A Közösség jogi eszközei

A Közösség jogi eszközeinek vizsgálatakor két probléma tisztázása fontos. Az egyik, hogy mit vegyen nyilvántartásba az újonnan létrehozott közösségi hatóság, vagyishogy milyen gazdasági társaságok (cégek) kerülhetnek, illetve kerüljenek nyilvántartásba vételre. A jogi eszközökön belül ezeket nevezem én anyagi jogi eszközöknek. A másik kérdés annak meghatározása, hogy az új közösségi hatóság milyen eljárási rend keretében mőködjön, vagyishogy az anyagi jogi által meghatározott társasági formák milyen eljárási szabályok

659 RSz. 244. cikk, és 256. cikk.

660 A Tanács 44/2001/EK (2000. december 22.) Rendelete a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismerésérıl és végrehajtásáról HL L 12/1 2001.1.16.

betartásával kerüljenek bejegyzésre, és természetesen a késıbbiekben hogyan történjen a módosításuk. A jogi eszközökön belül ezeket nevezem én eljárás jogi, vagy más néven alaki jogi eszközöknek.

3.1 Az anyagi jogi eszközök

Ezek a szabályok arra vonatkoznak, azt szabályozzák, hogy milyen gazdasági, illetve cégformák azok, amelyek a Közösség, mint közhatalmi jogosítvánnyal rendelkezı szervezet által elismerhetıek, illetve milyen gazdasági és jogi formációknak lehet megadni az európai jogi személyiséget.

Anyagi jogi szabályok az elsıdleges jogforrásokban

Az RSz. ebbıl a szempontból ad egyfajta általános iránymutatást, hiszen rögzíti, hogy mely cégformákra, társasági formákra vonatkozóan kell biztosítani a természetes személyekkel azonos elbánást és jogosítványokat⁶⁶¹. Az RSz. ezen cikkelye rögzíti a gazdasági társaságokra vonatkozó definitív szabályokat. Ennek értelmében a közösségi jogban társaságnak kell tekinteni azokat a társaságokat, amelyeket valamely tagállam jogszabályai szerint alapítottak, amelynek létesítı okirat szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fı helye a Közösségen belül van. „Társaság” a polgári vagy kereskedelemi jog alapján létrejött társaság, beleértve a szövetkezeteket és a közjog vagy a magánjog hatálya alá tartozó más jogi személyeket, azok kivételével, amelyek nem jövedelemszerzési céllal alakultak. Látható, hogy az elsıdleges közösségi jogforrás nem definiálja közvetlenül az európai társaságot, hanem csak közvetett definíciót ad arra vonatkozóan, hogy a közösségi jog szempontjából milyen gazdasági formációk tekinthetık társaságnak⁶⁶². Így gyakorlatilag minden, a közösséget

661 RSz. 48. cikk.

662 Ebben a vonatkozásban szinte teljes a hasonlóság az európai állampolgársággal, hiszen európai állampolgárságot nem lehet önmagában szerezni, csak származékosan. Elıbb valamely tagállam állampolgárságát kell megszerezni ahhoz, hogy valaki európai állampolgár lehessen. (RSz. II. rész.) Érdekessége továbbá a szabályozásnak, hogy az elsıdleges közösségi jog – vagyis a közösségi

alkotó tagállam joga szerint jövedelemszerzési céllal létesített társaság, melynek székhelye a közösség területén van. Ennek a definíciónak tehát 3 lényeges fogalmi eleme van: társaság, székhely, jövedelemszerzés, mint cél.

