A tagállamok befizetéseiből, a vámbevételekből, illetve az általános forgalmi és fogyasztási adókból létrejött pénzügy alapok közül legjelentősebbek a mezőgazdasági, a strukturális és a kohéziós alapok.
A Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (European Agricultural Guidance and Guarantee Fund — FEOGA) Orientációs Osztálya lényegében az EU-n belüli 1992-es közös mezőgazdasági politika finanszírozását szolgálja.
A strukturális alapok (a FEOGA Orientációs Osztálya), az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociáhs Alap és a Halászati Orientációs Alap a szerkezetváltás elősegítését, a regionális problémák megoldását és a válság- térségek kezelését szolgálják. A kohéziós alap eszközei főként a környezet- védelmi és az infrastrukturális beruházások támogatására szolgálnak. Az 1992-es CAP-reform kiegészítő intézkedéseinek részét képező EEC 2078/92.
számú rendelet valamennyi tagállamban lehetővé tette olyan támogatási rendszerek bevezetését, és forrásokat teremtett olyan intézkedésekhez, ame
lyek elősegítik a környezet-, a természet- és a tájvédelmi célok integrálását a mezőgazdasági tevékenységbe.
Támogatás az £11 strukturális alap]aiból‘
Az EU strukturális alapjaiból adott támogatások két fő csoportba sorolhatók.
Az elsőbe azok tartoznak, amelyek elsődleges célja nem kifejezetten a környezet
és tájmegőrző gazdálkodás előmozdítása. A környezetvédelmi vonatkozású fejlesztések e körben is a prioritások között szerepelnek. Vannak azonban olyan támogatások is, amelyek kifejezetten a környezet- és tájmegőrző gaz
dálkodásra, a környezeti terhelés csökkentésének előmozdítására irányulnak.
E támogatásokat két, 1992-ben elfogadott EGK-rendelet szabályozza. Mind
kettő az ún. kísérő intézkedések körébe tartozik.
8 Elek Sándor-Kulifai József: A környezetkímélő intézkedések támogatása a mező- gazdaságban az EU strukturális alapjaiból (Zöld Belépő, 38. sz.)
Az EU-ban a használatból kivont földekért és az állatállomány csökkentéséért adható prémiumok évi összege
150 ECU/ha olyan egyéves tenyészidejű terményekre, amelyek a terményre vonatkozó piaci szabályozás szerint hektáronkénti prémiumban részesülnek 250 ECU/ha az előbbieken kívüli egyéves termények és legelő esetén
210 ECU minden juh és szarvasmarha élőállat egységre^ amellyel csökken az állomány 100 ECU minden élőállat egységre veszélyeztetett fajta tenyésztése esetén 400 ECU/ha speciális olajligetek esetén
1000 ECU/ha citrusg)ramölcsösök esetén
700 ECU/ha más évelő növények és borszőlő esetén 250 ECU/ha elhagyott földterületek kezelése esetén 600 ECU/ha parlagon hagyott föld esetén
250 ECU/ha a helyi feltételekhez igazodó és a genetikai erózió által fenyegetett haszonnövények termesztéséért és szaporításáért
A körn y ezetkím élő és tájm egőrző gazdálkodás támogatását a 2078/92/EGK számú, a környezet védelmének és a vidéki táj megőrzésének követelményeivel összeegyeztethető mezőgazdasági termelésről szóló rende
let szabályozza. A rendelet egyfelől azoknak a farmereknek a támogatását teszi lehetővé, akik a környezet és a vidék megőrzése céljából az alábbiakra vállalkoznak:
- jelentősen csökkentik a műtrágya- és növén3nrédőszer-felhasználást, vagy annak korábbi mérséklését fenntartják, biotermelést kezdenek,
- a növénytermesztés extenzívebb formáira térnek át, vagy a korábban be
vezetett extenzívebb módszert fenntartják, vagy a szántóföldet füves területté alakítják,
- mérséklik egy adott legelőterületre eső juhok és szarvasmarhák számát, - a környezet és a természet védelmét szolgáló, az adott vidék és táj sajá
tosságainak megőrzésével konform gazdálkodási módszert alkalmaznak, vagy kipusztulással fenyegetett helyi állatfajtákat tenyésztenek,
- biztosítják az elhagyott gazdasági területek és/vagy erdólc megőrzését, leg
alább 20 évig parlagon hagynak gazdasági területeket, s azokat valami
lyen környezetvédelmi célra hasznosítják, így főként élőhelyek megőrzé
sére, nemzeti parkok létesítésére, hidrológiai rendszerek megőrzésére a földterületet mindenki számára hozzáférhetően tartják.
