Az Európai Unió joga és az etika – általános szempontok

José Manuel Barroso szerint az Európai Unió működtetésében és létrehozásában az uniós jognak elsődleges szerepe van. A jog az, ami az Európai Uniót megkülönbözetezi más nem-zetközi szervezettől, és kizárólag a jog uralma lehet az, ami összetartja ezt az európai kezde-ményezést.¹ Valóban, az Európai Unió elsősorban a kiépített jogi keretek között működik. A gazdasági és politikai döntések túlnyomórészt jogszabályok formájában jelennek meg, ame-lyek hatálybalépésük után jogok és kötelezettségek forrásául szolgálnak az uniós szervek, a tagállamok és a magánfelek számára.² Az uniós jog esetében éppen ezért igen nehéz a jogot önmagában véve szemlélni, hiszen a politikai, a gazdasági, a szociológiai határterületek rend-kívüli nagy jelentőséggel bírnak az egyes jogi aktusok elfogadása mögötti motivációk között.

Ahogy Francis Snyder fogalmaz „nyilvánvalóbban, mint bárhol másutt, az európai közösségi jog a politika, a közgazdaság és a jog szövevényes hálózata […,] amely csakis […] interdisz-ciplinárisan, kontextuálisan, vagyis kritikailag közelíthető meg.”³ Az uniós jog vizsgálatának helyes kiindulópontja a speciális és rendkívül összetett kontextus értelmezése. Ez az az értel-mezési tartomány, amelyben el lehet és el kell helyezni az uniós jogi folyamatokat.

1 BARROSO,JOSÉ MANUEL: Uniting in peace: the role of Law in the European Union. Jean Monet előadás. EUI Firenze, 2006. március 31.

2 BLUTMANN LÁSZLÓ: Az Európai Unió joga a gyakorlatban. Budapest: HVG–ORAC, 2010. 116.

3 SNYDER,FRANCIS: New directions in European Community. Law, Journal of Law and Society, 1987, 1. 167.

Idézi V^ARGA C^SABA: Jogrendszerek, jogi gondolkodásmódok az európai egységesülés perspektívájában (Ma-gyar Körkép – Európai Uniós összefüggésben). Budapest: Szent Istcán Társulat, 2009. 185.

Barroso idézi és méltatja első elődje Walter Hallstein megállapítását a jog Európai Kö-zösség létrehozásában játszott szerepére vonatkozóan. E szerint az Európai KöKö-zösség vég-eredményben a jog teremtménye. A jog tette lehetővé Európa békés egyesítését, ellentétben más korábbi – erőszakot is alkalmazó – európai egységesítési kezdeményezésekkel, amelyek rendre elbuktak.⁴ Az Európai Unió túlmenően azon, hogy a jog megközelítéséből értelmezhe-tő, egyúttal a jog forrása is. A formális jog valósága ad dinamizmust és lendületet az európai integrációnak, mely nélkül az EU nem különbözne más államszövetségektől. Karen J. Alter megfogalmazása szerint „[a]z Európai Unió jogrendszere a lehető leghatékonyabb létező nemzetközi jogrenddé vált, szembetűnő kontrasztban a nemzetközi jog és a nemzetközi bíró-ságok tipikus gyengeségével.”⁵ Mindezek alapján az EK – és értelemszerűen az EU is – egy önálló, minden korábbi megjelenési formától elhatárolható önálló jogrendszert alkot.⁶ Az EU mint jogrendszer – folytatja Barroso – több annál, mint csupán egy technikai jellegű szerve-ződés, amely a belső piac működtetésére jött létre. Az EU más autonóm jogrendszerekhez hasonlóan képes arra, hogy az intézményei által hozott jogszabályok legitimitását garantálja és védelmet nyújtson azoknak, akik valamilyen oknál fogva kárt szenvednek az ilyen kezde-ményezések következtében. Így tehát Barroso szerint, amikor „európai közösségi jogról” (ma:

uniós jogról) beszélünk, akkor azt a lényegi részt érintjük, amiről az EU valójában szól. Így tehát a jog az, ami a szerepét és hatását tekintve minőségileg megkülönbözteti az Európai Uniót egy nemzetközi szervezettől.

