DEMOKRÁCIA
A Z Á L L A M F Ő M Á R T U D JA A V Á L A S Z T Á S O K ID Ő P O N T JÁ T *
- Tudja már, hogy mikorra tűzi ki a választások időpontját?
- Van már álláspontom. Ezzel kapcsolatban le is szögeznék néhány alapel
vet. A legfontosabb, hogy nem fogok senkivel konzultálni az időpontról, nincs is ilyen alkotmányos kötelezettségem. A pártoknak nyilván megvannak a saját szempontjaik, amelyeket vélt vagy valós előnyök és minden valószínűséggel az ellenféltől való markáns különbözés, vagyis az annak kedvező időpont elutasítása is befolyásol. A választás két fordulójának napját nem a pártok, hanem az egész ország érdekének figyelembevételével kívánom kitűzni. Itt politikai és gazdasági érdekeket egyaránt számításba kell vennem. A pártok aktuális kívánságai nem válhatnak viszonyítási ponttá a döntésben. Persze a számomra irányadó szem
pontokat valóban a pártok határozták meg, de úgy, hogy törvénybe öntötték azokat, méghozzá az Alkotmányba és kétharmados törvényekbe. Utánanéztem az ide vonatkozó szabályok törvényhozási történetének, hogy megismerjem a törvényhozói akaratot. Tehát nemcsak a miniszteri indokolásokat néztem meg, hanem még a parlamenti és az országgyűlési bizottsági viták anyagait is. Úgy készültem fel, ahogyan annak idején egy alkotmánybírósági ítéletre. Nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy az engem kötelező jogszabályi kereteket teljes mély
ségükben ismerem.
- Vagyis már tudja az időpontot.
- A törvény szerint a választást legkésőbb 72 nappal a szavazás napja előtt ki kell tűzni. A választásokat április i-je és május 31-e között kell megtartani.
A választási dátumokat április i-je előtt 72 nappal fogom nyilvánosságra hozni.
Tehát nyilván korábban, mint köteles volnék, de úgy, hogy elejét vegyem a spe
kulációknak.
- Csupán egyetlen lehetséges idöpontpárról lehet szó, mint azt több szakértő fe l
tételezi, vagy van mozgástere?
- Van mozgásterem.
- Polt Péter megbízatása május 16-án já r le. Az önt ismerők azt mondják, nem fér bele a gondolkodásmódjába, hogy - bármilyen kis időre is - ne legyen betöltve a
legjobb ügyész posztja.
Részlet N agy N . Péter és Tóth Ákos interjújából. Népszabadság, 2005. november 24.
- Túl sokan próbálnak az én fejemmel gondolkodni. Az én fejem egyébként azt gondolja, hogy a legfőbb ügyészt a helyettesei teljes jogkörrel helyettesíthe
tik, ami nem jelenti azt, hogy erre szükség is lesz. A választások időpontját meg
határozó szempontok között nincs olyan, amelyik a legfőbb ügyész személyével összefüggésben lenne; a két kérdést teljesen külön kezelem. Az Alkotmány rög
zíti, hogy a köztársasági elnök javaslatot tesz a legfőbb ügyész személyére, akit aztán az Országgyűlés választ meg. E kérdésben sem fogok konzultálni a pártok
kal. A legfőbb ügyészt kizárólag szakmai szempontok alapján jelölöm, különös tekintettel arra, hogy az ügyészi munka az egyik legkomolyabb és legnehezebb jogászi hivatás. Arról, hogy mikor teszem meg a személyi javaslatot az Ország- gyűlésnek, még nem döntöttem; de arról igen, hogy a jelöltem nevét legkésőbb a választások első fordulója előtt nyilvánosságra fogom hozni.
- Ennek mi a jelentősége?
- Ezzel azt hangsúlyozom, hogy nem a választások eredményének ismereté
ben jelölök.
- Általában is így já r el, amikor jelölési jogával él?
- Igen, mindig a körülmények alapos mérlegelése és a jogszabályok alapján fogom eldönteni, hogy egy adott kérdésben szükség van-e konzultációra, és ha igen, akkor milyen körben.