9 S zarvasm arha, lófélék, juh és kecske átszám ítása élőállat egységekre (LU): két évnél idősebb bikák, teh enek és más szarvasm arhák, valam int h at hónaposnál idősebb ló félék 1 ,0 LU. szarvam arhák 6 és 2 4 hónapos k or között 0 ,6 LU. Anyajuhok 0 ,1 5 LU.
K ecskék 0 ,1 5 LU.
A rendelet másfelől a környezetbarát gazdálkodást és erdőgazdálkodást segítő gazdaképzést is támogatja. A támogatás feltétele, hogy a tagállamok a felsorolt célokat tartalmazó többéves helyi programokat dolgozzanak ki, ame
lyek révén alkalmazhatják az előbbiekben megjelölt kedvezményezettek támogatását. Ezeknek a programoknak tekintettel kell lenniük a helyi környe
zeti sajátosságokra, a természeti és mezőgazdasági struktúrák változatossá
gára, az ott fol3Ttatott gazdálkodás jellegére és a közösségi környezetvédelmi prioritásokra. A rendeletbe foglalt támogatásokat (prémiumokat) a tagálla
mok fizetik ki a közösségi rendelkezések bevezetése miatt korlátozásokra kényszerülő gazdálkodók bevételi veszteségeinek ellensúlyozására. EU-jog- szabályokban előírt feltételek alapján az Európa Bizottság is hozzájárulhat a fentiekben megjelölt prémiumokhoz. A közösségi részfínanszírozás aránya az elm aradott rég iók esetében maximum 75%, más régiókban maximum 50%.
Az erdősítés közösségi tám ogatását a 2080/92/EGK számú rendelet sza
bályozza. A mezőgazdasági földek erdősítése mind földhasznosítási, mind környezetvédelmi szempontból fontos. Ez az unión belül hozzájárul az erdé
szeti termékkínálat bővüléséhez, és a megreformált közösségi mezőgazdasági politika (CAP) céljainak is megfelel. Ez a támogatási rendszer elősegíti az erdősítést mint a földhasznosítás egyik lehetséges változatát, illetve a gazda
ságokban az erdészeti tevékenység fejlesztését. A támogatási rendszer magá
ban foglalhatja:
- az erdősítési költségekhez njmjtandó támogatást,
- az erdősített területre vonatkozó, hektáronkénti éves felárat abból a cél
ból, hogy a telepítés első öt évében fedezze a fenntartási költségeket, - a hektáronkénti éves felárat abból a célból, hogy fedezze a mezőgazdasági
földek erdősítéséből adódó jövedelemveszteségeket,
- a beruházási támogatást az erdősített terület npladékokkal, szélfogó fasorokkal, tűzvédelmi pásztákkal, vízvételi helyekkel és utakkal való ellátásához.
A rendeletbe foglalt támogatásokat a tagállamok fizetik. A közösség i rész fínanszírozás aránya az elm aradott régiókban maximum 75%, m ás régiókban maximum 50%.
Hazánk élelmiszer-gazdasága átalakulóban van. Ennek okait elsősorban a piacgazdaságra való áttérésben találhatjuk. A nagymértékű privatizáció és a kárpótlás is az okok között szerepel.
