BARABÁS LÁSZLÓ
NÉPRAJZI KÖNYVESHÁZÁBÓL* Barabás László munkássága abban a tudo-mánytörténeti fejezetben jelent meg, amely a XIX. század közepétől a jelenig tart, és a népi kultúra megőrzését, egyben a nemzeti kultúra, műveltség felerősítését tartotta prog-ramjában. A „Kinder- und Hausmärchen”
szellemében, amikor már a gyermekek őrzik a meséket, szokásokat, megindul az oktatás-ban is a helyi folklór iránti érdeklődés, és a felekezeti iskolákban felkarolják az ünnepi szokásokat, melyek a gyermekek közegében a népi kultúra sajátos felvirágzását eredmé-nyezik (pl. betlehemezés, kántálás).
A szokások átkerülése a gyermekekhez te-szi a tanítók feladatává a folklórhagyomány fenntartását vagy visszahozását. Ez magya-rázza a tanár- és tanítóképző főiskolák ér-deklődését a néprajz, a folklór oktatása felé.
Barabás László szokáskutató feladatvállalá-sa nagy jelentőségű, munkáiban a terepen tanítványai segítették, az ünnepek idejét utazva, gyalogolva töltötték, felgyűjtve na-gyobb tájakon, falvakban egy-egy szokást.
Hasonló indítékkal dolgozik Karácsony Molnár Erika a Zsámbékról Vácra költözött katolikus főiskolán. Tátrai Zsuzsannával írt tankönyvük (Jeles napok, ünnepi szokások, 1997) a népszokások főiskolai oktatásának eszköze, mint Barabás László több köte-te. Az iskolai oktatásba juttatás érdekében az újonnan alakult egyetemek (a katolikus Pázmány, a református Károli) is bevonták előadásaik sorába a folklórt, a néprajzot.
Iskolai oktatás számára alkalmasan nem-régen jelent meg Szemerkényi Ágnes
Ma-* Részletek a 2019. november 14-én a budapesti Ben-da Kálmán Bölcsészet- és TársaBen-dalomtudományi Szakkollégiumban a Népismeret, szolgálat, jövendő – Barabás László néprajzi könyvesházából című rendez-vényen elhangzott előadásból. A szerk.
gyar népművészet című kötete, és hatodik kiadásban került forgalomba Kósa László és Szemerkényi Ágnes Apáról fi úra című
– Az otthonosság gyökerei. Népismere-ti írások, néprajzi tanulmányok. Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2015.
– Ünnepeink népi színháza. Erdélyi játé-kos népszokások karácsonytól pünkösdig.
Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2017.
– Népismeret, szolgálat, jövendő. Táborok, tanulmányutak negyedszázada, 1993–2018 (Összeállította.). Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely, 2018.
A legismertebb és a magyarországi hasz-nálata szerint is kiemelkedő, leginkább ok-tatásra alkalmas kötet a Forog az esztendő kereke című könyv (1998, 2010), amelyben a Sóvidék, azaz a szerző szülőföldjének szokásvilága jelenik meg, bemutatva azt a szemléletbeli sajátosságot, hogy nincs éle-sen kiemelve a jeles nap, a mindennapokkal egy folyamatot mutat, láttat. Az 1998-ben első alkalommal megjelent kötet előszavát Pozsony Ferenc írta. Kiemelte, hogy e regi-onális áttekintés hiánypótló az erdélyi szo-káskutatások alacsony száma miatt, idézte ennek egykori politikai okát: a kutatás tárgya a vallással kapcsolatos téma. Bara-bás László székelyföldi ünnepi szokásokról készült szaktanulmányai – írja Pozsony Ferenc – „megszállottságról, sokoldalúság-ról, nagy felkészültségről szólnak”. Több-ségében, de nem kizárólag a földműves, a falusi társadalom körében vizsgálódik. A kötet szerkesztése az oktatás, visszatanítás célja szerint két részből áll. Az első a szo-kások leírására, bemutatására, a második a szokások szövege, dalanyaga, adattár, a tanítás, tanulás céljainak megfelelően. Ba-rabás László e kötetében fontos módszer-tani, elméleti megoldások találhatók. Ilyen az alkalmazott leíró módszer, amely segít-ségével a szövegek forrásműnek számíthat-nak, meghaladva a szóbeliségből eredő laza leírásokat. A kultúrát belülről ismerő, leíró munka – ennek újabban kiemelt jelentősége van. Szemléletben ez az azonosuló, nem a kritikus kutató munkája. Kiemelésre érde-mes e kutatómunka komplexitása: térképen,
korabeli képanyaggal, hangfelvételek kot-tázásával, szövegek nyelvhű lejegyzésével készült interjúk, az emlékezés pontos ide-jének megadása. Figyelemre méltó e kuta-tás kulturális sokarcúsága. Felsősófalván például az idősebbek profán húsvéti locso-lóverse: „Málnás tetejéről látom a világot / Úgy meguntam ezt a soványságot / Kinek likas a bocskora, tegyen belé tákot / Húsvét másod napján egyék puliszkával mákot.” A fi atalok a középkori ima alapján álló verse-zetet mondanak: „Paradicsom kőkertjében / Aranyszőnyeg leterítve, / Közepében az Úr Jézus, / Jobb kezében aranyvessző, / Balkezé-ben arany pálca, / Mikor aztot megcsendíti / Zúg az erdő, cseng a mező. / Nem láttam én szebb terműfát…” stb. A szokások mentén élő hiedelemanyag, ráolvasás-féle szöve-gek is lejegyzésre kerültek, mint pl. a Szent György-napi állatvédő mondóka: „Láncot a küszöbre / Csingilingi lánga / Hogy mind visszatérjen! / Farkasoknak foga / Hozzájuk ne férjen! / Nőjön fű előttük, / Dög ne járjon köztük.” Feltárja a szokások eredetmagya-rázatát és fi gyelemmel van a szokások társa-dalmi szerepére, például a kicsúfolás, tréfa alkalmazására a bolond ünnepen, április 1-jén.
