Amióta 1855-ben Antonio Maria Ceriani felfedezte Báruk második könyvének legkorábbi, szír nyelvű kéziratát a milánói Biblioteca Ambrosiana-ban, számos elmélet
376 Ez a részlet arra a folyamatra utalhat, amelyet mai fogalmaink szerint Szentíráson belüli exegézisnek tartunk.
377 BLENKINSOPP 1977: 71, im., lásd: JASSEN 2007: 203, 18. lj.
378 Lásd: 1Henok 12:4 és 15:11. A téma részletes bemutatásához, lásd. Orlov, Andrei A, The Enoch-Metatron Tradition (Texts and Studies in Ancient Judaism 107), Tübingen: Mohr Siebeck, 2005, 50-58.
121 születetett a kutatásban a mű keletkezési idejével, eredetével és kompozíciójával kapcsolatban. A dolgozat terjedelmi keretei nem teszik lehetővé, hogy a kérdést hosszan tárgyaljam, mégis elengedhetetlen a mű és az azt képviselő kézirat térbeli és időbeli elhelyezése, valamint 2 Báruk műfaji összetettségének és felépítésének rövid ismertetése. Ezt követően foglalkozhatunk azzal, hogy milyen elképzeléseket őriz a prófétaságról 2 Báruk szövege a Második Szentély korának végén. Az is érdeklődésre tarthat számot, hogy a szövegben milyen kinyilatkoztatás-formákat találunk, mivel ezek is a próféciáról alkotott eszmék fontos forrásai a Második Szentély korának végén. Báruk prófétai megszemélyesítésének vizsgálata pedig további adalékokkal szolgálhat, hogy a Báruk-hagyomány fejlődéséhez.
Az ún. Codex Ambrosianus Syrus (jelzete: 7a1, illetve B. 21 Inf.), amely a Kr.u. 6-7.
századra keltezhető379 egyrészt a szír ószövetségi szentírás, a Pesitta, szövegének teljes és legidősebb kéziratát képviseli, másrészt magába foglalja a 2 Báruk szövegének eddig ismert legkorábbi teljes kéziratát is (f. 257r – f. 267r). A kódex 330 pergamen fóliánsból áll, magassága 36 cm, szélessége 26 cm.380 A szöveg jól olvasható szabályos esztrangela írással készült, amely minden oldalon három párhuzamosan elhelyezkedő vertikális oszlopban fut és oszloponként 50-53 sort tartalmaz.381 A szír kéziratot Ceriani először 1871-ban publikálta, majd 1876-ban annak fotolitografikus eljárással készített fakszimile kiadása is megjelent.382
A kézirat jelentősége számunkra azzal magyarázható, hogy egy 11. századi arab fordítást leszámítva, kizárólag ez őrizte meg a művet teljes terjedelmében. A Codex Ambrosianus Syrus ezen kívül azért egyedülálló a maga nemében, mert Báruk levelét két változatban is tartalmazza, az egyiket a 2 Báruk részeként (78-87. fejezet), a másikat, mint önálló művet, a Jeremiás levele és Báruk első könyve között.383 A levél máig egyetlen tekintélyt érdemlő kritikai kiadását Henry Charles jelentette meg 1896-ban az akkor rendelkezésre álló kéziratvariánsok alapján.384 A kézirat későbbi kritikai kiadása egyrészt
379 CERIANI 1876: 8, CHARLES 1896: xxii.
380 CERIANI 1876: 7.
381 A kézirat kitűnő állapotáról szerencsém volt személyesen is meggyőződni egy 2011-ben Milánóban rendezett Sixth Enoch Seminar konferencia-eseménye alkalmával, amelyeknek során a kéziratot meg lehetett tekinteni a Biblioteca Ambrosiana belülről lenyűgöző épületében.
382 CERIANI 1871, CERIANI 1876. A szöveget Kmoskó Mihály 1907-ben újra kiadta szertó átírásban (lásd KMOSKÓ 1907), aki az apokalipszis-részt (1-77. fejezet) Ceriani alapján, míg Báruk levelét (78-87. fejezet) Charles 1896-ban megjelentett kritikai kiadása (lásd CHARLES 1896) szerint közli.
