Következtetések

Kutatásunk eredményei alapján a pedagógus személyiségének összetett képe bontakozott ki előttünk.

Következetéseink a pedagógus szakmai önértékeléséről:

1. A szakmai önértékelés során a pedagógus közvetlen információt kap saját tanulásá-ról, szakmai fejlődéséről a szakma kontextusában. A fejlődéshez szükséges a szakma által elfogadott és szakmai minimumként meghatározott rögzített elvárások isme-rete, de ezek mellett fontos, hogy meg kell hogy jelenjenek az egyén által fontosnak tartott elvárások is. Ha nincsenek vagy nem ismertek a pedagógus számára a saját elvárásai, akkor nem is lehet a két rendszer összhangjáról beszélni. A saját elvárások koherens rendszere a pedagógus szakmai identitásának meghatározó eleme.

2. A szakmai önértékelés meghatározó szerepet tölt be a szakmai fejlődés folyama-tán belül. Az  önértékelés maga is a  tanulás motorja, amelynek során a  tanuló (pedagógus) folyamatos visszacsatolást kap magáról a  tanulásról (folyamatról, tanulási szükségletekről) és az elvárásokról. A további tanulási szükségletek

fel-ismerése motiváló tényezőként hat a tanulásra. Az önértékelés a folyamatra ösz-szpontosít. Nem egy külső értékelő vagy értékelők elvárásai az elsődlegesek, ha-nem az az út, amelyet a tanuló felnőtt bejár, magában hordozva ezzel a hibázás lehetőségét. Ebben a  kontextusban a  szakmai önértékelés mint kompetencia, leírható. Jelenti a  tanuló önmagáról való tudásának, önértékelési képességének és az azt kísérő attitűdöknek a komplex rendszerét. Így valósul meg a szakmai személyiség fejlődése.

A szakmai önértékelés mint kompetencia egy lehetséges leírása:

Ismeret:

A pedagógus ismeri a vele szemben megfogalmazott elvárásokat. Ezek több forrásból származhatnak (diákok, szülők, lokális környezet, vezetők, kollégák, külső szakmai).

A pedagógus rendelkezik szakmai önismerettel, amely magába foglalja az önmagá-ról mint pedagógusaz önmagá-ról való tudását, saját elvárásait, képességeit, motívumait, céljait, céljainak elérési módját; ismeri az önértékelés lehetséges módszereit, azok előnyeit, hátrányait.

Képesség:

A pedagógus képes az  elvárásokat figyelembe véve megtervezni, megvalósítani és értékelni saját szakmai tevékenységét. Képes adaptívan, az  adott kontextushoz igazodva felmérni a  saját szakmai szükségleteit, erősségeit, fejlesztendő területeit;

differenciálni célkitűzéseit, felmérni lehetőségeit, és alkalmazni a  rendelkezésére álló erőforrásokat céljai elérése érdekében. Képes konstruktív módon a vele szemben megfogalmazott elvárásokat értékelni, azokkal kapcsolatban javaslatokkal élni.

Attitűd:

Nyitott a környezetében megjelenő szakmai igényekre. Fontosnak tartja az igényekre való megfelelő válaszok adását, ezért a szakmai önértékelést tudatosan alkalmazza, szakmai fejlődésének motorjaként tartja számon. Elvárja mások szakmai kritiká-ját, és azt – mérlegelve – beépíti szakmai fejlődésébe. Önmaga is hajlandó szakmai vonatkozású észrevételekkel mások fejlődését támogatni. A hibázást a tanulási folya-mat részeként értékeli.

3. Az önértékelés fejleszti a reflektivitást, önreflexiót, hiszen a pedagógus visszacsa-tol a tevékenységére.

4. A szakmai önértékelésnél szerencsés, ha a  tanulót (ezalatt magát a  tanuló pe-dagógust értjük) bevonják az elérendő célok, kritériumok kidolgozásába, az még inkább elmélyíti a tanulás iránti elkötelezettséget, hiszen maga is tisztában van azzal, hogy a kitűzött cél milyen mértékben járul hozzá valamilyen számára fon-tos, minőségileg új dolog megvalósításához. Ellenkező esetben a pedagógus meg-kérdőjelezheti az elvárások hitelességét.

