A HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XLVIII. ÉVFOLYAM
2020/2
Szerelmes földrajz – a Budai-hegység A „nagyságos fejedelem” emlékezete
A természet csodái
XLVIII. évfolyam, 2. szám 2020. április
Kiadja a HONISMERETI SZÖVETSÉG 1088 Bp., Múzeum krt. 14–16.
Felelős kiadó:
DEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA elnök
Szerkesztőbizottság:
ANDRÁSFALVY BERTALAN BAKSA BRIGITTA, BARTHA ÉVA
DEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA FEHÉR JÓZSEF, GÁLNÉ JÁGER MÁRTA
HALÁSZ PÉTER HÁLA JÓZSEF, KOVÁCS GERGELY
KOVÁTS DÁNIEL SELMECZI KOVÁCS ATTILA SZÉKELY ANDRÁS BERTALAN
VERES GÁBOR Szerkeszti:
HÁLA JÓZSEF Szerkesztőség:
Budapest V., Magyar u. 40.
Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364 Tel/fax: +36 1 327 7761 Internetes elérési cím: www.honismeret.hu
INDEX 25387 E-mail: honismeret25@gmail.com
Megjelenik
az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Művészeti Akadémia,
a Magyar Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Kulturális Alap és az Anyanyelvápolók Szövetsége
támogatásával.
Előfi zetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt.
Postacím: 1900 Budapest
Előfi zetésben megrendelhető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél,
www.posta.hu WEBSHOP-ban (https://eshop.posta.hu/storefront/), e-mailen a hirlapelofi zetes@posta.hu címen,
telefonon +36 1 767 8262 számon, levélben a MP Zrt. 1900 Budapest címen.
Kü lföldre és kü lföldön előfi zethető a Magyar Posta Zrt.-nél: www.posta.hu WEBSHOP-ban (https://eshop.posta.hu/
storefront/), 1900 Budapest, +36 1 767 8262, hirlapelofi zetes@posta.hu
Belföldi előfi zetési díjak:
egy évre 2520 Ft, fél évre 1260 Ft Arculat: Farkas Anna Technikai szerkesztő: Geiger Annamária Nyomdai munkák: Opticult Bt., mondAT Kft .
ISSN 0324-7627 (nyomtatott) ISSN 1588-0672 (online)
E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI
Antal László, PhD. hidrobiológus, egyetemi adjunktus, Debreceni Egyetem TTK, Hidrobiológiai Tanszék, Debrecen
Bartha Dénes, DSc. erdőmérnök, erdészeti növényvédelmi szakmérnök, egyetemi tanár, Sopron
Bodó Imre agrármérnök, helytörténész, Dombóvár Brezsnyánszky Károly, PhD. aranyokleveles geológus, kartográfus, ny. igazgató, Magyar Állami Földtani Intézet,
Budapest
Busics György, PhD. c. egyetemi tanár, Óbudai Egyetem Alba Regia Műszaki Kar, Székesfehérvár Csorba Csaba, Dr. ny. régész, történész, levéltáros, Mezőcsát
Dabóczi Ákos, Dr. helytörténeti kutató, ny. muzeálisgyűjtemény-vezető, Kismaros Debreczeni-Droppán Béla történész, levéltáros, Budapest Dobos Irma, EurGeol., Dr. geológus, hidrogeológus, Budapest
Etter Dénes polgári természetőr, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest
Fehér Zoltán, Dr. ny. főiskolai tanár, Bátya Grétsy László, Dr. nyelvész, professor emeritus,
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest Hála József, Dr. etnográfus, Budapest Halász Péter ny. főtanácsos, Gyimesközéplok
Kirsch Attila akolitus, tanár, Pápa Kolics Pál ny. iskolaigazgató, Szigetvár Kováts Dániel, Dr. ny. főiskolai tanár, Budapest
Langó Zsuzsanna, PhD. biológus, Budapest Leél-Őssy Szabolcs, PhD. okleveles geológus, docens, ELTE TTK, Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék, Budapest
Novák László Ferenc, DSc. néprajzkutató, történész, geográfus, Nagykőrös
Nyeste Krisztián hidrobiológus, PhD-hallgató, Debreceni Egyetem TTK, Hidrobiológiai Tanszék, Debrecen Peragovics Ferenc középiskolai történelemtanár, Esztergom
Petrovics László tanár, helytörténész, Várpalota Radics Éva, PhD. középiskolai énektanár, karnagy, zenetörténész, ny. tanár, Gráci Zeneművészeti Egyetem,
Bad Tatzmannsdorf
Sánta Ákos történész, muzeológus, Budapest Selmeczi Kovács Ádám tájegységvezető, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Ipolyvece
Selmeczi Kovács Attila, DSc. etnográfus, Göd Somogyi Dóra alapokleveles biológus, hidrobiológus mesterszakos egyetemi hallgató, Debreceni Egyetem TTK,
Hidrobiológiai Tanszék, Debrecen Szabó Márton, BSc. biológus, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest Szacsvay Éva, PhD. etnográfus, ny. főmuzeológus,
Néprajzi Múzeum, Budapest Szél Győző, PhD. muzeológus, Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest
Terék József kulturális szakreferens, Pest Megye Önkormányzata, népzenekutató, PhD-hallgató, Debreceni Egyetem, Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola, Hévízgyörk
Tölgyesi József, Dr. főiskolai docens, Kodolányi János Egyetem, Orosháza
Udvarhelyi Nándor geológus, helytörténeti kutató, Miskolc Végső István történész, Budapest
Veres Gábor, PhD. főigazgató-helyettes, Néprajzi Múzeum, Budapest
Viga Gyula, DSc. néprajzkutató, Miskolc Vincze Péter földtani referens, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest
A borítón: A Szépjuhászné fogadó és környéke a XIX. században, Franz Weiss litográfi ája (Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok;
Debreczeni-Droppán Béla cikkéhez)
TARTALOM
ÉVFORDULÓK
II. Rákóczi Ferenc-emlékév (2019. július 8.–2020. szeptember 17.)
II. Rákóczi Ferenc, a vadász (Sánta Ákos) ...3
Rákóczihoz kötődő települések találkozója Kőteleken (Kirsch Attila) ...8
Tanulmányi verseny a Rákóczi-szabadságharcról a Heves Megyei Honismereti Egyesület szervezésében (Veres Gábor) ...10
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca és a székelyek (Halász Péter) ...11
ISKOLA ÉS HONISMERET Tanítómestereink Szathmáry György: A népoktatás jelentősége Magyarországon ... 14
A VI. Hon- és Népismeret Konferencia. (Jászberény, 2019. november 8–10.) (Végső István) ...16
KÖZ-GYŰJTEMÉNYEK Nyelvi múzeumok a nagyvilágban (Kováts Dániel) ...18
TERMÉS Szerelmes földrajz Mit jelentenek nekem a budai hegyek? Egy geológus vallomása (Brezsnyánszky Károly) ...25
A budai nagy helynévadás, 1847 (Debreczeni-Droppán Béla) ... 26
A Budai-hegység hévizei és fürdői (Dobos Irma) ...35
Barlangparadicsom a Budai-hegységben (Leél-Őssy Szabolcs) ...39
Egy kopasz hegycsúcs a város felett. A Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület (Etter Dénes) ... 46
Tájseb vagy tájérték? A Pálvölgyi-barlang felszíne Természetvédelmi Terület (Vincze Péter) ...51
A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek honismereti tevékenysége (Udvarhelyi Nándor) ...57
Körtemplomok mint az egykori magyar hosszmértékegység őrzői (Busics György) ...61
Bepillantás a várpalotai szénbányászat történetébe és a hagyományok jelenkori ápolásába (Petrovics László) ... 68
Az esztergomi Búbánat-völgy tavai (Langó Zsuzsanna) ...73
A Kisalföld és a Sárköz történeti kapcsolatai (Fehér Zoltán) ...76
KRÓNIKA A természet csodái Az Év Ősmaradványa, az óriásfogú cápa (Szabó Márton) ... 84
Az Év Fája, a tatár juhar (Bartha Dénes) ... 88
Az Év Rovara, a tavaszi álganéjtúró (Szél Győző) ...93
Az Év Hala, a süllő (Somogyi Dóra–Antal László–Nyeste Krisztián) ... 96
Az Év Madara, az erdei fülesbagoly (Selmeczi Kovács Ádám) ... 98
Felújították az I. világháborús emlékművet Attalán (Bodó Imre) ... 100
A mecénás és a tiszteletbeli molnár. Gubicza Ferenc és Wöller István köszöntése Veszprémben (Tölgyesi József) ...101
In memoriam „Szigetvár lelkiismerete”, Pálfy Cézár Alajos emlékezete (Kolics Pál) ... 104
Elhunyt Szőnyi Erzsébet. (Budapest, 1924. április 25.–Budapest, 2019. december 28.) (Radics Éva) ...105
KÖNYVESPOLC Barabás László néprajzi könyvesházából (Szacsvay Éva) ... 108
Tanulmányok a közép-európai reformációról (Csorba Csaba) ...111
Monumentális magyar mondakatalógus (Hála József) ...116
Arany János és a nép költészete (Novák László Ferenc) ...117
Kiss Lajos hírlapi cikkei (Viga Gyula) ...119
Tápiószelei helytörténeti emlékkönyv (Terék József) ... 120
Naprakész tartalom, XXI. századi forma. A Kossuth Kiadó új történelmi sorozata (Peragovics Ferenc) ... 124
Egy fi gyelemre méltó családtörténeti könyvről (Grétsy László) ...125
Kétnyelvű fotóalbum a kismarosi présházakról és borospincékről (Dabóczi Ákos) ...127
Tisztelt Szerzőink!