Sokak véleménye szerint az EU-csatlakozásra való felkészülésünk során javasolni kellene, hogy az exporttámogatás mellett a föld, az agráripari fajták term esztésén ek támogatása, vagy éppen a környezetvédelm i, többek között a tájőrzési támogatások rendszerét is be kell vezetni. Ezeknek a támogatások
nak közvetlenül a termelőkhöz, a földműveshez kell jutniuk, akik ma egyes becslések szerint az exporttámogatásból 10%-ot kapnak, a többit az ipar és a kereskedelem kapja.
A k ö z ö s s é g i é s a m ag y a r sz a b á ly o z á s h a s o n ló s á g a é s k ü lö n b s é g e
A közösségi és a jelenlegi magyar szabályozás alapvetően eltérő közegben született, más-más gazdálkodási és költségvetési feladatok megoldását szol
gálják. Ezért azokban a hasonló elemek mellett az eltérések dominálnak.
A közösségi szabály a mezőgazdasági tevékenység környezeti terhelésé
nek mérséklése és a táj megőrzése mellett a mezőgazdasági termelés csök
kentésére, a hosszabb távú piaci egyensúly javítására törekszik. Ezzel szem
ben a hazai agrárszabályozás — a környezetvédelmi szempontokra is figye
lemmel, az agrárágazat adott helyzetéből fakadó „reorganizációs", stabilizációs igényeket tekintetbe véve — főként a vetésterület átstrukturálására, a gén
megőrzésre és a genetikai vonalak fenntartására (fejlesztésére), a minőségi vetőmagfelhasználás bővítésére, az öntözött területek kiterjesztésére, az egészségesebb birtokszerkezet kialakítására (termőföld alkalmassá tétele rendeltetésszerű hasznosításra, termőföldvásárlás birtokösszevonási céllal), a termőföld minőségének megőrzésére stb. ösztönöz.
A KTM-nél, a KHVM-nél, a BM-nél és az IKIM-nél található források álta
lánosabb környezetvédelmi célokat fogalmaznak meg, amelyekhez a mező- gazdasággal összefüggő programok is kapcsolhatók, de ezek finanszírozása alapvetően az agrártámogatásról szóló jogszabály céljai szerint lehetséges.
Ö sszegezve: az összevetés alapjául szolgáló magyar jogszabály- (szubven
ciós) rendszerben megjelenő célok más megközelítésűek, mint az EU-beliek.
így a vizsgált EU-jogszabállyal összevethető hazai szabályozás eltér a közös
ségitől céljait, módszereit és a megcélzottak körét tekintve. Másképp mondva:
az összevetés korlátozott lehet, hiszen eltérő logikájú elemeket kell egymás mellé helyezni.
A magyar támogatási rendszerben is megjelenik a részfinanszírozás: az állam a projektek költségeinek egy részét fedezi. A támogatásokhoz pályázati úton lehet hozzájutni, az igénylőknek „üzleti tervet" kell kidolgozniuk. Ez utóbbi elemek ha nem is olyanok, mint az EU-beliek, de szellemük és meg
közelítésük hosszabb távon hozzáilleszthető a közösségi gyakorlathoz.
A k ö z ö s s é g i jo g s z a b á ly á tv é te lé n e k fe lté te le i é s h a tá s a i
A rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül hatályos valamennyi EU- tagállamban.
1. Az EU -szabályozás átvételének feltételei:
- Többéves, a sajátosságokat figyelembe vevő helyi programokat kell kidol
gozni a közösségi jogszabály célok alapján. Azoknak olyan területekre kell kiterjedni, amelyek a környezet és a táj szempontjából egységesek.
- A minimum ötéves programok elemei a következők: az érintett földrajzi térség meghatározása; a terület természeti, környezeti és strukturális
bemutatása; a támogatás céljainak leírása, összhangban a jogszabályban leírtakkal; a költségek kalkulálása; a programban részt vevők informált
ságának biztosítása.