Az RSz. meghatározza mind a három fogalmi elemet. Ennek megfelelıen társaság elnevezés alatt nem csak a – mi fogalmaink szerint – gazdasági társaságot kell érteni, hanem a szövetkezetet és minden más jogi személyt, amelyet akár tagállami közjog, akár tagállami magánjog szerint létesítettek és ezen jogi személyeknek jövedelemszerzési célja van. A székhely meghatározás tág értelmő. Ugyanis a definícióba bele tartoznak azok a társaságok, amelyeknek létesítı okirat szerinti székhelyük a Közösség területén van és azok is, amelyeknek létesítı okirat szerinti székhelyük a Közösség területén kívül vannak. Ez utóbbiak esetében az RSz. szerint elegendı, ha a létesítı okirat szerinti központi ügyvezetésük, vagy üzleti tevékenységük fı helye a Közösség területén belül van. A harmadik fogalmi elem pedig a jövedelemszerzési cél. Ennek hiányában ugyanis semmilyen társaság, szövetkezet, vagy bármilyen más közjogi, vagy magánjogi értelemben vett jogi személy nem tekinthetı közösségi értelemben társaságnak. Így az egyesületek, alapítványok, illetve minden más non-profit jogi személyek nem minısülnek közösségi jog szerint társaságnak.

Ezen részben feltétlenül meg kell még említenünk, mint jogforrást egy érvényesen létrejött, de a mai napig hatályba nem léptetett nemzetközi Egyezményt. Ez az 1968. február 29-én, Brüsszelben megkötött Egyezmény a

alkotmányos szabályok – nem ismerik az ún. „sui generis” európai társasági formákat. Azokat csak a másodlagos jogforrásokban lelhetık föl. Így ennek megfelelıen a legmagasabb szintő jog értelmében társaság csakis és kizárólag tagállami köz- vagy magánjog által megalkotott társasági forma lehet.

Ebbıl az is következhet, hogy a másodlagos jogforrások által létrehozott sui generis európai társasági formák a, vagy közösségi alkotmányossági problémát vetnek föl, hiszen ellentétesek az elsıdleges jogforrási definícióval, b, vagy mégsem „sui generis” európai társasági formák, hanem csak speciális jogállású tagállami társasági formák. Persze ennek a közösségi alkotmányossági ütközésnek köszönhetı talán az, hogy valamennyi ún. „sui generis” európai társasági formát megalkotó másodlagos jogforrás (irányelv, rendelet) Preambulumában jogalkotási alapként a 308. cikk szerepel.

Véleményem szerint azonban a 308. cikk felhatalmazása nem ad jogot arra, hogy akár Közösség, akár valamelyik intézménye elsıdleges jogszabályt megkerülje vagy azzal ellentétes jogszabályt alkosson.

Ezt a közösségi alkotmányos feszültséget úgy lehetett volna elkerülni – illetve az EZT. esetében úgy lehetne elkerülni – ha az ERt. és ESz. vonatkozásában nem rendeletet alkot a Közösség, hanem irányelvet bocsát ki, mint az EGE esetében.

társaságok és jogi személyiségek kölcsönös elismerésérıl⁶⁶³. Ezen Egyezmény értelmében minden a szerzıdéses állam polgári vagy kereskedelemi joga szerint alapított társaságot – beleértve ebbe a szövetkezeteket is – amelyeknek a természetese személyekkel egyezı képessége, jogai és kötelezettségei vannak, és amelyeknek székhelye ezen Egyezményt aláíró szerzıdéses államok valamelyikének területén található, jogaikban kölcsönösen el lesznek ismerve. Ugyancsak ilyen elismerésben részesíti az Egyezmény más köz- vagy magánjog alapján létrehozott, de az elızıektıl eltérı jogi személyiséget is, melyek fı vagy mellékcélja a jövedelem szerzés és az Egyezmény aláírásakor az alapításuk szerinti törvények megszegése nélkül, megszakítás nélkül mőködnek. Egyetlen kivétel van ez alól, azon társaságok és jogi személyek, melyeknek székhelye az egyezményt aláíró tagállamok területén kívül van és nincs semmilyen tényleges kapcsolatuk ezen tagállamok gazdaságával.

Ha összehasonlítjuk a két meghatározást látható, hogy fogalmi elemeikben teljesen lefedik egymást, azzal az eltéréssel, hogy az Egyezmény tartalmaz egy törvényességi kitételt az egyéb jogi személyiségekkel kapcsolatban, valamint szintén hozzájuk kötıdıen azt a külön deklarációt, hogy folyamatos mőködésük legyen. Az Egyezmény továbbá lazít a for-profit kötelezettségen annyit, hogy az egyéb más jogi személyiségek esetén elegendı, ha csak kiegészítı jellegő mőködésükben a profit szerzési cél.

