnok,
Mint mily ham is a jogczím ed reá : B arátság, vér és m inden kötelék Szakadjon el köztünk, h a valaha Gondolsz reá.
A R C IT A S.
S m égis szeretem őt.
S ha éltem, hírem, mind koczkán forogna, íg y kellene cselekednem , szivemmel S lelkemmel érte égek s ha ezért Veszítlek el, ég áldjon téged is.
H add m ondjam újra, hogy szeretem őt, S szeretni épp oly m éltó és szabad V agyok s jogczím em szépségére is van Olyan, m int bárm ilyen Palem oné, V agy bárkié, a ki em ber szülötte.
P A L EM O N .
B arátom nak neveztelek ?
A R C ITA S.
Igen,
S an n ak találtál. M iért vagy oly felindult ? Beszéljünk csak nyugodtan. Nem vagyok
Véredből vér, lelkedből lélek én ? Nem m ondtad-e, hogy Palem on vagyok.
S te m eg Arcitas vagy ?
PA L EM O N .
De m ondtam .
A R C ITA S.
S nem érint épp úgy engem is a bánat, Ö röm , h a ra g és félelem, a mely B arátom é ?
P A L EM O N .
Igen, elismerem.
A R C ITA S.
Nos hát, m ért bánsz ily álnokul velem, Idegen, nem telen rokoni m ódra, M egfosztva attól, hogy én is szeressek ? Beszélj igazat, azt hiszed talán,
Hogy látására m éltatlan vagyok ?
PA LEM O N .
Nem, ám de tőled igazságtalanság Von e látványnak folytatást szerezni.
a r c i t a s.
H a ellenségem m ás pillantja m eg Először, én m aradjak o tt nyugodtan, Becsületem elvessem s én ne küzdjek ?
p a l e m o n.
Nem, ha egy ellen áll csak szembe véled.
A R C ITA S.
De ha ez az egy épp engem keres ?
PA L EM O N .
Nyilatkozzék ez az egy s tetteidben Szabad vagy ; de ha ezt a nőt követnéd, Légy átkozott, m int az, a ki hazáját Gyűlöli, m egbélyegzett gaz.
A R C ITA S.
Ő rült vagy ?
PA L EM O N .
Azzá kell lennem , míg nem józanodsz ki, M ert engem érint s h a ez őrületben Elvenném élted, úgy jo g g a l teszem.
A R C ITA S.
Fúj ! Mint a gyerm ek, éppen úgy beszélsz.
Én akarom szeretni, kell s m erem Szeretni és van rá jogom .
P A L E M O N .
Ó m ért nem Lehet ham is éned s b aráto d oly
Szerencsés s csak egy óráig m osolyogna R ánk a szabadság fénye, hogy
Kezünkbe kapnók jó k ard u n k at újra, Majd m egtanulnád tüstént, m it jelent Szerelm étől valakit m egrabolni ! A zsebtolvajnál aljasabb vagy ebben.
Az ablakon csak egyszer dugd ki fődet, Lelkem re ! Élted odaszegezem.
A R C ITA S.
O dőre, nem m ered s nem is tudod, Hisz gyenge vagy- Fejem kidugjam -e ? Egész testem m el átvetem m agam S a kertbe ugróm , h a m eglátom újra, K arjába szököm , hogy bosszantsalak.
P A L E M O N .
Ne többet, jő a börtönőr. H a élek, Bilincseimmel beverem fejed.
A R C ITA S.
T edd meg.
( Belép a börtönó'r.J
B Ö R T Ö N Ő R .
Bocsánat, uraim.
PA LEM ON
-Mi baj ?
B Ö R T Ö N Ő R .
Arcitas, a királyhoz kell sietned, H ogy m ért, azt nem tudom.
A R C ITA S.
Készen vagyok.
B Ö R T Ö N Ő R .
Palem on herczeg, így h át egy időre N em es rokonod nélkül kell m aradnod
P A L EM O N .
