M A G Y A R O R S Z Á G Ü N N E P I A R C A *
Talán még soha nem volt a köztársaságielnök-választások sorában ilyen fontos és időszerű, hogy felidézzük és megerősítsük, hogy a köztársasági elnök az Alkot
mány szerint az egység intézménye. Nemcsak azért, mert az Alkotmány úgy határozza meg a fő feladatát, hogy az elnök kifejezi a nemzet egységét, hanem azért is, mert ha arra gondolunk, hogyan keletkezett az alkotmányunk, ha fel
idézzük a történetét, akkor látható, hogy a köztársasági elnöki intézmény hely
reállítása 1990-ben a Nemzeti Kerékasztalnál a pártok egységét is kifejezte.
Az 1946. évi I. törvénycikkhez való visszatérés volt az a közös alap, amely
ben mindegyik párt megegyezett akkor, és amely parlamentáris köztársaságunk alkotmányának alapját adhatta. Ez a szál pedig visszavezet 1848-hoz, amelynek egyik fő törekvése és követelése - mint tudjuk a 12 pontból - a parlamentnek felelős magyar „ministerium” volt Pesten.
Immár alkotmányos kötelességem a nemzet egységét képviselni, és benne a nemzet választott képviselőinek az egységét is kifejezni. Megkönnyíti ezt a fel
adatomat, hogy pártokon kívül álló jelöltként választott meg az Országgyűlés.
Egy civil szervezet, a Védegylet ajánlott az összes képviselő és mindegyik parla
menti párt figyelmébe. Ezt támogatta száztíz, majd még egyszer annyi közéleti személyiség, akik a magyar szellemi és politikai élet legkülönbözőbb, egymástól nagyon messze álló irányait képviselték, és mégis összefogtak. Olyan egységes és pártkülönbséget nem néző támogatottsággal indultam neki ennek az útnak, hogy megválasztásomat egyetlen párt sem érezheti kudarcnak. Mindezt szüksé
ges volt előrebocsátanom, mielőtt a köszönet szavaira térnék.
Köszönöm tehát a Védegyletnek és mindazoknak, akik az országgyűlési kép
viselőkhöz intézett ajánlólevelükkel elindítottak ezen az úton, amely végül a megválasztásomhoz vezetett, és köszönöm máig tartó támogatásukat. Köszö
nöm a parlamenti pártoknak, amelyek hivatalosan jelöltek, meghallva tehát a civilek szavát, és külön köszönöm, hogy függetlenségemet egész végig érin
tetlenül hagyták. Végül köszönöm az Országgyűlésnek, hogy megválasztott a Magyar Köztársaság államfőjévé. Örülök, hogy olyan elődök nyomába léphetek, mint Göncz Árpád és Mádl Ferenc.
* Beszéd az Országgyűlésben a köztársasági elnökké választás alkalmából. Budapest, 2005.
június 7.
Ettől kezdve viszont már előre kell néznünk. Tanulságként azt vigyük magunkkal, hogy jóra vezethet, az ország javára válhat, ha a politikai pártok és a civil szervezetek együttműködnek.
Fölesküdtem arra, hogy az Alkotmányon őrködöm. Ennek szigorúságában senki ne kételkedjen! Az Alkotmány azonban nemcsak intézményeket és hatás
köröket szabályoz, hanem mindenekelőtt és mindenekfelett erkölcsi értékeket nyilvánít ki, amelyek meghatározzák a Magyar Köztársaság jogrendjét, az embe
rek jogait. Ezek megőrzése és közöttük különösképpen az emberi méltósághoz és az emberi élethez való jog, valamint a véleménynyilvánítás szabadságának biztosítása az egyik legfőbb feladatom.
Köztársasági elnökként ezeket az értékeket akarom képviselni, de nem állandó aktivitással és intézkedésekkel. Az elnök szótlanul is adjon példát, és sugározza a helyes mértéket! Úgy fejezi ki a nemzet egységét, hogy annak sokféleségét megőrzi és bátorítja. A sokféleségből nem szürke átlagot akar kikeverni, hanem egy ideált: Magyarország arcát, ahogy az emberek ünnepnapon szeretik magukat látni. Ez a reprezentáció a magyar állam megjelenítésének az igazi értelme.
