Az uniós jog etikai vizsgálatának indokoltsága és szempontjai

Az integráció története folyamán állandósult kihívásként jelent meg az igény, hogy a kö-zösségnek (uniónak) legyen valamiféle piaci szempontokon túlmutató identitása. Az Európai Közösség sajátos identitásának építése során fontos mérföldkő volt az Európai Politikai Együttműködés létrejötte. Az EPE abból az igényből táplálkozott, hogy az integráció képes legyen külpolitika szintéren is megnyilvánulni, és ezzel párhuzamosan az integrációban részt vevő tagállamok külpolitikájukat közelítsék egymáshoz. Ahhoz azonban, hogy az integráció magjától távol eső külpolitika területén is együttműködhessenek a tagállamok, szükség volt bizonyos identitásformáló alapvető elvekben egyezségre jutni. A 1973-ban az EK akkori tag-államainak külügyminiszterei aláírták a koppenhágai nyilatkozatot az Európai Identitásról. Ez a nyilatkozat három olyan meghatározó jellemzőt határoz meg, amely elválaszthatatlan

46 W^ILLIAMS i. m. 10., lásd: Hiba! A könyvjelző nem létezik.. lábjegyzet.

47 N^YÍRI i. m. 5., lásd: 7. lábjegyzet.

tevője az európai alkotmányos kultúrának és hagyományoknak. Ezek a jog uralma, az emberi jogok érvényesülésének elősegítése és Európa szociális elköteleződése.⁴⁸

A közös európai identitás artikulálásának egyik fontos aspektusa európai kulturális sajá-tosságok feltárásának folyamata a közösségi (uniós) közbeszéd színterein is. Ennek a folya-matnak részeként tekinthetünk – a kulturális meghatározottságként is értelmezhető – európai vallási hagyományok uniós szinten történő megvalósítására. Ezen szándékon – illetve, a felté-telezhető személyes meggyőződésen – túlmenően a piaci szempontok túlsúlyának érzékelése is vezethette Jacques Delors bizottsági elnököt, aki egy berlini konferencián 1994-ben úgy nyilatkozott, hogy „amennyiben nem sikerül Európa számára spirituális tartalmat találni, ak-kor a kezdeményezés kudarcra van ítélve.”⁴⁹ Ezzel azon személyes állásfoglalásának adott hangot, hogy az Európai Uniónak többnek kell lennie, mint csupán a belső piac működtetésé-hez szolgáló jogszabályösszesség fenntartására szolgáló szervezetnek. Ettől a meggyőződéstől vezérelve Delors megteremtette annak a lehetőségét, hogy a közösségi intézményes keretek között vizsgálják az integráció etikai dimenzióját. Delors egyik legközvetlenebb tanácsadója Jean-Louis Lacroix feladata integráció etikai vonatkozásainak vizsgálata volt. Az ő halálát követően Delors 1987-ben felállította a tanácsadókból álló Lacroix-csoportot, illetve 1989-ben a Kiemelt Tanulmányok Egységét (Forward Studies Unit, FSU), amelyeknek az etikai kérdések vizsgálata mellett a vallásos szervezetekkel való informális kapcsolattartás is felada-tai közé tartozott.

Az Európai Unió kulturális autoritásának hiányából fakadó diszfunkcionalitására – Delors-hoz hasonlóan – számos gondolkodó igyekezett felhívni figyelmet. Joseph Weiler munkásságát végigkíséri annak a szükségszerűségnek a hangsúlyozása, az Európai Uniónak fel kell kutatnia saját identitását, és az integráció értékdimenzióját érvényre kell juttatnia.