Kérjü k, hogy a folyóiratunkba szánt írásaikat lehetőleg elektronikus úton egyszerű Word formátumban szíveskedjenek megkü ldeni a honismeret25@gmail.com címre. Továbbá kér jü k, hogy a terjedelem kötöttségére való tekintettel a megkü ldött írás ne haladja meg a 4–5 oldalt (10–15 ezer leü tést), az esetleges hivatkozások esetén lábjegyzetelést kérü nk, a képmellékleteket szintén elektronikusan, lehetőleg 300 dpi felbontásban kérjü k megkü l- deni. Aszerzői korrektúrát szintén elektronikus úton kü ldjü k meg.
Lapzárta minden páratlan hónap 5-én, megjelenés minden páros hónap 10-én. A közlésre szánt cikkeket a szerző nevének, titulusának és címének feltü ntetésével tudjuk fogadni.
Kérjü k, hogy a lábjegyzeteket vagy irodalomjegyzéket tartalmazó írások esetében a hivat- kozások, bibliográfi ai adatok legyenek hiánytalanok, pontosak és azok a Honismeretben használt formában készü ljenek! Ellenkező esetben a cikket nem áll módunkban elfogadni!
a Szerkesztőbizottság
A Honismeret folyóirat megvásárolható:
Honismeret Szerkesztősége (1053 Budapest, Magyar u. 40.),
Magyar Nemzeti Múzeum Könyvesboltja (1088 Budapest, Múzeum krt. 14–16.)
ÉVFORDULÓK
II. Rákóczi Ferenc-emlékév
(2019. július 8.–2020. szeptember 17.)
II. Rákóczi Ferenc, a vadász
R. Várkonyi Ágnes emlékének.1 Európa koronás főinek, fejedelmeinek és főurainak életében
kiemelkedő szerepe volt a vadászatnak, s ez alól a Magyar Ki- rályság főurai és Erdély fejedelmei sem képeztek kivételt. Amíg a kora újkori Európában már sorra születtek vadászati tárgyú kötetek, addig a Magyar Királyságban, illetve az Erdélyi Fe- jedelemségben kifejezetten vadászattal foglakozó könyv nem maradt fenn. Viszont ez nem jelenti azt, hogy egyes szerzők ne írtak volna a vadászatról, akár tudományos, akár művészi megközelítésben. Vadászattörténeti szempontból jelentős for- rásoknak számítanak a naplók, önéletírások, udvari számadás- könyvek, melyekben lépten-nyomon vadászattal kapcsolatos bejegyzésekbe „ütközünk”. Ezeken kívül levelezésekben – még ha elszórtan is – találhatók vadászat témájú utalások. A szép- irodalomban szintén találunk a vadászatot érintő műveket – elsősorban verseket –, amelyek esetleg más témába beágyaz-
va, vagy önmagukban a vadászatról szólnak. Ezen források alapján viszonylag jól rekonstruálható, hogyan vadásztak főu- raink a XVI–XVIII. században, továbbá milyen volt a Magyar Királyság vadászati szempontból érdekes vadfaunája.
A Rákóczi család tagjai forrásokkal jól dokumentálható va- dászati kultúrát alakítottak ki maguk körül. Nem tudunk olyat, aki közülük ne vadászott volna. A család férfi tagjai közül II.
Rákóczi Ferencen kívül a legjobban dokumentálható vadász I. Rákóczi György erdélyi fe- jedelem és a család katolikus ágához tartozó felső-magyarországi nagybirtokos, Rákóczi László gróf. II. Rákóczi Ferenc vadászszenvedélyéről levelei és Beniczky Gáspár fejedelmi titkár diáriuma (1707–1710) tanúskodik.2 Vadászattal kapcsolatos adatok szerepelnek még
1 2014. december 13-án, életének 87. évében hunyt el R. Várkonyi Ágnes, az ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékének professor emeritusa. Fő kutatási területe a Rákóczi-szabadságharc volt.
2014 nyarán azzal tisztelt meg, hogy nekem ajándékozta Köpeczi Bélával való közös és múlhatatlan értékű mun- kájuknak, a Rákóczi Tükörnek két kötetét. Mikor megköszöntem az ajándékot, a Tanárnő így válaszolt „egy szép cikkel köszönd, az legyen a címe: II. Rákóczi Ferenc, a vadász”. A professzor asszony idén hat éve nincs közöttünk, szeretettel emlékezem meg róla jelen írásomban, és teljesítem kedves mesteremnek tett ígéretem.
2 II. Rákóczi Ferenc ezertizenkét napja. Beniczky Gáspár fejedelmi titkár diáriuma. 1707–1710. Sajtó alá ren- dezte, az előszót és a jegyzeteket írta: Bánkúti Imre. Budapest, 2005. (Továbbiakban: Beniczky)
II. Rákóczi Ferenc szobra a Magyar Nemzeti Múzeum díszlépcsőházában
Szatmári Király Ádám Naplókönyvében és a fejedelem udvari embereinek levelezésében, számadásaiban.3
A főurak többségének, így II. Rákóczi Ferencnek is végigkísérte életét a vadászat. Már Csehországban töltött gyermekévei alatt megismerkedett a vadászat különböző módjaival és fortélyaival.4 Rendszerint akkor is szívesen hódolt ennek a szenvedélyének, ha udvarával éppen úton volt. A Diáriumban naponta olvasható az ilyen és ehhez hasonló bejegyzés:
„vadászni kiment”, illetve „vadászni a Bodrogon túlra ment eő Felsége”. A kor szokásai sze- rint leggyakrabban lóháton ment vadászni vadászai és őrségben lévő udvari hadai kíséreté- ben, de előfordult, hogy egyedül, akár gyalogosan is nekiindult. 1708. március 14-én történt például, hogy „Kassáról gyalog, közel lévő erdőkbe vadászni kiment”.5 Ha Károlyi Sándor vagy Bercsényi Miklós éppen a fejedelem környezetében tartózkodott, általában elkísérték vadászni, hiszen a közös vadászatok kiváló alkalmat nyújtottak országos ügyeik megbeszé- lésére is. Ilyenkor gyakorta kocsin utaztak ki a vadászat helyszínére.
Az előbbiek is mutatják, Rákóczi napjainak rendjét kevésbé befolyásolta az udvari etikett.
Miután hajnali öt óra tájban felkelt, magányosan, írásokkal foglalatoskodott vagy audien- ciát tartott a délelőtt első felében. Utána rendszerint vadászni ment, és csak kora délután, ebédelni érkezett vissza. Jelleméről árulkodik: sokszor előfordult, hogy egész nap kint ma- radt és az udvariakkal együtt ebédelt: „Urunkkal vadászni mentünk, és csak mezőn katona módon falatozott ő nagysága velünk.”6 A hasonló egész napos vadászatból általában késő este tért vissza, de az is több alkalommal előfordult, hogy az éjszakát is a szabadban, sátor alatt töltötte.
A VADÁSZAT FUNKCIÓI ÉS MÓDJAI A FEJEDELEM ÉLETÉBEN
A vadászat legalapvetőbb, legősibb funkciója az élelemszerzés. A fejedelem és udvartarása ellátását mindenképpen segítette, étrendjüket színesítette a vadból készített étel. Ennek kiadáskímélő vonatkozásai is lehettek. Erre utal Eötvös Miklós rendelete Ugocsa várme- gyéhez: „[...] a fejedelem Erdélybe megy, szívesen venné a vármegyétől, ha madarakat vagy vadakat küldene”.7 Madarakat (fürj, fogoly és haris) vásároltak is a fejedelem asztalára.8 Amikor Rákóczi Kassán tartózkodott udvarával együtt, a várost terhelte a fejedelem és
nagyszámú kíséretének ellátása, és a város mint földesúr ezért az alá tartozó falvakra ve- tette ki a beszolgáltatandó „konyhára való élések[et]”. A vaj, lúd, tojás, bárány, hal mellett a falvaknak őzet, nyulat, császármadarat és rigót is be kellett szolgáltatni a fejedelmi udvar élelmezésére.9
A főurak életében az előbbiekkel ellentétben a vadászat elsősorban a szórakozást, a pi- henést, a kikapcsolódást jelentette. „A vadászat […] szórakoztat” – írta egyik levelében
3 Szathmáry-Király Ádám naplókönyve (részletek). Rákóczi Tükör 2. Szerkesztette: Köpeczi Béla–R. Várkonyi Ágnes. Budapest, 1973. 418–453. (Továbbiakban: Szathmáry)
4 Köpeczi Béla–R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. Budapest, 1976. 49.
5 Beniczky 117.
6 Czegei Vass György és Vass László naplói, 1659–1739. Közli: Nagy Gyula. Budapest, 1896. 447.
7 Eötvös Miklós rendelete Ugocsa vármegyéhez. Szatmár, 1707. február 11. Regesztája: Csatáry György: Ugocsa vármegye II. Rákóczi Ferenc államában. 1703–1711. Ungvár–Beregszász, 2008. 194. levél., 241.