A rendszerváltás idején azt mondtuk: emeljük föl fejünket! Azt kívánom, hogy a nemzettel együtt úgy vágjunk neki a következő öt évnek, hogy a szívün
ket is fölemeljük!
H A Z A , T I S Z T E S S É G , H Ű S É G *
Az új köztársasági elnök első szava a köszöneté. Örülök, hogy ilyen elődök nyo
mába léphetek. Nem lehet annál nagyobb elégtétel, mint hogy az a személy, aki ötéves - ahogy ő nevezte - szolgálata alatt a nemzet egységét testesítette meg, most, hivatala végén a nemzettől egységesen csak elismerést kapott.
Nekem külön személyes okom is van az örömre, hiszen negyven éve ifjú kollégaként közelről követhettem Mádl Ferenc pályáját, aki fiatal kora óta az európai gondolat nagy híve és harcosa, aki tudományos és tanári tevékenységé
nek a középpontjába Európát helyezte, és ez az eszme elnöksége idején teljese
* Beszéd a Sándor-palotában a hivatalba lépéskor. Budapest, 2005. augusztus 5.
dett ki. Képviselhette Magyarországot, amikor az Európai Unió tagja lehettünk.
Köszönet illeti azért, hogy segítette Magyarországot elhelyezkedni az európai közösségben, és külön köszönet azért, hogy a határon túli magyar közösségeket tówja, címlapján egy híres, nagyon szép metszettel. Ezen a metszeten békés szán
tóvetők látszanak, távoli városok, a tengeren hajók, és a horizonton kiemelkedik egy óriás, a bibliai szörnyeteg, Leviatán, egy pikkelyes, koronás szörnyeteg.
Ez az állam. Ha pedig megnézzük közelebbről, a pikkelyek a miniszterek, a
Ezzel kapcsolatban még egy gondolatatot engedjenek meg: azok vannak itt vendégként hivatalba lépésem alkalmából, akik ünnepélyes esküt tettek az Országgyűlés és a magyar nép színe előtt. Az eskü így kezdődik: „esküszöm, hogy hazámhoz hű leszek” . A hűség nem olyan fogalom, amelyet jogi kategóriák közé lehet szorítani. Sokkal több annál. A haza is sokkal több, sokkal gazdagabb annál, semhogy a magyar állam fogalmára lehetne szűkíteni. Nagyon szomorú, hogy a mostani közbeszédben a haza fogalma általában csak mint a hazaáruló része szokott szerepelni. Szeretném, ha elnökségem alatt vissza lehetne állítani a következő fogalmak becsületét és fényét: haza, tisztesség, hűség.
Vannak olyan szavak persze, amelyek nagyon hamar értéküket veszthetik.
Ritkán szabad ezeket használni, csak nagyon ünnepélyes alkalmakkor. Úgy érzem, hogy ez olyan ünnepélyes alkalom, amikor kimondhatok egy ilyen szót, és ezzel visszaállíthatom jogaiba, a magyar nyilvánosságba. Ez a szó a hazaszere
tet. Én ennek jegyében fordulok bizalommal az itt jelen lévő állami vezetőkhöz, a külföldi államok képviseletében a Nuncius Úrhoz, és azt kérem, működjenek együtt velem.
A magyar néptől pedig bizalmat és támogatást remélek.
N E M A K A R O K
S Z E R E T E T T E L N Ö K Ü N K L E N N I*
- Nem kért nagy beiktatási ünnepséget. Azért is döntött így, mert alkotmánybí
rósági elnökként kapott bírálatokat, hogy túlságosan ragaszkodik a presztízs olyan külső jegyeihez, mint autó, ház vagy testörök?
- Ez eszembe sem jutott. Annak idején azt követeltem meg, ami a tisztségnek járt. Bizonyos állami vagy hivatali aktusokat ceremóniákkal is a hétköznapi és a civil élet fölé kell emelni. Az államfőnek a reprezentáció az egyik fő feladata, híve vagyok a hagyományteremtésnek is. Mindez a látványos beiktatás mellett szólt volna. De egy ünnepnek konkrét tartalommal kell bírnia. Beiktatás azonban jogilag nem létezik: amikor a parlament megválasztott, az ünnepélyes, sőt katar- tikus pillanat volt. Azt megismételni nem lehet. Furcsának tartanám magamat huszárokkal és ágyúlövéssel ünnepeltetni, amikor bevonulok a Sándor-palotába.
