NEMZEDÉKEK
IRÁNT
A JÖ V Ő É R T V Á L L A L T F E L E L Ő S S É G *
A köztársasági elnök protokollfeladatai közé tartozik, hogy időről időre megnyis
son vagy üdvözöljön egy-egy konferenciát. A mostani alkalom azonban sokkal több ennél. Örömmel tettem eleget a meghívásnak, mert elnöki tevékenységem egyik célja, hogy a környezetvédelem ügyét képviseljem. Ez alatt a fogyasztói és csupán haszonorientált értékrenddel szemben a fenntartható fejlődést és minde
nekelőtt a jövőért vállalt felelősséget értem.
Ez a konferencia nem elvont eszmékről szól, hanem egy megvalósult ökoló
giai magatartásról és életformáról: az ökológiai gazdálkodás helyzetéről Euró
pában. Különös figyelmet szentel ezen belül a frissen csatlakozott országoknak:
annak, hogy milyen fejlettségi szintet értek el az organikus mezőgazdaságban.
Magyarország kiveszi a részét a munkából, hiszen a Channel-projekt egyes rész
területei közül többnek is nálunk van a koordinációs központja, magyar tudó
sok fogják össze a munkát.
A Channel-projekt az ökológiai gazdálkodás különböző résztvevői között hoz létre kapcsolatot: a termelők, a tudósok, valamint az ökoszervezetek között.
Ezáltal szakmai harmóniát teremt, kiegyenlíti a tudásszinteket. Segítségével az elmúlt esztendőkben sokat javult a nemzetközi kapcsolattartás, tartós együtt
működés alakult ki egyes kutatóhelyek, egyetemek között. A Channel másrészt az ökológiai mezőgazdaság ügyét hatékonyan közvetíti az Európai Unió felé.
Ez utóbbi más összefüggésben is szükséges. Mint majd még visszatérek rá, a pro
jekt segíthetné az ökogazdálkodást, a génmódosított szervezeteket előállító tech
nológia visszaszorítását az Európai Unióban, miközben az unióra egyre nagyobb nyomás nehezedik a genetikailag módosított (GM) termények engedélyezéséért.
Az ökológiai gazdálkodásnak önmagán túlmutató értelme van. Nemcsak ter
melési mód, hanem szociális és kulturális közeget hoz létre a benne részt vevők
nek; megőrzi a kulturális örökséget, erősíti az emberi kapcsolatokat, egészsé
ges és könnyen értékesíthető élelmiszert termel, óvja a környezetét, tisztítja a vizeket és a levegőt, munkalehetőséget biztosít a falusi turizmuson keresztül a vidéken élőknek, és egyben felüdülést a városi lakosságnak, növeli a kisközössé
gek összetartó és embermegtartó erejét, munkaalkalmat teremt. Ez a termelési
* Beszéd a Channel-konferencia megnyitóján, a M agyar Tudom ányos Akadémián. Budapest, 2006. április 5.
forma jövőt és jövőképet ad a vidéknek. Mindezért jelentősége folyamatosan növekedni fog.
Külön ki kell emelni az ökológiai termelés és a népegészségügy összefüggését:
a biotermékek egészségesebbek, mint a szokásos modern technológiával előál
lított élelmiszerek. Ezek a szempontok Magyarországon, ahol a mezőgazdaság nehéz helyzetben van és a lakosság egészségi állapota igen rossz, különösen nagy súllyal esnek latba.
Magyarországon a biogazdálkodás túlnyomóan növénytermesztést jelent.
Az ökológiai állattartás ehhez képest elenyésző. Az EU régebbi tagországaihoz képest azonban igen alacsony a biogazdálkodással művelt földterület aránya is:
ez a megművelt földek csupán 2,1 százaléka - szemben az 15-20 százalék közötti európai aránnyal.
Biztató viszont, hogy a terület nálunk évente 10—20 ezer hektárral nő - volt olyan esztendő, amikor 30 ezerrel. Az utóbbi hat év statisztikai adatai szerint a magyar biogazdálkodás minden mutatója egyenletes növekedést jelez: a vállal
kozások számától az így megművelt földterületen át az ellenőrzött területekig.