8 Th aly Kálmán: A hazai képzőművészet, műipar, nemzeti viselet, fegyvergyártás, és háztartás történetéhez II. Rákóczi Ferencz udvarában és korában. (1706–1711). Első közlemény. Magyar Történeti Tár, 1882. 565.
(Továbbiakban: TT. 1882)
9 II. Rákóczi Ferencz konyhájára való élés. Kassa, 1707. Közli: Ifj . Kemény Lajos. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1895/2. 185.
Rákóczi.10 Udvari titkára, Beniczky Gáspár többször használta a mulatni igét a fejedelem vadászataival kapcsolatban. A szórakozást, kikapcsolódást jelentő vadászati módok, me- lyek Rákóczi fejedelem életében szerepet játszottak, a hajtás és a puskás vadászat, a „parfor- ce”-nak nevezett „korai” falkázás és a ragadozó madárral történő vadászat voltak. Minde- zek mellett, a források tanúsága szerint Rákóczi leginkább a cserkészést, más néven cserke- lést szerette. Akár kísérővel, akár egyedül ment ki, ez a vadászati mód biztosította számára leginkább azt a pihentető felüdülést, amikor el tudott révedni saját gondolataiban a főúr.
Gyakran előfordult, hogy hajnalban már „Jézus kiáltása előtt” vadászni ment, és onnan 8 óra tájban tért csak vissza, majd estefelé újra kiment.11 A hajnal órák és az esti szürkü- let előtti rövid időszakok voltak azok a napszakok, amikor a legeredményesebben lehetett cserkelni. Számtalan példát lehetne még felsorakoztatni a fejedelem vadászszenvedélyének bizonyítására, ehelyett nézzük meg jobban azokat a vadászati módokat, amelyeknek Rá- kóczi a legszívesebben hódolt.
A fejedelem emberi részéről a hajtások hatalmas szervező munkát igényeltek, akkor is, ha reprezentációs céllal vagy csak egyszerűen szórakozni vitték a vendégeket. 1707 febru- árjában Rákóczit Lubomirska hercegnő látogatta meg Munkácson.12 Tiszteletére és szóra- koztatására több nagy vadászatot tartottak Munkács, Ungvár és Kassa környékén. A va- dászat színhelyéig szánon mentek. Vaddisznón és medvén kívül ekkoriban farkasra is vadásztak. Az volt a szokás, hogy egy-egy hölgy vagy vendég mellé főúri kísérő, illetve vadász is be volt osztva, hogyha a vendégnek nem sikerül terítékre hoznia a vadat, netán az veszélyes közelségbe érne, a vadász elejtse az állatot. A vadászok mögött több puskatöltöge- tő is állt. A legmagasabb rangú vendéget mindig a legjobb lőállásra szokták beosztani, ahol a legtöbb vadra lehetett számítani. Rákóczi Lubomirska hercegnő látogatásakor a legjobb puskásokat – 10 udvari karabélyost – állított a hercegnő mögé, aki ezen vadászaton négy medvét, egy vadkant és három farkast hozott terítékre. Csak egy ízben kellett a karabé- lyosoknak közbelépniük, amikor váratlanul nagyszámú farkas került eléjük. Ezen a va- dászaton annyi vadat ejtettek el, hogy 16 ökrös szekér kellett a zsákmány Ungvárra vite- léhez.13
Beniczky Gáspár naplójában többször szerepel, hogy „mulatságnak kedvéért foglyászni”
ment Rákóczi. Hogy a magas rangú úr ezt a tevékenységet különösen kedvelte, azt az is mutatja, hogy Ottlyk Pál fejedelmi udvarnok arra panaszkodott írásában:mióta Rá kócziék Szerencsre jöttek, a sok foglyászás és kacsázás közben a fejedelem öt pár csizmát elszag- gatott.14 Fogolyra és más szárnyasokra a korban betanított ragadozó madárral – általában karvallyal és sólyommal – vadásztak. Bár külön nem említi Beniczky a ragadozó madarak jelenlétét, de feltételezhetően Rákóczi is ezekkel vadászott a legtöbb esetben szárnyasokra.15 A vizslák jelenléte is erre utal, ugyanis a kora újkorban a ragadozó madarakkal történő va-
dászat elengedhetetlen segítői voltak. Ők rebbentették fel a szárnyasokat és apportírozták a ragadozó madár által levágott vadat.
A kora újkori főúri udvarokban a már említett kopókon és vizslákon kívül agarakat is tartottak. Az agarakat sebességük miatt elsősorban róka- és nyúlvadászathoz használták,
10 II. Rákóczi Ferenc Gualterio bíboroshoz. Clagny, 1714. május 16. II. Rákóczi Ferenc válogatott levelei.
Szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta: Köpeczi Béla. Budapest, 1958. 73. levél.
11 Beniczky, több helyütt.
12 II. Rákóczi Ferenc emlékiratai a magyarországi háborúról 1703-tól annak végéig. Budapest, 2004. 187.
13 Bolyky Miklós: Farsangi vadászatok 1707-ben. Vadász-Lap 1909. április 15. 140–142.
14 TT.1882. 563.
15 Szathmáry említ puskával való fácán- és fogolyvadászatot is. Szathmáry 439.
de volt, hogy nagyobb testű vadat is sikerült elejteniük. Az agarászat az egyik legrégibb ku- tyás vadászati mód, amely amellett, hogy táplálékszerzési lehetőség volt, kedvelt vadászati mulatsággá is vált az idők során. Testet és lelket gyönyörködtető szerepére az unitárius lelkész, Szentmártoni Bodó János sorait idézzük:
„Im ha nyulat üzetsz, Róka fut elődben, Ha eresztő-szijjon jő agár kezedben, Gyönyörködhetel ott vadászó meződben, Úgy tetszik, hogy ugyan meg újúlsz szivedben.”16
Radvánszky Béla kutatásaiból tudjuk, hogy a XVII. századi főúri udvarokban kétféle agarat tartottak. Az erősebb testű agárral a nagyvadfajokra agarásztak – őzre, vaddisznóra vagy szarvasra is eresztették –, míg a gyengébb, de gyorsabb agár feladata az apróvadfa- jok (nyúl, és a róka) űzése volt.17Az agár a legkarcsúbb vadászkutya, amelyet sebessége (50–60 km/h) miatt használtak a vad elejtéséhez, a legtöbb kutyafajtától eltérően ugyanis a vadászat során nem a szaglását, hanem a látását használta. A nyílt területen megpillan- tott, menekülő vadat szemre űzte, sebes futással beérte, az apróvadat a gerincénél fogva megroppantotta, míg a csülkös vadat, mint például az őzt, megfogta és lerántotta, majd a lovon utánuk vágtató vadászoknak átengedte. Az agarakat párosával eresztették a mene- külő vadra. Az agarászatnál a talaj minősége, a látási viszonyok, az időjárás, valamint a prédának szánt vad fi zikuma, egészségi állapota, az agár kondíciója együttesen befolyásol- ták a vadászat eredményességét.
Kedvenc, illetve legértékesebb kutyáikat a főurak – így Rákóczi is – közvetlen környeze- tükben tartották inasaik és agárviselőik gondozásában. Vadászkutyáival maga Rákóczi is sokat törődött. Maga gondoskodott kutyái számára árpa- vagy zablisztről.18 Beniczky több- s zör említi a fejedelem környezetében a „sinkurátákat”, „sinkuránokat” (chien courant), vagyis a kopókat. Kiváló hajtókutyák voltak, Rákóczi nyulászott is ezzel a fajtával. Meg- ajándékozta azt a jágert, aki öt tarka kopót hozott neki.19 Négy forintot a dott egy kopóho- zó parasztnak ugyanakkor, amikor a vizslák gyógyításáért 2 forintot fi zetett.20 Kedvenc kutyája , „Róland”, éjszaka mindig a fejedelem ágya alatt aludt. Mikor délutáni pihenőjét tartotta, a kutya vigyázta, hogy ne zavarja meg senki Rákóczi nyugalmát.21 Amikor Roland 1709. augusztus végén elpusztult, „ő felsége úgy szánta, hogy meg nem mondhatni”.22 Nem-
16 Szentmártoni Bodó János: A nyúl éneke és a vadászás dítséretiről való ének. H. n., 1714.
17 Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. I–III. Budapest, 1986. I. 168.;
A nagyvadfajok agárral való fogásához: Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae című munkájában olvashat- juk, hogy voltak olyan példányok is – gazdájuk nagyobb büszkeségére –, melyek nemcsak az apróvadat fogták el: „[…] az agarakban is az régi uraknak nagy gyönyörűségük volt, dicsekedvén egymásnak, kinek mint fogja az agara a szarvast, farkast, őzet, rókát, nyulat; sőt láttam olyan agarat − írja Apor −, az ki személye szerint elfogta az hiúzt”. Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae azaz Erdélynek változása (1736). Budapest, 1987. 74.