- A helyi programok helyett az egész ország területére vonatkozó általá
nos szabályozó keretrendszert is ki lehet dolgozni.
- A rendelettel összhangban meg kell határozni a támogatás megadásának feltételeit, a kifizetendő támogatás összegét, a támogatási szisztéma adminisztrációs és szabályozási rendjét, a támogatás felhasználásának ellenőrzési rendszerét.
- A helyi programok vagy általános keretrendszer ismertetése és elfogad
tatása az EU Bizottsággal.
- A tagországi társfinanszírozás biztosítása. A közösségi részfinanszíro
zás az elmaradott régiók fejlődésének és szerkezeti alkalmazkodásának segítése érdekében 75, máshol 50%-os.
2. A z EU-szabályozás átvételének hatásai:
- Az érintettek köre; a vidék és a táj megőrzésére vállalkozó gazdálkodók (farmerek), a környezetbarát gazdálkodást segítő, képzést végző szerve
zetek, szolgáltató vállalkozások.
- Korlátozások, tiltások: a) a jogszabály-ismertetés IV. 3. és 4. pontja alap
ján (jogszabály 5. cikkely 2. és 3. pont) nem lehet a közösségi tartalékföld rendszer alá tartozó olyan területekre támogatást adni, amelyeket nem élelmiszer jellegű termékek előállítására használnak; b) a tagállamok a rendeletben megjelölt maximális támogatást korlátozhatják, a kedvez
ményezett gazdasági egység méretéhez igazodva; a támogatás maximális összege (4. cikkely).
- Előnyök: közösségi források bevonásával a mezőgazdasági tevékenység környezetbarát jellegének erősítése, a vidék- és tájvédelem s az ezt szol
gáló oktatás jóval gyorsabb fejlődése. Erre a környezet jelenlegi állapota mellett igen nagy szükségünk van.
nitiDgénadózás'"
A mezőgazdasági tevékenység nagymértékben hozzájárul természeti környe
zetünk nitrogénterheléséhez. A nitrogén kibocsátásának több formája isme
retes. A nitrát, amely leszivárog a talajvízbe, illetve elszivárog és bemosódik a felszíni vizekbe, veszélyeztetheti az ivóvíz minőségét, és a felszíni vizek eutro- fizációját okozhatja. A kibocsátott ammónia lerakódása következtében a kör
nyezetben savasodás és eutrofizáció tapasztalható. A talajban lezajló
denitri-10 Podmaniczky László: A nitrogénadózás lehetőségei a magyar mezőgazdaságban I.
(Zöld Belépő, 12. sz.)
fikáció folyamata során nemcsak veszél5^elen elemi nitrogén keletkezik, hanem nitrogén-oxidok is, amelyek hozzájárulnak az ózonréteg ritkulásához és az üvegházhatáshoz.
A nitrogénterhelés fő oka, hogy a mezőgazdaság egyes technikai és gazda
sági faktorok miatt nem képes kielégítő nitrogéngazdálkodást folytatni. A nitrogénveszteség a gazdaság nitrogén-körforgalmának több pontján is be
következik. A nitrogénveszteséget a főként műtrágya, szerves trágya és takarmány formájában történő nitrogénbevitel ellensúlyozza. A gazdaságban termelődő vagy máshonnan vásárolt állati eredetű szerves trágyát a legtöbb esetben inkább mint hulladékanyagot kezelik, és nem mint a nitrogén kör
forgásában alapvető szerepet játszó hasznos erőforrást. Az árak alacsony száma miatt könnyen jutnak a gazdaságok mesterségesen előállított trágyá
hoz. Jelenleg a nitrogénbevitel meghaladja a nitrogénveszteséget; a különb
ség, a nitrogénfelesleg a levegőbe vagy a vizekbejut, illetve a talajban halmo
zódik fel. A mezőgazdálkodással kapcsolatos nitrogénterhelést nem lehet tel
jes mértékben kikerülni, de alapvetően csökkenteni lehet, ha megnő a gazdál
kodási rendszerek nitrogéngazdálkodásának hatékonysága. Az erre iránjmló lépések érintik mind a befektetéseket (például megfelelő szervestrágya-tárolási kapacitás), mind a gazdálkodás fejlesztését (például a megfelelően alkalma
zott nitrogénszintek).
