E komplex recepciótörténet összefügg a görögül fennmaradt Báruk könyvének Jeremiás könyvétől való elkülönülésével601 és kanonizációjával. Másrészt összekapcsolódik azzal a kérdéssel, hogy a korai egyházatyák Bárukot a próféták közé sorolták-e. Végül az is fontos, hogy a korai egyházatyák idézik-e Báruk könyvét, és ha igen, akkor milyen kontextusban.602 A korábbiakban beszéltünk már Báruk könyvéről, amely a Septuaginta egyik legkorábbi, i.sz.
597 Pesziq. R. Kah. 13:14; Mek. Bo’ §1.
598 Erről lásd a dolgozat soron következő fejezetét, továbbá: BOGAERT 1969: I, 104–119.
599 Lásd: b. T. Bav. Bat. 12a.
600 FELDMAN 2006: 236-37.
601 A Septuagintának Jeremiás könyvében és a Báruk 1:1 - 3:8 részében található szóhasználata és nyelvezet egységes képet mutat (pl. az istennév használatában), míg Báruk további részében ez eltérő.
602 A témát részletesen tárgyalja: REUSCH 1853:1-65.
180 4. századi kéziratában, a Codex Vaticanusban, már külön szerepel.603 Az ezt megelőző időszakra vonatkozóan a kanonikus könyvek fennmaradt listáira és az egyházatyák idézeteire hagyatkozhatunk. Origenész Kr.u. 231 előtt, az első zsoltárhoz írt kommentárjában a héber kánon 22 könyvét említi, amely nem tartalmazza Bárukot. Alexandriai Atanáz (Kr.u. 4. sz.), Alexandriai Cirill (Kr.u. 5. sz. első fele), Szalamiszi Epiphanius (Kr.u. 4. sz.) és a Laodíceai zsinat (Kr.u. 363 k.) az Origenésztől ismert listához már Bárukot is hozzáteszi.604 Szalamiszi Epiphanius a Panarion című művében (VIII, 6) az Isten által zsidóknak adott huszonhét szent könyvről beszél, köztük Bárukot is felsorolja.605 Ehhez képest, a korai (Kr.u. 2-3. századi) egyházatyák közül Tertullianus (Scorpiace 8), Alexandriai Kelemen (Paedagogus I, 10) és Cyprianus (Testimoniorum adversus Judaeos II, 6) Bárukot Jeremiás könyvére hivatkozva idézi.606 Nos, ezek fényében biztos, hogy Báruk könyvének kanonizálódása és önállósulása Jeremiástól a Kr.u. 4. század második felében megtörténik.607 A továbbiakban jól szemléltetheti Báruk prófétai státuszának korai keresztény recepcióját egy-egy példa.
Origenész a Kr.u. 240 körül Jeremiás könyvéhez írt – és görögül fennmaradt − homíliáiban (8:5)608 Jeremiást és Bárukot Mózeshez és Józsuéhoz hasonlítja, akik az égben, mint egy-egy felhő egymással társalognak, és szavaik nyomán villámok támadnak. A Cesareai születésű Eusebius a Kr.u. 3-4. század fordulóján írhatta Praeparatio Evangelica című művét, amelyben egy helyen (10.14.6) Mózes és a próféták ősiségét bizonygatva írja, hogy többek között Jeremiás és Báruk is Jósija idejében prófétáltak.