A JO G O K K I K É N Y S Z E R ÍT É S É N E K S Z E N V E D É L Y E S A K A R Á SA *
Egy veterán köszönti most a konferenciát, jóllehet számos érv hozható fel az ellen, hogy kiérdemesült harcosnak nevezzem magamat. Így például nem szol
gáltam az adatvédelemben húsz-huszonöt évet - tudniillik amennyit a római katonáktól megköveteltek ehhez a státuszhoz. Még az is megkérdőjelezhető, hogy tagja voltam-e reguláris adatvédő alakulatoknak. E „költői” kifogásokat voltaképpen azért támasztottam, hogy alkalmat adjak olyan szempontok emlí
tésére, amelyek talán szokatlanok e konferenciasorozaton.
* A z Európai Adatvédelmi Hatóságok konferenciájának köszöntése. Budapest, 2006. április 24.
Ma az európai uniós tag Magyarország adatvédelmi biztosa látja vendégül az európai adatvédelmi hatóságokat. Már hihetetlenül messze, elsüllyedt múlt
nak tűnik az az éppen húsz évvel ezelőtti idő, amikor Magyarországon még különleges civil bátorság kellett ahhoz, hogy valaki ne adja meg személyi számát, amikor bármilyen neki járó pénzt vett fel a pénztárnál, vagy amikor a boltban fizetett. Bizony forradalmi, ellenálló tett volt az adatvédelemért és az informá
ciós önrendelkezésért kiállni. A jogvédő mozgalmaknak minden országban kri
tikai szerepük van. Nálunk azonban a kritika szükségképpen a teljes politikai rendszer ellen irányult, amely nem biztosította a szabadságjogokat. így váltak az új szabadságjogok az adat- és a környezetvédelem területén a változások előké
szítőjévé és fontos hordozójává.
A húsz évvel ezelőtt, a Központi Statisztikai Hivatal megbízásából készült adatvédelmi törvény tervezetének szakmai megvitatására még sor sem került.
Az adatvédelem ügyét 1989-1990-ben a demokratikus rendszerváltás tűzte ismét napirendre. Nemcsak az új Alkotmány tartalmazta a személyes adatok védelmé
hez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot, hanem az újon
nan felállított Alkotmánybíróság 1991-ben alkotmányellenesnek nyilvánította a korlátlanul használható személyi számot, és határozatban fektette le az informá
ciós önrendelkezési jog érvényesülésének összes jogi követelményét és eszközét.
Egy évvel később végre meghozták az adatvédelmi törvényt, amely mindezeket tartalmazta, és egyben a közérdekű adatokhoz való hozzáférést is szabályozta, ugyanarra az adatvédelmi biztosra bízva a mindkettő feletti őrködést.
E hosszú történet felett azért időztem el, mert Magyarországon az adatvéde
lem és az aktanyilvánosság ügye továbbra is a szabadságjogok érvényesülésének kiemelt, szimbolikus területe maradt. A személyi szám eltörlésének - mint a portugál alkotmányban is - elsősorban szimbolikus szerepe volt. Az itt lefekte
tett alapelvek és attitűdök akkor is érvényesek maradnak, és az emberek akkor is számon tartják őket, amikor a technikai fejlődés már rég újabb és más prob
lémák elé állítja az adatvédelmi jogot. Bár meg kell mondani, hogy Magyaror
szágon az Alkotmánybíróságnak még hosszú évekig küzdenie kellett az állami bürokráciával és a törvényhozással, amely a személyi számmal való adat-össze- kapcsolásban látta számos társadalmi baj megoldását. Az Alkotmánybíróság már a kezdetekben az európai standardokkal való összhangra ügyelt - az információs önrendelkezési jog definiálásában például a német alkotmánybíróságot követte.
Ezt az irányvonalat tartja fenn most is - éppen két hete rendezett konferenciát adatvédelmi kérdésekről a luxembourgi és a strasbourgi bíróság, valamint szá
mos európai alkotmánybíróság bíráinak részvételével. Hasonló elégedettségre adhat okot, hogy 2005-ben meghozták az elektronikus információszabadságról
szóló törvényt, amely a közérdekű adatokhoz való elektronikus hozzáférést biz
tosítja.
