A TÁRSADALMI PARTICIPÁCIÓ ÉS A TÁRSADALMI-KÖZÖSSÉGI RÉSZVÉTEL EGYENLÔTLENSÉGEI
Az elôzôkben azt valószínûsítettük, hogy a közösségi lét és a közélet többnyire köl-csönösen hatnak egymásra. Úgy gondoljuk, hogy ez a kölcsönhatás az alapja a társa-dalmi-közösségi problémák megoldását segítô társadalmi közösségi részvételnek, a tár-sadalmi participációnak (Pateman 1975). A tártár-sadalmi participáció a közösségi tagok részvételét jelenti az ôket érintô problémák megoldásában, a döntések elôkészítésében, a közösség érdekeit szolgáló döntési folyamatok kialakításában és alakításában.
A többpártrendszerû politikai struktúrában a képviseleti demokrácia gya-korlata szerint többségében nem közvetlenül, hanem képviselôk útján valósul meg az egyének részvétele, participációja még a helyi társadalom döntéseiben is. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy a többség nem kap folyamatosan információt a saját közössége problémáit érintô kérdésekrôl, emiatt nem érzi kompetens-nek magát abban, hogy véleményt nyilvánítson, s végül érdektelenné válik, a több évenkénti szavazást leszámítva kimarad a közéletbôl. Kutattuk, hogy a minta milyen aránya vesz részt a szûkebb vagy tágabb közösség ügyeinek intézésében, a mindennapi közéletben, milyen aránya képes befolyásolni a társadalom többségét érintô döntéseket.
Az egyéni közélet csakis közösségekben, a közösen végzett tevékenysé-gek révén, az ott alakuló információcsere, információáramlás hatására válhat eredményessé, sikeressé. Az elôzôkben vázolt hipotézis alapján úgy gondol-juk, hogy a közösségi praxis és attitûd, vagyis a közösségi lét, a közéleti attitûd és közéleti praxis mutatóinak szintetizálásával olyan skálához juthatunk, amely képes szimbolizálni az egyének társadalmi participációjának mértékét. Ennek segítsé-gével azután vázolhatjuk a demokrácia megújítására kész népességi arányt, valamint e népességi arány fôbb társadalmi-demográfi ai jellemzôit. Megálla-píthatjuk, hogy milyen életfeltételek hatására fokozódhat a társadalom tagjai körében a közösségi-közéleti participáció, vagyis a közügyek intézésére képes demokratikus részvétel.
A közösségi létet és a közéletet alkotó változók bevonásával készült faktort (fôkomponens-analízist) tekintettük a táradalmi participációt mérô folyamatos
Utasi_2013_02.indd 123
Utasi_2013_02.indd 123 2013.03.11. 20:17:002013.03.11. 20:17:00
124 VIII. A társadalmi participáció
indexnek.33 A participáció folyamatos indexét ezt követôen (klaszteranalízissel) öt szintre tagoltuk. Az ötkategóriás közösségi participációs index legfelsô szint-jére, vagyis az intenzív, kiváló társadalmi participációt jelzô szintre, a gyakori és intenzív közösségi léttel és egyszersmind intenzív közéleti aktivitással is élôk közé a mintának csupán néhány százaléka került (3,6%), míg a skála másik végpont-ján, a közösségektôl és egyszersmind a társadalmi közélettôl is elzárkózó/elzáródó passzívak között a minta tizedét találtuk (10,5%).
13. ábra: A társadalmi participáció szintjeit szimbolizáló ötfokú skála (0–5) mintaeloszlása (Közösségi kapcsolatok, 2009, N=1051)
Kiemelkedô (3,6%)
Jó (17,4%)
Közepes (31,5%)
Gyenge (37%)
Passzív (10,5%) 0
10 20 30 40
A társadalmi participációt jelzô index felsô két szintjén (kiemelkedô + jó) együtt ta-lálható a minta ötöde (21%). E felsô két szint gyûjti a demokratikus társadalmi participáció leginkább aktív közösségi-közéleti válaszadóit. A participációs index jelzése szerint minden ötödik válaszadó aktív közösségi-közéleti állampolgár.
