A vizsgálatok sokrétűsége megkívánta, hogy a következtetéseket és a javaslatokat összefoglalóan, pontokba szedve közöljük. Ez segíti az összefüggések feltárását, illetve azok bemutatását.
• A mezőgazdaság legfontosabb termelőalapjainak és kibocsátásainak viszonylag széleskörű időbeli vizsgálata rávilágított arra, hogy a mezőgazdaság utóbbi 80 – 85 éve ellentmondásosan alakult. Az Osztrák – Magyar Monarchia felbomlása, az I. és a II. világháború, az 1929-es gazdasági világválság, valamint a politikai és gazdasági rendszerváltás jelentős hatással volt mind a növény-, mind az állatállomány alakulására. Mindazonáltal a mezőgazdaság vizsgált
„termékeinek” időbeli változása nem mutatott egységes képet.
• A szántóföldi növények (kivéve a napraforgót) rendszerváltás utáni vetésterülete lecsökkent. Ebben több tényező játszott közre. A búzánál agrárpolitikai tényezők, a burgonyánál a hasznosításban betöltött szerepének csökkenése, a cukorrépa esetében a cukoripar kisebb igénye vezetett területcsökkenéshez. A napraforgó az egyetlen olyan növény, amelynek vetésterületében pozitív változás következett be a vizsgált időszak alatt, a megváltozott fogyasztási szokások miatt.
• A növények és az állatok, valamint az állati termék előállítás dinamikájának elemzési eredményei azt mutatták, hogy a növények termelését az időjárás, a belföldi és a külföldi piaci helyzet, a vetésterület, a földhasználat alakulása, a fajtaszerkezet, a gépesítés, a növényvédelem és az agrotechnika, az infrastruktúra fejlődése, az állatállomány alakulása, valamint a fogyasztói szokások befolyásolták. A gabonafélék és a cukorrépa termesztését a 20-as évektől a 80-as évek végéig növekedés jellemezte, majd ezt követően csökkenés vette kezdetét az állatállomány visszaesése, a szövetkezetek szétesése, valamint a cukoripar kisebb cukorigénye miatt. A vizsgált időszak alatt a burgonyatermelés visszaesésének, illetve a napraforgó termelés növekedésének lehettünk tanúi.
• Az állatállomány és az állati termékek előállítás csökkenésére a 90-es évektől kezdve jelentős hatást gyakorolt a nagyüzemek szétesése, az elaprózódott birtokméret kialakulása, a magángazdaságok létrejötte, a termelők nehéz pénzügyi helyzete, a fogyasztói szokások megváltozása, az exportpiacok
beszűkülése, valamint a takarmányárak alakulása. A baromfiállomány alakulásában 2000-től kezdődően pozitív változás következett be.
• A felhasznált előrejelzési módszerek alkalmasnak mutatkoztak a vetésterületek, a termelések, és a fogyasztási színvonalak elkövetkezendő öt évének előrejelzésére. A korrelációszámítás alapján megállapítást nyert, hogy a fogyasztás hosszú idősorának alaptendencia szerinti előrejelzése sokkal megbízhatóbbnak bizonyult, mint a termelési mutatóké (vetésterület, termésmennyiség) és az állatállományé. Általános tapasztalat, hogy elfogadható prognózis csak többoldalú közelítéssel, több módszerre támaszkodva készülhet, de még ebben az esetben is óvatosan kell kezelni a kapott eredményeket, hiszen az időjárás, a gazdálkodók jövedelmi helyzete, a piaci kilátások, valamint a kormányzati intézkedések pozitívan, illetve negatívan is hathatnak a jövőben a mezőgazdasági termelésre.
• A vizsgálatok a múltbeli tendencia folytatásaként a búza, a kukorica, az árpa, a burgonya és a cukorrépa vetésterületének csökkenését, illetve a napraforgó növekedését vetítik előre. A termésmennyiségek prognózisa azt mutatta, hogy a búza, a kukorica, az árpa és a napraforgó esetében emelkedés, a burgonya és a cukorrépa vonatkozásában visszaesés várható.
• Tanulságos eredményt kapunk, ha összevetjük a vetésterületek és a termésmennyiségek extrapolációját. Ebből az látható, hogy míg a gabonaféléknél ellentétes irányú, addig a burgonya, a cukorrépa (mindkét vizsgált szempontból csökkenés várható) és a napraforgó (mindkét vizsgált szempontból növekedés várható) esetében azonos irányú változás bekövetkezése valószínűsíthető a vetésterületek és a termésmennyiségek vonatkozásában.
