A magyarországi zsidóság kötődéseiben az egyetemes judaizmus világához való kapcsolódás is meghatározó szerepet játszik. A hanuka30 ünnepének alkalmával egyik beszélgetőtársam így fogalmazta meg ezt a – szavaival – „határtalan ösz-szetartozást az egész világ zsidóságával”:
„Az a legcsodálatosabb, hogy hazamegyek, áldást mondok, meggyújtom a gyer-tyát, és tudom, hogy az őseim is ugyanekkor ezt tették, és hogy most is Hollandi-ától Japánig égnek azok a gyertyák a zsidók ablakaiban. Ez olyan megnyugvást, biztonságot ad nekem, hogy határtalanul boldog vagyok. Szó szerint.”
ez a „határtalanság”, mint olvashattuk, a saját kultúra biztonságos környe-zetének szimbolikus kitágítását is jelenti. Ez a kitágítás – beszélgetőtársam gon-dolatmenetét követve – egyszerre vertikális és horizontális. Az összetartozás ver ti kális dimenzióját a jelen nemzedéket az ősökkel összekötő tradíció biztosítja a rítus hagyományos mintáinak megőrzése által. A horizontális dimenziót a ma is
„Hollandiától Japánig a zsidók ablakaiban égő gyertyák” teremtik meg. A ha-nukai rítus megtartása ezáltal a szakrális-rituális jelentéstartalommal együtt a kö-zös zsidó identitás „határtalanságát”, egyetemességét is átélhetővé teszi.
A kisebbségi, magyarországi zsidó identitás szimbolikus kitágításának kö-tetlenebb példáit mutatja, amikor a zsinagógában arról folyik a beszélgetés, kik
„zsidók” a világszerte ismert személyiségek közül: „Terítékre kerülnek” ilyen-kor színészek, írók, tudósok és persze focisták is, mint például a ilyen-korábban az olasz válogatottban játszó Juliano, a németországi bajnokságban játszó boszniai játékos, Barbarez vagy a liverpool izraeli támadó középpályása, Benajun. A já-tékosok csapatainak drukkolnak is, és figyelemmel kísérik a „zsidó” játékosok pályafutását. Az izraeli válogatottnak is csakúgy szurkolnak a Bethlen tér tagjai,
30 Nyolcnapos örömünnep a Makkabeus-felkelés győzelmének és a jeruzsálemi Szentély felszente-lésének emlékére.
144 PAPP rICHárD
mint a magyaroknak, s mivel ez a két válogatott eddig csupán barátságos mérkőzé-seken találkozott, egyelőre nem kellett „választani” a két csapat között.
Közvetlen tapasztalatokat a „zsidó világról” a közösség tagjai egyrészt úgy szereztek, hogy – néhány kivételtől eltekintve – mindnyájan hosszabb idősza-kokat töltöttek rokonoknál, ismerősöknél vagy tanulmányokat folytatva Nyu-gat-európában, Amerikában és – legtöbbször – izraelben. ezen kívül a külföl-di rokonok, ismerősök, barátok rendszeresen járnak Magyarországra. Ilyenkor a zsinagógában – a kötetlen beszélgetések mellett – a péntek esti vagy a szom-bat délelőtti kidduson felkérik őket, hogy mondják el a többieknek és értékeljék az aktuális híreket. A magyarországi zsidó sajtó is folyamatosan nyomon követi a világ zsidóságának és kiemelten izrael állam életének híreit.
Az izraelhez kapcsolódó „sorsközösség” fogalmának jelentéstartalmait így foglalta össze egyik beszélgetőtársam: „Ami a zsidósággal történik, meg főleg az, ami Izraelben van, az veled is történik, kihatással van minden zsidó életére. Nagy szavak, de tényleg közös a sorsa Izraelnek meg nekünk. Akármilyen is ez a zsidó vircsaft, amikor valami történik Izraelben, akkor összezárunk. Mert Izrael mindig ott van. Ez egy sorsközösség.”
Az izraellel való „sorsközösség” a rituális gyakorlatban is átélhetővé válik.