A magyarországi adatvédelem jogállami letéteményese és fejlesztője a min
denkori adatvédelmi biztos. Bár az első biztost csak két évvel az adatvédelmi tör
vény meghozatala után választotta meg az Országgyűlés, a három ombudsman közül így is messze az adatvédelmi biztos tett szert a legnagyobb társadalmi ismertségre. Ő vállalta fel a legtöbb konfliktust az állami szervekkel, illetve más hatalmasságokkal, s járult hozzá minden harcával az adatvédelem és az aktanyil
vánosság jogának tudatosításához az emberekben, s tette nyilvánvalóvá e szabad- ságjogok fontosságát.
Ebben csak részben volt szerepe annak, hogy az adatvédelmi biztos hatás
köre az államigazgatáson tűi mindenkire, így az üzleti szférára is kiterjed. Ügy látom, sokkal fontosabb, hogy még a jogállami, konszolidált viszonyok között is az adatvédelem és az információszabadság területén képes tovább élni a jogok kikényszerítésének az a szenvedélyes akarása, amely a demokráciát meg
előző hőskort annyira jellemezte. Vagy ellenkező oldalról megfogalmazva: itt él tovább a leginkább leplezetlenül, sőt öntudatosan az az attitűd, amely csakis a saját hivatali vagy üzleti érdekére van tekintettel, s vélt igaza tudatában nem vesz tudomást az emberek alapvető jogáról az emberi méltósághoz - amelyből pedig az adatvédelmi és információhoz való hozzáférési jogok közvetlenül erednek.
Ennek nyilván a dolog természetében rejlő okai is vannak. Míg például a - nem kevésbé fontos - szólásszabadság területén bírósági segédlettel szüntele
nül folyik a becsületvédelem és a minél teljesebb véleménynyilvánítás közötti határok megvonása, vagy újabban a közösségek méltóságának védelmi lehető
ségeivel vannak elfoglalva, olyan - jóllehet a kezdetektől fennálló - strukturá
lis kérdések viszonylag érintetlenül maradtak, mint a médiapluralizmus vagy a véleménynyilvánítás gazdasági korlátái. Amikor azonban az adatvédelmi biztos az üzleti titokra való hivatkozás határait feszegeti, illetve ugyanígy az állam- vagy szolgálati titokká nyilvánítás indokoltságát kérdőjelezi meg, sokkal közvetleneb
bül és érzékenyebben avatkozik be az egész rendszerbe, mint amekkora például egy-egy sajtóper hordereje lehet. Nem véletlen, hogy végül az államtitokká minősítés indokoltságát az adatvédelmi biztos - kivételesen - hatóságként meg
kérdőjelezheti.
Az adatvédelmi ügyek jelentőségére érdemes azokat a példákat felidézni, ami
kor az adatvédelmi biztosnak az ellen kellett fellépnie, hogy a Pénzügyminiszté
rium az adóhatóság egész adattárát lemásoltatta magának, vagy amikor a bete
gek adatait kellett védenie a rendőrség betekintési igényeivel szemben. Hasonló súlyúak azok az esetek is, amikor az adatvédelmi biztos az adatkereskedelem
ellen lép fel, vagy a cégeknek az alkalmazottak privát szféráját sértő manipulá
ciói ellen emel szót. Az adatvédelem mindig példával szolgál a nagyközönségnek arra, hogy semmiféle - bármilyen jogos - politikai igény sem hagyhatja figyel
men kívül a szabadságjogokban rejlő korlátokat, legyen szó akár politikai pártok választási mozgósításáról, akár nukleáris esemény következményeinek rendezé
séről. Napjainkban arra kell figyelmeztetni, hogy a terrorizmus elleni harc sem szolgálhat feltétel nélküli indokul az információs önrendelkezés korlátozására.
Ehelyett egy új, gondosan előállított egyensúly kidolgozásáról lehet szó.
