101
VI. KÖZÖSSÉGEK AZ OFFLINE
102 VI. Közösségek az offl ine és online térben
társaságok tagjai személyesen könnyen elérhetôk, azonosíthatók, a renitensek kizár-hatók, eltávolítkizár-hatók, nem okozhatnak kárt a közösség egésze számára.
Az offl ine közösség tagjai a közvetlen találkozások során, a közvetlen kommuni-káció és a metakommunikommuni-káció segítségével egyaránt megismerik és „kiismerik” egy-mást, miközben az online közösség tagjai csak virtuális kommunikációval ismerik egymást, s csak annyit adnak önmagukból a közösség tagjai számára, ameny-nyit jónak látnak. Ezáltal nem lehetséges a tagok teljes megismerése, nem leplezôdnek le azok sem, akik hátrányt okoznak a közösségnek (Suler 2004).
A közvetlen kapcsolatokon alapuló offl ine közösségekben az elôzôk alapján a személyiség egészével vesznek részt a tagok, a face to face kommunikáció révén kénytelenek feltárni énjük több oldalát, míg az online közösségekben mindenki csak olyan tulajdonságát, csak annyit visz be a „közösbe” magából, annyit mutat meg személyiségébôl, amennyit kedvezônek ítél. Amennyiben a bevitt szerep és a való-ságos személy nem azonos, nem olyan könnyen leplezôdik le, mint az offl ine közösség közvetlen kapcsolataiban.
A RÉSZLEGES ÉS TELJES IDENTITÁS
A közösségi identitás a valós közösségek nélkülözhetetlen kritériuma. A valós közösségben a tagok személyiségét a tagok, legalábbis azok egy része köz-vetlenül is ismeri. A tagok önként vállalják a folyamatos közösségi tagságot, azonosulást, ezáltal a teljes identitás a valós közösségek mûködésének feltétele.
Amennyiben csökken a valós közösségek tagjainak identitása, valójában megszûnik a közösség. Beszélhetünk az online közösségek esetében is kö-zösségi identitásról, ám ez abban az esetben csak részleges kökö-zösségi identitás lehet, amennyiben az online közösség tagja a virtuális térben nem fedi fel teljesen önmagát.
Miután az internetes közösségbe a tagok valójában névtelenül lépnek be, egyesek egy idôben több online közösségbe is, esetenként különbözô korúnak vagy különbözô státuszúnak identifi kálva önmagukat. Ilyen eset-ben szinte nélkülözhetetlen az internetezô részérôl a folyamatos virtuális
„szerepváltás”, ami megbonthatja az online közösségek aktív résztvevôinek személyiségét, szélsôséges esetben személyiségzavart is elôidézhet. Mind-azonáltal ez korántsem az internet mint technika „bûne”, sokkal inkább az egyének etikai normájának hiányossága, vagy a társadalmi elvárásokhoz történô torz igazodás következménye. Ennek ellenére a részleges vagy vir-tuálisan „többes” identitással is tovább mûködnek az online közösségek, az identitászavaros tagok akár hosszan is játszhatják választott identitásaikat, a leleplezôdés veszélye kicsi (Újhelyi 2011).
Utasi_2013_02.indd 102
Utasi_2013_02.indd 102 2013.03.11. 20:16:582013.03.11. 20:16:58
103
A teljes és részleges szolidaritás Összességében abban az esetben, ha nem azonosíthatók az online közösség tagjai, ha nincsenek pontos szabályokkal lehatárolva a közösség határai, ha egyszerû regisztrációval bárki beléphet, nem jöhet létre az online közösség tagjai között a homogámia, nem alakulhat ki a bizalomnak az a szintje, amely lehetôvé tenné a tagok közötti kölcsönös szolidaritást, és nem jön létre a tagok teljes identitása. Ilyen esetben még a közös célok sem képesek együtt tartani a virtuális térben tömörülôket, a teljes bizalom nem mûködhet a tagok között (Power és Kirwan 2012).
A TELJES ÉS RÉSZLEGES SZOLIDARITÁS
A közösségek fontos kritériuma a szolidaritás. A valós közösség tagjainak elérhetôsége ismert, s a segítségnyújtás gyakran reciprocitással társul, ritkább az altruista szolidaritás. Szükség esetén a szolidaritás-válasz is elvárható. An-nak elmaradása, a kiegyenlítetlen „kölcsön” esetén a válaszsegítséget nem nyújtó közösségi tag „kiírja magát” a közösségbôl.
A cybertérben lévô közösségek körén belül is megtalálható a szolidaritás, ám a virtuális közösségi tagok között a rendszeres segítségnyújtást, reciproci-tást, s fôleg az elnyújtott reciprocitást gátolja a közösségi tagok virtuális helye, valós térben történô elérhetôségének hiánya.
Az offl ine közösség több területen képes szolidaritást nyújtani a közös-ségi tagok számára, mint az online közösség. A szolidaritás-javak között a materiális és immateriális javak áramoltatása a valós közösségben egyaránt elvárt. A mindennapi mechanikus szolidaritás ezáltal jól összetartja a valós közösségeket. A közösségi szolidaritás a valós közösségi térben elsôsorban az azonos státuszúak között, többnyire elnyújtott reciprocitással történik.