A Bethlen téren is kiemelkedő pillanat, amikor a jom haacmaut, Izrael állam függetlenségének napja alkalmából az izraeli himnusz dallamára énekli el az elő-imádkozó és a közösség a hállél31 zsoltárok utolsó részeit. ezt követi a héber áldáskérés izraelre és könyörgés izraelért. ez utóbbi gyakorlat a hétköznapi ritu-ális életben is rendszeresen megismétlődik. Az Izrael földjéhez való ragaszkodás tradicionálisan is a zsidó vallás „központi eleme”.32 ezáltal izrael mint politikai állam is része a vallási-rituális-közösségi életnek.
A Bethlen téri minján is befogad időről időre izraeli állampolgárokat, akik mun kájuk vagy tanulmányaik miatt Budapesten élnek egy ideig. ezzel a gesztus-sal az egymáshoz való igazodást, a kölcsönös tiszteletet is kimutatják. Az ivrit (modern héber) köszönéseket ivritül viszonozzák, ahogy az izraeliek is többször élnek magyar vagy a zsinagógában használt jiddis kifejezésekkel, például „Gut sabesz!”-t (Jó szombatot!) kívánnak a héber „Sabbat salom!” mellett.
Többször az izraeli személyeket tisztelik meg a péntek esti ima előimádkozá-sával. Az előimádkozó ilyenkor szefárd33 kiejtésben recitálja és énekli az ismert imákat, amelyeket a megszokott askenázi helyett ilyenkor a közösség is szefárd kiejtésben kísér. Az elmondottak tradicionális hátterére mutat rá az alábbi idézet
31 Istent dicsőítő (113–118.) zsoltárok.
32 Zsolt 137,5–6; Donin 1998: 22–27.
33 A 15. században az Ibériai-félszigetről elűzött zsidók utódai. Tágabb értelemben a „keleti zsidó-ságra” is vonatkozik. szokásaik és héber kiejtésük eltér az askenázitól. A modern héber a szefárd kiejtést követi.
„MIT KéPZEL, KOHN Úr, NEM OTTHON VAN!” 145 is: „Minden zsidó szívében ott rejtőzik egy darab Jeruzsálem – szokták mondani.
s valóban, izrael öröme és gondja visszhangra talál mindannyiunk lelkében”.34 Ugyanebben a könyvben néhány oldallal később azonban az Izraelhez való kö-tődés egy másik olvasatára is rápillanthatunk egy a kommunizmus évtizedeiben született anekdota kapcsán:
„Kohn... »télachra megy« [disszidál], és alijázik Izraelbe, majd egy év múlva meggondolja magát, és hazatelepül. A következő esztendőben újra megjelenik az útlevélosztályon, ismét ki akar vándorolni. Megkérdezik tőle:
– Kedves Kohn elvtárs, döntse már el végre, hol érzi jobban magát! itt nálunk, vagy kinn, a fiánál, Izraelben?
Kohn magába mélyed, majd hosszas gondolkodás után azt mondja:
– tetszik tudni, útközben...”35
Az idézett viccben megfogalmazódó „útközben” érzésre és annak okára a Beth-len téren készített alábbi rövid interjúrészlet is rávilágít: „Magyarországon a ma-gyar zsidó az mindig zsidó lesz, Izraelben meg a mama-gyar zsidó mindig mama-gyar lesz.”
ennek az összetett jelenségnek szociológiai hátterét szintén vizsgálta Kovács András, amely során izraelt mint a „biztonságérzet és egyfajta önbizalom for-rását” jelölte meg a megkérdezettek többsége. Ugyanakkor az „izrael a zsidóság szellemi központja” és az „izrael a zsidóság igazi hazája” kijelentések 3,62, illetve 3,34 átlag pontszámot kaptak az 1-től 5-ig terjedő skálán a teljes minta köré-ben. Az izraellel kapcsolatos érzések jellemzésekor a teljes minta csaknem fele (49 százalék) a „van bizonyos összetartozás-érzésem” kijelentést preferálta, meg-előzve az „erős összetartozás érzése jellemez” (29 százalék) egyértelműbb állás-foglalást is.36
A fentiekhez hasonló komplex kötődésekhez a Bethlen téren hozzájárulnak a közösség tagjainak izraelben szerzett tapasztalatai is, amelyek az összetartozás érzése mellett a kulturális és az identitásbeli eltéréseket is magukban foglalják.