Az otthonosság gyökerei – Népismere-ti írások, néprajzi tanulmányok (Mentor Könyvek, 2015) című tanulmánykötete az 1988–2007 között keletkezett írások gyűj-teménye, amelyet színes fotók, építészet, gazdálkodás, fonóünnep, csoportképek, falu és tájképek, templomok, falurombo-lás, templomi ünnepek, marosszéki kerek erdők, mezőségi tájak, farsang egészítenek ki. A kötet első nagy fejezete a Szokások szülőföldön való megjelenéseit tárgyalja, míg a második nagy fejezet a Szomszédolás néprajzi tájakon átlépi a szűken vett otthon kutatási terület határát, lehetővé téve az összehasonlítást. A kötetben kiemelten kerül bemutatásra a szocializmus kultúra-váltó, -vesztő szerepe, falvanként jelennek meg e váltás történetei. Megrendítő ol-vasmányok a rendszerváltás falusi
esemé-nyei, az életforma visszaállításának kísér-letei, kiemelten a táj cigánysága kultúrá-jának változásai, annak árnyalt, gazdag bemutatása. Kiemelkedő a marosszéki pünkösdi virágozás taglalása, amely egy néprajzi táj és kulturális régió átfogó be-mutatása. Tudományos kérdésként veti fel a kultúrtáj kérdését a történeti Marosszék esetére vonatkoztatva. Megfogalmazódik az otthonosság kérdése, amely a kisrégiók identitásának kulcsfogalma, érzelmekkel, emócióval is értelmezett kis néprajzi táj-egység.
Az Elődök nyomában – A költészet szent-egyházában – Petőfi az erdélyi népi kultúrá-ban fejezetben Petőfi -hagyományok kerül-nek bemutatásra. Ez a fejezet tartalmazza az erdélyi szokáskutatás történetét, Kriza János, Viski Károly, Nagy Ödön, Makkai Endre munkásságának bemutatásával, ér-dekes megfi gyelésekkel, mint például a farsangi szokások elhagyása a Magyarság néprajza III. kötetéből. Barabás László jól látja, ez a korszak, az 1930-as évek a szo-káskutatás szövegszempontú rendszerét építette fel (l. Ortutay Gyula, Dégh Linda színjátékközléseit), a farsangi álarcosok du-haj vonulása, durva tréfái nem a színjáték, hanem a karnevál jelenségei, kutatásuk a kora újkortól a jelenig európai kulturális hagyaték feltárását jelentheti.
Kötetei között a címekben látható meg-fogalmazások mutatják a szerző egyéni, sajátos szokásfelfogását: Ünnepeink népi színháza – Erdélyi játékos népszokások ka-rácsonytól pünkösdig (Mentor Könyvek, Marosvásárhely, 2017). E címben a színháza a színjátékkal szemben a közönséget is ma-gában foglaló fogalom, ami lényegében a néprajzi szempontnál teljesebb megnevezés, a színjáték a szereplők oldalát mutatja, így a kutatásban is ez a helyzet, míg Barabás László a komplex egészet láttatja a színház fogalmával: színész és néző együttese jele-nik meg.
Munkásságának pedagógiai oldala, an-nak kiépítése, ami a népszokások
tanító-képző intézetekre hárul, a közösségek nyel-vi, kulturális hagyatékának fenntartását szolgálja, amely a hallgatók „terepmunkára”
irányítását, a mai lehetőségek igénybevéte-lével – szakmai kirándulások formájában, falu-kutatói habitus fenntartásával valósít-hatják meg.