Anyagi jogi szabályok a másodlagos jogforrásokban

Természetesen és elsısorban ide kell megjelölnünk a már eddig is meglévı ún.

sui generis európai társasági formákra vonatkozó, másodlagos közösségi jogszabályok (rendelet, irányelv) által létrehozható társaságokat (EGE, ERt., ESz., EZT.). Ezen társasági formák idesorolása nem hiszem, hogy bıvebb magyarázatot igényelne, hiszen kifejezetten abból a célból alkotta meg ıket a Közösség, hogy mint ilyen formák mőködjenek.

663 Convention on the mutual recognition of companies and bodies corporate (signed on 29 February, 1968), Bulletin of the European Communities, Supplement No. 2-1969, pgs. 7-16. Továbbiakban:

Egyezmény.

Ugyancsak ide kell sorolni az elsı társasági irányelv⁶⁶⁴ 1. cikke szerinti társaságokat, valamint a tıkeegyesítı társaságok határon átnyúló egyesülésérıl szóló irányelv⁶⁶⁵ 2. cikk, 1. pontja szerinti tıkegyesítı társaságokat is. Ez utóbbi irányelv szerint (tıkeegyesítı) társaságnak kell tekinteni az elsı társasági irányelv 1. cikkében megjelölt tagállami társaságokat, vagy azt az ide nem sorolható, de jegyzett tıkével és jogi személyiséggel rendelkezı társaságot, amelyben a társaság kötelezettségeinek fedezetére kizárólag a társaság vagyona szolgál, és amely a számára irányadó nemzeti jog alapján a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében az elsı társasági irányelv szerinti biztosítékokra vonatkozó rendelkezéseket köteles betartani.

A fenti másodlagos jogforrások csak a szőken vett társasági jog területére vonatkozó közösségi jogszabályokat tartalmazzák. Mellettük, a társasági jog határterületeihez kapcsolódóan további másodlagos közösségi jogszabályok említik, illetve definiálják a társaság fogalmát⁶⁶⁶.

Ezzel együtt persze – mint de lege ferenda - természetszerőleg felmerülhet az igény egy önálló európai gazdasági társaságokról szóló közösségi kódex megalkotása is, minden bizonnyal rendeleti formában⁶⁶⁷. Véleményem szerint erre jelenleg sem szándék, sem pedig igény nincs. A tudományos életben

664 A Tanács 68/151/EGK (1969.március 9.) irányelve az egész Közösségre kiterjedı egységes biztosítékok kialakítása érdekében a tagállamok által a társasági tagok és harmadik személyek érdekei védelmében a Szerzıdés 58. cikkének (2) bekezdése szerinti társaságoknak elıírt biztosítékok összehangolásáról HL L 65.

665 Az Európai Parlament és a Tanács 2005/56/EK irányelve (2005.október 26.) a tıkeegyesítı társaságok határokon átnyúló egyesülésérıl HL L 310.

666 Így többek között: a Tanács 90/434/EGK (1990. július 23.) irányelve a különbözı tagállamok egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére, valamint az SE-k vagy az SCE-k létesítı oSCE-kirat szerinti széSCE-khelyéneSCE-k a tagállamoSCE-k SCE-közötti áthelyezésére alSCE-kalmazandó adóztatás közös rendszerérıl HL L 225., 3. cikk. Az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK (2006.

december 12.) irányelve a belsı piaci szolgáltatásokról HL L 376, Preambulum 38. pont és a 4. cikk, 4. pontja. Ezen irányelv érdekessége, hogy nem beszél külön társaságokról, hanem szolgáltató megjelölés alatt használja az elsıdleges jogforrás szerinti társaság elnevezésnek megfelelı köz- és magánjog szerint létrejött jogi személyeket. A Tanács 1346/2000/EK (2000, május 29.; HL L 160) rendelete a fizetésképtelenségi eljárásról viszont egyáltalán nem definiálja közösségi szinten az adó fogalmát, hanem azt a tagállami jogalkotásra bízza. A Preambulum 9. pontja azonban tartalmaz egy utalást az adós személyi meghatározására és így utalást annak az adós vonatkozásában fennálló személyi hatályára, amikor azt mondja ki, hogy ezen rendeletet az összes fizetésképtelenségi eljárásra alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy az adós természetes vagy jogi személy, kereskedı vagy magánszemély. Ugyanakkor a rendelet 4. cikkének (2) a, pontja értelmében az adós meghatározása a felszámolási eljárásra joghatósággal rendelkezı tagállam jogát kell alkalmazni.

