A háztartások által felvett hitelek és a kötelezettségek változása
Forrás: MNB-www.mnb.hu/engine.aspx?page=mnbhu_statisztikai_idosorok 2008.08.17.)
Megtakarítások
Jövedelem Kamatlábak Megtakarítási célok
6. A háztartások megtakarításaira ható tényez k érvényesülése
A továbbiakban a fontosabb elméletek számbavétele, és a magyar tényhelyzet feltérképezése után megvizsgálom, hogy milyen mértékben tükrözik a magyar adatok az elméletekben feltételezett összefüggések megjelenését. Rá kívánok mutatni azokra az összetev kre, amelyek az eltérések okaiként megjelölhet k.
A korábban ismertetett elméletek – bár más és más szemszögb l közelítve – néhány tényez hatását a megtakarításokra hasonlóan azonosították. Ezek a tényez k a jövedelem, a vagyon, a kamatlábak. Keynes ezeken túl megtakarítási motívumokat, a megtakarítások életciklus elméletének alkotói pedig megtakarítási célokat is meghatároztak. Kérdés tehát, hogy ezek az összetev k hogyan alakultak az utóbbi években Magyarországon, befolyásolta és befolyásolhatja-e a gazdaságpolitika ezeket a faktorokat. Vizsgálandó, a legfontosabbnak tekintett faktorok hatásmechanizmusai érvényesültek-e.
A kérdések megválaszolására szükség van az átalakuló magyar gazdasági, pénzügyi környezet értékelésére, a kis és nyitott gazdaság liberalizálódó világba való beillesztésére.
Ezen túlmen en rá kívánok mutatni több olyan mikrostruktúrát érint változásra, illetve hatásra, amelyek a tárgyalt elméletek standard modelljéhez képest szintén eltéréseket okoznak.
16. ábra
A megtakarításokra ható tényez k Forrás: Saját szerkesztés
6.1. A jövedelmek
A jövedelmek meghatározása statisztikai szempontból egyáltalán nem egyszer feladat. Bár a jövedelem fogalmát a tárgyalt elméletek is alapfogalomként alkalmazták, számbavételkor jelent s nehézségek adódnak. Ráadásul a statisztikai mérések legtöbb esetben az egyénekre vonatkoznak, eltekintve attól, hogy a háztartásokban nem keres k is élnek. Ezért a magas jövedelm személyek jövedelme a háztartásukban együtt él ket is figyelembe véve akár viszonylag alacsony jövedelmeknek is tekinthet k. Az egyének jövedelmének háztartásokban való megfigyelése pedig statisztikailag még több problémát vet fel.
A jövedelem meghatározása több szempontból is fontos. Egyrészt azért, mert az elméletek a jövedelem nagyságához is kötik a megtakarítás nagyságát. A jövedelem a meghatározója a fogyasztásnak, reál- és pénzügyi felhalmozásnak. A felhalmozott vagyon a továbbiakban jövedelmek forrása lehet. A jövedelmet a társadalmi jólét mér számaként szokták gyakran használni, a jólét pedig ismét összefüggésbe hozható a megtakarítási szokásokkal és azok változásával.
A háztartásokban él k közös megtakarítói, fogyasztói egységeket alkotnak. Az egy háztartásban él k között lehetnek gazdaságilag aktívak és inaktívak, egyénileg jövedelemmel rendelkez k és jövedelemmel a háztartáson kívülr l nem rendelkez k. A háztartások összes jövedelme valamilyen szempont szerint megoszlik a háztartás tagjai között. Elképzelhet k olyan esetek, amikor a korábbi státusz biztosít jövedelmet egy már egyedül él számára. Ilyen lehet az özvegyi nyugdíj, vagy gyerektartás formájában befolyó jövedelem.
A jövedelem az Eurostat értelmezése szerint három f elemb l áll: piaci (munka-, vállalkozói, illetve tulajdonosi) jövedelmekb l, társadalmi jövedelmekb l és az egyéb jövedelmekb l – levonva az ezeket terhel adókat és járulékokat. A jövedelemnek hozzá kell járulnia a háztartás adott id szaki jólétéhez. A jövedelem egy adott id távhoz – egy év – köt dik. A jövedelmeket abból a célból kapja a háztartás, hogy elköltse. [Smeeding, T. M.–
Weinberg, D. H. , 2001]
Az Eurostat, összhangban a hazai és nemzetközi gyakorlattal, a lakosság jövedelmi helyzetének meghatározásakor a háztartás tagjainak összes jövedelméb l indul ki, s azzal a feltételezéssel él, hogy a befolyt összjövedelem az együtt él háztartástagok között arányosan oszlik meg. A látszólag egyértelm jövedelem fogalom meghatározását a statisztikai méréskor számos felvet d kérdés teszi bizonytalanná. Példaként említem, hogy a statisztikusok a saját lakásban él k lakáshasználatát is jövedelemként tekintik, ehhez
meghatározott jövedelmi összeget társítanak. Egyáltalán nem egyértelm az sem, hogy kiket kell egy háztartásban él nek tekinteni. Az élettársi kapcsolatok, a több generáció egy lakásban való együttlakása, a f iskolai tanulmányokat máshol folytatók, az elváltak közös gyermekei esetén a fogyasztási egységek meghatározása további mérési problémákat vetnek fel.
