BE R E C Z K I N É Z. AN N A
Az új típusú kétszintű érettségi vizsgák követelményeinek rendszerében az előző évek elvárásaihoz képest jóval nagyobb hangsúlyt fektettek a kompetenciafejlesz-tésen, a személyiségformáláson alapuló oktatás során elsajátítható tudás eredmé-nyeinek számonkérésére. Ez a tény arra ösztönzi az irodalomtanárokat, hogy a kognitív pszichológiai és a konstruktív pedagógiai ismeretek figyelembevételével, az interaktív és reflektív tanulásszervezés keretei között valósítsák meg az iroda-lomoktatást, melynek alapvető célkitűzései között szerepel az olvasás megszerette-tése.
A tantárgyak közötti integráció gyakorlatának nagy szerepe van a nyelvi és a kommunikációs kompetenciák fejlesztésében, az alkalmazásképes tudás kialakítá-sában, az irodalom iránti érdeklődés megtartákialakítá-sában, elmélyítésében. Ehhez rendel-kezésre állnak azok a didaktikai eljárások, amelyek hozzájárulnak a hatékony és eredményes irodalomértéshez, a kreatív alapokon nyugvó szemlélet átadásához. A módszerek körét a főiskolai hallgatók által szabadon választható francia kurzus ke-retei között folyó kísérleti jellegű órák tapasztalataival bővítettük.
Az idegen nyelvi órába illeszkedő irodalmi értéket képviselő francia nyelvű szövegek olvastatásával és fordításával olyan készségek és képességek fejleszthe-tők, amelyek lehetővé teszik a hallgatók nyelvi leleményének kibontakozását, a problémamegoldó gondolkodás elmélyítését. Az olvasói tapasztalatra építő, befo-gadásközpontú irodalom tanítás érdekében rövidebb terjedelmű művek – célnyelv-ről magyar nyelvre való – fordításával a hallgatók nyelvi kompetenciájának fejlesz-tésére koncentráltunk.
A lefordított szövegek alkalmat adnak arra, hogy további hangsúlyt helyezzünk az olvasási attitűd tudatos formálására, az idegen nyelvi és az anyanyelvi kifeje-zésmód stiláris különbségeinek összevetésére, valamint a kultúrák közötti hasonló-ságok és eltérések reflektálására.
Az interetnicitás jegyében zajló művelődéstörténeti, irodalomelméleti kérdése-ket érintő, multikulturális műveltséget adó fordításórák előkészítése újszerű
kihí-vást jelent az oktató számára. A siker biztosításának érdekében olyan szemelvé-nyeket sorakoztatunk fel, amelyeknél a fordításban rejlő nyelvtani-lexikai problé-mák a nyelvtudásnak e magasabb szintjén már nem vezetnek leküzdhetetlen aka-dályhoz.
Előre meghatározott cél- és szempontrendszer alapján összeállított idegen nyel-vű szövegek bemutatása után a tanulók egyéni irodalmi ízlésük alapján válogatnak a rövidebb terjedelmű művekből, közben érvekkel és ellenérvekkel operálva meg-próbálják meggyőzni egymást az adott írások értékeiről.
A konkrét művek kiválasztása után a magyar nyelvre való fordítás következik, amit egy elmélyült elemző folyamat követ. A munka több fázisban történik: az első órákon a nyersfordítások kerülnek megbeszélésre, majd a szépirodalmi stílusba va-ló átültetés következik. A feladat arra inspirálja a tanuva-lókat, hogy gondolkodva al-kossanak, megoldásokat keressenek a két nyelv között lévő eltérő struktúrák fordí-tására, értelmezzék a felmerülő nehézségeket, előzetes szempontok szerint becsül-jék meg saját teljesítményüket. „A megértés és a tanulás személyes természetének hangsúlyozása, valamint a gondolkozásra való ösztönzés megerősíti a saját tanulás-megértés iránti felelősséget és tudatosságot is.” (PETHŐNÉ NAGY 58)
A fordításórák tanári dokumentumai összesítik a komplex pedagógiai vonatko-zásokat: a módszertani eljárás eredményeit, a felmerült nehézségeket, a továbbha-ladás irányát. Ezáltal a tanár számára lehetőség nyílik a tanulók jobb megismerésé-re, az egyéni reflexiók mélyebb analizálására.
