5. Saját vizsgálatok
5.1. A mezőgazdaság helyzetének alakulása a rendszerváltást követően
5.1.1. Az ágazat súlya, a termelési alapok, a termelés szervezeti keretei
A 3.2. fejezetben megismerkedhettünk az elmúlt évtized mezőgazdasági folyamatairól alkotott agrárközgazdászi nézetekkel. Az alábbiakban e vélemények kiváltó okairól, azaz az agrárgazdaságban a rendszerváltozás óta bekövetkezett változásokról lesz szó.
Magyarország természeti és éghajlati adottságainak következtében az agrárszféra gazdasági és társadalmi jelentősége számottevő. Bár a mezőgazdaságban a depresszió jelei már korábban is látszottak, de az 1980-as évektől elkezdődött tőkekivonás jelentős károkat okozott, amit csak tovább súlyosbított a rendszerváltást követően kialakult új tulajdon- és jogrendszer. Ezt támasztja alá az 1. ábra is.
1. ábra Az agrárgazdaság részaránya a nemzetgazdaságon belül
0 5 10 15 20 25 30
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
arány, %
GDP Foglalkoztatás Export Beruházás
Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyvek: A mezőgazdaság és az élelmiszeripar szerepe a nemzetgazdaságban
A rendszerváltás első évében a nemzetgazdaság GDP-jének 13,7 százalékát állította elő az agrárgazdaság, ez az arány 2005-re 4,3 százalékra csökkent. A munkaerő tekintetében is hasonló tendencia figyelhető meg, hiszen a 17,4 százalékos részesedés 2005-re 5,0 százalékra olvadt. Az agrárgazdaság azonban sajátos helyzetben van a foglalkoztatást illetően, hiszen jelentős a részmunkaidős tevékenység, ami a többi ágazatra kevésbé jellemző. Az EU ajánlása szerint a 90-es évek végétől kezdve a
mezőgazdaságban kiszámításra került az Éves Munkaerő Egység, ami évi 1800 munkaóra, illetve 225 nyolcórás munkanap, azaz egy fő évi munkájának felel meg.
Ebben kifejezve a 2005. évi munkaerő-felhasználást, 520 ezer egység áll az agrárgazdaságban kimutatott 194 ezer fő foglalkoztatottal szemben. Ráadásul ez utóbbi az erdő-, vad- és halászat alágazatok létszámával együtt értendő. A bruttó hozzáadott érték és a foglalkoztatottak arányában bekövetkező változás fő oka a termelés visszaesése. Az agrárium beruházásból való részesedése 2005-ben 4,6 százalék volt. A külkereskedelmi folyamatokat is súlyosan érintette a korábban meglévő külföldi piacok egy jelentős részének megszűnése, hiszen 17 százalékponttal csökkent az agrár ágazat export-részesedése. Az elmúlt évtizedben az agrárimport gyorsabb ütemben nőtt, mint a kivitel, ez a jövőre nézve is problémát jelenthet.
Az ezredfordulón már a konszolidáció jelei kezdtek megmutatkozni. A kilencvenes években lejátszódó strukturális folyamatok markáns jellege jóval szelídebbé vált, az ágazat szerepét jelző arányszámok egyre inkább közelítenek az EU-ban már korábEU-ban kialakultakhoz. E gazdasági ág szerepe az élelmiszer előállítás tekintetében jóval nagyobb a korábban említett arányszámoknál. Megfigyelhető, hogy a mezőgazdaság hagyományos szerepe egyre inkább átértékelődik, s az új agrárstratégiákban a multifunkcionális szerepkörök nálunk is egyre határozottabb hangsúlyt kapnak.
A 2005. évi statisztikai adatok szerint az ország összes területének 63 százaléka minősült mezőgazdasági termőterületnek, melynek több mint háromnegyede szántóterületként hasznosult. A mezőgazdasági terület nagysága 1990-hez képest 10 százalékkal csökkent, ezzel szemben a művelés alól kivont terület mértéke 47 százalékkal emelkedett. Új jelenség – melyet az EU támogat –, hogy a vetetlen területek aránya egyre nagyobb mértékben növekszik.
A mezőgazdasági földhasználatban jelentős változás következett be az elmúlt több mint egy évtizedben. Míg a gazdasági szervezetek (társas vállalkozások) által megművelt termőterület 1990-hez képest a felére csökkent, addig az egyéni gazdálkodók művelésében lévő több mint a háromszorosára nőtt. Így 2005-ben a termőterület 50,4 százalékán egyéni gazdálkodók, 45,6 százalékán pedig gazdasági szervezetek gazdálkodtak (2. ábra).