Ezen gondolat mentén Weiler bírálja azt is, amikor az integráció elnevezése Európai Közös-ségről Európai Unióra változott, tekintettel arra, hogy meglátása szerint az előbbi kifejez egy-fajta közösségi dimenziót, az európai népek összetartozásának érzetét kelti, szemben az utóbbi inkább funkcionalista alapállást sugalló elnevezéssel. Nézete szerint a „közösség” sokkal in-kább kifejezne egyfajta összetartozást a tagállamok polgárai között, illetve jobban utalna Eu-rópa sajátos kulturális hagyományaira is, mint az értéktartalommal kevésbé bíró „unió” elne-vezés. Weiler kritizálja azokat a folyamatokat is, amelyek az uniós elit és a polgárok közötti

48 Declaration on European Identity. Koppenhága, 1973. December 14..

http://www.cvce.eu/content/publication/1999/1/1/02798dc9-9c69-4b7d-b2c9-f03a8db7da32/publishable_en.pdf

49 Idézi KIRÁLY MIKLÓS: Európa keresztény gyökerei és az Alkotmányos Szerződés. Iusum Aequum Salutare, 2006, 3–4. 72. valamint MADELEY,JOHN T.S.: Deus ex machina. Representing God on the stage of the European Union. In L^UCIAN N.L^EUSTEAN (szerk): Representing Religion in the European Union. Does God matter? Lon-don: Routledge, 2013. 48.

távolság kialakulásához vezettek, illetve az uniós polgárok kellő megbecsülését nélkülözték.

Weiler munkásságában erősen jelenik meg az arra való igénynek a hangsúlyozása, hogy az Európai Unió Európa vallási hagyományaival közösséget vállaljon.⁵⁰ Az ő közreműködésével működik New York University Jean Monet Központjához köthető Total Law Team, amely a fenti alapállást követve európai jogot a kontextualizáció módszerén keresztül, szélesebb társa-dalmi összefüggéseiben és valóságában kívánja vizsgálni.

Mádl Ferenc az Alkotmányos Szerződés kapcsán kialakult preambulumvitával összefüg-gésben úgy nyilatkozik, hogy a döntően anyagi célok – egységes piac, gazdasági fejlesztés és együttműködés, verseny, közös politikák és a többi főcél – mellett Európának egyre inkább szüksége lehet arra, hogy az integráció és jog architektúrája kulturális és erkölcsi értékekkel is feltöltődjön.⁵¹ Hasonlóan, Király Miklós az Alkotmányos Szerződés kapcsán fellángolt érték-vita kapcsán 2006-ban úgy értékelte a helyzetet, hogy jelenleg döntően anyagi, materiális cé-lok állnak az integráció tengelyében. Tulajdonképpen egy olajozottan működő, kontinenslép-tékű fogyasztói társadalom megvalósítása a cél. Ehhez képest az Alkotmányos Szerződés azért üdvözlendő, mert – minden hiányossága ellenére – átfogó szabályozásával, az alapvető jogok kodifikálásával mégiscsak kísérletet jelent Európa lelkének keresésére.⁵²

Az Európai Unió jogában és tágabb értemben vett közrendjében fellehető etikai fogalom-rendszer vizsgálata aktuális feladatnak tekinthető. Az európai integráció és európai kontinens történelme az elmúlt 60 év során összefonódni látszik, ennek során az integráció sok tekintet-ben meghatározó módon járult hozzá a kontinens sorsának alakulásához. Olyannyira, hogy napjainkban már nem ritkán az Európai Unió jövőjével azonosítják a kontinens sorsát,⁵³ min-deközben az Unió filozófiai és etikai alapjainak tisztázására, valamint az EU végső céljának értelmezésére meglehetősen kevés figyelem esik. Az integráció kezdeti szakaszában a tartós béke megteremtésének gondolata alapvető ösztönzője volt az integrációnak és annak alapján létrejött intézményrendszernek, ilyen módon hozzájárulva a kontinensen a stabilitás kialaku-lásához és fenntartásához. Schuman víziójának előzménye a filozófiai gondolkodás történeté-ben Kant által 1795-történeté-ben felvázolt „örök béke” (der ewige Friede) fogalommal rokonítható.⁵⁴

50 Lásd különösen is: W^EILER,J^OSEPH H.H.: Keresztény Európa. Felderítő esszé. Budapest: Szent István Társu-lat, 2006.

51 MÁDL FERENC: Felfedező utak egy keresztény Európához. Bevezető esszé in JOSEPH H.H.WEILER: Keresz-tény Európa. Budapest: Szent István Társulat, 2006. 24.