(Korábban a válaszadók hasonló aránya válaszolta egy kérdésre, hogy erôs közösségei mellett a közéletet [is] nagyon fontosnak tekinti életében.)
A minta felsô ötöde aktivitásával, társadalmi-közösségi részvételével két-ségtelenül képes (lenne) alakítani, fejleszteni, megújítani a társadalom demok-ratikus kereteit. A társadalmi participációs index felsô két szintjére kerülés
33 A közösségi lét mérôeszközének és a közéleti indexnek szintetizálásával létrehozott fôkom-ponens-analízis egy olyan skálát eredményezett, amely egységbe vonta a válaszadók közösségi kapcsolataira, közéleti praxisára és attitûdjére jellemzô információkat. Az így kapott egyet-len faktor (saját értéke =1,33) a minta kétharmadát rendezte egyetegyet-len hierarchiába (66,8%).
A keletkezett folyamatos, hierarchikus faktorváltozót (klaszteranalízissel) öt kategóriára osz-tottuk annak érdekében, hogy könnyebben felvázoljuk a társadalom közösségi-közéleti életé-nek hierarchiáját, összefüggését a különbözô életfeltételi meghatározókkal.
Utasi_2013_02.indd 124
Utasi_2013_02.indd 124 2013.03.11. 20:17:002013.03.11. 20:17:00
125
A társadalmi participáció és a társadalmi-közösségi részvétel egyenlôtlenségei esélyét leginkább meghatározó életfeltételi determináns (lineáris regresszióval elemezve) a gyerekközösségi tagság és a válaszadó iskolai végzettsége.34 E szerint a felnôttkori intenzív társadalmi participáció többnyire már gyermekkorban megalapo-zódik, intellektuálisan pedig az iskolai végzettség szintjének emelkedésével erôsödik.
Vagyis azok tudják leginkább alakítani a társadalmi környezetet közösségi-köz-életi praxisukkal, igényükkel, akik már gyermekkorukban közösségi kötelékek-kel, praxissal szocializálódtak, s késôbb a társadalmi átlagnál magasabb iskolai végzettségre tettek szert.
Valamelyes társadalmi közösségi-közéleti részvétel található az átlagos, közepes (31,5%) participációs szintre kerülô mintaharmad tagjainak aktivitá-saiban is. Idônkénti közösségi-közéleti megnyilvánulásaikkal már ôk is részt vállalnak közösségeik ügyeinek intézésében.
A skála másik pólusán található két „alsó” szinten találjuk a minta közel felét (gyenge + passzív = 47,5%). E két csoport tagjai többnyire már gyermekkoruktól ki-maradtak a közösségi szocializáció lehetôségeibôl, többségük legfeljebb nyolcosztályos végzettségre tett szert. Tôlük alig várható, hogy majd olyan mértékben bekapcso-lódnak a társadalom közösségeinek életébe, hogy aktivitásukkal, társadalmi részvételükkel, participációjukkal a közösségek érdekeinek alakítói-formálói legyenek. Ennek – mint kifejtettük – kritériuma lenne a közösségi kötelékek mellett a közéleti információ feldolgozásához szükséges iskolai végzettség és biztonságot adó jólét is.
Az adatok arra utalnak, hogy a társadalmi participációra, a közösségi-közéleti viszonyokat alakító aktivitásra folyamatosan csak a társadalom felsô ötöde képes.
Mintegy harmadára némi társadalmi participáció jellemzô, miközben min-den második válaszadó a közösségtôl-közélettôl távol marad, igényszintjébôl hi-ányzik a közösség és közélet igénye, hihi-ányzik a társadalmi participáció szükséglete.
A társadalomnak ez utóbbi felébe tartozók többnyire kényszerû elszenvedôi a felsô ötöd aktív participációja nyomán alakuló közéleti döntéseknek. Közösségi kapcsolatok vagy közösségi igény, jóléti biztonság és hiányos mûveltség miatt tehát a társadalom fele nem részese a társadalom alakításának, mivel közéleti megnyilvá-nulásokkal nem tudnak, és miután nem tudnak, nem is akarnak azzal élni.