18 Márki Sándor: II. Rákóczi Ferencz. III. kötet. Budapest, 1907. http://mek.oszk.hu/05800/05832/html/
2kotet/03.htm#1643 (Utolsó letöltés időpontja: 2019. 06. 04.) A kora újkorban a vadászkutyákat, a falkát általában cipóval etették.
19 Uo.
20 Rákóczi munkácsi kastélyában az 1701-ben lefoglalt ingó értékek lajstromában 5 nagyobb és 17 kisebb kutyát írtak össze és foglaltak le. Th aly a nagyobb kutyákat „chiens courants”-nak, a kisebbeket kopóknak írta.
Th aly Kálmán: Munkácsi leltárak s udvartartási iratok (1680–1701). Magyar Történelmi Tár 1900. 384.
21 Beniczky 230.
22 Fogarassy István Körössy Györgynek. 1709. augusztus 30. A munkácsi kastély. A levélből részeket idézi:
Th aly Kálmán: A hazai képzőművészet, műipar, nemzeti viselet, fegyvergyártás, és háztartás történetéhez II.
Rákóczi Ferencz udvarában és korában. (1706–1711). Harmadik közlemény. Magyar Történelmi Tár 1883. 188.
csak a jó vadászkutyákat kedvelte a fejedelem, hanem a jó, vadászatra használt lovakat is nagy becsben tartotta, sőt, előfordult, hogy órák hosszat is gyönyörködött bennük. Tudta, remek ló nélkül szinte lehetetlen utolérni a nyúl után eresztett agarat, vagy a felrebbenő szárnyasra küldött vadászmadarat. Beniczky feljegyzései szerint a fejedelem külön istálló- mestert tartott, hogy vadászatra alkalmas lovakat idomítson. Munkácson a lovak reggeli és esti futtatását és gyakorlatoztatását gyakran maga a fejedelem is szemlézte: „[…] az oskolás vadász Lovainak exercitiumát eö Felsége megtekintette”.23
A főúri szórakozásról szólva említhetjük meg a parforce vadászti módot, amit Rákóczi emigrációjának franciaországi tartózkodása során kedvelt meg. A parforce vadászat fran- cia udvari játék volt, mely XIV. Lajos királyi kastélyainak vadaskertjeiben is folyt. Az ol- vasók számára talán megdöbbentő módon a parforce során a gímszarvast, dámvadat, őzet vagy rókát eleresztettek a kopófalka és a falkát lovon követő urak, illetve hölgyek előtt.24 A hajtásban a vadászok lovon követték a menekülő szarvast, míg az végkimerülésében
szembeszállt a kutyafalkával. Legvégül az odaérkező vadász szarvaskéssel megadta a sze- rencsétlen állatnak a kegyelemdöfést.25 Rákóczi is többször kapott meghívást a francia ki- rályi udvar hajtásaira.26 Ez a vadászati mód lényegét tekintve megfelel a hajtóebekkel való lovas vadászatnak, a lovas kopozásnak. Amennyiben ezt a vadászati módot hajtással is kombinálták, a hajtók gyalogos parasztok voltak.27 Amíg a vendégeknek ez kellemes mu- latság volt, addig a vadász-személyzetnek és a hajtásra kirendelt jobbágyoknak kemény munka.
A vadászat a kora újkorban azonban nemcsak szórakozás volt, hanem a katonai kiképzés eszköze is. A fáradtság, a hőség és a hideg elviselésére, fegyelmezettségre nevelte a vadászt, fejlesztette a harcászati érzéket és az idegrendszer reakciókészségét is. Perjés Géza szerint a vadászat legfőbb előnye az, hogy megtanít a terep ismeretére. Ez a gondolat különösen érvényes volt a katonai térképek megjelenése előtti korban.28 A vadászat fontosságát hang- súlyozza Zrínyi Miklós is a Vitéz Hadnagyban: „Szükséges egy hadviselő embernek ismérni a föld csinját, melyre kell titkon járni, minden árkot, erdőt, passust szükséges tudni, […] az ilyen tudománt nem elég theoretice tudni, hanem practice; azt pedig leginkabb a vadászatok- ban tanulhatni meg.” 29 A korabeli felfogásban háborúra való felkészülésnek is tekintették a vadászatot. Sőt, a kor toposz-rendszerében a vadászat egyenesen a háború megfelelője. A vadászat római istennőjét, Diánát a kora újkorban gyakran ábrázolták Mars hadistennel együtt, ami nem véletlen, hiszen a vadászat és a harci erények igen közel álltak egymáshoz a kor emberének gondolkodásában. A vadászat mindazt a tudást megkövetelte, amelyre egy portya vagy hadjárat során szükség lehetett: a nyomolvasást, a cselvetést, a kitartást, a gyorsaságot és a biztos célzást. Kétségtelen, hogy a több ezer hektáron, több száz vagy ezer főnyi kiszolgáló személyzettel megszervezett nagyvadászatok hatalmas előkészítő-ellátó (logisztikai) munkát követeltek meg, s tulajdonképpen hadgyakorlatoknak is megfelelhet- tek. Amint azt már említettem, a fejedelmet gyakran az őrségben levő udvari katonasága
23 Beniczky 36.
24 Szathmáry 439–440.
25 Csöre Pál: A magyar vadászat története. Budapest, 1994. 161–163.; A szarvaskésről bővebben: Kalmár János:
Régi magyar fegyverek. Budapest, 1971. 123.
26 Szathmáry 435–440.
27 Szathmáry 437.
28 Perjés Géza: Balassi Bálint a katona. Irodalom Történeti Közlemények 1955. 1. 40–41.
29 Zrínyi Miklós hadtudományi munkái. A kísérő tanulmányokat írta: Perjés Géza. Budapest, 1976. 153.
kísérte el vadászni.30 Az ilyen alkalmak – legyen szó hajtásról, vagy hajtással kombinált puskás vadászatról, esetleg kopózásról – kiváló lehetőséget jelentettek udvari hadainak gyakorlatoztatására.
Összegzésképpen elmondható, hogy a vadászat gazdasági szerepét messze meghaladó jelentőséggel bírt II. Rákóczi Ferenc életében. Általa országos gondjai közepette szórakoz- ni, pihenni is tudott a fejedelem, reprezentációs funkciót is betöltött, de a fejedelmi udvar konyháján is hasznosulni tudott a terítékre hozott zsákmány. Végül, de nem utolsósor- ban udvari hadainak gyakorlatoztatására is szolgált egy-egy vadászat. Mindezek mellett a lelket gyönyörködtető, feltöltődést és gondolataiban való elmélyülést szolgáló esztétikai élmény is volt a főúr számára.
Sánta Ákos
30 Az udvari hadak alkották Rákóczi hadseregének elitjét. Bővebben: Markó Árpád: II. Rákóczi Ferenc csatái.
Válogatott tanulmányok. Sajtó alá rendezte: Mészáros Kálmán. Budapest, 2003. 203.; A fejedelem udvari hadai- hoz tartoztak még olyan, az ezredkötelékbe be nem osztott önálló egységek, melyek Rákóczi testőrségét képez- ték. Többek között ilyen alakulat volt a nemesi kompánia és a zöld vadászok kompániája is. Rákóczi legszűkebb környezetéhez, testőrségéhez sorolhatóak még az udvari palotásezred kötelékébe tartozó kapcsosok, vagy más néven daliások és az arnót kompánia, amely az udvari lovas-karabélyos ezred egy-egy századát alkotta. Uo. 93.
Rákóczihoz kötődő települések találkozója Kőteleken
A Szolnokhoz közeli Tisza-parti faluban, Kőteleken rendezték meg a II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez kötődő települések találkozóját 2019. április 13-án. A községi önkormány- zat meghívására nyolc település képviselői jelentek meg az összejövetelen: Süttő, Dabas, Parád, Viniz, Sajósenye, Mikepércs, valamint Romhány. A vendégségbe érkezőket a Kőte- leki Herba Kör tagjai a maguk által gyűjtött gyógynövényekkel, gyógynövényteafüvekkel és gyógynövényből készült italokkal várták.
