A hallgatók ebben a fejezetben megismerkednek a közigazgatási hatósági eljárás szabályozásával és gyakorlati kérdéseivel elméleti információk és esettanulmányok keretében.
A kormánytisztviselői és közszolgálati jogviszony szabályozottsága, az önkormányzat intézményeiben történő alkalmazás gyakorlati kérdései is részét képezik a tantárgy ezen részének.
A választási eljárásról szóló törvény alapján lebonyolítandó eljárások (önkormányzati polgármesterek és képviselők, országgyűlési képviselők, európai parlament képviselők, kisebbségi önkormányzatok,népszavazások, lebonyolítása), valamint a lebonyolítás gyakorlati kérdései kerülnek elsősorban gyakorlati alkalmazásra koncentráló módszerekkel elsajátításra.
A helyi védelmi igazgatás működésének kérdései, a helyi védelmi bizottság működése, mint az önkormányzatok rendhagyó, de kiemelt fontosságú feladatai.
Rövid tartalom:
Közigazgatási hatósági eljárás szabályai, A köztisztviselői és kormánytisztviselői jogviszony, A választási eljárások szabályai, A védelmi igazgatás
Közigazgatási hatósági eljárás szabályai
Közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL.
törvény megalkotásának társadalompolitikai jelentősége, indoka, célja
Az új eljárásjogi szabályozás társadalompolitikai jelentőségét 3 ok határozza meg:
1. A közig. szervek hatáskörébe tartozó ügyek évi sokmilliós nagyságrendje, emiatt alapvető fontosságú, hogy a közigazgatás gyors, egyszerű, az állampolgárok számára is áttekinthető eljárás keretében, a törvények következetes megtartásával és a szakmai szempontok érvényre juttatásával járjon el.
2. A közig. hatáskörébe tartoznak kiemelt jelentőségű ügyek, amelyek azért fontosak, mert gyakran az állampolgárok nagy tömegeit érintik (pl. autópálya-építés, bevásárlóközpont építésének engedélyezése)
3. Vannak olyan közig. ügyek (közegészségügy, állategészségügyi) amelyek az emberi élet védelmére, a tömeges egészségkárosodás veszélyének elhárítására, az üzleti élet tisztaságára való tekintettel azonnali és hatékony intézkedést követelnek meg a közigazgatástól.
Az új törvényi szabályozás indokai :
Magyarországon 1989-től teljes körű rendszerváltás bontakozott ki. Ennek keretében sor került a monolitikus párthatalmi berendezkedés lebontására és a hatalmi ágak elválasztására.
Alapvetően megváltoztak a tulajdoni viszonyok és az állam szerepéről vallott felfogás.
Átalakult a közigazgatás intézményrendszere, többek között létrejött a helyi-területi önkormányzati rendszer, megváltozott a központi közigazgatás szervezet és az annak alárendeltségébe tartozó centrális alárendeltségű szervek rendszere, nagyobb szerephez jutottak a köztestületek. Mindez kihatott a hatáskör-telepítésre és a hatósági fórumrendszerre.
Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. A jogállamiság megköveteli a törvények elsődleges szerepét a rendeleti jogalkotással szemben, kiemelten kezeli a jogbiztonságot, ebből eredően megkívánja az állami akarat kiszámíthatóságát, védelemben részesíti a
jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat, és a törvényben meghatározott időn túl a közigazgatási ügyeket végérvényesen le kell zárni, azaz nem teszi lehetővé a határozat visszavonását vagy megsemmisítését. A jogállami közigazgatás az ügyfél számára lehetővé teszi eljárási jogainak tényleges gyakorlását, és ebből ered a közig. döntések bírósági felülvizsgálati lehetőségének általánosság tétele is.
Indokolt új viszonyrendszert kialakítani a hatóságok és az ügyfelek között: a közig. van az állampolgárokért és nem fordítva. A közigazgatásnak úgy kell működnie, hogy az ügyfeleket nem alattvalóként kezeli, hanem együttműködik velük, igyekszik megkönnyíteni eljárási terheiket, figyelembe veszi reális teljesítőképességüket, a lehetőséghez képes az önkéntes jogkövetést szorgalmazza és csak indokolt esetben él a rendelkezésére álló hatalmi eszközökkel.