Az alábbi interjúrészletek így utalnak az utóbbiakra: „Nagyon jó kint Izraelben, ott mindenki zsidó, még az utcaseprő is. Az emberek viszont mások, olyan ráme-nősek, meg »mi tudjuk aztán csak, hogy milyen igazi zsidónak lenni«, azért ez elég idegesítő volt nekem egy idő után.”
„Az izraeliek olyan sivatagi nép lettek. Mondják is rájuk, hogy szabra. Olyan szúrós gyümölcs, ami kívül szúr, belül édes. Az jó, hogy édes, de akkor is szúro-gat. Mondta is nekem mindenki, hogy alijázzak [éljek Izraelben], de mondtam, nekem már hiányzik, hogy hazamenjek. Hiányzik a levegő, a barátok, hiányzik a zsinagógám, a magyar jiddiskájt.37 Itt is szúrnak a dolgok, de ez valahogy már az enyém, megszoktam.”
34 raj 2006: 76.
35 raj 2006: 81.
36 Kovács 2002: 144–147.
37 zsidó életforma és értékrend.
146 PAPP rICHárD
Ezzel együtt sem kérdőjeleződik meg azonban a közösségben az Izrael állam-mal és az izraeliekkel meglévő „sorsközösség”. ezt láthattuk korábban az „ösz-szetartozásról” szóló példákban is. Az alábbi példák ugyancsak az összetett kö-tődésre reflektálnak.
„Egy felmérést csinálnak. Az a kérdés, hogy: Kérem szépen, mi a véleménye a húsválságról? Elmennek az USA-ba. Ott visszakérdeznek, de mi az a válság?
Aztán Oroszországba, ott meg azt kérdezik: De mi az a hús? Aztán elmennek Észak-Koreába, az észak-koreaiak megkérdezik, de mi az a vélemény? Végül el-mennek Izraelbe, ott meg azt kérdezik: De mi az a kérem szépen?” – jellemzi az
„izraeli mentalitást” az egyik vicc.
ezzel együtt izrael a történelmi traumákkal terhelt diaszpóra zsidóságnak „biz-tos” „pótotthonát” is jelenti:
„Nem vagyok cionista, de öregkoromra rájöttem, hogy Izrael nélkül nincs jö-vője a zsidóságnak. Pont azért, mert itt a galutban38 kis közösségek vannak csak, meg egymás számára is alig láthatók. A népek között túl kevesek vagyunk, de Izrael az más. Kritizálni lehet, de ne feledd, az egy zsidó állam. Ahová, ha baj van, bár-mikor mehetsz, és ott nem azért vagy kisebbségben, másságban, mert zsidó vagy.”
„Izrael mégiscsak a zsidók állama, ott biztonságban vagy még ha balhék is vannak, azt nem lehet elfelejteni, hogy csak az az egyetlen stabil, biztos zsidó hely, ha bármi történik a világban, csak oda mehetsz, csak Izraelre számíthatsz.
Végső fokon minden zsidónak az az igazi vagy pótotthona” – értékelték elsősor-ban izraelt mint a „biztonság országát” interjúalanyaim.
Ugyanerre utal a következő vicc is: „Az izraeli elnök tiszteletére a hatnapos há-ború megnyerése után óriási ünnepséget tartanak. Ott van Kohn bácsi is, aki egy-szer csak elkezdi kigombolni az ingét, kilátszik a hasa meg a jó szőrös mellkasa, láthatólag elég jól érzi magát, mert meleg van, és most ő így könnyített magán.
Odajön hozzá az elnök, és mondja:
– Nu, Kohn bácsi, hát ezt azért nem kéne csinálni, hagyja már abba!