383 Báruk levelének a kódexen belüli helye: ff. 265v – 267r; és ff. 176v–177v; lásd CERIANI 1876: 550–553 és 364–366.
384 Lásd CHARLES 1896.
122 Dedering385 nevéhez fűződik, aki csak az 1-77. fejezeteket adta ki, másrészt Gurtner386 pár éve megjelent kiadása említhető, amely a teljes művet, továbbá a szintén rendelkezésre álló ókori görög töredék és a keresztény utalások konkordanciáját is tartalmazza.
A jelenleg általánosan elfogadott álláspont szerint, amellyel e dolgozat szerzője is egyetért, eredetileg az apokalipszis rész és a levél is a 2 Báruknak szövegének szerves részét alkotta.387 Ez a megközelítés a 19. század végi és 20. század első felében tevékenykedő német kutatóktól származik,388 de megerősítés nyer később, 1969-ben Maurice Bogaert által is, aki a 2 Báruk szövegének első és eddig egyetlen teljes és részletes kommentárját készítette el. Az ehhez tartozó bevezető kötetben Bogaert a mű egysége mellett érvel, és úgy véli, hogy annak elkülönülése csak egy későbbi folyamat eredménye lehetett.389 A ma ismert legkorábbi 2 Báruk kézirat ezt az egységet látszik megerősíteni, ám további fontos információ lehet, hogy Báruk levelének emellett harminchét szír kézirata ismert. Ezek kora a Kr.u. 6. századtól a Kr.u. 19. századig terjed és Báruk levelének önálló továbbhagyományozását igazolja.390 Azzal kapcsolatban, hogy miért a szír egyház őrzi meg Báruk levelének kéziratos hagyományát, továbbá, hogy miért nem maradt fenn ugyanígy 2 Báruk apokaliptikus része, csak feltételezéseink vannak. 2 Báruk keresztény recepciótörténetének fontos és kevéssé ismert részét képezi egy arab kézirat, amelyet a Sínai-félszigeten található Szent Katalin kolostor kézirattárában fedeztek fel 1974-ben. A 3-86. fejezetek arabnyelvű fordítása a 10-11.
századra datálható, amely azt igazolja, hogy a műnek léteztek szövegvariánsai a középkorban.391 A mű szír egyházon belüli későbbi recepcióját igazolják azok a rövid idézetek, amelyek 13-15. századi szír-jakobita lectionariumokban maradtak fenn (44:9–15, 72:1–73:2).392 Habár a 2 Báruk teljes szövegét korai keresztények hagyományozták tovább, mégis egybehangzó álláspont, hogy annak eredeti tartalmát és formáját nem változtatták meg, s így a művet biztonsággal vizsgálhatjuk a korai zsidó irodalom és történelem kontextusában.
Ezzel szemben az említett középkori idézetek új szövegkörnyezetük miatt leginkább a szír keresztény liturgia kontextusában értékelhetők.
A szírül fennmaradt művet minden bizonnyal görög nyelvből fordították. Ezt bizonyítja egy a 20. század elején Egyiptomban megtalált görög papirusztöredék. A Grenfell és Hunt
385 DEDERING 1973.
386 GURTNER 2009.
387 HENZE 2011: 43; WHITTERS 2003: 34, 65, 114, 126; LIED 2008: 24-25.
388 Lásd: CLEMEN 1898: 211-246; VIOLET 1924: lxxiv.
389 BOGAERT 1969: I, 78.
390 Báruk levelének ma ismert kézirataihoz lásd BOGAERT 1969: I, 43–45.
391 Az arab szöveg kiadása: LEEMHUIS–KLIJN–GELDER 1986.
392 BAARS 1963.; lásd még: BOGAERT 1969: I, 38-40.; DEDERING 1973: ii-iii.
123 által felfedezett ún. Oxyrhynchus papiruszok egyikének (jelzete: Pap. Oxyr. 403) recto és verso oldalán a 2 Bárukból maradtak fenn görög nyelvű részletek (12:1-13:2 és 13:11-14:3).
A Kr. u. 4-5. századra datálható töredéket 1903-ban a két kutató már úgy publikálta, hogy tudatában voltak annak tartalmával.393 A görög töredék által megerősítést nyert a 2 Báruk címsorában szereplő információ hogy az: “Báruknak, Nérija fiának látomásáról szóló könyve, amelyet görögből szírre fordítottak” ܀ܐܝܝܪܘܣܠܐܝܢܘܝܢܡܩܦܡܕܐܝܪܢܪܒܟܘܪܒܕܗܢܝܠܓܕܐܒܬܟ.394
A görög előtt létező héber, vagy arámi nyelvű szöveget nem lehet kéziratokkal igazolni, mégis a szövegben kimutatható hebraizmusok miatt Charles-tól kezdve napjainkig több jelentős kutató vallja azt, hogy a mű eredeti nyelve a héber volt.395 Ennek az álláspontnak jelentős kritikusa volt Bogaert, aki filológiai alapon a 2 Báruk görög Vorlage-ja mellett érvelt.