52 KIRÁLY MIKLÓS (2006) i. m. 72., lásd: 49. lábjegyzet.

53 Vaclav Klaus éppen ezen általános nézőpont ellen emelte fel hangját és nyilatkozott úgy, hogy „az Unió felfal-ja Európát”.

54 Vö. H^ÁRSING L^ÁSZLÓ: A filozófiai gondolkodás Thalésztől Gadamerig. Miskolc: Bíbor Kiadó, 2002. 211–212.

Kant Az örök béke című művében (Vom ewigen Frieden) annak a reményének ad hangot, hogy Európa egésze olyan köztársasággá lesz, amelynek alapja demokratikus társadalmi rend és a béke. Ennek megvalósulásának fő feltételei, hogy a polgári alkotmánynak minden állam-ban köztársaságinak kell lennie, az államok alkossanak föderalista békeszövetséget, illetve az embereket megillető világpolgárjog biztosítsa a vendégjogot (hospitalitas), amely abban áll, hogy egy idegennel más földjére való érkezésnél nem szabad ellenségesen bánni.⁵⁵ Az integ-ráció alapmotívuma, illetve Kant gondolatai között kétségkívül párhuzam vonható, tekintve, hogy az integráció előmozdításának egyik elsődleges oka a hosszú történelmi múltra visszate-kintő megosztottság megszüntetésének és a XX. század traumáin való felülemelkedésnek a szándéka.

Robert Schuman híres deklarációjában egy felhívást intéz az európai nemzetekhez, amelyben röviden vázolja azokat a körülményeket, amelyek által a tartós békét biztosítva lát-ja. Schuman úgy fogalmaz 1950. május 9-én kiadott nyilatkozatában, hogy „a világbékét csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető veszélyekkel arányban álló kreatív erőfeszítéseket teszünk.” Ennek megfelelően „a tényleges szolidaritás megteremtésére van szükség. Az euró-pai nemzetek összefogásához szükség van arra, hogy Franciaország és Németország között megszűnjön az évszázados ellentét.” Elképzelése szerint a béke biztosítéka a gazdaság közös alapokon történő újraszervezése, úgy hogy a francia és német szén- és acéltermelést együtte-sen egy közös Főhatóság ellenőrzése alá helyezze, egy Európa más országai előtt is nyitva álló szervezet keretein belül.⁵⁶ Egy ilyen szektoriális egyezmény keretében az integráció első jelentős lépéseként a nemzetgazdaságok meghatározó ágának számító szén-, és acélipart in-tegrálták a tagállamok.⁵⁷

A schumani vízió megvalósulása szempontjából az adott időpillanatban szerencsésen alakult Európa politikai palettája. Az európai folyamatokat is meghatározni képes pozíciókban azonos politikai családhoz tatozó vezetők voltak helyzetben. Legjelentősebbek ezek közül azok az államférfiak, akiket az Európai Unió alapító atyáinak is szoktak nevezni. Konrad Adenauer a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja, a német kereszténydemokrácia megszervezője és meghatározó alakja, a Kereszténydemokrata Unió (Christlich Demokratische Union Deutschlands) megalapítója. Alcide de Gasperi (1881–1954) olasz Ke-reszténydemokrata Párt (Democrazia Cristiana) meghatározó személyisége, aki maga is – a

55 KANT,IMMANUEL: Zum Ewigen Frieden. Ein philosophischer Entwurf. In: Werkausgabe Bd. XI. Schriften zur Anthropologie, Geschichtsphilosophie, Politik und Pädagogik. hg. von W. Weischedel. Frankfurt 1977, 213.