Éppen a további fejlődéshez fontosak a Channel-projektből nyerhető ada
tok, és az ebből származó kapcsolatok. Kell továbbá állami segítség is: megfelelő jogszabályok és intézmények; tágabban értve olyan állami környezetpolitika, amely a fenntartható fejlődést érvényesíti a gazdaság egészében. Ide tartozik a nevelésügy is. Léteznek azok a nemzetközi stratégiák, amelyek az állami okta
táspolitikának keretet adnak: az E N SZ által 2005-től meghirdetett „fenntart
hatóságra nevelés évtizede” vagy az E N SZ Európai Gazdasági Bizottsága és az U N ESC O közös stratégiája szintén a fenntartható fejlődésre nevelésről szól.
Már régen, a kilencvenes évek eleje óta megvan a Tanács rendelete az ökológiai termelésről és a termékeken az erre utaló megjelölésről; a magyar rendeletek a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek ökológiai követelmények szerinti elő
állításáról, forgalmazásáról és jelöléséről. A magyar jogszabályok és programok foglalkoznak a legfontosabb kapcsolódó témákkal: a fogyasztók egészségének védelmével, valamint a hagyományos magyar növényfajták megőrzésével és a régi magyar háziállatok fenntartásával.
Ez utóbbi célkitűzés kapcsán ki kell térni a géntechnikailag módosított szer
vezetek kérdésére. Nem ez az az alkalom, amikor meg lehetne vitatni, hogy a módosítással nem csupán az adott élőlények változnak meg, hanem egész rend
szerek borulnak fel: megváltozik a faj helye az ökoláncolatban. Másrészt - és ez indokolja, hogy a kérdést itt érintsem - a koegzisztencia, vagyis a biztonságos távolság a módosított növények és a többi között igen nehezen valósítható meg, egyes szakértők szerint lehetetlen kivédeni a GM növények általi beporzást. Erre
a legszigorúbb törvények sem képesek. Ez pedig fenyegeti a biogazdálkodást.
A legkisebb szennyezés is hosszú évekre tönkreteszi a biotermelő munkáját, gazdaságilag és erkölcsileg is. Másrészt viszont a régióban otthonos fajták és a nemzeti nemesítések eredményei - ellenállásban, reprodukciós képességben és nem utolsósorban az élelmiszer-biztonságot tekintve - jobbak lehetnek a GM eredményeinél.
A Channel-program céljából következik, hogy e témában is a biotermesztés érdekeit képviselje, azaz szakmai érveket szolgáltasson az Európai Unió és a hazai döntéshozók számára a GM-technológia ellen.
É R T É K Ő R Z Ő T Á JA K ÉS E M B E R E K M A G Y A R O R S Z Á G O N *
Igen szerencsés egybeesés, hogy az Értékőrző tájak és emberek Magyarországon című országjáró sorozatomat egy olyan nemzeti park jubileumi ünnepségén kez
dem, amely példát ad mindabból, ami egy nemzeti park feladata: a természeti értékek megőrzéséből, a térség gazdasági és szellemi életében való részvételből, sőt a terület fejlődésének befolyásolásából. A Körös-Maros Nemzeti Park a civil szervezetekkel való együttműködése révén is az egész térség társadalmi életben jelen van. Példaszerűek továbbá nemzetközi kapcsolatai s nem utolsósorban az, ahogy saját területén gazdálkodva termeli meg működési költségeinek egy részét.
Mindezt a nemzeti park szakemberi nyilván ki is fogják fejteni — számomra az öröm és a gratuláció marad.
Miért kezdek országjárásba, és miért éppen a nemzeti parkokra fűzöm föl az útvonalat? A köztársasági elnök régi hagyományt követ, amikor vidéki útra indul. Sőt az államfők korábban is rendszeresen látogatták a megyéket. Én azon
ban nemzeti parkok köré szervezem az országjárást, s ez összefügg a látogatások kettős céljával.
* Beszéd a Körös-M aros Nemzeti Park megalapításának tizedik évfordulója alkalmából rende
zett ünnepi ülésen. Szarvas, 20 07. január 30.