- Magyarország olyan államfőt kapott, aki ilyen tudatosan akar tanítani?
- Jelölésem a Védegylet ama jelmondata jegyében történt, hogy lehet más a politika. Más, mint amit az emberek általában e címen tapasztalnak: a pártok elkeseredett hatalmi harca. Ezt nem szűnök meg képviselni, vagy ha tetszik,
„tanítani” . Politikai életem a civil szervezetekben folyt, például a Duna Körben.
Amikor az MDF-ben voltam, az még nem is volt igazi párt.
- A z elnökválasztásnál viszont igazán megérinthette a pártpolitika. Hogyan tudta meg, hogy a Fidesz-frakció az első körben nem szavaz?
- Nem tudtam előre. A kocsiban, úton a Parlament felé, hívott Orbán Vik
tor: ne lepődjek meg, ha rendkívüli dolgot fogok tapasztalni, de nem mondhatja meg, mit. Amikor beléptem a páholyba, és láttam az üres padsorokat, rossz érzésem lett. A meglepődés, azt hiszem, látszott is rajtam. Aztán hazafelé megint hívott az autóban Orbán titkárnője. Kértem, várja meg a kapcsolással, amíg kiállók az út szélére; ezt azért nem akartam vezetés közben elintézni. Orbán Vik
tor azt magyarázta, hogy nagyon sajnálja, de ez kellett ahhoz, hogy megtudják, hányán szavaznak át.
- M it válaszolt?
- Másnap reggel az interneten olvastam Ader János közleményét, amely sze
rint keresik a módját, hogy ellenőrizzék egymás szavazatait. Titkárnője nagyon
* Szom bathy Pál és Sztankóczy András interjúja. M agyar H írlap, 2005. augusztus 5.
nehezen találta meg Orbán Viktort, pedig minél korábban közölni akartam vele, hogy bírói múltam és alkotmányfelfogásom alapján semmilyen alkotmányosan megkérdőjelezhető lépést nem vállalok, azaz szavazzanak titkosan. Orbán meg
ígérte, hogy az üzenetet továbbítja Adernek. De hamarosan visszahívott, hogy a frakció demokratikus döntéshozó szervezet, tehát saját elképzelése szerint akar dönteni. Erre azt feleltem, akkor visszalépek. Nagyon jólesett, amikor délelőtt Tölgyessy Péter odajött, hogy kifejezze elismerését.
- Érzett rendszerváltó nosztalgiát Tölgyessy gratulációja és annak kapcsán, hogy konzervatív-liberális összefogás juttatta a székbe?
- Már korábban éreztem, mégpedig az engem támogatók névsora láttán.
Együtt Eörsi István és Makovecz Imre, nagyon lelkesítő. Ez volt az én igazi ünnepségem, a széles értelmiségi összefogás, amely egyben kötelez is.
- Föl van készülve a bírálatokra, hogy ez a támogatottság nem tart örökké?
-Alkotmánybíróként is azt mondtam, hogy a közszereplőnek jogilag és pszichikailag is sokkal többet kell elviselnie másoknál. A szakmai bírálat pedig nagyon hasznos. Persze teljesen más, amikor az ember becsületébe gázolnak. Ez utóbbi módszereken változtatni akarok.
- Hogyan? Perekkel?
- Nem fogok perelni, még ha biztos is, hogy megnyerném. Olyan közhan
gulatot kellene teremteni, amelyben megvetik azt, akit és amit meg kell vetni.
Remélem, meg fogom találni a módját: fellépéssel vagy éppen hallgatással. Ez a legnehezebb, mert prédikálni nem szabad. Legfeljebb ünnepélyes alkalmakkor lehet néhány nagy szót kimondani.
- A két elődje is méltósággal viselkedett, mégis ilyen lett a magyar belpolitika.
- Nem tudok előzetes módszertant adni, csak annyit mondhatok: eltökélt vagyok, méghozzá annak az ellentmondásnak a tudatában, hogy keveset akarok megjelenni a médiában. Van bennem elszánás és szilárdság, úgy érzem, meg
- Ön hogyan határozná meg saját beállítottságát? Konzervatív?
- Nem címkézem magam. A konzervatívoknak liberális vagyok, a liberáli
soknak konzervatív. Én vagyok a belga Magyarországon.