56 Schuman nyitalkozat. [lásd: http://europa.eu/about-eu/basic-information/symbols/europe-day/schuman-declaration/index_hu.htm]

57 B^OYTHA G^YÖRGY:Az Európai Unió kialakulása és működésének keretei. Budapest: Szent István Társulat, 2007. 51.

modern olasz demokráciában egyedülálló módon – nyolc egymást követő koalíció vezetője-ként volt Olaszország miniszterelnöke 1945 és 1953 között. Robert Schuman (1886–1963) kétszeres francia miniszterelnök és külügyminiszter szintén kereszténydemokrata elkötelezett-séggel bírt. A kereszténydemokrácia által fémjelzett paradigma, és az egyes politikusok között meglévő kapcsolatrendszer által nemcsak túl tudtak lépni a háború okozta sokkon, de rendel-keztek egy olyan etikai, illetve bizalmi tőkével is egymás irányában, amely lehetővé tette az új típusú együttműködést is.⁵⁸

A béke alapértékként történő elismeréséről teljes az egyetértés a legkülönbözőbb alapál-lású szerzők között, és feltehetőleg – az amúgy békéhez már hozzászokott – európai polgárok életében is a béke igénye az egyik legalapvetőbb elvárás. Nem teljesen alaptalan az Európai Unió vívmányai között emlegetni az Európában állandósult békét, amelynek kialakulásában és fenntartásában integráció kétségkívül kulcsszerepet töltött be. Mégis közhelyszerű annak emlegetése, hogy a béke jelentőségét igazán akkor érzik a polgárok, amikor annak hiányával szembesülnek. Angela Merkel német kancellár a gazdasági válsággal kapcsolatos intézkedé-sekről szóló viták során, a válságkezeléssel kapcsolatos német anyagi felelősségvállalás költ-ségeinek jóváhagyását kérő beszédében hívta fel a figyelmet arra a Bundestagban, hogy a béke nem mindig volt természetes Európában.⁵⁹

Az európai integráció kezdeti sikereit a hallgatólagosan meglévő közös értékeken alapuló együttműködés is támogatta.⁶⁰ Az integráció változó intenzitású prosperitása mellett a moti-váció súlypontja áthelyeződött a gazdasági megfontolásokra, különösképpen a belső piac mi-nél tökéletesebb kialakítására,⁶¹ illetve az életszínvonallal követlen kapcsolatban álló politi-kákkal kapcsolatos vitákra. Az értékekről, etikai alapokról szóló diskurzus – az Európai Bi-zottság által felvált kezdeményezéseken túl – akkor erősödött fel újra, amikor az Európai Unió új jogi alapjául szolgáló Alkotmányos Szerződést elfogadását elutasították a francia és a holland polgárok. Az Alkotmányos Szerződés a tényleges jogi reformok bevezetésén túl arra is hivatott lett volna, hogy a kifejezze az Unió közös identitását, és egyben érdemi elmozdulás lett volna a föderális berendezkedés irányába.

58 Vö. SUTTON,MICHAEL: Political realism and Roman Catholic faith in the construction of Europe: Konrad Adenauer, Robert Schuman and Charles de Gaulle. In L^EUSTEAN,L^UCIAN N.(szerk): Representing Religion in the European Union. Does God matter? London: Routledge, 2013. 35–46.

59 „Senki se vegyen biztosra újabb ötven év békét, ha ez euro bukik Európa bukik” figyelmeztetett a német kan-cellár a Bundstagban a soron következő uniós csúcsra való felhatalmazáskérő beszédében 2011. október 25-én.

http://mandiner.hu/cikk/20111026_a_beke_torekenysegerol_beszelt_merkel

60 SUTTON im.44–45., Lásd: Hiba! A könyvjelző nem létezik.. lábjegyzet.

61 Alapvető célként jelent meg, hogy a 90-es évekre ki kell építeni az egységes (belső) piacot, amely Jacques Delores bizottsági elnök működése alatt meg is valósult.