Álláspontja szerint a szerző a Septuaginta szövegére támaszkodott művének megírásakor, amelynek eredeti nyelve hebraizmusokkal tarkított koiné lehetett.396 Kétségtelen, hogy néhány konkrét esetben az újraértelmezett szentírási versek a Septuagint-féle szöveget tükrözik (pl.
Jer. 1:18),397 mégis, mind e versek, mind a koinére jellemző kifejezések eredete bizonytalan, mivel azok használatát egyaránt tulajdoníthatjuk egy szerzőnek és egy fordítónak. Emellett kimutatható, hogy a fordító (vagy a szerző) több esetben egy a Pesittának szöveghagyományának megfelelő ószövetségi szentírásra támaszkodik.
A mű tartalmából arra lehet következtetni, hogy azt a Második Szentély pusztulását követő évtizedekben írhatta egy feltehetően palesztinai zsidó szerző,398 aki a korabeli látomásirodalomban és a korabeli aggádák hagyományában is jártas volt. Habár nincs konkrét dátum, vagy történelmi utalás a műben, amely egyértelműsítené a mű keletkezési időpontját, mégis a történelmi látomások korszakai és a szentély pusztulásának központi témája segítséget jelent a datálásban.399 2 Báruknak a 32: 2-4-ben szereplő szentély pusztulásáról szóló jövendölését a kutatók zöme Jeruzsálem Kr.u. 70-ben rómaiak által történt elpusztításával azonosítja. Ezek miatt a mű csak Jeruzsálem pusztulása után készülhetett, de
393 Publikálásuk: GRENFELL–HUNT: 1903: 3–7; CHARLES 1913: 487–90, and BOGAERT 1969: I, 40–43.
394 A címsort és a dolgozatban, a továbbiakban előforduló részeket a szír szöveg alapján készített saját fordításban idézem. A fordítás alapjául felhasznált szövegkiadások: DEDERING 1973: 1-50, CHARLES: 1896.
395 CHARLES, 1896: xliv–liii.; RYSSEL 1900: 410-11; GINZBERG 1902: 555; VIOLET 1924: lxxiii; KLIJN 1985: 616.; vö. HENZE 2011: 23-25.
396 BOGAERT 1969: I, 353-380; vö. PERDUE 2009: 160.
397 BOGAERT 1969: I, 360.
398 Rivka Nir az iratot egy zsidó háttérrel rendelkező korai keresztény szerző alkotásának tekinti, amelyben a látomások a keresztény eukarisztia és messiási elképzelések szimbolikájával jelennek meg, lásd: NIR 2003: 200-201.
399 NICKELSBURG 1981.
124 feltehetően a Barkohba-felkelés előtt,400 mivel egy arra történő utalást nem szerepel a szövegben. A Báruk apokalipszisét és Báruk levelét tartalmazó mű, s az abban szereplő kinyilatkoztatás Báruk nevében megfogalmazott próféciák segítségével választ kíván választ adni a Második Szentély pusztulása utáni zsidó társadalom egyik legégetőbb kérdésére: Isten miért engedte meg, hogy szentélyét elpusztítsák? Mi a teendője egy Bárukot szimbolikusan, vagy a szerzőt tényleges követő közösségnek?
A műben mai értelemben vett történelemszemléletről nem beszélhetünk. Ugyanakkor, a mű legfontosabb részei nem mások, mint történelmi látomások, így a korabeli szerző Izrael bibliai és fogság utáni történetéről és annak korszakairól alkotott képét ismerhetjük meg.
2Báruk szerzőjének nem célja a történelem részleteinek ismertetése, ehelyett a történelem korszakainak didaktikus ábrázolására törekszik, hogy azokat úgy mutassa be, mint a Második Szentély pusztulásának és egy eszkhatologikus kor előzményeit.
III. 3. 2. A prófécia tekintélyének forrásai a 2 Bárukban: tekintélyt hordozó alakok és