Az 1970-es évektől kezdődően egyre inkább elismerik a mezőgazdaságnak a környezet nitrogénterhelésében játszott szerepét. A legtöbb európai országban állami szintű intézkedéseket vezettek be annak érdekében, hogy csökkenjen a felszíni és a felszín alatti vizek nitrogénterhelése. Egyes orszá
gokban a környezet ammóniaterhelését is ellenőrzik. Több, a vízgyűjtőkről és a tengerekről szóló nemzetközi egyezményben a kormányok elkötelezték magukat a nitrogénre vonatkozó hatékony intézkedések kifejlesztésére. Az európai nitrát irányelv {91 ¡676¡EGK) erősen felélénkítette a nitrogénpoliti
kával kapcsolatos vitákat. A tagállamok követhetik az irányelv fő vonalát, melynek értelmében 170 kg-ban maximálják az évente egy hektárra kijuttat
ható istállótrágya mennpségét. Az egyes kormányok dönthetnek alternatív intézkedések bevezetése mellett is, feltéve, hogy az irányelv céljai megvaló
sulnak, és például a sérülékeny területeken a talajvíz nitráttartalma nem haladja meg az 50 mg-ot.
Az alkalmazott állami szintű intézkedések többnyire rendeletek (előírások és tiltások), amelyek megszabják a gazdának, mely lépéseket kell megtennie, és melyeket kell kihagynia a gazdálkodás folyamán. Kevesebb a pénzügyi oldalról szabályozó intézkedés, mint például a nitrogénadó. A jelenleg érvényben lévő pénzügyi szabályozás inkább a támogatásokra és a kutatásokra vonatkozik, nem pedig a nitrogénterhelés szabályozására. A farmon alkalma
zott eljárások sokfélesége miatt lehetetlen általánosan ható rendeletekkel törekedni a nitrogénhatékonyság lehetséges legjobb értékére. A bevitt vagy a
feleslegben fennmaradó nitrogén mennyiségére kivetett adó azonban — leg
alábbis elméletileg — a nitrogéngazdálkodás hatékonyságnövelésének ideáUs eszköze. Az ilyen adók terhet jelentenek a nem megfelelő hatékonyság ese
tén, függetlenül annak okától, ugyanakkor az alkalmazandó eljárásokról maga a gazdálkodó dönt; ily módon kiválaszthatja a leginkább költséghatékony el
járást. Másrészt, egyes alapvetően fontos gazdálkodási lépések, mint például a szerves trágya tárolásával kapcsolatos befektetések, túl költségesek ahhoz, hogy azt csupán a nitrogénadó segítségével kötelezővé lehessen tenni. Tehát az olyan kevert nitrogénpolitika az optimális, amely alapvető rendelkezéseket és gazdasági oldalról ható eszközöket egyaránt tartalmaz. Mivel a nitrogén
adó bevezetésének nem a mezőgazdaság „lefölözése" a célja, hanem a nitrogén- gazdálkodás hatékonyságának növelése, ezért az érintett szektorok vissza
igényelhetik az adóhozadékot.
A gazdaságra ható eszközök fontos szerepet játszhatnak a nitrogénpoliti
kában. A nitrogénadó kivetését számos ország vagy terület lehetséges meg
oldásnak tartja. A nitrogénadó nemcsak a nitrogénterhelés csökkentése, hanem a termelés (növekedésének) csökkentése által is hatásos lehet. Ily módon ökológiai és gazdasági szempontból is érdekes alternatívát jelenthet egyéb, a termelést szabályozó intézkedésekkel szemben, amelyek például vonatkozhatnak a művelés alól kivett területekre vagy az árcsökkentésre. Az Európai Unió szintjén megvalósuló koordináció előnyös lenne. A nitrogénfel
használás ellenőrzésében használatos gazdasági eszközrendszer három elem
ből állhat:
- adórendszer visszafizetéssel vagy visszafizetés nélkül, - megvásárolható engedélyek rendszere,
- támogatási rendszer.