Magyarországon konkrét ügyekben nem létezik alkotmánybírósági kontroll, így az adatvédelmi biztos ajánlásaiból olyan esetjog keletkezett, amely részletes eligazítást ad az adatvédelem és az információszabadság alapjogának értelme
zésében. A biztos véleményezi a működési körét érintő jogszabályok tervezetét is. Ez a tevékenysége az alkotmánybírósági előzetes normakontrollal állítható óvatos párhuzamba. Ha azonban párhuzamot keresünk az Alkotmány felett őrködő szervezetek tevékenységében, az adatvédelmi biztos működésében egy olyan - technikainak látszó - módszerre kell rámutatnunk, amely éppen úgy a biztos sikerének lényeges eleme, mint ahogy az Alkotmánybíróság esetében is az volt. Az adatvédelmi biztos a nemzetközi jogfejlődésre figyelemmel dolgozik.
Itt nemcsak az 1981-es egyezmény és az 1995-ös irányelv alkalmazásáról van szó, hanem a többi ország adatvédelmi jogával és a biztosok tevékenységével való állandó kapcsolatról is. A magyar demokrácia szempontjából óriási a jelentősége annak, hogy az első adatvédelmi biztos átvette és bevezette nemcsak a nemzet
közi gyakorlat standardjait, hanem azt az attitűdöt is, amellyel a legjobb adatvé
delmi hatóságok dolgoznak. Ez nem csupán a belföldi jogfejlődés számára volt hasznos. Mindig örömmel olvastam a magyar adatvédelmi gyakorlatot említő külföldi közleményeket, hasonlóképpen az EU kiváló minősítését is Magyaror
szág csatlakozása előtt.
Az Európai Adatvédelmi Hatóságok rendszeres tavaszi konferenciája az egy
séges és magas szintű adatvédelem bevált intézménye. Tekintettel az informá
ciós önrendelkezés megőrzésének rendkívüli fontosságára, bízom benne, hogy a konferencia szolgálni fogja a szabadságjogokhoz fűzött reményeket.
F
e l e l ő s m a g y a r m i n i s z t é r i u m o t*
1848. március 15-én nyilvánította ki a magyar nép, hogy felelős magyar
„ministeriumot” kíván magának Pesten. Itt a hangsúly a felelős magyar miniszté
riumon van; a modern magyar állam a parlamenti kormányzás mellett tette le a voksot. A magyar nemzet minden demokratikus megújuláskor, 1946-ban, 1989- 1990-ben is, megerősítette ezt a kívánságát: a parlamentnek felelős kormányzást.
Ez azt jelenti, hogy a mindenkori kormánynak tekintettel kell lennie arra, hogy a párthatalmat az Országgyűlésben alakítják át államhatalommá, hogy az Alkot
mány szerint is a kormány tagjai felelősséggel tartoznak egyrészt a kormánynak mint testületnek, másrészt pedig az Országgyűlésnek.
A magyar Alkotmány olyan konstrukciót vezetett be a rendszerváltáskor, amely a miniszterelnöknek különleges hatalmat ad. A kormány a miniszterel
nökkel áll vagy bukik - ezt meg is tapasztalhattuk - , és nagyon sajátos a felelős
ségi viszony a kormányon belül is. A rendszerváltáskor egy olyan kormányzást próbáltunk visszahozni, amely tekintettel van arra a nagyon régi európai közjogi hagyományra, hogy az államot szakszerű, de mindenképpen lojális bürokrácia igazgatja.
Ebben a rendszerben most változás történik. A hatékonyság jegyében önök egy olyan kormánynak lesznek tagjai, amelyben ez a régi közjogi hagyomány háttérbe szorul, és a közvetlen politikai irányítás az egész felső igazgatási szintet közvetlenül áthatja. Ez alkotmányos. Az Országgyűlésnek joga volt ilyen rend
szert bevezetni, én a vonatkozó törvényeket ki is hirdettem. Hadd emlékeztessek azonban arra, hogy ez a változás az egész rendszerre, az egész politikai és kor
mányzati rendszerre annyiban kihat, hogy az Országgyűlésen és a kormányon kívüli többi szervnek a pártatlan működésére különösen nagy hangsúly esik.