A participációt mérô index és a különbözô életfeltételi dimenziók össze-függése rávilágít a társadalmi részvétel egyenlôtlenségére, annak társadalmi-de-mográfi ai meghatározottságára. A participációs index csúcsára kerülôk kivétel nélkül gyermekközösségben szocializálódtak. Az iskolai fokozatok mentén a sa-ját és az apák iskolázottságát vizsgálva döntôen azok kerülnek a jelentôs akti-vitást jelzô participációs csoportokba, akik legalább középfokú végzettséggel rendelkeznek. A településtípusokat összehasonlítva különösen nagy eséllyel
34 Az elemzésbe bevont magyarázó változók : iskolai végzettség, gyermekközösségi tagság, településtípus, életkor, apa iskolai végzettsége volt.
Utasi_2013_02.indd 125
Utasi_2013_02.indd 125 2013.03.11. 20:17:002013.03.11. 20:17:00
126 VIII. A társadalmi participáció
találjuk a participációs index kiemelkedôen aktív csoportjában a megyei vá-rosokban élôket. A vagyoni kategóriák közül a participációs index mentén a felsô ötödben kiugróan magas a jómódúak aránya, s a vagyoni lehetôségek szûkülésével mind kisebb az esélye a közösségi-közéleti participációnak.
A korcsoportok közül a participációs index szerint a legkedvezôbb közössé-gi-közéleti praxis és attitûd a minta legfi atalabbjaira jellemzô, s a legkisebb társadalmi-közéleti részvétel a hatvanon felüliekre.
Makroközösségi identitás a társadalmi participáció felsô szintjein A társadalmi participációt mérô index eloszlása azt jelzi, hogy a társadalom egészének életét, jövôjét nagymértékben befolyásolja a döntéseket meghatározó, irányító felsô ötöd közösségi identitása. Korábban (a makroközösségi identitás-kategóriák feltárásakor a kettôs identitást is elfogadva) ötféle makro közösségi identitást differenciáltunk: a nemzeti, lakóhelyi, ideológiai (politikai-vallási), hivatás és internacionális (osztály, etnikai, EU) identitásokat.
Kerestük, hogy az iménti ötféle közösségi identitás milyen mértékben hatja át elsôsorban azokat, akik a participációs index két felsô, döntéseket meghatározó, irányító csoportjába tartoznak (kiemelkedô + jó). Ez utóbbiak többsége közösségi-közéleti részvételével intenzíven alakítja/alakíthatja a tár-sadalom lokális, nemzeti vagy európai régiós demokratikus viszonyait.
14. ábra: A nemzeti, ideológiai és hivatás közösségi identitást jelzô faktorváltozók átlaga a participációs szintek mentén
(Közösségi kapcsolatok, 2009, N=1051)
Kiemelkedô (3,6%)
Jó (17,4%)
Közepes (31,5%)
Gyenge (37%)
Passzív (10,5%) -0,2
-0,1 0,0 0,1 0,2 0,3 0,4
nemzeti identitás ideológiai identitás hivatás-identitás
Utasi_2013_02.indd 126
Utasi_2013_02.indd 126 2013.03.11. 20:17:002013.03.11. 20:17:00
127
A társadalmi participáció és a társadalmi-közösségi részvétel egyenlôtlenségei A kiemelkedô társadalmi participációt jelzô szintre került néhány százalékos szûk csoport (3,6%) körében kiugróan magas a hivatásközösségi-identitás és az ideoló-giai közösségi (politikai-vallási) identitástudat. A második társadalmi participációs szintre kerülô népességnél (17,4%) is elsôsorban a hivatásidentitás emelkedik ma-gasra. Az elôzôk mellett a minta átlagához képest kissé magasabb a legfelsô participációs csoportba tartozók körében a nemzeti identitástudat is.
Az ötféle identitás-csoportból az ideológiai (politikai-vallási) és nemzeti indentitástudat U alakot ír le a participációs index öt hierarchikus kategóri-áját követve, vagyis a szélsô két kategóriában (a „kiemelkedô” és a „passzív”
csoportban) értéke magasabb, miközben a többi kategóriában az átlagosnál alacsonyabb.
