42
akit pár nap múlva, augusztus 10-én 47 éves férje is kö
vetett a sírba. A helytartótanács Summarius Conspectusa eleinte nem említi, hogy Csanád vármegyében mikor történt az első megbetegedés, „non constat“ „nem észleltetett“ jegy
zéssel intézi el, de későbbi jelentéseiben augusztus 10-ére jegyzi fel az első halálesetet. Amilyen nagyobbára önké
nyes jelentésekből adódik össze az elhaltak száma, olyan
önkényes és csak a szigorú utasítás iránti engedelmesség szülte
ezeket az adatokat is. De ilyen zavaros időkben így szokott
ez történni, háború és dühöngő járvány nagy fejetlenséget
szül mindig a közigazgatásban.
43
Bittner Imre aradi főorvos Hódmezővásárhelyre szeretne átmenni az ottani közegészségügyi viszonyok felülvizsgálá
sára, de megakadályozzák szándékában, mire azt jelenti főnö
kének, a királyi biztosnak, hogy a makóiak csak úgy engedik át a kordonon, ha húsz napi veszteglési időt valamelyik ha
tármenti veszteglőházban tőit, miután Makón már megálla
píttatott a veszedelmes nyavalya és így csak áthurcolhatná és megfertőzhetné Csongrád vármegye még tiszta helységeit.
Hiába ir át a vármegyéhez érdekében Orczy királyi biztos, Bittner megúnva a várakozást, visszaútazik Aradra, a vármegye pedig a királyi biztos fenyegető levelére azt válaszolja, hogy Bittner uramat szívesen engedték volna át a kordonon, ha
Hittner Im re Arad vármegye főorvosának névaláírása, aki az 1831-es kolerajárvány idejében a királyi biztos mellé beosztott consiliarius volt.
(Csanád vármegye levéltára.)
át szándékozott volna menni és nem is a rendszabályok pontos betartása, hanem a „félsz“ tartotta vissza a hódmezővásárhelyi úttól, hol értesülésük szerint már javában dühöng a kolera.
Nehéz száz év múlva megállapítani az igazságot, de a levél
tárban fennmaradt írások a királyi biztosnak adnak igazat;
különben ez a feltartóztatás gyakran megtörtént más városok
ban is, hol a túlbuzgó őrségek magát az átvonuló járvány
orvost is megfigyelés alá helyezték.”5
Kiirtják a kóbor ebeket, betiltják a piacokat, vásárokat, istentiszteleteket, temetéseket, halotti torokat, cigányzenét, zenés mulatságokat, becsukják a sörfőzdét, felhívják a lakos
i g figyelmét az épen most érő legkedveltebb gyümölcsök, mint a dinnye, nyers kukorica, szőlő fogyasztásának veszedel
mére. Vásárhelyi Já n os főjegyző a vármegye nevében, áldást
44
és békességet kívánva az egész vármegye lakosságának, a következő hirdetést bocsájtja közre:
Közhírré tétetik.
Hogy a’ napkeleti Epe-mirigy (Cholera), a’ melly egy dögletes pusz
tító nyavalya, és egyedül tsak tulajdon ragadó mételje által terjedez, már Hazánk Maros Vidékeire is elharapódzott, Moldva és Oláh Országban pedig nem messze Erdély Ország széleitől inkább inkább dühösködik, — szükség tehát a’ köz-egészség fentartására a’ megmételyesedett Tarto
mányokkal való ártalmas közösülésnek megakadályoztatása.
2.
Ezen okra nézve a’ határszélekre Örök rendeltetnek, — a’ kiknek szoros kötelességük lészen a’ járó-kelőkre felvigyázni, — halálos bünte
téssel lakolván az, a’ kinek gondatlansága, vagy megvesztegettetése által a’ halálos mirigy behúzódna, — ellenben az Örök azokra nézve, a’ kik magokat a’ rendeléseknek ellentszegeznék, és ezeknek veszedelmes meg
szegésére törekednének, minden a’ megtartóztatásra megkívántató erő
hatalommal felruháztattnak.
3.
Minden lakosoknak szoros kötelességül tétetik: semmi idegen, nem megyebéli személyeket, kiknek útilevelei a’ helybéli Kommisszarius, vagy Jegyző által meg nem vi’sgáltattak vólna, házaikhoz bé nem fogadni, és vélök semminémű vegyülésbe nem jönni, hanem inkább azokat tüstént feladni, — kiváltképen az idegen kerengő embereket, házról házra járó kalmárokat, zsidókat, tzigányokat, koldusokat megkell lepni, és feltar- tóztattni.
4.