A köszöntő ünnepség címét Barabás László legújabb kötetének címe adta: Nép-ismeret, szolgálat, jövendő – Táborok, ta-nulmányutak negyedszázada (1993–2018).
Mentor Könyvek, Marosvásárhely, 2018. A kötet pontos tábori programok segítségével, friss tábori beszámolókkal és emlékírásai-val is, 133 oldalon sorolja fel 25 év terepjárá-sainak eseményeit, kulturális hozadékát, a kapcsolatok felépítésének élményeit, a nép-rajzi ismeretek felbukkanásait, hogy e tanul-mányutak emlékezetesen motiválják a le-endő tanítókat, kántorokat a falvak megtar-tásában való feladatvállalásra. 181 színes és fekete-fehér kép jeleníti meg e kirándulások gazdag eseményeit templomokban, iskolák-ban, ünnepségeken és a mindennapokban.
A szakmai értékekről összegzésképpen az alábbiak jegyezhetők meg.
Az ünnepi szokások mint a mindenapok-kal láncszerű folyamatot képező jelensé-gek Barabás László szemléletének újszerű eredménye, kiemeli kutatásait a megszo-kott szemléletű ünnepiszokás-kutatások közül. A szokásfolyamatot, amelyet a folyó idő határoz meg, Barabás László törvényes rendnek értelmezi, eszerint a közösségek egy íratlan viselkedésformát kell hogy kö-vessenek, amely szabályozza a konfl iktus-helyzeteket, például a komédia mértékét, megnyilvánulásait. Mindez, úgy tűnik, a nagyobb táji rendszerekkel megerősített jelenség, amely hozzájárul, hogy az úgy-nevezett kultúrtájak kisebb vagy nagyobb földrajzi térségekben jelen lehessenek és megmaradhassanak.
Ez a szemlélet az erdélyi néprajzi tájak friss rendszerét képes bemutatni, amelynek kulcsa a kutató, az adatközlő, a résztvevő megfi gyelő, a riporter, a fényképész és fi
l-mes Barabás László maga egy személyben.
Saját mikrotörténetei, családja, nagycsalád-ja, környezete köti a terephez, rokonsága, szomszédsága, iskolatársai képezik azt a
„népi kultúrát”, amelynek vizsgálata, tanul-mányozása ebből a biztos bázisból, alapból tudott kibontakozni.
Kiadványaiban nagy jelentőségű kép-anyag kerül bemutatásra, amely a szöveg megőrzésen túl a kellékek bemutatásával (betlehem, maszkok, öltözetek, hangsze-rek) a szokás funkcionalista bemutatására alkalmas eszköz, e kérdésben továbblépés a fi lmfelvételek funkcióban történő készí-tése. Ez utóbbi kiemelkedő értékrendjét dr.
Tari János etnográfus, operatőr-rendező ismertette A Tűzkerék útja Szászcsávástól Göttingenig című előadásában. A bemu-tatott fi lm igazolja azt a lázas igyekezetet is, amellyel erdélyi magyar kutatóink az eltűnt, kivándorolt szászság kultúrájának,
„erdélyiségének” anyagait megőrizni kíván-ják.
Így válik ez a pedagógiai-néprajzi publi-kációsor az erdélyi népszokások széles körű és a változások szakaszaival komplex be-mutatásává, és ebben saját kisgyermekkora, a nagyszülők meséi képezik a szokásvilág XIX. század végi, XX. század eleji szakaszát, diákkora a XX. század közepének, a jelen-kor pedig a XXI. század állapotát láttatja.
Az otthonosság e formája képezi kutatói ha-bitusának alapját. Ez az európai etnológia friss irányzataiban, mint a bevándorlás és haza-otthon viszonyának vizsgálatában is értékként van jelen.
A szerző szokásokat leíró szövegeiben kitűnnek szépírói erényei, emlékeztetve az olvasót a népi írók munkásságára, e voná-sa teszi a szerzőt elhivatott pedagógussá és néprajzkutatóvá.
Mindezek tükrében köszönetet mon-dunk Barabás Lászlónak eddigi munkássá-gáért és reméljük, hogy kitartása, szenvedé-lye az oktatás és a néprajz területén további szép eredményekre vezeti majd!
Szacsvay Éva
TANULMÁNYOK A KÖZÉP-EURÓPAI REFORMÁCIÓRÓL
Kónya Péter és felesége, Kónya Annamária szerkesztésében jelent meg az Eperjesen 2017 végén három egyetem (a budapesti ELTE, a prágai Károly Egyetem és az Eper-jesi Egyetem) szervezésében tartott egyház-történeti konferencia előadásait tartalmazó kötet, a reformáció 500. évfordulójára. A résztvevő csaknem 120 történész, egyház-történész, teológus és más kutató tíz (nem-csak közép-európai) országból került ki.