Egyrészt szeretném felhívni a figyelmet Magyarország egyedülálló és pótol
hatatlan természeti értékeire. Jó lenne, ha az emberek, köztük a politikusok is, megértenék, hogy szinte elképzelhetetlen értékű közvagyonról van szó. Olyan
ról, amely ha fennmarad, pénzben kifejezve is egyre értékesebbé válik. Olyan
ról, amely - hála a nemzeti parkok hálózatának - még egyben van, és csakis ez garantálhatja, hogy a nemzetközi és hazai védelmi előírások valóban érvé
nyesülnek is. Az Alkotmánybíróság 1994-ben megakadályozta, hogy a védett területeket magánosítás címén széthordják. Az akkor kimondott tételek ma is érvényesek és kötelezők. Ha a „nemzeti” jelzőnek van értelme, akkor a nemzeti park megjelölésben az egész világon ez fejeződik ki: az itt lévő természeti érték közvagyon, az egész nemzeté. A nemzeti parkok köré épített országjárás mást is szimbolizál. Azt, hogy azok az emberi és társadalmi értékek is, amelyekre a természet mellett fel akarom hívni a figyelmet, az ország közös alapjaihoz tartoz
nak, s így függetlenek a felszín pártpolitikai megosztottságától. Nincs jobb- vagy baloldali nemzeti park. A nemzeti parkok illetékességi határai összeérnek, s így lefedik az egész országot. Nem megyék, régiók vagy más vitatott közigazgatási beosztás szerint, hanem a természet adta, szerves egységeket képezve.
Az utazás másrészt az itt élő embereknek és az emberi értékeknek szól. Ok, illetve ezek is több figyelmet, megerősítést és bátorítást érdemelnek. Minden
ütt vannak jó helyi kezdeményezések, mindenütt élnek emberek, akik felteszik életüket egy-egy célra. Mindenütt születnek civil szerveződések és közösségek, amelyek sokféle segítséget nyújtanak, vagy az életet teszik színesebbé, gazda
gabbá. Ha nincs közvetlen politikai vonatkozás, ha nincs szenzáció, ezek a való
jában nagyon komoly teljesítmények nem kapják meg a megérdemelt figyelmet.
A kiváló teljesítmény ráadásul nem függ az országrész pillanatnyi gazdasági helyzetétől. Ez a táj mindig is hátrányos helyzetű volt. Kner Izidor azonban nem panaszkodott, hanem az európai élvonalba emelkedett és a magyar kultúra büsz
kesége lett. Neve, műve és élete Gyomától elválaszthatatlan maradt, éppúgy, mint a békéscsabai Tevan Andoré.
A nemzeti parkon kívüli programom során azokat keresem fel, akikben hasonló törekvés lakik. Például akik a szolidáris segítség példáját nyújtják, mint a Bay Zoltán Szakközépiskola, a nagycsaládosok helyi egyesületei vagy a fogya
tékos gyermekeken és az öregeken segítő szervezetek. De találkozni fogok a kis
települések polgármestereivel is, módom lesz beszélni az itteni helyzetről ország- gyűlési képviselőkkel, megyei vezetőkkel, polgármesterekkel, vállalkozókkal, a helyi értelmiséggel és a civil szervezetekkel, vagyis minden réteg képviselőivel, akik a Körös-Maros vidékén a gazdaságot és a társadalmi életet működtetik.
Remélem, sikerül képet kapnom ennek az országrésznek a helyzetéről.
Különös jelentősége van a szlovákok és a románság képviselőivel való talál
kozásnak. Ha a szomszédos államokban föllépek a magyar kisebbség autonó
miája érdekében, pontosan ismernem kell az itthoni nemzetiségek helyzetét és véleményét. Hogyan tudnak élni jogaikkal, államalkotó tényező mivoltukkal?
Hogyan sikerül ellenállni az asszimilációnak, amely még a kisebbségi jogok tel
jes érvényesülése esetén is fenyeget? Hogyan segítheti őket anyanemzetük? Kívá
nom, hogy éljenek nyitottan és szeretetben e tájon a más nemzetiségű lakókkal, s közben érezzék magukat szabadon a szlovák, illetve a román nemzet részének.
Hiszen ugyanígy az ő anyaállamukban élő magyarok a magyar nemzet részei, s minden magyar otthonosan szeretheti a Kárpát-medence bármely táját, ahol a magyar nemzet él, s ahová történelme és kultúrája köti.
Találkozni fogok biogazdákkal, valamint környezetvédelmi szervezetekkel is.