• Megállapítható volt továbbá, hogy a vizsgált növények egy főre vetített termelésének éves adatai a trend körül hullámzást mutattak, ami hosszú távú ciklusok jelenlétére utalt. A gabonafélék ciklusosságára a vizsgált időszak elején 18 éven át tartó dekonjunktúra volt jellemző. Ezt követően a búza és a kukorica termésmennyiségének hullámzásában egy, az árpánál két ciklus rajzolódott ki.
Konjunktúrában jelenleg a kukorica ciklusa van. A három növény utolsó ciklusának amplitúdója (a trend és a csúcspont közötti távolság) a búzánál volt a legnagyobb, több mint 40 %, ezt követte a kukoricáé, és a legkisebb (20 %) az árpáé volt. A gabonafélékhez hasonlóan a többi szántóföldi növény is mutatott
ciklikusságot, de hullámmozgásukban eltértek egymástól. A jövőre vonatkozó
„képet” árnyalhatja az, ha összevetjük az egy főre jutó termésmennyiség alaptendenciájának előrejelzését a hosszú távú ciklikusság alakulásával. A vizsgálatok rámutattak arra, hogy a ciklusok felszálló és leszálló ágai az alaptendencia jövőbeli várható értékét tovább erősíthetik, vagy a csökkenést mérsékelhetik (a felszálló ág esetében ez fordítva van).
• Az állatállomány és az állati termék előállítás trendjének öt éves előrejelzése alapján kirajzolódott az a korántsem pozitív kép, miszerint ha a múltbeli tendenciák tovább folytatódnak, akkor a sertés- és a szarvasmarha-állomány, a tej- és a tojástermelés további csökkenésére, valamint a baromfiállomány mérsékelt ütemű növekedésére lehet számítani. Az állatállomány hosszú idősorait is hullámzások jellemezték. A múltbeli ciklikus folyamatok folytatódását feltételezve az állatállomány és az állati termék előállítás színvonalának ciklusára várhatóan konjunktúra lesz jellemző. Ez a szarvasmarha, a sertés, a tej és tojástermelés csökkenő alaptendenciáját valószínűleg mérsékli, a baromfi-termelés növekedését pedig erősíti.
• A növényi és az állati termékek fogyasztási színvonalának alaptendenciáiban jelentős különbségek mutatkoztak az utóbbi ötven évben, amelyek a marha-, a sertéshús-, a liszt-, a cukor-, a tej- és a tojás fogyasztását negatívan, illetve a baromfihús-fogyasztást pozitívan érintették. Ezen tendenciák további folytatódását vetítik előre az öt éves prognózisok.
• A liszt- a burgonya- és a cukorfogyasztás színvonalára is jellemző volt a ciklikuság. A ciklusok összevetése során azt az eredményt kaptuk, hogy az egyes termékek fogyasztásának hullámai a 60-as, 70-es évektől a 80-as, 90-es évekig hosszan elnyúló leszálló, vagy felszálló ágban voltak. Ez azt mutatja, hogy ebben az időszakban a fogyasztási szokások nem ingadoztak jelentős mértékben. Megállapítható volt továbbá, hogy a burgonya- és a cukorfogyasztás ciklusára a jövőben dekonjunktúra, a lisztfogyasztásra pedig konjunktúra lesz jellemző.
• Az állatállomány és a húsfogyasztás ciklusainak lefutását tekintve nagyfokú hasonlóság mutatkozott az állatállomány nagysága és a húsfogyasztás színvonala között. A 90-es évek második felétől (kivéve a marhahús-fogyasztást) konjunktúra jellemzi a ciklusokat. Ez a jövőre nézve pozitív, hiszen
az EU és a hazai agrárpolitika is szorgalmazza az állattenyésztés újbóli megerősítését.
• A havi termékárak elemzése során megállapításra került, hogy a piaci- és a felvásárlási árak hasonló hullámmozgást mutatnak, ezért csak a felvásárlási árak alakulását vizsgáltuk. A gabonafélék, a burgonya és a vágósertés felvásárlási árainak idősorában három, a napraforgónál, a vágóbaromfinál, a vágómarhánál és a tojásnál két-két ciklus bontakozott ki az elmúlt 10 – 15 évben. A tejár alakulásában nincs ciklus.
