Egy vallásos szemléletű intézmény bemutatása

Nézzük meg példaként az orosházi evangélikus intézmény működését. (Az állami intézményekre működését mindenki ismeri, ezért ezekről csak érintőlegesen szólok a továbbiakban.)

Szerencsére meg tudtam és meg tudom figyelni az evangélikus egyházi intéz-mények növendékeinek viselkedését, neveltségi szintjét, mert az orosházi Evangé-likus Intézmény bármikor rendelkezésre bocsátja észrevételeit, tapasztalatait, va-lamint az ottani kapcsolataim lehetővé teszik az egyéni fejődés vizsgálatát is. Ezzel szemben pedig több állami intézmény diákjait is meg tudom vizsgálni, mert a munkám lehetővé teszi ezt a fajta vizsgálódást.

A politikai viszonyok nagyban átformálják napjainkban is az oktatást. Azonban, ha 1945 utánra nyúlnánk vissza, láthatjuk, hogy az oktatás, ezen belül a valláspe-dagógia mindig is nehéz helyzetben volt, van és lesz. 1945 után megkezdték az elemi iskolák 8 osztályos iskolákká szervezését, a gimnázium pedig 8 osztályos he-lyett 4 osztályos lett. 1948-ban államosították az iskolákat, és az akkori egyházi nevelőket állami státuszba helyezték. Az oktatásügy befolyásolta az akkori nézete-ket és a vallási nevelést, bár engedélyezte a fakultatív hitoktatást, de túlnyomórészt a természettudományos nevelést helyezték előtérbe. Az egyházi nevelés így háttér-be szorult.

Változásra pozitív értelemben 1992 szeptemberében került sor, az ökumenikus nyitottságú egyházi osztályok kezdték meg munkájukat az orosházi 2. számú Álta-lános Iskolában. Az 1991–92-es tanév végén új igazgató lett az egyház javaslatára:

Jantos Istvánné Keresztes Ilona (jelenleg is ő az intézmény vezetője). Ez a város el-ső és egyetlen egyházi általános iskolája és gimnáziuma. Az intézmény vallásos szemléletével egyet nem értő pedagógusok más iskolákban helyezkedtek el.

Az egyházi tagozaton iskolaotthonos formában tanulnak a gyerekek. Óráikat délelőttre és délutánra teszik. Délelőtt a közismereti, délután a készségtantárgyakat tanulják. Ezekben az osztályokban a hittanórák beépültek az órarendbe. 1–7 osztá-lyig heti 2 órájuk van, a felsőbb évfolyamokban már papok tartják szintén heti rendszerességgel a hittant.

Az azonos évfolyamra járó gyerekek felekezetek szerint vesznek részt a hittan-órán, de nem okoz problémát számukra a különböző vallásba tartozás. Szívesen ta-nulnak egymástól, meghallgatják a másik véleményét. (1. melléklet)

II. 2. 1. Kiemelt nevelési feladatai az intézménynek

• az érzelmi élet kiteljesítésével a pozitív személyiségjegyek erősítése

• érték- és információközvetítés a Biblia alapján, ennek megfelelő szokás-rendszer kialakítása

• a gyermekek lelki szükségleteinek kielégítése a hitélet lehetőségeinek segí-tésével

• a gyermekek életkorának megfelelő vallási, egyházi ismeretek átadása (az Intézmény pedagógiai programjában)

Fontos célkitűzésük, hogy növendékeik képesek legyenek a társadalomban megállni a helyüket, önállóan döntést hozni, vállalni a véleményüket, megfelelő módon kezelni konfliktusaikat, lehetőség szerint szeretetben élni. Ennek az intéz-ménynek a gondolkodása tükrözi az összes magyar egyházi intézmény gondolat-menetét.

Az intézményben nagy hangsúlyt fektetnek a művészeti és testi nevelésre, va-lamint több szakkör is indul fakultatív módon, pl. matematika, magyar. A minden-napi áhítat, étkezés előtti és utáni imádság is természetes módon jelenik meg az ok-tatás során.

A régi hagyományt követve a gyerekeknek lehetőségük van vasárnaponként gyermek istentiszteleten való részvételre.

Az ünnepekre felkészülés mindig díszbe önti az iskola falait. A kapun belépve egyházi jelképek és gyerekek munkái köszöntik a belépőt.

1996-tól már nem mint egyházi tagozat, hanem mint egyházi általános iskola működhet az épület.

III. Záró gondolatok

A valláspedagógia a vallási intézményeken keresztül mindenképpen felelni akar az ifjúság alapkérdéseire, az élet értelmére, a szenvedés, halál, boldogság, egziszten-ciák, ki vagyok én kérdésekre.

A vallási nevelés mai kavalkádja eredményezi a gyerekekben a bizonytalansá-got. A mai modern kor elfogadásának hiánya is okozza, hogy az egyház befolyása lassan terjed.

Előadásom célját véleményem szerint teljesítettem: bemutattam a hallgatóság-nak azt a lehetőséget, hogy a vallás nem csupán a hittérítésről szól, hanem az er-kölcsösségre nevelés egyik fontos eleme. Valamint azt sikerül még a hallgatóság elé tárni, hogy az oktatás színtereibe belevonható az egyház, és nem csak az erre szakosodott intézményekben, hanem akár egy állami intézményben is.

Sajnos a politikai zűrzavar a nemzethez tartozást és a vallást hangsúlyosan szét-választotta, a pénzbeli juttatások, anyagi javak felhalmozása gyakran sokkal jobban előtérbe kerül, de sajnos a gyermek, az utókor látja a kárát ezeknek a különválasz-tásoknak és elhatárolódásoknak.

Mivel a mai fiatal, főleg a kisgyermek a média veszélyeinek ki van téve nap mint nap, ezért fontos, hogy a nyughatatlan világban megtalálja a saját lelki béké-jét, és erkölcsös, másokkal szemben toleráns, szeretettel teli felnőtt váljék belőle.

1. melléklet

A nevelők komolyan veszik nevelési célkitűzéseiket. Ezek pedig a következők:

– a másság elfogadása, felebaráti szeretet gyakorlása az ökumenikus nyitottságú légkörben

– belső motivációból táplálkozó tanulásra, önképzésre nevelés, a munkaer-kölcs alakítása

– a családdal együttműködve, az életkori sajátosságokra alapozva hazaszere-tetre nevelés

– a szülők tiszteletére, családi életre való nevelés

– a gyengék, elesettek segítése, az ilyen irányú érzelmek alakítása

(forrás: Orosházi Ev Á. I. és G. pedagógiai programja)

Felhasznált irodalom:

1.) Báthory Zoltán, Falus Iván: Pedagógiai Lexikon. Bp., 1997.

3.) Fabiny Tibor: A magyarországi evangélikus egyház rövid története. 2. kiad. Bp., 1997.

4.) Gergely Jenő: A keresztényszocializmus Magyarországon, 1924–1944. Bp., 1993.

5.) Voigt, Gottfried: Bevezetés az egyház tanításába (www.lutheran.hu/konyvek/voigt/voigt00.htm) 6.) Kollega Tarsoly István: Magyarország a XX. században, II. kötet, VI. Fejezet: Egyházak és

felekezetek, Babits Kiadó, Szekszárd, 1996–2000.

7.) Orosházi Evangélikus Egyházi Általános Iskola és Gimnázium pedagógiai programja 2006.

9.) Ránki György: Magyarország története 8. kötet, Bp., 1976.