A „közjó” és a „jólét” különbözősége

Az Európai Unió és az Egyház megközelítésében az alapvető különbséget a feljődés mi-benlétéről alkotott felfogásban lehet tetten érni. Az EU szemléletének középpontjában a „né-pei jólétének előmozdítása áll,”⁶⁰³ amely alapvetően gazdasági jellegű célkitűzés. Jóllehet, a Lisszaboni Szerződéssel – jelen dolgozatban részletesen elemzett módon – elmozdulás figyel-hető meg a kizárólagosságra törekvő gazdasági szemlélettől egyfajta értékalapú hozzáállás irányába. Azonban az Unió működésének egészét tekintve igen szembetűnő a gazdasági

602 J.H.H.W^EILER: Keresztény Európa. Budapest: Szent István Társulat. 2007. 47.

603 Vö. EUSz. 3. cikk (1) bekezdés.

szemlélet túldimenzionáltsága, szinte kizárólagossága. Az Egyház a gazdaság problémáival az Egyház társadalmi tanításának keretében foglalkozik leginkább.⁶⁰⁴ A gazdasággal kapcsolatos egyházi felfogás bemutatásának érzékeltetésére a gazdaság három különböző értelmezési formáját lehet elkülöníteni, úgy mint tudományt (amely a gazdagodásra irányuló viselkedése-ket és azoknak egy rendszerbe való integrálódását vizsgálja), tevékenységet (mint bizonyos alanyok tevékenységét), illetve rendszert (olyan intézményeket és szabályokat, amelyeknek keretében az alanyok tevékenysége folyik).⁶⁰⁵ Az Egyház társadalmi tanítása leginkább az utóbbi jelenségekre reagál, minthogy azok nem annyira elméletekhez kötődnek, hanem sokkal inkább tényekhez, és mivel a gazdasági folyamatok az egyes emberek szabad döntéseinek és állásfoglalásainak az eredményei, az erkölcsi, illetve etikai vizsgálat tárgya lehet. Erdő Péter szerint a gazdaság annyiban van alávetve az erkölcsi megítélésnek, amennyiben emberi cse-lekvésekből áll, vagyis teljes egészében.⁶⁰⁶ Meg kell ugyan jegyezni, hogy éppen ezeknek a folyamatoknak a rendkivüli összetett mivoltja és bonyolult struktúrája miatt felvetődik a ké-tely, hogy az olyan összetett rendszerek esetében, mint amilyen a nemzetközi globalizációs folyamatok árnyékában mind bonyolultabbá váló gazdasági meghatározottságok, az egyén vajon képes-e szabad és tudatos döntést hozni, és ilyen módon felelősséget vállani a szemé-lyes (gazdasági jellegű) döntéseiért. Ennek a kihívásnak az érzékeltetésére jelenik meg a teo-lógia nyelvezetben a strukturális bűn fogalma, amely az olyan helyzetekre világít rá, ahol az egyén szabadsága korlátozottá válik bizonyos helytelen struktúrák által.⁶⁰⁷ Mindenesetre a társadalmi folyamatok az egyének hozzáállásának egészéből adódnak össze, éppen azért gaz-dasági folymatokat lehet értékelni etikai szempontból – akár uniós szinten is.

Az Egyház tanításában a XIX. század derekáig egyfajta bizonytalanság volt megfigyelhe-tő, amely arra ösztönözte a keresztény alapokról kiinduló gondolkodókat, hogy a társadalmi, gazdasági valóságot, annak működését az igazságos társadalom építésének távlatába állít-sák.⁶⁰⁸ Az Egyház társadalmi tanításában fokozatos nyitás figyelhető meg a szaktudományok

604 ERDŐ PÉTER: Gazdaság és erkölcs. Köz-gazdaság, 2013, 2. 63.

605 Uo.

606 ERDŐ PÉTER: Gazdaság és erkölcs. Köz-gazdaság, 2013, 2. 63.

607 AZ IGAZSÁGOSSÁG ÉS BÉKE PÁPAI TANÁCSA:Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma.Budapest:

Szent István Társulat,2004. 119. pont: „Olyan függőségekről és akadályokról van szó, amelyek hatása sokkal tovább tart az egyén rövid életpályáján elkövetett tetteinél, és amelyek kölcsönhatásba kerülnek egymással a népek fejlődése során is, aminek elodázása és lassítás ugyancsak ebben a megvilágításban ítélhető meg. Úgy tűnik, az Isten akaratával, valamint az embertárs javával elentétes cselekedetek és magatartásmódok, továbbá ezek által gerjesztett struktúrák ma döntően kétfélék: „az egyik a profitra való kizárólagos törekvés, a másik a hatalomvágy, amely saját akaratát törekszik rákényszeríteni másokra, éspedig tehetjük hozzá a pontosabb lerás kedvéért, bármi áron”.

608 E^RDŐ P^ÉTER: Gazdaság és erkölcs. Köz-gazdaság, 2013, 2. 65.

irányába, elismerve azok mind szélesebb legitimitását és a saját területükön való létjogosult-ságát, azonban a közgazdaságtudomány katolikus művelői érzékeltek magában a szaktudo-mányban is bizonyos világnézeti előfeltevéseket, amelyek szerintük kritikára szorultak. Ebben a körben az ember túlzottan individuális felfogását kifogásolták, valamint a társadalom mate-rialista jellegű szemléletét, illetve azt is észrevételezték, hogy a gazdaságtudomány világán belül nem talál a szakma eszközöket a saját filozófiai kiindulópontjának meghatározására.⁶⁰⁹ Ennek megfelelően a gazdaságról való gondolkodással kapcsolatos keresztény reflexió arra irányult, hogy az egész gazdasági tevékenység célját jobban megvilágítsa, amelyhez egy telje-sebb emberkép szükségeltetik.⁶¹⁰ Ezzel jutunk ismételten ahhoz az alapfetevésünkhöz, hogy a tárasadalmi folyamatok értékeléséhez – így a gazdasági folyamatok esetében is – az emberről alkotott kép alapján tudunk értékítéletet alkotni.