Közép-Kelet-Európa, az egykori Habsburg Monarchia országai reformációjának folya-matát elemzik, hét témakörben: a reformá-ció átfogó kérdései, teológia, személyiségek, protestantizmus, felekezetek együttélése, iskolaügy, kultúra és művészet.
A kötet csaknem 90 német, magyar, szlo-vák és cseh nyelven írott tanulmányt tar-talmaz. A német, szlovák és cseh nyelvű tanulmányokhoz minden esetben tartozik angol és magyar nyelvű tartalmi kivonat.
Ezeknek a tartalmi kivonatoknak a többsé-ge azonban mindössze néhány sor terjedel-mű, ami arra ugyan alkalmas, hogy abból az olvasó megértse, milyen témakörben íródott, viszont a tudományos kutatás ered-ményének kivonatos megismertetése több-nyire sajnálatosan elmarad. Azaz a „nesze semmi, fogd meg jól” szindrómával állunk szemben.
Több esetben a magyar szerzők nem anyanyelvükön, hanem németül közölték tanulmányukat (rövid angol és magyar tartalmi kivonattal). Több esetben rejtély számunkra, mi indokolta a nyelvválasztást, mint példának okáért a XVIII. századi Deb-recenben meglévő vallási ellentétek kérdése német nyelven, a téma leginkább a magyar olvasók érdeklődésére tarthatna számot…
I. Reformáció Közép-Európában
Heinz Schilling a Luther és a reformá-ció 1517–2017 c. kötet nyitó tanulmányában átfogó képet adott a XVI. század elejének
világáról, mind Európáról, mind a többi földrészről, érzékeltetve, hogy Wittenberg és Luther szerepe mellett milyen más folya-matok is befolyásolták a történelem alaku-lását.
Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittu-dományi Egyetem professzora a magyaror-szági reformáció kezdő éveiről (1517–1526) adott áttekintést. Német anyanyelvűek, ill.
német környezetben élők, szabad királyi városok, ill. bányavárosok lakóinak kö-rében terjedt el a reformáció. A mohácsi csatavesztés tragédiája megingatta a vé-dőszentjeinkbe vetett hitet, hozzájárult az
„eretnek tanok” terjedéséhez.
Eva Frimmová tanulmánya a szakadár (eretnek) hatásokkal és a „szlovák huma-nistáknak” erre adott reakcióival foglalko-zik. A tanulmány tartalmi angol és magyar kivonata szerint „1400 jelentős személyi-ség származott vagy tevékenykedett a mai Szlovákia területén”. A XVI–XVII. század vonatkozásában az 1920 után konstruált Szlovákia mint területi egység vizsgálata egyértelműen anakronisztikus, a térség humanistái, valamint reformációjának je-lentős személyiségei németek (a bányaváro-sokban és a szabad királyi várobányaváro-sokban) és magyarok voltak, nem szlovákok.
Miroslava Bodnárová szlovák nyelvű ta-nulmánya viszont történetileg korrekt cí-met kapott: (magyar fordításban) Reformá-ció a felső-magyarországi szabad királyi vá-rosokban a XVI. században. Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse és Kisszeben (a XV. század-ban megkötött pentapoliszi városszövetség tagjai) a reformáció jegyében bevezették a nemzeti nyelven folyó istentiszteletet. Min-den nemzetiségnek lett a városokban saját prédikátora, temploma.
Ján B. Lášek Luther és a csehországi re-formáció kapcsolatát elemezte. A huszita mozgalom és a Cseh Testvérek illegális egy-házának a lutheri mozgalommal való szo-ros kapcsolatát mutatta be.
Vincenc Rajšp a XVI. században élt szlo-vén Primus Truber, a tübingeni egyetem
kancellárjának tevékenységére igyekezett ráirányítani a kutatás fi gyelmét.
Franceso Barbo Isztriában volt az 1560-as években a reformáció támogatója (Maja Cutic Gorup). György brandenburgi őrgróf a reformáció óvatos támogatójának számí-tott Sziléziában, Magyarországon viszont óvatosabb volt (Franz Bosbach).
Karl W. Schwarz a Luther és Melachton követői (késmárki és nagyőri iskola) között az 1546-ban kezdődött szepességi hitvitá-nak folyamatát mutatta be.
Monika Bizoňová a XVI–XVIII. századi szepességi felekezeti viszonyok alakulását vizsgálta. A XVI–XVII. században az evan-gélikusok alkották a lakosság többségét, még 1700-ban is. 1731-ben viszont a rekato-lizáció eredményeként a két felekezet ará-nya voltaképpen kiegyenlítődött.
Barnabás Guitman a bártfai reformáció kapcsán rámutat a korábbi kutatás hiányos-ságaira és felhívja a fi gyelmet az újabban felfedezett források adataira.