Kinek kinek, ha más vármegyébe kiván menni, szükséges az illető Tisztviselő, vagy Kommisszáriustól Utilevelet (passust) venni, és azt min
den határ státióban vizáltattni, — az ollyas Megyebéli lakosoknak, kik piatzokra, vásárokra, eladandó termesztményekkel, élelembéli szerekkel.
Uradalmi, vagy közfuvarokkal, ’s egyéb ollyatén sürgetős járatban, melly- ben átaljában semmi gyanúnak okot nem szolgáltattnak, rendes lakások
hoz szomszéd Megyebéli helyekre rövid időre Utaznak, mind addig, inig a’ ragadozó nyavalyának sehol semmi jelensége nem tapasztaltatik, ele
gendő lévén az illető folyó esztendei urbariális, vagy adóbéli kőnyvetskét előmutattni. Sem az útilevélért, sem a’ vizáért senkinek semmi fizetést tenni nem kell, valamint azért e’ rendkívül való esetben taksát kívánni a’ Nemes Megye rendelésénél fogva senkinek sem szabad.
5.
Szoros kötelességül tétetik minden házi gazdának, hogy mihelyest valaki háznépe közül megbetegszik, azonnal a’ Jegyzőnek vagy Birónak jelentést tegyen. — Az Elöljárók kötelesek az ilyes házat különös figye
45
lem alatt tartani, azt minden nap megvi’sgálni, — és mihelyest gyanú jelek tapasztaltattnának, azon házat minden közösüléstől elzárni, és az illető Szolga Bírónak sebes Jelentést tenni.
6.
A ’ ragadós epemirígynek kiváltképpen való jelei pedig ezek: Undo- rodás gyakor öklődéssel; számos mintegy a’ Végbélben égő vizes has
menések ; ugyan hasonló vizes, fejér, minden szag, és viz nélkül való, nyálas darabokkal elegyített hígságnak számos hányása; égő szomjúság;
a’ szív-gödörben valami nyomásnak, és öszvetekerésnek érzékenysége;
félelemmel, és sóhajtással együtt megnehezedett lélekzet; a’ derék’ alsó részében fájdalmak; hirtelen való elgyengülés; hideg kezek, és lábok, és ezekben tűrhetetlen fájdalom; szaggatás, valamint rángatódzások, — szapora halál.
7.
Végre minden lakosók felszóllíttatnak: hogy kiki tehetsége, és kö- rülállási szerint, bizonyos eleséget, tápláló, és élelembeli szereket, tűzifát, marha takarmányt ’s a’ t. beszerezzenek, ne hogy a’ békerítés lehetős esetében szükséget szenvedjenek.
8.
Az egészségnek megoltalmazására főképpen ajánltatik: a’ tisztaság mind a’ házban, mind az udvarban, mind a’ testre nézve, — a’ szobák’
minden napi szellőztetése, minden bűzős, vagy rothadó testeknek eltá- voztatása, a’ testnek, és ruha neműnek gyakori megmosása, kivált pedig az ételben, italban való mértékletesség, a’ meghűtéstől való megóvás, minden némű éretlen savanyú gyümöltstől, nyers ugorkától való megtar- tózkodás, a’ gyenge kukoritzának, és dinnyének mértékletes evése.
9.
Ha mind azon által ezen nyavalya valakit meglepne, azonnal nyúl
jon Orvosláshoz, mert köz tapasztalásból bé bizonyosodott, hogy ezen nyavalyába esett embereken, első jelenésekor csupa házi közönséges szerekkel is könnyű segíteni, holott azután hamar olly veszedelmessé válik, azért akinek bizodalma vagyon legbátrabban folyamodhat a’ köz
ségben levő Orvos Urakhoz, akik kötelességök szerént tellyes erővel és egyedül csak azon vágynak, hogy a' hozzá folyamodó betegeken segít
senek, és hová hamarább egészségeket vissza szerezhessék ; de illyenkor szükséges, hogy mind azok az Orvos Urék rendeléseiket tellyesítsék.
10
.Egyébb aránt aki hamar orvoshoz nem érkezne, mind azoknak itten ajánljuk Tisza Bábolna Plébános Urnák Orvoslása módját, aki Hívei
nek majd nagyobb részét szerentsés vót ezen nyavalyátúl kisegíteni, és mit minden házi gazda tsekély költséggel könnyen véghez vihet, a’ maga és Háznépének megmentésére.
46
Költt az 1831^ Esztendei Augustus 6-án Csanád vármegye Makó Püspöki Várossában tartatott Egészségbóli Biztosság’ üléséből. (Csanád vármegye levéltára 1041. és 1178 1831. fasc. VII. — Ez a hirdetmény a 18,151 1831. számú helytartótanácsi rendeletnek helyi viszonyokra való át
írása, mely Csanád vármegye levéltárában 929 1831. sz. alatt található.)
