37
élet és halál közt küzködik, szánják meg siralmas helyzetüket.
Kérésüket a helytartótanácshoz terjesztik fel, addig semmiféle kötelezettségek alól fel nem mentik őket, a segélyezésüket pedig a vagyonosabb zsidó familiákra bízzák, mert a vármegye kasszáját teljesen felemésztette az egészségi intézmények fel
állítása, az idei termés pedig még nincs megdézsmálva, így az
adó sincs befizetve.
38
nincs. Arca összeesett, fénylő szemei beestek, érverése csekély és alij;
érezhető. Minthogy az előirt orvosság a hányást még jobban elősegítette, helyette más gyógyszereket rendel a fürdő meghagyása mellett. Biltner űr, akivel consiliumot tartott, azt vallja, hogy a betegség tüneteit tekintve nagyon gyanús és nagy a hasonlatossága a kolerához, kivéve, hogy vize- lés alkalmával semmi fájdalmat nem érez. Az éjszaka a beteget még kétszer megfürösztötték, ettől és a bevett gyógyszerektől éjfélre annyira jobban lett, hogy görcsei elmúltak, de egy-két órai alvás után ismét visszatértek. Széke e napon legalább húszszor volt. 28-án a beteget ismét megvizsgáltuk és tapasztaltuk, hogy a görcsök végleg megszűntek, arca és szeme kevésbbé összeesett, nyelve vékony, fehér nyállal bevont, étvágya kissé megjött, végtagjai nem hidegek, gyengén verő pulsusa erősbödött, testi ereje visszatérőben van, erőltetés mellett már jár is. Most már min
den remény meg van arra, hogy a beteg felépül, csak az a nagy kérdés, hogy valóban a ragadós nyavalyában sínylődött-e, vagy nem? Ha az összes tüneteket figyelembe vesszük, a hasonlatosság igen nagy és sok szerző30 nem is követeli meg a kolerás betegtől, hogy vizeletének kiürí
tése közben feltétlen nehézségek álljanak be. Ha valóságos kolerának nem is lehet nevezni a betegséget, de nagyon hasonlít hozzá. Az a kö
rülmény, hogy a hirtelen fellépett görcsök oly erősek voltak az eddig betegségben nem szenvedő, életerős embernél és hogy a gyógyszerek és fürdők 36 órán át meggyógyították, azt bizonyítják, hogy nem a napkeleti epekórsággal állunk szemben. Különben is a beteg „bélszakadásban, vagy sérvésben“ régtől fogva szenved.“ (Csatiad vármegye levéltára 1020 1831.
fasc. VI. latin kézirat magyar fordítása.)
Hoffmnnn és Bittner főorvosok együttes jelentésének érdekessége az a tévelygés, amit a betegség felismerése körül végbe visznek. Tulajdonképen egyik sem ösmeri a kolera tüneteit, csak a helytartótanácstól rendelkezésükre bocsájtott leírások után keresik a hasonlatosságot a valószínűleg önma
gától visszahelyeződött kizárt sérv és kolera között. Naivul állít
ják be jelentésükbe, hogy maguk a „szerzők“ sem kívánják meg, hogy ez és az a tünet is jelen legyen. Jogosan állíthatjuk, hogy az országos kimutatásnál legalább 20%-al többen pusz
tultak el kolerában, hiszen eleinte a betegséget fel sem ismer
ték, később pedig részben kényelmességből, részben félelem
ből letagadták, hátha az őrségen tovább nem kell állni, a rendkívüli szigorúsággal végrehajtott parancsoknak pedig ezen
túl nem kell engedelmeskedni. Sok helyen pedig az orvosok
nak és sebészmestereknek fejükbe szállt a dicsőség, hogy csodaszereiktől senki sem pusztul el és így az elhalálozásokat egyrészt tudatlanságból, másrészt dicsvágyból más diagnosis- sal anyakönyvelték el.31
IJgy az egész vármegyében, mint Makó városában nugy
3Í)
Báró Orczy Lőrinc
Ariul vármegye főispánja; Arad, Csanád, Csongrád vármegyék és Szeged királyi biztosa az 1831-es kolerajárvány idejében.
(A névaláírás Csanád vánncyyc levéltárából.)
40
rémületet keltett az első kolerás megbetegedés és mint ilyen
kor rendesen történni szokott, az orvos nélkül álló, csak kuruzslókra hallgató városi tanács nem hitt a főorvosi jelen
tésben sem, hanem Makó városának bírája1’2 kiküldi felülvizs
gáló bizottságát az első gyanús megbetegedett lakására, akik a következő jelentésben számolnak be végzett útjukról:
„Az 1831±k esztendei Kis Asszony hava 12? napján a’ következendő vizsgálat vétetett végbe, — u. m .: Horváth Mátyás makai lakos
nak való hirtelen megbetegedése eránt Kotsis István Makó város esküdtje kihallgattatván azt adja elő, hogy a’ nevezett Horváth Mátyást ezelőtt
’s vagy 6 esztendőkkel, a’ kiemelés által magát megerőltette és az által megbetegedett, két ízben megkenvén az által meggyógyította és kampho
ros pilula bevételét javasolta. Vallja, hogy olyankor nagy fájdalmakat szenvedett a’ portzogó alatt és a’ véleménye, hogy az ollyan emberen, a’ ki egyszer magát megerőltette, mindenik nehéz emeléskor ezen nya
valya visszatér. 2-3zor- Kihallgattatott Pap Anna vármegye bábája, ki azt adja elő, hogy Horváth Mátyás makai lakos a’ ki a’ múlt szerdán meg
betegedett, már több ízben gyógyítván, tapasztalta, hogy a’ bélé lejár és megerőltetésből származik a’ betegsége, melyet sokszor meg sokszor meg- kenés által meggyógyított s jelessen hámot is készített nékie, hogy köny- nyebben dolgozhasson, de ő azt nem használta ’s szerdán reggel is ötét megkente ’s belét is megigazította, de hogy délután rosszabbul lett 's a’
házat elzárták, többé hozzá nem mehet. Vallja, hogy már többször ta
pasztalta ezen nyavalyában, mely megerőltetés után támadott.“ (Csanád vármegye levéltára 1049.1831. fasc. VII.)