A korai rabbinikus irodalom is foglakozik néhány helyen Báruk ben Nérijá-nak a prófétai státuszával. Ez azért érdekes, mivel a héber Szentírásban, vagy Báruk könyveiben sehol sem szerepel utalás Bárukkal kapcsolatban, hogy próféta lenne. Ezzel szemben a korai rabbinikus irodalomban igen. A Második Szentély pusztulása utáni zsidó irodalom korai világkrónikájában, a Széder Olám Rábbá-ban (a továbbiakban: SzOR), a teremtéstől a Bár-Kochba lázadásig kapunk történelmi áttekintést. A hagyomány szerint a Kr.u. 2. századi Joszé ben Háláftának tulajdonított művet inkább a Kr.u. 3. században szerkeszthették.609 Ennek
603 Vatikáni Kódex: a görög Biblia és egyben a Septuaginta legkorábbi teljes kézirata az i.sz. 4. századból, amelyben Báruk könyve is fennmaradt. A Codex Alexandrinusban (i.sz. 5. sz.) és a Codex Marchalianusban (i.sz. 6. sz.), amelyek szintén tartalmazzák majd egészében a Septuagintát, szintén fennmaradt Báruk könyve (REUSCH 1853: 87).
604 SWETE 1914: 222. Origenész említett műve Eusebiusnál, a Historia Ecclesiae – ben maradt fenn (VI, 24), lásd: SWETE 1914: 222. 1. lj.
605 Lásd: WILLIAMS 1994: 26.
606 SWETE 1914: 276.
607 További alapos áttekintéshez, ld., REUSCH 1853: 1-21.
608 CLARK SMITH 1998: 15, ld. még NAUTIN–NAUTIN 1986: 60, 235.
609 STEMBERGER 2001: 127.
181 huszadik fejezetében (20:48-52) az olvashatjuk: „Ők mindannyian a hurbán610-hoz közeli időben prófétáltak: Báruk ben Nérija és Szerája ben Máhszéja és Dániél a dicső férfi, mindannyian Nabukádneccár idejében.”611 Később pedig (26:50) arról értesülünk, hogy Jeremiást és Bárukot is Babilonba vitték fogságba.612 E későókori mű egy olyan korai rabbinikus zsidó elképzelést rögzít, amely Jeremiás maszoréta szövegével kevésbé, ezzel szemben a Báruk könyvének, továbbá 2 Báruk és 4 Ezra motívumaival egyezést mutat.
Feltehetően a SzOR szerzője, a görög Septuagintában fennmaradt Báruk könyve, a korabeli apokalipszisek írói (Báruk 2. és 3. könyve) és a korai egyházatyák is, a Kr.u. első századok Palesztinájában elterjedt eszme hatására sorolták a bibliai írnokot a próféták közé, vagy ruházzák fel őt prófétai attribútumokkal. Mindenesetre a SzOR összhangban van a Joshephusnál található állásponttal és a Babiloni Talmud több szöveghelyével is, sőt annál hosszabbnak tekinti a próféták működésének korát. Itt arra a két Talmudban és egyes midrásokban megtalálható ókori hagyományra gondolunk, hogy a próféták kora Ezrával ért véget. Tehát Báruk és Ezra alakja nemcsak az apokrif irodalomban nyert autoritást, ráadásul alakjuk a rabbinikus irodalomban még inkább összekapcsolódik.613 A babiloni Talmud Megilla traktátusában ez szerepel (16b): „Ráv, vagy másként Ráv Smuél bár Mártá azt mondta: „A Tóra tanulása fontosabb, mint a Templom felépítése, mert amíg Báruk még élt Ezra nem akarta elhagyni őt, hogy felmenjen (Izrael földjére).” A Kr.u.. 6-7. századra datálható, de számos korai hagyományt őrző Sír ha-sirím Rábbá hasonló dolgot állít. Eszerint Ezra azért nem ment fel hamarabb Babilonból Jeruzsálembe, mert Bárukkal még nem fejezte be a tanulmányok elsajátítását.614 Báruk pedig azért nem tért vissza Jeruzsálembe, mert súlyos és idős ember volt, aki már nem volt képes gyaloghintóban utazni. A Megillá trakátusban találjuk (b. T. Meg. 14a), hogy Izrael számára negyvennyolc próféta és hét prófétanő prófétált a múltban. Továbbá, hogy „Az a nyolc próféta, akik kohénok voltak, és Raháb-tól, a szajhától származott, a következő: Nérija, Báruk, Szerája, Máhszéja, Jermija, Hilkija, Hánámél és Sallum.” (b. T. Meg 14b).615 A Szifré Bámidbár-ban a tannák-korabeli szerző, Rabbi Eliézer, más sorrendben, de ugyancsak e nyolc próféta között sorolja fel Báruk ben Nériját.616 Az
610 A hurbán, illetve horbán héber kifejezés jelentése pusztulás, pusztítás, amely a zsidó irodalomban gyakran az első, vagy második Jeruzsálemi Szentély pusztulására vonatkozik.