Ezzel vissza is kanyarodok ünnepségünk témájához. szabadságjogok. Az egészséges környezethez való jog is alapjogoknak járó védel
met élvez. Ha erre nem ügyelünk, egyszerre fogy el észrevétlenül a tiszta víz, a levegő és a szabadság. Mint az Alkotmánybíróság leszögezte: a természetvé
delem egyszer már elért, jogszabályokkal biztosított szintje nem csökkenthető.
A nemzeti parkok jövőjét tekintve is ez az elv a mérvadó. Semmilyen gazdasági érdek, privatizáció és hasonlók nem élvezhetnek eleve prioritást. Ma már talán a közhangulat is elismeri ezt. Az éghajlatváltozás lehetősége fogékonnyá tette az embereket és a politikát is a környezeti kérdések iránt.
Sokkal többről van azonban szó, mint a hagyományos, konzerváló termé
szetvédelemről. Nemzeti parkjaink és a Körös-Maros Nemzeti Park sem a múlt vagy a XIX. századi múzeumokat követik. Környezetvédelem helyett pontosabb ezért a jövő nemzedékek iránti felelősségről beszélni. A károkozások, a kárral fenyegető beruházások elleni fellépés mellett a környezetvédő mozgalmaknak is egyre inkább a jövő felé kell fordulniuk. Azt kell megtervezni, milyen természeti környezetben képzelik el az emberek saját és gyermekeik életét. A nemzeti par
koknak is alapvetően együtt kellene működniük a térség jövője kialakításában a helyi gazdasági és társadalmi erőkkel. Nem lehet fejlesztési terveket készíteni a természet jövőjének figyelmen kívül hagyásával. Ellenkezőleg, erről az alapról kell elindulni.
Ez a szemlélet mutatkozik meg az Európai Unió úgynevezett integrált irány
elveiben, valamint a magyar stratégiai tervekben is. Az eddigi legkonkrétabb elképzelés, a Környezet és Energia Operatív Program valóban össze is köti a környezet- és a természetvédelmet az életminőséggel és a fenntartható gazdasági, társadalmi fejlődéssel. Az nem meglepő, ha a természet és a jövő érdekei ütköz
nek a múltat képviselő vagy csak a jelen pillanatig látó technológiákkal, illetve azzal a gazdasági szemlélettel, amely az azonnali, közvetlen hasznot nézi. Ha azonban figyelünk a táj multifunkcionális használatára, tartózkodunk a vissza
fordíthatatlan lépésektől, számolunk azzal a vitathatatlan gazdasági eredmény
nyel, amelyet a környezetbarát eljárások, beruházások, újítások hoznak; való
jában kis lépésekkel valósítjuk meg azt a szemléletet a gyakorlatban, amelyet magas absztrakciós szinten, szép és igaz erkölcsi nyelven is érdemes kimondani.
Eszerint a béke, a társadalmi igazságosság, az emberi méltóság és a jövőért viselt felelősség összefügg. Az élet igenlése egyben az erőszak minden formájának, így a természeti környezet esztelen pusztításának elvetését is jelenti.
Örömmel állapítom meg tehát, hogy a Körös-Maros Nemzeti Park a terü
let gazdasági életébe és fejlődésébe illeszkedik, és abban a környezeti értékeket érvényesíti. Sok település napi élete és fejlődése fonódik össze a nemzeti park
kal. Jelenlétét visszaigazolják a civil környezetvédők sokrétű csoportjai is. A más téren is úttörő Bay Zoltán Szakközépiskolában súlypont a környezeti nevelés.
A biogazdálkodás, a környezettudatos termelés kitörési pont lehet éppen ezen a leszakadó vidéken. Ez vonzza az ökoturizmust, és általában is növeli az idegen- forgalmat, amely itt egyébként is nagyrészt a természeti értékekre épül. A sok kis lépés pedig elvezet a szemlélet megváltozásához, amikor majd a fogyasztás és a haszon elsődlegessége helyett sokan inkább a természettel és az emberekkel való megbékélést és a harmóniát választják.
Miközben a globális távlatok és ideák világát járjuk, álljunk két lábbal a föl
dön, és tartsuk magunkat a régi zöldjelszóhoz: cselekedj lokálisan! Ehhez kívá
nok a Körös-Maros Nemzeti Parknak és munkatársainak még sokszor tíz meg
érdemelten boldog születésnapot!