667 Ezzel kapcsolatban mindenféleképpen felhívnám a jogalkotók figyelmét az alábbi Bizottsági munkadokumentumra: Commission Staff Working Document, Assessing Business Start-up Procedures in the context of the renewed Lisbon strategy for growth and jobs SEC(20007) 129, ANNEX 1: Chracterics and typical forms of limited liability companies in the EU member states.

azonban elindult egy kezdeményezés az Aarhus-i Egyetemen, Dániában, az Aarhus School of Business szervezeti egységén belül⁶⁶⁸.

A fentebb ismertetett elsıdleges és másodlagos jogforrások alapján egyértelmően látszik azonban, hogy anyagi jogi eszközökkel – ha kissé nehezen standardizálhatóan is – de meghatározható azon jogalanyok köre, amelyek Közösségi szinten jogi személyként elismerhetıek és amelyekre használhatjuk az európai jogi személyiség megjelölést. Véleményem szerint ez a társasági forma

a) a minden, akár teljes egészében, vagy akár részben, jövedelemszerzési céllal, a tagállami polgári vagy kereskedelmi jog alapján létrehozott, az elsı társasági irányelv 1. cikkelyének megfelelı, de jegyzett tıkével és a Bizottság szerint meghatározott⁶⁶⁹ korlátolt felelısséggel rendelkezı társaság, melynek létesítı okirat szerinti székhelye (központi ügyintézési helye vagy fı üzleti tevékenységének helye) a Közösség területén van, ideértve a szövetkezeteket is, vagy

b) a közösségi jog alapján létrehozott, ún. sui generis társaság.

Az a, pont szerinti definíciót nevezhetjük tágabb értelemben vett, indirekt európai jogi személyiségnek, a b, pont szerinti definíciót pedig szőkebb értelmő, direkt európai jogi személyiségnek.

3.2 Az eljárási jogi eszközök

Az elızıekben bizonyításra került, hogy az önálló, uniós jogi személyiség megteremtésére vonatkozó erıfeszítések kiállnák az alkotmányosság próbáját, tovább bemutattam azt is, hogy a Közösség elsıdleges és másodlagos jogforrásaiból levezethetı, hogy a társasági jogalkotásnak milyen európai formái lehetnek a jövıben, a tételes jogban. Ebben a részben arra teszek

668 Lásd T. Baums-P.K. Andersen: The European Model Company Law Act Project, ECGI Working Paper Series in Law, No 097/2008.

669 Lásd: 667.

kísérletet, hogy bemutassam, hogy ez „állami elismerés”, az „állami nyilvántartásba vétel” milyen eljárási szabályok alapján történhetne a Közösségen belül.

Ha az eljárási szabályok mibenlétét vizsgáljuk, kijelenthetjük, hogy ezek az eszközök tekinthetık a tényleges, szőken értelmezett állami elismerésnek.

Ennek megfelelıen itt kell szabályozni azokat a kérdéseket, amelyek arra vonatkoznak, hogy milyen eljárási szabályok betartása mellett, illetve milyen formai követelményeknek való megfeleléssel valósulhat meg maga a nyilvántartásba vétel. Ezek a szabályok ugyanakkor már érintik az intézményi eszközök kérdését is, hiszen az eljárási szabályokat intézményekre vonatkozóan kell megadni, így természetszerőleg az európai jogi személy regisztrációjának eljárási szabályait egy erre a célra létrehozott közösségi intézményhez kell igazítani. Az RSz. ezen eszközök vonatkozásában nem ad konkrét, az anyagi jogi szabályokhoz hasonló, ott már bemutatott iránymutatást. Így bizonyos értelemben az intézményi eljárások általános szabályaira vagyunk kénytelenek hagyatkozni. Ennek értelmében pedig a Közösség intézményei és szervei saját maguk állapítják meg – természetesen az RSz. keretein belül és azzal összhangban – a rájuk vonatkozó eljárási szabályokat⁶⁷⁰.