Megváltozott az ország viszonya a külvilághoz. Az ország nyitottá vált, turista- és tranzitutas-forgalma a korábbinak többszörösére növekedett, megjelentek nálunk is a külföldi befektetők, jelentős számú külföldi üzletember él tartósan az országban, vannak külföldi ingatlantulajdonosok, külföldiekből álló érdekvédelmi és társadalmi szervezetek. Szorosabbá vált a határmenti települések önkormányzatainak a határon átnyúló együttműködése és a magyar közigazgatási szerveknek a külföldi társszervekkel való kapcsolata.
Sok tekintetben alapvető változást hozott az EU-hoz való csatlakozás. Pl. közig szerveknek is alkalmazniuk kell az Unió kötelező érvényű jogi normáit, igazodniuk kell az Európai Bíróság döntéseihez, joggyakorlatához.
Felértékelődött az adatvédelem és a közérdekű adatokhoz való hozzáférés. Az állam és a szolgálati titok mellett egész sor egyéb, törvény által védett titokfajtára (magán, üzleti, biztosítási, adó, banktitok) kell figyelemmel lenni a közig. eljárás során.
Az Áe. 1981-es felülvizsgálata óta nagymértékben fejlődött a közigazgatás számítástechnikai bázisa. Ez pedig lehetőséget nyújt az ügyfelek eljárási terheinek jelentős könnyítésére.
A Ket. megalkotásának céljai:
Az Áe. azon szabályainak, amelyek kiállták az idő próbáját átemelése a Ket-be.
A közigazgatás normarendszerén belül az egység visszaállítása, amelyet az jellemez, hogy az általános szabályozás elsődlegességet élvez a különös eljárási normákkal szemben.
Az ügyfelek eljárási terheinek könnyítése pl. természetes személy ügyfelek esetében a kérelem benyújtási helyére vonatkozó könnyítés, a különböző engedélyezési eljárásban a szakhatósági modell alkalmazása, vagy az a szabály, hogy nem kérhető az ügyféltől igazolás olyan adatra nézve, amelyet az eljáró közig. szerv jogszabály alapján rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell.
Az eljárás hatékonyabbá tétele. Elfogadhatatlan, hogy egyesek akadályozzák az eljáró hatóság munkáját, ne tegyenek eleget a Ket-ben megszabott kötelezettségeknek, vagy figyelmen kívül hagyják a jogerős határozatban foglaltakat. Annak érdekében, hogy ez ne következzen be a Ket. számos új rendelkezést tartalmaz: pl. eljárási bírság maximumának megemelése, szélesebb körben lehetővé teszi a rendőrség közreműködését a közig. eljárásban.
Legfontosabb cél: elmozdulás a szolgáltató közigazgatás irányába: új viszony kialakítása a hatóság és az ügyfél között, a közigazgatás munkamódszerének megváltoztatása.
A Ket. a 2005. novemberi hatálybalépése óta összesen 20 alkalommal módosult. A legátfogóbb korrekciókat a 2009. évi CXL. törvény hajtotta végre.
2009. október 1-től hatályos főbb változások:
- elektronikus kapcsolattartás szabályainak változása
- törvény tárgyi hatályának meghatározása: az ágazati jogszabályokból kikerültek a Ket-tel párhuzamos vagy ellentétes rendelkezések
- a Ket. különös eljárási normákkal kapcsolatban változott (bővült a kivett eljárások köre, pontosították a privilegizált eljárásokat)
- ügyfél fogalma – visszatérés az Áe-hoz, a „jogi helyzetre” utalás elhagyása
- hatásterület fogalmának módosítása
- jogutódlásra vonatkozó szabályok változása - kapcsolattartás módjainak változása
- szabályzásra került az elektronikus kapcsolattartás,
- határidő számítás koncepcionális megváltoztatása: nap munkanap
- ügyintézési eljárási határidő elmulasztása esetén illeték és díj visszafizetési kötelezettség
- udvarias levél kategória megszüntetése - jogorvoslati rendszer változása
- végrehajtás elrendelése rendjének újraszabályozása
A közigazgatási hatósági eljárás
A közigazgatási jog alapvetően eltér más jogágaktól, így mindenekelőtt a polgári és a büntetőjog normarendszerétől és szabályozási szintjétől. A közigazgatási jogban nem alakultak ki az anyagi jog egészére kiterjedő kódexek, s az eljárási szabályokat illetően is sokáig a „sokféle szabály” elve érvényesült. Ennek következménye, hogy a törvények mellett jelentős szerepet tölt be a különböző szintű rendeleti jogalkotás is, amely azt jelenti, hogy egy-egy jogszabály mind anyagi, mind eljárásjogi rendelkezéseket magában foglal.