• A gabonafélék árainak utolsó ciklusa a vizsgált időszak vége felé elérte mélypontját, ami csak óvatos előrejelzésre ad lehetőséget. Eszerint az elkövetkezendőben áremelkedést valószínűsíthetünk. A jövőben a várhatóan biztosabb piaci lehetőségeket kínáló korai burgonya termesztésében mutatkozik kitörési pont. A napraforgó világpiaci ára valószínűleg nem fog jelentősen változni, az Európai Uniós támogatások hatására azonban a napraforgó exportjában növekedésre lehet számítani.
• A sertés felvásárlási ára jelenleg dekonjunktúrában van, de a nemzetközi sertéskereskedelem bővülése remélhetőleg pozitív változást hoz magával az árakat tekintve. A 2004-ben elindult pozitív folyamat, a szarvasmarha-állományt tekintve remélhetőleg a jövőben sem áll meg. Uniós tagságunkkal a gazdák előtt megnyílt a lehetőség a támogatások elnyerésére, amely növelheti a tartási kedvet. A vágóbaromfi-állomány növekvő trendjét megtörhetik a napjainkban jelentkező járványos megbetegedések.
• A felvásárolt mennyiségekben jelentkező hullámmozgások elemzése során megállapítható volt, hogy a növények mennyiségei sokkal hektikusabb képet rajzoltak elénk, mint ahogy az a vágóállatok és az állati termékek hullámzásában tapasztalható volt. Mindez arra vezethető vissza, hogy a felvásárolt mennyiségek alakulását a véletlen tényező, az időjárás olyan jelentősen befolyásolja, hogy ennek teljes kiszűrésére nem volt mód. A vágósertés esetében négy, a vágómarhánál és a vágóbaromfinál két és fél ciklus volt megfigyelhető a vizsgált időszak alatt.
• Az árak és a mennyiségek ciklikus alakulását vizsgálva megállapítható, hogy a konjunkturális és dekonjunkturális szakaszok ellentétesen alakultak. Az ár- és a volumenalakulás közötti kapcsolatvizsgálatok kimutatták, hogy két termék (a
búza és a vágóbaromfi) esetében az árváltozást még ugyanabban a hónapban követte a felvásárolt mennyiség változása. A többi terméknél egy – tíz hónapos késéssel reagált a mennyiség az árváltozásra (árpa és vágómarha egy, burgonya öt, napraforgó és tej hat, vágósertés nyolc, kukorica tíz hónap). E megállapítások a különböző modellekkel végzett késleltetett regresszió- korrelációszámítás eredményei. Az alkalmazott modellek többsége szignifikáns volt, kivételt ez alól csak a tojás árának és mennyiségének kapcsolatát leíró modellek képeztek.
• Megállapítható volt, hogy a búza, valamint a napraforgó felvásárlási ára és mennyisége között a kapcsolat lazának mondható. Az árpánál és a kukoricánál már szorosabb a korreláció az ár és a volumen között. A vizsgált növények közül a burgonya ára és mennyisége között a legszorosabb a kapcsolat, de a minősítés még ennél a terméknél sem haladja meg a gyenge közepes jelzőt. A gabonafélék havi árainak és mennyiségeinek hullámzását az időjárás mellett a minőségi jellemzők, az árakban jelentkező kormányzati szintű beavatkozások, a kivitel támogatása, a keresleti és a kínálati piac kiegyenlítődésének színvonala, az agrotechnológiai igények, a támogatások, valamint a vetésterület változása befolyásolta.
• A számítások alapján elmondható, hogy az állatok felvásárlási ára és felvásárolt mennyisége között a kapcsolat szoros volt. Ez még inkább igaz a kukorica árának és a sertés-, valamint a baromfi árának kapcsolatára. A takarmányozás költségei számottevő befolyással bírnak a sertésárakra, ezt bizonyítja a kukorica és a sertés árának késleltetett regresszió analízise, ami hét hónapos késést mutatott ki. A sertéshús felvásárlási ára nyolc hónappal előzi meg a felvásárolt mennyiségben bekövetkező változást. Mindez azt mutatja, hogy a kukorica árának változására a sertés felvásárlási volumene 15 hónappal később tud reagálni, ami lefedi azt az időt, amíg a sertés eléri a vágósúlyát. A tej felvásárlási ára és felvásárolt mennyisége közötti kapcsolat közepesen szorosnak tekinthető.