Természetesen komoly jogi, alkotmányos garanciát jelentene, ha ezt a legmagasabb szintő jogforrás formájában, rendeletben hirdetnék ki.

Ezen – értelemszerően - dolgozatnak nem lehet tárgya egy konkrét jogszabályi tervezet megalkotása a Közösség számára. Azonban van lehetıség arra, hogy egy határterület, közelebbrıl a jogi informatika tudománya eddigi, ezen a területen végzett kutatásait és az itt elért eredményeit bemutassam, mint egyfajta lehetséges alternatív javaslatot az eljárási jogi eszközök közösségi szintő megoldására.

670 RSz. 7. cikk. (1) bek.

3.3 Az Európai Üzleti e-Regisztráció modellje Közösségi szinten – a BRITE-projekt

A BRITE-projektrıl általában

Az intézményi eszközöknél, a jogi analógia segítségül hívásával bemutattam egy Hatóság mőködési⁶⁷¹ szabályozását, mint egy lehetséges megoldási modell egyik összetevıjét. Most azonban az eljárásnak egy olyan oldalát kívánom bemutatni, mely szintén egy kidolgozott – mint említettem a jogi informatika tudománya által megalkotott, elsısorban teoretikus – tervezet, melynek alkalmazása, bevezetése csak szándék, illetve politikai döntés kérdése.

Az általam vizsgált Hatósági modell a regisztrációs eljárást – talán régi reflexek okán - papír alapon képzeli el. Van azonban 2006. március 01. óta egy, az Európai Unión belül, az Európai Unió által támogatott kezdeményezés, amely alapján csökkenthetı a papírmunka és megszüntethetı a papírlapú eljárás dominanciája. Ez a kezdeményezés az ún. BRITE – projekt⁶⁷².

A Projekt elıfeltevése, hogy az Európai Unió célja megteremteni egy dinamikusan fejlıdı gazdasági rendszert, egy egységes gazdasági térséget, ahol szabadon, határokon keresztül mozoghatnak a társaságok és a szolgáltatások. Ezzel egyidejőleg, vagyis a szabad mozgással együtt azonban jelentkeznek olyan tényezık is, amelyek – nevezzük így – kihasználják a szabad mozgás adta lehetıséget és visszaélnek ezzel lehetıséggel és jogellenes tevékenységre használják föl. Látható, hogy az európai jogalkotás számára a

671 Értsd: bejegyzési, módosítási, törlési

672 A megjelölés egy, a Közösség által életre hívott és támogatott projektet jelöl. Teljes neve: Business Register Interoperability Throughout Europe – BRITE. (a továbbikban: Projekt) A Projekt részét képezi a Közösség által, 2005-ben elfogadott i2010 kezdeményezésnek. A Projekt hivatalosan 2006.

március 1-én indult, 36 hónapos, az Európai Bizottság (Információs Társadalom&Média Igazgatóság), mint társfinanszírozó által támogatott kezdeményezés. A Projekt konzorciumi formában mőködik, melynek résztvevıi a Üzleti Regisztrációs hatóságok, a kereskedelmi kamarák, egyetemek, gazdasági társaságok és IT cégek az egész világról. A konzorcium elnöke: Vito Gianella. Forrás:

www.briteproject.eu. Az itt bemutatásra kerülı ismeretanyag alapjául a következı tanulmány szolgál:

L. van Elst, B. Klein, H. Maus, H. Schöning, A. Tommasi, C. Zavattari, J. Favaro, V. Gianella:

Bisuness Register Interoperability Throught Erope: The BRITE Project, AAAI Spring Symposium Semantic Web Meets EGovernment, Technical Report SS-06-06, pp70-79, AAAI Press, Menlo Park, CA (a továbbiakban: tanulmány)

legjelentısebb kihívás az, hogy megteremtse az egyensúly két, egymással ellentétes célja között: egyidejőleg biztosítani a társaságok és a szolgáltatások akadálymentes legszélesebb mozgását határokon keresztül, egyrészt, másrészt megteremteni a hatékony jogi és gazdasági eszközöket arra, hogy harcolni lehessen a pénzügyi bőncselekmények, a pénzmosás elkövetıi ellen, valamint biztosítani a pénzpénzpiacok átláthatóságát.