611 A fordítás alapjául szolgáló héber szöveg kiadása: RATNER 1894-97: 86.
612 RATNER 1894-97: 120.
613 A két írnoki alak párhuzamos prófétai karrierjéről az ószövetségi apokrif irodalomban ld., HENZE 2006a:
157-177, 162.
614 Ld. Sír ha-Sirím Rabbá 5:5.
615 A bT. Meg. 15a –ban Báruk ben Nérija és hét további próféta szerepel, akik közül az utolsó helyen Malaki/Malakiás áll, akit utána Ezrával azonosítanak.
616 Ld., Be-ha’alotecha, 78. A héber szövegkritikai kiadásához ld., HOROVITZ 1917: 74.
182 említett korai midrást a Kr. u. 3. sz. második felében szerkesztették, és alaprétege zömében tannák-korabeli véleményeket gyűjt össze.617
Végül, a Báruk prófétaságát deklaráló korai rabbinikus álláspontok mellett, találunk egy ettől eltérő véleményt a Mekilta de Rabbi Jismáél című midrás-gyűjteményben. A tannák-korában tevékenykedő rabbik mondásait tartalmazó mű a Kr.u. 2. században keletkezett és szerkesztését a 3. századra fejezték be.618 Ebben Simon ben Azzáj, feltehetően Rabbi Akiva egyik tanítványa (Kr.u. 2. század) a következőket állítja Báruk ben Nérija prófétai
„szerepvállalásával” kapcsolatban. Előbb idézi a Jeremiás 45:3 – at, amely az Úr Báruknak adott próféciáját tartalmazza: „Így szóltál: ’Jaj nekem mert, az Úr fájdalmat adott gyötrelmemhez’”. Ezt a tanna úgy értelmezi, mintha Báruk így panaszkodott volna:
„Különbözöm a próféták többi tanítványától, hisz Józsua Mózest szolgálta és a szent lélek rajta nyugodott, Elizeus Illést szolgálta és a szent lélek rajta nyugodott. De én! Miért különbözöm a próféták többi tanítványától?”619 Majd a jeremiási sor második felében lévő panaszt Báruktól, hogy „nem találok nyugalmat”, szintén továbbértelmezi: a „nyugalom”
(héber: menukhá) kifejezést a „prófétai szellemmel” azonosítja. Ennek alátámasztására több szentírási szakaszra hivatkozik,620ahol megtaláljuk, hogy ilyen szellem nyugszik a többi bibliai prófétán. A Tannák korabeli tekintély a Bárukra vonatkozó szentírási jövendölés következő sorát boncolgatja tovább: „És nagy dolgokat (gedolót) keresel magadnak, de ne keresd…!”(Jer 45:5). A „nagy dolgok” jelentése pedig nem más Simon ben Azzáj szerint, mint a „prófétai szellem” (vö. 2Kir 8:4). Majd Báruk ben Nérijának szegezi a kérdést: „Nincs szőlőskert, amely kerítésre szorul és nincs nyáj, amelynek pásztorra van szüksége? Miért?”.
Válaszként pedig az Úr által Báruknak adott jeremiási jóslat utolsó sorát idézi, miszerint az Úr el fog pusztítani mindent, s csak Báruk életét hagyja meg. Az ismertetett midrást Báruk prófétai státusza ellen érvelő rabbinikus álláspontnak tekinthetjük.
IV. Szintézis és konklúzió: A Második Szentély korabeli Jeremiás- és Báruk hagyomány