Magyarországon az 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) lényege, hogy a törvény rendelkezései minden ügytípus tekintetében irányadók, azaz amelyektől a különös eljárási szabályok nem térhetnek el.
A törvény két vonatkozásban tanúsít rugalmasságot:
Saját tárgyi hatályának megállapításánál az eljárásfajtákat három kategóriába sorolta.
o Az első kategóriába tartozó eljárásokat eleve kiveszi saját hatálya alól.
o A második kategóriába sorolt eljárásokra kiterjedt a törvény hatálya, ám rendelkezéseit csak akkor kellett alkalmazni, „ha jogszabály
o a harmadik kategóriába tartozik az összes többi eljárásfajta, azaz az eljárásfajták túlnyomó többsége.
Összességében a törvény garanciális szabályai mellett széles mozgásteret biztosít a különböző közigazgatási eljárásfajták sajátosságait tartalmazó különös eljárási szabályok számára
A rendszerváltoztatás kapcsán átalakult az egész államszervezet: a központi szervek és a helyi-területi közigazgatás szervei.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény hosszú évtizedekig volt hatályban. A Kormány döntése alapján 1999-ben kodifikációs bizottság rendkívül széles körű elméleti és gyakorlati alapozásra építve dolgozta ki a 2004. évi CXL.
törvény (a továbbiakban: Ket.) szövegtervezetét.
A felmerült hiányosságok orvoslását kísérelte meg a 2005. évi LXXXIII. törvény, valamint az úgynevezett „KET novella” az 2008. évi CXI. törvény (a továbbiakban: Mtv.), amelynek rendelkezései négy kivételével, 2009. október 1. napján léptek hatályba. (Az említett négy rendelkezés hatályba lépésének időpontja: 2011. január 1.)
Eljárási alapelvek
Az eljárási alapelvek fontossága mind a jogalkotást, mind a jogalkalmazást illetően kimutatható. Az alapelvek elsődleges funkciója a jogalkalmazói tevékenység befolyásolása, mely elsősorban a hatóság munkájára irányul, és a közigazgatási hatóság eljárására nézve állapít meg elveket (pl. a hivatalbóli eljárás elve, a törvény előtti egyenlőség elve, jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok védelme).
Az alapelvek egy része az ügyfelekre nézve (is) fontos, mivel vagy a hatóságra és az ügyfélre egyaránt vonatkozik (pl. az együttműködés elve, a költségtakarékos eljárás elve), vagy kifejezetten az ügyfél eljárási magatartását érinti (pl. a jóhiszemű eljárás elve).
A Ket. – ben megfogalmazott leglényegesebb eljárási alapelvek: 1./a törvényesség elve; 2./a rendeltetésszerű eljárás elve; 3./ a törvény előtti egyenlőség elve; 4./ a hivatalból való eljárás elve; 5./ az ügyféljogok; 6./ az ügyfél-kötelezettségek; 7./ a költségtakarékos eljárás elve; 8./
az e-ügyintézés ösztönzésének elve.
Az ügyféljogok körében az ügyfelet elsősorban az alábbi jogosítványok illetik meg: 1./ a tisztességes ügyintézéshez való jog; 2./ a határidőben meghozott döntéshez való jog; 3./ az anyanyelv használatának joga; 4./ a nyilatkozattételhez való jog; 5./ a tájékoztatáshoz való jog; 6./ az iratbetekintési jog; 7./ jogaik és jogos érdekeik védelme; 8./ a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogaik védelme; 9./ a személyes adataik védelme; 10./ a jogorvoslathoz való jog;
11./ a kártérítéshez való jog.
Az ügyfél kötelezettségei
A közigazgatási eljárásokban az ügyfeleket értelemszerűen nem csak jogosultságok illetik meg, hanem kötelezettségek is terhelik.