Az Európai Unió pontos definiálása problematikus, nehéz egyértelmű választ adni arra a kérdésre, hogy mi az EU valójában. Ahogy Andrew Williams megjegyzi, „az Európai Uniót lehetetlen bárhová besorolni. Olybá tűnik, mintha alakváltó karaktere volna. Az egyik pilla-natban nemzetközi szervezet s a következőben már államalakulat van készülőben. Majd ismét a hagyományos besorolások határait átszelő szerveződés, amely lebeg a különböző rezsim-kategóriák között-közepette.”⁷ Még élesebben írja le az Unió karakterisztikáját Jo Hunt és Jo

4 BARROSO i. m., lásd: Hiba! A könyvjelző nem létezik.. lábjegyzet.

5 ALTER,KAREN J.: Establishing the Supremacy of European Law The making of an International Rule of Law in Europe. Oxford & New York: Oxford University Press, 2001. 258. Idézi VARGA im.185., lásd: Hiba! A könyv-jelző nem létezik.. lábjegyzet.

6 Ezt a szemléletet következetesen képviseli, illetve az integráció kezdetétől fogva kikényszeríti az Európai Bíró-ság. Vö. 26-62. sz. ügy. NV Algemene Transport- en Expeditie Onderneming van Gend & Loos kontra Nederlandse administratie der belastingen. 1963. „[a] Közösség a nemzetközi jog új jogrendjét képezi, melynek javára az államok, bár szűk területeken, de korlátozták szuverén jogaikat, és amelynek alanyai nemcsak a tagál-lamok, hanem azok állampolgárai is.”

7 W^ILLIAMS,A^NDREW: The ethos of Europe: values, law and justice in the EU. Cambridge: Cambridge Univer-sity Press, 2010. 2.

Shaw, akik szerint „végül is maga az Európai Unió sem más, mint egy folyvást megvalósuló politika.”⁸

Többfajta üzenete is lehet annak, hogy az Európai Bizottság elnöke és számos européer személyiség számára az uniós jog lett az európai integráció egyik legfontosabb építőköve, de ez a tény egyúttal valaminek a hiányaként is értelmezhető. Az Európai Unió egy nemzetek felett álló szupranacionális szerveződés, amely Európa történelmét tekintve rendkívüli vállal-kozásnak minősül, alapjául kétségkívül nemes inspiráció szolgál: Európa népei számára a tartós és stabil béke megteremtésének a szándéka.⁹ A jog európai integrációban betöltött ki-emelkedő szerepe azonban egyúttal azt is mutatja, hogy a kezdeti nemes inspiráció ellenére, semmilyen közös meggyőződés vagy egységes célkitűzés nem bizonyult olyan meghatározó erejű összetartó erőnek, amely alkalmasabbnak mutatkozott volna az integrációnak végső ér-telmet adni. Így a jog – mint a társadalmi együttélés magas absztrakciós szinten megnyilvánu-ló kötelező érvényű vamegnyilvánu-lósága – az az eszköz, amelyik képes a rendkívül összetett szerveződést összetartani és működésének irányt szabni. A jog az időről időre változó politikai projekt ál-cázásának a társtettesévé vált, aminek következtében az integráció világos legitimitása és cél-zatossága hiányában, a jog kísérel meg meggyőző legitimitást kölcsönözni az Uniónak.¹⁰ Eh-hez az állapothoz kapcsolódnak olyan kísérő jelenségek, mint az uniós joganyag nagyságrend-je és annak mélysége, annak tartalmi és minőségi aránytalanságai. Ha csak a jogi kötőerővel rendelkező normaszöveget próbálnánk meg valamiféleképpen feltérképezni és rendszerezni, meglehetősen kétes kimenetelű vállalkozásba fognánk.

Hasonlóan az uniós joganyag mennyiségéhez, az uniós jog érvényesülésének kötelező ereje is kivételesnek mondható más nemzetközi jogi rendszerekhez képest. Az uniós jog érvé-nyesülését rendkívül hatékonyan támogató fórum az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban úgy is, mint Európai Bíróság és EuB), amely jogfejlesztő tevékenységével rendkívüli módon hozzájárult az uniós jog érvényesüléséhez, amely megoldás szintén a jog struktúráján belüli eszközöknek köszönhető. Kieran ST C Bradely az Európai Bíróság szerepét politikai

8 JO,HUNT –JO,SHAW: Fairy Tale of Luxembourg? Reflections on Law and Legal Scholarship in European Intergration 30. Idézi VARGA i. m. 186., lásd: Hiba! A könyvjelző nem létezik.. lábjegyzet. Jelen sorok szerző-jének – aki a gazdaságirányításért felelős minisztérium illetékes szakértőjeként tevékenykedett – a tapasztalata ennek a sommás megállapításnak nem mond ellent (lényegében véve), különösen, ha a 2012. év első, illetve második negyedévében zajló folyamatokat vizsgáljuk.