A felvázolt folyamatban a frankofón irodalomhoz tartozó Maurice Carême (1899–1978) francia nyelvű meséiből válogattunk. A belga költőt, írót – még életé-ben – Párizsban a költők hercegévé választották. Első magyarra fordított versét Kassák közölte a Munka című folyóiratban 1939-ben.Versesköteteinek és regénye-inek újbóli kiadásai belga és francia kiadók gondozásában jelennek meg.
A Caprine meséi című kötet (CARÊME 1948) kilenc különálló részből álló gyűjtemény, melyben a népmesei eszköztárra jellemző motívumsorok mellett meg-találjuk az író sajátos történetközpontú szövegvilágának kellékeit: az irracionálissá váló életterek riasztó háttértörténeteit.
„Carême eredetisége: nagyon kevés szóval újra néven nevezni a dolgokat, na-gyon kevés szónak újra visszaadni eredeti jelentését… Bonyolult, kétértelmű, raffinált egyszerűséget talált ki: a konkrétnak és a képzeletbelinek, a hétköznapinak és a csodásnak szinte észrevétlen szintézisét…” (FERENCZI 1992, 195)
A brabanti mesekincsből táplálkozó Caprine szövegek fantasztikumba ívelő motívumkészletét ebben az esetben a motiváció egyik fontos elemének tekintettük.
A titkokkal átitatott mesei világot közvetítő olvasmányok hatása a fiatalabb olva-sónemzedékre vitathatatlan: a meséket átszövő fantasztikum megjelenése, a rejtett természetfeletti okozatiság lenyomatai, a csodák hitelességét megerősítő váltakozó metamorfózisok vonzó olvasmánnyá teszik ezeket a műveket. „A fantasztikus szemlélet kulcsa a bizonytalanság, mely a természetfeletti jelenség okára vonatko-zik. A fantasztikus hatás addig tart, amíg valamilyen magyarázat nem adódik a megmagyarázhatatlanra.” (Maár–Ádám, 2002: 271)
Carême a kötetet izolált felnőttekkel és gyermekekkel, nagyhatalmú varázslók-kal, démoni erejű zsarnok-lényekkel, különös állatokkal népesítette be. A nyomasz-tó szorongás – a fantasztikus irodalom egyik leglényegesebb szemantikai jegye – a Caprine mesék szervező ereje. A gyűjtemény exponálja bennünk a mesei csodavá-rást és a megmagyarázhatatlantól való rettegést, amelyhez azonban hozzátartozik az ismeretlen iránti vonzódás is. Az író meséiben a fizikai és szellemi világ össze-mosódik, az idő és a tér fogalmai átértékelődnek, a hétköznapokat átszövő fantasz-tikum megjelenítése helyenként naturalisztikussá transzformálja a történeteket.
„A félelem egyik szükségszerű feltétele a magányosság: az elszigeteltség, a kapcsolatok hiánya, de legalábbis a pillanatnyi egyedüllét a fantasztikus élmény ki-alakulásának legkedvezőbb talaja.” (Maár 2001:151 ) A mesék szereplői a tehetet-lenség által sebezhetővé váltak, így csak az abszolút szuverén módon létező saját belső világban való feloldódási lehetőség permanens keresése jelenti a kiutat szá-mukra. Szabad átjárást kaptak az emberek világából a mágikus varázslatokba. Az író az egymás mellett létező reális világ és mesevilág törvényeinek ötvözésével a mesei keretbe ültetett fantasztikus motívumokat a cselekményszövés állandó tár-gyává teszi, melyek szokatlanságuknál és bizonytalanságuknál fogva az olvasóban kiváltják a nyugtalanító különösség érzését.
Todorov Bevezetés a fantasztikus irodalomba című (Todorov 2002:168) köny-vének utószavában Maár Judit a következő összegzést adja: „A fantasztikumhoz igen közel álló két műfajként Todorov a csodást és a különöst jelöli meg, annak megfelelően, hogy a válasznélküliség, a bizonytalanság állapotából milyen kiveze-tő utat talál a történet olvasója, azaz milyen választ ad az eleinte különös, érthetet-len, megmagyarázhatatlan jelenségre.”