A helyi művelődési ház adott otthont a rendezvénynek, ahol Lovász Tibor, Kőtelek köz- ség polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, elmondta, hogy Hajdú István romhányi tanár kezdeményezésére jött létre a Rákóczi fejedelemhez kötődő települések találkozója, amelynek minden évben két alkalommal más település ad otthont. Minden alkalommal a saját maguk által hozott fákat ültetnek a településekről érkezettek, amelyek saját tájegysé- gükre jellemző. Ezt követően a polgármester említette a Rákóczihoz kötődő kőteleki mon- dát, amely szerint a fejedelem a szabadságharc idején a falu környékén járt, és a település szélén álló körtefa alatt megpihent. Azonban innen a labancok támadása miatt tovább kellett mennie. Ebből a történetből származik a kőtelekiek Rákóczi iránti tisztelete. Lovász Tibor beszélt továbbá a falu jelenéről, összetartó közösségükről, jövőképükről, valamint videófi lmet mutattak be a település határában folyó Tisza természeti szépségéről.
A köszöntőt követően előbb a Szent Kinga Katolikus Óvoda, majd a Szent Gellért Kato- likus Általános Iskola műsorát láthatták a jelenlévők. Előbbieket Győri Imréné nyugalma- zott óvodavezető, az iskolásokét Munkácsiné Berényi Edit tagintézmény-vezető és Zabos Orsolya tánctanár tanította be. Fellépett még roma tánccal a Lurkók tánccsoportja Burai Flórián, a Roma Kisebbségi Önkormányzat elnökének a koreográfi ájával. Ezt követően
Kirsch Attila történelemtanár emlékbeszéde következett, aki Rákóczi ismert portréja előtt a fejedelem őseiről beszélt, I. és II. Rákóczi Györgyről, valamint Lorántff y Zsuzsannáról, dédanyjáról, valamint Báthory Zsófi áról, nagyanyjáról. Jellembeli hasonlóságukat és kül- detéstudatukat emelte ki II. Rákóczi Ferencével. Továbbá említette az ónodi országgyűlés eseményét, a Habsburg-ház trónfosztását. Külön elemezte, hogy Rákóczi nem ismerte el az uralkodó Habsburg királyt törvényesnek, mivel őt a magyar rendek nem választották meg koronázása előtt magyar királlyá. Kirsch Attila felsorolta a Rákóczihoz kötődő személye- ket és külön beszélt Károlyi Sándorról, akit a szatmári béke miatt Rákóczi árulónak tartott, de az utóbbi időben a történettudomány Károlyit felmenti ez alól a vád alól. Majd párhu- zamot vont a szónok a Rákóczi-féle és a 48-as szabadságharc, valamint a két szabadsághős, Rákóczi és Kossuth között.
Az emlékbeszéd után a helyi Rozmaring dalkör idős tagjai népdalokat énekeltek. Ezután egy Rákócziról szóló kiállítást nyitottak meg, amely képekben végigkísérte a fejedelem életútját. Ezután került sor a faültetésre: a települések képviselői elültették a falu egyik üres telkén a magukkal hozott fákat. Balatonakarattya képviselői nem tudtak megjelenni a ren- dezvényen, de fát küldtek.
A vendégek ezt követően sétát tettek Kőteleken, megtekintették a helyi katolikus temp- lomot és sétáltak a Tisza partján. A késő délutánig tartó program kötetlen beszélgetéssel és az önkormányzat által adott fogadással zárult.
Kirsch Attila A kőteleki faültetők, balról jobbra Kirsch Attila tanár, Lovász Tibor polgármester,
Lovász Tiborné óvónő, Váradi József alpolgármester és Lócziné Márkus Ildikó önkormányzati képviselő
Tanulmányi verseny
a Rákóczi-szabadságharcról
a Heves Megyei Honismereti Egyesület szervezésében
A megye honismereti egyesülete kiemelt feladatának tekinti a fi atalok érdeklődésének a felkeltését, ismereteinek bővítését lakókörnyezetük, szülőföldjük történelmével, hagyomá- nyaival, kulturális örökségével kapcsolatban. Ennek megfelelően hirdetnek tanulmányi versenyeket már évek óta általános iskolai tanulók részére különböző témákban. Az érdek- lődés egyre nagyobb az egyesület versenyei iránt. Míg 2015-ben 21 Heves megyei általános iskolából 22 csapat, addig 2018-ban már 24 iskolából 28 csapat nevezett és versenyzett.
A 2019-es felhívást január közepén postázták az iskolák részére, melynek témájául a Rá- kóczi-emlékévhez igazodva a Rákóczi- szabadságharcot választották. A témának és vél- hetően a korábbi vetélkedők jó hírének köszönhetően minden eddiginél több, összesen 32 csapat jelentkezését fogadhatták.
A verseny három „levelezős” fordulóból állt, ezek minden részét teljesíteni kellett, va- lamint egy 3–5 oldalas dolgozat megírása is feladat volt. Ezt a Rákóczi-szabadságharc He- ves megyében témában kellett elkészíteni. A bírálók nagy érdeklődéssel olvasták a jobbnál jobb írásokat, melyek közt voltak a megyében zajlott csaták leírásai, várostromok esemé- nyei, hadtörténeti emlékek, helytörténeti témák és a szabadságharchoz köthető személyek életének a feldolgozásai is. A jól felkészült és a lokális emlékeket is láthatóan nagy érdeklő- déssel kutató diákok csapatai közül került ki az a hét, akik részt vehettek a vetélkedő május 23-án rendezett döntőjében. A megmérettetésnek az egri Szent Imre Katolikus Általános Iskola adott otthont.
A döntő tíz fordulóból állt, melyek igen változatos feladattípusokat tartalmaztak. Ezeket a zsűri azonnal értékelte, így a csapatok és kísérőik a táblára felírt eredmények alapján nagy izgalommal követhették a gyorsan változó eredményt. Első helyen a Domoszlói III. András Általános Iskola, másodikon a Hatvani Kossuth Lajos Általános Iskola, harmadikon pedig az Egri Lenkey János Általános Iskola öt- fős csapata végzett. Az eredmény- hirdetésnél az egyesület vezetői minden csapat részére értékes könyvjutalmat is átadhattak, kö- szönhetően Eger város támoga- tásának. A győzteseknek külön is, de minden résztvevő csapatnak szívből gratulálunk, a lelkes felké- szüléshez!
Veres Gábor A döntő résztvevői
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca és a székelyek*
Hagyomány immár, hogy az Erdélyi Magyar Tudomány Ünnepére az EME csíkszeredai fi ókszervezete minden esztendőben megszervezi tudományos konferenciáját. Ez alka- lommal II. Rákóczi Ferenc fejedelemmé választásának 315. évfordulójára emlékeztek az előadások, s hol emlékezzenek nagyobb kegyelettel II. Rákóczi Ferencről, mint Erdélyben, hiszen itt választották fejedelemmé Gyulafehérváron, és itt iktatták be Marosvásárhelyen.
A rendezvény bevezetéseként Both Béla, a Nagy István Művészeti Iskola zenetanárának tárogatója és a csíkcsicsói kamara-fúvószenekar teremtette meg a daliás idők – „két pogány közt egy hazáért” – hangulatát.
A konferenciát dr. Balázs Lajos, az EME csíkszeredai fi ókjának elnöke, Tóth László fő- konzul, és dr. Telegdy Balázs kari kancellár üdvözölte. A tárogatószóval azonban jószerével véget is ért a „dicsőség”, mert az előadások elsősorban a hadiszerencse forgandóságáról, a magyarság megosztottságáról, bujdosókról és bujdosásról, külpolitikai csalódásokról szól- tak, még azt is a balsors jelének tekinthette, aki hajlamos az eff élére, hogy a Kassáról várt előadó vonatcsatlakozási bajok miatt nem érkezhetett meg a konferenciára.
A Marosvásárhelyről jött Tamási Zsolt-József a fejedelem erdélyi kapcsolataival foglal- kozott, elsősorban a Historia Domusok forrásanyagát használva, s egyebek mellett arra kereste a választ, hogy miként védték a várost a jezsuita hatás alatt álló labancok a kuruc becsapásoktól. Ez a szituáció alkalmat adott az előadónak, hogy kifejtse a fejedelem vallá- sosságával kapcsolatos véleményét, hiszen ebben gyökerezett Rákóczi elhivatottsága, hiva- tástudata, az isteni rendelésben való bizodalma. Erre volt szüksége a város Rákóczi nevét viselő iskolájának is, hogy túlélve a megpróbáltatásokat, megmaradhasson a mai napig.
