a helytartótanács kinevezi a királyi bizto

sokat, Arad, Csanád, Csongrád vármegyék és Szeged szabad királyi város részére báró Orczy Lőrinc-1 aradi főispánt, aki az aradi megyeházáról intézi a három vármegye és Szeged koleraügyeit. E kinevezéssel megindul a levélváltások ára­

data, a zsörtölődés, sőt az engedelmesség komoly megtagadása is a királyi biztos és az alája rendelt megyei urak között.

A rendeletéit nem találják megfelelőknek és helyénvalók­

nak és sokszor csak a helytartótanács szigorú fenyegetésére hajtják végre. Július 20-án báró Orczy kíséretével együtt Makóra érkezik. Ezek közt van Bittner Imre'1* Arad vármegye főorvosa is, a királyi biztos mellé rendelt főorvos, aki a jár­

vány ideje alatt több ízben meglátogatja vármegyénket. A ki­

rályi biztos felülvizsgálja az őröket, a felállított egészségügyi intézményeket, a kórházat, veszteglőházakat és megelégedvén a tapasztaltakkal másnap eltávozik és soha többé be nem teszi lábát a vármegye területére, csak az aradi vármegye­

házáról ontja rendeletéinek áradatát. Állandóan zsörtölődik az alája rendelt vármegyék uraival, akik bizony nem nagyon respektálják királyi biztosi hatalmát, sőt gyakran mellőzik rendeletéinek végrehajtását. Később láthatjuk, hogy az enge­

delmességet is megtagadják és megtörténik, hogy a várme­

gyei Karok és Rendek kioktatják a királyi biztost és szemére hányják, hogy könnyű a kényelmesen elbarikádozott aradi vármegyeházáról parancsolgatni, de nehéz az elégedetlenkedő és éhező, a napról-napra változó rendeletekkel állandóan zak­

latott lakosság között rendet teremteni és a három helyről is érkező parancsokat közmegelégedésre végrehajtani. Jóllehet a vármegyének a királyi biztoshoz kell minden panaszát be­

nyújtani, a napi és heti jelentéseket beadni, de rendeletek,

melyek sokszor egymást keresztezik és megsemmisítik, épen

35

úgy érkeznek a helytartótanácstól, a nádori hivataltól, mint az aradi királyi biztostól.

Ugyanebben az időtájban a vármegye egyes helységei­

ben, mint Apátfalván és Battonyán marhadög-4 dühöng, melyet szoros összefüggésbe hoznak a kolerával. Az öreg parasztok közmondásképen emlegetik: „Marhadög után emberdög“ , ugyanis az utolsó három évben hol itt, hol ott szórványosan pusztítja a vármegye állatállományát az állatok rémes beteg­

sége, a lépfene és a hatósági intézkedések ellenére csak most három évi pusztítás után van szűnő félben, amikor az állat­

állomány pusztulása után az ösmeretlen napkeleti epekórság szedi áldozatait a lakosság közül. Csanád, valamint Arad vár­

megyék egyelőre ugyan még mentek a kolerától, de a szom­

szédos vármegyékben már dühöng a járvány. Torontálból június 16-áról, Csongrádból június 22-ről, Békés vármegyéből július 20-ról jelentik az első megbetegedéseket, az első áldoza­

tokat, melyeket azután tömegesen követnek az újabb halál­

esetek.

A vármegye teljesen felkészülve várja a kolera kitörését.

Mindenki tisztában van vele, hogy csak a véletlennek és nem a hatósági intézkedéseknek köszönheti, hogy a járvány eddig még elkerülte a vármegye területét. A lakosság lázong és elégedetlenkedik az intézkedések szigorú betartatása miatt.

Megdrágulnak az élelmiszerek, az elzárt útak miatt nem tudják állatállományukat értékesíteni. Hiába kéri Szeged városa az útak felszabadítását, hiszen főorvosuk véleménye szerint a határzár és veszteglés teljesen felesleges, nemhogy az útakat nem szabadítja fel Orczy, hanem „a nép veszélyes összetor­

lódása miatt“ a szabad vásárokat25 is betiltja, ellenben útleve­

lekkel egészséges egyének élelmiszereket szállíthatnak egyik helységből a másikba, ha a veszteglési időn, ami 20—40 nap, egészségesen átesnek.