— Esküjében és első beszédében is volt vallási utalás. Érezhető lesz keresztény hite a munkában?
- Külsőségekben semmiképpen nem; ez nem a nyilvánosságra tartozik. Erre alkotmánybírósági elnökként is vigyáztam. Én most már minden megnyilvá
nulásomban a magyar államot képviselem. De azért egyfajta érzelmi, metafizi
kus emelkedettséget visszahoznék. Nem félnék például olyan szavaktól, mint a hazaszeretet. A haza szót lejáratták, tönkretették, mostanában legtöbbször csak úgy szerepel: hazaáruló. Jó volna, ha ismét élne igazi tartalma, amit nem szabad szégyellni, le kell tisztítani és vissza kell hozni a közbeszédbe.
— Az Alkotmány szerint a köztársaság felelősséget érez a határon túli magyaro
kért. Ön is azt nyilatkozta a pozsonyi Új Szónak, hogy ezt nagyon komolyan fogja venni. M it tehet a gyakorlatban?
- Határozott üzenet volt, hogy az első interjúmat a pozsonyi magyar napi
lapnak adtam. A határon túli magyarok helyzete túlságosan érzelmi és párt- politikai üggyé vált, pedig sok a szakmai szempont, amelyet például a kettős állampolgársággal kapcsolatban tisztázni kell. Az igazi kérdés az, vajon a kettős állampolgárság-e a legjobb megoldás, nem pedig az, hogy jogilag miként fogadja el az EU, hiszen elfogadja.
— A legutóbbi budapesti szakértői konferencia nyugati résztvevői nem így vélik.
- A nyugati politológusok - mint azt Velencei Bizottság-i múltamból is tudom - nem értik meg az itteni problémákat: nincs történeti és helyismeretük.
Saját félelmeikből indulnak ki, minden ellentétben potenciális vérfürdőt látnak, miközben Baszkföldtől Korzikáig saját gondjaikat sem tudják megoldani.
- Külpolitikailag aktív államfő lesz?
— Az aktivitással itt is csínján bánnék. Nekem a mindenkori kormány kül
politikáját kell követnem. Ez szerencsére általában elég tág mozgásteret ad, és azon belül tudok hangsúlyokat elhelyezni. Végső esetben pedig megtehetem, hogy ha nagyon nem értek egyet valamelyik úttal vagy mondandóval, akkor nem megyek el.
- Várható-ey hogy nagy kérdésekben - terrorizmus, globalizáció - véleményt fo r
mál?
- Természetesen, sőt mondjunk minket közelebbről érintőt, amelyről van határozott álláspontom: az EU ügyében, hiszen továbbra is elkötelezett Európa- párti vagyok, dacára a megtorpanásoknak. A mélyebb integrációt pártolom, nemcsak gazdasági, hanem kulturális, szellemi és politikai téren is.
— Európai elkötelezettsége elfordulás Amerikától? M it gondol a terrorizmus elleni harcról?
- El kell ismerni Amerika súlyát és szerepét. De azt is képviselem: ne essünk túlzásokba a rendkívüli intézkedésekkel és jogkorlátozásokkal. Én például addig nem megyek - tudósként sem mentem - az Egyesült Államokba, amíg ujjlenyo
matot kell adnom.
- M it lát Magyarországon a legfontosabb társadalmi problémának?
- Ösztönösen azt mondom, hogy a szegénységet. A gazdasági kettéosztott-
dem a fülem mellett, ha a sajtó kórusban kiabálja, hogy most az elnöknek köte
lessége megszólalni. Majd megszólalok, ha én érzem kötelességemnek. Nemcsak a pártoktól leszek független, hanem a közvéleménytől is. Nem akarok „szeretett elnökünk” lenni.
- A szegénység kiemelten sújtja a cigány kisebbséget. Van-e terve felemelkedésük érdekében?
- A kisebbségek, nemzetiségek kérdésében szeretnék jóval mélyebbre látni, mint a közvélekedés szintje. Ehhez komoly tanulmányokat kell kérni komoly szakemberektől. Kétségtelenül a cigányság jövője Magyarország egyik legfonto
sabb problémája. Doktriner megoldásokkal itt sem szabad próbálkozni.
- Fontos gesztusnak tartaná, hogy legyen cigány munkatársa a stábjában?