A XVIII. század első évtizedében a magyarság, azon belül a gyergyói székelység meg- osztottsága még markánsabban érvényesült Garda Dezső-Kálmán Gyergyóiak és a Rákó- czi-szabadságharc témájú előadásában. Ebben a térségben a főurak többsége talán erőtelje- sebben is, mint a Székelyföld más részeiben, a labancok oldalára állt. Gróf Apor István is a kurucok megfékezésére biztatott, bár bizonyos mértékben segített a kuruc raboknak hely- zetük elviselésében. Mégis, jelzi az általános állapotokat, hogy Rákóczi 1704. évi mustrá- járól – katonai szemléjéről – Csík-, Gyergyó- és Kászonszék minden főembere hiányzott.
A Rákóczi-szabadságharc moldvai következményeivel többnyire a vesztes kuruc bujdo- sókkal kapcsolatban foglalkozik a szakirodalom. Nos, Gyergyóból bőséggel menekültek Moldvába a labanc főurak is, mégpedig családostul. Olykor Rákóczi sem elég szerencsésen választotta vezéreit, például 1704-ben a Rákóczihoz hasonlóan Bécsben nevelkedett For- gách Simont nevezte ki az erdélyi hadak fővezérévé, aki nehezen értett szót a székelyekkel.
1705-ben aztán a szárhegyi Lázárok menekültek a kurucok elől Moldvába, 1707-ben pedig a kurucok futottak a labancok elől. 1708-ban viszont, mikor már szinte egész Erdély meghó- dolt a Dunántúlról visszatérő Rabutinnak, csak Gyergyó állt ellen, de már nem soká.
Pál Antal Sándor ny. marosvásárhelyi levéltáros előadásából az derült ki, hogy Maros- szék lakossága nehezen tudott dönteni, hogy a császári vagy a fejedelmi erőkhöz húzódjon,
* Beszámoló az Erdélyi Múzeum-Egyesület Csíki Fiókegyesülete, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa és a Sapientia EMTR-Csíkszeredai Kara 2019. november 8-án szervezett tudományos konferenciájáról.
s könnyen bedőlt a különböző taktikáknak. Valósággal vergődtek a reguláris és az irregu- rális harcászati módszereket alkalmazók között.
Szekeres Attila sepsiszentgyörgyi heraldikus a Rákócziak címerhasználatával foglal- kozott színes, vetített képes előadásában. Időben követte a család címerének változását, maghatározva annak állandó (lábával kardot tartó sas, talányos kerékmotívum), valamint a változó (nap, illetve csillag, hold, hét bástya) megjelenését, majd II. Rákóczi Györgynek Báthory Zsófi ával való házasodását követően a sárkányfog motívum bekapcsolódását. Ér- dekes képet vetített az előadó Rákóczi Ferenc második gyermekének, a fi atalon elhunyt Rá- kóczi József pusztulóban lévő síremlékén lévő, már nehezen felismerhető címerről, amely- nek kidolgozása erős ortodox hatásra vall: a sas alakja inkább galambnak tűnik, s szájában keresztet tart, ami talán jobban is illik a korántsem fejedelmi ifj ú sorsához.
Magam Rákóczi szabadságharcának moldvai kapcsolatairól beszéltem. Ennek kétféle formája működött: Erdély, valamint Moldva és Havasalföld között ugyanis olyan hagyo- mányos kapcsolat is létezett, hogy az oláh fejedelemségek trónviszályinak vesztesei több- nyire Erdély területén találtak menedéket, s a szerencse forgandóságából következően az erdélyi belháborúk vesztesei is Havasalföldre vagy Moldvába menekültek, hogy a hadi vagy a politikai helyzet kedvezőbbre fordulása után visszatérjenek. Ezt a kényszerű his- tóriai szimbiózist a kurucok, sőt, a labanc érzelmű erdélyi főurak is kihasználták, közülük többen meg is maradtak a középkor óta ott lévő magyar lakosságú településeken. A kap- csolat másik formája a fejedelem tatár és török uralkodókhoz küldött követeinek naplóiból és beszámolóiból rekonstruálható. Az utazók beszámoltak a magyar nyelvterület legkele- tibb szélein talált magyar közösségekről, melyeknek katolikus vallású tagjai gyakran évek óta nem jutottak anyanyelvüket ismerő paphoz. Jellemző II. Rákóczi Ferenc gondoskodó felelősségérzetére, hogy magyarság élet-halál harca közepette is volt fi gyelme kérésük tel- jesítésére.
Az erdélyi magyar folklórban kevés nyoma maradt Rákóczi szabadságharca kurta év- tizedének, de a fejedelem birtokain élő ruszinság életének könnyebbedését remélte tőle, s hagyományaiban nemzedékeken keresztül megőrizte alakját és emlékét. Ezekről a Békés megyei Újkígyósról érkező Harangozó Imre számolt be élvezetes, sok új információt tar- talmazó előadásában.
A kuruc és labanc háborúságra erőteljesen jellemző ideológiai labilitás nagyon határo- zottan érvényesült a marosvásárhelyi Nemes Gyula két grófi személy, a székesi Bercsényi László és a királyhalmi Petki Dávid fordulatos sorsáról tartott előadásában. Bercsényi László Rákóczi valóságos – és nem a hasonló című fi lm meséje szerinti – hadnagya a feje- delem szándéka szerint „elitképző” Nemesi Kompánia testőrkapitánya volt, aki a szatmári békekötés után a francia király szolgálatába állt, s ő adott nevet a francia hadsereg köte- lékében szervezett Bercsényi-huszárezrednek, amit aztán a lovasság elavulását követően egy ejtőernyős ezred vitt tovább. Petki László gróf pedig labancként kezdte, de 1705-ben Rákóczi híve lett, majd 1707 után – számos társával együtt – ismét a császárra esküdött föl.
Csörsz Rumen István Kobzos-Kiss Tamás énekmondó emlékét idézte, aki az „énekelt tör- ténelem” mestere volt. A kuruc korból való, főleg kéziratos szövegemlékek vetítésével és fi lo- lógiai elemzésével mutatta be, hogy milyen agyafúrt megoldásokkal rejtették sorok közé a majtényi síkon oly szomorú véget ért szabadságküzdelem Rákóczi-nótákba foglalt emlékét.
A Kassáról elinduló, de menetrendi anomáliák miatt meg nem érkező Balassa Zoltán II.
Rákóczi Ferenc és bujdosótársai hamvainak hazahozataláról beszélt – volna. Előadásában megemlítette volna Mikes Kelemen leveleinek az utolsó rodostói bujdosó, Horváth István keze által 107 esztendős korában továbbított és csodával határos módon haza is került le-
veleinek sorsát. A törökországi bujdosók helyzete haláluk után semmivel sem volt kevésbé kalandos, mint életükben. A munkácsi püspökség két papi személye vetette föl a kiegye- zés után a fejedelem és bujdosótársai hamvainak méltó hazahozatalát, amihez hamarosan több mint félszáz vármegye és szabad királyi város csatlakozott. A javaslatot elfogadta az országgyűlés és Th aly Kálmán képviselő, a kuruc kori hagyományok romantikus őrzője vette kézbe az ügyet. Megszervezte a tetemek helyének fölkeresését, exhumálását, antro- pológiai azonosítását, egyeztetnie kellett a félig-meddig titokban végzett akciót a törökök vallási és társadalmi szokásaival és a hamvakat őrző francia Szent Benedek-renddel. Nem is sikerült hazahozni a hamvakat a fejedelem halálának 200. évfordulójára. Az időközben fellépő pestisjárvány, az örményirtás, a hazai véderőviták, s Ferenc József kezdeti ellenke- zése miatt csak harminc évnyi késéssel, 1906-ban történhetett meg az esemény, hiszen a bécsi udvar szemében Rákóczi és társai még mindig „felségárulók” voltak. A hamvak azóta is a fejedelem kedves városában pihennek, bár a szlovákok – Tkács (!) nevű érsekükkel az élen – legszívesebben kihánynák onnan ezeket a történelmi relikviákat.
A konferencia kilenc tudományos előadása külön-külön is számos tanulsággal szolgált.
Összefoglalóan pedig azt a közös, máig érvényes következtetést vonhatjuk le belőlük, hogy a különböző részérdekek által megosztott magyarság kisebb-nagyobb csoportjai bármi- lyen tiszteletreméltó elszántsággal küzdenek is szabadságuk kivívásáért, csak részeredmé- nyeket érhetnek el, ami legföljebb a történelmi túléléshez elegendő.