• A vágóállatok havi árait és mennyiségeit szintén több tényező együttes hatása alakította ki. A kereslet és a kínálat egymásra hatása, az egyensúlyra való törekvés, az export, az import, a támogatások, az állami beavatkozások, a hazai fogyasztás, valamint a takarmányár volt jelentős hatással a hullámmozgások alakulására. A tej esetében az árakat és a mennyiségeket befolyásoló faktorokként a tehénállomány csökkenése, a tejtermelés minősége, a takarmányárak, a tejfelvásárlók és a termelők közötti megállapodások, az uniós
kvóták, valamint a külpiaci értékesítési lehetőségek említhetők. A tojás felvásárlási, illetve piaci árát a tojó állomány nagyságának változása, valamint a hazai-, és az export kereslet határozta meg az elmúlt években.
• A hazai felvásárlási- és piaci árakat, mint láthattuk nemcsak belső, hanem külső tényezők is befolyásolják. Megállapítást nyert, hogy a termékek felvásárlási árai az Európai Unió vizsgálatba bevont országaiban közeledtek egymáshoz. Sőt, egyes országok (Ausztria, Szlovákia, Magyarország) már a csatlakozás előtt mutattak némi konvergenciát. A gabonafélék árai egymáshoz jobban konvergáltak, mint a vágósertésé. Ez főként annak köszönhető, hogy ezen termékek Uniós szabályozás alá esnek. Hazánk szempontjából ez azt jelenti, hogy a hazai felvásárlási árakra az uniós országok árai jelentős befolyást gyakorolnak, mely hatás az elkövetkezendő időben még inkább erősödni látszik.
A kutatás eredményeinek továbbfejlesztése:
• A jövőben további vizsgálati lehetőséget jelenthet az értekezés kereteiben vizsgált naturáliák körének kibővítése (pl. kertészeti termékek, takarmánynövények stb.).
• További összehasonlításokat érdemes végezni az Európai Unió országaiban a havi felvásárlási árakat és a felvásárolt mennyiségeket tekintve.
• Az árak alakulásában tapasztalható konvergencia mértékét az értekezésben alkalmazott mutatókon túlmenően más szóródási, illetve kiegyenlítődési mutatószámokkal (pl. Gini-mutatók), vagy pl. a szórásnégyzet felbontás módszerének alkalmazásával is lehetne a jövőben analizálni.
• A termésátlagokra ható tényezők bővebb értékelése és elemzése szintén új vizsgálati területet jelenthet.
• A dolgozat keretein túlmutató új vizsgálati lehetőségek között kell megemlíteni a fogyasztás befolyásoló tényezőinek vizsgálatát, amivel lehetőség kínálkozna a fogyasztási preferenciák elemzésére.
7. Összefoglalás
A magyar mezőgazdaságnak nem csupán gazdasági, hanem társadalmi jelentősége is számottevő. A rendszerváltás után több mint másfél évtizeddel, és az Európai Uniós csatlakozást követően nagy fontossággal bírnak az elmúlt időszakot elemző kutatások és a jövőt megcélzó előrejelzések.
Az értekezés célja az volt, hogy feltárja milyen folyamatok játszódtak le a magyar mezőgazdaságban az elmúlt több mint nyolcvan évben, különös tekintettel a vetésterületre, a termelési- és fogyasztási színvonalra, valamint a havi felvásárlási árakra és mennyiségekre. A vizsgálatokban nagy figyelem irányult a múlt alaptendenciái mellett a ciklikusság feltárására is.
A dolgozat négy fő részre tagolódott. Először a kutatási témához kapcsolódó szakirodalmi háttér ismertetésére került sor, hármas tagolásban. Kezdetben a gazdasági jelenségek változásában tapasztalható főbb jellemzők, majd az elmúlt tíz év agrárökonómiai nézetei, végül a módszertani alapok bemutatása történt meg.
A szakirodalmi értékelés után az „Anyag és módszer” című fejezet részletesen bemutatta az értekezéshez felhasznált adatbázisokat, valamint az alkalmazott módszereket.