9 Lásd Robert Schuman francia külügyminiszterként 1950. május 9-én közreadott nyilatkozatát, amely jelentősen hozzájárult az európai integrációs folyamat beindulásához. „A világbékét csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető veszélyekkel arányban álló kreatív erőfeszítéseket teszünk.” http://europa.eu/about-eu/basic-information/symbols/europe-day/schuman-declaration/index_hu.htm

10 Vö. W^ILLIAMS i. m. 18., lásd: Hiba! A könyvjelző nem létezik.. lábjegyzet.

ségűnek tartja és megjegyzi, hogy az EuB a saját esetjoga kialakításakor figyelemmel volt arra, hogy elkerülje a legbefolyásosabb tagállamok esetleges ellenérzéseit.¹¹ Az Európai Bíró-ság fejlesztette ki az uniós jog közvetlen hatályának,¹² közvetett hatályának,¹³ az uniós jog szupremáciájára vonatkozó,¹⁴ valamint az uniós hűség (szolidaritás) elveit,¹⁵ amelyeket kö-vetkezetesen ki is kényszerít, és ezzel az uniós jogot a tagállami jogrendszerek szintje fölé helyezi. Az a körülmény, hogy az Európai Bíróság jogfejlesztő tevékenységéből fakadnak olyan meghatározó jogelvek, amelyek garantálják az uniós jog hatékony érvényesülését, a tagállami joggal szembeni elsőbbségét, egyúttal azt is jelenti, hogy az uniós jog érvényesülé-sének keretei túlmutatnak azon, amit a közösséget létrehozó tagállamok szerződésben rögzí-tettek, illetve eredendően politikai értelemben felvállaltak volna.¹⁶ Az uniós jog szupremáciá-járól szóló cikkely¹⁷ egyike az Alkotmányos Szerződés azon kevés lényegi vívmányainak, amely nem került átültetésre a Lisszaboni Szerződésbe, így ma sem képezi az

11 KIERAN ST.BRADELY: The ’political role’ of the European Court. In J.H.H.WEILER (szerk.): Advanced Eu-ropean Union Legal Practice Teaching Material CEU–SUN, Department of Legal Studies, 2010. 136.

12 26-62. sz. ügy. NV Algemene Transport- en Expeditie Onderneming van Gend & Loos kontra Nederlandse administratie der belastingen. 1963.

13 14/83. Sabine von Colson és Elisabeth Kamann kontra Land Nordrhein-Westfalen [1984] EBHT 01891 26.

pont; C-106/89. Marleasing SA kontra La Comercial Internacional de Alimentacion SA. [1990] EBHT I-04135, 8. pont. A közvetett hatály elvével kapcsolatosa részletesen lásd BLUTMAN LÁSZLÓ: Az Európai Unió joga a gyakorlatban. Budapest: HVG–ORAC, 2010. 351.; illetve V^ÁRNAY E^RNŐ – P^APP M^ÓNIKA: Az Európai Unió joga. Budapest: CompLex, 2010. 321.

14 6-64. sz. ügy, Flaminio Costa kontra E.N.E.L. [1964] Európai Bírósági Határozatok Tára angol különkiadás 00585. o.

15 39-72. sz. ügy, Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság. [1973] Európai Bírósági

Határo-zatok Tára 00101. oldal. 25. pont. [This falilure of the duty of solidarity accepted by the member states by the fact of their adherence to the Community strikes at the fundamental basis of the Community legal order.]

16 A van Gend en Loos előzetes döntéshozatali eljárásban a beavatkozó tagállamok hivatkozva a szerződést megkötő államok szerződéskötéskor feltételezhető szándékára, úgy érveltek, hogy az Alapító Szerződést nem lehetett úgy értelmezni, hogy arra magánfelek közvetlenül hivatkozhatnának. Azonban a Bíróság az ügy kapcsán ellenkező álláspontra jutott, és bevezetette a közvetlen hatály elvét. Vö. 26-62. sz. ügy. NV Algemene Transport- en Expeditie Onderneming van Gend & Loos kontra Nederlandse administratie der belastingen. 1963. [„A hol-land és a belga kormány vitatja a Bíróság hatáskörét azzal az indokkal, hogy ebben az esetben nem a Szerződés értelmezésével, hanem annak Hollandia alkotmányjogának keretében való alkalmazásával kapcsolatos kérelem-ről van szó. Különösen nem tartozik a Bíróság hatáskörébe az, hogy nyilatkozzék az EGK-Szerződésnek a hol-land jogszabályokkal, vagy a Holhol-landia által kötött és nemzeti jogába beillesztett más megállapodásokkal szem-beni elsőbbségéről; ilyen probléma megoldása (…) a nemzeti bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik.”]