2. ábra A termőterület-használat gazdálkodási formák szerinti megoszlása (május 31.)
0%
10%
20%
30%
40%
50%
60%
70%
80%
90%
100%
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
gazdasági szervezet egyéni gazdaság egyéb
Forrás: KSH honlapja, STADAT: Mezőgazdaság
Globálisan értelmezve a termelési alapok használatát és a naturális kibocsátásokat, a fent említett két gazdálkodási forma (egyéni gazdaság, gazdasági szervezet) jelenleg hazánkban közel azonos gazdasági jelentőséggel bír. Bizonyos részterületeken a súlyarányok erősen különböznek, példaként az erdőhasználatot, vagy a gyümölcs-szőlőtermelést és a baromfitartást említhetjük meg. E két gazdaságcsoport néhány jellemzőjét mutatja be dinamikai megközelítéssel az 1. táblázat.
A táblázat az egyéni gazdaságok számának töretlen csökkenéséről tanúskodik, ez évi átlagban 45 ezer gazdaságszám (4,6 %) visszaesést jelentett. Az egyéni gazdaságok 2005-ben a termőterület 50,4, a mezőgazdasági terület 57,5, és a szántó 56,6 százalékát használták.
A gazdasági szervezetek (szövetkezetek, Rt.-k, Kft.-k stb.) számának megugrása mögött a korábbi nagyüzemek feldarabolása állt. E gazdaságkör száma 2003-at követően stagnált. A termőterületben ezzel ellentétes folyamat volt tapasztalható, hiszen míg a kilencvenes évek elején az átlagos termőterület meghaladta a 6700 hektárt, addig 2005-ben nem érte el a 490 hektárt sem.
1. táblázat A mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdaságok száma, a termelési alapok használata a két gazdaság csoportban
Egyéni gazdaságok Gazdasági szervezetek
Forrás: Mezőgazdasági statisztikai évkönyvek, Magyarország mezőgazdasága 2005
Részletesebb információkat kapunk, ha a 2. táblázat alapján megvizsgáljuk a két csoportban a gazdaságszámot és a területmegoszlást méret szerinti kategóriánként.
2. táblázat A gazdaságok számának és termőterületének megoszlása területnagyság szerint, 2000 és 2005
Gazdaságok számaránya, % Termőterület aránya, %
2000 2005 2000 2005
Forrás: Magyar mezőgazdaság GSZÖ 2003 és 2005
2005-ben az 1 hektár alatti területet művelő egyéni gazdaságok aránya 67 százalék volt, ezek csupán az összes termőterület 5 százalékát használták. Az önálló megélhetést már biztosító, 50 hektár feletti területen gazdálkodó 9200 gazdaság területhasználata 2005-ben 44 százalékot tett ki.
A 7900 gazdasági szervezet mind gazdálkodási formában, mind méretben, mind főbb tevékenységben nagyon változatos képet mutat. Szembetűnően nagy a földet nem használók aránya, igaz ez időben csökkent, különösen 2000 és 2003 között. A területi
koncentráció itt is egyértelműen látható, amely a 2000. évet követően nagyon mérsékelten folytatódott.
Magyarországon az állattenyésztés helyzete jelentős változáson ment keresztül az utóbbi évtizedben. Az ágazat hozzájárulása a mezőgazdaság termelési értékéhez 1990-ben 50,6 százalék volt, ami 2004-re 35,9 százalékra esett vissza. Az 1990-1993 közötti jelentős, majd az azt követő mérsékelt ütemű állománycsökkenés eredményeként 2005-ben a szarvasmarha-állomány az 1990-es szintnek a 44,4 százalékát, a sertésállomány a 44,9 százalékát, a baromfiállomány az 57,6 százalékát, a juhállomány a 61,4 százalékát tette ki (3. ábra).
3. ábra Az állatállomány alakulása gazdálkodási formák szerint (ezer db)
Szarvasmarha Sertés
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Egyéni gazdaság Gazdasági szervezet
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Egyéni gazdaság Gazdasági szervezet
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Egyéni gazdaság Gazdasági szervezet
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 Egyéni gazdaság Gazdasági szervezet
Forrás: Mezőgazdasági statisztikai évkönyvek, Magyarország mezőgazdasága 2005
Ahogy azt a 3. ábra mutatja, az állományváltozással egy jelentős átstrukturálódás következetett be a két gazdaságcsoport vonatkozásában az utóbbi 15
évben. Az arányok a szarvasmarha- és a juhállomány esetében az egyéni gazdaságok, míg a sertés- és a tyúkfélék-állományánál a gazdasági szervezetek irányába tolódtak el a vizsgált időszak alatt. A 90-es évek elején az egyéni gazdaságok birtokolták a szarvasmarha-állomány egyötödét, a juhállomány 40 százalékát, a sertésállomány felét, és a tyúkfélék több mint 60 százalékát. Az utóbbi években már a szarvasmarhák 65, a juhok 87, a sertések 40, és a tyúkfélék 50 százaléka tartozott az egyéni gazdaságokhoz.