Ezzel szemben az online közösségekben a materiális és munkajavakkal történô reciprok szolidaritás-megnyilvánulásoknak kicsi a lehetôsége, he-lyette fôként az immateriális javakkal, érzelmi segítségnyújtással, informá-ciócserével valósulhat meg a szolidaritás. Az egyik legnagyobb pozitívuma az online közösségek mûködésének éppen a szolidaritás ezen formája, amely önzetlenül juttat információt minden közösségi tag számára, nem vár recip-rocitást. Ezzel szemben a valós közösségekben az információs javak idôben és térben is lassabban terjednek, s gyakran az exkluzivitás érdekei gátolják is az információ kiterjesztését. Nem ritkán a valós közösségekben fenntartják azt a „belsô kör” számára.
Utasi_2013_02.indd 103
Utasi_2013_02.indd 103 2013.03.11. 20:16:582013.03.11. 20:16:58
104 VI. Közösségek az offl ine és online térben
INTERNETHASZNÁLAT A KUTATÁS MINTÁJÁBAN Kétségtelenül a virtuális térben már ma is mûködnek olyan közösségek, ame-lyek megvalósítják azokat a közösségi kritériumokat, ameame-lyek segítségével valós közösségekhez hasonló funkciókat képesek kielégíteni. Ugyanakkor kutatásunk elsôsorban azokra az empirikus tényekre fókuszált, amelyek át-járást mutatnak a valós és virtuális közösségek között, amelyeknél transzfor-málódik a virtuális közösségi kapcsolat valós közösségi kötelékké, vagy ahol valós kötelékek a virtuális teret meglévô közösségük megerôsítésére használják, az online adta lehetôségekkel. Ez utóbbihoz kapcsolódik kutatási témánk azon része, amely a virtuális tér közéletiséget fokozó eszközjellegét vizsgálja
A kutatás válaszadóinak majdnem fele használja az internetet (47,3%).
Az internetezô részminta természetesen a fi atalabb korcsoportok felé dina-mikusan nô. A legidôsebbeknek még alig magasabb, mint tizede interne-tezik (60 felettiek =13,5%), de a legfi atalabbaknak már négyötöde (18–29 évesek 83%-a). Az idôsektôl a legfi atalabbak felé haladva korcsoportonként mintegy húsz százalékos növekmény található, ami egyértelmûen jelzi, hogy amennyiben a virtuális térben közösségeket keresünk, a generációs különb-ség szükkülönb-ségképpen domináns differenciáló, megosztó tényezô. Az idôsek többsége ugyanis szükségképpen kizáródik a virtuális közösségekbôl (Dom-bi és Faragó 2006).
Hasonló különbséget mutat az iskolai végzettség is, hiszen a diplomá-sok négyötöde, az érettségivel nem rendelkezôknek pedig még harmada sem használja az internetet.
Az internethasználóknak kortól, iskolai végzettségtôl függetlenül, négy-ötöde naponta vagy legalább hetente többször kommunikál a gép segítségével.
Az adatokból nyilvánvaló, hogy elsôsorban a legalább érettségizettek és a negyven évnél fi atalabbak mozognak a virtuális térben, következésképpen ôk alkotnak leginkább online közösségeket is. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a fi atalok más korcsoportokhoz képest magasabb aránnyal kapcsolódnak valós közösségekhez is. Jeleztük, hogy a fi atalok körében rituális köszöntés eszköze is egyre inkább az internet, az „ódivatú” képeslapot már csak a legidôsebbek, s közülük is nagyon kevesen használják. A fi ataloknak már több mint felét, a legidôsebbeknek csak néhány százalékát (18–29 évesek 58% 61 felettiek 6%-a) köszönti ismerôse interneten. Az iskolai végzettség szerinti kategóriákat vizsgálva a virtuális térben a legtöbb megemlékezést az érettségizettek kaptak.
Utasi_2013_02.indd 104
Utasi_2013_02.indd 104 2013.03.11. 20:16:582013.03.11. 20:16:58
105
Az internetes közélet AZ INTERNETES KÖZÉLET
Az internetes közéleti aktivitás még viszonylag szûk körû használatára utal az, hogy az internethasználóknak csak negyede (26%-a) fejtette már ki valaha is véleményét blogokban, internetes fórumokon valamilyen társadalmi közélettel kapcsolatos kérdésrôl, s rendszeresen ugyancsak meglehetôsen kevesen tették ezt (8%). Ugyanakkor meglepôen alacsony azok aránya is, akik olyan tünteté-sen, megmozduláson vettek részt, amelyet interneten szerveztek, illetve azon keresztül értesültek arról (3,8%). Ezek szerint az adatok szerint úgy tûnik, hogy azok a megmozdulások, amelyek – fôleg a fôvárosban – nagy tömeget megmozgatnak, a lakosság arányához, de még az internetezôk arányához ké-pest is meglehetôsen alacsony népességet érintenek. A leginkább mozgósít-hatók ilyen megmozdulásokra az internetezô érettségizettek, s legkevésbé a diplomások.