A lokális közösségi identitás trendje alacsony értéket mutat a két legmaga-sabb participációs szinten. Velük szemben a lokális közösségi identitástudat magas a „passzív” participációs csoportban. Szembetûnô, hogy a kiemelkedô társadalmi participációs aktivitással élô közösségi-közéleti csoportban a la-kóhelyi közösségi identitás kevésbé jellemzô, mint a társadalom többnyire forráshiányos rétegeiben. A társadalmi participáció területén kiemelkedô cso-port lakóhelyi identitástudatának relatív gyengesége azt jelzi, hogy a helyi te-rületi közösségi kapcsolatokat ôk alacsonyabbra értékelik, mintegy átugorják, s a tágabb közösségek iránti identitásukkal azok érdekeit helyezik társadalmi participációs érdeklôdésük fókuszába. Mindemellett tevékenységüket áthatja a hivatásidentitásból eredô presztízsvágy, státusz-attitûd.
15. ábra: A lakóhelyi és internacionális közösségi identitást szimbolizáló faktor-változók átlaga a participációs szintek mentén
(Közösségi kapcsolatok, 2009, N= 1051)
Kiemelkedô (3,6%)
Jó (17,4%)
Közepes (31,5%)
Gyenge (37%)
Passzív (10,5%) -0,8
-0,6 -0,4 -0,2 0,0 0,2
lakóhelyi internacionális
Utasi_2013_02.indd 127
Utasi_2013_02.indd 127 2013.03.11. 20:17:002013.03.11. 20:17:00
128 VIII. A társadalmi participáció
Összességében a társadalmi-participációs skála felsô két kategóriájában, a társadalom közösségi-közéleti életét leginkább alakító minta-ötödbe tartozók a közössé-gi-közéleti vezetôk, akik körében elsôsorban a hivatás-identitás alakítja a makro-társadalmi kötôdést. Azt valószínûsítjük, hogy elsôsorban a hivatás-presztízs, s általa a státusz-attitûd formálja közösségi és fôleg közéleti tevékenységüket.
A legfelsô néhány százaléknál még a politikai-vallási identitás is hangsú-lyos, ez pedig a társadalmi státuszhierarchia csúcsán a politikai-hatalmi am-bícióra utal. Ambivalens a legfelsô, kiemelkedô néhány százaléknál a rela-tíve erôs nemzeti identitástudat is, amely inkább ideológiai szinten létezik a felsô participációs szintre kerülôk tudatában, nem konkretizálódik. Erre utal, hogy a „szûkebb hazához”, a lakóhelyhez fûzô lokális közösségi iden-titás a legfelsô ötöd körében a legalacsonyabb. Velük szemben a társadalom alacsony társadalmi-participációs szintjén élôk körében a nemzeti és lakóhelyi közösségi identitástudat együtt legerôsebb identitásként található.
A participációs csoportok eltérô közösségi identitásválasztása leké-pezi a csoportok életfeltételeinek különbségeit. Meggyôzôen igazolja ezt a közösségbôl-közéletbôl kimaradó passzív társadalmi participációs szintre kerülôk identitásválasztása. Beszûkült létfeltételeik, gyenge mozgásképességük dominánsan otthonhoz, lakóhelyhez, országhoz, nemzethez köti ôket, s ez a meg-határozó életfeltételi keret felerôsíti lakóhelyi identitástudatukat. Az életfeltételek által meghatározott lokális köteléket a legalsó szinteken kiegészíti a „hit”, a transzcendens és/vagy politikai-ideológiai érzelmi közösségi azonosulás tudatának erôssége.
A különbözô életfeltételek szerinti közösségi identitás jellemzôi a közös-ségi participációs faktorindex mentén meggyôzôen jelzik, hogy dominánsan a társadalom forráserôs csoportjai birtokolják a közösségi-közéleti participációhoz, annak vágyához, igényéhez szükséges eszközöket. Azok képesek elsôsorban a demokratikus közélet megújítására, akik kedvezô létfeltételekkel rendel-keznek, gyermekkoruktól kezdve közösségekbe „kötöttek”, ahol kialakul igényük, közéleti attitûdjük és praxisuk, majd ambíciójuk a társadalom for-málására, alakítására is. Minél több életfeltételi dimenzióban forráshiányos valamely társadalmi csoport, réteg, annál nagyobb az esélye annak, hogy a kedvezô létfeltételek birtokában élôk közéleti-hatalmi ambíciójának kiszol-gáltatottjává válik (Utasi 1997).