5. A szakmai önértékelés segíti a tanulással kapcsolatos felelősség és autonómia erő-sítését, ezzel hozzájárulva az élethosszig tartó tanulás képességének a fejlődésé-hez. Itt példaként említhetjük a  finn modellt, amelynek egyik nagyon fontos eleme az egyéni szakmai fejlődési út. Ebben az egyéni fejlődési útban az egyé-ni célok, a szakmai reflexió és önértékelés is központi szerepet tölt be, szemben az előre lefektetett sztenderdizált követelményekkel (Kálmán, 2011. 158.).

6. Nem célszerű, hogy a szakmai önértékelés a szummatív értékelés alapja legyen, de célszerű, hogy a formatív, segítő értékelés eszköze, a tanulás indikátora vagy éppen egy külső formális értékeléshez valamilyen viszonyítási alap legyen.

7. A külső értékelés és az önértékelés összekapcsolása esetében a szakmai elvárások is-merete hozzájárul a szaknyelvi terminológia elsajátításához, és segíti az önértékelést.

8. Az önértékelés kiindulópontként szolgálhat a formatív értékelés további alterna-tíváinak kidolgozásához. Ilyen lehet például a társértékelés.

Következetések az alapsokaság szakmai önértékelésről vallott nézeteiről:

1. A pedagógusok fontosnak tartják a szakmai önértékelést mint szakmai fejlődé-sük mozgatórugóját.

2. Az önértékelésük során az oktatáshoz szükséges személyiségtulajdonságokat mér-legelik elsősorban. Csak ezután értékelik szaktárgyi, szaktudományi és tanter-vi tudásukat. A tanulás támogatása, az egyéni különbségek figyelembevétele és az erre épülő fejlesztés csak ez után jelenik meg náluk. Ez utóbbi elgondolkodta-tó, hiszen napjainkban, amikor a technikai eszközök által biztosított tudásforra-dalom zajlik, a „mindent megtanítani, amit én is tudok” szemlélet a meghatáro-zó. A szaktárgyi, szaktudományi és tantervi tudás fejlesztése a szakmai fejlődésért vállalt elkötelezettséggel szorosan összefüggnek, és ez is alátámasztja következte-tésünket. A másik következtetésünk ezzel összefüggésben, hogy a pedagóguste-vékenység más területei nem kapnak kellő hangsúlyt a szakmai önértékelésben.

3. A külső értékeléssel kapcsolatban megfogalmazott pedagógusnézetek segít-séget nyújthatnak a  külső értékelés tartalmi és módszertani megújításához, frissítéséhez.

Kutatásmódszertani következtetések:

1. A beágyazott kutatás lehetővé tette egy létező pedagógiai jelenség, a pedagógu-sok szakmai önértékelése a pedagógu-sokoldalú, szisztematikus feltárását, leírását.

2. A kvantitaív kutatási szakasz eredményei bizonyos szintű általánosítások meg-fogalmazását, a  kvalitatív vizsgálatok pedig az  egyéni nézetek beazonosítását biztosították.

3. A kvantitatív vizsgálat során megvalósult elemzések rávilágítottak a kifejlesztett mérőeszköz továbbfejlesztésének lehetőségeire.

A kutatási kérdésekre adott válaszok és következtetéseink alapján új tudományos eredményként értékeljük a szakmai önértékelés mint funkció bemutatását, a pedagó-gusok szakmai önértékelésének fogalmi meghatározását, az önértékelés mint lehetsé-ges szakmai kompetencia leírását. Módszertani szempontból a kombinált módszer és azon belül a beágyazott kutatás a hazai pedagóguskutatásokban innovatív jellegűnek tekinthető, ezért annak következetes alkalmazását a szakmai önértékelés vizsgálatára is új tudományos eredményként értékeljük. Ezek alapján fogalmaztuk meg javaslatain-kat a tudományos közélet, a pedagógusképzők, -továbbképzők, valamint a pedagógusok előmeneteli rendszerét kidolgozó fejlesztők számára.