5.1.2. A mezőgazdaság kibocsátásának főbb jellemzői
A mezőgazdaság termelő egységeinek hagyományos tevékenysége a növénytermesztés és az állattenyésztés. Az agárszakemberek véleménye megegyezik abban, hogy egységnyi területre vetítve akkor tud egy gazdaság magas termelési értéket, és ezáltal jövedelmet elérni, ha minél nagyobb a gazdálkodáson belül az állattenyésztés aránya. A fejlett nyugat-európai országokban a termelési érték 60-80 százaléka az állattenyésztésből származik. Tizenöt éves visszatekintésben a magyar mezőgazdaságra nem ez a jellemző.
A mezőgazdasági termelés volumene a vizsgált időszakban elmaradt az 1990-es év termelési szintjétől, ellenben a nemzetgazdaság bruttó hazai termékének volumenindexe 1999-ben már meghaladta azt (4. ábra).
4. ábra A mezőgazdasági termelés volumenének változása (1990 = 100 %)
0
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
%
Növénytermesztés Állattenyésztés
Mezőgazdasági termelés Nemzetgazdaság, GDP
Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyvek: A mezőgazdasági termékek termelésének és folyó termelő-felhasználásának volumenindexe
Az 1989 és 1993 közötti időszakban mintegy 35 százalékkal csökkent a mezőgazdasági kibocsátás. Ennek oka többek között a műveletlen területek és az elhanyagolt ültetvények közel 40 százalékos aránya, az állatállomány 50 százalékos
csökkenése, valamint a gazdaságok jelentős részének felszámolása. A termelés volumene 2004-ben az előző évhez képest jelentős mértékben növekedett, a növénytermesztés kimagasló eredményeinek, és az európai uniós támogatásoknak köszönhetően. Ahhoz, hogy ez a fejlődés tartóssá váljon, elengedhetetlenül szükséges az állattenyésztés kibocsátásának érezhető mértékű emelkedése is.
Az utóbbi 15 évben a két ágazat kibocsátásának dinamikája eltérő volt. A növénytermesztés bruttó termelése 1994–től növekedésnek indult, kisebb-nagyobb megtorpanások és visszaesések mellett.
A mezőgazdaságban a gabonafélék termesztése, a sertés-, a baromfi- és a szarvasmarha tenyésztés tekinthető húzó ágazatnak. Mindez a gabonatermesztés és az abrakfogyasztó állattenyésztés egymásra épülését mutatja, melyek együtt 2005-ben a bruttó termelés 47 százalékát adták. A kertészeti termékek és az ipari növények a bruttó kibocsátásból a vizsgált utolsó évben 9 – 9 százalékos részesedést képviseltek.
A hazai klíma a gabonafélék termesztésének kedvez leginkább, ami vetésterületük nagyságában is megmutatkozik. A ténylegesen hasznosított szántóterület 27,9 százalékán búzát, 7,6 százalékán árpát, valamint 28,4 százalékán kukoricát termesztettek 2005-ben. A napraforgó volt a harmadik legnagyobb területen termesztett növényünk több mint 12 százalékos részesedéssel, ezt követték 7,4 százalékkal a szálas és lédús takarmányok. A cukorrépa (1,5 %) és a burgonya (0,6 %) területi aránya elenyésző volt. Magyarország földrajzi és éghajlati adottságai megfelelő feltételeket biztosítanak a kertészeti növények termesztéséhez. Jelenleg a termelés körülbelül 290 ezer hektáron folyik. A hazai gyümölcsösök területe a 90-es évektől folyamatosan csökkent, jelenleg 102,8 ezer hektár. A termésmennyiség 40 százalékos csökkenésével együtt járt a nagymértékű minőségromlás is. A szőlőültetvények 94,3 ezer hektáros területet foglalnak el. Fajtaszerkezetük azonban nem tekinthető piacképesnek.