Ebben a vonatkozásban az Európai Unió és az Egyház álláspontja markáns eltérést mutat, még ha nehezen megragadható is, hogy az előbbi valójában milyen emberképpel rendelkezik.

Az mindenesetre egyértelmű, hogy az Egyház emberképe teológiai ihletettségű, amely spiri-tuális, illetve transzcendes dimenzióval rendelkezik, így az emberi fejlődés, illetve kiteljese-dés vonatkozásásában ezek a szempontok meghatározó jelentősséggel bírnak. Az Európai Unió emberképére vonatkozóan a jogi és közéleti viszonyokat elemezve igyekezhetünk követketetéseket levonni, amelyel kapcsolatban ehelyütt csupán két dolgot emelek ki. Egy-részről az Európai Unió jogában a gazdasági jellegű jogszabályok messzemenőleg meghalad-ják a kultúrával vagy szociális dimenzióval kapcsolatos szabályokat, illeve az emberképpel kapcsolatos filozófiai előfeltevések bár rendkívül sokszínű, plurális hozzáállásokból tevődnek össze, alapvetően azzal a liberális gazdaságpolitikai felfogással mutatnak rokon vonásokat, amelyek az Unió fejlődésének központi elemét képezik. Szemléletesen mutat rá az Egyház aggodalmára Ferenc pápa megnyilatkozása, aki a négy nem rezidens szentszéki diplomata előtti beszédében rámutatott, hogy a világ elfogadja a pénz uralmát saját magunk és a társada-lom fölött. Utalt arra, hogy a jelenlegi pénzügyi válság elfeledteti velünk annak eredetét, amely mély antropológiai válságban gyökerezik. Abban, hogy tagadjuk az ember elsőbbségét, és így az ősi aranyborjú imádása új és könyörtelen képet talált a pénz fetisizmusában, az arc és hiteles emberi cél nélküli gazdaságban.⁶¹¹ Ferenc pápa tovább elemzi az emberről alkotott szemlélet különbözőségét és kiemeli, hogy „[a]z ember a mai antropológiai nézet szerint pusztán fogyasztói igényeire korlátozódik. Sőt, magát az embert is fogyasztói terméknek

609 ERDŐ PÉTER: Gazdaság és erkölcs. Köz-gazdaság, 2013, 2. 64.

610 Uo.

611http://hu.radiovaticana.va/news/2013/05/16/%E2%80%9Eaz_etika_bosszantja_azokat,_akik_im%C3%A1dj%

C3%A1k_a_p%C3%A9nzt._ha_nem_osztjuk_me/ung-692799

kintik, amelyet használat után el lehet dobni.”⁶¹² Ferenc pápa kitér arra az egyre csak fokozó-dó egyensúlyhiányra, amely a szegények és a gazdagok között van, és amely szerinte arra is visszavezethető, hogy a szolidaritás (ami a szegények kincse) gyakran ellenkezik a pénzügyi és gazdasági érvelésekkel. Kifejti, hogy ez az egyensúlyhiány azoknak az ideológiáknak a terméke, amelyek a piacok és a pénzügyi spekuláció abszolút autonómiáját mozdítják elő és tagadják, hogy az államoknak joguk van az ellenőrzéshez, amelyeknek pedig az lenne felada-tuk, hogy a közjót szolgálják.

Ezzel érünk el az Egyház és az Európai Unió gazdaságról alkotott felfogásának valódi különbözőségéhez, amely meglátásom szerint abban gyökerezik, hogy az Egyház a közjót jelöli meg minden társadalomszervező erő fő célkitűzésének, míg az EU jólétről beszél, amelynek középpontjában a fogyasztói attitűd és a javak felhalmozása áll. Dolgozatomban korábban részletesen utaltam rá, hogy a közjó fogalma mennyivel komplexebb megközelítést igényel, azonban igen figyelemreméltó ebben az öszefüggésben ahogy Ferenc pápa az etika jelentőségől beszél, azokkal szemben, akik visszaélésszerűen valósítják meg a gazdasági cse-lekedeteiket. Szerinte „az ilyen magatartás mögött az etika, Isten elutasítása áll.” Úgy látja, hogy amint a szolidaritás, az etika is sok ember számára elfogadhatatlan, mert az „túlságosan humánus, relativizálja a pénzt és a hatalmat.” Ferenc pápa kiemeli, hogy véleménye szerint

„az etika (természtetesen nem ideológiai eredetű) az, amely segíthet abban, hogy egy embe-ribb egyensúlyt és tárdadalmi rendet teremtsünk.”⁶¹³ Mindezekre tekintettel említésre méltó lehet az Angela Merkellel folyatott beszélgetését követő nyilatkozat, amely során a felek köl-csönösen egyetértettek abban, hogy „nem az az ember van a gazdaságért, hanem a gazdaság-nak kellene az embert szolgánia.”⁶¹⁴