17 Szerződés az európai alkotmány létrehozásáról. Az Európai Unió Hivatalos Lapja, C 310. 47. évfolyam, 2004.

december 16. Közleményszám: 2004/C 310/01. I-6. cikk. Az uniós jog. „Az Alkotmány, valamint az Unió in-tézményei által a rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása körében alkotott jog a tagállamok jogával szemben el-sőbbséget élvez.”

sek részét, mégis olyan meghatározó jelentőségű, az EuB által kifejlesztett jogelvről van szó, amely alapjaiban befolyásolja az uniós jog és a tagállami jog viszonyát.

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye¹⁸ és az annak értelmezésével felruházott strasbo-urgi emberi jogi fórum szintén egyre nagyobb befolyást gyakorol az uniós jogra, hosszú és igen nagy jelentőségű folyamat következményeként. A Lisszaboni Szerződés elfogadásával az Európai Unió hivatalosan is csatlakozni fog az Egyezményhez,¹⁹ amely csatlakozás pontos jogi körülményei ugyan még nem tisztázottak, de mindenféleképpen kiemelkedő jelentőség-gel bír az uniós alapjogvédelmi jogfejlődéssel összefüggésben.²⁰ Megjegyezendő, hogy az Emberi Jogi Európai Bíróság egy olyan (bizonyos szempontból jól megszolgált presztízzsel bíró) nemzetközi fórum, amelynek egyre inkább növekvő befolyása tapasztalható a részes államok jogi megoldásira; azonban a befolyásának mértékével összevetett legitimációja nem mindenki számára teljesen megnyugtató.²¹ Legáltalánosabban az alapjogvédelemmel kapcso-latos kérdések merülnek fel a strasbourgi bíróság joggyakorlatában, amelyek nemcsak az egyes államok konkrét jogi megoldásaira vannak hatással, de a törvényhozására, illetve a poli-tikai értékválasztásra gyakorolt befolyása is európai szinten meghatározó jelentőségű.

Az Európai Unió alapjogvédelmi fejlődése során fontos lépcsőfok az Európai Unió Alap-jogi Chartájának elfogadása. A dokumentum kidolgozása annak a folyamatnak a részeként is értelmezhető, amelyik arra irányult, hogy az EU alapjogvédelmi mechanizmusa megfelelő szintre jusson, így a jogalkotás oldaláról is megjelent egy ösztönző az Európai Bíróság orga-nikus alapjogvédelmi fejlődése mellett és annak elősegítése érdekében. A Charta megszöve-gezésére 1999-ben fölállítottak egy testületet, amelyet Roman Hercog a német alkotmánybíró-ság korábbi elnöke vezetett. A dokumentum szélesebb legitimációja érdekében a munkájában részt vettek az uniós intézmények delegáltjai, a nemzeti parlamentek képviselői, tagállamok

18 Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről. Róma, 1950. november 4. [Rövidebb címén:

(11. és 14. kiegészítő jegyzőkönyv által módosított) Európai Emberi Jogi Egyezmény]

http://www.echr.coe.int/NR/rdonlyres/01BD2C9F-96C5-4AC7-A4F6-389A89ACEE24/0/Convention_HUN.pdf

19 Az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata. Az Európai Unió Hivatalos Lapja. C 326. 55. évfolyam. 2012. október 26. Közleményszám:

2012/C 326/01. Az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikk (2) szerint „Az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez. Ez a csatlakozás nem érinti az Uniónak a Szer-ződésekben meghatározott hatásköreit.”

20 Vö. CHRONOWSKI NÓRA –DRINÓCZI TÍMEA: 6. cikk. In OSZTOVITS ANDRÁS: Az Európai Unióról és az Euró-pai Unió működéséről szóló szerződések magyarázata 1. Budapest: Complex Kiadó, 2011. 56–74.