A legfontosabb ügyféli kötelezettségek az alábbiak: 1./ a jóhiszemű eljárás kötelezettsége;
2./ az együttműködés kötelezettsége; 3./ a költségek kíméletének kötelezettsége.
Alapvető rendelkezések
Az alapvető rendelkezések jelentősége abban áll, hogy az e normákban foglaltakat a közigazgatási hatóság köteles az eljárás valamennyi szakaszában (azaz a hatósági ellenőrzés, az elsőfokú eljárás, a jogorvoslati eljárások, valamint a végrehajtási eljárás során) érvényre juttatni.
A legfontosabb alapvető rendelkezések, amelyek
− a törvény (területi, személyi, tárgyi, időbeli, szervi) hatályával, a közigazgatási hatósági üggyel, a közigazgatási hatósági eljárás szükségszerű szereplőivel (a közigazgatási hatósággal és az ügyféllel), továbbá
− a joghatósággal, a hatáskörrel és az illetékességgel kapcsolatban fogalmaznak meg általános és közös szabályokat.
A törvény hatálya
Egy törvény hatálya lehet: területi, tárgyi, személyi, illetőleg időbeli hatály.
A területi hatálynál néhány kivételtől eltekintve a Magyar Köztársaság államterületét kell figyelembe venni, míg az időbeli hatálynál a Ket. – szintén néhány kivételtől eltekintve –
A Ket. tárgyi hatályának figyelembevételével a közigazgatási hatósági eljárásokat négy csoportba sorolhatjuk:
− teljesen kivett eljárások, melyek esetében a Ket. szabályai egyáltalán nem alkalmazhatók;
− részlegesen kivett – vagy más elnevezéssel: privilegizált – eljárások, melyek esetében a Ket.
szabályai akkor alkalmazandók, ha a vonatkozó különös eljárási törvény nem szabályozza az adott eljárásjogi kérdést;
− a Ket. hatálya alá tartozó eljárások, amelyek esetében főszabályként a Ket. rendelkezéseit kell alkalmazni, azonban a Ket. által kifejezetten meghatározott eljárásjogi kérdésekben lehetőség van az általános szabályoktól való eltérésre
− a Ket. szabályaival összhangban levő kiegészítő eljárások
A Ket. személyi hatálya kiterjed mindazon személyekre, akik/amelyek a közigazgatási hatósági eljárás bármely szakaszában részt vesznek az eljárásban. A közigazgatási hatósági eljárás szükségképpeni szereplői egyfelől a közigazgatási hatóság, másfelől pedig az ügyfél (ügyfelek). Bármelyik alanyi oldal hiányában nem beszélhetünk közigazgatási hatósági eljárásról.
A közigazgatási hatósági eljárás esetleges szereplői az adott ügy sajátosságaitól illetve a hatósági eljárás szakaszától függően különféleféle céllal és szerepkörben fordulhatnak elő.
Joghatóság, hatáskör és illetékesség
Az eljárási kötelezettség egyértelmű tisztázása érdekében a közigazgatási hatóság köteles a joghatóságát, illetve ezzel összefüggésben az alkalmazandó jogot, valamint hatáskörét és illetékességét az eljárás minden szakaszában hivatalból vizsgálni.
A hatáskör fogalmához szorosan hozzátartozik két elvi jelentőségű törvényi tilalom, a hatáskör elvonásának tilalma, illetőleg a hatáskör átruházásának tilalma.
A Ket. négy általános illetékességi okot ismer, melyek az alábbiak:
− a természetes személy ügyfél lakó- vagy tartózkodási helye, ennek hiányában szálláshelye, illetve a nem természetes személy ügyfél székhelye (telephelye, fióktelepe);
− az ügy tárgyát képező ingatlan fekvése;
− az engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenység gyakorlásának (tervezett gyakorlásának) helye;
− a jogellenes magatartás elkövetésének helye.
Az általános illetékességi okokon túl a Ket. speciális illetékességi okokat is megállapít (nemzetgazdasági szempontból kiemelkedő jelentőségű vagy különös szakértelmet igénylő ügyekben törvény vagy kormányrendelet által megállapított országos illetékesség; ügyfél tartósan – 3 hónapot meghaladóan – külföldön tartózkodik, illetve lakcíme ismeretlen stb.) Az illetékesség vizsgálata során alkalmazásra kerülhet a megelőzés elve.