Az uniós polgárok részéről érzékelhető elégedetlenség így különösen az Alkotmányos Szerződés elutasítása után vált megkerülhetetlenné az Uniót vezető elit, EU-val foglalkozó szakemberek, illetve a szélesebb közönség számára is. Az európai integráció lendülete és si-kere (ismét) megtorpanni látszott, ami az uniós polgárok integrációval kapcsolatos aggodal-maira és félelmeire volt visszavezethető. Az Európai Unió működéséhez szükséges szerződé-ses reform ugyan sikeresen lezajlott a Lisszaboni Szerződés – nehezen kiküzdött – elfogadá-sával, egyúttal az Alkotmányos Szerződés vívmányai közül számos elem megjelent a Lissza-boni Szerződésben is, azonban a probléma mélyén húzódó kérdés, az európai projekt valódi célja és értelme, illetve az európai identitás mibenléte, és ehhez kapcsolódóan az egyes tagál-lamok állampolgárainak az Unióval kapcsolatos hozzáállása további kutatást igényel. Az identitás leírására vonatkozó koncepciók és az uniós polgársághoz kapcsolódó jogok és köte-lezettségek viszonyrendszere csak egy azok közül a vizsgálandó szempontok közül, amelyek tisztázása hozzájárulhat az integráció hosszú távú fenntarthatóságához.

A Lisszaboni Szerződés elfogadásával mindazonáltal tetten érhető az a szándék, hogy az Európai Unió értékdimenzióját jobban kifejezze, maga az Alapító Szerződés is meghatározza, egyúttal az Európai Unióról szóló szerződés új 3. cikke igyekszik definiálni az Európai Unió közvetlen célját is.⁶² A következőkben kísérletet teszek arra, hogy az Alapszerződés által vá-zolt etikai hangsúlyokat számba véve megvizsgálam azoknak az uniós jog sajátos kontextusá-ban betöltött szerepét, kitekintéssel arra a különleges hozzájárulásra, amelyet az Unió az egy-házak és a vallásos szervezetek esetében elismer és feltételez. Ez utóbbi vállalkozás lehetősé-geivel kapcsolatban Király Miklós úgy fogalmaz, hogy az Európai Unió gazdasági, társadalmi célkitűzései és a keresztény egyházak társadalmi tanítása összefüggései „nyilvánvalóan külön monográfiát, vagy még inkább sorozatot igényelne.”⁶³ Weiler szerint pedig az a hozzájárulás, amelyet a kortárs katolikus tanítóhivatal az Európáról és annak közéletéről való gondolkodás-hoz nyújthat, sokkal jelentősebb kérdés, mint az – eddigi leghevesebb vitákat és legszélesebb társadalmi rétegeik elérő – preambulumvita.⁶⁴ Megjegyezendő, hogy jelen dolgozat nem vál-lalhatja fel ilyen nagy ívű gondolatok összegzését, és természetéből adódóan csupán töredékes lehet, tekintettel a vizsgálandó területek rendkívüli összetettségére és szerteágazására. Jelen dolgozat válogat azokban a területekben, amelyeket mélyebb vizsgálat alá von, és az ebből adódó töredékességgel kapcsolatos felelősség kizárólag a szerzőt terheli.

62 TRIDIMAS,TAKIS: The general pronciples of EU Law. Oxford: Oxford University Press, 2006. 14–16.

63 K^IRÁLY im. 72., lásd: Hiba! A könyvjelző nem létezik.. lábjegyzet.

64 W^EILER,J^OSEPH H.H.: Keresztény Európa. Felderítő esszé. Budapest: Szent István Társulat, 2006.37.