21 KOLTAY ANDRÁS: Európa és a feszület jele. A Lutsi and others v. Italy ügy alapvető kérdésiről. In TATTAY L^EVENTE –P^OGÁCSÁS A^NETT –M^OLNÁR S^AROLTA: Pro Vita et Scientia ·Ünnepi kötet· Jobbágyi Gábor 65. szü-letésnapja alkalmából. Budapest: Szent István Társulat, 2012. 140.

kormányai, és Bizottság képviselői is. Az Alapjogi Chartát formálisan 2000 decemberében a Nizzai EiT csúcson hirdették ki, akként, hogy az EU legfontosabb intézményeinek vezetői írták alá (Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság). Ekkor a Charta alapvetően egy politi-kai nyilatkozatnak számított, amelynek tiszteletben tartására az intézmények kötelezettséget vállaltak, de az formális jogi kötőerővel nem bírt. Később a Charta az Alkotmányos Szerző-dés szövegébe is bekerült volna annak II. részeként – és ezzel alapszerzőSzerző-dési rangra emelke-dett volna – azonban az Alkotmányos Szerződés nem lépett hatályba a holland és francia vá-lasztópolgárok akaratából nem lépett hatályba. Míg végül a Lisszaboni Szerződésmódosítás során nyeri el jogi kötőerejét.

Francis G. Jacobs korábbi főtanácsnok Európa vonatkozásában egyenesen a jog szuvere-nitásaként beszél arról az uralkodó jelenségről, amelynek következtésben az európai jogfejlő-dést a strasbourgi és a luxemburgi fórum alapvetően befolyásolja, és a fejlődésének irányt szab.²² Az európai jogfejlődés eredményeképpen olyan korban értünk, ahol az államok szuve-renitásával²³ konkuráló tényező a szupranacionális bíróságok joggyakorlatának hatása az egyes európai polgár életére; egyúttal a jog európai értelemben vett közösségi térére vetítve befolyása korábban nem látott mérteket ölt. Az uniós jog és az Európai Unió tehát egymással igen szorosan összefüggő jelenségek, amelyek szervesen kapcsolódnak egymáshoz, és vizsgá-latuk szükségszerűen összekapcsolódik. Így amikor az Unió mibenlétével, végső céljával, filozófiai vagy etikai tartalmával kapcsolatban gondolkodunk és fogalmazunk meg kérdése-ket, akkor az egyszerre vonatkozik az uniós jogra is.

Az Európai Unió lényegi mivoltának meghatározása – mint korábban utaltam rá – igen komoly kihívás. Az EU megfelelő kategorizálását nehezítik azok a megszámlálhatatlan kez-deményezések, amelyeket a legkülönbözőbb területekről vállal fel az Unió, és támogat akár financiálisan vagy politikai befolyással. Az Európai Unió egyúttal egy politikai talány is, hi-szen az integráció alakulásának folyamatait végső soron nehezen kiismerhető, alkalomról al-kalomra változó politikai alkuk határozzák meg.²⁴ Amikor visszatekintünk az integráció törté-netére, azt láthatjuk, hogy Európai Unió fejlődésének irányát valójában sorozatos, nemritkán kényes és nehezen kialkudott kompromisszumok határozzák meg. Az Európai Unió mélyebb

22 F^RANCIS G.J^ACOBS: The sovereignity of law: the european way. Cambridge: Cambridge University Press, 2007. 18–34.

23 JAKAB ANDRÁS: A szuverenitás fogalmához kapcsolódó kompromisszumos stratégiák, különös tekintettel az európai integrációra. Európai Jog, 2006, 2. 3–14., valamint LÁNCOS PETRA LEA: Szuverenitás és szupremácia – a tagállami integrációs klauzulákban türözött szuverenitáskoncepciók és alkotmányjogi jelentőségük. Pázmány Law Working Papers, 2011, 17. [elérhető: http://plwp.jak.ppke.hu/en/muhelytanulmanyok/20111/24-2011-17.html]

24 Vö.W^ILLIAMS im. 2., lásd: Hiba! A könyvjelző nem létezik.. lábjegyzet.

filozófiai vagy bármiféle morális tartalmával kapcsolatban igen nehéz fogódzkodót találni.

Hasonlóan az identitásának megragadásához, talán éppen ez jelenti a legnagyobb bizonytalan-ságot az Unió vonatkozásában.²⁵ Az Alapszerződésekben, a joggyakorlatban, és az intézmé-nyek kommunikációjában számtalan alkotmányos elv, illetve programszintű elképzelés került megfogalmazása. Ez önmagában mégsem jelenthet biztos kiinduló alapot vizsgálódásunkhoz.

Az Európai Unió – az uniós polgárok szemszögéből néha már-már zavaró – mindenütt-jelenvalósága jóval túlmutat a szerződések szövegén. Az uniós jog esetében ezért kiemelten igaz az az akapkövetelmény, miszerint a jogot csak a maga társadalmi kontextusában lehet értelmezni.²⁶