- Ha ismernék ilyen szakembert, és szükségem lenne rá, idevenném. De demonstratív gesztusnak nem látom értelmét, mint semmilyen szerepjátszásnak sem. A stábom megalakításánál a szakmai és emberi minőséget néztem, s ha elkötelezett baloldali munkatársat is meghívtam, nem azért tettem, hogy ezzel kinyilvánítsam pártatlanságomat.
- Mely alkotmányos jogosítványait fo g a a leggyakrabban használni?
- Helyeslem a hagyományt, hogy az elnökök nem éltek törvénykezdeménye
zési jogukkal. Az államfő ne tegye ki magát annak, hogy a parlament leszavazza.
Olyan ügyekben kell megszólalnia, amelyekben legalább morálisan övé a végső szó. A törvények visszaküldésének joga is ugyanezért nagyon meggondolandó.
Csak amikor azt kell jelezni, hogy itt súlyos szemléletbeli konfliktus van az elnök és a parlament között. Az Alkotmánybírósághoz fordulás viszont az Alkotmány feletti őrködés normális eszköze. Ám mivel ezt bármelyik magyar állampolgár megteheti, a legtöbb esetben ezt rájuk lehet hagyni. Ez is szimbolikus akció akkor, amikor olyan jogot látok veszélyeztetve, amit én fontosnak tartok. Mádl
elnök úr mindegyik indítványa „talált” , jogilag mindig igaza volt, de én nem mindegyiket adtam volna be az Alkotmánybíróságra.
- A kevesebb több?
- Mint mindenben.
- Egyébként is pikáns lenne, ha az AB-hez fordulna, és az nem adna önnek igazat.
- Kínos lenne, de a tisztelt bíróság természetesen dönthet így.
- Nem a legfontosabb jogkör; de látványos: a kegyelmezés. M ádl Ferenc kétszer is megkegyelmezett családon belüli erőszak áldozatból lett tettesének. Önnek mi a kegyelmezési elve?
- A kegyelmi ügyek bizonyos értelemben jogon kívüliek: irgalmasságot kell gyakorolni emberi szempontok figyelembevételével. Ha indokolt, nem leszek keményszívű: betegség, gyerekek előhívják az empátiámat. Átverni azonban nem hagyom magam.
- Az ökológiai kérdéseket továbbra is kiemelten fogja kezelni? Jó l sejtjük, hogy a Zengő fáihoz azért nem láncolja magát?
- Fizikailag nem. Ökológiai céljaimat nem szűkíteném le környezetvé
delemre, egy teljesen más világszemléletről van szó, a jövő nemzedékek iránt érzett felelősségről. Ebben a társadalomban még nem népszerű feltenni a figyel
meztető kérdéseket: vesztünkbe rohanunk-e, akarjuk-e korlátozni a fölösleges fogyasztást? Ősszel azonban, a Zengő-napokon én is felmegyek a hegyre. Nem mondok beszédet, viszont ott leszek.
- De a köztársasági elnök feladata a nemzet biztonságának szem előtt tartása is.
- Igen, már csak azért is, mert a hadsereg főparancsnoka is vagyok. Min
dig is azt mondtam, hogy az Alkotmánynak megfelelően akkor lehet a Zengőn lokátort építeni, ha nincs más lehetőség. Ám ezt még a honvédelmi tárca sem állítja, csak azt, hogy másutt drágább felépíteni. Magyarországon viszont szinte nem maradt másik hegy, ahova nem visz fel aszfaltút, most nem is beszélve a vad pünkösdi rózsáról.
- Passzivitásról beszél de aktivitásra utal a kormány fővel tervezett havi konzultáció.
- Eddig is rendszeresen voltak munkareggelik, csupán annyi változtatást javasoltam, hogy nem muszáj tele szájjal beszélgetni. Ezeken a találkozókon ter
mészetesen nem pártpolitikáról lesz szó, hanem az ország helyzetéről, beleértve a gazdasági adatokat is. A kormányfő megígérte, hogy ezeket mindig rendelke
zésemre is bocsátja.
- Tudományos műhelyektől is kér tanácsokat?
- Nem követem elődeim példáját, akik tanácsadó testületet tartottak fenn.
Bármilyen kérdésről legyen is szó, a civil hálómon keresztül el tudok jutni olyan emberekhez, akiknek adok a véleményére.