Kohn bácsi erre azt mondja:
– Az angol királynő nekem ezt megengedte, sőt felhatalmazást adott rá.
– Hogyhogy?
– Hát ott voltam nála a fogadáson, akkor is jó meleg volt, elkezdtem vetkőz-ni, odajött hozzám a királynő, és azt mondta: »Mit képzel, Kohn úr, nem otthon van!«”
Láthatjuk tehát, hogy az Izraelhez való kötődések kapcsán az izraeliekhez kap-csolt sztereotípiákat is beépítve megfogalmazódnak a távolságok is, ugyanak-kor az összetartozás tudata és értékelése Izraelhez egyértelműen pozitív irányú:
izrael a saját kultúra biztonságos hátterét, a diaszpóra zsidóság „igazi” vagy
„pót otthonát” jelenti.
38 Diaszpóra, szétszóratás.
„MIT KéPZEL, KOHN Úr, NEM OTTHON VAN!” 147
Összefoglalás
Egyik idős beszélgetőtársam fogalmazta meg legtömörebben a magyarországi zsidóság viszonyrendszerét a magyarsághoz és izraelhez, valamint ezek kapcsán saját identitáselemeihez. nagyot sóhajtva, de egyben mosollyal az ajkán ennyit mondott: „Hát nem egyszerű dolog ez, az biztos.” Majd mindezt a következőkkel támasztotta alá: „Zsidónak kell lenni, zsidónak. Lehet nagyon jó magyarnak is lenni, én is az vagyok. Adyval meg Petőfivel. Ezt megszerettem, de alapvetően zsidó vagyok, mert zsidó voltam, abban nőttem fel. Nemzetté kell lenni, közösség-ként van csak jövő, és végső soron ez csak Izraellel lehet meg. Csak együtt a kettő, ami egy.”
Másik beszélgetőtársam egyik izraeli útja után beszámolt arról, hogy rokonai, barátai és az ottléte során szerzett ismerősei is arra biztatták, hogy alijázzon, tele-pedjen le izraelben: „És nincs igazuk?” – kérdezte valaki a beszámolót hallgatók közül. „De igazuk lenne, és mennék én is, ha valaki utánam tudná hozni a gyöke-reimet, mert azok itt vannak, és ide kötnek szó szerint. De ezt úgyse értenék meg ott Izraelben, ezért inkább azt mondom, hogy azért jövök vissza, mert nem akarok vasárnap is dolgozni. Tudjátok, ott a szombat a munkaszünet.”
Később ugyanez a férfi egy másik alkalommal, amikor arról beszélgettünk, miért kérik a diaszpórában élő „vallásos zsidók”, hogy izraeli földet tegyenek a koporsójukba, azt mondta: „Mert ez a gyökerünk szó szerint.”
Ugyanígy a saját „gyökerének” nevezte tehát az izraeli földet és magyarorszá-got, ami miatt nem tud izraelbe költözni. láthatjuk tehát, hogy az említett komplex, többes kötődések a személyes identitásban is egyszerre vannak jelen.39
Jonathan Webber kulturális antropológus szerint a diaszpórában élő zsidóság
„transznacionális identitását” a világban szétszóródott zsidóság, az izraelhez való kötődés és a helyi kultúrákhoz, társadalmakhoz való adaptáció együttes megléte és ezek rugalmas egymásra hatása alakítja folyamatosan. Véleménye szerint a di-aszpóra-közösségek kultúrája „hibridként” definiálható. A „hibriditás”, a kul-turális keveredés miatt pedig az adott diaszpóra-közösséghez tartozó személyek gondolkodását sokféle bizonytalanság és feszültség jellemezheti.40
A Bethlen téri példák is azt mutatják, hogy az egyetemes zsidósághoz, külö-nösen izraelhez és a magyar többségi kultúrához és nemzeti identitáshoz való kötődés együttesen jelenik meg az általam kutatott közösség csoport- és szemé-lyes identitásaiban. ez a „többszólamú” identitás, bár körülírható pólusok között mozog, valóban magában foglal bizonyos feszültséget.
ezt az interjúkban is helyenként „ellentmondásosnak” jellemzett kifejezések esetében a „többségi” – főként a magyarországi, de helyenként az izraeli
viszony-39 Vö. Bindorffer 2001: 18–21.