Lucia Štefl ová a nyitrai és trencséni espe-resség evangélikus gyülekezeteinek életét az egyházlátogatási jegyzőkönyvek alapján vizsgálta.
Lévai Attila magyar nyelvű tanulmánya a komáromi református egyházmegye re-formátusságának múltjával foglalkozott.
Csicsó, Füss, Kolozsnéma és az elpusztult Ásványtő egyházközségei múltjának XVI–
XVIII. századi történéseit foglalta össze röviden.
Libor Bernát szlovák nyelvű, viszonylag terjedelmesebb tanulmánya a reformáció Trencsén vármegyében történt elterjedésé-nek folyamatát tekinti át. A reformációnak a nyitrai katolikus püspökség befolyásával kellett megküzdenie.
Friedrich Gottas német nyelvű tanulmá-nya (Kormányzás és vallás. Reformáció a három részre szakadt Magyarországon) a re-formáció terjedését elemzi a sajátos politi-kai és etnipoliti-kai viszonyok között (Mohácsnál a politikai és egyházi vezetés jelentős része odaveszett, két király harcolt a hatalomért,
majd következett a Habsburg hatalom és a magyar nemesség harca, amelyek befolyá-solták a reformáció terjedését és eredmé-nyeit).
Marie Marečková a dél-morvaországi anabaptisták (habánok) világát és székhe-lyeit vizsgálta. Gerhard Hausmann a ma-gyarországi reformáció történetét bemu-tató két XIX. századi egyháztörténeti mű (szerzői Georg Bauhofer és Johann Boris) elemzésére vállalkozott német nyelvű, ter-jedelmes tanulmányában.
Annamária Kónyová szlovák nyelvű ta-nulmányában a XVI. századi egyházlátoga-tási jegyzőkönyveket, egyházi törvényeket, zsinati határozatokat elemezte. Felhívta a fi gyelmet a néprajzi szempontokra, a lelké-szek és híveik viszonylatára, anyagi helyze-tükre, morális tényezőkre.
Mezey Barna német nyelvű tanulmányá-ban a szegénység kérdésével, s azzal kapcso-latban a büntetések megújulásával foglalko-zik. A XVI–XVII. században a protestáns egyházak tiltották a koldulást, kitiltották a koldusokat a templomokból.
II. Teológia
Ebben a tematikai egységben 11 tanul-mányt találunk. Többségük elsősorban Lu-ther életművével, hatásával foglalkozik.
Három tanulmánynak a szerzője magyar.
Buzogány Dezső a helvét hitvallás erdélyi recepciójáról értekezett. 1562-ben íródott a Bullinger Henrik-féle II. Helvét Hitvallás, amelyet magyarul 1616 és 1965 között 25-ször adtak ki.
Nyakas Miklós a hajdúböszörményi, 1569-ben alakult Kálvin téri gyülekezet könyvtárának legrégibb könyvecskéjé-ről, Zwingli német nyelvű vitairatáról és munkásságáról, továbbá a lelkészi hagyaté-kokban megőrződött legrégibb nyomtatvá-nyokról írt.
Varga J. János a török elleni háború kér-désköréről értekezett. Luther szemében 1517 után az Antikrisztus teste (Isten ostora) a török, lelke pedig a pápa. Luther azt is érzé-kelte, hogy Magyarországon a törökök
szá-mára rokonszenvesebb a reformáció, mint a katolicizmus. 1529-ben, Bécs török ostro-makor tábori prédikációjában azt írta: „aki a török ellen küzd… az ördög ellen harcol”.
1541-ben írta utolsó nagyszabású művét:
Imára intés a törökök ellen. Zrínyi Miklós Szigetvár ostroma előtt azt írta levelében:
„Nemcsak a magunk bűneiért, hanem az egész országnak gyalázatos tetteiért is fo-gunk vezekelni.”
III. Személyiségek
A magyar nyelvű tanulmányok közül az első Dienes Dénes értekezése: Egy XVI.
századi református arisztokrata olvasási szokásai. Ecsedi Báthory István két könyve Sárospatakon. Az 1615-ben elhunyt ország-bíró a református egyháznak elkötelezett híve és támogatója volt. Literátus, nagy mű-veltségű, olvasó ember, aki sok könyvet vá-sárolt is. Ezek közül kettőt került a Sárospa-taki Nagykönyvtár gyűjteményébe (egyiket 1944–2006 között Nyizsnyij Novgorodban őrizték). Könyveibe bejegyzéseket tett, me-ditációkat, verseket is írt.