A dolgozatom szempontjából számomra az elsı cél, a társaságok szabad mozgásának biztosítása releváns, így ezen az úton haladunk tovább.

A társaságok szabad mozgása és ezzel együtt az európai társasági jog fejlıdése új kihívások elé állítja a Közösséget. A Projekt az ezzel kapcsolatos alapproblémára fókuszál, vagyis a határokon átívelı üzleti regisztrációra. Az Európai Unióban valamennyi vállalkozást és társaságot nyílván kell tartani egy – nevezzük így – Üzleti Regisztrációban⁶⁷³. Ezek az Üzleti Regisztrációk közhitelesek nyilvántartások, helyi vagy országos hatáskörőek és jogállásukat a tagállami jog határozza meg. A kibıvített – most már 27 tagú – Európai Unióban a társaságok a szó legszorosabb értelmében jönnek-mennek, nem beszélve arról a tényrıl, hogy maga a társasági jog is jelentısen átalakult:

fióktelepeket lehet nyitni, megjelentek a sui generis európai társasági formákról szóló közösségi jogszabályok, valamint elfogadták a tıkeegyesítı társaságok határon átívelı egyesülésérıl szóló közösségi irányelvet is.

Egy gazdasági jogi környezetben elengedhetetlen, hogy az egyes tagállami regiszterek kapcsolatba kerüljenek egymással: egyik „beszéljen” a másik 26 nyilvántartással, illetve a nyilvántartások folyamatosan és a naprakészen kapcsolatban legyenek egymással. Mostanáig, illetve úgy is mondhatnánk, hogy mostanság már átalakul az üzleti regisztráció. Bár az erre vonatkozó jogi szabályozás tagállami kompetenciába tartozik. Az európai társasági jog szabályozási környezetének gyors változása azonban, az egyre intenzívebb közösségi anyagi jogi jogalkotás azzal a következménnyel jár, hogy új

673 A tanulmány a Business Register megjelölést használja.

kihívások elé állítja a tagállami üzleti regisztrációkat. A társaságok szabad mozgásának az elsıdleges közösségi jog általi biztosításához szükséges, hogy a tagállami üzleti regisztrációk információt cseréljenek a náluk bejegyzett társaságok regisztrációs adataival kapcsolatban, és ezt még a fennálló jogi, nyelvi, kulturális, technikai és adminisztratív akadályok ellenére is meg kell tenniük. Ez a kapcsolat és a kommunikáció („beszéd”) pedig csakis ún.

„domain-közti” kapcsolat lehet, egyfajta különleges, a regiszterek közötti együttmőködési képesség. Ennek a képességnek komplexnek kell lennie, vagyis meg kell teremtenie a technikai, jogi, szervezeti, stratégiai és irányítási követelményeknek való valamennyi szintő megfelelést.

Az európai üzleti regiszterek a 90-es évek elejétıl mőködnek együtt. Ennek az együttmőködésnek az eredménye az Európai Üzleti Nyilvántartás⁶⁷⁴, mely egy gazdasági társasági, méghozzá sui generis európai gazdasági társasági formában mőködik, mint európai gazdasági érdekegyesülés⁶⁷⁵. Az EBR egy olyan üzleti alapon mőködı hálózat, mely lehetıvé teszi a nyilvánosság számára, hogy internet alapon, annak felhasználásával, biztonságos kapcsolatot létesítve, cégadatokat lehessen elérni, valamint lehívni az EBR tagok üzleti regisztrációjából. Voltaképpen ennek a már meglévı együttmőködésnek egy magasabb szintő megvalósítására és végrehajtására vállalkozik a Projekt⁶⁷⁶.

A Projekt mőködését az alábbi ábra segítségével lehet a legegyértelmőbben szemléltetni⁶⁷⁷:

674 Eredeti megnevezése: European Business Register EEIG. A továbbiakban én is az eredeti rövidítést az EBR megjelölést használom.