Háború és járványos betegség idején terem a legtöbb Pletyka. A nép igyekszik magyarázatát adni a tömeges elha­

lálozásoknak. Feltűnik szemükben, hogy a járvány sokkal job­

ban szedi áldozatát a pórnép közül, mint az urak és papok közül. Kritikátlanságuk miatt nem látják be és azt a magya­

rázatot nem hajlandók elfogadni, hogy ebben a társadalmi ré­

tegben a jobb táplálás következtében nagyobb az ellenálló­

3»

30

képesség, aránytalanul kevesebb a lélekszám és aki csak teheti, vészmentes helyre menekül. Város szerte énekelik:

Falu végén a vasvella.

Mégis bejött a kolera.

Sem urakra, sem papokra, Hanem szegény parasztokra.2"

Legtöbb panaszuk az őrállás miatt van, nem tudják miatta gabonájukat rendesen betakarítani, a mezei munkát elvégezni.

Széltében, hosszában járja a mese, hogy tulajdonképen nem a kolera, hanem a Galíciába betörő oroszok ellen állították fel az egész ország területén a kordont. Sok helyen, így vár­

megyénkben is, különösen Földeákon azt hiresztelik, hogy az urak, majd a zsidók mérgezték meg az ételeket és kutakat, hogy a nagyon felszaporodott pórnépet ritkítsák, kiirtsák.

Szerencsére ezek a lázongások vármegyénkben emberéletet nem követeltek, nem úgy mint a Felvidéken, hol katonaság­

gal és statáriummal nyomták el a lázadásokat.'27

A lakosság rendesebb és vagyonosabb része a templo­

mokba menekül, Istentől kérve segedelmet a pusztulás ellen.

A református hívek között Szirbik Miklós és Juhász Antal prédikátorok, a katolikusok között Róka József alesperes, a görög katolikusok között Pák János plébános, a zsidóknál Ullman Salamon rabbi látják el a lakosság lelki szükség­

leteit. Istentisztelet után a templom főbejárója előtt földbe ásott, feladatát teljesíteni már nem képes, elkopott malom­

kőről hirdetik ki a rendeleteket, ahol azelőtt az eladni valókat, cselédszerződtetéseket stb. bonyolították Ie.2H Mivel a koldu­

lást betiltották, a makói koldusok testületileg fordulnak a város bírájához, hogy élelmezésükről gondoskodjék, mert már az éhenhalás fenyegeti őket. A házakat bezárják előttük, úgy félnek tőlük, mint a bélpoklosoktól, ezért zárt helyen való élelmezésüket kérik, nehogy azok, akiket a kolera meg­

kímél, az éhínségtől pusztuljanak el. A csak 200 családból álló zsidó hitközség2“ szintén segedelemért folyamodik, indokul hozva fel, hogy valamennyien mozgó kereskedelmet, házalást űznek, az országútat járják, most pedig foglalkozásukat betil­

tották, az adózásukat viszont megkövetelik. Kérik a vármegye

urait, hogy mentsék fel a zsidó hitközséget a kötelező őrállás

alól, türelmiadójuk lefizetésére adjanak haladékot, a kórházuk

fenntartásához pedig járuljanak hozzá. 80 zsidó família éhezik.

37

élet és halál közt küzködik, szánják meg siralmas helyzetüket.

Kérésüket a helytartótanácshoz terjesztik fel, addig semmiféle kötelezettségek alól fel nem mentik őket, a segélyezésüket pedig a vagyonosabb zsidó familiákra bízzák, mert a vármegye kasszáját teljesen felemésztette az egészségi intézmények fel­

állítása, az idei termés pedig még nincs megdézsmálva, így az

adó sincs befizetve.

In document Kolerajárványok Csanád vármegyében : orvostörténelmi tanulmány (Pldal 36-39)