Gyulai Éva a sziléziai származású, 1598-ban magyar nemességet kapott Bocatius Jánosnak (1569–1621), az egykori eperjesi rektornak wittenbergi magiszteri avatá-sán (1596) tartott, s füzetben kinyomtatott beszédeket elemezte. A dékán beszédében a muszlim vallás és a török nép eredetét, történetét elemezte. A török veszély miben-létéről értekezett Bocatius is. Laurentius Fabritius professzor válaszolt erre, mon-danivalóját a Bibliára és a teológiára ala-pozva.
Kelényi Borbála Mathias Künisch sze-pesváraljai plébános „kalandos” életének alakulását elemezte. A XVI. század első év-tizedeinek magyarországi reformációjáról (különös tekintettel a felső-magyarországi szabad királyi városokra), az 1514-es „pa-rasztháború” egyes eseményeiről fontos adatokkal gazdagította a kutatást.
Oláh Róbert a Tolcsván született, életé-ben jórészt a zempléni térséghez kötődő Miskolci Csulyak Istvánnak az előbb
lu-theránus, majd később buzgó reformátussá való Th ököly Sebestyén késmárki udvará-val udvará-való kapcsolatát világította meg.
Kincses Katalin Mária német nyelvű tanulmánya a zempléni származású Szir-may András politikai pályájának tükrében elemezte a karrier és protestantizmus ösz-szefüggéseit a XVII–XVIII. század fordu-lójának időszakában. Csatlakozott Th ököly Imréhez, majd II. Rákóczi Ferenchez, majd 1712–23 között Zemplén vármegye követe volt a pozsonyi országgyűlésen.
Nagy Dóra I. Apafi Mihály erdélyi feje-delem feleségének, a mélyen vallásos Bor-nemissza Annának a református egyházat támogató tevékenységét (iskolák és diákok támogatása, peregrináció pártolása, könyv-kiadás szponzorálása, prédikátorok kineve-zése és javadalmazása, építkekineve-zések fi nanszí-rozása, hitvédelem, szegények támogatása) foglalta össze. Az I. Rákóczi György felesé-gének, Lorántff y Zsuzsannának udvarában nevelkedett, majd 1661–1688 között örökébe lépett nagyasszonynak sokat köszönhetnek Erdély reformátusai.
Imrich Nagy Bél Mátyás Magyarország leírása c. monumentális műve alapján ad áttekintést a Szlovákia területén történt reformációról. Az evangélikus lelkész – bi-zonyára azért, mert adatgyűjtését a bécsi udvar támogatta – a katolikus egyházi rendszerről sokkalta részletesebb adatokat közölt, mint a reformációról.
Janka Petőczová szlovák nyelvű tanul-mánya Lőcse városának egyik legkiemelke-dőbb zenésze, Friedrich Wilhelm Wagner (1815–1887) életművét tekintette át.
Mária Fedorčáková szlovák nyelvű ta-nulmányában arról olvashatunk, hogy a Stöckel nemzetség tagjai, s főleg Stöckel Lénárt, a bártfai iskola rektora milyen sze-repet kaptak a középkori Bártfa városának tanácsában.
Jaroslav Hrdlička cseh nyelvű tanulmá-nya egy prágai humanista történész élet-művét foglalta össze. Slávka Kopčáková a pozsonyi evangélikus líceum egyik
profesz-szorának (1817-1840) pedagógiai és tudomá-nyos életművét elemezte. Libuša Franková szlovák nyelvű tanulmánya a XVII. századi szlovák író, Tobiaš Masník életművét fog-lalta össze.
A II. kötet témakörei a következők.
I. Protestantizmus
E témakörben hat kivétellel csak magyar szerzők írásai kerültek közlésre. G. Etényi Nóra XVII. század végi ulmi nyomtatvá-nyoknak a magyarországi vonatkozásait ismertette. Balogh Judit kimutatta, hogy az Apafi -kori Erdélyben a református székely
elit hogyan kapott az addigiaknál nagyobb befolyást és hatalmat. Szabadi István német nyelvű tanulmánya a tiszántúli református egyházigazgatást és az erdélyi fejedelem-ségben a református dominanciát elemez-te. Bárány Zsófi a szintén német nyelvű tanulmánya a pápai udvar részére készült országgyűlési tudósításokat (1839/40) ele-mezte. Kertész Botond magyar nyelvű ta-nulmánya az 1859-es protestáns pátens és az evangélikus egyház autonómiájának kérdését vizsgálta. Barta János német nyel-vű tanulmányában a Zemplén vármegyei református papok jövedelmeit hasonlította össze a XVIII–XIX. század fordulóján. Bor-sy Judit a felső-baranyai egyházmegyében a XIX. század első felében élt református lelkészek családjainak életét írta le. Nagy Imre Gábor a felvidéki evangélikusoknak Baranya megyébe történt XIX. századi be-vándorlásáról értekezett. Czenthe Miklós a rendkívül gazdag forrásanyagot őrző lőcsei evangélikus levéltár történetét dolgozta fel.