Érdekes ebben a hirdetésben, jóllehet ez országos jellegű, hogy a házi gyógykezelést, az úgynevezett kuruzslást mily nagy becsben tartják és mily nagy fontosságot és jelentőséget tu
lajdonítanak neki. A kolerajárvány alatt érdemetlenűl országos hírre vergődött tisza-bábolnai pap, Morvái János kuruzslására a nádor nem csak az egészségügyi személyzet és papok figyel
mét hívja fel, hanem még a néppel való közlését is elrendeli, akik a falú jegyzőinél és lelkészeinél nyerhetnek bővebb felvi
lágosítást e gyógymódról. A tisza-bábolnai pap négy oldalas kuruzsló gyógymódját, melyet a kolerában megbetegedettekkel szemben sikeresen alkalmazott,300nyomtatott példányban küldi le a nádori hivatal az aradi királyi biztos útján, hogy Csanád vármegye írni-olvasni tudó lakosai között osszák szét. Morvái János gyógymódja nem az ő sajátja, hanem egy „Muszka Ország
ból attyafiaihoz írt Német Országi Orvos levelének fordítása, me
lyet az Újságban olvasott“ . Három héten keresztül reggeltől estig járkált hívei között, míg a „buta néppel valami okosat el tudott érni“ , orvosságát be tudta vétetni, de akik bevették, azok közül „majdnem mindenki“ meggyógyult és csak azok haltak el, akik nem orvosoltatták magukat, no meg „gondatlan anyák tűrhetetlen gyermekei, ’s szófogadatlan öregek“ , azaz mindenki megmaradt, aki meg nem halt. Csakhamar országos híre lett sikeres gyógyításának s a környéken is annyi dolga akadt, hogy segítségül két köböl búzáért két asszonyt fogadott fel, kik ezen felül minden sikeres eset után nyolc garast is kaptak.
Képzelhetjük, hogy mennyire a kuruzsló tudásától, vagy a gyógyszer ügyes alkalmazásától függhetett a beteg gyógyulása, ha az orvoslást két köböl búzáért felfogadott asszonyok épen olyan sikeresen el tudták végezni. Különben a gyógyítás módja ez volt:
fíenálcivül való Toldalék a ’ lim a i, s' K ülföldi Tudósításukhoz az Kyésséy állalmijában.
„A ’ beteget meleg ágyba lefektetem, dunyhákkal, bundákkal betar
tatom, hogy legkisebb mértekben se Jusson hozzá külső levegő, egyedül az orra marad takartalan, a* fejőre is ruhát tetetek. Egyszer’smind a’
47
Szirbik Miklós
prédikátor, gött ingái theologus korából való arcképe s névaláírása.
(A névaláírás Csanád vármegye levéltárából.)
beteg a' mint lefekszik, kötést készíttetik, fodormentát (herba mentae cris-pae), (Krausemünze), Istenfát (herba abrotani), (Beifuss, eine Art wilder Wermuth), bozsikát (herba saturea), (Saturey), zsályát (herba salviae), (Salbey), uton termő mályvát (Maiven), öszve vagdaltatva megforráztatom vízzel, vagy két ruha közzé tétetem az öszve vagdaltt füveket, és egyik oldalát forró borral locsoltatom meg, és jó melegen a' beteg' gyomrára köttetem, frissen, és jól betakartatom ismét. Italt is mindjárt készíttetek, fodormentát, vagy bodzavirágot (flores sambuci), (Krausemünze oder Holler), vagy székfü virágot (flores chamomillae vulgáris), (Chamillen-Thee), forráztatok, és ezt gyakran melegen adatom a' betegnek. Minek-utánna a' fodormenta elfogyott, fodormenta helyett használtatom a' tsom-bor füvet (herba pulegii); (Poley), melly a' réteken bővségesen találtatik.
Ha szomjóhozni kezd a' betfg, árpát főzetek, és ennek levét melegen
48
adatom neki; ha éhezik, meleg levest főzetek, és adatok, de italúl erre is árpa levet. Midőn a’ beteg a’ nyavalyát elkergető forróságon keresztül esik, ámbár forróságban marad a’ takarók alatt, még is tsendes türréssel szenvedi; ezt többeken, mellettek lévén, tapasztaltam. Izzadás közben száraz tiszta ruhát adatok a’ betegre. — Ha jobban kezd is lenni a’ beteg, a’ kötést nem engedem letétetni, sőt újjíttatom melegen, és két lepedő
vel takartatom egész nyakig, hogy hirtelen ált’változás ne történjen; ha a’ lepedő alatt is folyvást izzad a' beteg, igen jó jel. Azután engedem felkelni; de téli módon öltöztetem ; ekkor ha meleg levest eszik, engedek egy kevés bort inni. E’ mód szerint sok betegem, ha rosszul lett reggel, estve már feljárt a’ házban.