A fenti kategóriákon belül többféle változat is lehetséges. Kiindulópont
ként 14 alapvető rendszert határoztunk meg. Az adórendszer (L) alapul veheti a műtrágya nitrogéntartalmát, vagy a műtrágya és az abraktakarmány nitro
géntartalmát is. Az is lehetséges, hogy az adó a nitrogénegyensűlyban feles
legként fennmaradó nitrogén mennyiségét terheli. A felesleget megkapjuk, ha a gazdálkodás során bevitt nitrogén mennyiségéből levonjuk a mezőgazdasági eredetű termékek nitrogéntartalmát. A bevitt nitrogén oldalán szerepelnie kell legalább a gazdasági célú beviteleknek (műtrágya, szerves trágya és takar
mány); ez az érték egyszerűen megnövelhető a pillangósok által megkötött, valamint a felhalmozódó nitrogén mennyiségével. Az adórendszer adó erede
tű jövedelmet eredményez. Emiatt a rendszer visszafizetési lehetőségekkel egészíthető ki.
A támogatások rendszere lehet a pénzvisszatérítés egyik lehetősége, de tekinthető önálló kategóriának is (S). Támogatás segítheti például a követke
ző eljárásokat:
- a szántóföldi termesztés és a gyepkultúra váltogatását, az állatlétszám korlátozását,
- a szerves trágya tárolásával és kijuttatásával kapcsolatos befektetéseket, - a köztes növények termesztését.
18. táblázat
A mezőgazdasági eredetű nitrogén ellenőrzésében használatos alapvető gazdasági rendszerek
Adók
Adók, megvásárolható engedélyek az alábbiakra Visszafizetési lehetőségek
SÍ Konkrét eljárások, befektetések, technológiai elemek
52 Eljáráscsomagok (gazdálkodási rendszer, ökotermék-előállítás) 53 Prémium a kism értékű feleslegért
54 Változtatás az agrártájban, művelés alóli kivonás, természetes élőhelyek, nedves élőhelyek stb.
^ Különösen az S3 esetében prémium já r a kismértékű feleslegért
A fenti támogatások konkrét módszereket helyeznek előtérbe (SÍ). Emel
lett lehetségesek eljáráscsomagok vagy gazdálkodási rendszerek, mint például az ökogazdálkodás támogatása (S2). A támogatás célirányos típusa az ala
csony nitrogénfeleslegre vonatkozik (S3). Végezetül, a mezőgazdasági hasz
nosítású terület más földhasználati típusra való átállítására — mint például a művelés alóli kivonás, vagy a természetes állapot visszaállítása — irányuló támogatás (S4) mellékhatásként befolyásolja a nitrogénkibocsátást.
A megvásárolható engedélyek (P) létrehozásának alapgondolata az, hogy a gazdálkodó nem lépi túl a nitrogénszennyezés megengedett értékét, hacsak
nem vásárol erre külön engedél}^. Ennek értelmében a megvásárolható enge
délyek rendszere nem képez adójövedelmet; ezért a táblázatban sincs feltün
tetve visszafizetési lehetőség. Az engedélyen alapuló rendszerben az enge
délyben szereplő régió nem lehet túl nagy. Nagyméretű terület (például egy ország) esetén fennáll ugyanis annak a lehetősége, hogy a kiadott engedélyek veszélyeztetett területeken koncentrálódnak.
A kérdéskörrel kapcsolatos elemzések intenzíven folynak, és kézzelfog
ható eredményei 1998-ban várhatók.
flz Ökológiai mezőgazdaság piaci lehEtöségei"