A társadalmi participáció lehetôségét éppen életfeltételi forráshiányuk következtében közösségen kívüliségükkel, nem ritkán „önkéntes” kima-radásukkal önmaguk adják fel. Individuális kivételek, magányos közéleti
„harcosok”, egyéni lázadók természetesen a legkülönbözôbb életfeltételi környezetbôl feltûnnek, ám a közösségi-közéleti participáció vezetô rétegei, csoportjai a kedvezô életfeltételeket nyújtó társadalmi környezetben
formáló-Utasi_2013_02.indd 128
Utasi_2013_02.indd 128 2013.03.11. 20:17:012013.03.11. 20:17:01
129
A társadalmi participáció és a társadalmi-közösségi részvétel egyenlôtlenségei dó közösségekbôl rekrutálódnak. A kedvezô életfeltételek közül pedig a kuta-tás szerint leginkább meghatározó a gyermekkori közösségi élet hakuta-tása, a legalább középfokú iskolai végzettség és a jelenlegi vagyoni jólét biztonságot adó szintje.35
16. ábra: A lineáris közösségi-közéleti participációs faktorindex átlaga az iskolai végzettség szerinti kategóriákban (Z-score átlagok)
(Közösségi kapcsolatok, 2009, N=1051)
-0,6 -0,4 -0,2 -0,0 0,2 0,4 0,6 0,8
8 általános
kevesebb, mint 8 általános szakmunkásképzô, szakiskolaszakközépiskolai érettségigimnáziumi érettségiérettségi utáni szakképzés fôiskolai oklevél egyetemi diploma
35 Lineáris regresszióval kerestük a participáció domináns életfeltételi meghatározóit. Dicho-tómmá alakítottuk az ötfokú közösségi-közéleti indexet, és az 1-3 fokra kerülôket tekintettük a participáció tekintetében közösségi-közéleti aktívnak, a 4-5 fokra kerülôket passzív izoláltnak.
A participáció elsôdleges meghatározójaként a modell a (1) gyermekközösségi tagságot jelölte meg, majd (2) a jelenlegi iskolai végzettség szintjét, ezt követôen pedig (3) a vagyoni javak mértékét.
Utasi_2013_02.indd 129
Utasi_2013_02.indd 129 2013.03.11. 20:17:012013.03.11. 20:17:01
130 VIII. A társadalmi participáció
17. ábra: A lineáris közösségi-közéleti participációs faktor- index átlaga az apák iskolai végzettsége szerinti kategóriákban
(Közösségi kapcsolatok, 2009, N= 1051)
-0,6 -0,4 -0,2 -0,0 0,2 0,4 0,6 0,8
nem tudja kevesebb, mint 8 általános 8 általános szakmunkásképzô szakközépiskolai érettségi
(technikum) gimnáziumi érettségi fôiskolai diploma, felsôfokú technikum egyetemi diploma
18. ábra: A lineáris közösségi-közéleti participációs faktorindex átlaga az ötfokú vagyoni skála kategóriáiban (Közösségi kapcsolatok, 2009, N=1051)
-0,4 -0,2 0,0 0,2 0,4
felsô ötöd 2. ötöd 3. ötöd 4. ötöd alsó ötöd
Utasi_2013_02.indd 130
Utasi_2013_02.indd 130 2013.03.11. 20:17:012013.03.11. 20:17:01
131
A társadalmi participáció és a társadalmi-közösségi részvétel egyenlôtlenségei 19. ábra: A lineáris közösségi-közéleti participációs faktorindex átlaga az
eltérô településtípusokon (Közösségi kapcsolatok, 2009, N=1051)
-0,2 -0,1 0,0 0,1 0,2 0,3
Budapest mjv 5000 felett 5000 alatt
20. ábra: A lineáris közösségi-közéleti participációs faktor-index átlaga az egyes korcsoportokban (Közösségi kapcsolatok, 2009, N= 1051)
18-29 év 30-44 év 45-59 év 60+ év
-0,2 -0,1 0,0 0,1 0,2
Utasi_2013_02.indd 131
Utasi_2013_02.indd 131 2013.03.11. 20:17:012013.03.11. 20:17:01
132