40 Webber 2003.
148 PAPP rICHárD
rendszerben is – közösségek negatív hozzáállásaira vezették vissza beszélgető-társaim. A fent említett pólusok között ugyanakkor kirajzolódik a saját identitás meghatározása, elhelyezése is. Egyik beszélgetőtársam ezt „magyar zsidó ötvö-zetnek” definiálta, rámutatva arra, hogy a „magyar zsidóság” véleménye szerint egy olyan kisebbségi kultúra, amely egyaránt ötvözi magában a „magyar” és az
„egyetemes zsidó” kultúra és identitás elemeit úgy, hogy ezzel együtt mindkét kultúra kisebbségét alkotja. A „magyar zsidó” identitást a közösség tagjai számá-ra tehát nem jellemzi bizonytalanság, hiszen a „magyar zsidóság” meghatározó pozíciót foglal el mind a magyarországi társadalom és nemzeti identitás, mind az egyetemes judaizmus és transznacionális zsidóság világában.
Ez a pozíció viszont szintén magába foglalja a komplex kötődésekből, kisebb-ségi léthelyzetekből fakadó feszültségeket. A „magyar zsidó” identitás egyik jel-lemzője ezért a saját kultúra és azonosságtudat ezekkel a feszültségekkel együtt való vállalása. Egyik beszélgetőtársam így foglalta össze mindezt: „Megyek vé-gig az utcán. Megnéznek, összesúgnak, lehet, hogy nem rólam, de én mégis úgy érzem. Magyar zsidónak lenni az a totális kisebbség. A magyarnak nem vagy jó, mert az többségben mégis katolikus vagy annak mondja magát, más, idegen neki a zsidó, az orthodoxnak sem vagy jó, ha idejön Amerikából, vagy máshonnan, be se megy hozzád, mert nem vagy glattkóser,41 meg túl liberális vagy, keresztény könyveket vagy a keresztények könyveit is olvasod például. Az izraelinek meg túl magyar vagy. Patrióta vagy, vallásilag Erec Jiszráelért42 imádkozol, fontos is neked, de ez itt a hazád, és ezt nehezen veszik be. Erre varrjál gombot! Sok itt a vita, elég a ganéj is, de mégiscsak ez a kis maradék, pesti zsidó világ az, ahol egyedül otthon van az ember.”
A „magyar zsidóságot” minden negatív jellemzőjével együtt a saját kultúra és identitás pozitív értékelésével is felruházzák a közösség tagjai: „Én a magyar zsidóságban nőttem fel. Ez egy unikum. Mindenki, az egész zsidóság lenne e nél-kül szegényebb. Meg kéne ezt őrizni valahogy, hogy ne tűnjön el.” „Ez a magyar zsidó jiddiskájt egy különleges valami a magyaroknak meg a zsidóknak is. Ezek vagyunk mi, maradjunk meg ennél! Ez mindenkinek jobb lesz így.”
A Bethlen téren tehát körülírhatóan megfogalmazódik a „magyar zsidó iden-titás”, amelyhez egy sajátos „magyar zsidó” kultúra is kapcsolódik. ennek az identifikációnak és a mögötte álló kulturális gyakorlat összetartásának elenged-hetetlen alkotóeleme a humor. A humor integráns része annak a dinamikus, fo-lyamatos önreflexióval kísért kommunikációnak, amelyet a megélt tradícióval és a különböző „zsidó” és „nem zsidó” világokkal folytatnak a közösség tagjai.43
Ennek megfelelően a „külső-többségi” világokhoz való adaptációkból, a
több-41 tökéletesen kóser (rituálisan tiszta).
42 izrael országáért.