Halász Péter
HÍREK
Felhívás a Kárpát-medencében levő magyar középiskolák részére. A Gróf Széchenyi Család Alapítvány és a Stádium társadalmi és kulturális hírlap 2018-ban megalapította a Stádium Díjat. A díj társadalmi fővédnöke prof. dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, a család részéről felkért fővédnök gróf Széchenyi Géza, gróf Széchenyi István dédunokája. A díj a diákság szavazata alapján három kategóriában adományozható azok- nak, akik a közéletben, a tudomány és a művészet területén Széchenyi István szellemi- ségével összefüggésbe hozható jelentős tevékenységet végeztek, vagy jelentős eredményt értek el. A díj adományozására a Kárpát-medencében levő magyar középiskolák diáksága tehet javaslatot oly módon, hogy minden év januárjától május végéig a díjazottakra az illetékes diákönkormányzatnál, vagy az iskola vezetőségénél írásban jelölteket állíthat. Az iskolák részvételi szándékukat (regisztráció) 2020. április 30-ig, majd az írásbeli jelöléseket legkésőbb 2020. május 30-ig megküldhetik a Gróf Széchenyi Család Alapítvány kuratóri- umának. A díjról a Kárpát-medencében lévő magyar középiskolák diáksága szavaz 2020.
szeptember 21-től (Széchenyi István születésnapjától) 2020. október. 24. 24.00 óráig. Az eredmény nyilvánossá tételére 2020. október 26-án, a Stádium Díj átadására 2020. novem- ber 16-án kerül sor. A pályázattal kapcsolatos információkat a www.szechenyicsalad.hu és a www.stadiumdij.hu honlapon találhatják meg.
ISKOLA ÉS HONISMERET
Tanítómestereink
Szathmáry György:
A népoktatás jelentősége Magyarországon*
[…] Hiszen van abban igaz, ‒ bár nem teljesen igaz ‒, hogy „felülről jön a világosság”, mert jöhet másfelől is. De ezzel szemben vagy mellett mi egy sokkal kifogástalanabb tételt ál- líthatunk fel, mint álláspontot, melyhez aztán nem fér semmi „mert”. Azt ti., hogy a vilá- gon minden építés alulról kezdődik […]. Már pedig miről van nálunk szó? Arról, hogy a nemzettestet ott lenn, a fundamentumoknál, a népmilliók körében kiépítsük; arról van szó, hogy a népmilliók tengerében a korállok munkáját végezve, a magyar nemzet és államiság számára minél több szilárd talajt teremtsünk, minél több tért foglaljunk; arról van szó, hogy a jövő Magyarország számára minél nagyobb számú öntudatosan államhű polgárt neveljünk és toborozzunk. És ‒ kérdem ‒ vajon lebeghet-e a mai generáció s az egész nem- zet előtt ennél magasabb, ennél fontosabb és egyúttal nemzetibb cél és feladat? És kérdem továbbá: lehet-é ezt a célt csak megközelíteni is, lehet-é e feladatba csak belefogni is a nép- oktatás hatályos és erőteljes felkarolása nélkül?
[…] És e nemzetnek melyik a legveszedelmesebb achillesi sarka? Az, hogy eddig magya- rokul csak relatív többségben vagyunk Magyarországon, ami más szavakkal kisebbséget jelent (6 millió magyar, 7 millió nem-magyar), és környezve vagyunk Európa-szerte nem- zeti alapon szervezkedett államokkal. A képünkre is vágják minden áldott nap az ellentá- borból (legutóbb a bukaresti „Romanul”), hogy mint kisebbség uralkodunk ez országban a nem-magyar többség fölött. És most, békés időben meg volnánk valahogyan ilyen ethnog- raphiai viszonyok mellett is, mert a „porszemek nyugton hevernek biztos helyükön”. De ha egyszer ismét zivataros idők fellegei szakadnak le reánk: akkor fog csak kitűnni, mekkora gyengeség rejlik a magyarság mostani létszámában! És mivel fogjuk a nemzet számbeli gyarapodását s a válságos időkre megizmosodását művelni, ha nem az óvoda és népokta- tásügy erőteljes mozgásba hozatalával? […]
Sajátságos rendelkezése volt a gondviselésnek, hogy az új alkotmányos korszakban ép- pen az az ember lett az első közoktatásügyi miniszter, Eötvös József báró, kinél a világon senki sem ismerte jobban a nemzetiségi eszme államveszélyes és államrobbantó erejét, mert ő fejtette azt ki hasonlíthatatlan mélyelméjűséggel és alapossággal a XIX. század uralkodó eszméiről írt világhírű munkájában. […] Ha nem tévedek, éppen Eötvös mondása volt, vagy legalább egészen rávall az ő iskolájára, hogy a „nemzetiségi kérdést legbiztosabban az
* 175 éve született Szathmáry György (1845. április 9.–1898. január 14.) művelődéspolitikus, író, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Közleményünket 1889-ben írta, forrása: Nemzeti állam és népoktatás. Második kiadás. Bp., 1896. 6‒15. A szöveget a mai írásmódhoz igazítottuk; a kihagyást […] jelzi.
(A szerk.)
iskolában lehet megoldani”. És vajon nálunk melyik iskola az, ha nem legfőképpen az óvo- da és a népiskola? […] Igenis, a mi viszonyaink közt csak az tartható Magyarországon iga- zán nemzeti politikának, mely a népoktatás erőteljes kihasználását programpontjai közé felveszi; minden kormányzati rendszer csak azon mértékben igazán nemzeti, amily mér- tékben előmozdítja és szolgálja általában a kultúrát és főképp a népoktatási érdekeket. […]
De sietek két lehető félreértést magamtól elhárítani.
Először is a mondottak által távolról sem akarok erőszakos magyarosítást, mely ellen- szenves és gyűlöletes törekvésnek nem voltam s nem leszek szószólója. De nincs is szükség erőszakos magyarosításra, meg aztán célra sem vezetne, sőt káros visszahatást is keltene.
Hanem való tény, hogy ama 7 milliónyi nem-magyar közt milliókra megy azon népelemek száma, melyek örömest hajlandók nyelv tekintetében is asszimilálódni, összeforrni velünk, csak adjuk meg, adja meg az állam hozzá a szükséges módokat és eszközöket. Miben? A népoktatási intézetekben. […] Szóval tehát csak ott, ahol erre önkéntes hajlandóság mutat- kozik (szerencsére milliók hajlandók most még erre), kívánnám az iskolai téren az alkotó akciót a faji megizmosodás érdekében. De ez aztán a nemzetnek s az államnak önfenn- tartási ösztönéből következő olyan érdeke és kötelessége, mely elől ha elzárkózik, önmaga iránt akkora mulasztást követ el, melyet nem kárpótolhat más téren semmi, s mely esetleg súlyosan fogja megbosszulni magát.
Azon 1400 község közül, melyek lakossága magyar kisebbségekkel vegyes népelemekből áll, […] eddigelé csak 300 egynéhányban van állami népiskola. Ezen 1400 községet jól szer- vezett és hazafi as szellemben vezetett népiskolákkal megszállni, ellátni: volna a minimum, melyre az államnak e téren múlhatatlanul törekednie kell.
A másik lehető félreértés, mely ellen előre védekezni kívánok, az, hogy e sorokban nem azért hangsúlyozom a népoktatás rendkívüli fontosságát, mintha nem volna érzékem a
„kultúra fajsúlya”, vagyis a magasabb művelődési kategóriák és érdekek jelentősége iránt.
Van, igenis érzékem, mert ki ne látná be, hogy mily nagy horderejű dolog az, hogy az or- szág sorsának intézésére hivatott intelligencia magyar vagy magyar szellemű legyen? De hát itt nincs is semmi baj; 180 középiskola, egy sereg jogi és teológiai akadémia, két tud.
egyetem és egy műegyetem számra, szellemre nézve megfelelnek az igényeknek, a szük- ségletnek. Itt jelentékeny alkotásokra többé szükség nincs, legföllebb a meglevő intézetek betetőzéséről […].
Álláspontom tehát az, hogy tartsuk ugyan fenn a mostani színvonalon, szellemben és létszámban a magasabb műveltséget nyújtó intézeteket, de aztán egész erővel vessük ma- gunkat a népoktatás terére, mert legyünk tisztában vele, ‒ és óhajtandó, hogy ennek tudata áthassa a társadalom minden rétegét ‒, a nemzet sorsa amennyiben tőlünk függ, a népok- tatás terén dűl el, s azért az igazán nemzeti feladatok a népoktatás terén várnak megoldásra.
A VI. Hon- és Népismeret Konferencia
(Jászberény, 2019. november 8–10.)
A régi időkben a tradicionális faluközösségekben a hagyomány átadása és átvétele nem- zedékről nemzedékre, nemek, korosztályok, korcsoportok szerint ment végbe. A modern társadalom működésének megváltozásából fakadó igények megerősítik a magyar népi kul- túra tantárgyi keretek között történő megjelenítését az iskolai oktatásban. Fontos feladata a tanároknak, hogy a tanulók felfedezzék a jeles napok, ünnepi szokások, az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó népszokások, valamint a társas munkák, közösségi alkalmak ha- gyományainak jelentőségét, közösségmegtartó szerepüket. Élményszerűen, hagyományhű módon kell elsajátítani egy-egy jeles nap, ünnepkör köszöntő vagy színjátékszerű szokását, valamint a társas munkák, közösségi alkalmak népszokásait és a hozzájuk kapcsolódó te- vékenységeket.