Zsidai Ágnes német nyelvű tanulmányában Bibó István és a protestantizmus (a protes-táns etika) témakörét dolgozta fel. Somogyi Alfréd A Szervező Bizottság kezdete és vége c. tanulmánya a felvidéki reformátusság 1918–1951 közötti szervezeti kérdéseit tag-lalta. Szilágyi Péter német nyelvű tanul-mánya a XX. század egyik legismertebb jogászának, Gustav Radbuchnak a jogfi -lozófi a és a protestantizmus kapcsolatáról vallott nézeteit elemezte. Szendrei Ákosnak
szintén német nyelvű tanulmánya a bihari, Debrecen környéki és érmelléki református lelkészek társadalmi jellemzőit elemezte egy 1942-ben készült életrajzi adatbázis tükrében.
II. Felekezetek együttélése
A 8 tanulmány fele magyar szerző mun-kája (de közülük csak 2 magyar nyelvű), Ko-vács Teofi l német nyelvű tanulmányában a lévai református egyház 1719–1740 közötti megszüntetésének történetét mutatta be a tanúkihallgatások tükrében. Papp Rita né-met nyelvű tanulmányának témája a min-dennapi élet a református Debrecenben 1693–1715 között. Nagy Balázs Vince Veszp-rém város XVIII. század közepi felekezeti megoszlásáról adott áttekintést.
Gheorghe Gorun magyar nyelvű tanul-mánya az erdélyi protestáns egyházak és a román egyház XVI–XVII. századi kapcso-latát elemezte, kimutatva, hogy nem volt semmiféle erőszakos magyar vagy szász térítés és asszimiláció! Papp Klára német nyelvű tanulmánya a XVIII. századi Deb-recen vallási (katolikus–református) ellen-tétét világította meg. Gorun Blanka Erdély 1948–2011 közötti felekezeti viszonyainak alakulását elemezte.
III. Iskolaügy
Az ebben a tematikai részben közölt 10 tanulmány közül 8 magyar szerző műve.
Pálfi József a XVI. századi váradi iskolák és oktatás történetéről adott áttekintést a szakirodalom eredményeit kivonatolva.
Szögi László a mai Szlovákia területéről az európai egyetemekre történt XVI–XVI-II. századi peregrinációról adott áttekin-tést. Etnikailag a beiratkozók fele német ajkú, negyede szláv (szlovák), magyar 22%.
Kónya Péter az eperjesi evangélikus kollé-gium tanárainak külföldi tanulmányútjait tekintette át a XIX. század közepéig, szlo-vák nyelvű, de terjedelmes magyar kivonat-tal ellátott tanulmányában. Lukács Olga a XVII–XVIII. századi erdélyi református intézmények nőneveléséről értekezett.
Kuj-busné Mecsei Éva az eperjesi kollégium és a XVIII. század közepén újra települt Nyír-egyháza kapcsolatáról értekezett. Kurucz György a keszthelyi Georgikon és a ma-gyarországi agrárszakképzés kapcsolatát vizsgálta a XVIII–XIX. század fordulóján.
Ugrai János német nyelvű tanulmányában a Tiszán-inneni Református Egyházkerület református kisiskoláiról (1781–1857) érteke-zett. Hermán N. János a szlovákiai protes-tánsok 1923–1950 közötti hollandiai teológi-ai tanulmányteológi-airól írt.
IV. Kultúra és művészet.
A 12 tanulmányból 5 magyar szerző műve. Verók Attila német nyelvű tanul-mányában az erdélyi szászok XVI–XVIII.
századi könyvkultúrájáról értekezett. A korszak könyvlistái és könyvtárai csaknem teljesen megmaradtak! Monok István szin-tén német nyelvű tanulmánya a magyaror-szági könyvgyűjtemények protestáns vo-natkozásait elemezte. H. Hubert Gabriella a magyar nyelvű evangélikus énekek német és szlovák kapcsolatait taglalta. Erdélyi Gáza a reformációnak a művészetre (temp-lomépítészet, irodalom) gyakorolt hatását elemezte. Harmati Béla László tanulmánya:
Szószékoltárok a Kárpát-medencében a tü-relmi rendelet után.
Peter Benka a reformáció keretében a nép nyelvén folyó prédikációkról érteke-zett Bártfa város példáján. A város lakos-ságának elitje, többsége német anyanyelvű volt, de szlovák prédikátori funkciót is lé-tesítettek, épült számukra templom is. Eva Agustínová az eperjesi evangélikus kollé-gium jelentős nagyságrendű könyvtárának művelődéstörténeti értékeiről írt.
A monumentális kiadvány feltehetően leginkább a magyarországi egyházi (főleg protestáns) könyvtárakban hozzáférhető.
(Reformáció Közép-Európában I–II.