Az elemző rész (5. fejezet) három alfejezetre tagolódott. Elsőként a 90-es évektől napjainkig terjedő időszakról adott saját vizsgálatokra alapozott, átfogó ismertetést. Ez magában foglalta a mezőgazdaság termelő alapjaira, outputjainak, monetáris indikátorainak alakulására vonatkozó információkat, valamint adalékokat szolgáltatott néhány termék külpiaci versenyképességéről is.
A vetésterület, a termésmennyiség, az állatállomány és az állati termék előállítás, valamint az élelmiszerfogyasztás hosszú idősoraira jellemző trendek és ciklusok viselkedésének tanulmányozását követően a folyamatok alakulását befolyásoló összefüggések feltárása (vetésterület – termelési színvonal; termelési színvonal – fajlagos fogyasztás; egyes termékek fogyasztása; felvásárlási ár – mennyiség között) is nagy hangsúlyt kapott az értekezésben (5.2. fejezet). A vizsgálatok elvégzéséhez az idősor-elemzés módszerei, valamint a korreláció-analízis és a simító eljárások nyújtottak segítséget a magyar mezőgazdaság néhány területére vonatkozóan. A kutatómunka mindezekkel a módszerekkel annak a célnak kívánt megfelelni, hogy a múltban bekövetkezett eseményekből okulva, a folyamatokat befolyásoló tényezők felvázolásával képet alkothassunk a jövőben várható tendenciákról.
Az elemzések másik nagy körét (5.3. fejezet) a búza, az árpa, a kukorica, a burgonya, a napraforgó, a vágósertés, a vágómarha, a vágóbaromfi, a tej és a tojás 1992 és 2006 közötti havi felvásárlási- és piaci árainak, valamint mennyiségeinek idősorai tették ki. Ezen vizsgálatok elvégzésének oka az volt, hogy az idősorok tendenciájának alakulására a hosszú ciklusok mellett a rövid hullámmozgások is jelentős hatást gyakorolnak. A gabonafélék, valamint a vágósertés esetében még sor került az 1990 és 2003 közötti időszakra vonatkozó termelői árak alakulásának elemzésére az Európai Unió néhány országát tekintve (5.3.3. fejezet).
Összegzésként elmondható, hogy a felhasznált statisztikai módszerek alkalmasnak bizonyultak a múltban lejátszódott folyamatok feltárására és a jövőre vonatkozó előrejelzések elkészítésére. Megállapítást nyert, hogy a naturáliák több évtizedes dinamikájában az alaptendencia mellett hosszú távú ciklushatás is kimutatható.
A kutatás igazolta azt a hipotézist is, hogy a növényi és az állati termékek havi felvásárlási árai és mennyiségei a 90-es évektől napjainkig jelentős rövid távú ciklikusságot mutatnak. Az alkalmazott késleltetett regresszió számítás, valamint az idő tényező kiszűrésére használt módszerek segítségével kimutathatóvá vált a piaci árak és a mennyiségek közötti kapcsolat. A kutatás igazolta, hogy a prognózisok készítésekor a tendencia előrejelzéséhez több módszer egyidejű alkalmazása szükséges, valamint azt, hogy az előrejelzéseknél a becslés mellett figyelembe kell venni a hosszú és rövid távú ciklushatásokat is.
Az elmúlt évek agrárökonómiai nézeteinek ismeretében elmondható, hogy az agrárközgazdászok a mezőgazdaság helyzetét hasonlóan értékelik ugyan, de a problémák megoldását másban vélik megtalálni. Az értekezés mindenekelőtt arra szándékozott rávilágítani, hogy a múlt megismerése hozzásegítheti a gazdaság szereplőit a jövőre vonatkozó döntések meghozatalához.
Mint látható volt, lesznek olyan termékek, amelyek termelése a jövőben vissza fog szorulni (pl. cukorrépa, burgonya), ellenben az állattenyésztésben kiaknázatlan lehetőségek vannak. A sertés példája jól mutatta, hogy a felvásárlási árakra, valamint a takarmánynövények árainak változására milyen érzékenyen reagálnak a szereplők. A kiszámíthatóbb tartási feltételek, a külföldi piaci lehetőségek, valamint az EU által nyújtott támogatások kihasználása kitörési pontot nyújthat az állattartóknak. A gabonafélék növekvő termésmennyisége az elkövetkezendő időben remélhetőleg az
állattenyésztés megerősödésével, valamint a bioüzemanyag előállításának igényével fog párosulni.