A F Ö L D K E R E K S É G R E K E L L É R T E N I A F E N N T A R T H A T Ó F E JL Ő D É S T *
A környezetvédelem pozíciója alapvetően megváltozott az utóbbi harminc évben. Én még láttam Joschka Fischert tornacipőben bevonulni a hesseni parla
mentbe. Még élénken él emlékezetemben, hogy a magyar vízügyi minisztérium hivatalnokai hogyan leselkedtek a félig nyitott ajtók résén, amikor a Dunán tervezett vízerőmű ellen tiltakozó civilek küldöttsége az államtitkár szobája felé tartott. A környezetvédők mindenütt az establishmentzn kívül rekedtek. A kom
munista országokban a környezetvédelmi mozgalmak a politikai tiltakozás gyűj
tőhelyeinek is számítottak. A szlovák-magyar dunai vízerőmű elleni tiltakozás szerveződési kísérletei, illegális kiadványai, nemzetközi kapcsolatépítése és nagy fáklyás felvonulásai bizony a rendszerváltás közvetlen előkészítői voltak. Nekem személyesen is politikai iskolám.
Elöljáróban engedjenek meg egy fogalmi tisztázást! Környezetvédelem alatt nem a hagyományos, a természeti állapot megőrzését és a károk megelőzését értem. A környezet védelmét a fenntartható fejlődés keretén belül kell értel
mezni: hiszen a létfenntartó ökoszisztéma-szolgáltatásokat, mint az ivóvizet, a halászható halállományokat, a levegő minőségét, a talajt, a regionális éghajlati rendszereket a csak a növekedésre figyelő gazdaság sodorta veszélybe, amely tehát a környezeti hatásokra nem volt tekintettel. De nem csupán a fogalmat kell tágí
tani. Csakis az egész földkerekségre lehet értelmezni a fenntartható fejlődést. így beletartozik az északi és a déli államok ellentéte, a szegénység problémája, más szóval az, hogy a növekedés az egyenlőséget és a méltányosságot szolgálja-e.
Az Európai Tanács ez év márciusi határozatainak legnagyobb érdeme az én szememben nem az, hogy különböző szennyezéscsökkentő kvótákat irányoz
tak elő, és előírták a tagállamoknak a megújuló energia használatára vonatkozó kötelező hányadot, hanem az, hogy az energiapolitikát, a klímaváltozást és az
* A Róbert Bosch Alapítványban tartott előadás szerkesztett változata. Stuttgart, 20 07.
június 12. A teljes szöveg megjelent Sólyom László: D ie Verantwortung fú r den Schutz unserer Lebensgrundlagen. Stuttgart, Róbert Bosch Stiftung, 20 07. Itt m ondok köszönetét ifj. Zlinszky Jánosnak, aki folyamatosan tájékoztatott a legújabb irodalomról, adatokról, és akivel koncepcio
nális kérdéseket is rendszeresen megtárgyaltunk.
egész világ szegénységének a problémáját egységben szemlélik, tehát túllépnek a szűk környezetvédelmi technikai szemléleten.
A környezetvédelem komplex voltának elismerésével összefüggésben a korábban kizárólag használatos gazdasági növekedési mutatók mellett olyan jóléti indexeket kellett bevezetni, amelyek az életminőséget, a jólétet (wellbeing) mérik. Ezek alapján a jelenleg uralkodó típusú gazdasági növekedés végeredmé
nye az, hogy a szegények, továbbá a Föld létfenntartó rendszerei rovására gazda
gít meg keveseket. Míg a világ GNP-je 1970 óta több mint kétszeresére nőtt, az említett jóléti indexek (Index o f Sustainable Economic Welfare, Genuine Progress Indicator, Humán Development Index) a fejlett ipari országok jó részében, pél
dául az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában is, stagnálnak. A növekedés nem szolgálta az egyenlőséget és a méltányosságot se. Ismeretes, hogy a világ népességének 40 százaléka, azaz 2,5 milliárd ember kevesebb mint napi két dol
lárból él, azaz a világ összjövedelmének 5 százaléka jut nekik.