43 Vö. Katona 1990: 82.
„MIT KéPZEL, KOHN Úr, NEM OTTHON VAN!” 149 szörös kötődésekből s az ezekből fakadó, a mindennapokban újra és újra felépí-tett identitásstratégiákból következő folyamatos önreflexiók és feszültségek a hu-mor által oldódnak fel. így kapcsolódik a huhu-mor a többes kötődések bonyolult hálózatában való közösségi és személyes pozíciók, önmeghatározások meg- és újrafogalmazásához.
Irodalom
Bindorffer györgyi: Kettős identitás. Budapest, Új mandátum Könyvkiadó–mtA Kisebbségkutató intézet, 2001.
Donin, Hayim Halévi: Zsidónak lenni. Budapest, göncöl, 1997.
gonda lászló: A zsidóság Magyarországon 1526–1945. Budapest, századvég, 1992.
Jólesz Károly: Zsidó hitéleti kislexikon. Budapest, magyar izraeliták Országos Képviselete, 1985.
Karády Viktor: A shoah, a rendszerváltás és a zsidó azonosságtudat válsága ma-gyarországon. In: Kovács M. Mária–Yitzhak M. Kashti–Erős Ferenc: Zsidó-ság, identitás, történelem. Budapest, t-twins, 1992.
Karády Viktor: Túlélők és újrakezdők. Fejezetek a magyar zsidóság szociológiá-jából 1945 után. Budapest, Múlt és Jövő, 2002.
Katona imre: A politikus Kohn és grün, valamint társaik. A zsidó kispolgárok közéleti vicceinkben. in: A hagyomány kötelékében. Tanulmányok a magyaror-szági zsidó folklór köréből. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990. 75–85.
Komoróczy géza: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Budapest, Osiris, 1995.
Komoróczy géza (szerk.): A zsidó Budapest. Budapest, Városháza–mtA Judisz-tikai Kutatóközpont, 1995.
Komoróczy géza: Zsidó nép, zsidó nemzet, zsidó nemzetiség. 2006. http://www.
es.hu/index.php?view=doc;13678
Kovács András (szerk.): Zsidók a mai Magyarországon. Az 1999-ben végzett szo-ciológiai eredmények elemzése. Budapest, Múlt és Jövő, 2002.
Kovács András: zsidó csoportok és identitásstratégiák a mai magyarországon.
in: Kovács András (szerk.): Zsidók a mai Magyarországon. Az 1999-ben végzett szociológiai eredmények elemzése. Budapest, Múlt és Jövő, 2002. 9–41.
Kovács András: Függelék. in: Kovács András (szerk.): Zsidók a mai Magyar-országon. Az 1999-ben végzett szociológiai eredmények elemzése. Budapest, Múlt és Jövő, 2002. 129–159.
Kovács Éva–Vajda Júlia: Mutatkozás. Zsidó identitás-történetek. Budapest, múlt és Jövő, 2002.
150 PAPP rICHárD
Mars, Leonard: Discontiunity, Tradition and Innovation: Anthropological reflections on Jewish identity in contemporary Hungary. Social Compass. 46/1. 1999.
21–33.
Oring, elliott: Jokes and their relations. lexington, Kentucky, 1992.
Papp richárd: Van-e zsidó reneszánsz? Kulturális antropológiai válaszlehetősé-gek egy budapesti zsidó közösség életének tükrében. Budapest, Múlt és Jövő, 2004.
Papp richárd: Miért kell Kohn bácsinak négy hűtőszekrény? Élő humor egy bu-dapesti zsidó közösségben. Budapest, Nyitott Könyvműhely, 2009.
raj tamás: 100+1 jiddis szó. Budapest, makkabi Kiadó, 2006.
stark tamás: Kísérlet a zsidó népesség számának behatárolására 1945 és 2000 kö-zött. in: Kovács András (szerk.): Zsidók a mai Magyarországon. Az 1999-ben végzett szociológiai eredmények elemzése. Budapest, Múlt és Jövő, 2002.
101–129.
Unterman, Alan: Zsidó hagyományok lexikona. Budapest, Helikon, 1999.
Ujvári Péter (szerk.): Zsidó Lexikon. Budapest, Pallas, 1929.