Önök úgy vállalták el ezt a feladatot, hogy tudták, nehéz dolguk lesz. Én újévkor azt mondtam, nem élet-halál kérdése az, hogy ki nyeri meg a választá
sokat. Most azt mondom, élet-halál kérdése az, hogy a nyertesek hogyan lesz
nek úrrá az előttük tornyosuló feladatokon. Lehet, hogy ez túlzásnak tűnik, hiszen az Európai Unió védőhálója nem enged „meghalni” egyetlenegy tagot sem. Azonban nagyon hosszú távú felelősség, hogy az ország milyen helyet foglal
* Beszéd az Országházban a miniszteri kinevezési okiratok átadása és a kormány megalakulása alkalmából. Budapest, 2006. június 9.
majd el az Európai Unióban, hogy a védőháló alján vegetál-e, vagy pedig a füg
getlen államoknak ebben a közösségében méltó, erős pozíciója lesz. Ez nagyrészt azon múlik, hogy az önök előtt álló feladatokat hogyan tudják megoldani, és mit tudnak azért tenni, hogy ez a kormány eredményesen működjön.
Hamarosan pontosan fogjuk tudni, hogy mik is ezek a feladatok, önök pedig külön-külön személyre szólóan vállalták részvételüket a megoldásukban. Sok erőt és sikert kívánok a kormány minden egyes tagjának az ország kormányzá
sához!
S
ú l y o s a n s é r ü l t a j o g á l l a m i s á g*
Bár a két intézmény között nincs közjogi értelemben vett kapcsolat, a köztár
sasági elnök számára megtisztelő hagyomány, hogy köszönti az ügyészeket és az ügyészségi alkalmazottakat az ügyészség napja alkalmából. Engedjenek meg néhány szót arról, számomra miért fontos, hogy a felkérésnek évről évre eleget tegyek!
Tavaly is felhívtam a figyelmüket arra, hogy mennyire káros, ha megrendül a közbizalom a jogok érvényre juttatását szolgáló állami szervekben. Az ügyész
ségek és a bíróságok esetében ennek különösen nagy jelentősége van, hiszen ezeknek az intézményeknek az az alkotmányos feladatuk, hogy igazságot szol
gáltassanak. Az igazságszolgáltatás elengedhetetlen a törvények uralmának biz
tosításához, pártatlanság nélkül pedig nem beszélhetünk igazságszolgáltatásról.
Amikor tehát az ügyészek a törvények betartatása, a törvényesség helyreállítása, a bűncselekmények megbüntetése érdekében munkálkodnak, akkor a jogálla
miságnak az Alkotmánybíróság által kifejtett értelmét valósítják meg, amely sze
rint Magyarország jogállamnak minősítése az Alkotmányban ténymegállapítás és program egyszerre. A jogállamiság tehát nem statikus állapot, hanem köve
telmények rendszere, melynek minden egyes nap meg kell felelni - különösen annak, aki közhatalmat gyakorol. Az ügyész napi munkája is állandóan értel
mezi és alakítja a jogállam fogalmát, hiszen a jogállamiság gyakorlati
megvalósu-* Üzenet a magyar ügyészség napja alkalmából. 2008. június 9.
lása, színvonala, továbbá hitelessége és biztonsága jelentős részben az ő kezében van. Erről a felelősségről részletesebben is szólnom kell.
Az ügyészség eredményeit joggal idézik fel az ügyészség napján. Miközben ehhez gratulálok, egyben hangsúlyoznom kell, hogy az eredmények szintén az ügyészség felelősségét emelik ki abban, hogy az egységes és az Alkotmánynak megfelelő jogértelmezés váljon uralkodóvá, hiszen a magyar jogélet alapvető igénye a jogbiztonság, az elmélyülten megalapozott jogegység. Ez készteti az ügyészséget és mindenekelőtt a Legfőbb Ügyészséget a legmagasabb szakmai színvonal képviseletére.