A környezet helyzete se jobb. A Millennium Ecosystem Assessment 2005- ben megállapította, hogy a Föld által biztosított létfenntartó ökoszisztéma 60 százaléka pusztul, vagy használata fenntarthatatlan. A következő ötven évben ez a leépülés várhatóan erősen felgyorsul.
Az éghajlatváltozás jelei félreismerhetetlenek. A világ környezeti, demográ
fiai, gazdasági állapotát és ezek kölcsönhatásait feltáró munkák adatait és prog
nózisait immár nem szokás eleve kétségbe vonni. Az ipar felismerte a környe
zetbarát technológiák kifejlesztésében és eladásában rejlő óriási lehetőségeket.
Látjuk azonban az egyezmények sorsán, a világméretű ökológiai koordinációt célzó ENSZ-szervezet felállításának kudarcán, a rövid távú szükségletek, minde
nekelőtt az energiaéhség hagyományos eszközökkel való kielégítésének prioritá
sán, hogy a fenntarthatóság irányába tett lépések kicsik, tétovák, és a folyamat mindenképpen lassú. Európa kortárs történelmét tekintve felmerül a kérdés:
vajon azok a forradalmi változások, amelyek 1989-1990-et követően a kontinens közepén és keleti felén lejátszódtak, nem kínáltak esélyt sokkszerű változásokra?
Hiszen a régi gazdaság összeomlott, és a teljes állami intézményrendszert meg kellett újítani. Sosem felejtem el azt a több, mint ambivalens érzést, amikor folyóiratokból, beszélgetésekből tapasztaltam, hogy a nyugati értelmiség egy része úgy tekint a keleti új demokráciákra, mint a korai felvilágosodás írói a jó vademberre (bon sauvage). Az itteniek tiszta lelke, nemes erkölcse majd ellenáll a fogyasztás csábításának; etikai érzékenységük arra vezeti őket, hogy az egész világ javát nézve korlátozzák gazdasági növekedésüket. Ugyanakkor a vállala
tok azonnal kihasználták, hogy itt még legalább tíz évig nem kell betartani az uniós környezetvédelmi vagy munka-egészségügyi előírásokat, itt lehet ciános
technológiával aranyat bányászni; nem kell környezetkímélő csúcstechnológiát telepíteni; ki lehet használni a még olcsó munkaerőt; ide lehet szállítani a veszé
lyes hulladékot.
Ami pedig a jog- és az intézményrendszer megújulását illeti, hadd utaljak arra, hogy Németországban az újraegyesítés gyakorlatilag a szövetségi köztársa
ság alkotmányának és jogának kiterjesztését jelentette a volt szocialista ország
részre. A tervezett nagy megújulásokból nem lett semmi. A többi ország Euró
pához való csatlakozása is az intézmények átvételével járt. Önállóságra kevés lehetőség maradt, de kevés volt a szándék és az erő is.
Ha ezek után azt kérdezzük, hogy az új, demokratikus Magyarország tudott-e új fejezetet nyitni a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés terén, a válasz - talán meglepetésre, de számomra elégtételt nyújtóan - inkább pozitív. Igaz, a fenntartható fejlődés a rendszerváltás idején, 1989-1990-ben szóba sem került.
Ha meggondoljuk, ez a korai dátum miatt nem is csoda. De nyomosabb ok, hogy a kilencvenes évek elején a piacgazdaságra való áttérés a nyugati gazdasági színvonalat és elsősorban a termelés növelését tekintette célnak, a lakossági vára
kozások pedig a fogyasztás növekedésére irányultak. Csak most, az időközben lezajlott globális változások hatására és immár az Európai Uniótagjaként idő
szerű a fenntartható fejlődés szorgalmazása akár államcélként, akár a gazdasági szereplők számára. Viszont a környezetvédelem mind az általános rendelkezések között, mind az alapjogi fejezetben bekerült Magyarország új alkotmányába. Ez annál inkább feltűnő, hiszen 1989-ben a kerékasztalnál kidolgozott Alkotmány alapvetően konzervatív volt: a parlamentáris köztársaságot az 1946-os minta sze
rint állította helyre; alapjogi tekintetben pedig a Polgári és politikai jogok nem
rint állította helyre; alapjogi tekintetben pedig a Polgári és politikai jogok nem