A ’ mi engem illet: eleinte 4 zacskócskában Chlort hordoztam; de utóbb elvetettem; most néha kezemet eczettel megmosom, a’ kendőmbe szoktam leginkább tölteni. Ez előtt, míg a’ nyavalya nem uralkodott, fölöstökömözni nem igen szoktam; de most el nem múlasztom. Gyakran izzadásba hozom magam reggelenként az ágyban, csak mértékletesen.
Ha nappal izzadok, fehér ruhámat változtatni el nem múlasztom: néha fördök, mértékletesen eszem, és iszom. Leginkább a’ gyomor ált hűtés
től, és az izzadtságnak a’ testbe visszamenésétől őrzöm magamat. Egyéb semmi praeservativummal sem éltem ekkoráig.“
Csanád vármegye levéltára 1109 1831. fasc. VII. Linzbauer i. m. Tóm. 3.
Sect. IV. 77., 203., 271. 1. H u yá l-S e h e d e l: Orvosi Tár. III. k. 103—100. 1.
Az ország legjobb nevű orvosprofesszorai ép úgy kive
szik részüket a munkából, mint a zavarosban halászó, vagy dicsvágyból ösmeretségre, hírnévre törekvő borbélyból átved- lett chirurgusok és kuruzslók. Nem szabad ugyan a mai szem
mel bírálnunk e kort, mert ne felejtsük el, hogy a 8 millió lakosú ország közegészségügyét 2000 orvos és sebészmester látta el. Mindenki kivétel nélkül részt kért magának a járvány leküzdéséből. Az egyetem elméleti professzorai, példáúl Csausz Márton és Schordann Zsigmond, egyik a bonctan, másik az élettan professzora, épen úgy megtették a napi 80—100 láto
gatásukat, mint a praktikus professzorok.3"
Csanád vármegyében mindjárt az első időkben kevés
nek bizonyult az orvosi személyzet. Több ízben fordulnak pótlásért a helytartótanácshoz és mikor ez a vármegyét fel
szólítja, hogy a megye területén „magok kenyerén az orvosi
tudomány gyakorlásából élő orvosokat és seborvosokat a’ jelen
nagy szükség idején embertársaik felsegéllyezésére törekedő
szolgálattyuk kész tételére hathatósan fel szólítsák“ , gúnyosan
válaszolják, hogy ebben a megyében a megyebeli főorvos,
két chirurgus és egy pár borbélyon és bábán kívül orvosi
személy nem található. Több ízben fordulnak a
helytartó-tanácshoz orvosért, de Orczy báró hiúságból, a szolgálati út megkerülése miatt való elkeseredésében szemére veti a vármegyének, hogy mindenre kiterjed figyelme, csak a leg
fontosabbra nem, az orvosi személyzet fogyatékosságára. Ter
mészetesen azt elhallgatja, hogy a helytartótanács felösmerve a veszély nagyságát, már útnak indította a Csanád vármegye számára kinevezett járványorvosokat, akik pár napi késéssel meg is érkeztek a vármegyébe, névszerint Illés Henrich Lajos A d olf orvos, M inieh Emdnuel, Neumann Henrich, Schön
stein Jonathán sebészmesterek és Egerszeghy Csiszár Pius orvosnövendék, akikkel a vármegye orvosi beosztása a követ
kezőképen alakul ki:
Orvos vagy sebész neve Beosztási helye
Lenhossék M ihály országos főorvos Budapest Consiliariusok Biltner Imre a királyi biztos fő
orvosa, arad megyei főorvos Arad Hoffmann K ároly megyei főorvos Makó
Jizom ts József megyei sebészmester Makó, Földeák, Püspökiele Urhanits M ihály halottkém, a kolera
kórház seborvosa Makó
Eisenstein Iynácz seborvos és barom
orvos, a zsidók kolerakórházának seborvosa
A makói zsidók orvosa, Apátfalva, Csanád Sehönstein Jonathán, sebész Palota, Pitvaros Neumann Henrich sebész (szept.
12-én kolerában meghal) Miniéit Ernáiméi sebész
Nagylak
Illés Henrich U ijos A do lf orvos Tornya, Iratos, Kevermes Eyerszeyhy Csiszár Bius orvos
növendék Dombegyháza és környéke
Lntz Ferdinántl megyei sebész
mester ’ Battonya
Or. Bálint Nagy litvánt Kolerajárványok Cianád vármegyében. 4
50