Magyarország legjelentősebb állattenyésztési ágazata a sertéstenyésztés. Az állatállomány száma 2005-ben alig haladta meg a 3,8 millió darabot. Az egészséges életmód köztudatba kerülése nem csak a hazai, hanem a külföldi piacokat is beszűkítette. A baromfiállomány 2005-ben közel 23 millió egyedet tett ki. A baromfivágóállat-élőtömeg több mint 50 százalékát a tyúkfélék adták, emellett a pulyka, a kacsa és a liba is jelentős arányt képviselt. A nagy takarmányigényű szarvasmarha állomány már az 1980-as évek eleje óta fokozatosan csökkent, 2005-re 708 ezerre esett
vissza. A juhtenyésztés szintén mély válságot élt át, de az utóbbi időben rendeződni látszik az ágazat helyzete, az állomány mára már meghaladja az 1,4 millió egyedet.
Az agrár-külkereskedelem a rendszerváltozás óta minden évben pozitív egyenleggel zárt. Az export értéke 1990-et és 1993-at leszámítva 2 millió dollár feletti volt, sőt 2004-ben már meghaladta a 3,5 millió dollárt, ami 97,1 százalékkal több mint az 1990. évi. Az import dinamikus növekedésének lehettünk tanúi az elmúlt években, ezt példázza, hogy 2004-ben a behozatal már 284 százalékkal haladta meg az 1990-es szintet (5. ábra).
A legnagyobb exportbevételt, és ezzel együtt pozitív külkereskedelmi egyenleget 2004-ben a hús-húskészítmények, a zöldségféle-gyümölcs, és a gabona-gabonakészítmények biztosították.
5. ábra Magyarország agrár-külkereskedelmének alakulása
0 500 1000 1500 2000 2500 3000 3500 4000
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004
millió USD
Export Import
Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyvek: Az élelmiszerek, italok és dohány külkereskedelmi forgalma ország-csoportok szerint
Hazánk külkereskedelmi partnerszerkezete a rendszerváltást követően megváltozott. A 80-as évek végén a közép- és a kelet-európai szocialista országok hazánk kiviteléből, valamint behozatalából 33 – 35 %-ban vették ki részüket. Mára már exportunk több mint 90 százaléka európai piacokra irányul. Az Európai Unió országai közül 2004-ben az EU-15-ökkel bonyolítottuk külkereskedelmünk több mint háromnegyedét. Németország dominanciája a kivitelben (19 %) és a behozatalban (19,3
%) is számottevő volt. Az utóbbi évek tanulságaként kell megemlíteni, hogy az 1991-ben megkötött társulási megállapodás alapján a hazai termékek egy része ugyan könnyebben jutott ki az EU piacaira, de a tagországok is lehetőséget kaptak piacszerzésre Magyarországon, amivel éltek is.
A közép-kelet-európai régióval kapcsolatos regionális kereskedelem a rendszerváltás kezdetén visszaesett, de a CEFTA megalakulásával (1993) és a térség piacainak bővülésével fejlődni kezdett. Hazánk CEFTA országokkal kapcsolatos kivitelében jelentős szerepet játszott az utóbbi években a hús és húskészítmény; a gabona- gabonakészítmény; a zöldségfélék és a gyümölcs. Megvizsgálva az ország komparatív előnyeit és hátrányait a CEFTA országokkal szemben, megállapítást nyert, hogy az élelmiszergazdaság tekintetében hazánknak a többi országhoz képest az élő állat; a hús és húskészítmény; a gabona- gabonakészítmény; a zöldségféle és gyümölcs;
a cukor, cukorkészítmény, méz; és az ital termékcsoportok vonatkozásában a legerősebb a megnyilvánuló komparatív előnye (Hegedűsné – Poór, 2006).
E fejezet a monetáris agrárstatisztika fő pilléréből, a Mezőgazdasági Számla Rendszerből (MSzR) származó indikátorokra alapozott elemzéssel zárul.
Mint ahogy arról már korábban szó volt, a mezőgazdasági kibocsátás volumene a vizsgált 15 évben elmaradt az 1990. évi értéktől. Hasonló folyamatnak lehettünk tanúi a folyó termelő felhasználás tekintetében is. A hozzáadott érték volumene (1990-es bázison számítva) 2001-ig meghaladta a bruttó kibocsátásét, majd 2002 – 2003-ban a helyzet megfordult. A bruttó hozzáadott érték volumene minden évben elmaradt a bázisévtől, kivéve a 2004. évet, ugyanis ekkor 21,2 százalékkal meghaladta azt.
