Hatvan éves a sárospataki református Collegium Augusztusban lesz hatvan éve, hogy Sárospatakon megalakult a Református Magyar Népfõiskolai Colle-gium. A tudós teológiai professzorok – dr. Újszászi Kál-mán és dr. Szabó Zoltán – minden lehetõt megtettek azért, hogy tizenhat évvel Trianon után az ország felocsúdjon a döbbenetbõl, és kilábaljon a minden mindegy letargiájá-ból. Hatévtized távlatából megállapítható, hogy az egykori oly nagyszerû vállalkozás teljesítette küldetését:
szükséges ismeretekkel látta el a gazdálkodókat, és különösen mostoha idõkben biztosította a továbblépéshez nélkülözhetetlen összefogást. Ebben a tekintetben azóta sem sokat változott a helyzet: a magyar társadalomban máiglan hiánycikk a szolidaritás.
A népfõiskola egykori hallgatói, érthetõ módon, fõleg a természet- és társadalomtudományi ismeretek iránt érdeklõdtek – tájékoztat dr. Kis Boáz, a Magyar Refor-mátus Népfõiskolai Collegium elnöke. Merõben más körülmények között, ma a hallgatókat elsõsorban nem az olyan ismeretek megszerzése foglalkoztatja, hogy például milyen permetet kell összeállítani az amerikai szövõlepke ellen, bár az ilyen természetû pozitív ismereteknek is mindig megvan a maguk haszna. De mivel ilyenfajta ismereteket mondhatni valamennyi hazai népfõiskola nyújt, a Református Népfõiskolai Collegium elsõdleges feladata a misszió tevékenység. Az, hogy megkeresse és megtalálja a módját, miként lehetne visszahozni az egyházba az elszakadt felnõtteket és ifjakat. Ezért sárospataki örökségként is tennie kell.
Ehhez a szándékhoz igazodott az intézményhálózat szervezeti felépítése is. Az országos elnökséghez szerve-sen kapcsolódik a kilenc táji központ, emezekhez pedig a helyi népfõiskolák csatlakoznak. E háromlépcsõs szerkezet él a felnõtteket (25-60 év közötti), az ifjúságot (gimnazistákat és egyetemistákat) tömörítõ és szeniorok-nak (60 év fölöttieknek) a táborában. Ez utóbbiak
közvet-len kapcsolatban álltak az 1948 elõtti népfõiskolai moz-galommal, amit negyvennyolcban egy tollvonással szün-tetett meg a kommunista diktatúra. Megszüntette, mert jó érzékkel megsejtette, hogy a népfõiskola olyan civil szervezõdés, mely adott esetben képes akár az állammal szemben is kifejteni véleményét a tömegeseknek.
A népfõiskolai mozgalom tudvalevõen skandináv gyökerû. Üdvös lenne, ha végre itthon is rendezõdne törvényileg a népfõiskolák helyzete. Mi ebben a kérdésben csupán a törvénytervezetig jutottunk el, ami több ugyan a semminél, de egyelõre csak papír.
A Református Népfõiskolai Collegiumnak igen gazdag a kapcsolatrendszer, Los Angelestõl Beregszászig, Érsekújvártól Marosvásárhelyig terjed. A Sárospatakon augusztus 16-18. Között sorra kerülõ jubileumi konferenciára nemcsak a szomszédoktól érkeznek vendé-gek, hanem a távoli Amerikából és a még távolabbi Auszt-ráliából is. Az elcsatolt területeken mûködõ magyar népfõiskolák tagjai azonban csak úgy tudnak részt venni a magyarországi rendezvényeken, tanácskozásokon, tovább-képzéseken, ha ingyenessé teszik számukra az ittlétet, ami egyre nehezebb ugyan, de eddig még mindig sikerült.
A Presbiteri Szövetséggel történt szóbeli megálla-podás alapján a népfõiskola ez év õszén középfokú prebi-terképzést szeretne beindítani, ahol a résztvevõk – jó polgár, jó presbiter gondolat jegyében – általános polgári ismereteket kapnának a választójogi törvényrõl, az új alkotmánytervezetrõl, valamint a presbiteri feladatok kifogástalan ellátásáról. A képzés a kihelyezett régiókban szeptemberben, októberben indulna.
– Mekkora tömeget mozgat meg ez a mozgalom?
– Az igazolt tagok száma hatezer, de a népfõiskolai tevékenység iránt érdeklõdõkkel együtt közel huszonöt-ezret számlál. Nem csekélység!
Új Magyarország Hitélet 1996. június 05.
A HÍRTÕL AZ
ÖRÖMHÍRIG
A HÍRTÕL AZ ÖRÖMHÍRIG
A Dunamelléki Református Egyházkerület és a Magyarországi Református Egyház Zsinata Elnökségé-nek szóvivõje a szó szoros értelmében bokros teendõi mellett vallási mûsorokat is szerkeszt a rádióban és a televízióban, könyveket ad ki, tanulmányokat ír, alapító-szerkesztõje volt a Holland-Magyar Oktatásközvetítõ Központ folyóiratának, a Keresztyén Nevelésnek és felelõs szerkesztõje a dunamelléki egyházkerület által kiadott, országos kitekintésû Reformáció címû folyóirat-nak, illetve a Református Hírlevél címû információs közlönynek.