A ma még gyenge aktivitás ellenére, a közéleti véleménynyilvánítás fontos eszköze lehet a jövôben az internet (Szabó és Mihályffy 2009). Elsôsorban helyi és or-szágos közéleti kérdésekben történô szavazásra bizonyára már a közeljövôben is jól használható lehet. Kutatási adataink szerint valamilyen közélettel, tár-sadalommal kapcsolatos kérdésrôl az internethasználók hatoda (17,1%-a) már eddig is szavazott interneten keresztül (Papp 2011). Különösen a fi atalok éltek ezzel a lehetôséggel, akiknek ötöde használta már valaha az internetet közéleti véleménynyilvánításra (20,5%). Meglepô, hogy az adatok szerint e területen a legidôsebbek következnek a legfi atalabbak után, vagyis a legidôsebbek közül azok, akik internethasználók, nagyobb arányban hajlandók, és bizonyára ide-jük miatt tudják is a közélet fórumának tekinteni az internetet, inkább, mint a munkában leginkább aktív középkorúak. Ugyanakkor az is igazolódott, hogy a közéleti véleménynyilvánítás alsó mûveltségi határa az internethasználók körén belül is a középfokú végzettség. Az internethasználó legalább érettségi-zettek ötöde, az érettségivel nem rendelkezôknek csak tizede szavazott társa-dalmi-közéleti kérdésekrôl valaha is online kérdôívvel.
AZ INTERNETES KÖZÖSSÉGEK
A mintába került internethasználók kétharmada tagja valamilyen internetes közösségi oldalnak (iwiw, Facebook stb). Ez a magas arány megerôsíti azt a fel-tételezést, hogy a közösségi oldalakon meglehetôsen laza a szûrés, a közösségi határok meghúzása, szinte bárki bekerülhet az általa választott online közös-ségbe. Ugyanakkor a virtuális közösségben nyitottak, nem nagyon óvatosak a tagok, hiszen valós kapcsolatra, személyessé vált ismeretségre interneten
ke-Utasi_2013_02.indd 105
Utasi_2013_02.indd 105 2013.03.11. 20:16:582013.03.11. 20:16:58
106 VI. Közösségek az offl ine és online térben
resztül az internetezôk harmada (31%-a) tett szert. A legnyitottabbak itt is az érettségizettek, közöttük találhatók legnagyobb aránnyal olyanok, akik valós, közvetlenné transzformált kapcsolatra találtak az internet segítségével. A vir-tuális térbôl személyes kapcsolatra szert tett internetezô harmadnak közel fele (45%-a) úgy ítéli meg, hogy a virtuális közösségbôl származó valós kapcsolata szorosnak vagy inkább szorosnak tekinthetô.
Az internetes közösségi kapcsolatok valós közösségi kapcsolattá transzfor-málódását vizsgálva azt találtuk, hogy az internethasználók harmada (36%-a) valós, mûködô közösségbe, társaságba is bekerült interneten szövôdött, alakult kap-csolata segítségével. Itt nagyon nagy a különbség az iskolai kategóriák között, hiszen az internethasználó nyolc osztály alattiaknak csak ötöde, a diplomá-soknak több mint fele lelt valós közösségre interneten megismert kapcsolata segítségével.
Az internetes közösségi tagok harmada egyúttal tag valamilyen szervezett valós civil közösségben is (35,9%). Túlnyomó többségük már gyermekkorá-ban is közösségi tag volt (96%). Jelenleg szinte kivétel nélkül rendelkeznek valós baráti társasággal is (93%). Az internetes közösség tagjainak kétharmada relatíve jómódban él, a vagyoni kvintiliseket mérô index felsô két szintjére sorolták önmagukat, s ugyancsak kétharmaduk legalább érettségizett. Több mint négyötödük fi atal, legfeljebb a negyvenes éveiben jár (82%). Meglepôen arányos az online közösségi tagok településtípusok szerinti eloszlása, hiszen a fôvárosban és a megyei jogú városokban az internetes közösségi tagoknak nem egészen fele él (45%-a), tehát a cyberteret használók territoriális meg-oszlása a lakóhelyi települések tekintetében ma már nem mutat a civilizációs lejtôn lefelé haladva hátrányosan megkülönböztetô egyenlôtlenséget.
A kutatás adatai igazolták, hogy az online közösségek tagjai túlnyomórészt magántársasági és/vagy szervezett valós közösségekben is tagok, tehát számuk-ra a virtuális közösségekkel a közösségi kötelékek többnyire megkettôzôdnek, vagy legalábbis a valós közösségi kapcsolatok intenzitását felerôsítik az interneten létre-hozott hálók segítségével. Ennek megfelelôen az online közösségek tagjai is vár-hatóan mindenképpen megjelennek kutatásunkban mint közösségi emberek, s amennyiben közéleti attitûd és közéleti aktivitás is jellemzô rájuk, minden bizonnyal mindazok, akik a cybertérben közéletiek, a valós térben is többnyi-re azok, és fordítva.
Utasi_2013_02.indd 106
Utasi_2013_02.indd 106 2013.03.11. 20:16:582013.03.11. 20:16:58
107