Magyarországon a mezőgazdasági termékek ára nagymértékben ingadozott a 90-es évektől kezdődően. Az árstabilitás hiánya a tulajdonosi struktúra változékonyságára, valamint a jövedelem és a birtokstruktúra bizonytalanságára vezethető vissza (Orbánné, 2002).
Az árak liberalizálása és a költségvetési támogatások erőteljes csökkenése piaci alapokra helyezte a termelést. A mezőgazdasági termeléshez felhasznált anyagok árai az utóbbi 15 évben gyorsabban emelkedtek, mint az agrártermékek árai, ennek következtében az agrárolló 1995-től kezdve – az utolsó évet leszámítva – folyamatosan nyílt (6. ábra).
Az ipari árak emelkedésének üteme szerte a világon, így az EU-ban is 1 – 3 százalékkal meghaladja a mezőgazdasági árak növekedését, de ez a technikai fejlődéssel többnyire ellensúlyozódik (Varga, 2001).
6. ábra Az agrárolló alakulása (1990 = 100 %)
0 100 200 300 400 500 600 700 800
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
%
Mezőgazdasági termelői árak indexe Mezőgazdasági ráfordítások árindexei
Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Évkönyvek: Agrárolló
Ahhoz, hogy a mezőgazdaság helyzetéről hű képet kapjunk, a jövedelemtermelő képességet is górcső alá kell venni. A hazai monetáris agrárstatisztikában 1998-tól állnak rendelkezésre ezzel kapcsolatos információk. 2001-ben a jövedelmek terén a javulás jelei mutatkoztak, de az eltelt hat év rövid idő a változások tendenciaszerű értékeléséhez. Annál is inkább, mert évről évre igen nagy eltérések mutatkoznak a jövedelemváltozások terén. A termelési tényezők jövedelme az előző évhez képest 2004-ben 57 százalékkal nőtt, a gabonafélék rekordtermésének, a nagyobb műtrágya és növényvédőszer-felhasználásnak, valamint az egyéb termelési támogatások 195 százalékos növekedésének következtében.
Magyarországon a támogatások elsődleges funkciója mindig az árkiegészítés volt. 2004. május 1-jétől hazánk az Európai Unió tagjává vált, ennél fogva az ott érvényesített támogatások hazánkat is érintik. Udovecz (2004) szerint támogatásbeli hátrányunk bármilyen kis mértékű enyhülése versenyképességünk javulását vonhatja maga után.
A munkavállalói jövedelem 6,9 százalékos javulása mellett, a működési eredmény/vegyes jövedelem 196,7 milliárd forintos, a nettó vállalkozói jövedelem pedig 184,4 milliárd forintos emelkedést mutatott. Az MSzR-ben szereplő jövedelem-változási mutatók alapján a termelési tényezők fajlagos reáljövedelme („A” – mutató) 57 százalékos, a nettó vállalkozói reáljövedelem („C” – mutató) 106,1 százalékos javulást mutatott 2004-ben az előző évhez képest.
A mezőgazdasági termelés hatékonyságát, amely a bruttó hozzáadott érték és az éves munkaerő egység hányadosa, 1998-tól vizsgáltuk. A vizsgált időszak alatt az éves munkaerőegység folyamatosan csökkent, ezzel szemben a hozzáadott érték alakulásában hol növekedés, hol csökkenés volt tapasztalható. Ennek magyarázata nagyrészt az időjárásban keresendő. A hatékonyság javításának alapfeltétele a multifunkcionális mezőgazdaság kialakítása. A multifunkcionális jelleg abból adódik, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés mellett egyre nagyobb szerepet kapnak a melléktevékenységek, például a megtermelt termékek feldolgozása, vagy egyéb szolgáltatások (falusi turizmus, kereskedelem, bérmunka stb.) nyújtása. Egy gazdaság jövedelemtermelő képességének alapfeltétele a több lábon állás.
A magyar mezőgazdaság helyzete a továbbiakban is aggodalomra ad okot. Az ágazat nem képzelhető el gazdaságilag tőkeerős szereplők nélkül, akik a föld termőpotenciálját hatékonyan tudják kihasználni. Agrárkormányzati vélemény szerint a mezőgazdasági termelést 30 százalékkal lehetne növelni. Alapvető követelmény, hogy jövedelmezővé és nyereségessé kell tenni a mezőgazdasági tevékenységet, ehhez mindenek előtt az évek óta elmaradt beruházásokat kell pótolni. A minőségre irányuló fejlesztések előtérbe kerülésével az európai integrációban való részvételünk zökkenőmentessé válhat.