- A civilséghez az is hozzátartozik, hogy igazán otthon szeret és tud dolgozni?
Egy államfőnél megvalósítható a távmunka?
- Bejárok természetesen dolgozni, de a reprezentatív elnöki iroda nem az elmélyült gondolkodásra való. A Sándor-palotában ellátom a protokolláris teen
dőket, dolgozni azonban a lakásomon fogok.
- E l tudja képzelni a gyülöletbeszéd bűncselekménnyé nyilvánításának vagy az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalának az Alkotmányba nem ütköző szabályo
zását?
- Mindkét kérdésben letettem már a voksomat alkotmánybíróként a kilenc
venes évek elején. Álláspontom azóta is változatlan: nem tartok indokoltnak semmiféle szigorítást, a szólásszabadság korlátozását. Alkotmányosan ez nem is lehetséges, ezért jön ilyenkor: akkor dobjuk ki az alaptörvényt. Ez a mentalitás tűrhetetlen, s ellen fogok állni. Az ügynökkérdésben is világos korlátok vannak.
Az ezeket áthágó törvényt bizonyosan az Alkotmánybíróságra küldeném.
- Legutóbb Orbán Viktor hozta nyilvánosságra a róla készült jelentéseket. Félté- telezzüky önt is figyelhették. Hasonló lépés nem jutott eszébe?
- Egyszer estem kísértésbe - még a rendszerváltás legelején - , hogy meg tudtuk. Nekem nem elégtétel megtudni, ki volt jellemtelen, tudniillik ahhoz nem kellett besúgónak lenni. Most erkölcsbíróként tetszeleghet, aki névtelen feljelentőként másokat elvitetett, vagy csak megfúrta a párt- vagy KlSZ-bizott- ságon kollégája gyerekének továbbtanulását, útlevélkérelmét. Az egész rendszer működését és valóját kellene feltárni. Engem a sikertörténetként leírt német átvilágítási modell sem lelkesít. Jobb lett attól bármi? Ami teljesen egyértelmű követelmény: magáról mindenki mindent megtudhasson, azt is, ki árulta el.
További nyilvánosság azonban már csak azoknál indokolható, akik nem átallnak ma is közszereplést vállalni.
- Melyik a nagyobb hatalom: Alkotmánybíróságot vezetni vagy államfőnek lenni?
- Nem dönthető el, annyira különböznek. A bírói munka eredménye látvá
nyosabb volt, hiszen döntéseinkkel közvetlen, sokszor azonnali hatást
gyakorol-tünk. Az elnöknek ilyen szempontból nehezebben kimutatható, közvetettebb és hosszabb távú a hatása. Annak gyümölcse, amit mondok vagy teszek, lehet, hogy csak tíz-tizenöt év múlva érik be. Ám lehet, hogy maradandóbb.
A C I V I L E K E L N Ö K E *
- Elnöksége egy esztendeje alatt milyen viszonyt alakított ki a pártokkal illetve a közélet szereplőivel?
- A pártokkal semmilyen kapcsolatom nincs. Az állami szervekkel pedig alkotmányos feladataim szerint érintkezem. Úgy érzékelem, hogy egyrészt távol
ságtartó a viszony, másrészt nem hiszem, hogy valaha is felmerülhetett volna, hogy én bárkinek betartanék. Azaz együttműködésre törekszem.
- A távolságtartásnak mi az oka?
- Alapvetően az én pártatlanságom, illetve az elnöki szerepfelfogásom.
Az viszont, hogy az Országgyűlésben kiülök a parlamentnek felelős kormány széksorából a páholyba, egyszerűen az Alkotmánynak való megfelelés. A fele
lősségeket mindig tisztázni kell. Ma elvárnak tőlem olyasmit, ami nem rám tartozik, mások viszont azt kifogásolják, hogy túlságosan aktívan politizálok.
Azt hiszem, nálam passzívabb elnök még nem volt Magyarországon.
- Szavaiból az derül ki, zavarja, hogy a nagyközönség nem érti, mik az elnök feladatai. Szándékozik valamit tenni annak érdekében, hogy az emberek jobban
- Szavaiból az derül ki, zavarja, hogy a nagyközönség nem érti, mik az elnök feladatai. Szándékozik valamit tenni annak érdekében, hogy az emberek jobban