Makó püspöki város nem küldhette ki orvosát a beteg felülvizsgálására, mert az éppen a legválságosabb időben hagyta ott a várost, mivel már hat év óta minden sürgetése és könyörgése ellenére sem kapott fizetést. Cseresnyés Sándor 1:1 a kolera kitörése előtt Horgosra költözött, ahol a járvány alatt olyan sikerrel gyógyította csodacseppjeivel a lakosságot, hogy a kolerának állítólag egyetlen áldozata sem volt. Árnyékot vet a város száz év előtti közegészségügyi állapotára, hogy kuruzslással foglalkozó esküdtjét és a vármegye bábáját küldi ki két vármegye főorvosától származó orvosi jelentés felül
vizsgálására. Horváth Mátyás uram sem tud belenyugodni az elkülönítésbe és éhező gyermekei s felesége szomorú sorsa arra készteti, hogy kérje a vármegyétől az elkülönítés alóli kegyes feloldását, mivel betegsége nem a járványtól származik.
Tekéntetes Nemes Vármegye!
„Sokak előtt, a’ kik közelebbről esmernek, tudva levő nyavalyám a’ fellyebb való napokban szokott jelenségeivel, 's kínzó fájdalmak között
41
előállva, a’ mostani szomorú környülállásokhoz képest, mint az elterjedt epemirígy betegségéről gyanús ember megvizsgáltattam, orvosoltattam,
’8 ha jól emlékezek, éppen 7 nap elforgása alatt a’ másokkal való közö- sülhetés elmellőztetése tekintetéből szoros felvigyázat alatt tartatom. Sok
kal jobban esmerem a’ Társaság eránt tartozó kötelességeimet, mint sem ezen kegyes rendelés, és szükségessé vált óvás ellen zúgolódhatnék, sokkal, a’ Tekéntetes Felsőbbség eránt való köteleztetésemet, mint sem vigyázat alá lett vétettetésem ellen békétlenkednék. Minek utánna azon
ban megvizsgáltatásom végett kiküldött T. rendszerénti orvos urnák is, a’ mint reményiem, azon gyanúja, hogy betegségemet a’ ragadó epemirígy- nek rajtam lett kiütése okozta, test alkatásom és nyomorékságom figye
lembe való vétele mellett, már elenyészett volna: bátorkodók a T. N.
Vármegye előtt alázatosan esedezni, valamint számos gyermekekből ’s feleségemből álló ház népemnek elzárattatásom következésében már-már közelgető ’s utólsó ínséggel fenyegető veszedelemre leendő jutásokat, úgy- színte gondviselésem alatt levő körül szokott foglalatosságaimnak nem tellyesíthetése miatt, malmos gazdáimnak tetemes hátra maradását, én nékem pedig élelembeli forrásomtól való megfosztatásomat kegyesen te
kintvén, ezen őrizet alól, — mellynek avagy csak minden szempillanat
ban való látása, ha a’ jövendőkről való aggodalmaimat elmellőzőm is, már magában a’ legkedvetlenebb, ’s a’ legterhesebb betegséggel vete
kedő érzéseket támasztja bennem, — való felmentetésemet elrendelni ’s rendes foglalatosságomnak folytatására engedelmet adni kegyesen mél- tóztasson. Melly alázatos esedezésem mellett a’ legméllyebb tisztelettel vagyok a’ Tekéntetes Nemes Vármegyének Makón, Augusztus 2-án 1831.
legalázatosabb szolgája Horváth Mátyás makai lakos.“ (Csanáá vármegye levéltára 1048 1831. fasc. VII.)
Természetesen kérését nem teljesíthetik, annál kevésbbé, mert Apátfalváról Jesóvits József sebészmester és Hofbauer Sándor esküdtből álló kiküldött bizottság a községháza udvarán hányinger és nagy elesettségben talált beteget, Juhász Mátyás utcakapitányt valóban kolerásnak minősíti, azután meg a helytartótanács főorvosától is olyanféle vélemény jön vissza, hogy a „tanáts által küldött irományok és orvosi vélemények szerént a’ betegség és a ’ cholera legnagyobb hasonlatosságba vágynak, ámbár ugyan ezen betegségnek közösítő ragadványá- ról még nem volna tökéletesen meggyőződve“ . Makón is meg
hal az első beteg. A vármegye augusztus 3-án jelenti a királyi biztosnak, hogy Kelemen Péterné, H. Kovács Erzsébet 4b esz
tendős asszony, aki a 30-ik tizedben lakik és a református vallás
követője, az orvosi jelentés szerint a ragadványos napkeleti
epekórság betegségben elhunyt és Szirbik Miklós prédikátor
énekszó mellett a város kíváncsiskodó lakossága ezreinek
jelenlétében az előírt rendeleteket betartva el is temette,
42