A jogállam tartalmának meghatározását, egyes oldalainak, mint például a formális jogbiztonságnak a hangsúlyozását, de még a téma nyelvezetét is más
fél évtizeddel ezelőtt a rendszerváltás akkor aktuális problémái uralták. Azóta azonban a jogállam alapelve látványosan gazdagodott. Az Alkotmánybíróság és a rendes igazságszolgáltatás minden új kérdést integrálni tudott a jogállamiság fogalmába. Semmilyen gazdagodás és kiteljesedés, másfelől a társadalom és a közélet aktuális kérdéseinek semmilyen változása nem kérdőjelezi meg a jog
állam értelmezésének azokat az alapjait, amelyeken egyébként egész rendsze
rünk áll. Ezek: az alapvető jogok és szabadságok széles értelmezése és az az elv, hogy érvényesítésüket a rendkívüli helyzetekre hivatkozva sem lehet félretenni - hacsak a rendkívüli korlátozások nincsenek maguk is garanciálisán és alkot
mányosan szabályozva.
Kérem tehát az ügyészséget, hogy kérlelhetetlenül tartson ki az emberi méltó
ság védelme és a politikai szabadságok, ezeken belül különösen a szólás- és gyü
lekezési szabadság, valamint a közérdekű adatok nyilvánosságának alkotmányos értelmezése mellett! A fennálló alkotmánybírósági gyakorlat szerinti széles értel
mezés fölött nemhogy nem járt el az idő a rendszerváltás óta, hanem éppen egyre világosabbá válik, hogy ennek következetes érvényesítése az egyetlen biztos pont olyankor, amikor más szempontok ellentmondásossá vagy bizonytalanná válnak.
Míg e tekintetben okom van bizakodni, nem akarok szó nélkül elmenni amellett, hogy a másik alapelv sajnálatosan megingott 2006 őszén. Az ügyészek szerencséje, hogy legalább nem kaptak kitüntetéseket azért, hogy az elsőfokú bíróságokkal tökéletes összhangban futószalagon helyezték előzetes letartózta
tásba azokat a tüntetőket és nem tüntetőket, akiket a rendőrség elébük vitt.
Vajon segít-e a történteken, hogy az ijedelem elmúltával azután a másodfokú bíróságok szintén futószalagon semmisítették meg ezeket a határozatokat?
A szeptemberi-októberi fővárosi tüntetések ügyeiben lefolytatott büntetőel
járásokkal kapcsolatban a jogállamiság súlyosan sérült. Ismerjük mindannyian a statisztikákat, a megindult ügyek és a vádemelések, illetve az elmarasztaló
bírósági ítéletek aggasztóan eltérő mennyiségét a hivatalos személyek és a civi
lek ellen indított ügyekben. A rendőri jogsértések zöme büntetlenül maradt.
Ismerjük a tévéfelvételeket, a leírt, elmondott, illetve a jogvédő szervezetek és újságírók által feltárt történeteket. Ismerjük a rendőrségi vezetők magatartását és viszonyulását, valamint az előző igazságügyi és rendészeti miniszter sajnálatos megszólalásait. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy az ügyészség és a bíró
ságok nagyon sok esetben eszköztelenek voltak, hiszen lehetetlennek bizonyult az elkövetők azonosítása.
Váratlan és sokkoló helyzetek még nem indokolják a jogállami garanciák lazítását. Ellenkezőleg: ilyenkor van igazán szükség rájuk, ezért erről a kérdésről minden adandó alkalommal beszélni kell. így lehet esély arra, hogy a jogállami
ság és az alkotmányosság hasonló sérelme ne történhessen meg újra.
Az ügyészség napja ugyanakkor elsősorban az ünneplésé és az eredmények feletti örömé. Nagyra értékelem az ügyészség és a köztársasági elnök közötti jó kapcsolatot és az ennek köszönhető tájékozottságot. Ezért köszöntésem és jókí
vánságaim az ügyészség napján nem kötelező formaságok, hanem egy jogállami alapintézmény iránti megbecsülésem kifejezése.