A közigazgatási hatósági eljárás szakaszai
A közigazgatási hatósági eljárás több eljárási szakaszra különíthető el: 1./ a hatósági ellenőrzés; 2./ az elsőfokú eljárás; 3./ a jogorvoslati eljárások, valamint 4./ a végrehajtási eljárás.
A hatósági ellenőrzés
A hatósági ellenőrzés tárgya vagy a jogszabályban foglaltak teljesülésének, vagy a jogerős hatósági döntésben megállapított kötelezettségek végrehajtásának vizsgálata.
Mindennek megfelelően a hatósági ellenőrzés vagy megelőzi az elsőfokú eljárást, vagy pedig a jogerős hatósági döntés meghozatalát követően kerül rá sor.
Az első esetben bármely jogalkotó által kibocsátott jogszabály teljesítése képezheti az ellenőrzés tárgyát (pl. a munkavédelmi előírásokat, vagy a települési önkormányzat helyi adót bevezető rendelete).
A második esetben, a hatósági döntések esetében a hatósági ellenőrzés lefolytathatóságának feltétele
az adott határozat végrehajthatósága(főszabályként jogerős döntés)
A Ket. a hatósági ellenőrzésnek több fajtáját is megkülönbözteti. A hatósági ellenőrzés keretében az ellenőrzést lefolytató hatóság
az ügyféltől jogszabályban meghatározott adatok – időszakos vagy folyamatos – szolgáltatását kérheti − iratok bemutatását kérheti (pl. az áru beszerzését igazoló számlát, vagy a gépjárművezetői engedélyt);
egyéb tájékoztatást kérhet (pl. munkavállaló meghallgatása);
helyszíni ellenőrzést tarthat.
Az egyes hatósági ellenőrzésfajtákon belül a helyszíni hatósági ellenőrzés bír a legkiemelkedőbb jelentőséggel.
Elsőfokú eljárás megindítása
Az elsőfokú hatósági eljárás folyamata három szakaszra bontható fel:
az eljárás megindítására
a tényállás tisztázására (bizonyítás)
a döntés meghozatala
A hatósági eljárás megindítása kérelemre vagy hivatalból történhet. A hatóság köteles hivatalból megindítani az eljárást, ha ezt jogszabály előírja, erre felügyeleti szerve utasította vagy a bíróság kötelezte, továbbá, ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzetről szerez tudomást. Az eljárás megindításáról értesíteni kell az ismert ügyfelet; a kérelemre indult eljárásban az ismert ellenérdekű, illetve érintett ügyfelet. Jelentős számú ügyfelet érintően az értesítés hirdetményi, továbbá közhírré tétel útján történik. A kérelem előterjeszthető írásban, szóban és erre rendszeresített nyomtatványon vagy elektronikus ügyintézés esetén elektronikus űrlapon történő benyújtásával, a jogszabályban előírt mellékletek csatolásával.
Ügyintézési határidő
Az érdemi határozatot - a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatósághoz történő megérkezésétől, illetve az eljárás hivatalból történő megindításának napjától számított - harminc napon belül kell meghozni. Rövidebb határidőt bármely jogszabály, hosszabbat törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg. Soron kívül kell meghozni az érdemi határozatot kiskorú ügyfél esetében, továbbá, ha életveszéllyel vagy súlyos kárral fenyegető helyzet elhárítása indokolja, vagy a közbiztonság érdekében szükséges. Az eljáró hatóság vezetője az ügyintézési határidőt indokolt esetben egy alkalommal, maximum harminc - kiskorú ügyében legfeljebb tizenöt - nappal meghosszabbíthatja. Erről értesíteni kell az ügyfelet és mindazokat, akiket az eljárás megindításáról értesítettek.
Az eljárás felfüggesztése
Az eljárás felfüggesztésének alapvetően két oka lehet: törvényben rögzített felfüggesztési ok áll fenn, így egy előzetes kérdést kell eldönteni, vitás a jogutód kiléte, hatósági közvetítői eljárás indul vagy a hatóságot új eljárásra kötelező bírósági döntés ellen felülvizsgálati vagy perújítási kérelmet nyújtottak be. A felfüggesztés másik oka lehet, ha az ügyfél - kötelező felfüggesztési ok hiányában, egyéni körülményei miatt - kéri az eljárás felfüggesztését.