675 Ezzel kapcsolatban további információk: www.ebr.org; Vito Gianella, EBR-European Business Register and other initiatives in company registry cooperation, INSOURCE 2008: Conference on Professional Information Resources for Business Management, Marketing and Research, Prague, February 5-6, 2008. Az EBR EEIG-nek 20 tagja van, ebbıl 15 európai uniós tagállam, a maradék öt:

Ukrajna, Norvégia, Jersey, Szerbia, Macedonia.

676 Igazából az európai üzleti regiszterek közötti együttmőködés az EBR és Projekt mellet az következı, további kutatási kezdeményezéseket foglalja még magába: Registered Entity ID – REID.

A REID a jelenlegi cégjegyzékszámok (regisztrációs nyilvántartási számok) sztenderizációjának módján dolgozik, oly módon, hogy a cégek világon is egyedi cégazonosítot kapjanak. A másik pedig a brXML projekt. Ez projekt pedig a bejegyzett jogi személyiségekre (értsd: az üzleti regiszterbe bejegyzett jogalanyok) vonatkozó üzenetek cseréjének módszerét kívánja továbbfejleszteni.

677 Lásd a tanulmány 2. ábrája (Figure 2)

A BRITE-projekt e-megoldásai a határon átívelı székhelyáthelyezés területén

A társaságok egységes piacon belül szabad mozgásának infokummunikációs kezelésére a Projekt többféle, a mozgás bizonyos fajtájához igazodó szolgáltatást dolgozott ki. Ezek a szolgáltatás esetek jelenleg következık:

- 1. sz. szolgáltatási csomag: a bejegyzett székhely éthelyezése,

- 2. sz. szolgáltatási csomag: a 11. sz. Irányelv alkalmazása és egyszerősítése, - 3. sz. szolgáltatási csomag: az e-közbeszerzés irányába tett erıfeszítése támogatása,

- 4. sz. szolgáltatási csomag: a domainek közti együttmőködési képesség támogatása a pénzügyi bőncselekmények megelızésére, a pénzmosás megelızésére, a pénzügyi intézmények biztonsági felügyelete valamint az átláthatóság megteremtésére a piacokon⁶⁷⁸.

Mint az látható, a fentiek szolgáltatási csomagok közül szőkebb értelemben kettı kapcsolódik a közvetlenül a társasági székhely-mobilitás kérdéséhez: az 1. és a 2. szolgáltatási csomag. Ezek közül is kifejezetten az 1. sz. szolgáltatási csomag az, amelyik számunkra releváns a dolgozat szempontjából.

678 Természetesen ez a négy csomag csak a kezdet, a kutatás és a fejlesztés a szolgáltatások területén folyamatos, így a jövıben ezek is bıvülnek.

Az 1. sz. szolgáltatási csomag ismertetése⁶⁷⁹

Egy tagállami európai állampolgár nem csak állampolgára az ı nemzetének, hanem állampolgára az Európai Uniónak is, aki olyan, az elsıdleges közösségi jog által biztosított alapvetı jogokkal rendelkezik, mint a szabad mozgás és a szabad letelepedés joga a Közösség területén belül. Azonban ha egy gazdasági társaság szeretne élni a rá is érvényes szabad letelepedés jogával, vagyis, hogy szeretné székhelyét áthelyezni egyik tagállamból a másikban az szinte lehetetlen az egyes tagállami korlátozások hálója és ellentmondó szabályozása miatt. (Ahogy a német jogi irodalomban megfogalmazták: „A társaságot megölik a határon.”) Napjainkban tehát, de facto, egy gazdasági társaság nem rendelkezik európai identitással, csak saját tagállami joga által biztosított nemzetivel. Mindez azonban ellenkezik az RSz. 48. cikkelyében foglaltakkal, vagyishogy a társaságokat a természetes személyekkel azonos jogállás illeti meg, ugyanazon elbánásban kell ıket részesíteni. Az üzleti élet zavartalanságát biztosítandó a Közösség számos kezdeményezése közül kettı az, amit a Projekt is figyelembe vesz: az egyik az európai részvénytársaság szabályozása, a másik pedig a 14. sz. irányelv-tervezet⁶⁸⁰.