– Nem túlvállalás ez?
– Lehet, de szívesen dolgozom, mert úgy érzem, fontos és hasznos munkát végzek, s munkámat hivatásnak tekintem.
– Az információrobbanás korában a megfelelõ tájékozódás és tájékoztatás elengedhetetlen feltétele az intézmények olajozott mûködésének.
– Zsinati szóvivõként legfõbb törekvésem, hogy a Magyarországi Református Egyház minél pontosabb és teljesebb tájékoztatást adjon önmagáról, és hasonlóképpen pontos és fontos információkat kapjon általában a tár-sadalom mozgásairól, erõtereirõl. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy az információs szupersztrádán ma-radjunk, és az összegyûjtött információkat tudjuk hasz-nosan beépíteni szolgálatunkban, egyházi munkánkba.
– Fontos szóvivõi feladat a sajtófigyelés is.
– A Mahír-Observer és a saját sajtószolgálatunk segítésével naprakész képet adunk a hazai központi, a regionális és a külföldi sajtóról. Összegyûjtjük és rend-szerezzük mindazt, amit az egyházi vezetés számára fon-tosnak ítélünk. Mi fogalmazzuk meg, s magunk juttatjuk el a médiumokhoz a kardinális fontosságú nyilatkozato-kat, memorandumokat. Gyakran tartunk sajtókonferenci-ákat zsinati, egyházkerületi és egyéb szinteken.
– Gyakran látom, hallom mûsoraikat a televízióban és a rádióban.
– Aki gyakran figyeli a televíziót és a rádiót, tudja, hogy a református egyház létszámár messze meghaladó súllyal van jelen a közéletben. Ha kell, akár protestálva.
Ez egyházunk részérõl természetes, hiszen Adyval szólva, a református egyház mindig a “protestáló hit és küldetéses vétõ” egyháza volt. Az április 18-i zsinati ülésünkön például a Zsinat tiltakozott a gyed és a gyes eltörlése, illetve csökkentése ellen. Nem értünk egyet azzal sem, hogy a Ptk. Módosításával törvényesíteni kívánják a homoszexualitások élettársi kapcsolatát. Mi az örök értékekbõl és erkölcsi parancsolatokból, így a Tízparancsolatból nem engedhetünk!
– A televíziót és a rádiót országos szószéknek tekinthetjük…
– Egyházi körökben elég sokat beszélnek a televízió démoni hatásáról, arról, hogy eltompítja, beskatulyázza, érzéketlenné teszi az embereket. Eltaszítja õket a kultúrától, a könyvtõl, elsekélyesíti az emberi kapcso-latokat. Noha mindebben van igazság, azt is látnunk kell, hogy a televízió óriási lehetõség, hiszen egy-egy vallási-egyházi mûsorunkat sokszor több mint egymillióan kísérik figyelemmel. Tapasztalataink szerint rendkívül nagy a lelki igény ezekre a mûsorokra.
– Együtt munkálkodnak a határon túli református egyházakkal is?
– Mivel a Kárpát-medencében nekik nincsenek közszolgálati televíziós és rádiós lehetõségeik, vagy csak éppen minimálisak, így mûsorainkban gyakran szólalnak meg a határon túli magyar reformátusság képviselõi.
Amikor magyar reformátusságról beszélünk, mi (a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának szellemében) mindig az egész Kárpát-medencére, sõt még az emigráció magyar reformátusságára is gondolunk.
Azon leszünk, hogy a televízióban, a rádióban és az írott sajtóban a magyar közvélemény a lehetõ legteljesebb tájékoztatást kapjon például az idei III. Magyar Refor-mátus Világtalálkozó eseményeirõl és eredményeirõl, jóllehet ennek fõsodra Erdélyben és a Partiumban lesz.
– A lapok, könyvek szerkesztését is a tájékoztatás szol-gálatába állítják?
– Természetesen. Most csak az és munkámról beszélve megemlítem, hogy egy könyvsorozatot szeretnénk elindítani, amely szellemiségével a magyar református azonosságtudatot erõsítené.
1993 januárjában, Gyökössy Endre professzor beleegyezésével, Hegedûs Lóránt püspökkel újraindítot-tuk Ravasz László püspök lapját, a Reformációt, amely-nek 1956 októberében csak az elsõ száma jelenhetett meg, mert idõközben bejöttek az oroszok. Mi 1993-ban a második számmal indítottunk, ezáltal is vállalva 56 szellemiségét, a Ravasz László vezette Református Egyházi Megújulási Mozgalom örökségét. Újraindulásá-tól a Reformáció tudatosan vállalja népi-nemzeti elkötelezettséget, mert úgy gondoljuk, hogy a népben, nemzetben és Krisztusban gondolkodás a reformációtól fogva a legtermészetesebb kálvinista magatartás.
Új Magyarország Hitélet 1996. április 27. szombat