A hatósági közvetítő
A hatóság és az ügyfél, valamint az ellenérdekű ügyfelek közötti vita rendezése érdekében hatósági közvetítő vehető igénybe. A hatósági közvetítő segíti az ügyintézés folyamatát, a tényállás tisztázását és a célszerű és jogszerű határozathozatalt.
Szakhatósági közreműködés
A szakhatóság eljárási részvételének lényege, hogy az összetett engedélyezési eljárásokban a jogszabály a végső engedély kiadására jogosult érintett hatóságot kiemeli, a többi érintett hatóságot pedig – közreműködési kötelezettséggel – szakhatósággá minősíti. A végső engedély kiadására jogosult hatóság lesz az eljáró hatóság, s e hatóság áll kapcsolatban az ügyféllel, és gondoskodik az ügyben kötelezően közreműködő szakhatóságok állásfoglalásainak beszerzéséről, szükség esetén közös helyszíni szemle tartásával, illetve egyeztetés lebonyolításával.
A jogszabály által megjelölt szakhatóságot közreműködési kötelezettség (eljárási kötelezettség) terheli a hatáskörébe és illetékességébe tartozó hatósági ügyben. A szakhatósági ügyintézésre, a szakhatóság állásfoglalásának kibocsátására – ha jogszabály másként nem rendelkezik – nyolc nap határidő áll rendelkezésre, mely egy alkalommal meghosszabbítható.
A szakhatóság állásfoglalása háromféle döntésben (szakhatósági határozatban) ölthet testet:
− hozzájárulását megadja,
− hozzájárulását egyedi előírásokhoz és/vagy feltételekhez kötötten adja meg, illetőleg
− hozzájárulását megtagadja.
Bizonyítás a közigazgatási hatósági eljárásban
Az eljárás célja, hogy a közigazgatási hatóság valósághű tényállásra alapozott döntést hozzon, melynek érdekében az eljáró hatóság hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le.
A közigazgatási hatósági eljárásban a szabad bizonyítás elve érvényesül ( a bizonyítékok példálódzó jellegű felsorolása).
A hatósági eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely alkalmas a tényállás tisztázására. A Ket. összesen hét általános bizonyítási eszközt nevesít, amelyek az alábbiak:
1./ az ügyfél nyilatkozata; 2./ az irat, 3./ a tanúvallomás, 4./ a szemléről készült jegyzőkönyv;
5./ a szakértői vélemény; 6./ a hatósági ellenőrzésen készült jegyzőkönyv, illetőleg 7./ a tárgyi bizonyíték.
A szabad bizonyítási rendszer legfontosabb jellemzői, hogy a hatóság szabadon választja meg az alkalmazandó bizonyítási eszközt, a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékeli, és a bizonyítékok értékelésén alapuló meggyőződése szerint állapítja meg a tényállást.
A szabad bizonyítási rendszernek ugyanakkor vannak jogszabályi korlátjai.
Tárgyalás és közmeghallgatás
A polgári, illetve a büntetőeljárástól eltérően, a közigazgatási eljárásban a tárgyalás atipikus jelenség, ennek tartására a hatósági ügyek csekély részében kerül sor. Tárgyalás elrendelésére az alábbi esetekben kerül sor: 1./ ezt jogszabály előírja, 2./ a tényállás tisztázásához szükség van az eljárásban részt vevő személyek együttes meghallgatására, 3./ az ellenérdekű felek részvételével folyó ügyben egyezségi kísérlet lefolytatásához szükséges.
A közigazgatási eljárásjog során ritkán előforduló jelenség a közmeghallgatás.
Közmeghallgatást akkor tart a hatóság, ha ezt jogszabály előírja; az eljárásban több mint ötven ügyfél, vagy több mint öt ügyfélnek minősülő szervezet vesz részt, vagy a hatóság a
Közmeghallgatást akkor tart a hatóság, ha ezt jogszabály előírja; az eljárásban több mint ötven ügyfél, vagy több mint öt ügyfélnek minősülő szervezet vesz részt, vagy a hatóság a