A Projektnek tehát a célja egybeesik, mind az üzleti szféra elképzelésével, mind pedig a jogalkotási szándékkal, hogy az általa nyújtott e-megoldásokkal hozzájáruljon a társaságok európai identitásának megırzéséhez. Ennek megvalósítása – a jogi akadályok legyızésén túl – megköveteli az üzleti regiszterek magas fokú együttmőködését az egész Európai Unión belül, így különösen fontos az együttmőködési képesség kialakítása technikai, szemantikai és szervezeti szinten.

679 A szolgáltatási csomagot részletesen ismerteti: Transfer of registered office: service and procedures specification – BRITE Project IST-27190, Delivaerable D 2.2.1 WP2.2; Document Version 1.0-31 July 2006, Document ref.: brite.D221.BRC.WP2.2V1.0. A továbbiakban az e-Csomag megjelölést használom erre a dokumentumra.

680 Tulajdonképpen az európai részvénytársaság (SE) szabályozása az, amelyet a székhely áthelyezésre vonatkozó e-megoldások kidolgozásának alapjául használtak. A 14. sz. irányelvet csak a tanulmány említi, az e-Csomagban már nem szerepel, mint szabályozási alap. Lásd: e-Csomag, 12-19.

old. A 14. sz. irányelvtervezet bevezetésének jogalkotási folyamatát a Közösség leállította. Ezzel kapcsolatban lásd: a 14. sz. irányelvhez írt vonatkozó részeket.

Az e-Csomag által nyújtott megoldások két irányúak: egyrészt össze kell hangolniuk az üzleti regisztereket a tagállami specifikációknak megfelelıen, és ennek alapján megteremteni az adatok és a társasági dokumentumok cseréjét. Másrészt meg kell teremtenie egyfajta jogvédelmet a köz- és magánhitelezık, valamint a kisebbségi tulajdonosok védelmére. Mindkét irány azonban egyfelé mutat: átlátható és nyomon követhetı cég-, illetve befektetésmozgás, melyhez naprakész, modern nyilvántartás kapcsolódik.

Ezek a követelmények pedig azt jelentik, hogy létre kell hozni egy web-alapú, domain-ek összekapcsolásával létrejövı együttmőködési képességet, mely figyelemmel kísérheti a társasági mozgásokat. Az együttmőködési képességnek pedig (cross-domain) a következı alanyok között kell fennállnia:

- az Európai Unió területén mőködı üzleti regiszterek között, - az üzleti regiszterek és azok ügyfelei (társaságok) között,

- az Európai Unió területén mőködı regiszterek és a tagállami kormányok más, ezen a területen hatáskörrel rendelkezı szervei és hatóságai között.

A Projekt e-Csomagja természetesen rendelkezik már egy, az európai részvénytársaságra kidolgozott web alapú, elektronikus eljárás modellel, mint egy lehetséges megoldással⁶⁸¹. Természetesen a késıbbiekben ez már más társaságok számára is alkalmazható eljárás lehetne⁶⁸².

A különbség a két táblázat között az, hogy az elsı táblázatban azt mutatom be, hogy az európai részvénytársaság székhelyáthelyezése hogyan is mőködik a gyakorlatban⁶⁸³. A második táblázat pedig a Projekt szerinti székhelyáthelyezést szemlélteti, kibıvítve a már említett üzleti regiszterek közti kommunikáció képességével. Ez a képesség magába foglalja egyrészt, hogy az üzleti regisztereknek képesnek kell lenniük arra, hogy megértsék az egymástól jövı információ értelmét, hogy aztán kicserélhessék egymás között, továbbá magába foglalja azt, hogy magának a szolgáltatásnak, azért, hogy

681 E-Csomag 9., 11. oldal.; valamint ezen dolgozat 2. és 3. sz. Függelék.

682 Például az európai jogi személyiség számára.

683 A vizsgálathoz a következı országokat vették figyelembe: Dánia, Írország, Norvégia, Svédország és Spanyolország. E-Csomag, 8. old.

In document PhD ÉRTEKEZÉS (Pldal 186-200)