Mindezeken túl a megfigyelések, mérések bizonytalansága nehezíti a számszer sítést.
Magyarországon a háztartások jövedelmei csak lakossági megkérdezéssel gy jthet k a statisztika számára. Ezek a megkérdezések költségesek, ezért viszonylag korlátozott mértékben voltak alkalmazhatók az utóbbi másfél évtizedben. Bizonyos jövedelemelemek pedig nem figyelhet k meg sem egyénekre, sem háztartásokra vonatkozóan. Példaként említem a kamatbevételeket, amelyek az adóbevallásokban sem szerepeltek, tehát nemhogy háztartáshoz, de egyénekhez való kötésük is szinte lehetetlen volt.
A jövedelmek és a megtakarítások közti kapcsolat megteremtése tehát már a jövedelmek meghatározásánál problémába ütköznek. A szociológusok és statisztikusok sokszor a jólét mérésére használják a jövedelmet. Ebben a felfogásban alapvet en nem is feltétlenül a jövedelmek abszolút értéke számít, hanem sokkal inkább a jövedelem relatív nagysága. A relatív jövedelem azt fejezi ki, hogy egy-egy társadalmi csoport jövedelme az átlagjövedelemhez képest miként alakul. Ebben a tekintetben tanulmányozzák, hogy a háztartások milyen számban rendelkeznek az átlagjövedelemnél alacsonyabb jövedelemmel, mekkora csoportok jövedelme éri el az átlag csak meghatározott hányadát.
A magyar tényadatokat elemezve a KSH adatai szerint az egy f re jutó nettó jövedelem reálértéke mintegy 40%-kal haladta meg 2004-ben az 1995-ös szintet. Az id szak els felét jellemz igen magas inflációs adatok mellett ez nominálértéken 3,6-szoros emelkedést jelentett. Az id szak elején a reáljövedelmek csökkentek, majd lassan, kés bb gyorsuló ütemben növekedtek. Az id szakban átalakult a jövedelmek szerkezete. Az összjövedelmen belül 4%-kal n tt a piaci jövedelmek aránya, hozzávet leg ugyanannyival csökkent a társadalmi jövedelmek aránya. Az id szakban a keresetek hasonlóan n ttek a jövedelmekhez. Ez egyrészt betudható a minimálbér többszöri emelésének, valamint a 2002-ben történ közalkalmazotti béremelésnek. A gazdaságpolitikai prioritások változása a támogatási rendszerek, az adórendszer változásait hozta, amely átrendez déseket okozott a társadalmi csoportok között, és átrendezte ezek jövedelemforrásainak arányait is. Az 1995-2004 közötti id szakban a jövedelemegyenl tlenség nem változott számottev en. [Kenyeres – Keszthelyiné 2005]
A rendelkezésre álló adatokból érdemesnek találtam megvizsgálni, hogy miként alakultak korcsoportok szerinti megbontásban a jövedelmek. Ez lehet séget ad az összevetésre azzal a feltételezéssel, hogy az egyén jövedelme n aktív élete alatt, majd ezután lehanyatlik.
Az ábráról leolvasható, hogy valóban fennállt a háztartások szintjén az elméletekben leírt összefüggés, miszerint a jövedelem n tt a háztartásf életkorával, annak aktív élete során, majd a nyugdíjas korral hirtelen csökkent. Nem olyan egyértelm ez az összefüggés azonban az egyének szintjén. A 20 év alattiak egy f re jutó nettó jövedelme magasabb volt, mint a 20-30 éveseké. A következ kategóriában 20-30-40 között csak enyhe emelkedés látszik, majd kicsit nagyobb az emelkedés a 40-50 évesek kategóriájában. A nyugdíjas kort elérve a visszaesés nem volt olyan egyértelm , hiszen a 60 év felettiek egy f re jutó nettó jövedelme meghaladta minden 50 évnél fiatalabb korosztályét.
Más tanulmány is meger síti, hogy a jövedelemcsúcs korábbra csúszott az aktív élet során a fiatalabb életkor felé. [Tóth 2002] A rendszerváltozás hatásain túl valószín leg ez azt jelenti, hogy a gyakorlati tapasztalatok, élettapasztalatok a gyorsan változó környezetben leértékel dnek. A fiatalabb korosztályok tehát a frissebb szaktudás birtokában el nyben lehetnek az id sebbekkel szemben. A nyugdíjkorhatár átlagos emelkedésével az aktív életkort