A kötet Varázsgömb (Boule magique) című meséjének lefordítása a nyelvi- és a fordítási kompetencia szintjén reális vállalkozásnak bizonyult. A varázsló kiszá-mítható, pontról pontra megtervezett mutatványaiban az élettelen tárgy élő sze-mélyként cselekszik. Egy váratlan esemény folytán azonban hiba keletkezik az ad-dig tervszerűen működő, mindenkit lenyűgöző előadásban. A gömbbe zárt törpe megbetegszik, nem tudja elvégezni a varázsló utasításait. A tárgy önálló életre kel, megfosztja tulajdonosát igazi erejétől, ezáltal kisajátítja a hatalom birtoklását.
A francia–magyar viszonylatban felmerülő nyelvtani kontrasztok közül a birto-kos- és a szenvedő szerkezetek feloldásánál, a névmások sorrendjének kialakításá-nál, az igeneves szerkezetek fordításánál és a szórendi kérdéseknél kellett komo-lyabb tanári segítséget nyújtani. A grammatikai struktúrák szigorú betartatása nél-kül bizonyos lexikai szabadság biztosításával, a nyelvek közötti hatások feltérképe-zésével – a fordítói kompetencia elmélyítésén kívül – a kulcskompetenciának tar-tott kritikai gondolkodás és metakogníció fejlesztésének célja is teljesült.
A műhelymunka során a tanulók – saját fantáziájukra támaszkodva – a fantasz-tikumba hajló történetek fordításával és értelmezésével új olvasatokat hoztak létre:
a képzelet szervező ereje lehetővé tette számukra a realisztikus és mesebeli történé-seket ötvöző világ újrateremtését. A szövegek végső megformálását a mesék haté-kony értelmezési módokkal történő bejárása tette lehetővé. A fordítások kötetbe való szervezése (terjedelmi okok miatt ennek közlésétől most eltekintünk) össze-kapcsolja a tervezési folyamatot és a megvalósulást, alkalmat teremt az értékelésre, a rendszeres tanári visszacsatolásra.
Ezzel a metodikai eljárással teljesíthetjük a differenciálás követelményéből adódó feladatokat, széles skálán fejleszthetjük az átlagon felül teljesítő diákok készségeit, képességeit.
Az olvasóvá nevelés azt is jelenti, hogy az irodalomról való tudás forrásának magát az irodalmat, a művekkel való személyes találkozást tartjuk, ezzel támogat-juk a befogadók saját olvasatainak megteremtését, az interpretációs stratégiák vál-lalását, az önfeledt olvasói magatartás kialakítását.
Tapasztalati adataink tükrében megállapíthatjuk, hogy a felvázolt fordítási gya-korlat, valamint az idegen nyelven való kommunikáció képességének fejlesztése hozzájárulhat a sokirányú kompetenciafejlesztésből összetevődő irodalomértés si-kerességéhez.
Irodalom
Carême, M. (1948): Contes pour Caprine; Gembloux; Duculot.
Caprine, Le petit vieux, La vague et le goéland, La roulotte, Le géranium diabolique, La boule magique, Eglantine, Le magicien aux étoiles, Le bonhomme de neige.
Ferenczi, L. (1992): Maurice Carême – visszatérés a költészethez. In: Kabdebó Lóránt – Kulcsár Sza-bó Ernő: „de nem felelnek, úgy felelnek”. Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, Pécs, 195.
Pethőné Nagy Csilla (2005): Módszertani kézikönyv. Befogadásközpontú és kompetenciafejlesztő irodalomtanítás, Korona Kiadó, Budapest, 58.
Maár Judit – Ádám Anikó (2002): A bűvös kéz. XIX. századi fantasztikus elbeszélések, Eötvös Jó-zsef Könyvkiadó, Budapest, 271.
Maár, Judit (2001): A fantasztikus irodalom. Osiris Kiadó, Budapest, 151.
Todorov, Tzvetan (2002); Bevezetés a fantasztikus irodalomba, Napvilág Kiadó, Budapest, 168.
(Maár Judit: Utószó).
Anthologie de la didactique du FLE, (2003): Eötvös József Könyvkiadó, Budapest.