Csak vidd el ; bár vihetnéd éltem et.
( B'jrtönSr elmegy Arcita*sal.)
M ért küldtek érte ? T á n csak nem akarják Őhozzá adni nőül ! Hisz csinos,
S valószínű is, hogy a fejdelemnek, F eltűnt a külseje és szárm azása.
De ilyen álnok, hogy lehet b arát Ily áruló ? H a ily szép s ily csodás H itvest szerez, so’sem szabad szeretni T öbbé a becsületes férfinak-
De csak m ég egyszer láth atn ám ez angyalt Á ldott e k e rt s áldottabb a gyüm ölcs S virág, mely úgy virágzik, hogy szeme A ranysugara éri. Ó cserébe
A dnám egész b o ldogságát jövőm nek, H a én lehetnék az a kis fa ott, Az a virágzó szép baraczkfa. Mint Terjeszteném ki vágyó karjaim Egészen ablakáig, mily gyüm ölcsöt T erem nék néki ! M éltót istenekhez ; G yönyört és ifjúságot kétszeresen Á rasztana reá, ha ízleli.
S ha m ég nem volna mennyei, olyan H asonlóvá tenném az istenekhez, H ogy retteg ésü k et felkeltené,
S akkor tudom , hogy enyém lesz szerelme.
( Belép a börtönör.J Nos, börtönőr, A rcitassal mi van ?
B Ö R T Ö N Ő R
Szám űzték. Pirithous eszközölte
Ki, hogy szabad legyen. De nem szabad
Soha e honba visszatérnie, A mire esküt kellett, hogy tegyen.
PA L EM O N .
Mily boldog férfi ! V iszontlátja T hébát, Ahol m erész és ifjú harczosinkat Fegyverre szólíthatja, kik szavát K övetik és betörnek, m int a túzár.
H a A rcitas érette szállna harczba, H ogy e szerelm éhez m éltó lehessen, Minő szerencse sugározna rá ! H a elbukik, hideg és gyáva lélek, Milyen dicsőn vívhatná ki m agának, H a nem es a szíve. L ennék szabad bár, Mit vinnék véghez, csodatetteket ! H ogy férfiassá változnék a lány is, Ki szűzi pírban ég m ost s a rra törne, H ogy m eghódítson.
B Ö R T Ö N Ő R .
Még egy megbízásom V an a szám odra.
PA L EM O N .
Az, hogy éltem et vedd ?
B Ö R T Ö N Ő R .
Nem ; csak m ás helyre kell távoznod innen, N agyon nyitott helyen vagy itt.
P A L E M O N .
Vigye
Az ö rd ö g azokat, kik irigyelnek.
K önyörgök, ölj meg.
B Ö R T Ö N Ő R .
S aztán lógjak érte.
PA L EM O N .
Én ölnélek meg, hogyha lenne kardom .
B Ö R T Ö N Ő R .
Miért, uram ?
P A L E M O N .
M ert ily szörnyű, siralm as H írek hozója vagy s az életet
Nem érdem ied meg. Nem m egyek el innen.
b ö r t ö n ő r.
De kell, uram.
PA L EM O N .
S a k e rte t láthatom majd ?
b ö r t ö n ő r.
Nem.
PA L EM O N .
A kkor én itt ak aro k m aradni.
b ö r t ö n ő r.
Erőszakhoz kell nyúlnom, hogyha nem jössz.
Veszélyes vagy ; súlyosb bilincseket kapsz.
P A L E M O N .
Csak tedd m eg ; úgy m egrázom őket én, H ogy új tánczom tól nem is tudsz aludni.
H át m ennem kell ?
B Ö R T Ö N Ő R .
Ez ellen nincs segítség.
PA L EM O N .
Isten veled hát, kedves ablakom , V ihar ne bántson s rázzon sohasem ! O d rág a hölgy, ha tudod, mi a bánat, Gyötrelm eim ről álmodj. Jer, tem ess el.
( E l m in d k e tte n .)
III. JE L E N E T .