A konferencia résztvevői (Végső István felvétele)
Ennek érdekében gyűltek össze tanárok és egyetemisták a VI. Hon- és Népismeret Kon- ferenciára, amelynek témája ezúttal Az ünnepi hagyományok feldolgozásának és átadásá- nak módszertana és gyakorlata volt. 2019. november 8–10 között tartotta a Honismereti Szövetség a Jászság fővárosában, Jászberényben a háromnapos rendezvényt.
November 8-án a Jászberényi Campus dísztermében nyitottuk meg a rendezvényünket.
A konferenciát elsőként dr. Gloviczki Zoltán, az Oktatási Hivatal elnöke köszöntötte, aki kiemelte a hagyományok bemutatásánál a modern eszközök használatának fontosságát és az értékőrzés jelentőségét. Borbás Ferenc emeritus jászkun főkapitány a jász hagyományok példájával bátorította a hallgatóságot. Hortiné dr. Bathó Edit igazgató, a Jász Múzeum ne-
vében köszöntötte a megjelenteket. Megnyitóbeszédet Debreczeni-Droppán Béla, a Hon- ismereti Szövetség elnöke mondott. Kiemelte a régi magyar hagyományok fontosságát a mai divatossá váló idegen szokások elterjedésével szemben. Ezt követően Végső István, a szövetség országos titkára tájékoztatta a résztvevőket a konferencia további programjairól, tudnivalóiról.
Ezt követően Baksa Brigitta (Apor Vilmos Katolikus Főiskola) Jeles napok, ünnepi szo- kások közvetítésének módszertana címmel tartott előadást és játékos foglalkozást. Majd Erdészné Molnár Marietta főiskolai tanár (Eszterházy Károly Egyetem Jászberényi Cam- pus) A tanítóképzés innovatív elemei a tradíciók tükrében témakörben világított rá fontos módszertani kérdésekre. A Zirzen Janka Kollégium különtermében Tölgyessy Zsuzsanna egyetemi adjunktus (PPKE BTK, Óvó- és Tanítóképző Tanszék) Ami sosem volt – de le- gyen ünnepünk – avagy találjunk ki együtt egy ünnepet! címmel interaktív módon mutatta be a hagyományok tanításának néhány lehetőségét. Ezt követően pedig Játszva ismerkedj!
drámajáték keretében ismerkedtek egymással a résztvevők.
Másnap, november 9-én, szombaton Szolnokon folytatódott a konferencia programja.
Itt interaktív foglakozásokkal és előadásokkal vártak minket a Damjanich János Múzeum munkatársai. Délelőtt Gecse Annabella néprajzi osztályvezető Jeles napok és hagyományok a néprajzi állandó kiállításban, valamint Benedek Csaba néprajzkutató Jeles napok válto- zása Jász-Nagykun-Szolnok megyében címekkel tartottak előadásokat. Gecse Annabella néprajzi osztályvezető szolnoki Tabánról szóló előadása után csoportos interaktív foglal- kozásokra került sor a Damjanich János Múzeum termeiben. Tóth Zsanett, Pató Mária és Barláné Kulánda Krisztina vezetésével szépművészeti, régészeti és néprajzi témakörökben folytak a foglalkozások.
Késő délután visszaindultunk Jászberénybe, ahol a Jász Múzeumban Hortiné dr. Bathó Edit néprajzkutató, múzeumigazgató Táj-, helytörténeti, néprajzi ismeretek iskolai közve- títése címmel tartott előadást, majd a A kaft ántól a farmerig címmel jász viseletbemutatót tekintettünk meg a helyi hagyományőrzők és múzeumi önkéntesek, munkatársak szer- vezésében. A színes, szinte vásári forgatagnak tűnő és elbűvölő bemutató volt az esemény csúcspontja.
Az utolsó napon, november 10-én, vasárnap Hortiné dr. Bathó Edit néprajzkutató, mú- zeumigazgató és Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetség elnöke mondták el zárógondolataikat a konferencia kapcsán. Az esős idő miatt a városnéző séta helyett a mú- zeumban tartott tárlatvezetést Hortiné dr. Bathó Edit. Itt még közelebb kerülhetett a részt- vevőkhöz Jászberény és a jászsági ember történelme és életmódja.
Végső István
HÍREK
Gavlik István halála. 2019. december 7-én, 85 esztendős korában meghalt Gavlik Ist- ván ny. általános iskolai igazgató, a Kossuth Szövetség egykori országos elnöke, örökös tiszteletbeli elnöke, jeles magyar patrióta, Kossuth-kutató, aki aktív tagja volt a Budapesti Honismereti Társaságnak. Hamvasztás utáni temetése 2020. január 3-án volt az apostagi református temetőben.
KÖZ-GYŰJTEMÉNYEK
Nyelvi múzeumok a nagyvilágban
1. Tavaly folyóiratunkban is megemlékeztünk arról, hogy Kazinczy Ferenc széphalmi bir- tokán tíz évvel ezelőtt nyitották meg A Magyar Nyelv Múzeumát, amely mára a Petőfi Iro- dalmi Múzeum egyik intézményeként megbecsült eleme lett a hazai múzeumi hálózatnak, külföldön is számon tartják. A múzeum látogatottsága, kiállításainak, rendezvényeinek, kiadványainak sikere ‒ és 2015-ben a múzeumpedagógiai nívódíj elnyerése ‒ választ adott a kétkedőknek, akik nem értették, miért s miképp lehet egy élő nyelvnek múzeumot teremte- ni. Hazai viszonylatban úttörő vállalkozásról van szó: bemutatni anyanyelvünk történelmi útjának dokumentumait, nyomtatott és hangzó formában való megjelenésének változatait, állományának gazdagságát, költészetet teremtő erejét, a teremtett világ megismerésében, leírásában, a nemzeti kultúra átörökítésében, a kommunikáció sikerében játszott szerepét.
Viszonylag kevés hasonló intézményt találunk a nagyvilágban, bár évszázadunkban érzé- kelni lehet a létrehozásukra irányuló igényt.
Az irodalmi muzeológiából századunkban kibontakozó nyelvészeti muzeológia most alakítja ki e terület alapelveit, formáit.1 Ha a nyelvet is a kulturális javak közé számítjuk, miért ne lehetne tematikus múzeuma? Mert mi is a múzeum? „A múzeum a kulturális javak tudományosan rendszerezett gyűjteményeiből álló muzeális intézmény, amely a kul- turális javakat és a szellemi kulturális örökség elemeit tudományos, örökségvédelmi, oktatási és ismeretátadási céllal gyűjti, megőrzi, feldolgozza, kutatja és kiállítja, továbbá egyéb for- mákban közzé teszi. Tevékenységével elősegíti a természeti, társadalmi, művészeti, kulturális és tudományos összefüggések kutatását, megértését, nyomon követi azok jelenkori változá- sait és folytonos művelődésre ösztönöz.”2 Az alábbiakban a külhoni kezdeményezések jel- lemző irányait, tartalmát, módszereit tekintjük át az adott terjedelmi korlátok között, arra fi gyelve, miként tud intézményesülni az élő nyelvet középpontba állító, azt kiállításokkal bemutatni óhajtó, értéket őrző és közvetítő szándék.3
Világszerte többféle indok játszik szerepet az ilyen közgyűjteményi forma létrehozá- sában.4 Az egyik jellemző megközelítés a nyelv(ek) általános tulajdonságait, az emberi kommunikációban betöltött szerepét kívánja bemutatni, s kifejezett célja a nyelvi eszköz- tár gazdagságának tudatosításával elősegíteni az egyéneknek a társadalmi együttélésben, együttműködésben való sikeres részvételét. A másik jellegzetes motívum a nemzeti öntu- dat és kultúra részeként az anyanyelv művelésének fókuszba helyezése. Különböző történe- ti és társadalmi tényezők határozzák meg a nyelvmúzeumi profi lt. Másként kell bemutatni a világnyelvvé lett angolt, mint például az Izrael államnyelvévé tett, korábban liturgikus
1 Vö. Balázs Géza: Nyelvészeti muzeológia. Egy formálódó tematikus muzeológia a nyelvmúzeum kapcsán.
In Tóth Arnold (szerk.): Néprajz – muzeológia. Tanulmányok a múzeumi tudományok köréből a 60 éves Viga Gyula tiszteletére. Miskolc, 2012. 135‒144.
2 1997. évi CXL. törvény 42. § (1) bek.
3 Közleményem forrásául a tárgyalt intézményeknek a világhálón a Google által elérhető magyar, angol és né- met nyelvű honlapjai, híradásai szolgáltak; ezekre külön nem hivatkozom. A képek is onnan valók.
4 Vö. Czifra Mariann: Tudomány és hagyomány. A nyelvújítás-kultusz mint kulturális tőke. Irodalomismeret 2014. 3. 148‒160. Különösen: 149‒151.