Szerk.: Kónya Péter–Kónya Annamária. Vyda-telstvo Prešovskej Univerzity Prešov, 2018.
610, 801 oldal)
Csorba Csaba
MONUMENTÁLIS
MAGYAR MONDAKATALÓGUS Magyar Zoltán folklorista, az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudomá-nyos főmunkatársa az 1995 óta tartó in-tenzív, az egész Kárpát-medencét érintő, a
„fehér folt”-okat is eltüntető gyűjtőmunkája, a különféle gyűjtemények kéziratos anya-gának számbavétele és a vonatkozó publi-kált szakirodalom áttekintése alapján fon-tos művet tett le a magyar és a nemzetközi tudományosság asztalára. Bizonyítandó, hogy nem túlzás a fenti címben használt
„monumentális” jelző, álljanak itt az alább ismertetett kiadvány már önmagában is tiszteletet parancsoló mennyiségi adatai.
A nemzetközi folklorisztika első monog-rafi kus igényű történetimonda-katalógusa, amelynek a néprajzin kívül történeti, ré-gészeti, irodalomtörténeti, művelődéstör-téneti, nyelvészeti és művészettörténeti vo-natkozásai is vannak, a 112 000 publikált és kéziratos, valamint (a teljes anyag kb. egy-harmad részében) saját gyűjtésű mondaszö-veg felhasználásával megírt 12 kötet össze-sen 6347 oldal terjedelmű! (Megjegyezzük, hogy ezekkel Magyar Zoltán eddig megje-lent köteteinek száma 87-re emelkedett!)
A monda műfajának négy alműfaja (1.
eredetmagyarázó és a világ végéről szó-ló mondák, 2. történeti és kultúrtörténeti mondák, 3. mitikus (hiedelem-) mondák, 4.
vallásos legendák) közül a másodikat tár-gyaló katalógus „A szerző szándéka és re-ményei szerint egy olyan típus- és motívum- index, mely nemzeti keretekben, a magyar kulturális örökség alapján módszertanilag és szerkezetileg más nemzetek folkloristái számára is mintául szolgálhat, és végső cél-ként elvezethet egy nagyobb régió, távlatilag pedig egész Európa (illetve az európai kul-túrkör, sőt, az írott történelemmel rendelke-ző Európán kívüli népek) mondaanyagának rendszerezéséhez.” (I. 11. old.)
A 12 kötet tartalma a következő: I. Be-vezetés, Alapítási mondák; IIa–IIb. Hősök,
történelmi személyek 1. Nemzeti hősök; III.
Hősök, történelmi személyek 2. Tematikus csoportok; IV. Háborúk, harcok, szabad-ságharcok; V. Legendák (vallásos témájú mondák); VI. Bűn és bűnhődés; VII. Be-tyármondák, betyárok és más törvényen kívüliek; VIII. Kincsmondák; IX. Egyéb földrajzi és történeti jellegű mondák; X.
Motívumindex, konkordanciajegyzék és bibliográfi a (200 oldal!); A magyar történe-ti mondák rendszere és tagolódása.
Magyar Zoltán munkáját nagy elisme-réssel fogadták a folklorisztika tudományá-nak művelői, az alábbiakban tőlük idézünk néhány gondolatot.
„A magyar mondakutatás mérföldkövé-nek tekinthető Magyar Zoltán 12 kötetben megjelent típus- és motívummutatója” – mondta Kríza Ildikó 2019. február 7-én az MTA Könyvtár és Információs Központ-ban megrendezett könyvbemutatón.
A mű jelentőségét jelzi, hogy a Magyar Néprajzi Társaság és egyben a magyar nép-rajztudomány központi folyóirata, az Eth- nographia 2019. 4. számában, Vélemények a történeti mondák katalógusáról címmel egyszerre 4 recenziót közölt róla (588–613.
old.).
Voigt Vilmos szerint „Magyar Zoltán eddig is páratlanul gazdag kutatói és kiadói tevékenysége példaképként állhat nem is egy-egy kutató, hanem egész kutatócsoport elé. Hatalmas szóbeli és írott szöveganyagot gyűjtött egybe, ezt mintaszerű pontossággal rendszerezte, és a kötetek mutatói lehetővé teszik, hogy az érdeklődő csakugyan hasz-nálhassa e művet, amely különben igazán tetszetős kiadvány is. [...] A 112 ezer szöveg mintaszerű megjelentetése, beosztása nem-csak a magyar, hanem az összehasonlító folklorisztika számára is ünnep. A magyar népköltési kutatás csúcsteljesítménye e kö-tet.” (588, 595. old.)
Keszeg Vilmos írásának már a címe is so-katmondó: Egy valóra vált álom: a magyar mondakatalógus. Ő – egyebek mellett – ezt írta: „Magyar Zoltán gazdag életművének